Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

az MSZMP Csongrád megyei bizottsága Üiést tartott nyi Ferenc, a makói járási pártbizottság első titkára. A vitában elhangzottakra dr. Komócsin Mihály válaszolt, majd a megyei pártbizottság az írásban kiadott előterjesz­VTLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKl 59. évfolyam, 14. szám Ara: 70 fillér Tegnap Győri Imre elv­Szombat. 1969. január 18. társnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első tit­kárának elnökletével Szege­Sikeresen leszállt a Szojuz-4 űrhajó A Szojuz—5 folytatja repülését Péntekre virradóra a Szo­juz—4 és a Szojuz—5 újra belépett a szovjet rádiózás által észlelhető övezetbe. Az űrhajósok jól aludtak, fel­ébredésük után egyeztették EZ időmérő eszközök állását és hozzáfogtak a csoportos repülés harmadik napjára előírt program teljesítéséhez. Aerodinamikus leereszkedés den ülést tartott az MSZMP Csongrád megyei bizottsága. A napirend elfogadása után ,.A megyei pártbizottság ál­lásfoglalása az 1969. évi gaz­daságpolitikai feladatokról" című írásban kiadott témát kibővített ülés keretében tár­gyalták meg. A napirend e témájához dr. Komócsin Mi­hály elvtárs, a megyei párt­bizottság titkára fűzött meg­jegyzéseket, majd a vitában a következő elvtársak szólal­tak fel: Juhász József, az SZMT megyei vezető titkára, Szabó Sándor, a megyei párt­bizottság osztályvezetője Szabó Sándor, a Szegedi Ru­hagyár főmérnöke, dr. Tör­köly Ferenc, a vásárhelyi vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Siklós János, a megyei pártbizottság titkára, Krajkó András nyugdíjas, Kovács Lajos, az MNB Csongrád megyei igazgatója, Csápensz­ki István, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Fehér Lajos, a Délrost ve­zérigazgatója, Vajda György, a DÉMÁSZ igazgatója, Sző­tést — némi pontosítással — saját állásfoglalásaként egy­hangúlag elfogadta azzal, hogy a teljes szöveget és a vita tapasztalatait a pártbi­zottságok, az állami szervek vezetői, a tömegszervezetek megyei vezetői, valamint a vezető propagandisták kap­ják meg, míg egy rövidített szöveget a megye két napi­lapjában nyilvánosságra keli hozni. A pártbizottság tagjai szintén írásban kapták meg a megyei párt-végrehajtóbi­zottságnak a tájékoztatóját 1968. II. félévéről, amit a pártbizottság egyhangúlag tudomásul vett. A megyei pártbizottság, megyei párt­végrehajtóbizottság, vala­mint a megyebizottság mel­lett működő munkabizottsá­gok 1969. évi munkaprog­ramját és 1969. I. félévi mun­katervét Rózsa István elv­társ, a megyei pártbizottság titkára indokolta. Az elő­terjesztést a megyei pártbi­zottság szintén egyhangúlag elfogadta. A Szojuz—4 utasai felké­szültek a leszálláshoz: elhe­lyezték a kísérleti tudomá­nyos berendezést, valamint a filmezés és fényképezés út­ján szerzett anyagot a le­szállóberendezésben. Utána az űrhajósok elhelyezkedtek ülésükben és bekapcsolták a biztonsági övet. Az űrhajó parancsnoka kéziberenderés segítségével elvégezte a tájo­lást, és a megadott időpont­ban bekapcsolta a leszállást irányító automatát. A pálya előre kiszámított pontján működésbe lépett a fékezőberendezés. amely csökkentette az űrhajó len­dületét, sebességét. Az űrha­jó rátért a leszállási pályá­ra. A fékezőberendezés kikap­csolása után az orbitális fül­kéről levált a leszállóberen­dezés, amelyben az űrhajó­sok foglaltak helyet. A le­s7állóberendezés aerodinami­kus eszközök segítségével irányított leereszkedést haj­tott végre a légkörben és be­lépett a leszállásra előzetes számítások alapján kijelölt övezetbe. Itt ejtőernyős be­rendezés és a sima leszállást biztosító hajtóművek gondos­kodtak arról, hogy a leszál­lóberendezés zökkenőmente­sen érjen a Földre. A Szojuz—4 szovjet űrhajó sikeresen befejezte repülését, pénteken, magyar idő sze­rint 7 óra 53 perckor, a ki­tűzött program elvégzése után földet ért a Szovjetunió megadott körzetében: a ka­zahsztáni Karagandától 40 kilométerrel északnyugatra. Földet érés 35 fokos hidegben Karaganda térségében, ahol a számítások szerint is a Szojuz—4 leszállását vár­ták, péntekre virradó éjsza­ka 35 fokos hideg volt és a sztyeppe felől erős szél fújt. A Földre érő űrhajó és utasai megkeresésére alakí­tott csoport központjába per­cenként érkeztek a jelenté­sek a Karagandától északra kiküldött helikopterekről Egyszerre csak egy „MI—6" mintájú helikopterről befu­tott a jelentes: „Jön". A fagvos ködben lebegve, ejtőernyők narancsszínű ku­polája alatt mesjelent a Szojuz—4, s az előzetes szá­mítások alapján megadott térségben leereszkedett. Ekkor már a helyszínen volt az „MI—4" jelzésű he­likooter a keresőcsoport tag­A bátor szovjet űrpilóták: Hrunov, Satalov és Jelisze­jev a sima földreszállás után jaival. A leszállás után me­leg bundába burkolták a ki­szálló űrhajósokat, majd lel­kesen üdvözölték őket. Min­denfelől emberek siettek a leszállás színhelyére és mele­gen érdeklődtek az űrhajó­soktól, hogy érzik magukat. „Pompásan" — válaszolta Hrunov. „Végtelenül boldog vagyok" — mondotta Jeli­szejev. „Repülésünket annak rendje és módja szerint tel­jesítettük — jelentette ki Satalov. — Most azonban nem ez a legfontosabb, mi van Borisz Volinovval?" — Nála is minden nagy­szerűen megy — válaszolták a körülötte állók. Időközben a szél még erő­sebbé vált. Az űrhajósokat helikopterre ültették és Ka­ragandába szállították, ahol a „Csajka"-szállóban he­lyezték el őket. ahová egy kedves hír érkezett: Vlagyi­mir Satalovot, a Szojuz—4 űrhajó parancsnokát szülő­városa, az észak-kazahsztá­ni Petropavlovszk díszpolgá­rává választotta. A Szojuz—5 űrhajó ma­gyar idő szerint 12 órakor befejezte a 35. fordulatot a Föld körül. Borisz Volinov, az űrhajó parancsnoka meg­vizsgálta a Szojuz—5 beren­dezéseit, elvégezte a prog­ramban előirányzott tudo­mányos vizsgálatokat és be­írta a naplóba a szükséges bejegyzéseket. A napi be­osztásnak megfelelően az űrhajós megebédelt. Közér­zete kitűnő, hangulata derűs. Volinov jelentette, hogy egészen annak leszállásáig rádiókapcsolatot tartott fenn a Szojuz—4 űrhajóval. A si­keres leszállás alkalmából Volinov gratulált Satalov­nak, Hrunovnak, Jeliszejev­nek. valamint mindazoknak, akiknek része van a „Szo­juz"-típusú űrhajók létreho zásában. A Szojuz—5 folytatja re­pülését. A szovjet űrsikerek visszhangja Sir Bemard Lövell, a Jod­rell Bank megfigyelőállo­más igazgatója nagy elisme­réssel nyilatkozott a Szojuz —4 és a Szojuz—5 összekap­csolásáról. A professzor meg­állapította, a két szovjet űr­hajó összekapcsolása arra mutat, hogy a Szovjetunió az orbitális pályán keringő űr­berendezések összeszerelésé­nek technikájában négy év­vel megelőzte az Egyesült Ál­lamokat. A péntek reggeli francia lapok rendkívül elismerő szavakkal méltatják a szov­jet űrhajósok nagyszerű tel­jesítményét: „A szovjetek megtartották az űrhajósok megmentésének vagy az űr­állomás személyzete felvál­tásának a próbáját" — írja főcímben a Figaro. Az Aurore azt hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunió két újítást kísérletezett ki: az űrállomás létesítését és az űr­hajósok átszállítását egyik űrhajóból a másikba. A La Nation szerint a Szovjetunió nagy lépést tett előre a vi­lágűr meghódításában és ki­használásában. A szovjet tel­jesítmény azt is megmutatta hogy a bajba jutott űrhajó­soknak a világűrben való megmentése ma már lehetsé ges. A felszerelés minimális mértékű szabványosításával a szovjetek és az amerikaiak szükség esetén kölcsönösen segítséget nyújhatnak egy­másnak a világűrben. Sajtóértekezlet az űrhajésokkal A lapzártakor érkezett je­lentés szerint a Szojuz—5 űrhajó parancsnoka Borisz Volinov, kéz; vezérlő beren dezéssel tájolta az űrhajót, majd a 36. fordulatnál be­kapcsolta a korrekciós hajtó­művet és pályakorrekciót hajtott végre. Volinov a re­pülés harmadik napján vég­rehajtotta a kísérletek, vala­mint a tudományos és a mű­szaki megfigyelések előírt programját. Az űrhajós ka binjából és az orbitális fül­kéből tv-adást közvetítettek Volinov jelentése szerint és (Folytatás a 2. oldalon.) Több szalami A szegedi szalámigyárban nem lesz nagy beruházás az idén. A cél elsősprban az, hogy a meglevő termelő berendezéseket, a munkát szolgáló épületeket jó állapot­ban tartsák, kisebb korszerűsítésekkel nö­veljék a biztonságot, a gazdaságosságot. Ennek érdekében mintegy félmillió fo­rint költséggel korszerűsítik a gyár hűtő­rendszerét, a kompresszorokat, kondenzá­torokat stb. Hasonló összeggel átalakítják a szalámi gyári kötőasztalokat is. Ennek végeztével mintegy 60 nehéz fizikai mun­kát végző embernek megjavulnak a kö­rülményei, nem állva, hanem ülve dolgoz­hatnak. Az idei legjelentősebb beruházással — mintegy 5 millió forint költséggel — foly­tatják a Maros utcai szalámiraktár bőví­tését. A tervek szerint a meglevő épüle­tet újabb szinttel toldják meg; s az új raktárhelyiséggel mintegy 10 vagonnal több szalámit tárolhatnak. Tulajdonkép­pen nemcsak a raktározási gondon enyhít a célszerű épületbővítés. Segítségével az egész gyár termelése 10 vagonnal növe­kedhet egy esztendőben. Amint a szalámigyárban megtudtuk, a bővítés jó ütemben halad, az enyhébb időjárást kihasználva a gyár építőbrigád­ja télen is dolgozik. Előreláthatólag a2 év végére elkészült az új épületrész, s 1970 elejétől már használhatja a szalámigyár. Somogyi Károlyné felvétele Dolgozik a gyári építőbrigád, az új épületrész zsaluzását végzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom