Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

A puszta télen Nem. úgy puszta már a puszta, mint hajdan — ke­vesebb a romantikája, magasabb a civilizációja és a kul­túrája. De a tél mégis különös varázst ad a Szeged kör­nyéki tájnak. Ha leesik és megmarad a hó, végtelen fe­hér palástját csak apró ösvények csíkozzák vagy a ne­héz gépek talpnyomai. Hadd villantsunk fel néhány kockát az igazi alföldi télből! A gépek nyomán elballag a gyalogos is a kötésig érő hóban Mtmmgmmmsmm mmü" hu v * | • s . .. Mmmm&Wkm&rM'. cp * WMmm^MMm m $& ­Csak egy keskeny ösvény köti a távoli tanyát a falu áramköréhez Lesen a vadász és a - vizsla... Somogyi Károlyné felvételei Tor... tor... disznótor Homoki tanya. Az 1900-as évek elején kis dombra épí­tették, hogy megállja az időt. Megállta. Póka Istvánék 1931 óta lakják. Az öregember most 76 esztendős. Nyugdíjas. A rúzsai Juhász Gyula Tsz­ből kapja minden hónapban az öregségi járadékot, s az asszony is néhány forintot. Nem nagy pénz, nem nagy összeg. De jól jön, nem tud­ják nélkülözni. Meg aztán jár a háztáji is. Itt a tanya kö­rül el-elbóklásznak, felnevel­nek egy-két hízót, aprójószá­got. Tisztességgel, becsület­tel élnek. élünk vele. Minden héten két terem itt egy kis bor ezeken liter olajat elfogyasztunk — az öreS tőkéken. Meg hát a . malacból is elrakok én zsír­igy az asszony. ban töpörtőt szaionnát, húst. Hát előkerül a lábas is. nem nagyon élünk. vele. Aztán elbeszéljük azt a ré­gi időt, amikor erre kisike- X7~ • Csendes kis redett a pénzük. Nagy ese­mény volt. Szorgoskodik a Ne legyen rosszabb! disznótor ez. Nóta se hangzik, a poharak se koc­höllér. A cannak. Elkéstek az ebéddel, ló* a-L. , .-.,1 „„i majd vacsorára, jó vacsorára ket oreg meg all az ajtó mel- egyJ kis levestj ' egy kis lett, nézik a munkát, nem paprikást megfőz az öreg­sajnálják a szót. Elmondják asszony. Aztán kész is. El­az életüket múlt — Egy vacsoráért nem tu­— En egy osztályt jártam dok annyit dolgozni, nem is — így az öregasszony —, de akarok. azért olvasni elég jól olva- Szóval, Pókáéknál nem sok. Iskola helyett várt a munka. Annyi búzát felver­Fák és öregek Hangulatos a tanyaud­var. Igaz, magán hordja a gazda korát, árulkodik. Megroggyánt az üres kukoricagóré, a kerítés­ből el-elfogytak a deszkaka­rók. Mindjárt a tanya előtt hatalmas öreg eperfa. Fe­ketén gubbaszt, didereg a télben. Arra, odébb meg egy fehér nyárfa, ö is fázik. Le­vetette már régen leveleit, menyasszonyi fátylát. Régi, öreg fák ezek, nem is Póka István ültette őket. Olyanok, mint az emberek, önkéntelenül, ha rájuk né­zek, az öregember, meg az öregasszony jár az eszemben. Most disznótor van a ta­nyán. Levágták a malackát, a nyári konyhában dolgozik vele Sebők Ferenc böllér. Póka István gyenge már a munkára, eltelt rajta 76 esz­tendő. Leginkább kézhez ad­ja a szerszámokat, edényeket. A felesége is. Jó segítség Vas Imréné, kaparja a belet — Világosodással vágták le a malackát. Fél 9-re már be is hozták. Második esztende­je vág itt Sebők Ferenc. Én magam nem bírom csinálni. Igy aztán akkor vágunk, amikor ráér a böllér. Az ün­nepekre meg elfogy az en­nivaló, nincs mit enniük a disznóknak. öröm, inkább gond a disznó­tor. Az öregasszony beszéde­tem, hogy maga annyit nem ^ Elmondja gyorsan, hogy is látott. Az uram meg egy most is ^^ egy tehenot osztályig sem vitte. Azért megéltünk. Nincs, aki megegye Régebben, amikor még fiatalabbak voltak, akkor nagyobb lako­mákat rendeztek. Nagy hí­zókat vágtak, amikor éppen szerencsés volt hozzájuk az esztendő. Régen volt. — Van nekem egy szép lá­basom. Még 1940-ben vettük Szegeden. Öntöttvas lábas, le se ment a máza. 15 liter be­lemegy. Azt szoktam telefőz­ni paprikással. De most már minek? Nincs, aki megegye. Azért vágunk csak ilyen kis malackát Telni telne éppen séggel nagyobbra, dehát nem meg egy borjút, azzal „pi­hennek" a télen. A napok Szóba jön a televízió. Az meg múlnak. Mindjárt rá­öregember mozdul. Aztán juk kopog a karácsony. A már mondja is. Először Sze- kályhán megfő majd a töl­geden látott tévét a kirakat- tött káposzta, megsül a húr­ban. Bejött a városba vásá- ka-kolbász. Aztán a kancső­rolni. Egyszercsak látja ám, ^ csüiog a „tövidinka" le­hogy mozog a kirakat. Embe- ve Ennyi lesz az ünnep, de rek vannak ott, a folyó part- mégis öröm. ján és bográcsban főzik az _ Azért öröm a kará­ételt. Oda tapadt a kirakat- CSOny, mert megérjük. Nem hoz, nézte, nézte, hinni se tudom, több ünnepre futja-e akarta. Nagy csoda. még? A tanyákra, az ő tanyájuk- Az öregek 48 éve házasok, ra még nem jutott el a fény, Kint jön már, lépeget az a villany. Igaz, vezetgetik er- este. Lassan lámpát kell refelé, áldoznak rá a tanyasi gyújtani. A gyepes tanyaud­emberek, de nekik már eh- varon két fa vigyázza a por­hez nem lesz szerencséjük, tát. Az eperfa feketén, ko­így múük el az élet. moran néz az égre, a nyár­— Esténként hamar lebú- fa kicsit vidámabban, fehé­junk, elbeszéljük, hogy ve- rebben. Talán évtizedek óta gyünk-e malacot, vagy ne. jegyben járnak. Igy is ma­Aztán már alszunk is. Gyere- radnak. Az évek, a disznóto­keink sohase voltak, nem rok mennek, szaladnak, a születtek. Amúgy meg ritkán Póka-tanya megmarad ilyen­nyitják ránk az ajtót. Pedig nek. örülnénk és örülünk is. Ha Jövőre se legyen rosszabb jó ismerős jön erre, telemer- disznótoruk. jük a kancsót, mert mindig Sz. Lukács Imre Nyugati partnerek Az igazgató asztalán név- emberek előtt a legfontosabb jegykártyák. Jó kapcsola- gombaölő szerekkel kapcso­tokról árulkodnak. Hidas Fe- latos tudnivalókat. Szegény Honfoglalás renc, az AGROKER igazga­tója már mondja is: — Mostanában jöttem ha­za Franciaországból. Gazda­sági szakemberekkel két he­nak, tanulságosnak értékeljük a látogatást. Több neves cég = ; . . Aiu^ík ismerik hazánkban, s a mi nél jártunk és remélhető, területünkön. Jelei;t6s mér. hogy ez a jövőben gyümöl esőzni fog. A szegedi, a szegedi járási Szép nevet kapott annak idején a csen­gelei tsz: a Honfoglalás nevet. Ám évek során bebizonyosodott, hogy nem szolgált rá. 1961-ben alakult a közös gazdaság, jelenleg az összes földterülete 1907 hold. Igen kedvezőtlen a talajadottsága, az át­lagos aranykoronaérték holdanként nem éri el a 7 aranykoronát. Igaz, van már arra példa, hogy a sivány homokon, a há­rom-négy aranykoronás földeken is lehet valódi nagyüzemet teremteni. Legszebb példáját adták ennek a forráskútiak, ahol a Haladás Termelőszövetkezet rangos hir­re. jó hírre tett szert. Nem így a csenge­leiek. A rendszeres ártámogatás, állami segítség ellenére is évről évre mérleg­hiánnyal zárják az esztendőt. A növénytermesztés valamennyi ágaza­tában igen-igen magas az önköltség, vesz­teséges a termelés. Nemcsak a kedvezőt­len talajadoltságokkal van itt hiba, ha­nem a talajerő-utánpótlással is. Alacsony az állatsűrűség, minden 100 holdra 5,7 számosállat jut. Ugyanakkor magas az ab­rakigényes sertéstenyésztés és -tartás ará­nya. A számok bizonyítanak; az egy te­hénre jutó évi tejtermelés 1712 liter, az egy kilogramm sertéshús előállításához 10.9 kilogramm abraktakarmányt hasz­náltak fel, ami igen magas. Igen alacsony a munkaintenzitás és a termelékenység. Két esztendővel ezelőtt az egy dolgozó tagra jutó munkateljesí­tés 77 nap, tavaly pedig 140 munkanap. Ugyanakkor évről évre növekszik az improduktív dolgozók aránya. Még néhány számadat: 4 év viszonylatában a száz fo­rint halmozott termelési érték előálb'tásá­val kapcsolatban 71-től 135 forint anyag­költség, illetve 122-től 196 forint össz­költség merült fel. Az állami támogatás nélkül a közös gazdaság tiszta vagyona évenként több mint egymillió forinttal csökkenne és igen rövid idő alatt a ter­melési és pénzügyi alapjait felélné a szö­vetkezet. Mondanunk sem kell, hogy egyáltalán nem kielégítő a közös gazdaság vezetői­nek tevékenysége, nem képesek kimozdí­tani nehéz helyzetéből a gazdaközösséget és vezetésük mellett az egyszerű újrater­melés feltételei sem valósíthatók meg. Mi lesz a Honfoglalás sorsa? Szanálásra ja­vasolják. Szomorú sors. Az üllési Kossuth Termelőszövetkezet után a csengelei Hon­foglalás Tsz is „becsukta" a kaput Ilyen szép név becsületes munkát, ered­ményeket érdemelt volna. Még Csenge­• lén is. l. l gazdaságokba és a Csongrád dünk Jelentkeznek a nyu­megyei termelőszövetkeze- gati partnerek és felkínál­tekbe már korábban is szál- jdk áruikat. Ha számunkra lított vegyszereket a párizsi örömmel dolgozunk velük. MXNOC. Egyik közkedvelt gombaölő szer a Titán—45. Kísérleti szerként került el a homoki tájra, lisztharmat el­len kitűnően védekezhetnek vele. A másik neves szer a Karathán. Ez sem ismeret­len már megyénkben. A kül­döttség felkereste a Pechi­ney—Progil lyoni gyáregysé­gét is. — Tanulmányoztuk a sző­lők növényvédelmét, az otta­ni eljárásokat, nem utolsó­sorban megismerkedtünk a gyárak kereskedelmi és szak­tanácsadási szervezetével, szolgáltatásával. Különösen hasznos lehet a csomagolás­technikánk megjavításában, raktározási gondjaink meg­könnyítésében ez a látoga­tás. De legtanulságosabb mégis az, hogy számos új növényvédő szerrel ismer­kedhettünk meg, amelyek a jövőben a gomba- és rovar­kártevők elleni küzdelemben nélkülözhetetlenek, hiszen nálunk ma tart a DDT-men­tesítési program, utána meg kell azonnal találnunk ha­zai viszonyok között a leg­alkalmasabb, legnagyobb ha­tású vegyszereket. December 10-én Budapes­ten a minoc cég fogadást adott. Ismertették a kutató­intézeti es gyakorlaM sjaüfe Európa egyik legnagyobb vegyi gyára a Pechiney— Progil. A magyar gazdasági delegáció a lyoni gyáregy­ségében járt. Annál is inkább iTi^In i « Tire™™ érdekes ez, hiszen a Kupro­tet töltöttünk ott. Hasznos- zán Szup^er D komb£ált gombaölő szert nagyon jól ismerik hazánkban, s a mi tékben használnak fel be­lőle a termelőszövetkezetek. — Ma már így kereske­Hideg lesz, Jóska A gyerek álldogál a csatornaparton. Vízhor­dónak fogadták fel, még a nyáron, most meg vi­gyázza a kerékpárokat. Nem kell a víz, ki inna ilyenkor? Legfeljebb meleg teát, forralt bort. De hát arra nincsen meghatalmazása a gye­reknek, különben is honnan hozhatná? Mesz­szi a hazai föld, megle­het 18—20 kilométerre is, az ásotthalmi tanya­világ. Mert onnan in­dulnak el minden haj­nalon, már öt órakor, biciklire pattannak, s jönnek el ide, Doma­szék meg Zákányszék közé. Igy hozza a mun­ka. Az este veti őket haza. — Valamennyien ásotthalmiak vagyunk. Onnan járunk naponta. ,Jó nekem ez, 800 forin­tért fogadtak fel, s rá­adásul még 144 forint biciklipénz is jár — mondja Simon Jóska. A gyerek 16 eszten­dős. Nem sikeredett ta­nulónak állnia, mert a szövetkezetekben már megelőzték. Igy aztán idejött a brigádhoz, s dolgozik, mint a többiek a szegedi vízgazdálko­dási társulatnál. — Az apám meg Rösz­kén dolgozik az Alsó­tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóságnál. Hetenként kétszer jön haza. Jó ez, csak egy kicsit hideg van. — Nem is tanulok én most már, jó helyre áll­tam. Nem soká elvisz­nek katonának, talán akkor, ott sikeredik va­lamilyen szakma. Mondom a gyerek­nek: — Azért ne add fel! Szakmát addig is tanul­hatsz. Hümmög, bólogat a gyerek. Átfázott már reggel óta, meglehet, az esti meleg szobára gon­dol. A főtt ételre. — Azért tanuljál, Jós­ka — mondom ismét. Holnap hidegebb lesz Sz. L. I. A DÉL-DUNANTÜLI RÖVID- ÉS KÖTÖTTÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT ezúton értesíti kedves vevőit, hogy a lelfö rozdsf Megfogyatkozott árukészletét a lakosság zavartalan áruellátása érdekében mielőbb egészítse ki raktárainkban levő bő választékból, melyet azonnal szállítunk. Lerakataink: PÉCS, Megyeri u. 78. KAPOSVÁR, Jutái u. 6. SZEKSZÁRD, Béketelep. Gyors kiszolgálással állunk rendelkezésére. V. 86 870 KEDD, 1968. DECEMBER 24. DEL-MAGYARORSZÁG P

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom