Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

igy kéve rézse? Az öregember az újszeged! Haladás Tsz-ben dolgozik, rövidesen nyugdíjas lesz. „Nyugdíjas paraszt" — ahogy 6 mondja. Valamikor utazgatott, megjárta Pestet is, gyakran a kubikos taligával. Az egyik dorozsmai csapatban kereste kenyeret, regi világ volt, rossz világ, fillérekért csorgott rajtuk, kubikosokon a verejték. Idestova s30 esztendővel ezelőtt járta Pestet. Azőta nem volt sem ott, sem másfelé, elfoglalta a mindennapi kenyérkereset. A jó múltkorában így szólott a családhoz: — Autót veszünk. Utazgatunk. Ti majd gyerekek, vezetitek. Eleget dolgoztam eddig, most már látni ls akarok a világból. i Megteheti. Biztos megélhetése van, jó keresete, r a megérdemelt nyugdíjra sem lesz majd panasza. Nem kuporgatott földre, minek kuporgatna? Nem gyűjt már családi házra, van neki. Segíti a gyerekeket, most élvezni akarja munkája gyümölcsét, megnézni, milyen ls a Balaton, • Mátra, a meszszi tenger. Szép öregkor. De megérheti-e minden parasztember? Ma még nem. Faluról falura járva tapasztalható, akad gond is elég. Amikor az ember már ki lesük a munkából, elfárad a kéz, betegség szomorítja, szűkösebbek lesznek az igények, összezsugorodnak a vágyak, akkor a kicsi is nagyon jól jön. Mert gondoskodnak az öregekről, a betegekről, a munkaképtelenekről valamennyi közös gazdaságban, a szövetkezet megszilárdulásától, anyagi alapjaitól telhetően. Nem mindenütt futja parádés, mutatós öregek napjára, de a jó szó, a fejadag, a téli tüzelő ott is kijár. Sorolhatjuk a példákat Elpanaszolták a forráskútlak, hogy a november 7-i öregek napjára nem mentünk ki. Szép, igazán kedves ünnepség volt. A művelődési házban találkoztak az elfáradt öregek, megvendégelte őket n közös, fehér asztalhoz terített vígassággal szolgált, borítékokba csúsztatott százasokkal. Jó volt Ünneplő gúnyában ültek ott az öregek, az asszonyok* igazgatták a fejkendőt vagy ölükbeejtett kezüket morzsolgatták. Százezer forintnál jóval többet adott a közös, mert a pénz bár Jól Jött, Idővel elszalad, ám az emberek, a falu megbizonyosodhatott Ismét, hogy a tsz őértük van, nekik szolgál. Nemcsak ünnepi napokon, a hagyományosan megrendezendő öregek napján, hanem egész esztendőben, egész életben. S ez a legfontosabb. A humánum. a kőszerű gazdálkodás jegyei mellett fel-feltörő emberi jószándék, jóakarat amely bizonyságul szolgál, nem egy szívtelen, lélektelen, modern gépi nagyüzem a cél, futkosó robotemberekkel, hanem eleven, élő szocialista közösség. öregek napja, üdültetések az ország legszebb tájain, termelőszövetkezeti üdülők a Balatonnál, szociális bizottságok, mid megannyi lehetőség. A kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezetben ls rendszeresen segítik a keresetből, munkából kiöregedett dolgozókat a szociális törődésre szorulókat Kenyérgabonát Juttatvagy betegségi Járulék címén rendszeres havi ellátáshoz. A példák csak Illusztrációk. tgy mondta egy öregember. — Nyugodtan várom én a holnapot. Akkor ls jut kenyér, télire meg tüzelő. Helyenként azt ls adnak, rőzsét fákról levagdosott gallyakat Ne legyen hideg, szigorú a téL Pár kéve rőzsét egyformán, ahogy elosztódik. Ilyentájt már jobban jut idő az ilyesmire Szociális bizottságok kopognak az ajtókon, számba veszik az esettséget a panaszos szót és segítenek. Ez a dolgok rendje S a legfőbb' összetartó erő, a legszebb biztatás; a nélkülözhetetlen humanizmus, az emberi megbecsülés nak nekik, minden eszten- legnagyobb, kiapadhatatlan dőben 40—50 mázsa lisztet forrása az emberi közösség, küldenek szét 50 kilójával Nem mindenütt terül még A szociális bizottság előter- meg a fehér asztal, s nem jesztése alapján 100—300 fo- mindenütt fizetnek nyugdíjrlntot lg adnak mellé, kt- kiegészítést De a szándék nek miképpen mérte ld a sors élete útját mennyire szorul a közös támogatására. Említhetjük a bordányiak tisztességéhez, a segíteniakaráshoz, az apró jó szavak tisztességéhez nem fér semmi kétség. Igaz, akadnak Ikrek — katonaruhában példáját ahol a Munkásőr szövetkezetek, ahol néhány Termelőszövetkezetben nyűg- kéve rózse és a fejadag is díjkiegészítés jár. Vagy a már szép ajándék. De ott ls szőregi kólátót amikor az a kenyér Idejében eljut az öregek is összeverik a boká- asztalra, g a rőzse megérJukat Mulatoznak. Fejada- kezlk minden tél előtt. Higot rendkívüli segélyt gon- deg Időben vigasz, mellette doskodást kapnak. Röszkén melegednek, több százan jutnak öregségi, Sz. Lukács Imre Sfiaiptt kerékpárok Időről Időre emelkedik karóra, egy láda burgonya, Szegeden az elhagyott kerék- férfi zakó, öt darab 100 fopárok száma. Szeptember 16-tól november 16-ig 45 férfi és 20 női kerékpárt vittek be a Szeged városi és Járási rintos. gépjármű rendszámtábla, két mikroszkóp állvány, női esernyő, szivacs szoknya, Panni segédmotorkerékpárváz. rendőrkapitányság igazgatás- , ' h,,1.A_._„k ^ tö5h rendészeti alosztályára. Sze- kerékpár, bukósisak, és toDr. geden naponta átlagban két kerékpárt hagynak el, rendszerint a vendéglők, az italboltok előtt Ezeken kívül kere6i Igazolt tulajdonosát egy női kardigán, tűzoltó készülék, pénztárca 100 forinton aluli összeggel arany pecsétgyűrű, női karóra, aktatáska különféle szerszámoklkai, gáz öngyújtó, férfi Most vonultak be a határőrséghez Asotthalomról. Abból a helységből, amely idén júniusban határőr község „katonai rangot" kapott. Amikor otthon elköszöntek, édesanyjuk szemébe könny szökött. S ők ketten, a bevonuló 18 éves Ikrek, Sági György és Sági Zoltán igen elérzékenyültek. Az apa, a tanári diplomás Sági János, immár hosszú évek óta a községi tanács vb elnöke, belső érzéseit palástolva „katonásan" szólt: — A sírást befejezni, jó helyre mennek a fiúk. Különben ls túl kell lennlök a katonai szolgálaton. Gyuri és Zoli, mindketten szinte lángolóan szőke hajúak, eleven kék szeműek, együtt indultak Szegedre, a bevonulási helyre. Édesapjuk elkísérte őket, akárcsak sok más szülő a fiát. * A BM határőrség kerületi parancsnokságának képviselőjével, Gazsó Béla alezredessel beszéltünk Asotthalmon az ikrek szüleivel, fiaikról. Hiszen — mint Gazsó Béla említette — már nagyon régen nem teljesítettek náluk szolgálatot Ikrek, s általában ritka az ilyesmi. Az édesanya szavai: — Tisztességtudó, szófogadó gyerek mindkettő. Itthon ls mindig segítettek, még a házi munkában is. Gyurka az elevenebb, talpraesettebb, Zoli a csendesebb. Mindketten hajlanak a szóra. Azt hiszem, nem lesz velük baj, jóravaló gyerekek. Es sorolta aztán az anya és az apa, hogy Gyuri és Zoli nagyon szereti a szülői házat, mindig együtt voltak. Valahogy „összenőttek". Az is a tervük, hogy a katonai szolgálat után, ha majd megnősülnek, párt választanak, akkor egymás mellett laknak, társasházat építenek. Hogy mennyire nem tudnak egymástól elszakadni, azt Nincs korlátozva a sertésvágás A ragadós száj- és körömfájás miatt elterjedt az a hír a megyében, hogy nem lehet Motorosok, figyelem! un. aorenbrr R-tsi »»• MnwnK réuleettnk új telephelyen Ue.emel. Cl elmünk » Szexed. Caerzy M. a. I. Szegedi Fémfeldolgozó Vállalat. H. K. 418 sertést vágni a háztáji udvarokban és a magánházaknál. A megyei Állategészségügyi Állomástól kapott tájékoztatás szerint alaptalan ez a híresztelés, mert nincs korlátozva a sertésvágás. Csupán az a megyei rendelkezés született meg, hogy az esetleges fertőzés továbbterjedésének a megakadályozására az illetékes tanács szakigazgatási szervéhez kell bejelenteni a sertésvágási fi tizennyolcadik... A Közép-Afrikai Köztársaság a 18. afrikai ország, amellyel Magyarország kereskedelmi egyezményt kötött. Az egyezmény értelmében Magyarország különböző berendezéseket, textilipari termékeket, közfogyasztási cikkeket és más ipari termékeket szállít a Közép-Afrikai Köztársaságnak, ahhonnan gyapotot, nyersgumlt, földi mogyorót, gyógynövényeket és egyéb árukat importál. (TASZSZ) Tóth Béla: lA rikkancs Egy szegedi újságárus félszázados emlékéi újságokról. szerkesztőkről, történelemről 1 könyvért fisét9 a többit megnyerheti! KÖNTVTOMBOLA A SZÖVETKEZETI KÖNYVESBOLTBAN (Bartók Béla tér 1. Tel.: 11—998) A TÉLI KÖNYVVÁSÁRON DECEMBER 1—20-ig DK/, DÉL-MAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1W8. DECEMBER l. Cű Egy szombaton este Ud.. Móra lakására kellett mennem kéziratért, s mikor beértem, eszegetett a szobájában. Kis darab sajtok, ecetes uborka, nyers füstölthús, miegyéb volt a tálcáján, ö más volt, mint Tömörkény. Tömörkény ha mentünk hozzá írásért, még az utolsó pillanatban ls böngészte, s olyankor nem volt szabad szólni, sót köszönni se, hogy ne zavarjuk. Határozottan tiltotta. Divatban van ma is emberek között az Ilyen évődés: ha hazaérsz, el ne felejts köszönni. Mikor Tömörkényhez küldtek valamiért, társaim figyelmeztettek, aztán nehogy köszönj! Móra beszélt hozzánk ilyenkor ls. Várjál egy kicsit, hé! Ülj le, vagy gyere félóra múlva! S ha evett, hát odanyújtotta a villát — Falatozzál, pajtás! Falatozni kellett. Mert bár éhes volt az ember örökké. Kis igazítás a sapkán, hogy Jól álljon. Zoli „beöltözött'' éti Gyuri az ls mutatja, hogy Gyuri motorszerelőnek tanult Szegeden, míg Zol! a szalámigyárba járt dolgozni. Pár hónapig bírták csak kl, hogy napközben nem együtt töltik az időt. Ezért végül Gyuri ls a szalámigyárba ment Iskolába is együtt jártak, egy padban ültek. Egyiküknek kellett volna bevonulni a határőrséghez, de kérték, mindketten mehessenek, együtt legyenek túl a katonáskodáson. Reggel 3 órakor keltek, hogy időben a szegedi gyárba érjenek és este volt, amire hazaértek. — Anyáméknál ls lakhattak volna Szegeden a fiúk — mondja az apa —, de ők mindig hazajöttek, vállalták a fáradságos utazást, koránkelést Így akarták, mert olyan „anyás" gyerekek ... Egy hibájuk van — töpreng az apa —, nem szeretik a könyvet A gyárban ahol többször érdeklődtem, elégedettek voltak munkájukkal. És ez a fontos, mert minden munka megbecsülést érdemel. Persze, a fiúk szakmunkásvizsgát szeretének tenni, a hentességhez van kedvük. * A határőrség kerületi parancsnokságának kiképzési pontján vagyunk. Itt közli Gazsó Béla: — A néphadseregben, a határőrségnél Íratlan törvény, humanitás, hogy az ikrek együtt maradjanak. Természetesen egy szobában laknak. Az ikrek érzékenyebb lelkületűek, ezt ii figyelembe vesszük. Zoli és Gyuri már katonaruhában. Nagyocska hajuk kisebb lett, együtt voltak a borbélynál. De persze ók sem kopaszok, Ilyesmi is csak régen volt Ruhát együtt kaptak, egy rajban sajátítják el mindazt, amit a határ őrzéséhez tudniuk kell. A katonáskodás más, mini a polgári élet ízleli Zoli 4a Gyuri. Most még mackóséin mozognak a „mundérban", de hát rövid idő alatt nagyon otthonosak lesznek Itt ők is, mert szeretettel foglalkoznak a bevonultakkal a tisztek, tiszthelyettesek. — Jó határőrök akarnak-e lenni? — kérdezem az ikrektől. — Igen, szüleinknek ls megígértük ezt! — felelik csendesen, s tán észre sem veszik, hogy közben megfogják egymás kezét. — Tanulni ls kell, könyvet kézbe venni ahhoz — mondom —, hogy valaki kiváló határőr lehessen. Tanulnak-e? , — Nem akarunk elmaradni... Hogyan alakul sorsuk a határőrségnél, miként történt első járőrszolgálatuk stb. — ezt is figyelemmel kísérjük majd. * Este van. A körletben Zoli és Gyuri levelet ír haza. Otthon borítékokat és levélpapírokat is csomagoltak nekik a szülők. Aztán írnak majd Szegedre, két jé ismerős kislánynak. Gyuri a fodrász Mari/ kának, Zoli pedig Etának, akt a szőrmeárugyárban varrónő S december 15-éra, az ünnepélyes katonai eskütételre várják szüleiket De takarodót Jelez a trombita. Aki nincs szolgálatban, hamar álomba merül. Morvay Sándor akár a kölyökfarkas, Móra jelenlétében elment a nyálam is, ami a finom falatok láttán oly bőségesen futott össze az imént a számban. Akkor nem tudtam mi ez, ma tudom, hogy bizonyos kisebbségi érzésből fakadó gátlás. Hogy egyek én Móra jelenlétében? Rágtam, rágtam a falatot, de nem bírtam elnyelni. Mikor szólt hozzám közben, hogy az egyszavas választ valahogy kinyögjem, nyelvemmel a pofazacskómba tóltam a falatot, s így vakkantottan nagy szégyenkezve valamitHát hallgattam most is a gépteremben, ahogy a többi. Olyan csönd vett körül bennünket, hogy tisztán hallhattuk, valamelyik gép alá tett tepsibe csöpög az olaj. Különösen nekem állt. el a szavam, hiszen én ahajkod. tam utoljára, még káromkodtam is elkeseredésemben, s ezt meghallotta Móra, aki egy fenét soha ki nem mondott. Szava puhán esett mindig, semmi ércessége, vagy kellemetlen csengése annak nem volt. — No, Pétör, hát mondjad! — Befejeztem, Móra úr, kérem szépen. — Kár. Valamelyik inas megjött a postáról a Hőferrel. Az emberek szétrebbentek, mentek a dolguk után. Én ls elszédelegtem volna, mert ha futnivaló nem akadt, ilyenkor a gépek alól szedtem ki a kész oldalakat. De Móra nem eresztett. — Gyere föl egy kicsit. Fölmentünk, leült egy kis karos plüss székbe az asztalához, nagy családi gyújtóval, amit srapnelhüvelyből készített neki valamelyik tisztelője. Akkora kormos lángot vetett ez a gyújtó, akár egy középkori fáklya. Meggyújtotta a szivart, fejét kicsit félrefordította, bai szemét behunyta, a jobbal figyelte, hogy parázsra kap-e a dohány. Mikor így a szivari hadműveletekkel elkészült, lassan szólt: — Mondok ért egyet, kettő lesz belőle. Kössünk szerződést egymással, amit — ha bármelyikünknek nem tetszik, — akármikor felbonthatunk. Te sokfelé szaladsz a városban, sokat látsz, hailassz. Így esténként majd mesélsz nekem a napi ményekrőL — Várd a végit, cslmaaz! Majd én kérdezlek, te válaszolsz. Semmit nem kell kitalálnod, csak mindig a s/íntiszta igazat mond. — Majd látjuk, Móra úr, de mög ne csalatkozzon bennem. — Elmondod, ml volt * piacon, a városházán, az utcán, a kórházakban, az állomásokon. Amit látsz a napi munkád kijzben. Ezután nemcsak a lábad, az eszed ls használod. — Es én magamtól jöjjek esténként? — Majd én szólok, mikor időm akad. Azért feszítettem egy kicsit ettől a megbízatástól. De hamarosan rájöttem, hogy nem szabad túl nagynak hinnem magam, mert Mórának nem igen több az én lotyogásom egy gyufaszál fényénél. Le tud ő maga is guggolni piacos szekerek oldalára, egy-egy tanyaival beszélgetni, akit azelőtt sohase látott És Wimmer Fülöptől is úgy ki tudakolja a haditermelő kendergyár adatait, akár néha jelenlétemben egy-egy frontról jött tiszt élményeit. Azután vagy megírja, vagy sem. Azt márcsak ő tudja, hogy min múlik az ilyesmi. (Folytatjuk.)