Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

hü Bárdos Pál PÁRBESZED Hogy szereted a wiskyt? — Mindez azért van, mert Aztán hallgassam, hogy véz— Jéggel, csakis jéggel. egyetlen gyerek. Az elsőnél na. sovány, gyenge. És most — Igazad van. Parancsolj, mi is nagy "gyet csináltunk ez a gyomorrontás ls. Még — Köszönöm szépen. Az a belőle. Sos' elejtem el. egy ez hiányzott. Diéta. Majd marhasült úgy fekszik a ha- éjszaka fe áz a feleségem, hordja az anyósom a piskósamban. mint a kő. És po- te — azt mondja — csuklik tát. Otthon süti a piskótát, koli a hőség .. a gyerek. Én aludtam volna Most mondd. Nekem is ilyen Pokoli a hőség. Mi jött tovább, mondom neki, hát- anyóst kellett kifognom, aki ki nálad az alfa 3-as terv aztán. Mire 6: de nem úgy otthon süti a piskótát. És ő PINTÉR JÓZSEF ALGYŐ-OLAJVÁROS Matká István BESZÉDES UTAS esetén a saját veszteségünk- "J "" '""" is hajtogatja, gyenge a gyéről? csuklik. Hogyhogy nem ugy? rek vézna a gyerek és hozza — Várjál, megnézem a Másként csuklik, mint ahogy azt a nyomorult piskótát ^^Mjá^likclráguífr'vesz- szokott És mlért csuklik ál- Fene tudja hogy van ez. Aki teségeSá százalék, állóeszköz mában? Erre már én is fel- szerencsés, annak zabál a pusztulása 62 százalék. ébredtem, el sem mertünk kölyke, aki nem szerencsés, — Stimmel. Tápláld be a többet aludni azon az éjsza- annak nem zabál. Kész "z kisokosba és menj tovább kó Reggel hívtuk az or- alfa 6. Ebben a melegben valami , . . savanyú dolgot kellene enni. vost telefonon, az meg neve- — Mennyi jött ki? — Főleg könnyű ételt, tett és mondta, hogy a kecs- — Saját veszteség 74 száGondolni sem tudok a mar- ke ls csuklik. Néha. A gye- zaléka a lakosságból, 62 szá!aS?' A fÍam U elCSaPU rek viszont gyakran. Nagy zalék állóeszközben. — Csak nem? leégés volt. Csak az elsőnél — Stimmel. Mehet tovább. — Semmi komoly. Az or- csináltunk ilyen cirkuszt. Ha Ne vedd nagyon a szívedre. vos néhány napos diétát neked ls három lesz, jobban A hőség elveszi az étvágyat rendelt Gyenge a legényke. . , ,. ... . . ... A hőeég teszi hidd el esznek majd. Alfa 5 terv- Mi sem bírunk enni. Bár az enyém jobban birja. változat — Az igaz. Mintha követ Amennyit az zabál... Néha — Saját lakosságunk 58 nyeltem volna, úgy fekszik attól felele belebetegszik. De százaiékai a saját állóeszköz bennem a marhahús, nem. És el sem hízik. Csupa , ... „ . „ .. . izom. Minden nyáron elvi- 71 százaléka pusztul eL — No látod. Pedig elég Jószem a hegyekbe aztán egész — Stimmel. Lehet betáp- ízű volt. Csak ez a meleg. évben zabál. lálni. Pokoli a hőség. — Az a jó, ha » gyerek _ Nekünk nem lesz t5bb. eszik. Az nagyon jó. Bár az , enyóm is enne. De csak vá- Ezzel 02 eggyel is elég halogat junk van. Leülünk az asz— Rosszul szoktattátok, tálhoz, kezdi a cirkuszt. SemAlfa 4 tervváltozat? „„_ ,, , . _ . „ — Alfa 4 tervváltozat sa- m 861,1 Jó nekl" Talán ha — Igyál még egy kis whiskyt — Jeget tettél bele? — Tettem. — Köszönöm. Reméljük, Az éjszakai személy rend- kopogott a kalauz. Igen II- Járhatott, elhagytuk Kecskeszerint ott áll a harmadik lcdelmesen kérdezte: elhe- métet Micsoda hévvel Irta }át ,ak<^J MVrfzaléka ál- több gyümölcsöt ennek. De jön egy kis eső. vágányon. Az, amelyik tíz- lyezheti-e a fülkémben az le az alakját! Férfiak va- ífcjL ' huszonötkor Indul Pest felé. utast. Természetesen igennel gyünk, százados úr, a végén g] A szerelvényre hálókocsit is feleltem. Bár meg kell mon- én is csuda kedvet kezdtem Stimmel akasztanak, ha 'J 1 ~ Lí~u" ' 2—'-1-1 van, az újabb lóeszköz 81 százaléka pusz- az sem kelL Semmi sem kelL — Reméljük. szerencsénk dánom hogy a kérdés tel- érezni. Kalmárnak kipiroso- R0S^Tsroktattá^klaNálu^k típusokból, Jesen feleslegesen. A kalauz- dott az arca, szinte világíez a rend: ami az asztalon rugalmas matracokkal. Ez nak jogában áll az üres he- tottak a szemei! Azt hiszem, v_ tTWf k „ . F„_„ . azonban Htkán történik meg. l.veket betölteni, talán még szép nő a volt felesége. ^ütt a parancsolt legtöbbször kopott plüssbe- nőt is betehet férfi mellé. Képzelje, házasságuk jó _ Ez valami adottság A vonatú. savanyúszagú kupé Ebben persze nem vagyok napjaiban filmet, mozgó fii- Jó étvágy Vagy öröklés Egyáll a kedves utas rendelke- biztos. Hallottam története- met készített róla, amint a szer megkérdeztem az orvosrésére. Mint mondottam, az ket —, de ezek nem tartóz- háztetőn napozott. Amióta tói hogy is van ez. Mitől egész szerencse kérdése. Az nak a tárgyhoz. Olaszországból visszajött, zabál az egyik gyerek, mitől egyetlen hálókocsi peronja Belépett az idegen és csen- gyakran előszedte ezt a te- válogat a másik, mindig tele van várakozók- desen köszönt, Jóestéttel. Az kereset. Két üveg borral be- . , ,, . . kai, akik abban reményked- arca egyből megragadta a zárkózott vetített, emléke- m^TZJ^mI nek. hogy az élővé telisek kö- figyelmemet hiszen végtele- .. fly Hát ,átia „ ehh{? nem, éYte" zülvalaki mégis lemarad. A nül megviseltnek látszott ^ 82 asszonyra. Hát látja, nek. Adják a vitaminokat a vasútnak teljesen mindegy, Kérem, szerintem fontos kö- megértünk! Nemcsak a fülkék sosem érkeznek rülmény. később újból szó- fénykép, album, hanem háQresen a Nyugatiba. bahozom. Na, Ilyen arccal rimozl. Talán emiatt lett és közben megnő a gyerek. Én .okáig találgattam, hol ^lí^^^^if. ^f! kész - ha belegondolok. Csak úgy magától. Aztán ha érdemesebb elhelyezkedni, «UUtottam a bemutatkozást elmon- éhes. eszik lent vagy fönt Kipróbáltam is-, "^J^T^ÍT"*" ffJt A !\TT a pozíciókat. A függő mat- vel- Hálófülkében nem kell danl. Ja, én hívtam a kalaracnak kétségtelenül meg- fftltétlen bemutatkozni, én Uzt Amikor felébredtem, nék gondot az egészből. Bevolt az az előnye, hogy úti- *eJ?oktaI7\ rögtőn észrevettem Kalmárt, tegnek nem beteg. A feleséSTlá^IS8 s^nemT + elfogta a kilátást Az ágy gem aggódik. Azt mondja jévd nem legyintett arcon, "em lehet egy rossz szavam heveder-kapcsába akasztotta vézna, girhes, sovány, gyensem. Néhány apró reccsenés a nadrágszíj végét. Termé- ge. mát tudem én. Ha azzal tablettákat, a cseppeket, porokat felveszik a dohányt — Én talán nem ls eslnálTermészetesen mindez ,— , , _ —. —M. — tönként a véletlen műve ls ^ "^ba öráltem, szetesen azonnal csöngettem, érvelek, hogy én is sovány lehetett — ettől függetlenül idegesített Fönt viszont vastag rétegben úszott két ember testének cseppet egvszer csak megszólalt kért , ... , , . , . . , hallgassam meg Erre én is neho®r 824 W®^ bármi vagyok, legyint rám, az a bemutatkoztam, hadd lássa, közöm van az ügyhöz. Azt cigarettától van. Rágja a sém k'/el hozta össze a sors. És tetszik mondani, még kihall- fülem, nem eszik a gyerek, gatnak? Kérem, szívesen; sovány a gyerek, vézna a kellemes párája. Hogy más- úfry t**®11* hozzám, mint ^L"", "JSS??^ £ ,Vé1®" ,smerös*he* Bevallom, ^ hétre úgyis jő- gyerek. Most aztán tényleg wi^t vzt a attt í t vr w a r irar a tev/iud TtTtSSS^SSív^ é]fél kÖrÜ1 13 belemele- vök. A tíz huszonötössel. elcsapta a hasát valamiveL ERDÉLYI MIHÁLY DALOL A TENGER __ a. , . 4_ gedtem, pedig nem szoktam. az alsó ágyra váltottam je- „ „ gyet Tudniillik vállalati K1 Wdnatja, milyen szán- mmmmmh^^mm^mmmmmmm—mmm—mm—mimtmmmm—^^ érdekből másfél évig Pestre dékkal közelednek az emJárok bz éjszakai gsseméllyel. bérhez? ö csak udvariasságKilenc harminckor búcsú a ^ hallgatott Mindig má»feleségemtől, elfogok egy . , ..* kettes villamost amelyik h°l J0™8*0" az esze. Nem pont az állomás előtt tesz tagadom, érdekes története le. Reggel kérem frissen lép- volt megengedi előadom. vttiL k&nÍt9nv,JÍ5tórIe 'S Irérem. nagyon pontos lejó dolog ez a hálókocsi — csak meg kell szokni. szexBocsásson meg. amiért Kalmár elvált Ügy JeüeRyen részletes vagyok, de mezte: feleségével nincs úgy hiszem önnek mindezt kapcsolata. Ha Jól emlékVeress Miklós HÓESÉS ra — Nézd csak — szólt az asszony tudni kelL Ne ls haragúd- szem ém' emJe-etett —, Vallék küldték ezt. a lapot Haza(w\nnn*v«X<« MXÁM nlMnnA * ^ ' litnirtnL lnnwn/texvnirMn akkor hozták az Ítéletet utaztak karácsonyra. — Legalább egy látogatással keveezért rögtön az elején leszö gezem: az IBUSZ kisasszonyt nem mulasztom el megkérni; ismerőst tegyen mellém. Pardon, fölém. Igy elkerülhetők a túl nagy kellemetlenségek. Hiába, itt van ni, lekésik dr. Szabó a volt osztálytársam. Jon. manapság már nincsenek ügyetlen laikusok — a sok film megokosítja az em- Furcsa, nem? — utána együtt sebb — morogta a férfi, és kibújt a bert: a nyomozás során min- maradtak. Együtt, mert az télikabátból, amelynek szövetén olden fontos lehet! F-s éppen eg£sz válás csak cirkusz, fél- vadni kezdtek a pelyhek. ' " . Mint féri es — Ne zsörtölődj, te télimikulás — revezetés volt Mint férj es nevéteti rá a nő __ szép Raracsofeleség, nem kaptak közösen nyunk lesz. Fehér karácsony. Felútlevelet — nem tudom díszíthetnéd a fát Aztán át ls öltözmiért — tény hogy külöiv hétnél én is felveszem az új koszkülön mehettek. A hazajőve- tüntot jó. .. - választ se várva, . .. . . _ . szaladt a bonyhaba. télig nem is akadt baj. Pont _ . , , , . , ... — Csak azt nem tudom, minek ez az indulás elótt az asszony & nagy cécó _ csattant fel a férfiKedves százados úr, mint eltűnt Kalmár nem értette, hang a fürdőszobában. — Jön valac-mlítettem. sokat megtudtam bejelentette a rendőrségen, ki? Legalább, ha gyerek lenne.., az elmúlt éjszaka. A szóban- Másnap táviratot kapott, a Csobogott a víz. Meggyűlt a mosforgó egyénről. Kíváncsi a felesége közölte: nem jön dótálban, a férfi felkattintotta a vilvéleményemre? — felelős- haza, találkozott valakivel, tonyt, és ekkor visszanézett rá az ségem legteljesebb tudatában Elváltak, tehát nincs prob- ^olyTme^íZ^i S kijelentem, ez egy elkesere- léma. mint a maszkok. Fölnézett. Az ajtódéit ember volt Megengedi, Milyen nő az Ilyen! Kai- keretnek támaszkodva ott állt asztényleg csak volt7 Igen, el- már azonban reménykedett szonya, a könnyek rtór M álláig funézést kérek kíváncsiságo- nem tudott túlleni a dolgon, mért; nemcsak elkeseredett. Talán rossz vicc. piovokáhanem kikészült egyént is- ció. vagy isten tudja mi. Az mertem meg benne. A háló- asszony azonban tényleg nem fülke olyan, mint. a bor meg került elő. Emlékszik? — hetek róla? a kártya. Beszéltet. azt mondtam, milyen gyű- De hol tartottam? Ja, a röttnek, megviseltnek láttam ££££ "e^l" aiu ' nyofeszor " felfed lekésett dr. Szabó. Már fo- eleinte De mikor a nőről küdtem arra az átkozott asztalra, rogtak a kerekek, amikor beszélt... Fél három körül Vagy a barátnőm, aki elintézte protekciósán, hogy odafeküdhessek? Sokszor csak bámulok magam elé az üzletben, nem látok, nem hallok, csak azt a hangot, azt figyelem... Az állat nem fél az állat nem gyáva... Halkan ment vissza, ahogy jött A férfi belenézett a vízbe, homályos volt az egész, megmosta arcát, inget vett, s a szobába ment. Már állt a fenyőfa, aprócska, a legkisebb fát választotta ki a piacon, minek, gondolta. Előbb a cukrot rakta fel, negyed kilót vett, aztán a kopott díszeket. Kilenc gyertyát tett a fenyőre, minden évben eggyel többet gyújtottak meg, minden évben, azokban az ócska albérletekben is, s most először itt... — Gyere csak — kiáltott ki. — Hol a csillagszóró? — De mire az asszony megérkezett, már meg is találta. Kinyitotta az ablakot, átfogta a felesége vállát, egy hópelyhet besodort a szél az ablakon, egész a fáig, annak ágán ült meg, mint egy csillag. — Hogy ragyog — mondta az aszszony —, nézd csak, hogy ragyog. tottak, sután lelógott kezén a tészta foszlányai. — Kilenc éve — mondta —, kilenc éve ezt egyszer sem mulasztottad volna el karácsonykor. Én teÉn, hogy nem szülhettem meg azokat a gyerekeket, azt a nyolcat, amíg nem volt lakásunk. Én Már nem mert csöngetni. Egy ideig még toporgott nehéz, elviselt kabátjában az ajtó előtt, legyintett egyet, és elindult lefelé a lépcsőn. A sarki bisztróba ment. nehezen talált helyet, letette a féldecit, a versen gondolkodott, amely elárulta. Az a harmadik, az zavarta meg. Az első ajtó szélesre nyílt, bólintottak, amikor megmondta, miért jött, a szobába hívták, már állt a fenyő, elmondta az első sort, a másodikat félig, aztán nem volt tovább. Félmondatokat dünnyögött, megintcsak mosolyogtak, így is kedves, mondta az asszony, becsukódott az ajtó. A másodiknál magyarázkodnia kelleti Nem betlehemes, értsék meg, ez egy vers, el kell mondanom valakinek, József Attila írta, szavaltam is, nagy-nagy színpadon szavaltam, és egyszer a rádióban ... Régen ... Az előszobában állt meg, a fogas tele volt kabáttal, kl ez a bácsi, kérdezte egy gyerek, mit hoztál bácsi ... Mit hoztál, mit hoztam volna, ezt a versel elmondom nektek ... öreg vagyok, jól mondta az a harmadik, öreg ripacs, részeg és magányos, meg ... meghívom egy féldecire. Figyeljen ide, elmondom magának, van egy vers, gyönyörű, benne vannak a háromkirályok, a születés, benne van minden, én kérem nagy színész voltam, de a háború, tudja a háború, a légnyomás, azt mondták, megsiketültem. Pedig jól hallok, itt belül mindent jól hallok. Esténként, ha lefekszem, még a szeretőim hangját is újra hallom, újra és újra, és ma este ezt a verset... Később gyerekek jöttek, táskarádió üvöltött, kinyújtotta a kezét, és belemarkolt a levegőbe. A fenyőfákra gondolt, amiket nem vett meg, mindig volt valaki, aki befogadja, a háziasszony most elutazott, nem fogadta el a decemberi lakbért, ez a karácsonyi ajándék, mondta, az istenért, de legalább egy sálat vegyen magának. Az öregember nehezen lélegzett. Leült egy padra, hideg voll nagyon hideg, aztán melegedni kezdett minden. A táj is, A fák egyre közelebb léptek, megsimogatta arcukat, jól van fiaim, mondta, fölállt, elmondom nek-