Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Hogyan lesz valakiből párttitkár? Szezonban 1800-ra is fel­szalad a Szegedi Konzerv­gyár dolgozóinak létszáma. A stabil munkaerő azonban most is ezer körül van. E számokhoz viszonyítva a párt­tagok alkotják a kisebbsé­get, száznál valamivel töb­ben. Eddig egyetlen párt­szervezet fogta össze a kom­munisták erejét nyolc üzem­részből, a TMK-ból és az al­kalmazotti munkakörökből. A viszonylag nagy létszámú pártszervezet azonban mind nehezebben tudott megbir­kózni a feladatokkal, s így vált szükségessé az erők egy­séges megoszlása. Az üzem­részek kommunistái külön­váltak a TMK-ban és az al­kalmazotti munkakörben dolgozóktól. Két pártszerve­zet alakult a sajátságos munkaterületeknek megfele­lően. A gyár vérkeringése A pártvezetőségbe és a tit­kári tisztségbe új, friss erők kerültek, hogy majd felnő­jenek vállalatuk feladatai­hoz, a munkáskollektívák, párttagok és pártonkívüliek munkájához, ügyes-bajos dol­gaikhoz, ahhoz a ritmushoz, amelyet nap mint nap üte­mesen lüktet egy hatalmas gyár vérkeringése. S hogyan lesz valakiből párttitkár itt és most, 1968-ban? — vető­dött fel bennem a kérdés, amikor beléptem a gyár ka­puján. Ha azoktól kérek er­re választ, akikkel 18 éve együtt dolgoztam itt a gép­műhelyben, akkor nagyon hézagos lenne a felelet, mert az öregek nyugdíjba men­tek, a fiatalabbak pedig máshol és más pályákon ta­lálták meg boldogulásukat Az előző párttitkárt, Bódis József vállalati revizort nem ismertem, akit megkértem a kalauzolásra. A jegyzőkönyvekből ezt már tudtam, hogy az üzem­részek vezetőségválasztó tag­gyűlésén Szél Imréné a gyü­mölcskonyháról, mint a je­lölő bizottság elnöke Gábor István főművezetőre tett ja­vaslatot, mint leendő párt­titkárra. Tűnődtem magam­ban: általában főművezető­ket nemigen jelölnek párt­titkárnak, mert elég megbir­kózniuk a maguk feladatá­val, a szerteágazó munkate­rületekkel. Más jelölt nem volt? Ez a gyár egyben a szo­cialista munka vállalata is. Ezt a szintet megtartani és tovább rangosítani a kom­munistákon is múlik, nem­csak a gyár szűkebb lehető­ségén. Mindkét pártszerve­zetnek, vezetőségének ós tit­kárának nagyon oda kell tartania a vállát, ahol mun­kából, helytállásból, felelős­ségvállalásból rakodják a terhet Ez a gyár évente 520 vagon terméket ad a nép­gazdaságnak, 13-szor többet, mint amikor én itt dogoz­tam, mint üzemfenntartó esz­tergályos. Bátor ember lehet az üzemrészek új párttitká­ra, ha ekkora felelősséget magára mert vállalni. Hi­szen keres annyit, hogy mű­szak után gond nélkül lép­hetne ki a gyár kapuján és szabad Idejét a maga belá­tása szerint használná fel. Bódis Lajos értette, hogy meditációmban hova akarok kilyukadni. — Persze, persze, mondják meg a választók, hogy miért Gábor Pistát akarták. Men­jünk ki az üzemrészekbe! Az udvaron áthalaltunk­ban Viski Antalné fiatal mű­vezetőnek szegeztem a kér­dést: — Maga párttag? — Igen. — Miért Gábor Istvánra adta a szavazatát? Más vá­lasztás nem volt? — Dehogynem, csakhogy a Pista bácsi..., a Gábor elv­társ — mert úgy szólítják a adta hozzá a munkáját. Hát velem egykorúak — a gyár- így vagyunk mi vele. Jól, tásban pedig mindig segített, nagyon jól. akármilyen problémám volt. yéit ellenvetésre maradt — Főművezető. Ez a kő te- még egy fórumom: Ábrahám lessége. Nemde? Antalné igazgató. Gondol­— Igen, de hazamenet a tam> nem biztos, hogy egy­kapuból is visszafordult, beesett az ő elgondolása az amikor valami miatt segít- üzemrészek kommunistáinak ségét kértem. választásával. Biczók László újítási elő­— Ha azt mondom — fo­adó fiókjában adatok szól- gahnazott precízen - ho®/ nak arról, hogy Gábor Ist- Gábor István a gyarral nőtt vánnak hány újítását fogad- fel- akk,or valakinek valahol ták el az üzemrészekben. No már - elmondott gondolatat jó, azokért fizetnek is — ve­frissítem fel. Huszonkét éve tettem közbe. van a gyárban, azóta párt­tag is. Farkas Vilmosné Algyőről _ s miért csak most gon_ jar be dolgozni. Tíz evevalt- doltak rá? ja itt a műszakokat, valame- „ ' , lyikben mindig találkozik a ~ Korabban is volt mar főművezetővel, aki neki már Pártyezetoségi tag Most vr­nem Kácci" szont minden tekintetben nem „Dacsi . felnőtt a feladatokhoz. A — Nem is, de azért félné- gyárat úgy ismeri, mint a te­zek rá. Olyan ember, aki ezt nyerét megérdemli _ Es az embereket? — A többi asszonynak is — Akinek tekintélye van, ez a véleménye? azt jó, követendő tulajdon­_ _. , , ságai teszik olyanná az em­— Ez. Kerdezze csak meg berek szemében, következés­okét képpen egész arculatát mu­tatja mindig, azt adja magá­II - t • | • ból, ami természetes, ami na ra Ken verni emberi. A mások és a ma­ga boldogulását közös for­A TMK-ban három párton rásból, a kollektíva erejéből kívüli fiatalember, Kiss Pál meríti, gépészmérnök, Pósa István technikus és Kószó László A • „-/.-/L előadó summázta, hogy ne- » • lUlUiftOlCS kik miért tetszik a pártta­gok választása: S végül maradt az ismer­— Egyenes jellemű, őszin- kedés a párttitkárral, akiről te, a munkában hajthatalan, tulajdonképpen könnyű lett családi élete példás, az em- volna portrét rajzolni, ha berekhez közvetlen, nincse- vele kezdem a beszélgetést nek pózai, afféle főnöki stí- Akkor, tizennyolc évvel ez­lusa. Ha jó viccet tud, ne- előtt vastag bőrkötényt, künk is elmondja. Ha rá kell kesztyűt és sötét szemüveget verni a munkára, akkor azt viselt munka közben, hogy ő is megfogja. a hegesztőpisztoly lángja alól Geigel Tibor brigádvezető szétfröccsenő szikra, megol­esztergályos éppen tengely- vadt fémcsillagok meg ne végre mart ékpályát égessék. Most kék köpeny, — A KISZ-esek is úgy afölött vastag pufajka volt tartják, hogy jól választót- rajta, s éppencsak futólag tak titkárt a kommunisták? váltottunk szót, mert új gép­— kérdeztem tőle. sorral indultak a májkrém — Nekünk főnökünk is a töltésére. Neki ott volt a művezető. Mondjak róla helye. Láttam, a szemével rosszat? Ilyen vonását nem intett csak, s a gépek szót ismerem. Nézze, milyen em- fogadtak neki. Embertől em­ber az olyan, aki elengedte bérig járt, hogy mindenütt nászútra a beosztottját, a rendben van-e minden; Meg­másiknak kisfia születésekor megállt, pár szót váltott a fizetetten szabadságot adott, gépek föl hajló asszonyok­amikor pedig ki sem látszót- kai lányokkai Ki-ki szólí­tunk a munkából? Hogy a totí ahogy megszokta, Pista rossz munkát nem fogadja bácsinak vagy főművezető­el? Mi szégyellnék a legjob- nek. Én úgy emlékszem rá, ban, ha olyan lenne. Hogy hogy nagyon szép varrato­voltak, vannak és lesznek kat csinált Mosolygós képű, összezördülések a munká- kevés beszédű, csöndes fiú ban? Próbálna ő megindít- volt. Tényleg igaz, hogy a tatni egy új gépsort, amikor gyárral nőtt együtt tudja, hogy valaki rosszul Lődi Ferenc jobb, mint ott bon Pataki Istvánné 1968. júli­us 23-án korán kelt. Mint mindennap. Megetette, tisz­taba tette legkisebb lányát, a 22 hónapos Ágikát, enni adott a többieknek is, a 4 és fél éves Zsuzsikának meg a 9 éves Máriának. Sovány asz­sei'oe augusztus 9-én 23. óra 30 perckor belehalt" Sándorfalva. Jókai utca 51. neki, mert bölcsődére, gy®; reknevelési költségekre kér­te. Közben természetesen jártunk kint Sándorfalván, ahol ellentmondó tényeket tapasztaltunk. Sajnos, betel­szám. Elhanyagolt, düledező jesedett, amitől féltünk: Pa­ház. A szomszédok gyorsan szony volt de gyöngesége bezárják ablakaikat, ha „hi­nem látszott munkáján. Dél- vatalos embereket" látnak után már kötélen száradtak a környéken; nem szívesen az apró ruhák. fenylett a akarnak tanúskodni vagy padló, a sorba rakott edény- , . ,, „ halmáz. Órákat dolgozott l'eszelnl arrÓ1> f1* esften" megállás nélkül, s mielőtt el- dok óta lattak-hallottak a indult volna otthonról, egy Pataki portáról, pillanatra leült az ajtó tílot- anya Iiárom gyermeké­ti székre Aztán két almát , & jával m élt Szó sze_ tett a szatyraba, megcsokolta gyermekeit, s Máriának azt "nt küzdött napról napra a ígérte, hogy siet haza műszak biztonságáért Férje. Pataki után. Mindennap ilyen volt A búcsúzásnál — mint mindig — megkérte a legnagyobbik gyermekét hogy vigyázzon a kicsikre. Pataki Istvánné ek­kor még nem tudta, hogy nagyon súlyos feladatot ha­gyott Máriára­istván lehetetlen ember volt már régebben is. Hébe-hóba dolgozott, de amit keresett, legtöbbször azonnal elitta. Az asszony csak magára szá­míthatott. Férje, amikor ott­hon járt, csak bajt okozott, alkalmi rossz hangulatát fe­nrwriimn leségén torolta meg. Ütötte­verte, durvasága közszájon Részlet egy baleseti jegy- f faluban. Dühöngé­zokonyvbol: „Az Országos . . ,, , Gumiipari Vállalat EMERGÉ alkalmaval a kislányok a k magukra ha2vta , gyáregységének tömlőüzemé- szomszédokhoz menekültek, s Kalommal magukra hagyta j ben 1968. július 23-án, 20 óra amikor nem volt kéznél épp taki István a gyerekekre szánt pénzt elitta, elmulatta, tovább csavargott. Sikerült elintézni, hogy a biztosító ne fizesse ki neki a felesége biz­tosítását. Valamivel több mint 27 ezer forintot helyez, tek letétbe a gyerekek szá­mára. Mi kerestük és azóta is keressük a módját, hogyan lehetne megoldást találni. De ez nagyon nehéz..." Múltak a hetek, s Agika megbetegedeti A rendezetlen körülményeket látva, a gyámügyi hatóság, az ügyész­ség végül intézkedett, s Pata­kiné árvái ideiglenes állami gondozásba kerültek. íme a határozat: „Az apa durva, brutális, állandó munkahellyel nem rendelkezik. A gyerekek örökségének egy részét a gyermekektől elvonva sze­szesitalra költötte. Több al­30 perckor Pataki Istvánné tömlőüzemi dolgozó az 1898. számú vulkanizáló kazánból kivágódott gőz hatására élet­veszélyes sérüléseket szenve­deti" — Én nemtudtam semmit, , . , , _ .. és most sem tudok mondani Pénzt szerezhet L°POtt, és semmii Számoltam az őrá- rajtavesztett, börtönbe ke­kat, s örültem, hogy már el- rült Vácról éppen felesége múlt nyolc. Ott dolgoztam a balesete miatt négy nappal kazán előtt, ahol mindig. Ar­a feleség, akkor az apósa volt soron. Tavaly Pataki Istvánnak nem volt kedve dolgozni. Ügy gondolta, könnyebben is ra figyeltem, hogy ne legyen baj az illesztéssel — tetszik tudni ez a munkám. Egyszer csak valami nagyon erősen elkapott, megforgatott a le­vegőben, s úgy éreztem, hogy előbb elengedték. Egy dara­big úgy tűnt, hogy a tra­gédia felkelti benne a felelős­séget Néhány napig gondoz­ta a gyerekeket, de aztán ugyanott kezdte, ahol a bör­millió cigaretta parazsát ^ előtt abbahagyta. nyomják a bőrömre... MHM Patakinéval rohant a men­tőautó. Az orvosok megpró- 1968. augusztus 15-én a hálták gyógyítani a rettene- vegyipari dolgozók székházá­tes sebeket. Az asszony élni nak egyik irodájában meg­akart, hatalmas energia moz- született a döntés: „Pataki gatta szívéi Ha beszélt, a gyerekeit emlegette. A teste cserben hagyta. A jegyzőkönyv: „Pataki Istvánné vétlen a sérelmére Istvánné volt vállalati dolgo­zó három gyerekéről az Or­szágos Gumiipari Vállalat gondoskodni köteles". A gyárat szerencsére azóta Matematikus nemzet? A statisztika tényei — Érdekes arányok Azt mondják — mondjuk kémiai témák iránt az egész TIT-nek kellene ezt a maga —, hogy matematikus nem- évadban csak 253-an, s a tudományosan gondos és műszaki témák iránt is csak pontos statisztikájával re­1670-en érdeklődtek. Még a gisztrálnia. De hát — saj­legtöbb hallgatót vonzott nos — nem ezt regisztrálja! földrajzi előadások „népes- Sokkal inkább arra hívja fel zet vagyunk. Azt mondják mondjuk —, hogy az utóbbi években kozmikus mérete­ket öltött nálunk a termé­szettudományok iránti érdek- sége" is jól elmarad — a a figyelmet, hogy hangosabb lődés. Több közoktatásbeli jelesünk már fel is engedte létszámával — az imént em vészjelző rakétáik melyek lített — majd 60 ezres — villogásával a humán jellegű művészetbarát-csoporttól. maga 6 ezer néhány százas és szívesebb szóval toboroz­zunk társakat a fizikai, csil­tudományok, s különösképp a művészetek ismeretkörének vészes leszűkülésére akarja felhívni a figyelmet. Ezzel szemben mit mutat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezetének most elkészült — az 1967—68-as „évadot" értékelő — statisztikája? Ez­zel szemben azt mutatja, vizsgálva: a természettudo­mányi jellegű előadások hall­gatósága általában éppen egyharmadát teszi ki a tár­sadalomtudományi — művé­szeti — témák kedvelőinek. Míg, mondjuk, egy irodalmi témájú előadásra hárman si­etnek, addig egy fizikai, csil­bekövetkezett balesetben, ki- sem kellett kötelességére fi­jelölt munkahelyén dolgo- gyelmeztetni. Bebizonyoso­zott, s egy műszaki hiba dott, hogy az elhatározást idézte elő balesetét. Sérülé- őszinte akarat sarkallta. anaBBnlBalBgalBaBalBH^^aaBaaB De kérdés, milyen legyen a gondoskodás? Hogyan se­gítsenek a kisgyermekeken? A pénzadományok, a segé­lyek egymagukban csak ke­veset érhetnek. Dr. Román Györgyöt, a gu­migyár igazgatási osztályve­zetőjét idézem: „A szomorú eset után jelentkezett Pata­ki, tudomásunkra hozta, hogy a gumigyárban akar dolgozni. Felvettük, egyműszákos, jól fizető beosztást kapott, de három nap múlva elkérte munkakönyvét Nem neki való az ilyen büdös, nehéz munka — indokolta elhatá­tozását. Kiderült, ő csak pénzt akart tőlünk, lehetőleg minél többet Eleinte adtunk lagászati előadásokra balla­gok mellé. Hogy ne kelljen Ismét csak a statisztikát °?yan magányosan lé" pegetniük. A. L. kiskorúakat. Az adott körül­mények között Pataki István gyermekeinek nevelésére al­kalmatlan." Pataki egy lakodalombői hazatérve, ásót, baltát raga­dott. összetörte a házat a bútorokat, földreszórta az ennivalót. Kirohant az utcá­ra és halált ígért annak, aki „elrabolta" tőle a gyereke­it... A csöpp Agíka, a riadt Zsuzsika, s a szomorúan ko­moly Mária az újszeged! gyermek és ifjúságvédő in­tézetben lakik. Jól érzik ma­gukat Mária: „Jól vagyunk bá­csi, itt jobb, mint otthon, mert nem kell apukától félni., rendesen kapunk en­ni. Elszorul a szívem. A • éves gyerek mindezt magá­tól értetődően mondja, nem sír, nem gyűrögeti zsebken­dőjét Nyugodtan néz a sze­membe. Az igazgató szobá­jában mellettem ül dr. Ro­mán és egy nő a gumigyári szakszervezettőL Nézem a kezeiket, amelyek görcsösen a székkarfákra fonódnak. A gyerekek elmennek, s én ki­mondom a kérdést: „Mi lesz velük ezután?" Az intézet igazgatója válaszoL — Remélem, s ezt hiszem is, hogy nem kerülnek visz­sza az apához. Két megoldás van még. Nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba ke­rülnek. Három gyereket azonban nem nagyon szok­tak örökbefogadni. Az állami gondozásban pedig el kell szakadniok egymástól. Nincs olyan intézetünk, ahol mind a három korosztály együtt nevelkedhetne... Matkó István hogy míg a matematikai lagászati referátumra csak szakosztály előadásait mind­össze 158-an — írdd és mondd: egyszázötvennyolcan — látogatták, addig a művé­magányosan ballag valaki... Mit mutat tehát a hüm­mögve-csodálkozva átböngé­szeti témákról szóló előadá- szett statisztika? Azt, hogy soknak 58 ezer 500 hallgató- nem valami sok joggal mond­ja volt. Természetesen az el­múlt évadban és természete­sen Szegeden. Ára, ha a természettudomá­nyok egyéb TIT-fórumait nézzük, azok sem mutatnak sokkal elütőbb arányokat A A DÉL-MAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1968. NOVEMBER 7. ják — mondjuk —, hogy ma­tematikus nemzet vagyunk, s éppígy azt sem, hogy az utóbbi években kozmikus méreteket öltött nálunk a természettudományos érdek­lődés. Ha valaminek, hát a legszélesebb érdeklődő körö­ket új ismeretekkel ellátó Popping Corn és társai Csongrád megye termelő­szövetkezetei és állami gaz­lagon, majd morzsoló, szá­rító és kalibráló berendezé­négyszáz vagon hidridvető­magot állítanak elő, s ebből daságai részére a kukorica- sek során halad keresztül. A exportálnak is a Német Szö­vetőmag zömét a Hódmező- legkülönbözőbb szűrő- és el- vetségi Köztársaságba. Ezen­vásárhely határában levő lenőrzővizsgálatokon átesett kívül Anglia megbízásából a hatemeletes hibridüzem ál- elsőrendű minőségű kukori- Hódmezővásárhelyi Állami zsákokba SÍ ^^ Gazdaságban Popping Corn lítja elő. Az új idény nem­rég kezdődött: elsőnek a martonvásári 59-es és 431-es, viszonylag rövid tenyészide­jű fajták értek be, amelyek dolgozik. A régieken jól tűrték az aszályt, a csö­vek szép egészségesek. A A „kukoricagyár" az idén Cajta pattogatni való kuko­megnövekedett kapacitással ricát is termettek. Ezt dup­kívül la polietilén zsákokba cso­teljesítményű francia magolják, hogy a hosszú úton se érje nedvesedés és jól tá­nagy gyártmányú morzsoló és szá­toronyszerű üzemnek mind a rí tó gépet helyeztek üzembe, rolhassák a ködös, párás klí­hat emeletét végigjárja a ku- s elkészült a százvagonos új májú szigetországban, korica. Először válogató sza- magtár. Ebben az idényben T. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom