Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

/ Hz agrárközgazdasági kutatások helyzete és feladatai A József Attila Tudományegyetem Politikai Gazdaságtan Tanszékének és a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportjának rendezésében legutóbb az agrárközgazdasági kutatások helyzetéről és feladatairól tanácskoztak. Dr. Csendes Béla. a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főosztályvezetője tartott a témáról előadást. A kutatások célja A kutatások kiinduló pontja a mezőgazdasági növekedés üteme. 1957 és 1966 között mezőgazdaságunk évi átlagos növekedési üteme 2,2 százalékos volt, hasonló a fejlett tőkés országokéhoz. A szocialista országokat tekintve viszont csak Csehszlovákiában volt alacsonyabb. A termésátlagok vonatkozásában — az 1930-as évekhez viszonyítva — a tőkés országokkal való rangsorban csak a cukorrépa-termelésben javult a helyzet, a többi fő kultúránál nem változott, vagy romlott A növekedési ütem kérdése azért alapvető, mert hosszú távon termékeink zöme exportra kerül. Belföldön már nem szükséges az egy főre jutó kalóriafogyasztás növelése, hiszen e tekintetben világviszonylatban ls előkelő helyet foglalunk el. Az elkövetkező időszakban Inkább az a cél. hogy az élelmiszerfogyasztás belső arányain változtassunk, ésszerű fogyasztási struktúrát alakítsunk ki. A hangsúly elsősorban a fajlagos ráfordítások csökkentésére, a minőség javítására, az összetétel változtatására terelődik. Konkrétan a szarvasmarha és a zöldség-gyümölcs fogyasztását kell fokozni — ennek érdekében termelését — a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez. További lényeges szempont a kutatásoknál, hogy a korábbi elszigetelt szemlélet helyett előtérbe kell kerülni annak az integrált szemléleti módnak, amely a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és a kiszolgáló ágazatokat szerves egészként kezeli, különös tekintettel egybehangolt fejlesztésükre. A harmadik problémakör a szövetkezetpolitikát megalapozó szövetkezet-elméleti kutatások. Eddig elsősorban a mezőgazdaságra általában vonatkozó kutatásokon volt a hangsúly. A jövőben fokozott figyelmet kell fordítani a döntő mezőgazdasági szektor, a termelőszövetkezetek problémáira. Az erre vonatkozó kutatások megalapozását a szövetkezeti termelésigazdasági viszonyok vizsgálatának kell elősegíteni. A szövetkezet-elméleti kutatásokon belül három nagy résztéma van. A felhalmozási érdekeltség Ismeretes, hogy jelenleg az anyagi érdekeltség általában nem kielégítő a termelőszövetkezetek saját erőből való felhalmozásában. Olyan külső adminisztratív szabályozásra van szükség amely az adott viszonyok között (árrendszer stb.) viszonylag megfelelő felhalmozást biztosit Hosszabb perspektívában arra kell törekedni, hogy az Ilyen jellegű szabályozásra ne legyen szükség A kérdéskomplexum szerves részét képezi a jövedelemelosztás és munkadíjazás kérdéseinek kutatása is. (Ennek bizonyságául elég csak az 1966. január 1-én életbe léptetett regula tiv adóra gondolnunk.) Nem általában a gazdaságilag gyenge termelőszövetkezetekről van szó, hanem csak a kedvezőtlen termőhelyi adottságúnkról. A régi gazdaságirányítási rendszer hatása alapvetően olyan volt hogy a jobb termőhelyi és egyéb adottságoklkai rendelkező termelőszövetkezetek fejlődését segítette elő. Ez egyben annak a koncepciónak is cáfolatát adta. amely nem tartotta lényegesnek a korábbi időszakban a tsz-ek létrehozásához, illetve fejlesztéséhez szükséges technikai feltételeket Ennek sok esetben az lett a következménye. hogy a gyenge termelőszövetkezetekben erőltetett beruházások a hatékonyság jelentős csökkenésével jártak. Az új mechanizmusban arra kell törekedni, hogy a beruházások elsősorban oda koncentrálódjanak, ahol a leghatékonyabban valósithatók meg. A gyenge termelőszövetkezetek fejlesztésének útja pedig nem beruházásigényes módon kell hogy történjék. Az erre vonatkozó kutatások ma még nagyon kezdeti stádiumban vannak, illetve a jelenlegi koncepciókat is felül kell vizsgálni. Idomulás a piachoz A témakör résziben agrárgazdasági, részben üzemgazdasági vonatkozású. A mezőgazdasági üzem hatékony gazdálkodásának, racionális döntések hozatalának az ls szükséges feltétele, hogy magunk a vállalati (üzemi) kategóriák tartalmi kérdései is tisztázottak legyenek. A legfőbb vitakérdés az. hogy a tsz-modell mennyiben segítheti elő hatékonyan a fejlődést, illetve mikor, milyen körülmények között válhat annak gátjává Másképpen: a termelőszövetkezet mennyiben képes alkatilag idomulni a szabályozott piac viszonyaihoz. A kutatások e téren jóformán még el sem kezdődtek, pedig számos égető probléma vár tisztázásra. Szükséges egyrészt a hatékonyság megbízható kritériumainak vizsgálata. Másrészt ennek alapján a racionális döntések modelljeinek és a megvalósításukat biztosító módszereknek, eszközöknek a keresése. Olyan lényeges kérdésekről van szó. mint a mezőgazdasági marketing a szabályozott piaci viszonyok között, vagy a termelési tényezők kombinálása, ennek lehetőségei stb. Az utóbbi témával kapcsolatban elodázhatatlanná vált a földnek, mint termelési tényezőnek- az értékelése. A marxi értékelmélet sematikus vulgáris felfogása, hogy a föld nem munkatermék, ezért nincs értéke ás ára sem, azt eredményezte, hogy 1938-hoz képest a mezőgazdasági földterület 8 százalékkal, az indokoltnál lényegesen nagyobb mértékben csökkent. Emiatt a mezőgazdasági beruházások jelentős része is elsősorban földpótló és nem kapacitásbővítő volt. A probléma égetővé válását bizonyítja. hogy a többi szocialista országban is fokozatosan előtérbe került, sőt 1969-ben a Nemzetközi Agrárközgazdasági Konferencia is napirendre tűzi. Munkaerőszükséglet falun Ismeretes olyan helytelen alternatíva, hogy maradjon a mezőgazdaságban több munkaerő, ehhez kevesebb beruházás kell. A valóságban éppen ellenkezőleg az történhet, hogy a foglalkoztatottság érdekében az indokoltnál több holtmunkát használnak feL Ma tömegméretekben mégcsak azért nem kerül erre sor, mert a holmunka viszonylag drága A helyes álláspont az lehet, hogy hosszabb időt tekintve a munkaerő erőtelje sen csökkenjen. Népgazdasá gilag — előzetes számítások alapján — a mezőgazdaság aktív keresők arányának a? összes foglalkoztatottakor. belül racionálisan 15 száza lék körülire kell csökkenni 1985-re. Különösen a külkereskedelem vonatkozásábar (exportlehetőség — gazdasá gosság — importigény lassú növekedése) indokolt ez az arány. Természetes, hogy az arányváltozásnak a népgaz dasági mellett üzemi vetülete is van, ami feltételenü! további kutatásokat igényel TÓTH LÁSZLÓ egyetemi tanársegéd „Osi kultúrája a falunak..." Beszélgetés a szőregi