Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-17 / 295. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! DEL~MAGYARORSZÁG WSULSIA m a„g y a r ,s z o c t a lisja munkáspárt l apja 58. évfolyam, 295. szám Ara: 70 fillér Kedd, 1968. december 17. Az arab államok nem élezik a válságot Űjabb tűzpárbajban rob­bant ki az immár hetek óta vibráló közel-keleti feszült­ség. A tüzérségi lövedékvál­tásra ismét izraeli és jordá­niai erök között került sor. Az Amerikában tartózkodó Dajan tábornok, izraeli had­ügyminisztert megkérdezték, mi a véleménye Husszein ki­rály állítólagos — később meg is cáfolt — nyilatkoza­táról, amely szerint Jordánia lemondana a Jordán folyó nyugati partján levő, izraeli megszállás alatti területeiről, ha ott autonóm állam léte­sülne palesztinai arabok szá­mára. Dajan elképzelhetet­lennek minősítette egy ilyen ammani javaslat létét és ki­jelentette: ha véletlenül még­is elhangzott. volna, annak kizárólag „szondázás jellege" lenne. William Scranton, volt pennsylvaniai kormányzó, aki Nixon különmegbízottja­ként körutat tett a Közel­Keleten. hétfőn egy tv-nyi­latkozatban megismételte ko­rábbi kijelentéseit arról, hogy az Egyesült Államok­nak „egyenlő elbírálásban" kell részesítenie minden ál­lamot ebben a térségben. Scranton leszögezte, hogy az Egyesült Államoknak „egyre kevesebb barátja marad az arab államokban", ahol a vezetők ugyanakkor nem tö­rekednek a válság kiélezésé­re, a Szovjetunió pedig több ízben is késznek mutatkozott arra. hogy közreműködjék a feszültség csökkentésében — állapította meg Scranton. II VDK nyilatkozata a párizsi huzavonáról Rövid moszkvai tartózko­dás után tovább utazott Pá­rizsba a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítás! Front de­legációja, amely Tran Buu Kiemnek, a DNFF Központi demi tárgyalásokat január 20., a Nixon-kormany beik­tatásának időpontja előtt. Ennek a nyilvánvaló tény­nek a fényében nem hang­zott valami meggyőzően Bizottsága elnökségi tagjá- Clifford amerikai hadügynu­nak vezetésével tegnap este niszternek az a kijelentése, meg is érkezett a francia amely szerint „az ügyrendi fővárosba. Mint ismeretes, kérdésekben csak Hanoi és eddig a megbeszéléseken Saigon között van a vita" és Binh asszony, a küldöttség az Egyesült Államok ebben helyettes vezetője képviselte a kérdésekben érdektelen. a DNFF-et. A tanácskozás érdemi részének megkezdése továbbra is késik. Ennek oka — mint arra a VDK de­legációja hétfői nyilatkoza­tában rámutatott —, hogy Washington és Saigon még formai kérdésekben is igyek­szik kérdésessé tenni a kon­ferencia négyes jellegét. En­nek a fontos politikai kér­désnek a jegyében javasolta a DNFF és a VDK küldött­sége, hogy a négy küldöttség kerekasztal körül helyezked­jen el, a tetszése szerinti he­lyen. Az Egyesült Államok és a saigoni kormány kül­döttsége mindazonáltal ki­tart saját, képtelen elgondo­lásai mellett és ezzel meg­akadályozzák, hogy az érte­kezlet, amelynek már no­vember 6-án meg kellett Egy kérdésre adott vá­laszból azonban kitűnt, hogy Clifford nincs túlságosan jó véleménnyel szövetségeséről, a saigoni kormányzatról. Clifford szerint egyébként a politikai és a katonai ren­dezést el kell választani egy­mástól. mert nincs értelme az Egyesült Államoknak 540 000 katonát tartania Dél-Vietnamban addig, amíg a politikai rendezésben meg nem állapodik Saigon és Hanoi. „Ez nem kötelessé­günk" — mondotta. Clifford egyébként nyilat­kozatában azt is kijelenti, nem zárja ki annak a lehe­tőségét, hogy Johnson elnök még január 20-a, azaz hiva­talának átadása előtt talál­kozik Koszigin szovjet mi­volna kezdődnie, munkához niszterelnökkel. lásson. A helyzetért teljes mértékben az Egyesült Alia­mok és a saigoni rezsim vi­seli a felelősséget — mutat pá a közlemény. A kommentátorok: emlé­keztetnek arra, hogy ez csak az amerikai—saigoni huza­Clifford azzal érvelt a -ta­lálkozó időszerűsége mellett, hogy a hivatalba lépő Ni­xon-kormányzat más fontos problémákkal is szemközt találja magát. Nixon viszont feltehetően ellenzi Johnson vona új formája és a haló- és Koszigin találkozóját, mert gató taktika mind félreért­hetetlenebb. Szinte teljes bi­zonyossággal arról van szó, hogy az amerikai és a sai­goni delegáció nem akar ér­saját maga akarja kialakí­tani az amerikai politika arculatát. Feltételezhető, hogy a Szovjetunió is egyet­ért ezzel, hiszen Moszkvában Bérmunka — 150 ezer dollár értékben A Szegedi Ruhagyár és a szabadkai Zeljeznicar együttműködése A ruhaipar országosan előreláthatóan négy száza­lékkal növeli termelését 1968-ban az előző évihez mérten. A szocialista or­szágokba irányuló export várhatóan 6 százalékkal lesz több a tavalyinál és mint­egy 40 százalékkal emelke­dik a ruhaipar tőkésexport­ja. Figyelemre méltó, hogy miközben a hazai kiskeres­kedelmi forgalom összességé­ben 6 százalékkal emelke­dett, a ruházati cikkek for­galma 7 százalékkal nőtt Bár fokozódott a vásárlóerő, a kereskedelem változatlanul nagy készletekkel rendelke­zik és egyelőre nem kívánja igénybe venni a ruhaipar teljes kapacitását. A ruha­gyárak most ezért keresnek új lehetőségeket, s javítják munkájuk minőségét, hogy külföldön is piacot találja­nak termékeiknek. A Könnyűipari Minisztéri­umban néhány napja tartott tanácskozáson Ábrahám Ist­ván, a Szegedi Ruhagyár igazgatója bejelentette, hogy a Szegedi Ruhagyár Jugo­szláviából vállal bérmunkát. A vállalat vezetői elmondot­ták, hogy együttműködési szerződést kötöttek a sza­badkai Zeljeznicar konfek­cióüzemmel. A két testvérváros. Szeged és Szabadka, kapcsolatának történetében méltán nevez­hetjük 1968-at mozgalmas esztendőnek. A szabadkai vállalatok az idén másodszor mutatták be termékeiket a Szegedi Ipari Vásáron és viszont a szegediek, s néhány Csongrád, illetve Bács me­gyei vállalat a szabadkai kézműipari vásáron. A köl­csönös termékbemutatók elő­segítették a határmenti áru­csere-forgalom növekedését, sőt megteremtették a válla­latok kooperációs kapcsola­tainak kiszélesítését is. A szabadkai konfekcióipari vál­lalat vezetői a szegedi vá­sáron figyeltek fel a ruha­gyár munkájára, bemutatott termékeinek minőségére. Néhány napja véget értek a két vállalat közötti tár­gyalások. A szegediek vál­lalták, hogy a szabadkaiak megrendelésére 1969. márci­us 20-ig 65 ezer férfinadrá­got, több ezer sportszabású zakót és március 31-ig 10 ezer öltönyt készítenek. Az anyagot a jugoszláv vállalat bocsátja a Szegedi Ruhagyár rendelkezésére. A bérmunka értéke 150 ezer dollár lesz. A szegedi gyárban már megkezdték a felkészülést. A tervek szerint decemberben tíz munkaszalag kezdi meg a szabadkaiak által rendelt nadrágok, zakók és öltönyök gyártását. Több új célgép beállításával, a technológia korszerűsítésével igyekez­nek megalapozni a jó mun­ka feltételeit. A dolgozók kisebb csoportjai máris hoz­záfogtak a betanuláshoz. A hozott anyagból ugyanis nem szabad osztályos árut készí­teni, más szóval minden da­rabnak exportképesnek kell lennie. A szegedi és a szabadkai vállalat együttműködése elő­reláthatóan tovább bővül a közeli hónapokban. Máris tárgyalásokat folytatnak ar­ról, hogyan tudnák erősíte­ni termelési kapcsolataikat és közösen újabb piacokat szerezni a nyugati országok­ban. tudják, hogy a Johnson kor­mányzat már csak napok­ban számolhat. A tárgyalások tartalmáról Ky alelnök, a dél-vietnami küldöttség irányítója nyilat­kozott a U. S. News And World Report cimű ameri­kai magazinnak. Azt fejte­gette, hogy a tűzszünet ki­mondásához előzőleg alapve­tő megegyezésre van szük­ség a politikai problémákat illetően. Ky nem beszélt az amerikai csapatok kivonásá­ról, viszont követelte a sze­rinte Dél-Vietnamban levő „északi kommunista csapa­tok" visszavonását. A Saigonból érkező kato­nai jelentések hétfőn is arról számoltak be, hogy a B—52-es amerikai nehéz­bombázók újabb nagyszabá­sú támadásokat, intéztek a kambodzsai határ és Saigon között elterülő őserdőkben vezető partizánútvonalak el­len. Több katonai összecsa­pásra is sor került ebben a térségben. Az amerikai és dél-vietnami felderítés je­lentései szerint a dzsungel­ben nagvszabású parti zán­erőket vontak össze egy Sai­gon elleni támadásra. Hétfőn Berlinben meg­kezdte tanácskozásait a Szak­szervezeti Világszövetség fő­tanácsának 18. ülésszaka. Szombaton és vasárnap Ber­linben ülésezett az SZVSZ végrehajtó bizottsága és a végrehajtó bizottság irodá­ja. A főtanács ülésezésének el­ső napirendi pontja: az SZVSZ feladatai a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom egységének kibontakoz­tatása, a munkásosztály gaz­dasági és szociális követelé­seinek megvalósítása, továb­bá a békéért, a nemzeti füg­getlenségért és a vietnami amerikai agresszió végleges beszüntetéséért folytatott harcban. A továbbiakban a 7. szakszervezeti világkong­resszus összehívásának, » szakszervezeti káderek kép­zésének problémáival, vala­mint a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentésével fog­lalkoznak. Az ülésszak első napján a Szakszervezeti Világszövet­ség tagjainak sorába a kö­vetkező országok demokrati­kus szakszervezeti szövetsé­geit vették fel: Dahomey, Gambia, Irak. Szudán, a Fü­löp-szigetek, Réunion, Cey­lon és Peru. A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsa berlini ülé­sének első napján Pierre Gensous főtitkárhelyettes mondotta el az SZVSZ tevé­kenységével foglalkozó be­számolót. KCST-tanécskozás Lipcsében A KGST vegyipari állandó bizottsága 1968. december 10. és 13. között Lipcsében meg­tartotta 30. ülését. A bizott­ság ülésén a magyar delegá­ciót dr. Szekér Gyula, a ne­hézipari miniszter első he­lyettese vezette. A KGST és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság közötti egyezmény értelmében a bizottság ülé­sén részt vett Jugoszlávia küldöttsége is. A bizottság megvitatta a KGST-országoknak a vegy­ipar és a cellulóz-, papír­ipar területén 1970 utáni együttműködésében mutat­kozó egyes fő problémák ki­dolgozásával kapcsolatos munkák előzetes eredmé­nyeit. Megvizsgálták és jó­váhagyták a KGST, mező­gazdasági állandó bizottsá­gával egyeztetett tájékozta­tást, a KGST-országok táv­lati műtrágya- és növényvé­dőszer-választékáról, vala­mint szabványosítási ajánlá­sokat fogadtak el számos vegyipari termékre. A bizottság jóváhagyta az 1969. évi munkatervet és a bizottság által tárgyalt ösz­szes kérdésben megfelelő ha­tározatokat fogadtak el. A bizottság ülése a barát­ság és egyetértés légkörében zajlott le. KISZ vándorzászló a határőrség leg jobb kerületének Katonai díszelgés Vasárnap a határőrség kiskunhalasi parancsnoksá­gának laktanyájában ünne­pélyesen, a hozzátartozók jelenlétében tettek