Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

ZOMBORI LÁSZLÓ KENDÖ3 LÁNY Baranyl Ferenc NAPLÓJEGYZETEK EURÓPÁBÓL Milena Niccoíini Milena szép volt és olasz, sosem kívántam szebbet, hűs hullámú sötét haján halk barcarola zengett. Hűs hullámú haja lehullt vállának parazsára, sistergett test-tüze s a hűs hullám találkozása. Milena, ha lobbot vetek testednek parazsától, hűvös hajaddal önts nyakon — úgy óvj a túzhaláltól. Modena, 1967. Földlm Folyóm, jó estét! — mondom ismerősen, s 6 viszonzásul csobban egy nagyot, kalapomat megemelem és ö is megemel, lm, egy pörge kis habot. Barátom rég a Duna, jó barátom, beszél, meghallgat, szóba áll velem, mi mindent mond a végtelen s mi mindent mond el, kit szóra bírt a végtelen!... Költőt s folyót mélysége tesz rokonná, s mindkettő messzi kékségekbe vág... A Duna indul, várja már a tenger, köszön — s tűnődve hömpölyög tovább.^ Belgrád, 1968. N émán ültek egy­más mellett. És kicsit fáradtan. A napok óta halk­ra fogott szere­lemtől. Az anya először ölében tartotta férje kezét, aztán percek múlva bocsánatké­rőn engedett a szórításon. és kibontott haján ismét végig­simította a fésőt. Vállig érő sötét haja volt. és most. fé­sülésekor tekintete találkozott a férfiéval, meglátta benne a kórházudvarról beáradó fénvt. a bátorítást. Kislányuk az ágy végénél állt Lábát fölemelve, térdét ütemesen kocogtatta a láz­lap fémkeretével. Időnként erősen meglendítette azt A zaira néhány beteg rápisz­szegett Ekkor sietve elha­tározta, hogy a legközelebbi szónál igazán megharagszik ezekre az emberekre, hiszen neki fájt az ütés. nem nekik. Az anya most a kislány mozdulatait figyelte, amint játéka mellett fürkésző né­zésével már a betegeket meg a szoba fehér tárgyait tapogatta sorra. Lánya pil­lantásait próbálta nyomon követni, de azok ide-oda ci­káztak, mint egy betévedt madár... ö most fáradt volt ezekre a repülésekre. A férfi keze megremegett az ölében. A remegésből megérezte a tétovázó vágyat és mély lélegzetet vett Sírni szeretett volna, de uralko­dott a könnyein és magá­hoz szorította férjét. Gyere, mondta neki. senki nem fi­gyel ránk. Melléhez ölelte őt, és mintha megszűnt vol­na a fájdalom. Hiszen itt szeret legjobban pihenni, gondolta, öt év alatt csak itt szeretett — Nagyon várunk haza — mondta a férfi, aztán meg­csókolta a szemét, ahol egy forradás látszott. — Nagyon várunk — Ismételte. — Te vagy a legszebb asszony, az én drága, drága szerelmem — és még a forradásod ls egy szegfűre hasonlít — Ne, nagyon kérlek! — görnyedt meg hirtelen az anya és kitört belőle a sí­rás ... — Nem tudom, mi van velem — mondta ké­sőbb. — Nem tudom. De vi­gyáznod kell őrá... Ó, hi­szen érted! — Igen — mondta a férfi — meg kell értenem. Nyu­godj meg — Majd elmúlik — felelte az anya — ne félj. Homlokát karjára döntötte. Elzárul'ak a fény útiai. Csu­kott szemhéjai odvába meg­hajszolt képek menekültek. * Ildi újból felvágta tott a kavicsdombra és élvezte tal­pa alatt a hamisgyöngyök szüntelen zizegését. Két napja emelkedtek a sovány kőszilánkok a gyön­rr Szuromi Pál SZEGFŰ A BETEGAGYON gyök rangjára, amikor este­felé az ébredező holdfény puhán vonzotta magához a hátukon viselt csillogó olaj­foltokat, és cik-cakkos for­máikat vaiami álmos zenével mosta egybe. Ildi megborzongott a gyö­nyörűségtől. Hanyatt feküdt a birodalmán és nézte a hol­dat. Egy sötét szigeten fekvő tányérra emlékeztette, körü­lötte a felhők lomha macs­kák. éppen versenyt úsznak érte. Csalódni fognak, gon­dolta szomorúan. Az a ma­radék szürke vacak úgysem kell nekik. .. Igazán fur­csa. hogy néha miiven finy­nyásak az állatok, tette hoz­zá. aztán felállt, és beugrott egy gödörbe a gyöngyhalmaz peremén. A gödör csak tér­dig ért. ám egyensúlyát el­vesztve a kövek végighor­zsolták a bőrét. Még két ug­rása volt hátra, de nem tö­rődött a fájdalommal. Elha­tározta. hogy nem lesz nya­fogós lány valrmi áldozatot hoz anyáért... Talán nem is vacsorázik aznap!... De az étel képzeletbeli íze mégis bevonzotta. Igaz, meg­próbált haragudni magára, mikor percenként újjászülető lelkifurdalással leült apja mellé. — Hogvan viselkedik a varázslód? — Ö, már két napja nem láttam — felelte Ildi és be­lerúgott az aszta' sarkába. — Máskor egy órára sem hagy magadra Hiszen te vagy az úrnője, szedd ránc­ba őt. — Tudod apa, megbeteged­tek a szúlei. Hozzájuk utazott látogatóba ... Persze, neked bevallom — folytatta bűnbá­nóan — a legutóbbi gyöngy­készítés őt is megviselte. — De Ildi. neked gyön­gyeid is vannak?! — Óriási rakás' De csak két napja . Ne félj adok belőle! — ha akarod, még ma es'e. — Köszönöm drágám de Inkább ho'nap Ma es'e még dolgozom, és tudod, a sok kincs elvonná munkámtól a ügyelmet. — Ez igaz — felelte Ildi — és sokáig dolgozol? — Talán egész éjjel. — Hiszen akkor mind a ketten áldozatot hozunk anyáért! — ugrott fel a kis­lány. — Ha tudnád, mennyire örülök. Képze'd. ma este ki­lencszer levetettem magam a kavi... szóval a gyöngyra­kásról egy szakad kba. Mint a göröeök a gyereket arról a micsodáról... Ugye örülsz neki' — Örülök, édes. de most menj aludni. Fáradt lehetsz — mondta az apa és megcsó­kolta Ildi szemét Szegény apa. megérdemli, hogy virrasszak mellette, gon­dolta. mikor lefeküdt és iz­gatottan figyelte a homályt. Nem szabad unatkoznom mondta magának, különben elalszom. Arcát az ablak felé fordította: az utcai lámpa fé­nye a függöny sokszögű rá­csai) kusza fona'akban dobta párnáiára. Átszőtték homlo­kát átcsaptak feie fölött, összekulcsolták, mint a hul­lámok, a tenger hullámai Ildi karjait kinvújtva für­dött. testére nehéz súlyokat rakott az éj. mégis lebegett — a tenger s az utcai lámpa világokat választó határán. örákig tartott ez a varázs­lat. Már kipihente magát, mikor hangok jutottak el hozzá jól ismert, egymást kereső hangok. Az ágy rit­mikus éjjeli é'etének hír­nökei. ..De hiszen akkor anva...!" Csitt! — ennek csendben kell örülni, meg izgatottan, amíg ez az izga­lom újra az álom mágnes­falai közé nem dönt Figyelni kezdett. „Hát igaz lehet?"... De nem, a távol­lét megmásította beteg vissz­hanggá tette a hangot! Szemé­re nyugalmat parancsolt vé­dekezett a hirtelen gyulladó lámpafénv sokszor tapasztalt rreflenetésp ellen Vár-korott A hangra. — Hetek óta hiányzol — mondta az apa. — Ha tud­nád, mennyire. — Öt nem kívánod? — kérdezte az idegen nö. — Hallgass: Nem akarok másra gondolni. — Gazember vagy — mondta a nő. — Persze, ne­kem mindegy. — Téged kívánlak, érted? Vagy hazudjak, mondjam, hogy szép volt a kórházban, nem volt kócos, tartózkodó? — hát nem! .. Különben is hülye filozófiád van: szeret­kezés — az ellenség glóriá­tótó! övezve. Inkább ne szólj semmit — látni akarlak, gyere. Azt mondják, külön­böző férfiak más-más voná­soka) rajzolnak a nők arcára. Felnevettek: ismeretlep csuklások hasogatták a leve­gőt. Aztán az ablaknál, az utcai lámpa fényében, az idegen nő bágyadtan ingatta fejét. Színpadiasan, bábuként mozgott, s kihívó játéka egyik üteménél tekintete ré­mülten akadt meg a kislá­nyon — Hiszen . hiszen 6 el­mond mindent! — nyögte az apának — Ugyan — mondta a fér­fi. — Ildi mélven alszik. Fi­gyeld a forradás) a szemé­nél... azt. ott! Két éve sze­rezte. Egy szeg'űre hasonlít, még látni a szárá1 is. Ha éb­ren van szemét összeráncol­ja. olyankor a virág megrö­vidül. cz'nte eltűnik. Most meg kitórul mintha nyílna a szesfű Hidd el — foly­tatta a férfi — tökéletes bi­zonvíték. Álmot így nem le­het színlelni. — Nagyon praktikus — mondta az idegen nő. — Rá­adásul költői is. — Az — mondta a férfi, mikor e'mentek — költői. Az ajtók felsíró nyikorgása után. az utcai lámpa világo­kat vá'asztó hatórán innen, a szobá- hosszú időre átha­rapta a csend A sós könnvek hangtalanul vésték útiukat. Hervasztották a szegfű re­megő törékeny szárát Miért mosogatna az anyám, amikor úgyse győzi a munkáját, annyit kérnek tőle. Szakszövegeket fordít, vegyészet, mezőgaz­daságit. Ottfion, ha ráért, engem tanított franciára és lengyelre. — Apám is, anyám is kommunista. Meg­győződésből azok. Belegyeztek, hogy a fel­vételinél nem akarok protekciót. Abba ls, hogy itt lent az első hónap után nem ad­nak pénzt. Élek a fizetésemből, úgy, ahogy a többiek. De a ruháim tőlük vannak. Én még nem tudtam magamnak venni sem­mit. Igaz, nem is akarnék olyat, amilyen­re az én pénzemből telne. Megszoktam a szépet. Csak azt tudnám, miért bűn ez? Mi­ért haragszanak ezért rám? — Itt arra büszkék, most mesélte egy fér­fi, aki annyi idős, mint az apám, hogy egyszerre megevett egyszer egy kiló sült húst. Otthon senki nem evett meg soha egy kiló hús> egyszerre, és ha isznak, csak jó italt isznak. És az apám úszni jár, kar­csú. Itt a vele egykorúak mind pocakosak. Anyámnál is jóval öregebbek a negyven­évesek. Anyám elegáns. Mért baj ez? Ma­ga tanult meg öt nyelvet, a szüleitől nem kapott semmit. Apám árva volt A mun­kájából éltünk jól. Az iskolában egyszer megkérdezte az egyik tanár, ki érzi úgy, hogy az uralkodó osztályhoz tartoznak a szülei. A nagyapám fűtő volt a MÁV-nál, apám meg az iskola után rögtön egyete­mista. és azóta párttag, én is felálltam. Itt meg folyton érzem, már hónapok óta, hogy gyanakszanak rám, vagy mit tudom én, mi van. — Aztán ma. itt. az esyik főápolónő ki­csit ivott, azt mondta. hogy kádergyerek vagyok. Hogy már • készítgetik nekem a helyet az egyetemen, mert a rokonságom beajánlott. — Én beszéltem nekik arról, ezt ls kér­dezték, hogy egészen kicsi korom óta sze­retnék orvos lenni, kutató orvos. Tudom a matematikát is, véletlenen múlott az érettsAgi négyesem. — Egyszer arról is beszéltem ennek a fő­ápolónőnek, szolgálatban, mert azon kívül én itt soha senkivel nem beszéltem, soha senki meg nem hívott magához, hogy én nem tudnék úgy élni. ahogy azok, akik­nél albérletben lakom. Egy tanárházaspár­nál. Csak azért adták ki a szobát, mert na­gyon sok a könyvük, örökölték, nem me­hetnek kisebb lakásba. De a lakbérpótlé­kot nem bírják fizetni. Két gyerek van. A férfi folyton túlórázik, felnőtteket is ta­nít. Az asszony attól kezdve, hogy haza­jön, egyfolytában dolgozik. Mindent maga csinál a háztartásban Ha olvas, éjjel. Se­hová nem járnak, csak néha moziba, tár­saságuk nincs. Az asszony folyton fáradt, gyakran rossz kedvű, néha hisztériás is. 37 éves, sokkal többnek látszik. — Én nem tudnék így élni. Én dolgozni akarok, sokat, becsületesen, eredményesen. De azt is, hogy ne kelljen négy emberre mosnom, vasalnom, takarítanom könyvpo­rolástól a vécésúrolásig, órákon át. foly­ton Meg, hogy két rendes ruhám lesven csak. Utazni is akarok, és összejárni embe­rekkel beszélgetni, de nem a munkahelyi kicsinységekről vagy a piaci árakról. — Itt folyton magyaráznom kell. hogy azért, mert svéd pulóverem van, anyám hozta fillérekért tavaly, kintről, meg hogy tudok franciául, azért még rendes ember vagyok. A szüleim ls azok. Ezt így persze nem lehet megfogalmazni, ök se így fogal­maznak, csak másként bánnak velem, mint egymással. Már néha teljesen megzavaro­dom. nem értek semmit. Azért nem kérek otthonról pénzt, mert itt megértettem, hogy én eddig egészen másként éltem, mint a többség. Mindent megkaptam és mindent készen. Nem kényeztettek el, de nem is volt gondom semmire. A családnak se. Most ki akarom próbálni, hogyan élnek ennyi pénzből. És milyen lesz attól az em­ber. Egy hete elfogyott minden pénzem, ezért vagyok éhes, csak a befizetett ebéd­jegyem van. De nem ez a bajom. — A kádergyerek miatt sírtam. Idegen vagyok. És már azt sem tudom lassan, ho­vá tartozom. Azt se, el szabad-e képzelni úgy az életemet, ahogy képzelem. — De ez, ugye, nem lehet téma magá­nak? Koncz An*al VIGASZTALÓ Minden filozófiából csak az olcsó közhely ragad rád, s vigasztalod magadat: a közhely a legnagyobb igazság az erdő, a rét, a hegy. a völgy, a Hold. a víz, a lángoló napkelte, madárdal, odvas füzek között kanyargó folyó, kő, kenyér, könny és kacagás. A szvrkolók vad hevülete a bősz lelátók ormain, tavasznak első lehelete az esti kertben, a szemed láttára ismétlődő csoda: a tegnapi kőrókon millió zöld levél, hars orgona, s köztük s bennük: Te meg ö. ö meg Te, nászotok boldog tánca, motozó kezedre csavarodva a pitypang kedves lánca... Közhely — riadozol! Közhely a szó, s az érzés másodlagos — dorongol a mord kritika s te fellebbezel! A csillagos egekig vinnéd az igazadat, bár tudod: csak illúzió az ég s tán a szerelem is, mégis hiszed: a magfúzió hasonlítható csupán szerelmed hőfokához, ereje gyúrta a szívedet olyan anyaggá, amelynek deleje nem szűnik soha! Átsül sírodon is. Közhely. Lehet a vád igaz: minden filozófiából csak a közhely ragad rád, ez: „bekötött szemű az igazság és a kritikus kaján". Mit törődsz mindezzel, amíg csüggeni tudsz kedvesed szavá. Szeress s engedd hogy szeressenek! E témában nem lényeg. > semmi más. nincs elmarasztalás. ítélet, ami végleges volna. Ha verseidre csak egyetlen egy szív is rezonált, már nem volt kár a rímért, a dal már teremtő erővé váltI Ne gyötrődj, mit mond az utókor kihez pártol a friss siker, nem költő — kereskedő! ki mindig olyat ad, mi éppen kell. Határold el magad azoktól, kik a koncért verekszenek, keresd a boldogságot, szeress és engedd, hogy szeressenek! Éld, mondd: hegy, völgy, erdő, napkelte, madárdal, ég, föld, ölelés, százezer, millió, minden nap, örökké! S tudd: ez mind kevés1 Böfögő kielégülés, vagy a mindent tagadás, félvad külső, szakállas lázadás, életednek értelmet nem ad! Több kell. adni, szolgáim kell — ez fölemel, megkü'önbözt boldoggá tesz, ez az emberréválás ez a teremtő tett' Érez és örül, de a boldogságra nem képes az állat. a boldogság nem vak ösztön Akarat! Tudatos szo'gá'.at Szolgáld szeretődet, hazádat, ember vagy szo'gíld az ember. mindent annak köszönhetsz: volt oly elődöd, ki szolgálni mer• Félmillió év közhelyéből örülj, hogy épp ez ragadt rád — így te is tovább szítod a fáról leszállt ős forradalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom