Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

Folyóiratokban OLVASTUK Ezen a hasábokon rendszeresen tallózunk majd hazai folyóiratainkban. Azok átfogó, vagy akár vázlatos tematikai-tartalmi ismertetéséi* természetesen nem vállalkozhatunk, csupán a kiemelkedően Izgalmas, érdekes írásokra reflektálunk — röviden, azzal a szándékkal, hogy olvasóinkat tájékoztassuk, figyelmüket esetenként felhívjuk az országos fórumokon zajló vitákra Elöljáróban utalunk az Alföld novemberi számában induló népművelési cikksorozatra, mely — elsősorban, sejthetően debreceni modellel — ízlésszociológiai felméréseknek, elemzéseknek, vitáknak ad teteret Beköszöntőben Tar Károly publikálta Az érettségiző tanulók színházi kultúrájáról című szociografikus dogozatát. VI. Pál pápának a katolikus világban ls nagy vihart kavart enciklikájáról, a Humanae vitae-ről (Emberi életek), pontosabban a róla napvilágot látott különféle megnyilatkozásokról, véleményekről ad tartalmas elemzést Kiss Károly a Világosság legfrissebb számában. Sót ezzel foglalkozik ugyanitt Szeptemberi Sándor „meditációja" is: Roma locuta, causa finita? (Róma szólott, az ügy lezárult?) címmel. Mindketten megállapítják, hogy a családtervezés, a születésszabályozás kérdésében ez a pápai döntés elhamarkodott, megfontolatlan volt — nemcsak külső hatásában, fogadtatásában, hanem az egyház belső életében is. A Kortárs tudomány és társadalom rovata ezúttal is Izgalmas. A júniusi számban Hegedűs András írt tanulmányt A társadalmi fejlődés alternatíváiról — ehhez szól hozzá Várkonyi Péter (A szocialista társadalom fejlődéséről, problémáiról). Bírálva mindenekelőtt Hegedűs kiindulópontját, mellyel a szocialista társadalom fejlődésének alternatíváit rossz irányban keresi. A témaválasztás és a vita sok aktuális problémára hívja fel a figyelmet; igazán csak a két írás együttes ismeretében válik érthetővé. Bizonyára nem marad folytatás nélkül a további számokban sem. Hogyan nyilvánul meg a szocialista államok szuverenitása a KGST szervezeteiben? Többek között erre is válaszol Kiss Tibor dolgozata (Gazdasági integrációk és a népszuverenitás.). Megállapítja, hogy a KGST közös szervezeteiben csak egyhangú határozatokat hoznak ugyan, az Alapokmány biztosítja a tagországok szuverenitását, de ezt a KGST-országok mind a saját, mind a többi ország gazdasági fejlődése érdekében maguk korlátozzák, amikor egyeztetik terveiket A KGST-inbegrációban természetesen megnyilvánulnak ellentmondások ts — melyek másként jelentkeznek a Szovjetunióval kapcsolatban, és különkülön egymással Kiss Tibor tényekkel, adatokkal cáfolja a nyugati sajtó téves feltételezéseit melyek a Szovjetunió szerepét úgy állítják be, hogy potenciális gazdasági erejét latha vetve kizsákmányolja a többi országot A cikkíró felismeri viszont, hogy a hamis információk oka: n szocialista sajtó fölöslegesen sokat titkolódzik a KGST-rpl, nem közöl elég változatos beszámolókat. Kaland, megváltás, forradalom. Ezt a címet adja Sándor András az ÜJ Írás ban megjelent Che Guevara Naplójáról megjelent cikkének. Ismeretes, hogy Guevara 1966. november 7-től — 1967. október 7-i brutális lemészárolásálg — a kelet-bolíviai hegyekben vezetett gerillacsapatot Leplezetlen célját „új forradalmi kalandnak" nevezte, s Bolívia. Latin-Amerika népét a kubai forradalom mintájára akarta harcba szólítani. Sándor András olvasmányosan eleveníti fel az 1968. Június 26-án Havannában 256 ezer példányban kiadott Napló szerzőjének tragikus életét; megszállott forradalmiságát poetai hevességét (Petőfipárhuzamra is utal) ugyanúgy. miként stratégiai, taktikai, politikai tévedéseit Egyszersmind rámutatva, hogy a forradalmak nem Ismételhetők meg, nem reprodukálhatók, s ennek önmaguk az okai. Azzal, hogy megszülettek, megtörténtek, győztek, megváltoztatták az alaphelyzetet, melyben győzelmük előfeltételei fennállottak,, Latin-Amerika első győztes forradalma, a kubai, többek között annak köszönheti létét, hogy az amerikai imperializmus stratégiai tévedést követett el... nem látta a kommunistákat a forradalom vezetésében, s így polgári demokratikus átalakulást várt, mely számára előnyösebb lett volna, mtnt a már kényelmetlenné vált, tarthatatlan Batista-reasim." De Bolíviában más a helyzet. Amenynyiben valóban forradalmi helyzet előtt áll, akkor a politikai munka a legfontosabb, a politikai tömegharc, és nem a fegyveres. A kecske is jóllakjon, a káposzta b megmaradjon — egyszerűsíti le zárszavában mai filmművészetünk közönségkapcsolatát a Filmkultúrában közölt elemző cikkének problematikáját Gyertyán Ervin. Lehet-e összhang az avantgarde törekvések és a közönség szórakozást Igénye között? — címmel azt az alapvető művészetpolitikai kérdést feszegeti: mi korunk, társadalmunk filmszükséglete. Az olcsó, felszínes gyönyörködtetés, vagy az úgynevezett művészfilm? Lehet esetleg másképp ls kategorizálni? A művészet korproblémája megteremteni, felfedezni azt a formát, mely korunk emberének tükrözésére képes, ugyanakkor kommunikációs forma ls korunk emberéhez. A filmművészet akkor töltheti be feladatát — írja —. ha egyaránt szabad utat biztosít a művészetek spontán, s az alkotói kezdeményezésekben megnyilvánuló mozgásának. fejlődésének, ugyanakkor gondoskodik a társadalom komplex filmszükségleteiről is, minden műfajban, legmagasabb színvonalon. Ehhez persze újfajta gyártási struktúrát kell találni. Legmegfelelőbbnek az önálló gazdasági és kultúrpolitikai egységekiként működő stúdiók rendszere kínálkozik. Ez felel meg leginkább az új mechanizmus szellemének. A vidéki könyvkiadás szükségességéről, lehetőségeiről — Mocsár Gábor korábbi cikkének nyomán — számos javaslat érkezett a Tiszatáj szegedi szerkesztőségébe. A városi tanács legutóbb határozatot hozott a helyi könyvkiadás megindításáról! Az ehhez nyújtott elvi és gazdasági tervezetet közli Andrássy Lajos a novemberi számban, hangsúlyozva: ez a vállalkozás különbözne a korábbi Irodalmi Kiskönyvtár és a későbbi Tiszatáj—Magvető profiljától. Kiadványai közt ugyanis a szépirodalmi, klasszikus és mai szerzők mellett helyet kapnának a társművészetek. valamint más tudományok ts. ezen túl publicisztikai és aktuális összeállítások. Célja lenne az egész dél-magyarországi tájegység alkotóinak rendszeres foglalkoztatása. N1KOLENYI ISTVÁN TÖRTÉNETEK AZ ISKOLÁRÓL A NAGY NAP Az e-íyífc szülői érMcezJeten így scóitak hozzánk az iskolában: — A tanulók gyakorlati oktatására fordítható idő az iske* Iában általában mindig kovés. így gyakran előfordul, hogy amit mi itt, az iskolában elkezdünk, azt majd otthon kell befejezniük a gyerekeknek. Kérjük, hogy segítsék gyermekeiket a szakmai jártasságok elsajátításában. Célunk: dolgosszorgalmas, munkaszerető embereket nevelni, aicik szeretik mesterségüket, s nem riadnak vissza semmiféle fizikai munkától. Néhány nappal később láttam, hogy az én Bőrkém előveszi a varrótűt belefűz legalább fél kilométernyi cérnát, s elkezd stoppolni egy régi zoknit Patronálni fogom a gyereket — határoztam el, s másnap reggel odanyújtottam neki szakadt ingemet, hogy foltozza meg. — Apu, a varrás engem már nem izgat — adta vissza az inget Borka, — ezt csak a lányok tanulják. Mi asztalosok és ácsok leszünk... Nem tudnál nekem adni egy í:ézifűrészt( — Minek az? — Az a kerek asztalunk ma már egyáltalán nem korszerű. Ma a keskeny, sokszögletű asztal divatos. Kérlek, hozd a fűrészt egy-kettőre átalakítjuk az asztalt!.., Átszaladtam a szomszédba, s kértem egy fűrészt. Borira aztán vágott fűrészelt faragolt nyesett, én meg smirglipapírral csiszolgattam a sarkokat... A hét vége felé már csak egy asztalsarok elintézése volt hátra. Borira azonban — hazaérkezve az iskolából — már a kapuból kiáltotta: — Anyúi Holnapután nagy nap lesz a suliban. Rántotta — és rakottkrumpli készítésből osztályoznak bennünket! Légy szíves, segíts! — De fi a csírám! Hát az asztallal mi lesz? — kérdeztem nagyot nézve. — Mikor fejezzük be? — Az asztal most már ráér. Már nem leszünk asztalosok. Átálltunk a szakács politechnikára. Borka késő estig ügyködött az anyjával a konyhában, hogy töviről-hegyére megismerje a rántotta- és a rakottkrumpiikószités tudományát Szívszorongva vártuk a számonkérés eredményét, de Borka azzal jött haza, hogy villanyszerelők lesznek. Azokra nagyobb szükség van. Borka lelkesedett az elektrotechnikáért. Szétszedett minden fellelhető elektromos dolgot a házban, s mire arra is sor kerüli volna, hogy össze is rakja, újból változás történt a gyakorlati oktatás területen, s vihettem a szervizbe a villanyvasrlóí. a villanyborotvát, a porszívót a táskarádiót a kávéfőzőt. A szétszedett mosó- és hűtőgépet már nem vihettem, házhoz hívtam a szerelőt A tanév utolsó negyedévéig Borkáékból hol órásmetereket. ho] fejőgépszerelőket hol géplakatosokat hol pedig kerékgyártókat cukrászokat, vagy kéményseprőket akartak faragni. Mi türelmesen szemléltük az eseményeket s amiben csak tudtuk, pnronátluk a gvereket. Amikor azonban Por ka az egyik nap „átfestette" a szobá t mire hazajöttünk. — mert azon a héten éppen szobafestőkké akarták őket kiképezni, — belebetegedtem a politechnikába. Ezeket a sorokat ls az ágyban írom, mert a mai napig sem jöttek rendbe az idegeim. Borka hozzáértőén cserélgeti rajtom a borogatást Jelenleg ugyanis a helvt körház patronálja őket, s oda járnak poliloehnikára... Vlagyimir Tocsilin PEDAGÓGIA — Hát idefigyelj fiacskám, hogy az ügyet egyszer és mindenkorra befejezzük — a lustaságodról akarok beszélni veled. Nem tudom, hogyan lehetsz te, az én fiam, ilyen semmittevő. Hát milyen vagyok én? Nyolc évig, amíg iskolába jártam, soha nem volt egyetlen igazolatlan órám. Hiszen adott is volna a nagyapád nekem.., Jó voltam, mint egy bárányka, mégis folyton ütött — De hagyjuk ezt, fiacskám, régen volt Annál érdekesebb azonban, hogy te, kedves fiam, már három matematikaés két énekóráról lógtál meg is iskolából. A múlt évben még behunytam a szemem és bár utálom a hazugságot, megírtam azt a fránva igazolást. De idén már nem és nem! Többé ilyen disznóság nem fordulhat elő. Megértetted? •— Igen, papa... — Mert mi, gyermekem, tisztességes család vagyunk. Csak miattad kényszerültem megmásítani a tényeket mikor rajta kaptalak, hogy Iskola helyett lófrálsz az utcán. Most még egyszer és utoljára vésd Jól a fejedbe: többé nincs hazugság! Ez a szó a mi családunkban ismeretlen! — Apropo. Még mindig nem tudom, hogyan tetted lóvá tavaly azt a tanárt. Nem emlékszel? Behívattak az iskolába és hazudnom kellett miattad, fiacskám. Azt hiszem, azt mondtam, hogy rettenetesen fájt a fejed, azért nem készítetted el a számtanfeladatot. — Más apa ezt nem tette volna meg Ha nem húzlák ld a csávából, talán még el ls buktatott, volna a karvalyképű. Azt mondtad, így hívjátok a matematikatanárt. Es hadd folytassam tovább. Itt van, kedves fiam, a figyelmetlenséged. Sokat panaszkodott erról az osztályfőnököd. Hogy egyáltalán nem figyelsz az órákon. Kibámulsz az ablakon az utcára és (gy tovább. Persze, és magyaráztam neki, fiacskám, hogy te csak ezért nem figyelsz, mert az utolsó padban ülsz. Ültessen előre, mondluk Karcsi mellé, a második sorba, ott biztosan figyelsz. Különben is, Karcsi az osztály legjobb tanulója, jó lesz. ha barátkozol vele. fiam, belenézhetsz a füzetébe és puskát ls csinálhat neked. De természetesen, a pad alatt. Nehogy megint nekem kelljen magyarázkodnom ... Az apa kiselőadását a telefon váratlan csöngése szakította félbe. Az apa felemelte a kagylót, arca egy pillanatig elkomorodott, majd széles mosoly jelent meg ralta: — Halló! Te vagy az, Berndt? Hogy miért nem vagyok benn a hivatalban? Ha valaki a főnökségről keres, mondd azt, hogy a kórházba mentem gyomorvizsgálatra. Ma már nem is jövők vissza. Köszönöm, Berndt. Viszontlátásra! Az apa letette a kagylót és fiához fordult: — Amit az imént mondtam, megmondtam. Remélem, fiacskám, megértetted. A mi családunkban ismeretlen a hazugság. Tartsd ehhez magad egész életedben ... Willy Schuster Bárányi Ferenc LEVÉL HAZULRÓL Részlet a Túl az éjszakán című ciklusból Fiam, még a szokatlant sem tesszük szeleburdin, hidd el: nem Imagyarázat egynéhány ködbebújt [rim, mindent megindokoltok ti esürt-szavú poéták, de nem menthet fel az [se, ki versedből belédlát Nem lesz erény a [bűnből ha százaknak kivallod, ki kért, hogy [szégyeneddel szemérmetlen [hivalkodj? Megérthetnek talán, de igazat mégsem adnak, s bár megható a [mentség: Önző s igaztalan vagy. Minket már megalázott a kéretlen öregség, testünk, lelkünk beteg [már, javunk se sok — mi [kell még? Méltó az áldozatnak megjátszott szivtelenség, hogy önmagának ásott vermébe mások vessék. Gyerek, gyerek hová [futsz? ö látjuk már a sorsod: hallgatsz, a holdvilág [hűs hajfonatát kibontod, csöpp fűtetlen [szobádban meztelen égitestek kibontott hajjal várják, hogy fényük Imegszeressed, a mindenség az ágyad szélére ül ledéren, s gigászi szerelemmel fog át, hogy elemésszen, kihívó itt te voltál, te kezdted ezt a flörtöt, mért kell magadra [rántott ég alatt összetörnöd? Hol végzed majd, fiú, [hol? Haragszunk rád, de [titkos féltése vén szivünknek jövód vallatja: mit hoz? Ügy elmentél a háztól, hogy áldanánk is érte, ha boldoggá lehetnél, ha látnánk, hogy [megérte. Rónay György NEM JÖTT A MADÁR Együtt nőttek föl, és most is együtt élnek az országút melletti házban, amit az apjuktól örököltek, valaha régen, mikor az egyik húszéves volt a másik tizenkilenc. Most az c-P'ik <•' venegy éves, nemsokára lesz oL en a másik. A nagyon öregek még t • I,'kéznek rájuk, mint kislányok? a kertben futkostak, vagy a dióiaágra kötött hintán ültek, kéz a kézben, lassan himbálták magukat, és senki Sem tudhatta, mire gondolnak. Egyformák voltak, a nagyobbik legföljebb ujjnyival magasabb a másiknál, de ezt nem lehetett észrevenni, csak ha apjuk megmérte őket az aitófánél, vonást tett a vonalzó végén, és a felső vonalhoz odaírta hogy Juika, az alsóhoz pedig, hogy Terka. „Szakasztott egyformák: akárcsak két tojás" — mondogatták róluk. Édesanyjuk meg azt mondta: „Hát nem mintha ikrek lennének? Szinte magam is összetévesztem őket". Ezt persze csak úgy mondta, mert ízért mégse tévesztette össze soha ket. Jztán egy télen meghalt az anyjuk, és a következő évben meghalt az r.piuk is. A nővérek magukra maradt u a házban. A szuiók sírja szép lombos-virágos o temetőben. Kőemiéket emeltek nekik; a köre lonc fut, télen is zöld. Rózsafa borul a kőkeret fölé, tavaszszal telehinti a sír gyöpét csipkeszirommal. Otthon aj. udvarban még áll a diófa A ház előtt a kert most is épp úgy te'e vörös ciniával ás nagy, sárga dáliákkal, mint régen. De a nővérek már nem olyan szakasztott egyformák, mint két tojás. Már legföljebb csak úgy hasonlítanak egymáshoz, mint galambtojás a lúdlojéshoz. Julka elnehezedett Nagy testét himbálva vonszolja ide-oda a házban meg az udvarban, konyhától a csirkeólig. Dagad a lába, fájlalja a térdét, és nem szívesen jár ei hazulról. Néhanap a postáig, ahol annak idején dolgozott Terka, éppen ellenkezőleg, elvékonyodott. Fürgén Jár, sürög-forog, ég a keze alatt a munka. Karja inas, a nyaka szíjas. Mozgása emlékeztet ugyan a nénjéére. de ami annál lomha himbálódzás, az nála friss hajladozás. Az arcuk azonban egyforma maradt Ugyanaz a száj, ugyanaz a szem, ugyanaz a homlok, ugyanazok a vonások. Csak annyi a különbség, hogy az egyik száraz és cserzett, a másik párnásnn puha és lágy. Az egyik ráncosabb, a másik simább. Mintha az idő múltával arcot cseréltek volna: az idősebb lett a fiatalabb, és a fiatalabb az idősebb. Pedig egy kosztot ettek, egy soron éltek. Most Julka viszi otthon a házat Sóhajtozva tesz-vesz. Főz, mosogat ellátja a baromfit meg ha van, a hízót A mosást, vasalást együtt csinálják. Olyankor, ha Terka ráér. Terka eljár dolgozni. Gondnokságot vállal nyaranta valamelyik parti üdülőben. Most már esztendők óta a gyógyszerészéknél.