tanácsházán Alig akad olyan falu a szegedi „határban", amelynek ne lenne valamilyen híressége, nevezetessége. A szőregiek immár évszázada büszkék a rózsára és a gyümölcsfára. „ösi kultúrája a falunak..." — mondta Bálint Pál, az Egyetértés Termelőszövetkezet kertészetének vezetője, aki Banda Menyhért tanácselnökkel és Szeles Sándor szakszövetkezeti elnökkel ült le velem a kis asztalkához, hogy erről a témáról beszélgessünk. Visszakanyarodtak a múltba: — A századforduló előtt már intenzív rózsatermelés volt Szőregen, a faiskolák később nyertek létjogosultságot. A szőregi emberek úiszegedi kertészetekbe jártak dolgozni, ott „lesték" el a tudományt, majd idehaza is belevágtak a kertészkedésbe. A Lengyel, a Sebők és a Karsai famíliák voltak az úttörők, aztán mások is. A felszabadulás előtt 90 szőregi család foglalkozott rózsa- és gyümölcsfa-kertészettel. Harmincnak egyéni engedélye volt, a többiek pedig összeálltak és csoportengedély alapján „űzték" a szakmát. Ezek a régi szövetkezetek megszűntek, most a itsz és egy szakszövetkezet kebelében termelnek — informál Bálint Pál Amikor a három szőregi tsz egyesült, mind kitermelte a csemetéket és az úgynevezett Kórós-dűlőben vonták össze a kertészetet. S hova lett a híres Maros-tő? A tanácselnök azt mondta, hogy az mindig is az újszegedieké volt, a szőregi kertészek csak bérlők voltak. Persze sok szőregi ember ma is az újszegedi Haladás Tsz kertészetében dolgozik, ők a legjobb szakemberek. Mit jelent a községnek, hogy ilyen speciális ágazatban szereztek rangot termő földjeiknek? Banda Menyhért tanácselnök adatokat sorol: — Háromszázötven lakos foglalkozik rózsával, közülük kilencvenen tagjai a tsz-nek is, ők a háztájiban kertészkednek. Van olyan ember is, aki évente háromezer rózsatövet szállít. Mind jó adófizető, ez pedig a község javát szolgálja. Természetesen a rózsakertészek is megtalálják számításukat. Van olyan nap, amikor 150—170 kosár rózsát adnak fel a vasútállomáson, a gyümölcsfa-csemetéket az ország minden tájára szállítják. Bálint Pál mondja: — A tsz-ben harmincholdas kertészet van, évente 10 —12 000 gömbakáccsemetét, termelünk ki, a gyümölcsfák száma pedig 100—120 000 darab. A szövetkezet bevétele tavaly meghaladta az egymillió forintot a kertészetből. Érdekes lehet, hogy a híres szőregi gyümölcsfa-kertészetek hatást gyakorolnak-e a szegedi táj telepítéseire. Ugyanis az az érzése az embernek, hogy „túlfutottunk" az őszibarackosokkal. Ez a gyümölcs gyorsan érik, következésképpen gyorsan el kell adni a natúr barackot, vagy pedig a közeli — elsősorban a szegedi — konzervgyáraknak kell feldolgozni. A konzervgyár kapacitása és eladási lehetősége korlátozott. Mi lesz a nagy mennyiségű őszibarackunkkal? Ugyanakkor nincs meggy, cseresznye és a körte is hiánycikk. Ezeknek a gyümölcsféléknek jó piacuk lenne idehaza és külföldön ls. — A kertészetek megrendelésre termelnek — mondja Bálint Pál. — Van meggy és cseresznyecsemete ls nálunk. Ezeket a csemetéket inkább a kiskertek gazdái vásárolják. A nagyüzem elhárítja, mert munkaigényes. — S ezen nem lehet segíteni? — De lehet — válaszolnak — bokorfákat is nevelünk. A régi 160 centiméteres törzsmagasságról „lejöttünk*' nyolcvanra, sőt a bokorfa törzse 40—60 centiméter között van. így könnyebb • gyümölcs szedése. Szeles Sándor a szaksző-' vetkezetről beszél, amelynek' 110 tagja van. Náluk inkább rózsával foglalkoznak és értékesítési gondokkal bajlódtak. A szövetkezés sokat se^ gített, mondhatni úgy is; hogy mentőövet dobott a háztájiban szorgoskodó szőregi embereknek. A belföldi piac ugyanis telített, csak külföldön lehet kereskedeni. — Tavaly 120 ezer rózsatövet adtunk el külföldi vásárlóknak -i- mondja Szeles Sándor. — Az idén ugyancsak számítunk angol, olasa és holland vevőinkre. Végül pedig az új kertészi generációról beszélgetünk. AÍ fiatal szőregiek követik-e» őseik szép mesterségét? Al legfiatalabbak sohasem je-j leskedtek, Inkább az „éret-* tebb" kor mestersége a kéri tészet. Most indult egy szakmunkásképző-tanfolyam a faluban, amelyre 56-an járnak el hetente három alka-} lommal. A község vezetői állítják, hogy Szőregnek továbbra is jellemzője marad a kertészkedés, amely olyan nevezetesség itt, mint Makón a hagyma vagy Rőszkén a paprika. S végül még egy, adat: a rózsa ép gyümölcsfa évente mintegy 5 millió forint bevételt jelent Szőreg lakosságának. Szép ősszeg! G. L Útbaigazítás PINTÉR ISTVÁN t I DOKUMENTUMREGÉNY IL — A partizánok biztosítékot kémek, hogy az emberüknek nem történik baja. Én könnyen utaztam, én horváth állampolgár vagyok, nekem szabályos útlevelem van. De az ő emberük miként jut el Budapestre? Bornemissza gondolkodott. — Eigentlich, kedves öcsém, nem megoldhatatlan a dolog. Már valami motoszkál a fejemben. Persze, ezt nekem még meg kell beszélnem, odafent a Várban. Délután beszélek a kormányzó fiávaL Remek pofa a kis Horthy... Régi barátok vagyunk. Nagy szívességet tettem neki... Ha akkor nem jelentkezem nála, kidobott volna egy csomó pénzt — Nem is tudtam, hogy a kormányzó úr fia részt vesz az üzleti életben. Ha a gróf úr szavaira jól emlékszem, akkor most politikával foglalkozik... — Most igen, de a húszas évek végén a magyar—egyiptomi banknál volt És azt akarták csinálni, hogy építtetnek egy nagy komphajót, amely Szulinában, a Duna torkolatánál fedélzetére vette volna a dunai uszályokat és így érték volna el a hajók átrakás nélkül a levantei kikötőket. Én akkoriban dunai hajóskapitány voltam. Értek ón a folyamhoz is, a tengerhez is Elmentem a magyar—egyiptomi bankhoz, kerestem a Horthyt, aki ott ült az igazgatóságban, hivatkoztam a papára, hogy ismertem őt Polából, szóval, azonnal jól megértettük egymást. Eigentlich, tengerészgyerek ő is, nem igaz? A komp terve léket kapott, inkább bérbevettük az Appolinaris Ill-at, egy ócska teknőt Harmincháromban Rotterdamból felhajóztam vele Budapestig ... — Szóval, megnyerte a csatát..! — Eigentlich, igen. Még sokat vacakoltak, de akkor már tudtam, mit kell csinálni. Ha valaki akadékoskodott, mondtam, hogy megyek fel a Várba, panaszra. Tudtam, az öreg Horthy épp olyan tengerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa. Addig verekedtem, amíg az MFTRT végre megrendelte a Budapest— Duna-tengerjáró hajót, Négyszázhetven tonnás, kétcsavaros. Ezzel kezdődött a Duna—tengerjáró hajózás. Én meg azóta a tengerhajózás és a szabadkikötő főnöke lettem. És gyakran találkozom a kis Horthyval. Amikor a gróf úrtól ígéretet kapott, hogy segít, engem hívott közvetítőnek. Neki nagyon vigyázni kell. A Vár tele van német ügynökökkel... Petrics nevetett. — Mintha béke lenne! Itt ülünk a Dunaparton, jó konyakot iszunk és egy ilyen békebeli magyar úr, mint te, kedves bátyám... — Kedves öcsém, te is békebeli ember vagy... Én azt hiszem, fogunk mi még békében találkozni ... Mert azt akarunk, békét. A Tito-partizánok igazán segíthetnének... Nézd meg, milyen szépen ír Újvidéken a Szrpszko Kolo... Itt van a Magyarországban a cikke rövidítve... Ebben a pillanatban azonban felvijjogtak a szirénák. A pincérek hanyatt-homlok rohantak, hogy bekaszírozzák a cehhet, s lehúzzák a redőnyöket Bornemissza felpattant. — Gyere, kedves öcsém, átszaladunk az irodám óvóhelyére. Ott még beszélgethetünk... A két férfi lélekszakadva rohant át a híd alatt, majd az Eskü téren. Lihegve ertek el az Eskü tér 3. szám alatti épület kapuját. A házmester éppen be akarta zárni. Mellette a légóparancsnok állt. Bornemissza intett Petricsnek, hogy menjen előre, maga pedig félrevonta a házfelügyelőt, majd a parancsnokot — Pszt! — emelte az ujját a szája elé. Egy szót sem senkinek, akárki is kérdezi, hogy vendégem volt. Megértettétek? Mindketten bólintottak, s eltették azokat az ötven pengősöket, amelyekkel Eomemissza nyomatékul megajándékozta őket. Amikor lefújták a légiriadót. Bornemissza felkísérte a szobájába Petricset. — Csak öt percre, kedves öcsém — mondta neki. — Nem veszed udvariatlanságnak, ha nem tartóztatlak. De veszélyes a dolog, tele vagyunk spionokkal Adok neked egy szabadkikötői Igazolványt. Hadiüzem vagyunk, ezari szabadon mozoghatsz. És úgy állítom ki. mintha magyar volnál Hátha hasznát veszed... Rákanyarftotta az igazolványkartonra a Petrics János nevet. Az intéző pedig fényképet hú* zott elő-a levél tárcájából. Ráerősítették az iga* zolványra. Két pecsét, aztán Bornemissza aláírta. — így ni — nyújtotta át. — Most már biztonságban érezheted magad. Petricsnek eszébe jutott, vajon ő, aki egy szót sem tud magyarul, milyen hasznát veheti egy magyar számára kiállított igazolványnak. Voltak nála olyan igazolványok, amelyek valóban biztosak voltak, megóvták minden esetleges kellemetlenségtől Bornemissza még egy névjegyet is átadott Petricsnek. — Itt a lakásom címe. Holnap este hét órakor legyen szerencsém. Akkor már véglegesen meg is állapodhatunk. Szervusz, kedves öcsém... A két békebeli úr kezet rázott egymással Petrics távozott. Bornemissza pedig a telefonhoz lépett. Ifjú Horthy Miklós titkos számát tárcsázta. — Kérlek, ha délután öt óra tájban tiszteletemet teszem, nem alkalmatlankodom? — Gyere csak, Félix bátyám. Várlak. Van valami újabb fejlemény? — Ö. igen, a csomag, amit Horvátországból vártunk, megérkezett — beszélt virágnyelven Bornemissza. — Csak a tartalma más egy kicsit, mint amire számítottunk. De ha megfelelő rendelést adunk, akkor az eredetit ls elküldik. Érted. Miklós? — Értem. Akkor ötkor várlaki Bornemissza aznap délután csak néhány percet töltött a Várban. A kis Horthy azonnal jóváhagyta elképzelését.. Valamilyen jeltárgyat, illetve annak a felét kell átadni Petricsnek. A jeltárgy másik felét el kell juttatni a zágrábi magyar konzulátusnak. A konzulátus tudja majd, hogy miről van szó. Értesíti Budapestet, természetesen rejtjelesen, s a testőrség egy autót küld a határra. Azzal aztán a kiválasztott személy akadálytalanul és veszély nélkül jöhet Budapestre. Másnap este a megbeszélt időben Petrics becsöngetett Bornemisszáékhoz. Maga a házigazda nyitott kaput. ifolutat.hJc.)