Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

orró nvárl napokon a tenger hlrF

telen havas márciusi mezőre emlékeztethet A hajó, amelyen egy tigrisekről szóló vígjátékot filmeztek, ilyen végtelen márciusi mező közepén haladt és egyre távolodott Odesszától. A fedélzeten felvóteihez készültek, ezért elkeseredetten kiabáltak egymásra. Ebben az előkészületi zsivajban és zűrzavarban egyedül egy nyurga legény, a tigrisidomár Feszenko asszisztense, — akit két hete vettek fel ideiglenesen erre a munkára —, volt nyugodt: lassú tempóban, körültekintően állította össze a korlátokat és rögzítette a védőrácsok érinkezési pontjait. Melléléptem és megkérdeztem: — Hogy hívnak? Röviden válaszolt: — Leopold, — és szakállamra kérdő pillantást vetve visszakérdezte: — Hát magát? — Ugyanilyen rosszulhangzóan. — Kollégák vagyunk — mondta —, köszöntöm a kedves szüleit. — Ljónyának kellene becézni — ajánlottam. — Ljónya! Bölcsődei név. A Leonid tulajdonképpen Leopold. csak görögösen. Az iskolában Ljodnak* neveztek és büszke voltam rá. — Ha Ljod, hát legyen Ljod — egyeztem bele —, engem pedig családi nevemen szólíthat Abban a jelenetben, amelyiket ezen a napon vettek fel, a film főhőse a feldühödött vadállatok elöl a tigrisek ketrecébe menekül. Az állatoknak rá kell vetniök magukat az acél ketrecre, míg a színész tőlük megijedve a sarokba húzódik, melyet egy, a nézők számára láthatatlan, vékony háló véd a tigrismancsoktól. Hogy a hullámveréstől elkábult állatok a ketrecre másszanak, a padló alatti üregbe kellett rejteni a malacot. Minden ketrecben van ilyen íróasztalfiók típusú üreg. Ebbe a mélyedésbe kezdték belegyömöszölni a malacot. A malac mind hangosabban és elkeseredettebben visongott. Minél vadabbul jajgatott, annál nagyobb lett a csend. julian Szem jo nov i = = A tigrisek úgy néztek rá, mint a felnőttek az unalmasan csintalan gyerekre. A veszélytelen magasságban álló segédrendező ekkor szócsövén át leszólt a színésznek: — Húzzon ki egy deszkát, hadd lássák a malac pofáját! majd az megmozgatja őket! — Csak ki ne ugorjon a ketrecbe — figyelmeztette az idomító. — Nem tud kiugrani — válaszolt fentről a segédrendező —, mért kell mindent eltúlozni?! Amikor a színész kiemelte az egyik deszkalapot, a malac villámgyorsan kiugrott fedezékéből. Ez olyan rövid idő alatt történt, hogy lehetetlen volt megállítani vagy az üregben tartani Abban a pillanatban, ahogy a ketrecben megjelent ez a nevetséges, fehérsörtés négylábú, a fedélzeten nyolc sárgásbarna fénycsík villant. A tigrisek gyorsan elhagyták régi helyeiket és az acélrudakat harapva, morogva másztak fel a ketrecre. — O-ho-ho! — kiáltott fel az operatőr boldogan. — Játsszatok, gyönyörűségeim, játsszatok! tigrisek méltóságteljesen léptek a fedélzetre. A felvételi állvány A

felett mintegy három méterre levő fedélzeti fülke emelvényén álltam. A tigriseket közvetlenül magam mellett láttam. Most nem voltak köztünk a rács megnyugtató acéllapjai. Láttam, hogy az állatok divatos „nylon" bundája alatt hatalmas lusta izomkötegek rángatóznak. — Felkészülni! — üvöltötte a magas kapitányi hídon álló segédrendező. Az utolsó tigris is kisétált a fedélzetre, mögöttük pedig a napfénytől és a kék jupiterektői hunyorogva az idomító lépkedett Feszenko megfordult, vékony korbácsával csattintott egyet és felkiáltott: — Leopold. hol a csudába vagy? Ljod kiért a fedélzetre, hosszúkat lépve mint a katonák a díszmenetben. Arca feszültséget tükrözött, még a hegyes botot fogó ujjai hidegét is érezni lehetett — Fedezd a hátam — mondta Feszenko —, minden rendben, látod? Ljod három méterre tőle állt meg félig a vadállatok felé fordulva. A tigrisek lassan sétáltak a fedélzeten. Csend lett. bár valahol a hajófenéken tompán morgott egy Diesel-motor. Feszenko mellett furcsán, lépéseiket lelassítva, lábaikat vonszolva haladtak el az állatok. Az volt a benyomásom, hogy úgy lépkednek el az idomító mellett, mint az öregasszony szerepet játszó tapasztalatlan színésznők. Az egyik tigris megállt Ljod előtt. Ügy tűnt, karórám ketvegését is hallom. Amikor nagyon megijed valaki, föltétlenül hallja az óra ketyegését. A tigris kihívóan nézett Ljodra. Sokáig nézték egymást, én pedig arra gondoltam: Miért nem hívja Feszenkót?! Ljod nem hívta az ldomítót, hanem a tigris szemébe nézett mereven, hunyorítás nélkül, egyre összébb húzott szemmel. Aztán a tigris körülnyalta száját, mesterkélt közömbösséggel ásított egyet és az operatör ketrece felé indult — No, mi lesz, koma? — kérdezte barátságosan az operatőr. — Játszotok végre? A tigrisek azonban szemmel láthatóan nem akartak játszani. Nem volt kedvük felmászni a ketrecre, amelyikben egy ember ült és kezeivel hadonászva kiabált valamit. A színész kiáltozása nem hatott rájuk. Nem akartak, mert nem volt miért a ketrecre mászniok. — Lökjétek meg a malacot! — kiáltotta a segédrendező fentről. — Hadd visítson egv kicsit! Feszenko meg sem fordult, kinyújtotta a kezét és röviden parancsolta LJodnak: — A botot! Ljod a tenyerébe csúsztatta a botot és fegyvertelen maradt. Feszenko az üregbe dugta a botot és csiklandozni kezdte vele a malacot. A malac azonban hallgatott. Erre Feszenko ütni kezdte az állat tomporát. Ez sem segített: a malac semmiféle hangot sem adott. A tigrisek átmentek Feszenko háta mögé a*--1 Ljod állt. Legalább tíz perc telt el, de a felvétel m''g mindig nem indult. A tigrisek nem akartak „dolgozni", a malac pedig Feszenko minden igyekezete ellenére néma maradt. — Mégegyszer Ingereld fel a tigriseket! — kérte a színészt az operatőr. A színész ismét szörnyű nofát vágott és karját lengetve kiabált rájuk: — Majd én ... 1 • A Leopoldra emlékeztető sző Jeget Jelent, tfortfj rek a szavak éppúgy vonatkoztak a tigrisekre, mint a ketrecben E

ugráló színészre. Az operatőr, lábával dobogva, készítette a felvételt és egyre csak rikoltozott: — A-ha! Jól van! Ügyes vagy! Zseni! Nagyszerű! Valóban, a film szempontjából minden nagyon jói jött: a tigrisek percről-percre jobban tomboltak a ketrecen, amelyikben egy ember igyekezett megfogni a malacot Aztán megláttam, hogy az egyik tigris — a legnagyobb — mancsával a ketrecbe nyúlt és elkapta a malacot, az pedig olyan rettenetes visításba kezdett, hogy a hátamon hfdeghullámok futottak végig. A színész az elővigyázatosságról is megfeledkezve abba a sarokba ugrott és megpróbálta kiszabadítani a malacot a tigrismancsokból. Feszenko egy pillanat alatt sovány, tüzes, gyorsmozgású fiatalemberré alakúit át Arca hideg, élettelen mosolyba dermedt: a cirkuszban mosolyognak így a levegő akrobatái és az állatszelídftők. A ketrechez ugrott és a tigrisek orra előtt csattogtatta vékony, éleshangú korbácsát. — Vissza! — kiáltotta. — Vissza! A tigrisek hátborzongatóan bömböltek. Hol Feszenkóra vetették magukat, hol a ketrechez ugrottak. Megértettem, hogy magára vonja az állatok figyelmét, különben már régen leszámoltak volna a malaccal is, meg a színész kezével is. Aztán észrevettem, hogy a legnagyobb tigris leült Feszenko előtt és hatalmas — ökölnyi — tépőfogait elővillantva, nyálát fröcskölve, vadul bömbölni kezdett A többi tigris is megvadult. Hallották a malackiáltást, látták is azt. széttéphették volna, de az előttük álló ember nem engedte azt tenniök. amit a vérük parancsolt. — Fedezd a hátam! — kiáltotta Feszenko. Ljod, aki kissé oldalt állt, előbb a bal, majd a jobb lábát vetette előre, ezután felsőtestével is előre dőlt. Ügy haladt, mintha rugón járna El kellett haladnia a Feszenko előtt ülő és karmaival a fedélzetet tépő tigris mellett. A tigris észrevette Ljodot. Még gonoszabbul üvöltött, néhányszor csapott a farkával, majd a hátát begörbítve, néhány pillanatig mozdulatlan maradt. Láthatóan ugrásra készült — A füstgolyót! — kiáltott Feszenko félhangosan. Ljodt továbbhaladt a tigris mellett és merev ujjaival kaparászni kezdte a pisztolytáska feszes bőrét. Sehogvsem tudta kinyitni a táskát és elővenni a fegyvert. Homlokát ráncolta, arcát fintorgatta, mintha foga fájna és szüntelenül az állat szemei közé nézett, amelyik farkával csapkodva készült az ugrásra. Ljod abban a pillanatban húzta elő a pisztolyt, amikor a tigris, lábait maga alá húzva, a fedélzetre feküdt és összehúzta magát, mint a macska, mielőtt a verébre veti magát, maid hirtelen megm"revedett. hatalmas teste megfeszült. A fiú gyorsan felemelte a fegyvert, célzott és az állatba lőtt. Kék füst csapódott fel, és a tigris fintorogva ugrott félre. — Ügyes vagy! — mondta halkan Feszenko, — Fedezd a hátam, állandóan a hátam fedezd, az állatok nagyon idegesek ... Feszenko korbácsát csattogtatva űzte el a ketrectől a tigriseket, Ljod pedig szorosan a nyomában haladt, kezében a fegyvert szorongatva. A hátsó fedélzet' 'ketrecekhez vezető folyosó felé szorították az állatokat. A tigrisek hátsó lábaikra -"ltek, üvöltöttek, fogaikat csattogtatták. állandóan Feszenko mögé próbáltak jutni de ott állt Ljod pisztollyal a kezében. A tigrisek fokozatosan visszavonultak a ketrectől. A malac a színész karjaiban remegett és nyöszörgött. A színész erősen magához szorította és kedves, megnvugtató szavakat suttogott neki. A malac egész idő alatt reszketett, éppúgy, mint a színész, az operatőr. a rendező és én is. és valószínűleg mindenki aki a történteket figyelte Mindannyian remegtünk, mert ami történt valóban szörnyű volt. A feldühödött tigrisek, akikben a malac láttán felébredt az ösztön, vért kívántak és az mindig szöro"" ha valaki vérre szomjazik A rendező megtörölte izzadó homlokát: — Ugyan elhiszi-e valaki, hogy ilyen a mi kenyerünk? — Fejével a megüresedett fedélzet irányába intett. — Mindenki azt hiszi, hogy a filmesek élete — csupa vigasság. Hát ilyen a mi vigasságunk! Az igazságot keressük, azt filmezzük, ez pedig mindig nehéz. Különösen nehéz a tigrisekkel együtt keresni, melyek meg is ölhetik az embert. Itt nem lehet csalni. Ügy kell filmezni, hogy az emberek elhiggyék: ezek nem csíkosruhás statiszták, hanem vérszomjas vadállatok... — Mellesleg ez igazi fllmjelenet volt, — vetettem közbe, — ez a nyurga asszisztens első ízben volt a tigrisek között és alaposan átesett a tűzkeresztségen. — Ez nem igazi film. — tiltakozott a rendező. — salnos ez nem az. A moziban valaminek történnie is kell. Itt pedig semmi sem tőrtént, mert a legény bátornak bizonyult... Lövés hangzott. Mégegy. És mégegy. — Bah! Bah! Bah! — A hátsó fedélzeten lőnek. Ott, ahová a tigriseket hajtották. — Mi történt? ! — kérdez! a rendező elszorult torokkal Senki sem válaszol. Mindenki hatlgat. Aztán elnyújtott kiáltás hallatszik: — Tigris a tengerben! Egy perc múlva még szörnyűbb hír érkezik: — Ember a tengerben! A hajó. mintha megbotlott volna, orrával a tengerbe merül. A fedélzetre ugrunk és hátra futunk a ketrecekhez valamennyien. Kiderült, hogy amikor már csak egv. a legnagvobh tigris maradt a ketrecen kívül, a ketrecek fölött mintegv másfél méter magasságban levő hátsó fedélzetre egv fiú futott ki a gépházból. Szemtől-szembe került a tigrissel, amelvik nekirugaszkodott és a fiúra vetette macát Liod ebben az utolsó, végzetes pillanatban lőtt az állatba egymás után háromszor. A tigris ugrása megtört. és hosszan elnvúlt testtel a vízbe esett. A gépészfiú télies testbosszábao elvágódott és eláiult. Feszenko valamit kiáltott. Ljod nedig kénvelmesen leoldozta övéről a nisztolvtáskát. odalénett a korláthoz. fölugrott a korlátoeremre és előre lénye a vízbe vetette magát — a tigris után. Amíg a motorokat leállították és leengedték a motorcsénakot. a tigris és Liod eltűntek szem elől. A tengeren alacsony hullámsorok kergették egvmást A fehér, pezsgő taraiokon iátékosan csillogott a nansugár. A fénv mindenkit elvakított. Csunán a tengerben tükröződő naokorong volt látható. A nap és a tenger, a nan és a tenger. Ljod és a tigris viszont eltűntek. Mindenki a parancsnoki hídra lött. látcsövén a tengert kutatta és egymás szavába vágva adta tanácsát a kanitánvnak. Am'kor az első lecyárattnnahb ós legközvetlenebb veszélv elmünk az emberek rögtön tanácsot, kezdenek adni egvmásnak Nem fontos hogv kinek és miért Fz snontán és megmagyarázhatatlan emheri tulajdonság. Az eevik azt kiabálta a kanitánv fülébe hogv . ott" látta a tigrist és kezével nyugatra bökött a márik azt bizonygatta hogv az ember nem ott" hanem itt" úszik, és kezével kelet felé mutatott- volt aki azt tanácsolta hogv hfviannk beliVnntert.. de olvan is akadt nW a batánörsécmt alánlotta figvelméhe> Mindenki kiabált mutogatott,. lökdöste a másikat de elsősorban a kan'tánvt zavarta, aki sokáig tűrte ezt. míg végül nem tudta magába folvtanl: — Elvtársak, ne haragudianak, de nagvon kérem, menienek innét! .. . Már vasv tizenöt nerc telt el mire a motorcsőnalrot leeresztettAV- metoros ment orsónál- egv re nagyobb köröket írt le a haió körül de sem I.jodot, sem a tigrist nem találták. A fiú a tigris mellett úszott. Amikor tigris túlságosan nagy sebességre kapcsolt, tána szólt: — Várj, kedvesem, így nem győzöm a tempót. Az állat megfordult, okos pillantást ve'ett az emberre és mancsait alig mozgatva, egyhelyben úszott. Ezután egymás mellett haladtak. Liod mondott valamit a tigrisnek. az pedig tágra nyitott, tyedt szemmel nézett rá, mint a csintalan gyerek. A fiú állandóan változtatta az irányt, mert a hajó is többször irányt változtatott. „Keresnek bennünket, — gondolta, — és nem találnak a hullámok miatt". összehúzta lábait, mély lélegzetet vett és minden erejéből felugrott. A tigris ijedten vetette magát oldalra. Az állatok, mint az emberek is. gyakran ijednek meg attól, amit maguk képtelenek megtenni. — Ne félj, — mondta a tigrisnek megpihenve. — Azt akarom, hogy meglássanak. Az állat gyorsan eltávolodott a hajótól. A fiú utána iramodott és kérlelte: — Várj egy kicsit! így teljesen elveszítenek bennünketl Megfulladunk! Maradj veszteg! A tigris nem mozdult. L1od pedig roszszul számította ki a sebességet és az állat sárgás-barna oldalának ütközött. Tenverével egy kis ideig a tigrisbe támaszkodott és behunyta szemét. Először a félelem eltompította érzékszerveit, valamivel később azonban rájött, hogv az állat remeg. Ügy remeg, mint egy lázas ember. Amikor kinyitotta szemét és megsimoeatta a tigris fejét, már egyáltalán nem félt Nyugodt, lassú hangon szólt hozzá, mint Feszenko: — Ne félj, te bolond, megtalálnak. -, Most már közvetlenül a tigris mellett úszott. Lassan mozgott, mert elfáradt, de elfáradt a tigris ls. a hajó pedig ugyancsak messzire volt, még messzebb, m'nt az előbb, az alacsony, fehér, napsugárfodros hullámok pedig sűrűn követtek egymást és gvakran zavarták meg szaggatott, nehéz légzését. — Várj csak. — kérte a tigrist, — hadd pihenjek rajtad egy kicsit. Jó? És az állatot bal kezével gyöngéden veregetve, jobb kariával átölelte, s úgy pihent. Amikor megpihent, így szólt a tigrishez: — Ne félj, csak azt akarom, hogy lássanak. Kissé oldalt úszott és a vízből magasra kiemelkedve integetett hosszú karjaival. Ereje gvorsan fogyott, nyelte a vizet, de ugrált. Ugrált egészen addig, amíg a hajó jobb oldalára borulva teljes sebességgel felé és a mellette úszó tigris felé nem indult ... A lépcsőre előbb a tigris mászott fel. Nehezen tudott fölmászni, mert nagyon elfáradt a vízben és egész testében remegett. íVnbolvogva ért föl. fejét mélyen leeresztve. Mögötte, ugyanúgy Imbolyogva Ljod lépkedett. A fedélzetre érve a tigris lefeküdt.. A fiú melléesett a fedélzetre. Fej-fej mellett feküdtek. A fedélzeten egy lélek sem volt a tigrisen és Ljodon kívül. parancsnoki emelvényen álló emberek nem tudták, mit tegyenek Feszenko a motorcsónak orrában állva száguldott a hajó felé. Körmeit harapdálta és iobbról-balra forgatta felét, mint a madár. A fiú közben a tigris mellett oihent. Pár perc múlva felállt és könnyedén megpaskolta a tigris fenpkét: — G verünk! A tigris fölkelt és Ljod után Indult, aki a ketrecébe vezette .. Amikor Feszenko felfutott a fedélzetre, a nagv tigris már a ketrecben volt. — Hol van a fiú? — kérdezte. — Elment az étkezdébe ebédelni, — válaszolták neki. Az egv nerc alatt elernvedt és Ismét megöregedett Foq-nnko kaiüttéhe ment, a fali szekrényéből konvnknt vett "lő -színültig töltött egv vizes poharat és gyors mozdulattá1 'elhattva a fotelb- -nihant,., BÁLINT ISTVÁN FORDtTA*A ZOMBORI LÁSZLÓ PATAKI LÁNY l i