Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

Valutáris lim-lomok Ellesek a martinkemen­cék. Izzó szájjal várják a vashulladékot, hogy újra termeljék „közbejöttével" iparunk nélkülözhetetlen alapanyagait. Az új mecha­nizmusban az iparágak, s egyes vállalatok mind na­gyobb igényeket támaszta­nak a kohászattal szemben, még többet kérnek és vár­nak, Ahhoz, hogy ezeket az igényeket kielégíthesse a népgazdaság, nagy munka hárul a Kohászati Alap­anyagellátó Vállalatra; biztosítania kell az acélol­vasztók és öntödék folya­matos ellátását. Kétségtelen, hogy fontos munka ez, elsősorban azért, mert a vashulladék, vagyis ócskavas világviszonylat­ban is a hiánycikklistán szerepel. Az acélgyártásnak ez a betétanyaga viszont nélkülözhetetlen. Az után­pótlásra azonban megvan a lehetőség, ha alaposabban körülnézünk a portánkon, találhatunk annyit, hogy ne szoruljunk importra belő­le, ne kelljen érte valutát adni. Ehhez nyújt segítséget a Kohászati Alapanyagellá­tó Vállalat szegedi kiren­deltsége is, amely három megyéből gyűjti a vashulla­dékot. Mintegy 30 ezer tonnányit továbbítanak be­lőle Idén az éhes torkű ko­hók felé. Számos szegedi vállalattel is szerződéses •viszonyban vannak- Idén, mikor a tervezetten túl or­szágosan mintegy 60—fiO ezer tonna többletet kért a kohászat, ezek a vállalatok is igyekeztek segíteni, né­melyikük igen jelentősen megtetézte az előirányza­tot, a gyűjtési kampány ke­retében. A Csongrád me­gyei Gépjavító Vállalat do­rozsmai üzeme például az ígért 200 tonna helyett ösz­szesen 1055 tonnányi ócska­vasat adott át A többletért természetesen külön — mintegy 20 ezer forint — jutalmat kapnak. A Kő­olajfúrási Üzem dorozsmai telepén ugyancsak túltel­jesítették az előirányzatot, 400 tonna helyett félmillió tonnát szállítottak. De a kéziszerszámgyár, a fémfel­dolgozó, az autójavító és a gumigyár Ls szorgalmas gyűjtőnek bizonyult, nem­különben a MAHART tápéi hajójavító telepe, amely 20 tonna helyett 80-at adott. Az ipari üzemek mellett már a termelőszövetkezetek némelyike is rájött, hogy a hulladékvas gyűjtése a köz javával együtt szolgál­ja egy-egy kollektíva javát is. Például az üllési Árpád Tsz, a szegedi Haladás Tsz. Ezek a tsz-ek eladják a hulladékvasat, a kiselejte­zett gépeket, eszközöket a szegedi kirendeltségnek. A kirendeltség vezetője el­mondotta, várják, hogy mind többen követik ezt a példát, nem őrzik, hanem hasznosítják a vasból való lim-lomokat. Zsemle és kifli — Hogyan lehet csaknem igény"-re épülnek a hajók. 1650 kilométer távolságra a A part mentén mind az óbu­tengertől tengerjáró hajókat dai, mind az angyalföldi építeni? Gyakran teszik fel öbölben óriás daruk segítse A Hunyadi János sugár­úton levő 79. számú élelmi­szerbolt vásárlói nevében írt levelében dr. Szabó László (Petőfi Sándor sugárút 40.) olvasónk azt teszi szóvá, hogy reggel 7 óra, negyed 8 tájban már nincs az üzlet­a kérdést külföldi szakkö- gével történik felszerelésük. ! ben friss kifli. Az eladók az­sek működését az építő szak­emberek és itt történik ün­nepélyes átadásuk is, a ma­gyar lobogó helyére felhúz­zák az árbocra a megrendelő ország zászlaját és a ma­gyar szakemberek „szeren­csés hajózást" kívánva bú­csúznak alkotásuktól. Erdősi Mária Emlékezetes esztendő Megjelent a Pártélet decemberi száma A folyóirat most megjelent száma közli a párt KB no­vemberi ünnepi ülésének dokumentumait: Kádár Já­nos elvtárs előadói beszédét, az ülésen elfogadott határo­zatot, s az SZKP üdvözletét. A párt félévszázados ünnepé­hez kapcsolódik Kárpáti Sándor, a KISZ KB titká­rának cikke, amely áttekin­ti az 1918. december 30-án megszületett KIMSZ ötven esztendős útját Katona Ist­ván KB osztályvezető-he­lyettes írásában (Sajtónk mérlege az 50. évfordulón) a Vörös Üjság megjelenésének évfordulóján a sajtó, a rá­dió, a televízió, az ott dol­gozó újságírók mai feladatait foglalja össze. Nyers Rezső KB-titkár cikkében — amely egy nagy­aktíván elhangzott beszá­moló után készült — a két pártkongresszus közötti fél­idő gazdasági helyzetét és leiadatait fogalmazta meg. Beckl Sándor, a SZOT titká­ra a hamarosan megköten­dő új kollektív szerződések kapcsán — egyebek között — arról ír, milyen segítséget adhatnak e fontos vállalati aktushoz a pártszervezetek. A gazdasági munka egy másik állomásához, a terme­lőszövetkezeti zárszámadá­sokról ad útmutatást dr. Sím­ka István TOT-titkár cikke. Nem kevésbé elgondolkod­tató Fehér Lajosné írása, amely a mezőgazdaságban dolgozó agronómusnők hely­zetét elemzi. A propagandisták érdekes tanulmányt olvashatnak. Blaskovits János tollából, a párt szövetségi politikájáról, társadalmunk struktúrájáról. A folyóiratban vita indul a pártoktatás életszerűségéről. A párt eszmei tisztasága és ideológiai egysége jegyében fogant a KB Titkárság állás­foglalása a Magyar Tudomá­nyos Akadémia két részlegé­nek helyzetéről, illetve sze­mélyi problémáiról. A pártszervezetek életéről közölt rovatban megrajzolták egy szegedi pártmunkás — Kádár Györgyné, a Szegedi Textilművek egyik pártitká­rának — portréját. rökben, amikor a magyar ha- A sólyatéren tengeri hajók jóiparról beszélnek. bordái emelkednek és a kö­Az összekötő utat a Feke- zelükben a Dunán a már víz­te-tengerhez a Duna bizto- re bocsátott, de még szere­sítja. Az új hajókon a fe- lés alatt álló hajókon dol­délzeti felépítményeket le- goznak. A jelentős szovjet szerelve biztosítják zavarta- rendeléseken felül norvég, lan áthaladásukat a hidak svéd cégek számára is épül­alatt. így jutottak el a ten- _ . . . . .,. , ..... ... . gerhez a Magyar Hajó- és nek ^herhajók, kulonbozo Darugyárban még a máso- rendeltetessel. S amikor már dik világháború alatt épült az utolsó „csavar" is a he­legnagyobb, 4000 tonnás ten- ivére került, próbaútra in­gerjárok :s. dúlnak a Fekete-tengerre. Itt szembú vonatkozásból ^áztatják a berendező­jelent hátrányt az a tény, hogy nem rendelkezik ten­gerparttal a magyar hajó­ipar, ennek ellenére több mint 130 éves múltra tekint­het vissza. Gyártmányait vi­lágszerte a „Ganz" jelzés­sel ismerik, a hajók egyszer­smind a magyar ipar rep­rezentatív úszó kiállításának is tekinthetők, mert kevés kivétellel valamennyi iparág termékeit felhasználják a ha­jók, úszóművek, portáldaruk és más gyártmányok építé­séhez. Négy regisztert társa­ság: a Szovjet Tengerészeti Regiszter, a British Lloyd, a Germanischer Lloyd Buretau Veritas előírásai alapján ké­szülnek az életvédelmi be­rendezések, a mentőeszközök pedig az 1060. évi Londoni Konvenció követelményeinek megfelelően kerülnek felsze­relésre. A klasszifikáló tár­saságok között a szovjet re­gisztert szabályok bizonyul­tak a legszigorúbbnak. A szovjet kereskedelmi flotta számára épülő és a jégosz­tályba sorolt tengeri áruszál­lító hajók vastagabb leme­zekből készülnek, mint pél­dául a Germanicher Lloyd előírásai szerint épülő ha­jók. Sűrűbbek a bordái és mindkét végén külön jég­álló megerősítésről gondos­kodnak. Különleges számí­tások alapján tesznek eleget a szovjet regiszterek elsüly­lyedhetetlenségi előírásainak is. Ezek a feltételek a klasz­szifikáló társaságok kívánal­mai szerint változnak. A Magyar Hajó- és Daru­gyár Duna-parti üzemeiben jelenleg is nemzetközi zaí utasítják el a vásárlókat, hogy a sütőipari vállalat csak zsemlével együtt szállít kiflit, s ha töb­bet rendelnek, nyakukon ma­rad a kevésbé keresett zsem­le. Levélírónk azt is kifogá­solja, hogy az általa megjelölt időpontban nincs kenyér a boltban. Róvó Ferenc, a sütőipari vállalat gyártásvezetője ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy a kiflit nem „kapcsol­ják" a zsemléhez. Az üzem annyi kiflit szállít a bolt­nak, amennyire megrende­lést kap. Az említett élelmi­szerüzletbe mindennap fél -2 és háromne­gyed 7 között szállítják a ke­nyeret, szintén a rendelés sze­rinti mennyi­ségben. Intézkedik a házkezelőség A Juhász Gyula utca 10. számú ház lakói az épület elhanyagolt állapotára pa­naszkodnak levelükben. A tető beázik, a lépcsőházat festeni kellene, a falak sok helyen megrepedtek. A taka­rítást a lakók végzik. A II. kerületi házkezelősé­gen közölték érdeklődésünk­re, hogy a lépcsőházat még az idén kifestetik, a tetőze­tet egy héten belül megvizs­gáltatják, s ha szükséges, megjavíttatják. A háznak nincs házfelügyelője, a ka­pun belüli takarítást ezért a lakók végzik. A járda taka­rításáról a házkezelőség gon­doskodott eddig is, ezután is. Melyik lesz az igazi? Friss gyerekarcok, érdek­lődő tekintetek; a nyolcadi­kos fiúk, lányok ugyancsak igyekeznek be a terembe, hogy megnézzék a szegedi 624. számú Szakmunkáskép­ző Intézet szakmaválasztási kiállítását A deszki éltalá­nos iskola tanulói Dudás Ist­vánné vezetésével szintén — és érthetően — kíváncsiak. Először is a magnóra vett kerekasztal-beszélgetést hall­gatják meg. Nyolcadikosok és ipari tanulók vallomásai — terveikről és a választott szakma előnyeiről, szépsé­geiről. „Legyen okos és meg­fontolt a pályaválasztásotok" — hangzik végezetül a meg­szívlelendő tanács. S meg­kezdődik a terem körbejá­rása, az álldogálás a tablók előtt, a szemlélődés. — Marós szeretnék lenni — mondja kérdésemre Török Pista, amikor megszólítom nézelődés közben. — Mikor határoztál fgy? Mit tudsz erről a munkáról? — Az idén. Azt mondják, nagyon jó szakma. — No, itt közelebbről is megismerkedhetsz a titkai­tanulnl, s azután, ha úgy sikerül, folytatja a vasipari szakközépiskola harmadik osztályában. Mert, mint Sa­vai — mondja az intézet lamon István arról tájékoz­igazgatóhelvettese, Salamon tatja a gyerekeket, erre mó­István. Valóban, a kiállított dot adnak a bejelentett vál­könyvek sorában két vaskos tozások. Ugyancsak ő mond­könyv is bemutatja, tanítja ja el ezt a foglalkozást. S míg lehet belőle a Pisti lapozgat, olvasgat, töb- szakközéipskola ben I Legkedvesebb ajándék egy fénykép a Fényképész Szövetkezet műtermeiből: Kárász utca 7.. Széchenyi tér 7., Lenin krt. 44. xS. 99 389 A kisvendéglő 15- JEPS® iflP—I B5? gye! pohara fölött a zenkettő előtt még fMg6» gBqjfe Ég? közjátékra. Pista bá­nem telik meg, a emruM* WkriSSRP HW HM csi elégedetten a du­tiszta asztaloknál ruzsoló kályha mellé csak néhány nyugdí- húzódik. S Mari, a jas, siető átutazó, kockás, a szélein már ja magát, megszá- készséges, bűbájos második műszakos rojtolódik a színtelen molják az összegyűlt arccal átvált, ör­dolgozó üldögél. A anyag — jelképe az bevételt, s a borrava- vend a váratlan for­személyzet — a kész- elmúlásnak, a meg- lót. Pista bácsi leül, dulatnak. séges Marika és a érkezett hidegnek, s Marika már remény- — Bizony, bizony, lúdtalpas Pista bácsi egy vendég figyel- telenül néz a hallga- vigyázni kell az ilyen — még kényelmesen metlenségének. No, tag, árva sálra. jó kis meleg sálra... járja az asztalokat, majd csak jelentke- — Nézze Főnök, ezt Mi lenne a főnökség­csurran-cseppen a zik a gazdája! S ettől a seszínű pamutcso- gel, ha ez a drága rendelés. Bevezető a kezdve a pörköltök, mót, valaki elhagy- gyapjúholmi nem közelgő rohamhoz. A gulyások, halételek ta, senkinek sem védené eb'oen a hi­konyhából már közé odatolakszik egy kell... deg télben...? S a mennyei illatok gő- udvarias kérdés: Megdöbbenés jár- vendégek, óh... az zölnek. Az imént a „nem öné ez a sál?" ja át a főnök kerek imént, jó, hogy el főnök is megérkezett Egy pillantás a fo- és egészséges arcát, nem vitték, hiszen egy értekezletről — gasra („megvan a amint feltekint. Se- egynek sem volt a csúcsidőre minden saját?"), egy pillán- színű pamutcsomó? ilyen... készen áll. tás a sálra („ugyan Az ő sálja, arnit fe- Marika lesüti sze­Tizenkettő után kinek kell ez?"), s leségétől, Erzsi asz- mejt: így megsérteni megtelik a terem. A mindenütt érdekte- szonytói kapott egy a főnök sálját... A esztendeje? Hát. hogy békés átmeneti került ez a vendégek csendben azért meg­kezel közé? fogan egy terv is: — A sálam ...! Mi- ... ha a személyzet kor megjöttem ...! karácsonyra egy űj Na hiszen ietc volna sálat venne... talán megszokott szürcsö- jen fejingatás a vá­lések közben hama- , rosan esemény is tá­mad. Az ajtónál ülő Fél ketto k5rül „bal-egyes" vendég alábbhagy a rende­— a halászlé után, s lési láz. Törzsiddogá­"rlkának "egy "sálat lók az utolsó kortyo- otthon nemulass...! csak nem értené föl­mutat az elébb vette kat hörpintgetik, a A néhány bóbisko- re Erzsi asszony...? fel a földről. Kopott, személyzet is kifúj- ló vendég is föl+i- JURMICS LÁSZLÓ is elmondják, milyen pályát, s miért választanak. Káity Miska édesapja, édes­anyja, sőt nővére Ls az új­szegedi szövőgyárban dolgo­zik. Géplakatos szeretne len­ni, s mert van ilyen igény, ő is odamehet ipari tanuló­nak. Együtt lesz a család. A fekete, vidámarcú Csi­kós Misi homlokát ráncolja, még töri a fejét: marós, la­katos, esztergályos — me­lyik is lesz az igazi? — Voltunk a deszki gép­állomáson, ott nekem az esz­tergályos munka volt a leg­érdekesebb — magyarázza, de azért még fontolgat Csak négyen emelik fel kezüket arra a kérdésre, ki megy majd gimnáziumba, vagy szakközépiskolába. — legtöbben ipari tanulór.ak készülnek — mondja a tanár néni. Értelmes arcú fiú, ki­tűnő tanuló Daru Jancsi, előbb mégis szakmát., mező­gazdasági gépszerelést akar Pásztor Pistának, mi textilipari elvégzése után. Csanádi Vera nővére szö­vőnő. ö is ehhez kapott kedvet. Ferkov Marika ma­rós lesz, Ferkov Lajcsi, az unokatestvére pedig a hús­iparba készül Bellér Tibi, akinek édesapja buszvezető a 10. számú AKÖV-nél, autószerelést tanul majd. Majd? Jócskán ki is tanulta már a legjobb szaktanár, édesapja mellett. Minden gyerekarc csupa figyelem. Nagyon sokan néz­ték meg eddig a kiállítást, s bizonyos, hogy hasznukra vált. Jó dolog hogy egy sor eligazító lapot is kaptak a gyerekek, ami mindenkénp megkönnyíti számukra a szakmaválasztás nagy és fe­lelősségteljes feladatát Azt, hogy valóban okos és meg­fontolt legyen a most követ­kező, egy életre meghatáro­zó lépés. S. M. KÉPERNYŐ Műsorszomszédok Két röpke tévéjáték ke­rült alkalmi műsorszomszéd­ságba péntek este. Egymás­ra mutogattak, kiöltött nyelvvel, grimaszkodva. Csú­folódtak. Hogyne, hiszen az egyik (Mesterségem, a szere­lem) a Szende szélhámosok sorozatból, a másik (A ha­ladék) a Szülök, nevelők család elbillent egyensúlyá­ról. Emitt házastársakat lá­tunk — egymással, meg kü­lön-külön egy mással, amott a családot — egymásközt. Amiben közösek: sehol sincs harmónia. Am itt pőre hu­mor — amott a pedagógia vezényel. Itt Boccaccio — ott Makarenko. S milyen béké­egymásközt című pedagógiai- sen megfértek. Most vegye igénybe különtermeinket! (Hungária rózsaszínterem, hall, Tisza Szálló tükörterem, koncertterem.) Ssküvői ebéd, vacsora, családi és baráti összejövete­lek, valamint vállalati rendezvények céljára. Ez alkalommal a csoportos étkezések árából november és december hónapban: 20 SZÁZALÉK ENGEDMÉNYT NYÚJTUNK és terembért nem számítunk feL HUNGARHOTELS A Szentesi Városgazdálkodási Vállalat 1969. évre göngyölegellátásra szabad kapacitással rendelkezik (kis hűtőláda és egyéb gyümölcsösládák stb.) Érdeklődést, megrendelést írásban kérjük: Szentes, Mágocsi u. 2. sz. alá. • nevelési szándékú ciklusból való. S bár esztétikai neki­rugaszkodásuk szerint mind­kettőben valami olyasmit mutatnak, ami nem jó, ami rossz, ami „negatív", még­sem lehet a kettőt egy füst­tel elintézni. Az egyikben az alkotók maguk is látható de­rűvel. jókedvvel fricskáztak oda saját szakmájuknak, meg általában a férfiak, s a nők, a házastársak állhatatlansá­gának. A másikban is vib­rál valami hasonló, de csak futva-érintőlegesen: itt a A kérdésünk pusztán eny­nyi: mi történt volna, ha a sorozatot fémjelző címeket felcserélik. Valószínűleg sem­mi. Legalábbis a Mestersé­gem a szerelem is nyugod­tan címezhető a Szülők egy­másközt nézőinek. Találó önirónia. Egyszuszra tük­röt tudunk állítani magunk elé, félig komolyan, félig mókásan, milyen csapodárok is vagyunk — ugyanakkor percek kérdése, hogy össze­vonjuk szemöldökünket, s jól megdadázzuk előbbi ön­gyermeknevelési problémák- magunkkat. Hát, ilyenek vá­rói van szó, a serdülő fiú, az elfogult papa és a ráérő, lel­kileg inkább fiához von­zódó mama konfliktusáról; a gyünk. Egyik szemünk sir, a másik meg nevet. Még szerencse, hogy egyiket sem muszáj komolyan venni... N. I. VASÁRNAP, 1968. DECEMBER 1. Dél-Magyárqrszag 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom