Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
ZOMBORI LÁSZLÓ KENDÖ3 LÁNY Baranyl Ferenc NAPLÓJEGYZETEK EURÓPÁBÓL Milena Niccoíini Milena szép volt és olasz, sosem kívántam szebbet, hűs hullámú sötét haján halk barcarola zengett. Hűs hullámú haja lehullt vállának parazsára, sistergett test-tüze s a hűs hullám találkozása. Milena, ha lobbot vetek testednek parazsától, hűvös hajaddal önts nyakon — úgy óvj a túzhaláltól. Modena, 1967. Földlm Folyóm, jó estét! — mondom ismerősen, s 6 viszonzásul csobban egy nagyot, kalapomat megemelem és ö is megemel, lm, egy pörge kis habot. Barátom rég a Duna, jó barátom, beszél, meghallgat, szóba áll velem, mi mindent mond a végtelen s mi mindent mond el, kit szóra bírt a végtelen!... Költőt s folyót mélysége tesz rokonná, s mindkettő messzi kékségekbe vág... A Duna indul, várja már a tenger, köszön — s tűnődve hömpölyög tovább.^ Belgrád, 1968. N émán ültek egymás mellett. És kicsit fáradtan. A napok óta halkra fogott szerelemtől. Az anya először ölében tartotta férje kezét, aztán percek múlva bocsánatkérőn engedett a szórításon. és kibontott haján ismét végigsimította a fésőt. Vállig érő sötét haja volt. és most. fésülésekor tekintete találkozott a férfiéval, meglátta benne a kórházudvarról beáradó fénvt. a bátorítást. Kislányuk az ágy végénél állt Lábát fölemelve, térdét ütemesen kocogtatta a lázlap fémkeretével. Időnként erősen meglendítette azt A zaira néhány beteg rápiszszegett Ekkor sietve elhatározta, hogy a legközelebbi szónál igazán megharagszik ezekre az emberekre, hiszen neki fájt az ütés. nem nekik. Az anya most a kislány mozdulatait figyelte, amint játéka mellett fürkésző nézésével már a betegeket meg a szoba fehér tárgyait tapogatta sorra. Lánya pillantásait próbálta nyomon követni, de azok ide-oda cikáztak, mint egy betévedt madár... ö most fáradt volt ezekre a repülésekre. A férfi keze megremegett az ölében. A remegésből megérezte a tétovázó vágyat és mély lélegzetet vett Sírni szeretett volna, de uralkodott a könnyein és magához szorította férjét. Gyere, mondta neki. senki nem figyel ránk. Melléhez ölelte őt, és mintha megszűnt volna a fájdalom. Hiszen itt szeret legjobban pihenni, gondolta, öt év alatt csak itt szeretett — Nagyon várunk haza — mondta a férfi, aztán megcsókolta a szemét, ahol egy forradás látszott. — Nagyon várunk — Ismételte. — Te vagy a legszebb asszony, az én drága, drága szerelmem — és még a forradásod ls egy szegfűre hasonlít — Ne, nagyon kérlek! — görnyedt meg hirtelen az anya és kitört belőle a sírás ... — Nem tudom, mi van velem — mondta később. — Nem tudom. De vigyáznod kell őrá... Ó, hiszen érted! — Igen — mondta a férfi — meg kell értenem. Nyugodj meg — Majd elmúlik — felelte az anya — ne félj. Homlokát karjára döntötte. Elzárul'ak a fény útiai. Csukott szemhéjai odvába meghajszolt képek menekültek. * Ildi újból felvágta tott a kavicsdombra és élvezte talpa alatt a hamisgyöngyök szüntelen zizegését. Két napja emelkedtek a sovány kőszilánkok a gyönrr Szuromi Pál SZEGFŰ A BETEGAGYON gyök rangjára, amikor estefelé az ébredező holdfény puhán vonzotta magához a hátukon viselt csillogó olajfoltokat, és cik-cakkos formáikat vaiami álmos zenével mosta egybe. Ildi megborzongott a gyönyörűségtől. Hanyatt feküdt a birodalmán és nézte a holdat. Egy sötét szigeten fekvő tányérra emlékeztette, körülötte a felhők lomha macskák. éppen versenyt úsznak érte. Csalódni fognak, gondolta szomorúan. Az a maradék szürke vacak úgysem kell nekik. .. Igazán furcsa. hogy néha miiven finynyásak az állatok, tette hozzá. aztán felállt, és beugrott egy gödörbe a gyöngyhalmaz peremén. A gödör csak térdig ért. ám egyensúlyát elvesztve a kövek végighorzsolták a bőrét. Még két ugrása volt hátra, de nem törődött a fájdalommal. Elhatározta. hogy nem lesz nyafogós lány valrmi áldozatot hoz anyáért... Talán nem is vacsorázik aznap!... De az étel képzeletbeli íze mégis bevonzotta. Igaz, megpróbált haragudni magára, mikor percenként újjászülető lelkifurdalással leült apja mellé. — Hogvan viselkedik a varázslód? — Ö, már két napja nem láttam — felelte Ildi és belerúgott az aszta' sarkába. — Máskor egy órára sem hagy magadra Hiszen te vagy az úrnője, szedd ráncba őt. — Tudod apa, megbetegedtek a szúlei. Hozzájuk utazott látogatóba ... Persze, neked bevallom — folytatta bűnbánóan — a legutóbbi gyöngykészítés őt is megviselte. — De Ildi. neked gyöngyeid is vannak?! — Óriási rakás' De csak két napja . Ne félj adok belőle! — ha akarod, még ma es'e. — Köszönöm drágám de Inkább ho'nap Ma es'e még dolgozom, és tudod, a sok kincs elvonná munkámtól a ügyelmet. — Ez igaz — felelte Ildi — és sokáig dolgozol? — Talán egész éjjel. — Hiszen akkor mind a ketten áldozatot hozunk anyáért! — ugrott fel a kislány. — Ha tudnád, mennyire örülök. Képze'd. ma este kilencszer levetettem magam a kavi... szóval a gyöngyrakásról egy szakad kba. Mint a göröeök a gyereket arról a micsodáról... Ugye örülsz neki' — Örülök, édes. de most menj aludni. Fáradt lehetsz — mondta az apa és megcsókolta Ildi szemét Szegény apa. megérdemli, hogy virrasszak mellette, gondolta. mikor lefeküdt és izgatottan figyelte a homályt. Nem szabad unatkoznom mondta magának, különben elalszom. Arcát az ablak felé fordította: az utcai lámpa fénye a függöny sokszögű rácsai) kusza fona'akban dobta párnáiára. Átszőtték homlokát átcsaptak feie fölött, összekulcsolták, mint a hullámok, a tenger hullámai Ildi karjait kinvújtva fürdött. testére nehéz súlyokat rakott az éj. mégis lebegett — a tenger s az utcai lámpa világokat választó határán. örákig tartott ez a varázslat. Már kipihente magát, mikor hangok jutottak el hozzá jól ismert, egymást kereső hangok. Az ágy ritmikus éjjeli é'etének hírnökei. ..De hiszen akkor anva...!" Csitt! — ennek csendben kell örülni, meg izgatottan, amíg ez az izgalom újra az álom mágnesfalai közé nem dönt Figyelni kezdett. „Hát igaz lehet?"... De nem, a távollét megmásította beteg visszhanggá tette a hangot! Szemére nyugalmat parancsolt védekezett a hirtelen gyulladó lámpafénv sokszor tapasztalt rreflenetésp ellen Vár-korott A hangra. — Hetek óta hiányzol — mondta az apa. — Ha tudnád, mennyire. — Öt nem kívánod? — kérdezte az idegen nö. — Hallgass: Nem akarok másra gondolni. — Gazember vagy — mondta a nő. — Persze, nekem mindegy. — Téged kívánlak, érted? Vagy hazudjak, mondjam, hogy szép volt a kórházban, nem volt kócos, tartózkodó? — hát nem! .. Különben is hülye filozófiád van: szeretkezés — az ellenség glóriátótó! övezve. Inkább ne szólj semmit — látni akarlak, gyere. Azt mondják, különböző férfiak más-más vonásoka) rajzolnak a nők arcára. Felnevettek: ismeretlep csuklások hasogatták a levegőt. Aztán az ablaknál, az utcai lámpa fényében, az idegen nő bágyadtan ingatta fejét. Színpadiasan, bábuként mozgott, s kihívó játéka egyik üteménél tekintete rémülten akadt meg a kislányon — Hiszen . hiszen 6 elmond mindent! — nyögte az apának — Ugyan — mondta a férfi. — Ildi mélven alszik. Figyeld a forradás) a szeménél... azt. ott! Két éve szerezte. Egy szeg'űre hasonlít, még látni a szárá1 is. Ha ébren van szemét összeráncolja. olyankor a virág megrövidül. cz'nte eltűnik. Most meg kitórul mintha nyílna a szesfű Hidd el — folytatta a férfi — tökéletes bizonvíték. Álmot így nem lehet színlelni. — Nagyon praktikus — mondta az idegen nő. — Ráadásul költői is. — Az — mondta a férfi, mikor e'mentek — költői. Az ajtók felsíró nyikorgása után. az utcai lámpa világokat vá'asztó hatórán innen, a szobá- hosszú időre átharapta a csend A sós könnvek hangtalanul vésték útiukat. Hervasztották a szegfű remegő törékeny szárát Miért mosogatna az anyám, amikor úgyse győzi a munkáját, annyit kérnek tőle. Szakszövegeket fordít, vegyészet, mezőgazdaságit. Ottfion, ha ráért, engem tanított franciára és lengyelre. — Apám is, anyám is kommunista. Meggyőződésből azok. Belegyeztek, hogy a felvételinél nem akarok protekciót. Abba ls, hogy itt lent az első hónap után nem adnak pénzt. Élek a fizetésemből, úgy, ahogy a többiek. De a ruháim tőlük vannak. Én még nem tudtam magamnak venni semmit. Igaz, nem is akarnék olyat, amilyenre az én pénzemből telne. Megszoktam a szépet. Csak azt tudnám, miért bűn ez? Miért haragszanak ezért rám? — Itt arra büszkék, most mesélte egy férfi, aki annyi idős, mint az apám, hogy egyszerre megevett egyszer egy kiló sült húst. Otthon senki nem evett meg soha egy kiló hús> egyszerre, és ha isznak, csak jó italt isznak. És az apám úszni jár, karcsú. Itt a vele egykorúak mind pocakosak. Anyámnál is jóval öregebbek a negyvenévesek. Anyám elegáns. Mért baj ez? Maga tanult meg öt nyelvet, a szüleitől nem kapott semmit. Apám árva volt A munkájából éltünk jól. Az iskolában egyszer megkérdezte az egyik tanár, ki érzi úgy, hogy az uralkodó osztályhoz tartoznak a szülei. A nagyapám fűtő volt a MÁV-nál, apám meg az iskola után rögtön egyetemista. és azóta párttag, én is felálltam. Itt meg folyton érzem, már hónapok óta, hogy gyanakszanak rám, vagy mit tudom én, mi van. — Aztán ma. itt. az esyik főápolónő kicsit ivott, azt mondta. hogy kádergyerek vagyok. Hogy már • készítgetik nekem a helyet az egyetemen, mert a rokonságom beajánlott. — Én beszéltem nekik arról, ezt ls kérdezték, hogy egészen kicsi korom óta szeretnék orvos lenni, kutató orvos. Tudom a matematikát is, véletlenen múlott az érettsAgi négyesem. — Egyszer arról is beszéltem ennek a főápolónőnek, szolgálatban, mert azon kívül én itt soha senkivel nem beszéltem, soha senki meg nem hívott magához, hogy én nem tudnék úgy élni. ahogy azok, akiknél albérletben lakom. Egy tanárházaspárnál. Csak azért adták ki a szobát, mert nagyon sok a könyvük, örökölték, nem mehetnek kisebb lakásba. De a lakbérpótlékot nem bírják fizetni. Két gyerek van. A férfi folyton túlórázik, felnőtteket is tanít. Az asszony attól kezdve, hogy hazajön, egyfolytában dolgozik. Mindent maga csinál a háztartásban Ha olvas, éjjel. Sehová nem járnak, csak néha moziba, társaságuk nincs. Az asszony folyton fáradt, gyakran rossz kedvű, néha hisztériás is. 37 éves, sokkal többnek látszik. — Én nem tudnék így élni. Én dolgozni akarok, sokat, becsületesen, eredményesen. De azt is, hogy ne kelljen négy emberre mosnom, vasalnom, takarítanom könyvporolástól a vécésúrolásig, órákon át. folyton Meg, hogy két rendes ruhám lesven csak. Utazni is akarok, és összejárni emberekkel beszélgetni, de nem a munkahelyi kicsinységekről vagy a piaci árakról. — Itt folyton magyaráznom kell. hogy azért, mert svéd pulóverem van, anyám hozta fillérekért tavaly, kintről, meg hogy tudok franciául, azért még rendes ember vagyok. A szüleim ls azok. Ezt így persze nem lehet megfogalmazni, ök se így fogalmaznak, csak másként bánnak velem, mint egymással. Már néha teljesen megzavarodom. nem értek semmit. Azért nem kérek otthonról pénzt, mert itt megértettem, hogy én eddig egészen másként éltem, mint a többség. Mindent megkaptam és mindent készen. Nem kényeztettek el, de nem is volt gondom semmire. A családnak se. Most ki akarom próbálni, hogyan élnek ennyi pénzből. És milyen lesz attól az ember. Egy hete elfogyott minden pénzem, ezért vagyok éhes, csak a befizetett ebédjegyem van. De nem ez a bajom. — A kádergyerek miatt sírtam. Idegen vagyok. És már azt sem tudom lassan, hová tartozom. Azt se, el szabad-e képzelni úgy az életemet, ahogy képzelem. — De ez, ugye, nem lehet téma magának? Koncz An*al VIGASZTALÓ Minden filozófiából csak az olcsó közhely ragad rád, s vigasztalod magadat: a közhely a legnagyobb igazság az erdő, a rét, a hegy. a völgy, a Hold. a víz, a lángoló napkelte, madárdal, odvas füzek között kanyargó folyó, kő, kenyér, könny és kacagás. A szvrkolók vad hevülete a bősz lelátók ormain, tavasznak első lehelete az esti kertben, a szemed láttára ismétlődő csoda: a tegnapi kőrókon millió zöld levél, hars orgona, s köztük s bennük: Te meg ö. ö meg Te, nászotok boldog tánca, motozó kezedre csavarodva a pitypang kedves lánca... Közhely — riadozol! Közhely a szó, s az érzés másodlagos — dorongol a mord kritika s te fellebbezel! A csillagos egekig vinnéd az igazadat, bár tudod: csak illúzió az ég s tán a szerelem is, mégis hiszed: a magfúzió hasonlítható csupán szerelmed hőfokához, ereje gyúrta a szívedet olyan anyaggá, amelynek deleje nem szűnik soha! Átsül sírodon is. Közhely. Lehet a vád igaz: minden filozófiából csak a közhely ragad rád, ez: „bekötött szemű az igazság és a kritikus kaján". Mit törődsz mindezzel, amíg csüggeni tudsz kedvesed szavá. Szeress s engedd hogy szeressenek! E témában nem lényeg. > semmi más. nincs elmarasztalás. ítélet, ami végleges volna. Ha verseidre csak egyetlen egy szív is rezonált, már nem volt kár a rímért, a dal már teremtő erővé váltI Ne gyötrődj, mit mond az utókor kihez pártol a friss siker, nem költő — kereskedő! ki mindig olyat ad, mi éppen kell. Határold el magad azoktól, kik a koncért verekszenek, keresd a boldogságot, szeress és engedd, hogy szeressenek! Éld, mondd: hegy, völgy, erdő, napkelte, madárdal, ég, föld, ölelés, százezer, millió, minden nap, örökké! S tudd: ez mind kevés1 Böfögő kielégülés, vagy a mindent tagadás, félvad külső, szakállas lázadás, életednek értelmet nem ad! Több kell. adni, szolgáim kell — ez fölemel, megkü'önbözt boldoggá tesz, ez az emberréválás ez a teremtő tett' Érez és örül, de a boldogságra nem képes az állat. a boldogság nem vak ösztön Akarat! Tudatos szo'gá'.at Szolgáld szeretődet, hazádat, ember vagy szo'gíld az ember. mindent annak köszönhetsz: volt oly elődöd, ki szolgálni mer• Félmillió év közhelyéből örülj, hogy épp ez ragadt rád — így te is tovább szítod a fáról leszállt ős forradalmát.