Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Háromezer lóerős Közügy s*üietö,é,ben szegem zenekar villanymezdenyok az olvasás A Ganz Villamossági Művek vezetői szombaton sajtótájékoztatót tartottak a vállalat alapításának 90. évfordulója alkalmából. Elmondt.ik.hogy a nagymúltú üzem, amely a világon elsőnek dolgozta ki a váltóáramú energiaátvitelt szolgáló transzformátor-rendszert, és az elsők között kezdte meg a háromfázisú indukciós motorok és a turbógenerátorok gyártását, eddig már mintegy hatszáz turbógenerátort és több mint százezer transzformátort készített. Fejlődése a felszabadulás óta meggyorsult. Fontos új termékük a háromezer lóerős szilícium-egyenirányítós villanymozdony, amelynek licencét egy nyugati konzorciumtól vették. E mozdonyokból 1970-ig évente húszonnégyet gyártanak a MÁV részére. A gyáralapítás 90. évfordulójal alkalmából november 13-án tudományos ankétot rendeznek a Technika Házában, ahol neves külföldi szakemberek is előadásokat tartanak. (MTI) KÉPERNYŐ Holtág „Korunk egyik legdrtöbb széllemét, a nemzetiségi gyűlölködést igyekeztem megmutatni egy olyan korszakban, amikor már elhallgattak a fegyverek..." — írta a szerző, Örsi Ferenc, a Holtág péntek esti tévé-bemutatója elé. Az író-választotta színhely, időpont, de a történet maga is kísérteties rokonságot mutat a Hideg napokkal, Cseres Tibor novellájával, s a Dömölky János rendezte film is Kovács András filmjével. A különbség köztük — az egymástól mindössze néhány kilométerrel távoleső színhelyeken kívül — talán csak annyi, hogy Örsi filmdrámája ott kezdődik, ahol a Hideg napok abbamaradt, a második világháború végével. A nemzetiségi acsarkodás ma sem minden eresztékében letisztult, múltba-felejthető szomorú statisztikáiból, a társadalom belső mozgásának torz indulataiból kiszűrt történet, ha alapvetően újat nem is mond, mindenesetre a köviilt irodalmi sémákat valós-életközeli tártalommal tölti meg, s több kitűnő figura egyéni ízű megkomponálásával, a parasztábrázolás balladisztikus hangvételével izgalmas, elgondolkodtató históriát elevenít meg. Ilyen irodalmi séma a „veronai szerelmesek", Rómeó és Júlia immár időtlen dramaturgiai hosszúságú történetének átvétele: Marko és Veronika szerelme a szülők viszályának kiteljesedésében, azzal párhuzamosan felerősödve nő minden ellenállást lebíró hatalmas érzéssé, s az ellenállás egész hatalmával már nem bíró mivoltában, tragédiává. Ez a hatalom pedig, a nemzetiségi gyűlölködés hatalma, az adott esetben legalább olyan döntő tényező, mint a középkorban volt a szomszédos „vagyonok" érdek-különbözése. Amiben közös mindkettő, hogy a boldogságot csak a tisztesség révén ismeri el — az erkölcs, az uralkodó erkölcs, az ősök erkölcsének megfellebbezhetetlen pozíciójából. Fontos gondolatokat talál még Örsi az események fővonalának motivációjában: a paraszti földre a jussot tényleges puskaharccal, az ellenségre leadott golyókkal lehet inkább megváltani, vagy az otthonmaradottak, a háborúban is földet művelők járandóságjogával. Azaz, melyik az értékesebb küzdelem a földért: a mostoha viszonyok közepette itt ottmaradva, ténylegesen, ekével megharcolni érte, vagy a talán nagyobb kockázatot vállalva, a földtől szükségképpen távol kerülve, fegyverrel verekedni meg az ellennel. Kár, hogy a történet hitelét rontja a háborúból megjött parasztfiú szinte valószínűtlen naivitása, és hogy a busójárás mohácsi népszokáshangulata fölé nő a beteljesülő tragédia folyamatának, mondhatni kívülről bevitt teátrális hatást kölcsönöz a lányszöktetésnek. N. I. A könyvbarát olvasómozgalom helyzetéről tartott beszámolót Kirschner Márton megyei könyvtárigazgató, a könyvbarát bizottság vezetője tegnap, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága elnökségének ülésén. Elmondta, az elmúlt időszakban a könyvmozgalom jelentős társadalmi erőforrásokat tárt fel a megye különböző területein, hogy a Hazafias Népfront, a nőtanács és a földművesszövetkezetek támogatásával egyre inkább közüggyé válik a megye falvaiban az olvasás, a könyvterjesztés, az irodalmi propaganda. A lakosság 18 százaléka már három esztendeje aktív o.lvásó, 325 könyvtári egység áll rendelkezésre, s Szegeden is több mint 10 egység jut minden tízezer lakosra A könyvállomány öszszetétele általában megfelel az országos színvonalnak, sőt a mezőgazdasági könyvekkel jóval meg is haladja. Változatlanul problematikus viszont a megye műszaki könyvekkel való ellátása! Ha azonban azt tekintjük, hogy a megyében (Szegeddel s a szakszervezeti könyvtárakkal együtt) 93 ezer 914 aktív olvasót tart számon a statisztika, tehát az összlakosság 21,1 százalékát, aligha lehet ok panaszra. Kirschner Márton ismertette meg a küszöbön álló őszi könyvhetek megyei programjának előkészületeit, de a Szegeddel kapcsolatos rendezvényekről még nem tudott beszámolni. Több hasznos, a további feladatokat érintő hozzászólás után az ülés második napirendi pontjaként Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára ismertette a népfront országos tanácsa elnökségének szeptemberi határozatát. Változások előtt OTPbébik Az OTP az idén is megjutalmazza Budapest és a 19 megye október 31 -i első újszülöttjét. A vidéki OTP-bébik az idén „a tervezettnél" többen lettek. Vas megyében ugyanis ikrek születtek: Hegedűs Zoltán és Lajos, Bács megyében pedig azonos időpontban jött a világra Molnár Edit és Gombár Tibor, s mindketten megkapták az ezer forintos takarékbetétkönyvet. (MTI) Patópálos hangulatban forgatom az asztalon két esztendő filharmóniai műsortervét: a tavalyit és a legfrissebbet. Sok újdonsággal ugyan nem kérkedhetnek, de — hogy őszinte legyek — ki dobhat kesztyűt nyugodt lelkiismerettel a rutinprogramok láttán. Könnyen belátható körforgás ez: a filharmónia csak a színházzenekarból profitálhat, nélküle semmire sem megy. Az együttes színházi elfoglaltsága viszont önmagában is leterheli a zenészeket, tehát új műveket, problematikus műveket, gondosabb, fárasztóbb próbákat igénylő kompozíciókat spártai recepttel sem lehet belőlük kikövetelni. Miként harminchatos lábra is dőre erőlködés a cipőkanállal negyvenes lábbelit felölteni. A művészet nem tűri a fiziológiai visszaéléseket Alapos félkészültséggel végigjátszhat valaki több versenyművet is egymás után, de lett légyen állóképessége rendkívüli, művészi értékben képtelen azonois színvonalon, éberséggel újratermelni önmagát. Követelmények Persze nem új dolgok ezek. Többször megírtuk már, zenei berkekben széltében-hosszában beszéltek róla, hogy az ugyanazon napon délelőtt szimfonikus műveket, délután operettet, este operát játszó zenekar hosszú távon nem képes megfelelni az egyre fokozódó műsorbeli és művészi követelményeknek. Hogy a fúvósokra például egészségileg is kifejezetten káros, veszélyes a megengedettnél magasabb óraszámú igénybevétel. Patópálos hangulatot írtam, s a „be más lenne itt az élet" verssorra gondoltam. Mert legutolsó tudomásom szerint éppen a legjobb úton halad a szegedi filharmonikus zenekar létrehozása! Mielőtt azonban befejezett tényként fogadnánk a hírt, mielőtt az utolsó pecsétek rákerülnének, érdemes egyet s mást elmondani, kicsit előre figyelve, kicsit okulásul. Tétova kézzel írtam napokkal ezelőtt az idei koncertévad beköszöntő hangversenyéről az elmarasztaló sorokat. Mert meggyőződésem, halványra sikerült, noha ugyanilyen meggyőződésem: a szegedi zenekar jó együttes. Átütő sikerű fellépései (fővárosi bemutatkozások!), bravúros koncertjei emlékeztetnek erre — kitűnő muzsikusok, filharmóniai szólista-kategóriába rangsorolt zenészek, képzett művészek játszanak a pultok mögött. Mégis összhatásában sürgős-koncerthangulatot, egykedvű fáradságot érezni ki az együttesből. És jókora űrt, hézagot a zenészek tudása, felkészültsége között. Nem tudom, egy-egy hangversenyre hány próba után lépnek közönség elé, azt sem tudom, milyen értékű-rangú, milyen igényes előkészületekkel, de meggyőződésem, ha valamennyiüknek egyenként kellene végigjátszani stimmjüket, néhányan zavarba kerülnének. Persze a szálak ugyanoda jutnak vissza: egy színházi zenésznek, aki operákat játszik, s tagja a szimfonikus zenekarnak is, időt, lehetőséget kell teremteni — akár próba közbeni ellenőrzéssel meggyőződni róla —, az önálló gyakorlásra, az egyéni felkészülésre. Tapasztalt muzsikusok Mattolhatnak operákat, sőt szimfonikus műveket, egyszerűbb szólamokat — de nem mindent. Modem darabokat pedig rendszerint ritkán. Ügy tudom, a zenészek többségének nem marad sem kedve, sem ideje az otthoni gyakorlásra. Kihívás" katonaruhás népfölkelő táncolt, kezében boros üveggel. — Cibilruhát adjatok, cibllruhát, haza akarok mönni! — kiáltotta és földhözvágta katonasapkáját. A Klauzál téren már állt a gyűlés. Szónoki emelvényül Kossuth Lajos bronzszobrának magas talapzata szolgált. Amikor odaférkőztem valahogy, egy századosi egyenruhás alacsony férfi szónokólt éppen igen erős hangon, dr. Kormányos Benő, a népszerű szegedi fiskális. Széles mozdulattal mutatott föl a szoborra és szólt eképpen: — Ha Kossuth apánk élne, most ő is Károlyi-párti lenne! — Éljen Károlyi Mihály! Éljen a Nemzeti Tanács! Éljen a forradalom! Éljen a köztársaság! — harsogta a tömeg, amelyben már akkor, azokban a délelőtti órákban elterjedt a hír, hogy Tisza Istvánt agyonlőtték. Senki sem lepődött meg rajta, hiszen az ország egész népe benne, a fekete grófban látta a nemzet sírásóját. A különös az volt, hogy a merénylet a budapesti Róheim villában csak órákkal később végzett Tiszával, akit „a császár magyarországi botosispánjának" nevezett Móra Ferenc. Fiatalok voltunk, mámorosak. Kis társaságunk este, a zárórás városból kimenekült a vasúti restibe, amely, mint minden más hely, szintén zsúfolt volt. Főleg katonákkal, akik napszámra lestek valami alkalmas vonatra. Nagynehezen asztalhoz jutottunk, bor is került rá, majd közénk telepedett régi barátunk, a hódmezővásárhelyi Orbán Sándor, hadnagyi uniformisban. Ezekben a napokban jótt haza rövid szabadságra a frontról. Nótaszerető, gyönyörű hangú fiú volt — évekig aztán a rádió egyik legnépszerűbb énekese. A nóta most is kicsordult. belőle. Eleinte egészen halkan, csak nekünk, aztán egyre hangosabban és egyre szebben. A zsibongó resti elcsöndesedett, szinte áhítatos csöndben szálltak a dohányfüstös levegőbe a szebbnél szebb régi magyar nóták. — A Kossuth-nótát! — kiáltotta valaki a helyiség túlsó sarkából. Orbán Sanyi félretolta az asztalon a poharakat és az üvegeket, acélos lendülettel fölpattant rá és már énekelte is: Kossuth Lajos azt üzente Elfogyott a regimentje .. . Az egész resti vele énekelt, szinte zengett bele a vasútállomás. Egyszercsak nyílt az. ajtó, és szuronyos járőr tolakodott be rajta. Vezetője, egy szakaszvezető megállt az asztalunk előtt, szabályosan tisztelgett. — Hadnagy úrnak alázatosan jelentem — nézett az éneklő Orbán Sándorra — az ezredes úr parancsára tessék abbahagyni a nótázást! Orbán Sanyi végigénekelte a soron következő strófát. — Mondd meg az ezredesednek, hogy ha mondani akar valamit, jöjjön ide, szívesen látjuk. — Igenis! — csapta össze a bokáját a szakaszvezető és szuronyos társaival együtt távozott. Néhány perc múlva — Orbán még mindig énekelt, mert újjongó, lelkes közönsége állandóan újrázott — ismét nyílt az ajtó és jött az ezredes. Tömzsi, pirosarcú, őszbajuszú katona. — Hadnagy úr! — kiáltott az éneklő tisztre. — Hagyja abba! A resti elcsöndesedett, de Orbán Sándor rendületlenül énekelt tovább. — Azonnal hagyja abba és jöjjön le az asztalról! — kiáltott ismét az ezredes. Orbán Sanyi anélkül, hogy egy pillanatra is abbahagyta volna a nótát, lehajolt az asztalról, elkapta az ezredes karját, fölrántotta az öreg törzstisztet maga mellé, és ott, az asztal tetején, átölelve a vállát újra kezdte a nótát: Kossuth Lajos azt üzente . .. Az ezredes tétova tekintettel nézegetett maga köré és szabadulni szeretett volna a fiatal hadnagy acélos szorítású karjából, de aztán, hirtelen mozdulattal átkarolta Orbán Sanyi derekát, és már vele énekelte tovább a nótát. ... Elfogyott a regimentje ... A zsúfolt resti, katonák, civilek, nők, férfiak, mosolyra derült arccal, könnyes szemmel kísérték a csudálatos kettőst. Ebben a pillanatban éreztem, hogy ez a forradalom. MAGYAR LÁSZLÓ ff Az 1968'69-es kancertévad naptára ugyan kevésszer hívja tetemre az együttes kvalitásait. A sok éves repertoárból újraélesztett művek mellett alig incselkedik izgalmas, új feladat, s talán érthető, ha adott esetben ezt sokan nem is bánják. Megkockáztatom a kihívást, annak ellenére, hogy a filharmónia idei bérletezése felettébb eredményesen zárult: tavaly 601-en, most 770-en váltottak bérletet, ami önmagában már kimeríti a kamarasorozatok színhelyének, a Tisza Szálló nagytermének befogadóképességét. (A színházi szezonnyitó Beethoven-matinéra még 132 jegy kelt el — telt ház volt!) Az érdeklődés tehát nem csökken, sőt fokozódik a komoly zene iránt, s mindezt még tovább erősíti a három esztendeje újra-felfedezett — a filharmónia leleményét dicsérő — dómbeli orgonaestek páratlan népszerűsége. Magasabb az ifjúsági filharmónia középés általános iskolás bérleteseinek száma, több koncertjük is