Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

Agrárszocialista mozgalmak, 1890-1907 A napokban ifi&SE Csongrád megyei bizottsága irányításává! készülő Csongrád megye munkásmozgalmának története című sorozat első füzete. Szerzője Farkas József, a JATE Tudományos Szocializmus Tanszékének tanársegéde. Címe: Agrárszocialista mozgalmak, 1890—1907. Nepünkben egyre nő az igény történelmünk, ezen belüi is mindenekelőtt az utolso száz év, és a munkásmozgalom történetének megismerésére. Haladó, forradalmi hagyományaink a szocialista hazafiság egyik kiapadhatatlan forrasa. Ezenkívül napjaink problémáit megérteni és megoldani a múlt ismerete nélkül elképzelhetetlen, hiszen a ma kérdései a múltban gyökereznek. Az embereket népünk történetének ismerete mellett, érthetően, szűkebb hazájuk, szülőföldjük történetének megismerése is foglalkoztatja. Ezt az igényt is kívánja kielégíteni ez a kiadványsorozat. Az első füzet szerzője arra vállalkozott, hogy bemutassa „a megye dolgozó parasztságának hősies, bátor, rokonszenves küzdelmét", az ún. agrárszocialista mozgalmak megyei történetét. A szerző a már megjelent marxista feldolgozások mellett felhasználta a korabeli és későbbi könyvészeti anyagot, H igen nagy figyelmet fordított a helyi levéltári és sajtóanyagra. Tehát eddig ismeretlen anyaeokat tárt fel, s ezáltal jelentős új értékekkel gyarapította Ismereteinket Ez a munka egyik legjelentősebb érdeme. A munka kiindulásaképpen bemutatja a múlt század végi dolgozó parasztság, ezen belül mindenekelőtt az agrárproletariátus nehéz, szinte elviselhetetlen helyzetét, mint egyik Indítékát a falusi osztályharc kiéleződésének. Meeúllapítia, hogy a Viharsarokban, ahonnan a mozgalom kiindult, azok az agrárproletár-rétegek (kubikosok stb.) koncentrálódtak, amelyek az ipari munkásság után a legkönnyebben voltak szervezhetők. A harchoz a tudatos elemet a magyar munkásosztály osztállyá szerveződése, a Szociáldemokrata Párt megalakulása adta. Az ipari munkásság és az agrárproletariótus, a szegényparasztság mozgalma találkozott, összefonódott. Ez adta meg jelentőségét, erősségét, harcosságát. A Csongrád megyei földmunkásmozgalom fejlesztésében, kiterebélyesedésében, a tudatos, szocialista eszmék elterjesztésében döntő szerepe volt a „Hódmezővásárhelyi Munkás-Népkor" megalakulásának, az egylet elnökének, Szántó Kovács Jánosnak, az „erős, céljától el nem téríthető, vasakaratú embernek" — ahogy a „Világszabadság" című lap jellemezte. Hódmezővásárhely egy időre az alföldi mozgalom középpontjává vált. A munka részletesen foglalkozik Szántó Kovács nézeteivel, az 1894. április 22-i hódmezővásárhelyi zendüléssel. okaival, lefolyásával, hatásával, Szántó Kovács János perével, bátor kiállásával, későbbi sorsával. C7Pr7fí tárgyalja az ÖÍEIFU sZDP-ben kialakult ellentétet az agrárkérdéssel, az agrármozgalommal kapcsolatban, s az ennek következteben Várkonyi István vezetésével 1897ben létrejött új part, a FUg• étlen Szocialista Párt megalakítását, megyei szervezeteinek tevékenységét Ez a part foglalta először programjába a földosztás követelését, olyan formában, hogy a nagybirtokot 5 holdas parcellákban adják bérbe. Erre az időre esik a megyei mozgalom legnagyobb kiszélesedése, nem csupán területileg, hanem osztálybázis szempontjából is. A mozgalomhoz az agrárproletárok mellett mind nagyobb számban kapcsolódnak kisbirtokosok, de más rétegek is. Tehát a mozgalom kilép eddigi agrárproletár keretéből. Erre az időre esik a legjelentősebb agrármegmozdulás, az 1897-es aratósztrájk. A mozgalom kiszélesedése, harcossága, rendszert veszélyeztető volta miatt az uralkodó körök, a helyi hatóságok mindent megtettek az agrárszocialista mozgalom visszaszorítása, megsemmisítése érdekében. A terror, az üldözés, a zaklatások _következtében a századfordulóra a mozgalom vissza is esik. Az említett fő okon kívül ennek még számos tényezője van, amelyekkel a dolgozat foglalkozik. A szociáldemokrata, a független szocialista mozgalom mellett a XIX. sz. utolsó évében még egy mozgalom bontakozik kl, a Mezőfi Vilmost által életre hívott Újjászervezett Szociáldemokrata Párt, amelynek megalakulása szintén az MSZDP-n belüli ellentétek következménye vplt. A párt megyei központja Szentesen volt. A párt fokozatosan nacionalista talajra helyezkedett, demokratikus parasztpárttá vált, de nagyobb paraszti tömegeket tudott megmozgatni, mint bármely párt eddig. Az agrármozgalomUn 1903—1904-ben már Ufl" bizonyos fellendülés volt tapasztalható. 1905— 1906-ban pedig bekövetkezett a mozgalmi erjedés, a mozgalom erőteljesebb fellendülése. Ez összefüggött — a politikai vál'ság, az orosz forradalom hatása mellett — azzal, hogy az MSZDP nagyobb gondot fordított az agrárproletár mozgalomra, bérharcaikra. 1906 elején megalakítják az agrárproletatiátus szakszervezetét, a Földmunkások Országos Szövetségét, melynek helyi szervezetei is létrejönnek. Az agrármozgalom eredményességét gátolta, hogy a földmunkások három párthoz is tartoztak. A munka az 1906os Csongrád megyei bérharcokkal zárul. A jövőre vonatkozóan megállapítja: „A radikális agrárproletár és szegényparaszti osztályharcnak mély gyökereit sohasem tudták a magyar uralkodó osztályok kiirtani". Néhány — nem alapvető — hiányosságra is rá kell mutatni. A szerző idézi Lenin egyik megállapítását, amely szerint a századfordulón az orosz faluban egymás mellett kétféle osztályellentét volt: ellentét volt egyrészt a mezőgazdasági munkás és munkaadó, másrészt az egész parasztság és az egész földesúri osztály között A feldolgozás azonban ezt, a magyar viszonyokra is érvényes megállapítást, nem veszi eléggé figyelembe. Többször paraszti osztályharcról beszél, de nem világos, hogy ezalatt mit ért illetve ezt többször azonosítja az agrárproletárok harcával. A kettő között pedig bizonyos azonosságok mellett nagyon sok a különbség. Mivel a füzet a szélesebb olvasóközönség számára készült a különböző pártszakadásokat, pártbomlásokat nem kellett volna ilyen részletesen tárgyalni. Ez megnehezíti a mozgalom történetének követését, az eseményekben, problémákban való eligazodást Ezek a megjegyzések a munka értékét nem érintik. A művet jól fel lehet és kell is használni mind az állami, mind a párt és mozgalmi oktató-, nevelő-, propagandamunkában. Csépányi Dezső „Metánfaló" ; baktériumok A Moszkvai Bányászati Intézet tudósai olyan baktériumfajtát tenyésztettek ki, amely a metángázt szénsavvá és vízzé alakítja, a gázban levő szén egy részét pedig „felfalja", hogy hozzájusson a vegetációjához és fejlődéséhez szükséges meleghez. Mintk iderült, ezek a baktériumok néhány nap alatt megtisztítják a 8 százalék metánt tartalmazó levegőt A baktériumokat most szellőztető berendezéssel kísérletképpen olyan bányák levegőjébe juttatják, ahol a metangáz robbanással fenyeget. (MTI) 99 A dollár fogyókúrája 99 Stílusegység Eröd kiadó A szicíliai Egadi szigeteken levő Marettimoban az olasz adóhivatal ezer méterrel a tengerszint felett épült XVII. századbeli erődöt ajánl fel évi hatezer líra jelképes bérleti díjért. Az erőd tipikus középkori kastély, tornyokkal, felvonóhíddal, és kiváló állapotban is van, mivel még három évvel ezelőtt ls laktak benne A Bourbonok idején az erőd börtön volt, ahová a felszabadítás! harc részvevőit zárták. Később világítótornyot rendeztek be az erődben, ez még három évvel ezelőtt is működött Azóta keres az adóhivatal bérlőt, aki hajlandó lenne az épületet karban tartani. Az adóhivatal közölte, hogy esetleg engedélyt ad arra is, hogy az erődöt szállodává építsék át Az Egyesült Államokban már teljes és hivatalos polgárjogot nyert a csöndes és lassú infláció emlegetése. Nem azt jelenti ez, hogy szakadék, összeomlás szélén áll az USA gazdasága — csak éppen egyre gyakrabban sóhajt a dollár, s egyre mélyebbeket. Ma már teljesen nyíltan vitatják az amerikai közgazdászok az inflálódás tendenciáját és okait, s nagy a fejtörés: miként lehetne megállítani a gyorsuló folyamatot? A Chase Manhattan Bank igazgatóságának elnöke így fogalmazta meg a betegség tüneteit: „A szegénység a bőség közepette, a fizetési mérleg folytatódó deficitje, az aranyveszteség, a szövetségi költségvetés nagyarányú deficitje, a magas kamatok és az adók végnélküli növekedése." Megoszlik ennek a gondja-terhe sokféleképpen. Van, akinek napi 95 dolláros hotelszobát jelent az inflálódás, bár ez vékonyka réteg. Mindenkit érint viszont, hogy az utóbbi 22 év alatt 56 centre esett vissza egy dollár vásárlóértéke. Különösen az élelmiszerárak növekedése ölt nagy arányokat. De a pénzesebb réteg azon is sóhajtozhat, hogy már négyezer dollárra szökött egyetemi hallgató gyerekének évi taníttatás! költsége. Ez a derék bankelnök azt magyarázza az U. S. News and World Reportban, hogy a tavalyi 5 százalékos inflálódás nem tragikus, talán még mérsékelt is, de ha vissza és előre tekintve öszszeadják e százalékokat... Az infláció az alacsony jövedelmű társadalmi rétegekkel szemben a legkegyetlenebb, még ilyen „evolúciós" menetrendben is, hiszen az élelmiszerek árának mozgása a legidegesebb — enni pedig mindennap kell. Furcsa közgazdasági szemlélet alakult ki az USÁ-ban, a dollár sóhajtásainak, fogyókúrájának reakciójaként Sok támadás éri a saakszervezetek bérköveteléseit. Ha csöndben maradnának — mondják elég gyakran a gazdasági szakértők, — meg lehetne állítani a folyamatot. Mások az adózás emelésében látják a gyógyszert. De mit lehet ott emelni, ahol az átlag dolgozó heti keresetéből már így is adóra fizet másfél napot? A kormány kiadásait kellene megnyirbálni! — ezt is lehet gyakran olvasni gazdasági lapokban. Az új elnöknek is feltették már ugyanakkor, hogy a vietnami háború befejezése nélkül nem lehet újra fölhizlalni a dollárt. Ez a háborús pénzemésztés már a gazdag Amerikának is túl sok. De a problémák és a nézetek egy bűvös kör mentén kergetik egymást. Mert a New Republic meg azt jósolja, hogy „Öriási nyomás fog nehezedni a kongresszus-i ra és az USA új elnökére; ha a vietnami háború megi szüntetése esetén csökkentei ni próbálják a katonai kiaA dásokat". Mert hogyan fest ez gyakorlatilag? Mondjuk meg akar spórolni Nixon 3,3 milliárdot és lemondat hadügyminiszterével a ,,Locheed"-nél valamennyit a Galaxy típusú szállítórepülőkből. De a miniszter tovább adhatja-e az utasítást a fegyveres erőkkel foglalkozó bizottság elnökének? . Aligha, különösen ha a megrendelés olyan államba szólt, ahol őt megválasztották. S mindenhol megválasztottak valakit a szenátusból... S mindenki adósa valakinek ... Ilyesféle természetű ez a mind gyakrabban emlegetett amerikai inflálódás. Nem rokkan bele az USA, s különösképpen azok nem, akik sok pénzzel és jó szimattal még ezen is keresni tudnak; De az amerikai kisembernek, ha valaha is lesz boti dog esztendeje, annak az évnek a „homlokzatára" ner» 1969-et írnak. Sz. S. I. PINTÉR ISTVÁN'DOKUMENTUM-REGFCNV A A németek magyarországi kémfónöke, ha lehet, még unotlabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült — ... Az a tervük, hogy különbékét kötnek az angolokkal és az amerikaiakkal — folytatta Pejacsevich. — Ifjú Horthy Milliós kifejtette nekem ... — Jól ismerjük azt a hülyét — jegyezte meg Höttl barátságtalanul. — Nem hiszem, hogy valami újít tudna róla mondani. Egyébként mikor utazik? — Szeptember 10-én, vasárnap indulok: — válaszolta Pejacsevich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen teljesítem. Valamilyen szép képre, vagy ilyesmire gondolok ... — Óh, nem — intette le Höttl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Miklóssal való beszélgetésemet illeti... — készségeskedett Pejacsevich. — Egy lokálban találkoztunk és... — Ne folytassa — mosolyodott el gúnyosan Höttl. — Természetesen tökrészeg volt. Megint tökrészeg. — Ivett valamit, az biztos. Elmondta, hogy apia Lakatossal, Csatayval, Hennyeyvel és másokkal iárgvalt és elhatározták, hogy fegyverszünetet kérnek... — Ezt már reggel jelentették nekünk! — közötti1 kurtán Fejacseviehcsel — Az ilyesfajta fecsegésnek sok értéke nincs. Különben is megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk ennek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok ls fegyverszünetet kértek. A románok, a finnek abbahagyták... — Amikor Paulus 6. hadserege Sztálingrádnál elveszett, már a hadihelyzet, alakulása nem lehetett kétséges — intette le HöttL Pejacsevichet — Vagy maga még mindig hisz a végső győzelemben? — A Führer kijelentette... — kezdte volna az ügynök, de Höttl nem szerette a sok beszédet. — A Führer beszédei a tömegeknek szólnak, de nem nekem' Sőt, még magának sem. A háborút elvesztettük, ez faktum. Ügy kell befejeznünk, hogy mégis nyerjünk valamit, ez is faktum. Nekünk Magyarországra szükségünk van, mint hadszintérre. Az öreg kormányzó tegnap a bizalmi embereivel tanácskozott, ott volt Lakatos miniszterelnök, Csatay hadügyminiszter, Hennyey külügyminiszter. Vörös, a vezérkari főnök. Ambrózy a kabinetiroda vezetője és Vattay főhadsegéd. Elhatározták, hogy fegyverszünetet kérnek az angolszászoktól. Már jelentették ezt nekünk. — Kicsoda? — érdeklődött Pejacsevich. — Nem hiszem, hogy a köztünk levő kapcsolatoknak használna ha maga olyasmi iránt érdeklődik, ami csak ránk tartozik — utasította rendre Pejacsevichet Höttl. — Ez esetben azonban a forrás nem titok, megmondom. Maga Horthy. Tegnap hívatta Veessenmayert és Creiffenberget. és aztán közölte velük, hogy nem tudnak tovább ellentállni. A dél-kárpáti erdei hágók már orosz kézen vannak, a németek képtelenek őket feltartani. Veesenmayer tegnap még katonai segítséget ígért, alkudozott Lakatossal és Vörössel, de aztán ma délelőtt felkereste lakatost. Alaposan megmondta neki a véleményét — Szerény véleményem szerint is a birodalom nem tűrheti a defetizmust! — Nem is tűrjük — nevetett Höttl. — Veesenmayer megmondta Lakatosnak, hogy vannak magasrangú magyar tisztek és politilrusok, akik mindenképpen hajlandók kitartani a németek oldalán. Ez persze azzal jár, hogy belső felfordulás lesz Magyarországon, de hát ezt a Bécsből ideszállított csapatok és rendőri egységek simán le fogják törni. Szóval, Lakatoséit meg Horthy gondolja meg alaposan ... — És? — Megígérték. — A kis Horthy azt mondta, hogy most már nem tétováznak. Ha adnak a németqk segítséget, ha nem, legalább tapogatóznak valahol. Engem kértek meg, hogy hozzam őket össze a szerb partizánokkal. Höttl felállt — Látja, 89-es — nyomta meg a számot az SS-tisz — ez már érdekesebb hír. Miért nem ezzel kezdte? A besúgó bűntudatosan hallgatott. — No, nem baj. Várjon, kap égy jó kávét Valódi babkávém van. Ritkaság mostanában ... Csengetett s amikor Doris belepett a szobába, így rendelkezett: — Főzzön kávét! És ma este tnégsem vacsorázunk együtt. De várjon meg ha éjfélig nem jönnék vissza, lefekhet! (Folytatjuk) X