Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

Az ember „ára «« Tavaly július 12-én javították a tápéi pontonhidat. A KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságának munkásai között dolgozott Miklós József 39 éves segédmunkás. Két alumínium gerendát akart felemelni, amikor hirtelen rosszul lett és a pontonról a Tiszába zuhant. Holttestét a halászok emelték ki a vízből. Szomú történet. A fiatal munkás élete hirtelen szakadt meg. Miklós Józseí elvesztésével felesége és két kisgyermeke nemcsak mérhetetlen fájdalmat érzett, a családra nagy anyagi gondok szakadtak. pontját? Nem. Helyette újabb és újabb bizonyítékokat produkált, újabb tanúkat kutatott, hogy elkerülje a kártérítést. Azt akarták bizonyítani, hogy Miklós mór halott volt, amikor vízbeesett, nem felelnek haláláért stb. Kérdés Cinizmus Régóta figyelem az ilyen tragédiákat Szegeden. És öt év alatt azt tapasztaltam, hogy a munkatársak osztoztak a család gyászában, a munkaadó vállalat pedig igyekezett a törvényesen juttatható anyagi segítség maximumát adni. Kárpótlást lehetetlen nyújtani, ezek az öszszegek arra jók, hogy a családot átsegítsék a legnehezebb időszakon. Az effajta törekvés a mi rendszerünk legszigorúbb törvénye. Természetes lett volna tehát, ha Miklós József hátramaradottjainak is megadnak mindent, amit lehet. Nem így történt. Egyszerűen hihetetlen az a cinizmus, amellyel a KPM vállalat vezetői visszautasították az özvegyasszony legalapvetőbb kérését. Kiss László munkavédelmi főfelügyelő felháborodottan idézte a jegyzőkönyvet: „Nálunk nincs betervezve valakinek a halála" — érvelt a főkönyvelő. Az anya kérelemmel próbálkozott, de hiába. Az igazgató mindent elutasított, határozatait pedig a vállalati döntőbizottság is „aláírta". Közben hónapok teltek, érdemes tudni, hogy Miklósné 970 forintos állásban dolgozott, ebból a jövedelemből s a kiutalt árvasegélyből csak nehezen éltek. Az SZMT munkavédelmi felügyelőségének segítségével végül is per indult a KPM vállalat ellen. Hogy kicsikarják azt, amit jószántából nem adott. Elég volt az első bírósági ítélet ahhoz, hogy a vállalat megváltoztassa állásA vállalat pedig mit sem törődött a „felperes" sorsával. Összesen fél esztendő múlt el a baleset óta, amikor megfellebbezhetetlen döntés született: a szegedi járásbíróság kötelezte a vállalatot, hogy többezer forintot fizessen az özvegynek, részesítse járadékban gyermekeit Hiábavaló volt minden igyekezet, a megjárható jogi fórum, végül törvényeink pótolták az igazgató aláírását. A tanulságokat mindenki azonnal összefoglalhatja. Ide mindössze néhány kérdés kívápkozik. Vajon a KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságának mennyit ér egy munkás? Miért kellett ádáz harcot vívni, hogy egy családot megfosszanak a segítségtől? ért vádra — nagy hűhót csapunk az üzemi balesetekből, hogy eltúlozzuk a munkavédelmi, - szociális kérdéseket, rossz hangulatot keltünk egy gyárban, jogtalan követelésekre ösztönzünk. De tényleg eltúloztuk-e ezeket a kérdéseket? Én azt hiszem inkább némely gazdasági vezető — tisztelet a többséget kitevő kivételnek — becsülik le, bánnak fontosságán alul ezekkel. A sokezer kiesett munkanap, a velejáró tetemes anyagi veszteség, a sajnos gyarapodó baleseti statisztikák bizonyítékok erre. A szakszervezeti üzemi szerveknek nemcsak lehetősége, hanem joga is küzdeni a munkásvédelemért, a munkások testi épségének betartásáért. Vajon Vásárhelyen a KPM vállalatnál mit tettek Miklós József családjáért? Matkó István kép - ECsukott szemmel? Nagy JózseEné miniszter hétfőn megnyitotta a könynyűipari vezetőképző tanfolyamokat. A könnyűiparban — egy tavalyi felmérés szerint — mintegy hétezer felső- és középfokú gazdasági vezető tevékenykedik, akiknek továbbképzéséről gondoskodni kell. Eddig a gazdasági mechanizmuLS kibontakoztatása és az ágazat feladatai szükségessé teszik, hogy a következő három évben valamennyi gazdasági vezető továbbképzésben részesüljön. Ezt szolgálják a vállalati üdülőkben — az év nagy részében az üdülési,főidényt kivéve sorrakerülő kéthetes tanfolyamok. Nógrádverőcén és Katalinpusztán egyszerre négy párhuzamos tanfolyam működik. (MTI) Túlzás? A húsipari vállalatnál, ahol csonkulásos balesetek történtek, dr. Piros László vállalati igazgató mondta: „a határeseteken még vitatkozni sem szabad-'. Az emlékezetes szegedi gáztöltő telepi robbanás áldozatának családjáról azonnal gondoskodott az ÁFOR. Feleségét elhelyezte stb. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem munkásbusza Orosháza és Kaszaper között műszaki balesetet szenvedett, egy ember meghalt. Érdemes leírni, hogy mi történt ezután: az olajbányász párt- és szakszervezeti bizottsága gyűjtést indított, nagy összegű segélyt utalt ki. a temetkezést maga vállalta, az árván maradt családnak kétszobás lakást adott a vállalat, az özvegyasszonyt 1800 forintos járadékkal segítik. És nemrég: a szegedi EMERGÉ gumigyár Patakiné árváit szinte ! magáénak tekinti, anyagilag gondoskodik róluk. Emlékezni kell a gyakran M este rfo ko n Somogyi Károlyné felvétele Képünkön: a győztes Marlus Éva vizsgázik — nappali divatfrizurábúl. Segít a vállalat Á Dunai Vasmű igazgató tanácsa — a vállalat szakszervezeti bizottságával egyetértésben — megállapította a vasmű dolgozóinak adandó lakásépítési kölcsön összegét. E szerint a fejlesztési alapból 34 millió forintot, a nyereségrészesedésből pedig kétmillió forintot, tehát együttesen 36 millió forintot ad a vállalat az idén és jövőre ilyen célra. 1969ben 140, 1970-ben pedig 176 lakás készül a vállalati hozzájárulással. A lakásépítésre adott kölcsön után nemcsak kamatot, de még kezelési költséget sem kell fizetniük a dolgozóknak. Lehetőséget adott továbbá a hatái-ozat arra. hogy a vállalat kamatmentes kölcsönt folyósítson az arra rászorulóknak az úgynevezett előtakarékossági összeg kiegészítésére is. Ennek visszafizetését csak három év múlva kell megkezdeni. Mint tavaly, idén is sokan készültek a harmadéves ipari tanulók közül a nagy erőpróbára; a Szakma Kiváló Tanulója verseny kerületi elődöntőire. A vetélkedés-sorozat, melyben a szegedi 600-as és 624-es ipari szakmunkásképző intézet, s más megyei iskolák tanulói is részt vesznek, vasárnap kezdődött el a női, valamint a férfi-, női fodrászok versenyével. Ma a szegedi Felszabadulás Asztalos Ktsz-ben az asztalos, bútorasztalos szakma harmadévesei, holnap a XI. sz. Autójavító Vállalatnál az autószerelők verse-, nyeznek. Villanyszerelő-, esztergályos*, ács-, kőműves- és szobafestő-jelöltek adnak számot ügyességükről, tudásukról csütörtökön a 600-as számú intézet tanműhelyében, illetve a megyei építővállalat telephelyein. A női szabó tanulók pénteki versenyével zárulnak a területi döntők. Az első, második, harmadik helyezetteket arany, ezüst, illetve bronz plakettel tünteti ki a KISZ Csongrád megyei bizottsága, s természetesen ők. a dobogóra-jutottak mehetnek majd március végén az országos versenyre is. Vasárnap délelőtt a Marx féri fodrászüzletben Martius Éva, a szegedi 624-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet női fodrász tanulója — mestere Magyar Mihály, kisteleki kisiparos — lett az első. A második, illetve harmadik helyet a szentesi Szabó Anna, illetve a szegedi ! Roczkó Vera érdemelte ki mesterségbeli tudásával. I

smerős fiatalember panaszkodik az utcán. Már a negyedik üzletből távozott üres kézzel. Dühös. Nekem is mondja, mintha én tehetnék róla: „Képtelen vagyok egy szegedi papucsot szerezni, harminchetas méretben." Mondja a magáét és duzzog, s nem csupán a cipőüzletekről alkot véleményt, hanem sokkal messzebbmenő következtetései vannak. Példázódik, hogy „bezzeg..." Asztalomon egy panaszos levél. Írója ugyancsak elkeseredett hangulatban vetette papírra véleményét: „Felháborító az a felelőtlenség, amit az utóbbi idóben tapasztaltam. Alig másfél hónapja vásároltam egy lakkcipőt 260 forintért. Nyolcszor volt a lábamon, de már másodszor vittem vissza az Elit cipőboltba. Először a talpa vált le, amelyet visszaragasztottak. Most újra levált a talpa és a sarka is. Gondoltam, hogy kicserélik, de sajnos nem azt tették, hanem kielégítettek annyival, hogy viseljem még, s ha teljesen leválik, majd akkor kicserélik jóra..." Ha két ritka, egyedi esetről lenne szó. talán nem is érdemelne nyilvánosságot, más úton is el lehetne intézni orvoslását. De sajnos nem kirívó példák ezek. hanem mindennapos esetek. Száz és ezer emberrel történik meg naponta. A múltkorokban egy kétgyermekes családanya, aki a ruhagyárban dolgozik, majdnem sírva mondta, hogy előre „fázik", ha cipőt kell valakinek vásárolnia a családban. Lejárja a lábát, s eredmény nélkül rogynak le odahaza a székre. Miért van ez így? Valamiféle objeiktív törvény uralkodik a cipőfronton, vagy átok, istencsapás ült a magyar cipőiparra és kereskedelemre? Nem hinnénk, hiszen a magyar cipók általában mindig is jó hímévnek örvendtek. Ma is szívesen vásárolnak tőlünk külföldi cégek cipőket Fazonban is, minőségben is, talán még árban is, versenyképes a magyar cipőipar. A gyárak kicserélték régi, elavult gépeiket, berendezéseiket, s technikájuk, technológiájuk lépést tart az általános fejlődéssel. A vásárlóközönség mégis valamivel többet várt az új gazdasági mechanizmustól a cipőfronton. Nagyobb javulást a választékban, a minőségben, s talán még az árakban is, persze lefelé értendő ármozgást. Ilyen javulás nem következett be, még a nyoma se igen látszik. Inkább néhány ellentmondásra lehet felfigyelni. Még az áraknál is. Valaki megjegyezte a múltkor a Széchenyi téri Mino cipőüzlet kirakata előtt: „Hogyan lehetséges ekkora árengedmény? Háromszáz helyett 120 forintért adnak egy pár cipőt. Valamelyik ár túlzás, alighanem az eredeti." Esetleg szűkös a cipőgyárak kapacitása? S emiatt nagy a tempó, következésképpen itt lenne a minőségi hibák forrása? Ez sem elfogadható magyarázat, különösképpen nem az, ha figyelembe vesszük a gyakori kiárusításokat, „vásárokat", amikor „féláron is lehet vásárolni vagon számra cipőt. Hogy a közgazdasági szabályzók, meg a piac, a raktárkészletek, a gyárak fizetőképessége, vagy a régi kereskedői elv: nagy forgalom kevés haszon, játszana ebben szerepet? Lehet, de nem ekkora mértékben. Inkább a reális piackutatás, igényismerés gyengeségét tükrözi a cipőkkel kapcsolatos sok-sok anomália. A kérdések tömkelegét lehetne felsorakoztatni: Miért állandó a leggyakrabban keresett számú cipők hiánya? Férfiaknál a 41—42-es számúak, a nőknél a 37—38-as számú? Kia rosszmájúsággal azt hinné az ember, hogy a gyárak piacszerzői csukott szemmel járnak, az üzletek eladói pedig csukott füllel utasítják el a vásárlókat. Örökös viszálynak látszik a párbaj: a boltban azt mondják nincs, mert nem kapnak az ipartól. „Ez van. ezzel tudunk szolgálni." A gyár viszont az ellenkezőjét állítja: olyan fazont, olyan számozásban és mennyiségben szállítunk, ahogyan a kereskedelem kéri Mire lenne szűkség? Kisebb szériákra, jobb minőségre és valamivel alacsonyabb árakra. Ha jól meggondoljuk, a cipőgyárak nem fizetnének rá ekkor sem. Amikor gyorsabban követik a divat alakulását, érzékenyen reagálnak a piaci viszonyokra, akkor szolidabb árral is éppen azt érik el. mintha a régi beidegződéssel legyártanak nagyobb mennyiséget, magas árat állapítanak meg. s a végén a készlet felét 40—60 százalékos engedménnyel ..dobják ki-', így senki sem járt jól. Se a gyár, se a vevő. N

em akartam részletekbe temetkezni: leválik a talp, kiüti a „só" a felsőbőrt, a bélés befogja a harisnyát. Az ilyen áru selejt, nem is szabadna a vevő elé rakni. De vannak itt évtizedes, ahogy mondani szokták, szakállas gondok is. Méret és választék. Mert. ha nem is jó a minősége a cipőnek, de legalább legyen belőle mindenféle számban, különösen a leggyakrabban keresett méretekben és sokkal nagyobb választékban, színben és fazonban, s valamivel alacsonyabb áron, amikor megjelenik' és nem bizonyos idő múlva, amikor divatját múlta és leértékelik. Gazdagh István Ki mit tud?-vetélkedőt játszott a medve a madarakkal, melynek eredményhirdetése csak 40 nap után következhet be. A mackó hitén élők szerették volna a napot reggeltől estig a fellegek mögé dugni, mert ilyen időben reménykeltően már jó idö bekövetkeztét jósolja a medve, viszsza sem megy a barlangjába. közel van a tavasz. Hát bizony nem egészen igy történt. Délig kedvezően sűrűn takart volt az ég, bizonyára másutt is az országban, nemcsak Szeged felett, A déli órákban tavaszi napsütés ragyogta be a tájat, a mackó szomorúan ballaghatott vissza rejtekébe. A Fehér-tavon is ilyen idő járta; itt medve nem járt, de a viadarak más információja mégiscsak a A mackó és a madár tavasz közeledtét mutatta. Már kora reggeli borongós időben zajongó vetési Hbaseregek érkeztek déltáji szállásaik felöl és nagy magasságban vonultak északnak. Meg sem álltak a tóvilág feleit, ezeket már csak északi otthonuk érdekelte. Bizonyára jó időt sejtenek tundravidéki hazájukban. A tavon a jég még „talpon' áll, mert az olvadó vízréteg felett az ember nyugodtan közlekedhet. A récék még úszkálni sem tudnak ebben a sekély vízben, de már másfél ezres tökésés csörgőréce sereg s ürög-forog. szinte sürgeti a jégpáncél olvadását. Az egyik tóban vagy kétszáznyi dankasirály kutat a kiolvadó szeméthalak után, de egy része a frissen kelt búzavetést szállja meg, hátha van már korán ébredő rovar vagy féreg. Az érkezett sirály csaknem mind fiatal, ezek az idén még nem költenek, nem is maradnak iít, szerte szóródnak, mentesek a családalapítás gondjától. Nemsokára érkezniük kell a fehér-taviaknak is. öt nagyobb sirály is sétál köztük, viharsirályok; átutazóban vannak magasabb költöhelyük felé. És hogy még teljesebb legyen a kora tavaszt bizonyító madárélet, a Fehér-tó olvadó sarában megjelent a tavasz első tavaszhírnöke, a bíbic is. A madarak tehát, menetrendjük előrehozatalával kora tavaszt jövendölnek, a mackó ennek dacára visszavonult barlangjába. A mackó és a madarak vitájában az dönti el a kérdést: fázni fogunk-e még 40 napig, vagy örülhetünk-e majd a korai tavasznak. Az igazság ki fog derülni, ítélethozatalra kerül sor. A zsűritagok mi leszünk. Pr. B. P. A Hong Kong-i ellen Dr. Kátay Aladár, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügyi-járványügyi felügyeleti főosztályának vezetője tájékoztatott az utóbbi időben Európában is erősebben jelentkezett úgynevezett Hong Kong-i influenzajárványról. A járván)' a múlt év második felében kezdődött a nagy kelet-ázsiai kikötővárosban. A „tettes" az A—2 vírustörzsnek egy, a korábbiaktól eltérő antigénszerkezetű változata. A járvány lassan trejedt és eddig főleg az Egyesült Államokban fejlődött ki nagymértékben. — A múlt év végén Európa néhány államában is jelentkezett a Hong Kong-i influenza, elsősorban Angliában. Svédországi közlések szerint az Egyesült Államok-, ból érkező utasok oda is bevitték a járványt. Svájcban szintén megjelent a Hong Kong-i influenza, de addig csak szórványos megbetegedéseket okozott. Az eddig beérkezett jelentések szerint legerősebben Lengyelországot érintette, ahol több százezer megbetegedés fordult elő. Ezenkívül Moszkvából és a Szovjetunió ázsiai részéből jelezték az influenzaszerű megbetegedések szaporodását. Az összes hivatalos tájékoztatások a j'árvány rendkívül enyhe lefolyását hangsúlyozzák. Hazánkban nincs járvány. A tapasztalati jelzőszámok elsősorban az iskolás gyermekek hiányzása és a táppénzes napok alakulása teljesen normális szinten van, mégis számolnunk kell azzal, hogy a járvány * nálunk is jelentkezhet. Ezért megtettük a szükséges előkészületi intézkedéseket. A főváros vezető főorvosa és a megyei, megyei jogú városi főorvosok a járvány jelentkezése esetén azonnal végrehajtható intézkedési tervet készítenek. Az intézkedési tervvel egyidejűleg megszervezik az influenza-figVelőszolgálatot is. KEDD, J969. FEBRUÁR 4, DELMAGYARORS/ÁG i