esküt a határőrséghez bevonult újoncok, közöttük szegedi és szegedi járási fiatalok is. Ezzel együtt másik nagy esemény zajlott: a déli ha­társzakasz őrzésével megbí­zott határőrkerületek idei legjobbjának, a kiskunhala­sinak átadták a KISZ Köz­ponti Bizottságának vándor­zászlóját. Az ünnepségen, a katonai díszelgésű aktuson részt vett Németi József vezérőr­nagy, a belügyminiszter első helyettese, Szabó Gusztáv vezérőrnagy, a BM. határ­őrség országos parancsnoka és Tárcsái Tibor vezérőr­nagy, a BM karhatalom or­szágos parancsnoka is. Ott volt a Csongrád megyei pártbizottság képviseletében Czifra Pál, és az ideiglene­sen hazánkban tartózkodó szovjet katonai egységek több meghívott képviselője, valamint a Magyarországon tartózkodó NDK-katonakül­döttség. Kürtszó jele után a felso­rakozott egységeket köszön­tötte és megszemlélte Néme­ti József és vele együtt Du­dás István, a határőrség ke­Á rádió és tv közvetítése az országgyűlésről Az országgyűlés ülésszakáról a rádió szerdán és csü­törtökön a déli hírekben és a 19 órakor kezdődő Esti Krónikában hangképekben, tudósításokban számol be. A televízió 18-án és 19-én a híradóban, 18-án pedig 19.30 órai kezdettel külön kiadásban számol be az országgyű­lés ülésszakáról. Török Imre felvétele A KISZ vándorzászlójának átadása rületi parancsnoka. A kato­nazenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Gazsó Béla alezredes a határőrség ke­rületi parancsnoksága nevé­ben üdvözölte a hozzátarto­zókat, az eskühöz felsora­kozott újoncokat, s méltatta a haza iránti kötelességtel­jesítés jelentőségét. Ezután hűségesküt tettek az újoncok. Bibók Béla ha­tárőr az újoncok nevében megígérte, hogy hűek lesz­nek esküjükhöz. Szavait be­fejezve megcsókolta a csa­patzászlót. Pergett a dob, áttörök hozták a KISZ Központi Bizottságának zászlóját, amit Bodó Károly, a KISZ KB helyettes osztályvezetője adott át az egységnek. A vörös selyemzászlót Ludá­nyi Ferenc százados, a ke­rületi parancsnokság KISZ­bizottságának titkára vette át, zúgó hajrá közepette. — Újoncok esküje Az esküt tett határőröket, szüleiket köszöntötte Szabó Gusztáv, s gratulált a kis­kunhalasi terület határőrei­nek a KISZ vándorzászlójá­nak kiérdemléséért. A megkapó ünnepség az Internacionálé hangjaival, majd az egység díszelvonu­lásával ért véget. A jó ebéd után a határ­örök és hozzátartozóik jó ideig együtt maradtak, be­szélgettek. Az édesanyák mindegyike különböző mó­don ugyan, de lényegében azonos nyugalommal, jóér­zéssel állapította meg: „Jól nézel ki. fiam!"... Miért kapták a kiskunha­lasi kerület határőrei a ván­dorzaszlót? Sok-sok össze­tevője van ennek. Summá­zottan talán annyit róla: kiváló eredményeket értek el a kiképzésben, a határ őrzésében, az együttműkö­désben a lakossággal, s ál­talában az emberi helytál­lásban. Része mindennek, hogy az egység katonái egy év alatt több mint 3 ezer dicséretet kaptak, harminc­hat úttörőcsapattal van rendszeres kapcsolatuk, a kerületben hat a határőr­községek száma, öt alegy­ség tagjai viselik zubbonyu­kon a kiváló alegységet jel­ző ezüstsávot. A határőrök 12 hónapban. önként több mint 226 liter vért adtak a szabadságukért harcoló hős vietnami népnek. Dudás István, a parancs­nok a KISZ zászlajának el­nyeréséről találóan állapí­totta meg: — A tisztek, tiszthelyette­sek és a sorállomány együt­tes, átlagon felüli köteles­ségteljesítésének, odaadásá­nak köszönhető, hogy az egység átvehette a zászlót. Ez a nagy tiszteseség köte­lez is. BL SL 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom