Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

Milliárdok gyógy­szerekre Lázár Jenő, az Egészség­ügyi Minisztérium gyógy­szerészeti főosztályának ve­zetője tájékoztatta a Ma­gyar Távirati Iroda munka­társát az 1968. évi gyógy­szerforgalom alakulásáról. Az elmúlt évben minden eddiginél több gyógyszert használtunk fel. A teljes gyógyszerfelhasználás pénz­ben kifejezve megközelíti a 3,7 milliárd forintot. A gyógyszertári forgalom 2890 millióra, a kórházi felhasz­nálás 775 millióra emelke­dett. A magas gyógyszerfo­gyasztás az egészségügyi kul­turáltság egyik jelének te­kinthető. Érdemes megje­gyezni, hogy a csaknem 3,7 milliárdos gyógyszerfogyasz­tásból mindössze 300 milliót tesz ki a magánosok által teljes áron megvásárolt gyógyszerek értéke. A bete­gek által fizetett 15 százalé­kos hozzájárulás sem éri el a 400 milliót, az állam tehát csaknem három milliárdot fordított a betegek gyógy­szerellátására. A vidék egészségügyi kul­túrájának fejlődését jelzi a főváros és a vidék gyógy­szerfogyasztása között egyre inkább csökkenő különb­ség. Az egy főre jutó gyógy­szerfogyasztás például 1965 és 1968 között Budapesten 14,7, vidéken 26,5 százalék­kal nőtt. Itt azt sem árt fi­gyelembe venni, hogy a bu­dapesti fejkvótát a csaknem félmillió bejáró dolgozó ál­tal elfogyasztott gyógyszerek is növelik. A „házipatikák" sok gyógyszert lekötnek, s nem jó az orvosi előírás nél­küli gyógyszerfogyasztás! itt a földgáz, liol cb fölcigci Ha Szegeden tíz ember összeáll beszélgetni, közülük legalább öten-hatan bizonyo­san szóba hozzák a földgázt: itt „terem" tőlünk egy hají­tásnyira, mégsem látja hasz­nát a város lakossága. Per­; sze, kissé eltúlzott az ilyen ítélet. Szeged maximális napi fogyasztása 1967-ben még csak 75 000 köbméterre rú­gott. tavaly pedig elérte a 120 000 köbmétert. Az észre­vételek azonban mégis jogo­sak, mert nem halad meg­felelően a földgáz bevezeté­se sem a lakásokba, sem az üzemekbe. A Szeged városi párt-végrehajtóbizottságnak is állandó gondja ez. Tegnap azért tűrte napirendre a „gáz-ügyet", hogy megvizs­gálja: a DÉGÁZ végrehajt­ia-e a múlt év áprilisában hozott határozatot a gázprog­ram meggyorsításáról? Sírt panasz Siralmasak a tapasztala­tok. Tavaly a Nagykörúton kívüli részeken 3000 helyett csak 1200 fogyasztóhoz kap­csolták be a földgázt Lassan halad a földgázfűtés beszere­lése is a lakásokba. A DÉ­GÁZ — akárhogyan nézzük is — elhanyagolta Szegedet. Nem gondolt például a szol­gáltató és a karbantartó ka­pacitás növelésére, pedig il­letékes szervek és személyek tavaly erre is többször fi­gyelmeztették. sőt a lakosság jogos panaszai is megszapo­rodtak. A szerviz-szolgálat munkája erősen kifogásolha­tó, a hibákat gyakran több napos késéssel javítják ki. Mégis, amikor azt javasolták a vállalatnak, hogy a fűtési gézszereléseket — a program gyorsítása végett — adja át az építőipari ktsz-nek, a ve­zetőség csak hosszú huza­vona után volt erre hajlandó. Súlytalan szavak Vajcm hogyan reagál ezek­re a tényekre a DÉGÁZ igaz­gatója? Rosszul' Szerinte ob­jektív akadályok miatt (mi­lyen ismerős ez!) nem haj­tották végre a feladatokat. Hivatkozik különféle felsőbb utasításokra, kötöttségekre, szigorításokra, cső-problé­mákra, szakemberhiányra stb. Nem ismeri el, vagy eltúlzottnak tartja a jogos bírálatokat Pedig sok-sok egybehangzó vélemény sze­rint gyakran önkényeskedik: nem fogadja el munkatársai használható javaslatait; egy­mással szembenálló klikke­ket hagyott maga körül ki­alakulni; elzárkózott a lakos­ság kérései, panaszai elől: elmulasztotta utasításai vég­rehajtásának ellenőrzését: megtűri a szervezetlenséget, akadályozta a raktáron levő Héra-égők kiadását a szerelő ktsz-nek, és így tovább. Ez sem így volt, meg az sem úgy volt — ilyen „ellenérve­ket" hallunk tőle mindunta­lan. De azért optimista. „Bí­zom abban — jelentette ki —, hogy 1970 végéig végre­hajtjuk Szegeden a gázprog­ramot" Csakhogy ezek egye­lőre súlytalan szavak, a biz­tosítékát még senki nem látja. Az idei feladatokra már fel kellett volna készül­nie a vállalatnak szakmun­kásokkal, megfelelő felszere­lésekkel és nem utolsósor­Gazdag néphadseregünk kulturális élete Szerdán a MUOSZ-ban Méreg László alezredes, a Honvédelmi Minisztérium kulturális osztályának veze­tője sajtótájékoztatón ismer­tette a hadsereg kulturális nevelő munkájának rendsze­rét, eredményeit. Egyebek közt elmondta, hogy a nép­hadseregben KISZ-klubok, helyőrségi klubok működ­nek, amelyek jó lehetőséget biztosítanak művelődésre, szórakozásra egyaránt Az egységek évente csupán könyvek vásárlására több millió forintot fordítanak, s jelenleg több mint egymillió kötet áll a katonafiatalok, továbbá a tisztek és hozzá­tartozóik rendelkezésére. Meghaladja az egymillió fo­rintot az az összeg, amelyet évenként a katonák színház­látogatására biztosítanak. A néphadsereg művészegyütte­se több száz előadást tart minden évben az alakula­toknál. A filmellátásról köz­ponti és úgynevezett bázis filmkölcsönzők gondoskod­nak. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy az elmúlt esz­tendőben csaknem 70 000 al­kalommal igényeltek kópiát a különböző egységek. A hadseregben nagy gon­dot fordítanak az ismeret­terjesztésre is. A katonafia­talokat rendszeresen külön­böző kirándulásokra, hely­történeti jellegű látogatá­sokra, városnézésre, kiállí­tásokra, múzeumokba viszik. Meghonosodtak az alakula­toknál a szellemi vetélke­lők is. Érdekes adat, hogy a had­sereg tagjainak mintegy 50 százaléka rendszeres olvasó, de vannak alakulatok, ahol ez az arány 70—80 százalé­kos. Tavaly 186 irodalmi színpad működött a hadse­regben. A legutóbbi felmé­rés szerint az öntevékeny művészeti csoportok száma másfél ezer, a tagok száma pedig megközelíti a tízezret. A csoportok egy év alatt 5600 előadást tartottak sok­százezer néző előtt. Májusban — a Tanácsköz­társaság vörös hadserege megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére — a had­sereg legjobb öntevékeny művészeti csoportjainak köz­reműködésével nagyszabású díszbemutatót tartanak. Ugyanebben a hónapban rendezik meg a katonai fő­iskolák művészeti fesztivál­ját Szolnokon. A néphadse­reg művészegyüttese márci­usban mutatja be a Tanács­köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére ösz­szeállított „Egy matróz meg a többiek" című új műsorát. Az együttes egyébként ta­vasszal ünnepli 20. születés­napját, s ebből az alkalom­ból április végén jubileumi hetet rendez. Az utóbbi években rend­szeressé vált a művész­együttesek, valamint a Var­sói Szerződés tagországai közötti katonai témájú ne­velő-, illetve oktatófilmek cseréje. ban részletes, áttekinthető tervekkel. Különben nehezen képzelhető el, hogy az össze­torlódott munkát maradék­talanul el tudja végezni. Idén a két körút közötti városrészben 5500 fogyasztó­hoz kell beszerelni a föld­gázt. de a Nagykörúton kí­vülről elmaradt 1800-zal együtt 7300-ra ugrik az igény Mi lesz ennek a kielégítésé­vel valamiféle koncepció nél­kül? Mert egyelőre az elgon­dolásoknak is híjával va­gyunk. A tröszt figyelmébe Anélkül, hogy elkendőz­nénk a DÉGÁZ igazgatójá­nak, főmérnökének, pártszer­vezetének felelősségét, meg­mondhatjuk: az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt sem „törte össze" magát, hogy segítsen a bajokon. Ügy tűnik, mintha a trösztöt csak „nagyban" érdekelné a sse­gedi gázügy. Nyilván nem azért fáj a feje elsősorban, hogy mikor tüzelnek már a Klauzál téren is földgázzal, annyit azonban megtehetett volna, hogy a városi párt­végrehajtóbizottság ülésén részt vesz valaki a vezető­ségből. A szegediek ugyanis azt mondják: lehetetlen ál­lapot. hogy ez a város, amely mér eddig is sokat áldozott az olaj- és gáztermelés fej­lesztéséért, valahol az utolsók között élvezze majd annak előnyeit Szüksége lenne a DÉGAZ-nak például gépek­re, hogy az elmaradást ha­marabb megszüntethesse. A Tolbuhln sugárút külső ré­szén is hosszú ideje ásóval, lapáttal készül az árok, s ha ezt a „technikát" nem kor­szerűsítik, egyszer még a közlekedést is lehetetlenné teszi. Ne ígéreteket! Csak egy módon léphe­tünk nagyobbat előre: ha a DÉGÁZ vezetősége sürgősen rendet cs'nál saját portáján, gyökeresen változtat eddigi munkamódszerén és nagyon komolyan veszi a hátralevő munkák határidős elvégzését. S ebben az üzemi pártszer­vezet is hatékony segítséget nyújthat. Hozzon megfelelő határozatot, kísérje állandó figyelemmel a vállalatvezetés tevékenységét, bátorítsa a jó kezdeményezéseket, s nyújt­son segítséget, ahol szüksé­ges. Nem ígéretekre van szükség — ebben eddig sem szűkölködött a lakosság —. hanem látható, kémei fog­ható munkára. F. N. I. Tervezés és kockázat H T tasítás, keret, kiutalás, kijelölés, átprofilozás, jut­JJ tatás stb. — jól ismert kifejezések; valamennyi a gazdaságirányítás direkt vagyis tervutasításokon alapuló rendszerének kifejezési fegyvertárából való. Nem is egyszerűen kifejezések, hanem objektív viszonyokat tükröző kategóriák ezek; kategóriák, amelyek a gazda­sági viszonyok meghatározott rendszerét tükrözik, köz* vetítik, fejezik ki. Ha az objektív viszonyok változnak — szükségsze­rűen megváltoznak az új viszonyokat kifejező kategóriák is. Szocialista piac, hitel, kamat, nyereség, kockázat, ke­reslet, kínálat, állami preferencia stb. — a többi között ezek az új gazdaságirányítási rendszert kifejező kategó­riák, amelyek a gazdaságirányítás indirekt mólszereivel függnek össze. Az „új fegyverzet" eredményes forgatása érdeké­ben mindenekelőtt meg kell ismerkedni az új kategóriák tartalmával, azokkal az objektív viszonyokkal, melyek­nek kifejezői. Egyre gyakrabban hallunk például arról, hogy a ve­zetők vonakodnak kockázatot viselni, hogy az ipar a koc­kázatot igyekszik a kereskedelemre hárítani és viszont. Egyesek a kockázatot elmarasztaló értelemben használ­ják és úgy vélik, az a jó vezető, aki kockázatmentesen „csinál üzletet". A kockázat a gazdaság döntésekben mindig jelen van, akár tudomásul vesszük, akár nem. A kockázat és a bizonytalanság összetartozó kategó­riák, de mégsem azonosíthatók. A kockázat ugyanis mérhető, kalkulálható bizonytalanság és valamilyen cél vagy eredmény elérésének ismeretes valószínűségére utaL Kockázatról tehát akkor beszélünk, amikor elegendő ta­pasztalat vagy tényanyag (például statisztikai adatok) áll rendelkezésre a döntéshez. Az a vezető, aki mindenáron ,.kockázatmentesen" kí­ván dolgozni, eleve konzerválja a meglevő gyártmány­szerkezetet és árukínálatot Emiatt viszont ellentétes kö­vetkezménnyel — nagyfokú bizonytalansággal — kéli majd szembe néznie. A kockázatok elől kitérni igyekvő vezető ugyanis rendszerint olyan helyzetbe hozza válla­latát hogy annak — éppen a termékválaszték stb. kon­zerválása következtében — piaci helyzete, hitelképessége megrendül. A vállalkozás lényege éppen a kockázatválla­lás. Ez magyarázza, hogy a nagyobb kockázatviselési ké­pesség, vagyis a kezdeményező, dinamikus vezetői dönté­sek nagyobb gazdasági eredménnyel párosulnak. A kockázatviselésben fontos szerepe van a tervezés­nek. Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mart gyakran hallható, hogy a tervezés a kockázat kizárásá­nak eszköze. Ez tévedés. Tervezésre azért van szükség; mert a jövőt — annak részleteit — nem, vagy nem elég pontosan ismerjük. A tervezés tehát fontos eszköz a ve­zető kezében, hogy felkészülhessen az alternatív helyze­tekben való döntésre, vagyis arra, hogy tudatosan visei­hessen, kisebb vagy nagyobb kockázatot. Az a vállalat, amely nem folytat következetes tervező munkát, előbb­utóbb nagyfokú bizonytalansággal néz szembe. Ezzel szemben a megalapozott tervezés nagyobb kockázatok tu­datos vállalását is lehetővé teszi, vagyis a vállalat dina­mikusan fejlődhet. A tervezésnek abban is fontos szerű-' pe van, hogy a vezető reális kockázatokat vállaljon; a ter-' vezés révén megvonható a határ a még válla iható reális kockázat és a hazardírozás között. A tervezés és a kockázatviselés közötti kapcsolat ilv ban is kifejezésre jut, hogy a döntések kockázattartalma különböző. Ezért indokolt és szükségszerű, hogy a válla­latok terwariánsokat készítsenek, amelyek a választható döntési lehetőségek kockázattartalma szempontjából is különböznek egymástól. A gazdasági reform — mint ismeretes — mindan­nak a kockázatnak egy részét, amelyet korábban, a társadalom viselt, a szocialista vállalatokra és azok vezetőire hárítja. A reform első évének tapaszta­latai hoztak is kezdeti eredményeket e téren. Ám a koc­kázatviselés még nem vált a vezetői magatartás szerves részévé. Ennek részben az az oka, hogy a reform ked­vező körülményeket teremtett: 1968-ban még különösebb erőfeszítések és kockázatvállalás nélkül is nagy nyeresé­gekre lehetett szert tenni. Ezért ésszerű, hogy 1969-ben az állam — a reform szellemében — fokozza a vállala­tokra nehezedő gazdasági nyomást; ezért csökken az ál­lami visszatérítések összege, a készletnövekedést vállala­ti forrásokból kell finanszírozni, emelik a beruházási „pénz" árát stb. A nyereségszerzés feltételei tehát min­denképpen nehezebbekké válnak. Feltehető, hogy ezek a keményebb feltételek serkentőleg hatnak a gyártmány­struktúra célszerű átalakítására, a keresletnek jobban megfelelő kínálat, kialakítására és a messze néző válla­lati poitika megalapozására. Varga György TÉL A MÁTRÁBAN Creszt az eresz Híres város Szeged. Ilyenkor télen döbben rá az ember, mennyi értékünk van, amit nem veszünk ész­re. Itt vannak például a víz­esések. Nem az Aradi Vér­tanúk terének nyáron üze­melő vízilépcsőjére gondo­lok, hanem azokra a vizsu­garakra, amelyek két eme­letnyi magasságból zuhog­nak olvadásnak napfényes idején. Tegnap a Kárász ut­ca közepén a Móra Köny­vesboltnál csodáltam töb­bedmagammal egy ilyen víz­esést, természetesen kellő távolságból. Négyen-öten fi­gyeltük hozzáértőén, miként próbál az üzlet eladója hoz­záférkőzni a kirakathoz, ügyesen kikerülve a rossz eresz réseiből fröcskölő vi­zet Este a városjárás tapasz­talatait összegezve állapítot­tam meg, hogy új felhívás­sal kellene a külföldieket idecsalogatni. Ehhez arra lenne csupán szükség, hogy műemlékké nyilvánítsunk néhány buzgó ereszcsator­nát, amely rozoga állapo­tát tekintve úgyis régen ki­érdemelte ezt a megtisztelő címet Már meg is fogal­maztam az új reklámszöve­get, remélem tetszeni fog: Jöjjön Szegedre, az ezer víz­esés városába. * V. M. Irók együttműködése Szerdán Moszkvában, a Szovjet írószövetség székhá­zában aláírták a Magyar írók Szövetsége és a Szov­jet írószövetség ez évi együttműködéséről szóló munkatervet. A munkatervet a Magyar Írók Szövetsége nevében Do­bozy Imre főtitkár, a Szov­iet Írószövetség részéről pe­dig Vitalij Ozerov titkár ír­ta alá. A most aláírt mun­katerv előirányozza a két ország íróinak kölcsönös lá­togatását is. CSÜTÖRTÖK, 1969. FEBRUÁR 20. DÉLMAGYARORSZÁG 3 v

Next

/
Oldalképek
Tartalom