Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

BESZELGETÉSEK PICASSOVAL Brassai feljegyzései MODERN MAGYAR MŰVÉSZET Németh Lajos könyve Olyan ez a szerény cím, ba, Boisgeloupba, a cannes-i A Corvina Kiadó karácso- stflusirány hazai meggyökemint Picasso kovácsoltvas- La Californieba. Ez Idő alatt nyi meglepetéseként ve- rezéséről olvasva ugyanis ból készült Karácsonyfa cí- sok olyat mondott Picasso, hettük a kezünkbe Németh szívesen láttuk volna a szemű szobra, amelyet Brassai amely közelebb vihet alkotá- Lajos, a jeles múvészettör- gedi Dinnyés Ferencet mélegyik fényképe ábrázol még sai megértéséhez, s bár ezek ténész új — reprezentatív tató sorokat, hiszen a koa La Boetie utcai lakás kan- a vélemények lényegében kiállítású — könyvét, a Mo- rábban „nálunk", most pedallópárkányán, s amelyre már művészettörténeti té- dem magyar művészet című dig a budapesti Magyar aikotója mindenféle kis em- nyek, mégis hadd idézzek munkát A fenyőfák alá Nemzeti Galériában bemuitt egyet mutatóba: «... leg- szánt kötet valóban a nagy tátott Dinnyés-életmű újabban közönség elé került része feltétlenül a magyar szecesszió késői kivirágzásaléktárgyakat aggatott: játékrepülőgépet, zászlót apró figurákat. A könyv gerince, Brassainak Picassóval folytatott beszélgetései, amelyek ismeretségük kezdete, 1932 óta kisebb-nagyobb megszakító- ~~~""""-———-— sokkal — 1943—47 között Sj Jobb, ha az objektív valósi- ajánkozás matossaggal — képet adnak ' ' .Q „ B, VASÁRNAPI KÖNYVSZEMLE ként minősíthető. A hazai avantgarde kibontakozásának felvázolásával adja talán a legtömönapjához Illő rebb- legegységesebb fejegot gondosan összehajtogat- örömet szerzett Szívesen **« a Modern magyar műegy egyedülállóan sokoldalú |uk Bmint ^ lepedőt, és fogadták mind a napjaink- S .n,en? ról. Erre a vázra varázsolja juk mint egy lepedőt és fogadták mind a napjaink- c mu aonyv. a nem Idkotómüvész; mindennapjai- £ s mindenkorra el- ban tevékenykedő művészek ok nelkul, hiszen e sokat ^rjuk a szekrénybe..." 0 - hiszen ilyen egyetemes vitatott korsók higgadtabb eWflnHótóv»f f Wnr y» mondja ezt A vágy, amely- jellegű összefoglalás hosz- eIen^re lényegében csak ^ U^nlő haLnHín^ »«* elkapták a farkát című szú évek óta nem hagyta most érnek meg a feltételek, Wrf^^i^na^^tóHrní. "ürrealista ihletésű darab el a nyomdát Magyarorszá- 8 most gyűlik össze - na.1 a szerzője, amelyet baráti tár- gon s kapva-kaptak utá- CVobbrészt sajnos, reprosaságban jól szervezetten na azok a festészet-, szob- dukciokon - a vizsgálódásai . jEEt rögtönözve 1944-ben muta- rászatkedvelők is, akik mind boz szukseges anyag is. (A —A* „i MA muveszearclaianak leiIrányzatait S^Sl ? JalTcií1 1 aká s'án. "Néhányé rí év Tsze- i^'z^dnlT művST és'^evek váló tagját a Srovjetuniöő^í reposztásból: &irtre, Beau- regetekében. *»» élóüitz B«át például dőket, festőket és szobrászo- f Albert Camus Rav- T . . csak most, az elmúlt hónakat színészeket és leendő mi- '' gora , m™th.MS°l 8 £ ^kban megrendezett budamsztereket, szóval mindazo- ' " Egyébként a szűr- le vártnal is karaktereseb- pesti kiállításakor ismerhetkat, akik ezt a kor nagy vi- ^"Lmusrol is különvélemé- ^ je,ölte meg a századfor- tük meg mind emberként, talitóssal benépesítették. ^ VinS a termf- dul6 megújhodott ha- mind pedig az aktivizmus A könyv előszavának meg- szetet akarom megfigyelni. 231 művészet fejlődési Ira- kiváló magyar művészeként.) írására, illetőleg a szerző be- Hasonlatosságra törekszem, a nyat A későbbi éveikről szólva mutaUsára a Corvina Kiadó reálisnál mélyebb, reálisabb Kezdte ezt azzal, hogy — véleményünk szerint — Illyés Gyulát kerte meg. En- hasonlóságra, amely már a kellő kritikával vázolta fel csak egy festő megítélésének címe: Beszélgetés Bras- szürreálist érinti. Én így fo- azokat az életműveket, ame- nél téveszt mértéket Nésaival S hogy ez a néhány gom fei a szürrealizmust..." lyek az újabb lendület start- meth Lajos. Az úgynevezett évvel ezelőtt Párizsban le- Csupa érdekes, mozaiksze- köveiül szolgáltak, s ame- „római" iskolához sorolt folytatott beszélgetés magya- rűen összerakható epizódból lyeket még ma is „mérhe- Aha Nóvák Vilmosnál, akirul folyik? Hát hogyne: a épüi ez a könyv, amely vé- tetlenné" tesz a sok ködösí- tői meglepő terjedelemben és festő-szobrász-grafikus- gül ls teljes képet ad. íme tő utónérzés. Munkácsy sze- ...„,/Ljl . _ rf fró-fenyképész polihisztor, lsmét önkényesen kiragadva repének higgadt minősítésé- el smeTésseI 18 Bgy családi nevén Halász Gyula, két kis mozzanat, mindkét- re gondolunk itt elsősorban, Németh-könyv a most köbrassói születésű magyar, aki tő a német megszállás idejé- s némiképp Szinyei „helyre vetkező évtizedek rostálása fiatal kora óta Párizsban él bői. Az első Prévert, a költő tevésére" is, amelyhez ha- után már jóval kevesebb dles dolgozik. 1919-ben még a néhány mondata egy beszél- sonló szókimondással a ké- „,, , . _ ,„.„ ,, budapesti Képzőművészeti getésből: „A nácik nem né- sőbbiekben is gyakran taláL csérö 3 ^ * rejezeteFőiskola .növendéke volt... zik jó szemmel Picassót, meg- kozunk. ben tartalmazni. (FeltehetőRajzolásra, s a rajzok nyil- történhet, hogy deportálják, leg...) vanosság elé tárására éppen internálják, elviszik túsznak. Perenezy Károly az, aki- A úiahban felfedezett" Picasso biztatta, s első kiállí- De vállalta a kockázatot, ről elsőként szól maradék- Vn„„ 7 T^L tását is ő szervezte meg. Visszajött a megszállt Pá- elismeréssel Dicsérő 3 Lajosról, a szintén „Minden művészi alkotás rizsba. Velünk van. Csuda ™ kevéssé értékelt Amos Imelőszőr is válogatás. Klsze- rendes fickó..." A másik savaiból egyúttal az tt ki- ^^ M avantganie művémelés. A lényeges kiemelése egy szinte jelentéktelen kis tűnik, hogy mely művész- maiez hasonló megbecsüa tengernyi lényegtelenből" történet, amely Picasso al- típust tartja az igazán te- ,.„_, , tr^tamir - így Brassai. S ezzel az kotói játékosságának ko- „ütőnek, hogy Nagybánya V, E ^J l tsewojuK1964-ben Gallímardnál ki- molyságát bizonyítja: Jean "Ic,^, !:! ^ egyébként még bizonyáadott könyvével, amely azóta Marais számára egy színpadi Ulan n*™ veleuenui Kap ra sok mondanivalójuk lesz több mint tíz nyelven megje- jogart készít egész éjszakai szinte azzal egyenrangú mi- „„j^jo^ la_ lent, valóban ezt bizonyítja, fáradságos munkával, a vll- nősftést Szolnok és Hódme- . - . ... Jó szemmel válogat, igaz. lanyrezsó drótjával égetve a zóvisirhel^ ahol a Feml. '' olyan tekintete van, hogy mintát a fába. Különben is .. . " , ni magyar művészetet Illeti, amire ráveti, azonnal jelen- szeret játszani, s ezekről a c!yéhe® isKolaterem- arról lnká5b tájékoztat, Í5S£ KTs^^J'*?- Játékokról Brassai különösen í »' ^ ^ ^^ NémeÜ> ^ méleti korképpel teszi hite- , , . , , , , . .„ Adolf és Tornyai János. TyvK. . lessé a környeztet, s ebből ^kat tud, hiszen 6 rögzíti .. Jöbb \így- biszen ^f a forrongó, még alighogy el- fényképezőgépével ezeket az Németh Lajos konyveben nehezebb, mint szamot adhagyott kultúrtörténeti kor- 0ly kevéssé időt álló mel- ugyancsak 82 080 -ftélet- ni az előttünk, a körülötszakból villantja föl és mu- léktermékeket papírból haj- mondáa" izgalmát keltik a tünk alakulóról. Nagyjából tatja meg a szürrealistákat, ember- és állatfigu- ma£ryar 'zecessziróról írott számba veszi a most dolgóBretont, Eluard-1, a Mino- eniDer- es auauigu . , . „ , ° taure-T a „világ legszebb fo- rákat, a „Festőművész" pop- oldalak- Am az els6 kozbe" rókát - elégedjünk meg lyóiratát", a X>ali nevű tüne- art kompozícióját, s magát 320108 elmondására is ezek ennyivel. ményt", részletekben ls tólá- picassót te ^^ a fest6t —* — 16 jellemzest adva róluk, s Itt van Matisse, a barát és parodizálja. És ezzel kapcsovetélytárs, az önfeláldozó latban merül föl a könyv egy Sábartés, Cocteau, Jacques másik fejezetéből Mókusairól, Prévert, epizódnyi szerep- a japán festőről folytatott beben Sartre, Beauvolr, André szélgetés> amely éppen a Malreaux, a jelenlegi nagy- nagy mester játékog ötIetejt< hatalmú kultuszminiszter és vagy ,nkább fest6i bravúr. még nagyon sokan mások. A jaJt taglalja. késztetnek! A nemzetközi Akácz László Kürti András MEGSZAKÍTOTT DRÁI.IA Éktelen ricsaj verte fel a kültelki bérház csendjét A lakóik kitódultak a gangra, és érdeklődve bámultak le az udvarra. A földszinti öröklakó. bizonyc® Urbanics János, húsüzemi csoportvezető, kergette a nejét a poroló-állvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások közepette. A harmadik kör után az asszonyka kimerülten, pihegve támaszkodott neki a kazánajtónak. — Kegyelem, Urbanics! — nyöszörögte. — Kegyelem! Mindent megmagyarázok. A férj fenyegető tartásban állt meg előtte. — Halljuk! Ki volt az az alak. akivel összebújva fekeztéztél a Cirmos Cica presszóban? A szeretőd? Ha töredelmesen bevallasz mindent, nem bántalak, de ha hazudsz! Ha mellébeszélsz! Látod ezt?! Közepes méretű konyhakést húzott elő az egyik zsebéből, a másikból fenőkövet, és pillantását le nem véve a feleségéről, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az égszerelmére?! — kiáltott le az első emeleti folyosóról Szűcs Karola, a mimózalelkű vénkisasszony. — Börtönbe akar kerülni? Urbanics abbahagyta a fenést, elgondolkozva nézett fel Karolára, s a többi szurkolóra, aztán zsebrevágta a kést, a fenőkövet, majd néhány lépést tett előre, meghajolt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves lakótársak! Itt most megszakítom a cselekményt, mert furdal a kíváncsiság hogy az én helyemben önök hogyan járnának el ebben a lélekdrámai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —. mint a tévében a Példázat, meg a Curd Jürgens sorozat? — Stimmt — bólintott megnyerő mosollyal Urbanics. — Nos, ki szól hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságosasszonyt a Cirmosban, vagy csak kóeza mende-mondákra alapítja a gyanúját? — Ezzel a két szememmel — mutatott Urbanics arra a két szemére —, ezzel láttam! — És ha látta?! — hajolt át a korláton Kalper Ferencné, engedélyes piaci árus. — Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! En is megiszok néha egy-egy kupica kevertet a kollégákkal. Mi van abban?! Ma már nem olyan időket élünk! — Maga ls jobban figyelhetne! — avatkozott a vitába Kelemen néni, a házfelügyelő, és abbahagyva a sepregetést, előjött a kapualjból. — A konfliktus nem ott van, hogy Rózsika együtt feketézett egy palival, hanem az a pláne, hogy összebújva feketézett vele. Érti? összebújva! Nagy difi! Ea Urbanics ér monológjában világosan benne volt Ismét más vette át a szót: —- Urbanics lakótárs helyében én mindenképpen tartózkodnék a brutalitásoktól Különösen azok után, hogy félbeszakítva a cselekményt, morális Vitát nyitott, és ezzel elvesztette a reményét arra, hogy tettét a bíróság mint hirtelen felindulásban, pillanatnyi elmezavarban elkövetett korpusz deliktit vegye tekintetbe — Hű, a keservit! — vakarta meg a kobakját ott alant Urbanics. — Tetszik látni, erre nem is gondoltam! No, akkor, gyere, Rózsi, most az egyszer megúsztad. Adj érte hálát a televíziónak. — Felnézett a karzatra, meghajolt. — Köszönöm szíves közreműködésüket, a viszontlátásra, a viszonthallásra. Szakonyl Károly FŐIDŐBEN* könyv mindennapjait ezek az emberek, barátok és ismerősök népesítik be, ünnepnapjai azonban a Picassóval vaÉs végül szólni kell a fény- _ Na, már itt vagyok, csak kihúzképekről is, ezekről az első tam a kávéfőző dugóját. Halló! Halló, ránézésre semmi különös, ta- Ancsa! ,,... — Jó, hallom! Azt nezem, hogy ló találkozások párbeszédei. lón inkább ^ dokumentá* m0st mit fog mondani, hol tölti a Brassai kivételes képességgel cibs Jelentőségűnek tűnő fel- Szilvesztert? vételekről, amelyek a hoz- — Csak kihúztam a kávéfőző duzájuk tartozó szövegrész is- Sóját. Megkínálnálak egy csészével... _ Nevetett. — Hallod? — Jó, azt nézem, hogy most mit tud emberközelbe hozni, akár a fényképezőgép lencséjéről akár írásról van szó. Nem a meretében válnak igazán jehatalommal' és^siklrrefifjú- J6"1®8^ 8 mfguk nem IoS ba2ud"k , .. „ kora óta megvert ' de mely átérzettsegben — Ja, nem ls figyeltem. Ez most a vagy és atmoszférateremtő erőben felesége? Egészen csinos. megáldott — Picasso piedesztálját magasítja, hanem egy ^" valóságában. _ „ rendkívüli életerővel és te- Ham>e> című monolitjának ben TaIán azt ls Pietro Germi ren_ hetséggel, állandó fürkésző fényképezése közben szóban dezte Picasso — Nem tudom a nevét, de mintha már láttam volna valamelyik filmkíváncsisággal, vérbő humorral, szüntelenül tettrekész alkotóképességgel rendelkező ember sokféle arcának megmutatása volt a célja. Különösen érdekes, hogy Picasso sokfelé ágazó tevékenységei közül ebben a könyvben a szobrok szerepelnek premier planban, ennek persze oka az ls, hogy Brassai is a szobrok fényképezése kapcsán lett bejáratos az egymást követö műtermekbe: a La Boetie utcába, a Grands Augustins utcáis kiderül, mennyire érti a mesterségét — ezt Brassai. Négy gyönyörű portréfoto, sorrendben: Picasso delejes erejű szemei, Vollard két lábbal a valóságban gyökerező józansága, Sabartés, az áldozatos és — Ezeket mind ő rendezi, mi? Ért is __ ezekhez a dolgokhoz. Ancsa belebúgott a készülékbe: — Állati! — Micsoda? — Hát nem nézed a képet? — Ja, igen, igen, csak elhelyezkedtem... — Kati maga alá gyürködte a díszpárnákat a heverőn. Behúzódott a sarokba, összegömbölyödött, megszállott lelkű önfeláldozó ügyeskedve szürcsölt a feketéből. Bal barát, és Eluard légies és át- kezének hosszú ujjaival átfonta a szellemült alakja Nush port- zöld telefonkagylót Szétbomlott vö,, , , ros hajanak lugasából nézett ki a téréi alatt — szavaknal fenye- ievízióra a kékfényű szobában. — sebben bizonyítják Brassai, Anosa? Öntök egy kis kaffét a kasyaz „eleven szem" minden lóba, jó? Elég erősre sikeredett, hogy erényét. A kiváló fordítás "tán megint ne tudjak aludni... Réz Adárn munkája. ~ * A Központi Sajtószolgálat 1»6Sas pályázatán harmadik díjat nyert Kulka Eszter elbeszeléa. Rosszkedvűen felnevetett, igazgatta a fenekét a puha párnák között — Klassz pasi, nem? — Ez az Ugo Micsoda? — Tognazzi. Hát nem? — Kicsit töpszli. — Töpszli a fejed! — Jaj, bocsáss tneg, drágám, nem tudtam, hogy beleestél. — Bizonytalan dünnyögés a vonal másik végén. Kati szürcsölt a kávéból. — Na jó, nézzük! "Tognazzi a szalon óráját nézi. A terített asztal. Chiantl, meg pezsgő. Tognazzi feher ingben, szmokingnadrágban. A felesége kis köténykében sürög-forog. Eteti az urát. A gyerekek. Tognazzi az órát nézi, mennie kell. „Majd a televízióban, éjfélkor... majd integetek..." Ancsát mintha csiklandoznák: — Fogadjunk, hogy átveri őket! — Naná! A rohadt dög! — Csak arra vagyok kíváncsi, melyik nőhöz megy? — A rohadt dög! — hajtogatta Kati. Tognazzi érzékeny búcsút vesz a családjától. Rohan. Snitt. Hát persze, annál a nőcskénél! Aki az Elcsábítva és elhagyatva című filmben is játszott. Kis, fekete nő, olyan, mint egy fiatal párduc. Ülnek a tévé előtt, éjfélkor És Tognazzi, a stúdiózenész a képernyőn pezsgős poharat emel, kacsint ... — Nézd, micsoda rohadt dög! Latod? .... Ancsa hangja: — A fene egye meg, ugrál a kép. Valahol bekapcsolhattak egy mosógépet. Mosógépet, főidőben! — Hát nem látod? — Kati felháborodottan magyarázta: — 01 a nőjénél! Persze, a haverokkal jóclőre felvette ezt a szilveszteri képet Látod? Halló! Csend. Csak a véből hallatszott a lehalkltott szöveg. Meg az olasz muzsika. Kati letette a csészét, végighasalt a heverőn, arca elborult Kétszer-háromszor belefújt a kagylóba. — Halló! Halló! — Na, megigazítottam. A fene egye meg őket! Mosógépet kapcsolnak be főidőben!.. És mi lesz a harmadik nővel? Mert még ahhoz ls el fog menni, fogadjunk! Halló! Kati? — Itt vagyok. — Mondom, még ahhoz ls el fog menni. — Jó, hallom... — Mi bajod? — Semmi. — Á, te hülye, hát ez csak egy film. — Tudom. Tudom, hogy ez csak egy film. Van ott a kezedügyében óra? Hány óra lehet? — Nem, sajnos az óra a másik szobában van. Talán negyed tizenegy. Halló! Kati hanyatt dőlt. Aztán oldalt for^ dult, a falnak. Ancsa hangja utána kúszott a zöld készülékből: — Na, mit mondtam? Már ettől is búcsúzik! Allatian bírom! Kati ráugrott a zöld kagylóra. Térdepelt. — Mi a fenét bírsz ezen? Bediliztél? Csend. Olasz filmmuzsika. Harmonika, vagy verkli, ahogy szokták. Ka4