Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Fürdőkádak vagy traktorok Elfolynak-e a milliók? Az állam nagy-nagy jóindulattal dotálja a mezőgazdaságot, kezdve az alkatrészektől, az új gépek gyártásáig, javításáig, sőt eladásáig, ugyanakkor dotálja a termelőszövetkezeteket is. Végeredményben tehát meggondolandó, mennyi segítséget is érdemelnek ott, ahol 5—8—10 milliós beruházásokkal kacérkodnak, épületeket, technikai eszközöket, berendezéseket, alkatrészeket, külön adminisztrációt hoznak létre, amikor már ilyen üzemek gazdag tapasztalatokkal, fejlett műszaki színvonallal termelnek. Felelőtlenség lenne ezt a végletekig hagyni, utat engedve millió és millió forintok elfolyásának. Nem a mindenképpeni konkurrenskedés a cél, hanem a meglevő létesítmények ésszerűbb, gazdaságosabb kihasználása, amire számtalan lehetőség kínálkozik, s inkább összefűzi, semmint elválasztaná a mezőgazdaságtól a gépjavító állomásokat. Fölösleges sirámok Kedvenc témája volt a termelőszövetkezeteknek a siránkozás; most ez nincs, most az nem kapható, rossz az alkatrészellátás. Előfordult valóban nem is egyszerkétszer. No de ennyire? A megyei AGROKER 1962-től 1965-ig összesen 253 millió forint értékű alkatrészt, 571 millió forint értékű gépet kínált eladásra, sikerrel. A gépállomások kiárusítást rendeztek, s ma is rendelkezésükre állnak a gazdaságoknak. Erre az esztendőre nem kevesebb, mint 38 millió forintos anyagértékesítési tervük van, az AGROKER-nek pedig 45,5 millió nyitókészlete volt gépekből év elején, az alkatrész-készlete pedig mind minőségben, mind választékban kielégíti az igényeket Problémákat okoz,' hogy a közös gazdaságok a megállapodások ellenére a fizetési határidőket nem tartják meg. Kétségtelen az is: a szövetkezetekben félhalmozódó alkatrészek mind a gépjavító állomásoknál, mind az AGROKER-nél készletnövekedéshez vezetnek, ami népgazdasági szinten egyáltalán nem közömbös, hiszen abnormális arányokat — némiképpen eltúlozva — alakíthat ki. Egy figyelemre méltó adat: az AGROKER vevőkörének 35—40 százaléka idegen, más megyékből tevődik ki. Világos tehát, hogy a Csongrád megyeiek szaladgálnak máshová alkatrészért, más megyékből viszont ide kocsikáznak. Drága fuvar ez még a termelőszövetkezeteknek is. A kecske meg a káposzta Igen, volt már rá precedens, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt Egy kezdeményezés — a normálhoídas javítás. A balástyai Felsőgajgonya Tsz-ben jártak jól vele. Eleinte kísérletezett a gazdaság, addig-addig, hogy megsokallották a költségeket Az egy normálholdra vetített javítás 52 forintba került Kötöttek egy alkut a gépjavító állomással, éves átlagban 32 forintot fizetnek, a többi már nem a gazdák dolga. Jól kijöttek, mindkét fél megelégedésére. Olyan 25—26 forint lett végül is az egy normáiholdra eső javítási költség. Tudunk olyan termelőszövetkezetről, ahol ez a költség meghaladja a 125 forintot Bonyolult, sokágú, sokirányú folyamat ez az időszak, a gépjavító állomások sem illeszkedtek még bele tökéletesen az új lehetőségekbe, a közös gazdaságokban pedig rendszertelen, több helyen megalapozatlan, szervezetlen az egész ilyen irányú munka, a túlzott önállóságra való törekvés. Tszközi vállalkozásban is lehetne eredményesen működtetni gépjavító üzemet, de a jelenlegi adottságok, különösen Sándorfalván, ezt nem indokolják. Közös érdekeltséggel A lényeg: ne szakadjanak el a mezőgazdaságtól a gépjavító állomások, találják meg az összehangot, hogy különböző formákban, közös érdekeltséggel együtt munkálkodjanak, jobban és kölcsönösen megelégedve egymással. Továbbra is részét képezzék a mezőgazdaság technikai bázisának, fő feladatuk a termelőgazdaságok igényének az eddiginél jobb kielégítése legyen. A nagyfokú gépesítés nagyfokú javítással, szolgáltatással jár, s ez kölcsönhatásban áll egymással. A javítás biztonságát ma a gépjavító állomások szavatolják. Kinőtték a régi ruhát. az új pedig még nem testhez álló. Veszteséggel, improduktív munkával, felduzzasztott adminisztrációval, alvállalkozásokkal tarkított hónapokat élnek. A munkásoknak fizetés, megélhetés kell, különben a kipróbált gárda hűtlen lesz munkahelyéhez. Nekik mindegy az is, milyen névtábla csüng a kapun, csak boldoguljanak, becsületes keresethez jussanak. Ehhez viszont az szükséges, hogy továbblépjenek, bátrabban lépjenek, s tegyék érdekeltté a termelőszövetkezeteket is a jobb kapcsolat kialakításában. Számolni mindenütt tudnak, ma már egy nagyüzem a számolásból ék Ha válaszút elé kerül, nyilván az olcsóbbat, jobbat veszi el, ami nemcsak a népgazdaság érdeke, de önmaga újrateremtésének alapfeltétele. Egyeztetni a célokat és az érdekeket; közelebb kerülni egymáshoz — ez az alap, amire építeni lehet. Az állam végül is nem pénzeszsák, nem fogja két marékkal szórni a milliókat, különösen akkor nem, ha a beruházott, befektetett anyagi, szellemi érték nem hasznosul, bizonyos időn túl elveszti aktivitását, érdekellentéteket, termelési problémákat szüL Az új mechanizmus éppen ezért és nem ennek ellenére van. Sz. Lakács Imre Szorgalom, tudás A szocialista munka szőregi üzemébon Varázsa van ennek a viszonylag kicsi üzemnek, mint egy szerény, de sok jó ízléssel berendezett lakásnak. Virágok, rend mindenütt, de nem valamiféle kínosan szigorú parancsolt rend, hanem olyan, amelyikben mindenkinek benne van a saját egyénisége, aki ebbe a környezetbe tartozik. Többször is jártam itt mór, s jólesik viszszatérni. Ilyen a Csongrád megyei MÉK szőregi tartósító üzeme. Az elsők között alakultak itt évekkel ezelőtt szocialista brigádok, s azóta már négyszer (maj most ötödszörre) nyerték el ezt a szép címet ugyanazok a munkások, főleg asszonyok, lányok. Tán csak a „főnökük" férfi, Faragó Béla üzemvezető. Az együtt-töltött évek eredménye az is, hogy ez az üzem elnyerte a „Szocialista munka üzeme" címet is. Őrzik ezt a szép nevet most is. Már csaknem bizonyos, hogy szorgalmukkal, lelkes összetartásukkal jövőre is megtartják. A lélektani motívumok helyett hadd válasszam a könynyebb megoldást, hadd mondjam el, hogy a két szocialista brigád — a Hámán Kató és a Kossuth — (e két brigádba tartozik az üzem egész kollektívája), erre az esztendőre 1 millió 687 ezer forint tiszta gazdálkodási eredmény biztosítását vállalta. Ebben már benne volt az a többlet is, amivel a forradalmi jubileumi évfordulóknak akartak emléket állítani, a maguk módján. Látszatra egy nagy szám az 1 millió 600 egynéhány ezer forint. De nem lehet azt könnyű szóval elmondani, mennyi szorgalmat, közös törekvést takar. Különösen nem, ha hozzávesszük, hogy ezt a tervet 12 hónap helyett 8 hónap alatt teljesítették. Miket gyártanak? Készítenek sok jóízű hordós káposztát, üvegekbe, fóliába csomagolt ecetes uborkát, paprikát, meg mindenféle konzervált zöldségfélét, ami a tartósítás fogalmába illik. Sose gondolunk ezekre a termékekre, amikor az „export", kerül szóba. Pedig már exportáltak a németeknek savanyú káposztát is, megkóstolták gyártmányaikat a jugoszláv kereskedők is, s nyilván nem véletlenül bizonyultak jó vevőknek. A két szocialista brigád tehát bebizonyította: egyszerű termékekből is lehet valutát csinálni, ha adnak a jó ízlésre és a kifogástalan minőségre. Lehet jó zamatokat, ízeket is exportálnL Tapasztaltam, hogy a sző igazi értelemében vett öntudatos emberek dolgoznak itt. Egyéni emberi örömüket lelik például abban is, hogy üzemük évről évre növekszik méreteiben, kapacitásaiban. (Hol van már a hajdani kidőlt-bedőlt falu petróleumgyár.) Legutóbb például az ugyancsak idetartozó kisüsti pálinkafőző üzemrész változott meg. Tulajdonképpen nagyobb nem lett, csak sokkal korszerűbb. Például nem főznek többé pálinkát drága importfával. Forró gőz hevíti a barackot a rézüstökben. Minden 30 mázsa gyümölcscefre kifőzéséhez 200 forinttal kevesebb értékű fútőenergiát kell most felhasználni, mint amennyit tavaly ilyenkor kellett. Mit is jelent ez? Egy mázsa anyagból 5—8 liter 50 fokos pálinka lesz. Hát a fizetések milyenek? Mondhatnám szerények. A női órabér 6 forint, meg 6,20 között mozog, a nehezebb munkát végző férfiaké 6,50 és 7 forint között váltakozik. Csakhogy a munka teljesítményekhez is van kötve, s mint Faragó Bélától hallottam, a terven felüli teljesítmények révén olykor a 9 forintos órabérátlag is kialakuL Csakhogy az üzemi munkát nem lehet egyedül a borítékon keresztül megítélni. Á kenyérkereső helyet „fel kell nevelni", s ha még nagyobb lesz méreteiben és hírnevében is, nagyobb lesz a jövedelem is, amit nyújthat. .J Azt hiszem, ez az újfajta gyári szemlélet is a szocialista brigádmozgalom szülötte. Csépi József Igényes vének Az angliai Brinning aggok házának lakói a napokban feltűnő folyamodványt intéztek az otthon férfi lakói nevében az igazgatóhoz. írásukban követelték, hogy a jövőben miniszoknyás fiatal lányok szolgálják fel az ételt. „Torkig vagyunk azzal, hogy mindig hosszú szoknyát viselő, idős nők foglalkoznak velünk. A környezetünk is haladjon a korral, különben úgy érezzük magunkat, mintha múzeumban élnénk." Merre IGAZI AMERIKAI A katolikusokról azt tartják, hogy türelmesek és belenyugvók. De ez nagyon régi ítélet. Sőt inkább csak — ige. Mert mostanában harcias és praktikus katolikusok is vannak. És bíráló katolikusok. XXIII. János maga adta ehhez az ösztönzést. Ám most sok-sok ellenzéki hang jut el a Vatikánba. Különösen a legutóbbi enciklika, a Humanae vitae óta. A Vatikán folyosóiról azt az értesülést hozta az Espresso, hogy az üzenetek egyharmada korántsem lelkes. Inkább csalódott, megdöbbent vagy nyíltan szembenálló. A modernizmus „hidrája" Sok ez. Különösen sok a fegyelem egyházi méreteihez, szigorához arányítva. És csak sokasodnak az ellenkezések, mert ez a lap is olyan hangokat penget, hogy VI. Pál a konzervatizmus vizeire akarja kormányozni Szent Péter hajóját. Már újabb három vagy négy hasonló hangú pápai dokumentum áll készenlétben ... az egyházi modernizmus „hidrája" ellen. S a pápa magatartását az Espresso így minősíti: „VI. Pál a maga Credo-jával és új magatartásával a régi típusú egyházi szellem bástyái mögé vonult vissza, pedig tudja, hogy csak a múlt van vele és nem a jövő." Tudja, vagy sem, erről nem jött hivatalos nyilatkozat a Vatikánból. De nemrég olyan hírt kapott föl a fáma, hogy VI. Pál lemond. Egyesek szerint akár egy esztendőn belül VASÁRNAP, rSjl® Smr/fm 1968. NOVEMBER 10 is, más jóslatok még 75 éves korára időzítik ezt az elhatározást. Senki nem erősítette meg és senki sem cáfolta ezt a kósza hírt. De több külföldi lapban is leírták, mint eshetőséget Az Europeo például igényként fogalmazta ezt meg egy egyházi tanácskozásról. „Vonja vissza vagy mondjon le" A „biztatás" így hangzik a tudósításban: „A német katolikusok 82. kongresszusán napvilágot látott egy manifesztum, amely felhívta VI. Pál pápát, hogy vonja vissza a Humanae vitae enciklikát vagy mondjon le!..." Mindenesetre tény — írja a továbbiakban —, hogy VI. Pál lemondása „hitelt érdemlő források" szerint négy éven belül várható. Hadd találgassák ezt inkább az egyházi lapok meg a polgári újságok. Mi inkább maradjunk annál a témánál, hogy mi fagyasztotta meg a légkört a XXIII. János örökébe lépett pápa körül saját egyházában. S idézzük újra az Espressot: „Valóban: egy konzervatív fordulat világos jeleinek vagyunk tanúi. A három alapvető dokumentum, amelyekkel VI. Pál pápaságának második ötesztendős időszakát megnyitotta (az új) Credo, a Humanae vitae, a bogotai beszédek igazi konzervatív eszkaláció megindulását jelezték." De ha ilyen törekvései vannak, miért fontolgatná a lemondást? Ezt az ellentmondást mi nem tudjuk fölfejteni. . Legfeljebb ismételten idézni tudunk rá, újfent nyugati lapvéleményt: ^ .. eltökélten végig akarja járni az utat, amelyre most lépett. Bizonyára attól tart, hogy ha nem fejezü be művét öt éven belül, később már nem lesz hozzá elegendő fizikai és szellemi energiája... a kizárólagos személyi kormányzás további öt éve bőven elegendőnek tűnik számára." A „süketség" — mint érv VI. Pál valóban címezget figyelmeztetéseket a progresszivistákhoz már hosszú ideje, máskor meg kedveskedéssel közeledett hozzájuk, akik XXIII. János alatt megbátorodtak. De a pápai intelmek nem sok haszonnal jártak. „Ez a süketség győzte meg végképp a pápát" — tudniillik arról, hogy „igyekezni kell", mert „a progresszivizmus már az egyház szívéig hatolt, egy pápa tekintélye támogatja, XXIIII. Jánosé, egy zsinat szava, a II. vatikáni zsinat, és minden földrészen elterjedt." A katolikus egyházban sok éles vita támad ezek miatt. A pesszimisták még . az egyházszakadás aligha reális veszélyét is fölemlegetik; mások szerint a pápával való szembehelyezkedés olyan méreteket öltött, hogy az már-már maga az új protestanizmus. Ha e szélsőséges ítéletek nem is reálisak, annyi bizonyos, amennyit az Europeo is írt summázatként: „A Vatikánnak és VI. Pálnak tudomást kell vennie a pozitív fejlődésről. amely az egyházon belül és kívül megnyilatkozik". SZ. S. I. Mini-gengszter Az apja legszívesebben börtönbe dugná, a polgármester teljesen tehetetlen vele szemben és a falu 800 lakosa retteg tőle: Filippo Mondello tízéves kora ellenére hetek óta terrorizálja a Messina közelében levő San Pierro Patti szicíliai község lakóit. A rövidhajú és élénk barna szemű fiú annyira hírhedt a faluban, hogy a nők elfutnak, ha megpillantják. Hosszú búniajstromából néhány adat: rendszeresen gyújtogat; megtizedelte a baromfiállományt; patkánymérget szórt a baromfiólakba; a mészárosnál felvágottat és húst lopott; betört a trafikba és cigarettát, rágógumit tulajdonított el. Kirabolta a falu mosodáját is. Fehér ingeket keresett magának és talált is ilyeneket, ezekben jár most ünnepi alkalmakkor. Több ízben megjelenik a falu kocsmájában is, s ha a kocsmáros nem vigyáz, Filippo sört és bort visz magával, hogy az italból erőt merítsen új gaztettekhez. Hiába próbálja az apja megfékezni. Filippo egy ízben már bekerült egy nevelőotthonba, de elszökött és visszatért gaztettei színhelyére. Az újságírók és a folyóiratok érdeklődését is felkeltette San Pierre Patti község minigengszter problémája. Sőt, már a televízió is bekapcsolódott. Filippo Mondello egy interjú során büszkén kijelentette: „Ravaszabb és bátrabb vagyok, mint James Bond. Két bandám van, az egyik itt San Piero Pattiban és a másik a szomszédos faluban." Az utánpótlás-bandavezért faiujában fagylalttal és borral próbálják megvesztegetni, hogy legalább néha egy pár napig •maradjon nyugton.