Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-19 / 41. szám

Kilenc százalékkal nőtt a megye iparának termelése Az uj gazdasági mechanizmus első esztendejében a piaci viszonyuk már észrevehetően befolyásolták az iparvállalatok tevékenységét — olvashatjuk a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának 1968-ról közzétett jelentésében. A tényés számadatokból kitűnik, hogy módosult a termelés szerkezete, s az üzemek előző évhez mért termelésváltozása igen tág határok között szóródott A termelési kapacitásoktól eltérő igények hatására a vállalatok és gyáregységek mintegy harmadrészénél csökkent a termelés, ugyanakkor a termelő egységek egy tizede a termelés jelentős növelésemellett sem. tudta kielégíteni a megrendelők igényeit Végeredményben Szeged és Csongrád megye iparának termelése továbbra is az országos átlagot meghaladóan, 9 százalékkal emelkedett, a növekedés mértéke lényegében megfelel az elmúlt években 10 százalék körül állandósult fejlődési ütemnek. Az állami ipar termelésének 80—90 százalékát 350— 360 termék, termékcsoport képviseli. E termékek köre H korábbi években alig változott, viszont 1968-ban körülük 21-nek a gyártását beszüntették és 27 új termék gyártása kezdődött jelentősebb nagyságrendben. Tavaly kezdte gyártani többek között a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a takarmánykiosztó kocsit, a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat a bőr- és műbőr zakót, a Szegedi Konzervgyár a szörpkészítményeket, a Paprikafeldolgozó Vállalat a halászlékockát. Jelentősen módosult a megyei székhelyű szocialista ipar ^értékesítésének irányok szerinti összetétele. Az iparon belüli forgalom aránya 19 százalékról 24 százalékra emelkedett, a belkereskedelmi értékesítés az 1967. évi 34 százalékról 30 százalékra esett vissza. Az exportértékesítés aránya közel 1 százalékkal növekedett. Az átlagosnál nagyobb mértékben növelte exportját a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár, a Tisza Bútoripari Vállalat, a Rostkikészítő Vállalat és st Szegedi Konzervgyár, jórészt a belföldi értékesítési problémák miatt. A legmagasabb — 68 százalékos — külföldi eladási hányaddal a konzervgyár értékesített. Szeged és Csongrád megye egészének ipari exportja egyébként a termelés növekedését meghaladó mértékben nőtt. Az export összetétele megváltozott, a kapitalista országokba kiszállított mennyiség a korábbi 45—50 százalékról 35 Mérleg tavalyról százalékra csökkent, részint azért, mert a szocialista országokba irányuló eladás előnyösebb volt a vállalatok számára. Jelentős a vállalatok érdekeltsége a külföldi értékesítés eredményében, mivel az exportforgalom kétharmadánál az ipari üzemek osztoztak az ártöbbleten a külkereskedelemmel. A tavalyi évtől a vállalat: gazdálkodás középpontjába a nyereségtömeg növelése került. Az évet valamennyi szegedi és Csongrád megyei vállalat nyereséggel zárta, sőt a nyereség nagysága általában jelentősen meghaladja az elmúlt év elején kalkuláltat, részben az indulóárakba beépített nagyobb tartalékok, részint pedig az eredményesebb gazdálkodás hatására. De nem elhanyagolható az a hányad a nyereségben, amely állami hozzájárulás formájában került a vállalati kasszákba. Ugyanis tavaly, kilenc hónap alatt a megye minisztériumi vállalatai több mint 200 millió forintot kaptak állami viszszatérítés, dotáció és árkiegészítés címén. Az elért nyereségnek közel a felét ezek a költségvetési juttatások adták. A termelékenység viszont másképpen alakult. Az egy foglalkoztatottra számított termelékenység a korábbi években tapasztaltnál kisebb mértékben, mindössze 3 százalékkal emelkedett, s így a termelés növekedésének csak egyharmadát jelentette. A mérséklődéshez hozzáiárult, hogy több vállalatnál csökkentették a munkaidőt. így átlagosan 2 százalékkal csökkent az egy munkás által teljesített munkaórák száma. A megváltozott igények hatására módosult a gyártmányösszetétel, nőtt a magasabb munkaigényű termékek termelésének aránya, s vele párhuzamosan nőtt a kisszériás gyártás aránya is. az asszonygondokban T

ársadalmunk tisztelete és megbecsülése jár a dolgozó nőknek, aszszonyoknak. édesanyáknak, ök azok, akik a tisztességgel végzett munka után legyőzik a fáradságukat, s csodálni való szeretettel gondoskodnak a családról. A derűt, a mosolyt is ők adják a családi fészekben. A párt és a kormány politikája a dolgozó asszonyok megbecsüléséről nemcsak elveket rögzít, hanem lehetőségeinknek megfelelően kötelező intézkedéseket ír elő az asszonyok munkahelyi és otthoni tevékenységének könynyítésére. A jól ismert terhességi, gyermekágyi és gyermekgondozási segély, ezt megelőzően a „kismamák" kímélése a munkahelyen — szintén segítség. A szabad szombatok általánossá válása ls olyan eszköz, ami kíméli az asszonyokat, s azt is jelenti, hogy a vasárnap — legalábbis annak jó része — valóban a pihenéssel, a szórakozással teljék el. Szegeden, ahol a könnyűipari üzemekben sok nő dolgozik, különösen örvendetes a szabad szombatok bevezetése. Lényeges, hogy az óvodák és iskolai napközi otthonok befogadóképessége az elmúlt öt év alatt országosan 13—15 százalékkal nőtt. Az igazsághoz az is hozzátartozik — amint a kormány ezt is nyíltan megmondotta —, hogy ez a növekedés korántsem tartott lépést a dolgozó családanyák számának emelkedésével. A

szocializmus az emberért van, a leghumánusabb társadalom. Ez a humanitás az országos és a helyi vezetésből sugárzik, önmagában véve azonban ez nem elég: a humanitásnak minden munkahelyen érvényesülnie kell! Ha a különféle munkahelyeket vizsgáljuk, akkor már jócskán lehet találkozni negatív jelenségekkel. Nemcsak az itt-ott felcsattanó, tűrhetetlen, goromba hangra gondolok, hanem általában a humanista szellemű, helyileg megtehető intézkedések elmaradására. Az osztozást az asszonygondokban jelenetette az is, hogy a kormány felkérésére a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Magyar Nők Országos Tanácsával közösen közel 300 vállalatnál, szövetkezetnél, intézménynél vizsgálta meg a közelmúltban a nők, az aszszonyok élet- és munkakörülményeit. A vizsgálat, majd a kormány — egyebek között ÓVODÁBAN. Hasznos játékot készítettek ügyeskezű — megállapította, hogy sok édesapák a Ságvári Endre utcai óvoda lakóinak. Az pozitív intézkedés történt, de „igazi" hajszárító búra, hajmosóállvány mellett szor- ez még egyáltalán nem elég. pük, mert sokrétű munkát végeznek, számuk növekszik a szakképzettséget kívánó munkakörökben is. A népgazdaság különböző ágazataiban közel kétmillió nő dolgozik. Szeged ipari üzemeiben is nagy számmal dolgoznak nők, s a szegedi járás közös gazdaságaiban szintén igen értékes tevékenységet végeznek. A kormány a népi ellenőrzés jelentéséből azt a következtetést is levonta, hogy életszínvonal-politikánkban az eddiginél is fontosabb részt kell kapnia a munkásnők — elsősorban pedig a dolgozó anyák — élet- és munkakörülményeinek állandó vizsgálatának, problémáik megoldásának. Elsősorban azokban az iparágakban, amelyekben a legtöbb nő dolgozik, megkülönböztetett gonddal kell vizsgálni a nők körülményeit, újabb könynyítő intézkedéseket téve. R

endkívül fontos, hogy az asszonygondok enyhítéséhez a vállalatok, a gyárak, a szövetkezetek elsősorban a maguk lehetőségeit felhasználva járuljanak hozzá. Erre ösztönöz és ebben is segít a város és a szegedi járás vezetése. Jó, követendő, ha például a vállalat a kerületi új bölcsőde, napközi építését anyagiakkal is segíti. Szükséges, hogy tovább emeljük a kereskedelem és az ipar szolgáltatásainak színvonalát, bővítsük a háztartási eszközök kölcsönzésének skáláját, kiterjesszük a házhoz szállítást. Leszögezte a kormány —í a párt politikájának megfelelően —, hogy további lépéseket tesz a dolgozó nők helyzetének, életkörülményeinek javítására. A gondok ismeretesek. hazánk anyagi erejéhez mérten egyre csökekntjük őket. Morvay Sándor Somogyi Károlynó felvétele goskodnak a kislányok, s mint látható, jól megfigyelték, hogy s mint keli velük bánni A nőknek a népgazdaságban is igen jelentős a szerenál érezzük a vihart, amely bennünket körülvesz és ostromol". Ebben a viharban — amelynek lényege az egyházon belül az. hogy a pápa szembeszáll az új modernizmussal, — VI. Pál csak a konzervatívokra támaszkodhat. Pál pápa pálfordulása azokat a katolikusokat, akik a haladásért küzdöttek, nem tántorította el céljaitól. Spanyolországban, ahol törvény tilalmazza a marxistákkal való párbeszédet, sok katolikus úgy tekint a marxistákkal való szövetségre, mint a fasiszta rendszerrel való leszámolás egyetlen olyan útjára, amely elhárítja a második véres polgárháborút, A diktatúra ellen harcoló munkások megmozdulásaiban, a letartóztatottak névsorában elsősorban baszk földön, papokat is találunk. A Spanyolországi Katolikus Munkásifjúság Lapjában a napi akcióegységen túlmutatva, Vonzalez Ruiz páter a következőket írta: „A szocializmus a világnak több igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák". A latin-amerikai nagy befolyású egyházak egy nemzedékkel ezelőtt a fennálló elnyomó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társadalmi és osztályharcokban a katolikus hívőkkel együtt sok esetben részt vesznek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós Észak-Brazília érseke, — és a klérus azon szárnyához tartozik, amely XXIII. János reform-eszméit vallja — azért küzd, hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommunizmus, hanem az elmaradottság. A nyomorban élő tömegek a kiváltságokat élvező hatalmasok kis csoportja erőszakának áldozatai. Az érsek országa és a földrész problémáit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy Latin-Amerika problémáinak megoldására egyáltalán nincs remény a kapitalista vagy neo-kapitalista rendszerben. Ehelyett a megoldást a szocializmus vonalán kell keresni. A változást Herder Camara „morális nyomással, a jog és az igazság eszeméi és demokratikus módszerei révén"' véli elérhetőnek. A harmadik világ püspökeinek 1967. augusztusában kiadott közös dokumentumából idézzük: „Nem, Isten nem akarja, hogy legyenek gazdagok, akik a szegényeket kizsákmányolva, élvezik a világ javait". A legmesszebb, a forradalmi harc hirdetéséig és vállalásáig Camillo Torres kolumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegyveres harcban ölték meg a rendőrök. „Forradalmár vagyok, mint kolumbiai, mint szociológus, mint keresztény, mint pap — vallotta. — A forradalom nemcsupán megengedett, hanem kötelező a keresztények számára, akik ebben látják az egyetlen hatásos módszert, a mindenki iránt való szeretet megvalósítására". Torres híveit a földrészen szövetség fogja öszsze. Haladó hetilapjuk, El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a következő megfogalmazás: „A katolikusok és a marxisták nézetei az ember és a világ viszonyának megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxizmus nyújtja az imperializmus legpontosabb tudományos analízisét, és ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának leghatékonyabb ösztönzői... A katolikusoknak és a marxistáknak a barikádnak ugyanazon az oldalán van a helyük a harcban"'. A konzervatívok ellentámadásai csapásokat, vagy itt-ott ideiglenes vereséget is mérnek a haladó katolikus mozgalmakra. Ebben a küzdelemben a haladás hívei támaszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív intézkedéseire és nem utolsósorban a haladó erőkre, amelyek sokkal szélesebb és kidolgozottabb koncepció alapján akarják megújítani a társadalmat. MÁTÉ SÁNDOR Sok interpelláció a II. kerületben Tegnap a felsővárosi pártszervezet Római körút 11. szám alatti helyiségében ülést tartott a szegedi II. kerületi tanács. A napirenden elsőként a lakásügyi állandó bizottság és a hozzátartozó aktívacsoport tevékenységének értékelése szerepelt, amelyet Kiss Sándorné, az állandó bizottság elnöke terjesztett elő. A téma közérdekűségét bizonyítja az elhangzott 17 felszólalás. Mind a jelentés, mind a felszólalók véleménye egyezik abban, hogy a rendkívül sok lakásigénylő kérésének objektív elbírálásához sok segítséget adott az utóbbi években az állandó bizottság és a társadalmi aktívacsoport. Szükséges lenne bővíteni a társadalmi aktívahálózatot, hogy a lakások elosztásánál még inkább érvényesüljön az igénylők rászorultsági sorrendje. A vitában felszólaltak: Nagy József, Sólymost Lajos, Jámbor Jánosné, Hallai Gyuláné, Nagy László, Sarnyai István, Benkő István, dr. Várkonyi László, Kondorosi János, Pásztor Albert, Laczkó Istvánné, Szekeres István, Radics Sándor, Iglói Ferenc tanácstagok, Lácsán Mihályné országgyűlési képviselő, Koncz Mihály vb elnökhelyettes és dr. Kerepesi József vb titkár. A tanács az előterjesztést elfogadta. Ezután dr. Kerepesi József vb titkár az 1968. évi fejlesztési pénzügyi terv zárszámadását és az 1969— 1970. évi fejlesztési tervjavaslatot, Hévízi János pénzügyi osztályvezető pedig az 1969. évi költségvetés pénzügyi tervjavaslatát terjesztette elő. Nagy László, Sarnyai István, Pásztor Albert. Szöllösi Sándor. Nagy József, Koics Erzsébet és Csányi János tanácstagok felszólalása után a tanács az előterjesztéseket módosítás nélkül elfogadta. Gombai Mihály arról interpellált, hogy az Eszperantó utcában már több napja nem tudnak fűteni. mert nincs gáz Berzsenyi Lajos azt tette szóvá, hogy a Retek utcában szanált házak előtt senki nem takarítja a járdát. Nagy József kifogásolta, hogy a József Attila sugárúton gyakran egy hétig is várni kell a szemét elszállítására. Sarnyai István javaslatot tett társadalmi munka szervezésére a fejlesztési 'tervek gyorsabb megvalósításához. Daróczi Istvánné bejelentette, hogy a Bihari utcában 70 méter hosszúságban lenne szükség vízvezeték lefektetéséhez, ennek földmunkáit vállalja a lakosság. Hajnal László bírálta a közlekedési vállalatot, mert a 4-es villamos vonalán naponta hibásodnak meg a szerelvények. Soós Károlyné kérte, hogy az Ilona utcában a konzervgyárat és MÉK-et is kötelezzék a járda takarítására. Radics Sándor a baktói vízhiánnyal kapcsolatban még egy új kút fúrását javasolta és Góbor Ferencné kérte, hogy a dorozsmai villamosvonalon a túlzsúfoltság megszüntetésére a reggeli órákban kisegítő szerelvényt is közlekedtessenek. Pántya" József vb-elnök és az építési és közlekedési osztály vezetője válaszolt az elhangzottakra. Szegedi ipari vásár fl századik kiállító A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás egyik legsikeresebb esztendejének ígérkezik 1969, A vásár igazgatóságára a napokban jelentette be részvételét a századik kiállító. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint főként élelmiszeripari üzemek kívánják új termékeiket bemutatni a közönségnek. Ugyancsak nagy számban képviselteti magát a fogyasztási cikkeket gyártó iparág is. Köréből például először hozza el termékeit Szegedre az Esztergomi Elektromos Mérőkészülékek | Gyára, a Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat, a j Pest Vidéki Gépgyár, vaia\ mint a budapesti Fővárosi Felvonójavító Vállalat. A vállalatok előre tájéKoztatták a vásár igazgatóságát a benevezett új termékekről, sőt néhány üzem azt is közölte. hogy önálló pavilonnal szerepel majd Így a Szegedi Ecset- és Seprűevár, a Szegedi Fémipari Vállalat, a Sze! fedi Konzervevár. a PaprikaI feldolgozó Vállalat. SZERDA, 1969. FEBRUÁR 19. DÉLMAGYARORSIÁG