Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

Az ember „ára «« Tavaly július 12-én javí­tották a tápéi pontonhidat. A KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságának mun­kásai között dolgozott Mik­lós József 39 éves segéd­munkás. Két alumínium ge­rendát akart felemelni, ami­kor hirtelen rosszul lett és a pontonról a Tiszába zu­hant. Holttestét a halászok emelték ki a vízből. Szomú történet. A fiatal munkás élete hirtelen sza­kadt meg. Miklós Józseí el­vesztésével felesége és két kisgyermeke nemcsak mér­hetetlen fájdalmat érzett, a családra nagy anyagi gon­dok szakadtak. pontját? Nem. Helyette újabb és újabb bizonyítéko­kat produkált, újabb tanú­kat kutatott, hogy elkerül­je a kártérítést. Azt akarták bizonyítani, hogy Miklós mór halott volt, amikor víz­beesett, nem felelnek ha­láláért stb. Kérdés Cinizmus Régóta figyelem az ilyen tragédiákat Szegeden. És öt év alatt azt tapasztaltam, hogy a munkatársak osztoztak a család gyászában, a munka­adó vállalat pedig igyeke­zett a törvényesen juttatha­tó anyagi segítség maximu­mát adni. Kárpótlást lehe­tetlen nyújtani, ezek az ösz­szegek arra jók, hogy a családot átsegítsék a leg­nehezebb időszakon. Az effajta törekvés a mi rend­szerünk legszigorúbb törvé­nye. Természetes lett volna tehát, ha Miklós József hát­ramaradottjainak is megad­nak mindent, amit lehet. Nem így történt. Egy­szerűen hihetetlen az a ci­nizmus, amellyel a KPM vállalat vezetői visszautasí­tották az özvegyasszony legalapvetőbb kérését. Kiss László munkavédelmi fő­felügyelő felháborodottan idézte a jegyzőkönyvet: „Ná­lunk nincs betervezve va­lakinek a halála" — érvelt a főkönyvelő. Az anya ké­relemmel próbálkozott, de hiába. Az igazgató mindent elutasított, határozatait pe­dig a vállalati döntőbizott­ság is „aláírta". Közben hó­napok teltek, érdemes tudni, hogy Miklósné 970 forintos állásban dolgozott, ebból a jövedelemből s a kiutalt árvasegélyből csak nehezen éltek. Az SZMT munkavé­delmi felügyelőségének se­gítségével végül is per in­dult a KPM vállalat ellen. Hogy kicsikarják azt, amit jószántából nem adott. Elég volt az első bírósági ítélet ahhoz, hogy a vál­lalat megváltoztassa állás­A vállalat pedig mit sem törődött a „felperes" sor­sával. Összesen fél esz­tendő múlt el a bal­eset óta, amikor meg­fellebbezhetetlen döntés szü­letett: a szegedi járásbíró­ság kötelezte a vállalatot, hogy többezer forintot fizes­sen az özvegynek, részesítse járadékban gyermekeit Hiá­bavaló volt minden igyeke­zet, a megjárható jogi fó­rum, végül törvényeink pó­tolták az igazgató aláírását. A tanulságokat mindenki azonnal összefoglalhatja. Ide mindössze néhány kérdés kívápkozik. Vajon a KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságának mennyit ér egy munkás? Miért kellett ádáz harcot vívni, hogy egy családot megfosszanak a segítségtől? ért vádra — nagy hűhót csa­punk az üzemi balesetekből, hogy eltúlozzuk a munka­védelmi, - szociális kérdése­ket, rossz hangulatot kel­tünk egy gyárban, jogtalan követelésekre ösztönzünk. De tényleg eltúloztuk-e ezeket a kérdéseket? Én azt hiszem inkább némely gaz­dasági vezető — tisztelet a többséget kitevő kivételnek — becsülik le, bánnak fon­tosságán alul ezekkel. A sokezer kiesett munkanap, a velejáró tetemes anyagi veszteség, a sajnos gyara­podó baleseti statisztikák bizonyítékok erre. A szak­szervezeti üzemi szerveknek nemcsak lehetősége, hanem joga is küzdeni a munkás­védelemért, a munkások tes­ti épségének betartásáért. Vajon Vásárhelyen a KPM vállalatnál mit tettek Mik­lós József családjáért? Matkó István kép - ECsukott szemmel? Nagy JózseEné miniszter hétfőn megnyitotta a köny­nyűipari vezetőképző tanfo­lyamokat. A könnyűiparban — egy tavalyi felmérés sze­rint — mintegy hétezer fel­ső- és középfokú gazdasági vezető tevékenykedik, akik­nek továbbképzéséről gon­doskodni kell. Eddig a gaz­dasági mechanizmuLS kibon­takoztatása és az ágazat fel­adatai szükségessé teszik, hogy a következő három év­ben valamennyi gazdasági vezető továbbképzésben ré­szesüljön. Ezt szolgálják a vállalati üdülőkben — az év nagy részében az üdülési,fő­idényt kivéve sorrakerülő kéthetes tanfolyamok. Nóg­rádverőcén és Katalinpusz­tán egyszerre négy párhuza­mos tanfolyam működik. (MTI) Túlzás? A húsipari vállalatnál, ahol csonkulásos balesetek történtek, dr. Piros László vállalati igazgató mondta: „a határeseteken még vitat­kozni sem szabad-'. Az em­lékezetes szegedi gáztöltő te­lepi robbanás áldozatának családjáról azonnal gondos­kodott az ÁFOR. Feleségét elhelyezte stb. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem munkás­busza Orosháza és Kaszaper között műszaki balesetet szenvedett, egy ember meg­halt. Érdemes leírni, hogy mi történt ezután: az olaj­bányász párt- és szakszerve­zeti bizottsága gyűjtést indí­tott, nagy összegű segélyt utalt ki. a temetkezést ma­ga vállalta, az árván maradt családnak kétszobás lakást adott a vállalat, az özvegy­asszonyt 1800 forintos jára­dékkal segítik. És nemrég: a szegedi EMERGÉ gumi­gyár Patakiné árváit szinte ! magáénak tekinti, anyagilag gondoskodik róluk. Emlékezni kell a gyakran M este rfo ko n Somogyi Károlyné felvétele Képünkön: a győztes Marlus Éva vizsgázik — nappali divatfrizurábúl. Segít a vállalat Á Dunai Vasmű igazgató tanácsa — a vállalat szak­szervezeti bizottságával egyetértésben — megállapí­totta a vasmű dolgozóinak adandó lakásépítési kölcsön összegét. E szerint a fejlesz­tési alapból 34 millió forin­tot, a nyereségrészesedésből pedig kétmillió forintot, te­hát együttesen 36 millió fo­rintot ad a vállalat az idén és jövőre ilyen célra. 1969­ben 140, 1970-ben pedig 176 lakás készül a vállalati hoz­zájárulással. A lakásépítésre adott kölcsön után nemcsak kamatot, de még kezelési költséget sem kell fizetniük a dolgozóknak. Lehetőséget adott továbbá a hatái-ozat arra. hogy a vállalat kamat­mentes kölcsönt folyósítson az arra rászorulóknak az úgynevezett előtakarékossági összeg kiegészítésére is. En­nek visszafizetését csak há­rom év múlva kell megkez­deni. Mint tavaly, idén is sokan készültek a harmadéves ipa­ri tanulók közül a nagy erő­próbára; a Szakma Kiváló Tanulója verseny kerületi elődöntőire. A vetélkedés-so­rozat, melyben a szegedi 600-as és 624-es ipari szak­munkásképző intézet, s más megyei iskolák tanulói is részt vesznek, vasárnap kez­dődött el a női, valamint a férfi-, női fodrászok verse­nyével. Ma a szegedi Felsza­badulás Asztalos Ktsz-ben az asztalos, bútorasztalos szak­ma harmadévesei, holnap a XI. sz. Autójavító Vállalat­nál az autószerelők verse-, nyeznek. Villanyszerelő-, esz­tergályos*, ács-, kőműves- és szobafestő-jelöltek adnak szá­mot ügyességükről, tudásuk­ról csütörtökön a 600-as szá­mú intézet tanműhelyében, illetve a megyei építővállalat telephelyein. A női szabó ta­nulók pénteki versenyével zárulnak a területi döntők. Az első, második, harma­dik helyezetteket arany, ezüst, illetve bronz plakettel tünteti ki a KISZ Csongrád megyei bizottsága, s termé­szetesen ők. a dobogóra-ju­tottak mehetnek majd már­cius végén az országos ver­senyre is. Vasárnap délelőtt a Marx féri fodrászüzletben Martius Éva, a szegedi 624-es számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet női fodrász tanulója — mestere Magyar Mihály, kis­teleki kisiparos — lett az el­ső. A második, illetve har­madik helyet a szentesi Sza­bó Anna, illetve a szegedi ! Roczkó Vera érdemelte ki mesterségbeli tudásával. I smerős fiatalember panaszkodik az utcán. Már a ne­gyedik üzletből távozott üres kézzel. Dühös. Ne­kem is mondja, mintha én tehetnék róla: „Képte­len vagyok egy szegedi papucsot szerezni, harminchetas méretben." Mondja a magáét és duzzog, s nem csupán a cipőüzletekről alkot véleményt, hanem sokkal messzebb­menő következtetései vannak. Példázódik, hogy „bezzeg..." Asztalomon egy panaszos levél. Írója ugyancsak elke­seredett hangulatban vetette papírra véleményét: „Felhá­borító az a felelőtlenség, amit az utóbbi idóben tapasztal­tam. Alig másfél hónapja vásároltam egy lakkcipőt 260 forintért. Nyolcszor volt a lábamon, de már másodszor vittem vissza az Elit cipőboltba. Először a talpa vált le, amelyet visszaragasztottak. Most újra levált a talpa és a sarka is. Gondoltam, hogy kicserélik, de sajnos nem azt tették, hanem kielégítettek annyival, hogy viseljem még, s ha teljesen leválik, majd akkor kicserélik jóra..." Ha két ritka, egyedi esetről lenne szó. talán nem is érdemelne nyilvánosságot, más úton is el lehetne intézni orvoslását. De sajnos nem kirívó példák ezek. hanem min­dennapos esetek. Száz és ezer emberrel történik meg na­ponta. A múltkorokban egy kétgyermekes családanya, aki a ruhagyárban dolgozik, majdnem sírva mondta, hogy előre „fázik", ha cipőt kell valakinek vásárolnia a csa­ládban. Lejárja a lábát, s eredmény nélkül rogynak le odahaza a székre. Miért van ez így? Valamiféle objeiktív törvény ural­kodik a cipőfronton, vagy átok, istencsapás ült a ma­gyar cipőiparra és kereskedelemre? Nem hinnénk, hiszen a magyar cipók általában mindig is jó hímévnek örvend­tek. Ma is szívesen vásárolnak tőlünk külföldi cégek ci­pőket Fazonban is, minőségben is, talán még árban is, versenyképes a magyar cipőipar. A gyárak kicserélték ré­gi, elavult gépeiket, berendezéseiket, s technikájuk, tech­nológiájuk lépést tart az általános fejlődéssel. A vásárlóközönség mégis valamivel többet várt az új gazdasági mechanizmustól a cipőfronton. Nagyobb javu­lást a választékban, a minőségben, s talán még az árak­ban is, persze lefelé értendő ármozgást. Ilyen javulás nem következett be, még a nyoma se igen látszik. Inkább né­hány ellentmondásra lehet felfigyelni. Még az áraknál is. Valaki megjegyezte a múltkor a Széchenyi téri Mino ci­pőüzlet kirakata előtt: „Hogyan lehetséges ekkora áren­gedmény? Háromszáz helyett 120 forintért adnak egy pár cipőt. Valamelyik ár túlzás, alighanem az eredeti." Esetleg szűkös a cipőgyárak kapacitása? S emiatt nagy a tempó, következésképpen itt lenne a minőségi hi­bák forrása? Ez sem elfogadható magyarázat, különös­képpen nem az, ha figyelembe vesszük a gyakori kiárusí­tásokat, „vásárokat", amikor „féláron is lehet vásárolni vagon számra cipőt. Hogy a közgazdasági szabályzók, meg a piac, a raktárkészletek, a gyárak fizetőképessége, vagy a régi kereskedői elv: nagy forgalom kevés haszon, játsza­na ebben szerepet? Lehet, de nem ekkora mértékben. Inkább a reális piackutatás, igényismerés gyengeségét tükrözi a cipőkkel kapcsolatos sok-sok anomália. A kér­dések tömkelegét lehetne felsorakoztatni: Miért állandó a leggyakrabban keresett számú cipők hiánya? Férfiaknál a 41—42-es számúak, a nőknél a 37—38-as számú? Kia rosszmájúsággal azt hinné az ember, hogy a gyárak piacszerzői csukott szemmel járnak, az üzletek eladói pe­dig csukott füllel utasítják el a vásárlókat. Örökös vi­szálynak látszik a párbaj: a boltban azt mondják nincs, mert nem kapnak az ipartól. „Ez van. ezzel tudunk szol­gálni." A gyár viszont az ellenkezőjét állítja: olyan fazont, olyan számozásban és mennyiségben szállítunk, ahogyan a kereskedelem kéri Mire lenne szűkség? Kisebb szériákra, jobb minőségre és valamivel alacsonyabb árakra. Ha jól meggondoljuk, a cipőgyárak nem fizetnének rá ekkor sem. Amikor gyor­sabban követik a divat alakulását, érzékenyen reagálnak a piaci viszonyokra, akkor szolidabb árral is éppen azt érik el. mintha a régi beidegződéssel legyártanak nagyobb mennyiséget, magas árat állapítanak meg. s a végén a készlet felét 40—60 százalékos engedménnyel ..dobják ki-', így senki sem járt jól. Se a gyár, se a vevő. N em akartam részletekbe temetkezni: leválik a talp, kiüti a „só" a felsőbőrt, a bélés befogja a haris­nyát. Az ilyen áru selejt, nem is szabadna a vevő elé rakni. De vannak itt évtizedes, ahogy mondani szok­ták, szakállas gondok is. Méret és választék. Mert. ha nem is jó a minősége a cipőnek, de legalább legyen belőle mindenféle számban, különösen a leggyakrabban ke­resett méretekben és sokkal nagyobb választékban, színben és fazonban, s valamivel alacsonyabb áron, ami­kor megjelenik' és nem bizonyos idő múlva, amikor divat­ját múlta és leértékelik. Gazdagh István Ki mit tud?-vetél­kedőt játszott a medve a madarakkal, melynek eredmény­hirdetése csak 40 nap után következhet be. A mackó hitén élők szerették volna a na­pot reggeltől estig a fellegek mögé dugni, mert ilyen időben reménykeltően már jó idö bekövetkeztét jósolja a medve, visz­sza sem megy a bar­langjába. közel van a tavasz. Hát bizony nem egészen igy tör­tént. Délig kedvezően sűrűn takart volt az ég, bizonyára másutt is az országban, nem­csak Szeged felett, A déli órákban tavaszi napsütés ragyogta be a tájat, a mackó szo­morúan ballaghatott vissza rejtekébe. A Fehér-tavon is ilyen idő járta; itt med­ve nem járt, de a viadarak más infor­mációja mégiscsak a A mackó és a madár tavasz közeledtét mu­tatta. Már kora reg­geli borongós idő­ben zajongó vetési H­baseregek érkeztek déltáji szállásaik fe­löl és nagy magas­ságban vonultak északnak. Meg sem álltak a tóvilág feleit, ezeket már csak észa­ki otthonuk érdekel­te. Bizonyára jó időt sejtenek tundravidé­ki hazájukban. A tavon a jég még „talpon' áll, mert az olvadó vízréteg fe­lett az ember nyu­godtan közlekedhet. A récék még úszkálni sem tudnak ebben a sekély vízben, de már másfél ezres tökés­és csörgőréce sereg s ürög-forog. szinte sürgeti a jégpáncél olvadását. Az egyik tóban vagy kétszáz­nyi dankasirály kutat a kiolvadó szemétha­lak után, de egy ré­sze a frissen kelt bú­zavetést szállja meg, hátha van már korán ébredő rovar vagy féreg. Az érkezett si­rály csaknem mind fiatal, ezek az idén még nem költenek, nem is maradnak iít, szerte szóródnak, mentesek a család­alapítás gondjától. Nemsokára érkezniük kell a fehér-taviak­nak is. öt nagyobb sirály is sétál köztük, viharsirályok; átuta­zóban vannak maga­sabb költöhelyük felé. És hogy még telje­sebb legyen a kora tavaszt bizonyító ma­dárélet, a Fehér-tó olvadó sarában meg­jelent a tavasz első tavaszhírnöke, a bí­bic is. A madarak tehát, menetrendjük előre­hozatalával kora ta­vaszt jövendölnek, a mackó ennek dacára visszavonult bar­langjába. A mackó és a madarak vitájában az dönti el a kérdést: fázni fogunk-e még 40 napig, vagy örül­hetünk-e majd a ko­rai tavasznak. Az igazság ki fog derül­ni, ítélethozatalra ke­rül sor. A zsűritagok mi leszünk. Pr. B. P. A Hong Kong-i ellen Dr. Kátay Aladár, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügyi-járvány­ügyi felügyeleti főosztályának vezetője tájékoztatott az utóbbi időben Európában is erősebben jelentkezett úgy­nevezett Hong Kong-i influ­enzajárványról. A járván)' a múlt év má­sodik felében kezdődött a nagy kelet-ázsiai kikötővá­rosban. A „tettes" az A—2 vírustörzsnek egy, a koráb­biaktól eltérő antigénszerke­zetű változata. A járvány las­san trejedt és eddig főleg az Egyesült Államokban fejlő­dött ki nagymértékben. — A múlt év végén Euró­pa néhány államában is je­lentkezett a Hong Kong-i influenza, elsősorban Angliá­ban. Svédországi közlések szerint az Egyesült Államok-, ból érkező utasok oda is be­vitték a járványt. Svájcban szintén megjelent a Hong Kong-i influenza, de addig csak szórványos megbetege­déseket okozott. Az eddig be­érkezett jelentések szerint legerősebben Lengyelországot érintette, ahol több százezer megbetegedés fordult elő. Ezenkívül Moszkvából és a Szovjetunió ázsiai részéből jelezték az influenzaszerű megbetegedések szaporodását. Az összes hivatalos tájékoz­tatások a j'árvány rendkívül enyhe lefolyását hangsúlyoz­zák. Hazánkban nincs járvány. A tapasztalati jelzőszámok elsősorban az iskolás gyer­mekek hiányzása és a táp­pénzes napok alakulása tel­jesen normális szinten van, mégis számolnunk kell az­zal, hogy a járvány * nálunk is jelentkezhet. Ezért meg­tettük a szükséges előkészü­leti intézkedéseket. A fővá­ros vezető főorvosa és a me­gyei, megyei jogú városi fő­orvosok a járvány jelentke­zése esetén azonnal végre­hajtható intézkedési tervet készítenek. Az intézkedési tervvel egyidejűleg megszer­vezik az influenza-figVelő­szolgálatot is. KEDD, J969. FEBRUÁR 4, DELMAGYARORS/ÁG i

Next

/
Oldalképek
Tartalom