lesz, ami elsősorban az iskolák pedagógusainak (vasútforgalmi technikum, MÜM 600-as Iparitanuló Intézet, a Radnóti és a Tömörkény gimnázium) köszönhető. A kihívás pedig: hosszú távon nem érdemes visszaélni a szegedi koncertközönség bizalmával. örvendetes tény, hogy a város egyetemi faktora — tudósaival, oktatóival, dolgozóival, hallgatóival — változatlan szorgalommal érdeklődik a hangversenyélet iránt, sokkal inkább kíváncsi rá, mint bármi más városi jellegű rendezvénysorozatra. örvendetes az is, hogy a filharmónia ápolja, „kézben tartja" ezt a koncertigényt. Ám meg is kell felelni ennek művészi színvonalon, változatos, tartalmas műsorpolitikáva] egyaránt. Tágítani a kört A műsorpolitikát persze megfellebbezhetetlen tényezők is irányítják. A nemzetközi koncertirodától közvetített külföldi művészek csak benyújtott repertoárjuk szerint szerepelnek (így hozza műsorát idén például Kulka János, Roberto Benzi, vagy Lamberto Gardelli), s közülük sem mindenki kapható „szegedi valutáért". De a hazai közreműködőkkel már izgalmasabb feladatokra lehet vállalkozni. És itt vannak a szegedi művészek. Szó se róla, énekesek, hangszeres szólisták, a tanárképző főiskola Európa-hírű női kara, a Zenebarátok Kórusa ott volt az utóbbi évek filharmóniai sorozataiban. De mi lesz a szegedi, sokáig itt élt, innen elszármazott komponistákkal? Már-már azt hisszük, nincsenek, holott csupán utána kellene kíváncsiskodni: a ma is Szegeden dolgozó zeneszerzők, Vaszi Viktor, Vántus István, Frank Oszkár, Avast Béla, Joó Ete, Szeghy Endre, Mihálka György, Rossmann Ákos, Szatmári Géza (hiányos, alkalomszerű a felsorolás), vagy a szegedi múltjukat sohasem tagadó, komponálásra biztanbármikor kapható Bozay Attila, Balázs Árpád, Bácskay György. Aldobolyi Nagy György, Vidovszky László — mikor és hogyan kerülhet a város zenei vérkeringésébe. Ha emlékezetem nem csal, 1963-ban írtak ki utoljára pályázatot Szegeden, ha emlékezetem nem csal, Joó Ete Hirosima című vegyeskari kompozíciója nyerte, s ha emlékezetem nem csal, a kórusművet sem akkor, sem azóta nem, mutatták be sehol. Pillanatnyilag produkálható, s a közelmúltban előadott szegedi művek: Vántus István egyfelvonásos operája, Mihálka György kantátája, és Joó Ete darabjai, amit az Ijúsági Ház zenekarával maga a szerző vezényel — a szegedi nagyközönség számára eleddig szinte megközelíthetetlen alkalmakkor. A színházzal kapcsolatos értékelésében lapunk korábbi számában pereltünk a színház haráti körének létrehozásáért. A filharmónia házatáján már működik ilyen baráti kör, tizenkét tagú, kifejezetten a közönség soraiból, akiknek aktív szerep is jut a műsorok megválogatásában. Nem lenne haszontalan megvizsgálni, miként érdemes tágítani a kört. szervezeti formáját szélesebb méretekre, hasznosabbá kimódolni. Az önálló szegedi hangvei-senyzenekar nem lesz vidéki specialitás! Debrecenben a MÁV szimfonikusok, Győrött, Pécsett, Miskolcon hasonló koncertzenekar játszik, mégsem vetjük messzire a sulykot, ha azt mondjuk: Szegednek nagyobb lehetőségeket kínál! A mellette kialakítandó kisebb színházi zenekar (ilyen megoldást ésak Miskolcon alkalmaznak) ellátja a színház operett, musical és egyéb zenés-darabbeli szolgáltatásait — viszont a szegedi opera és a filharmónia ütőképes, komoly feladatokhoz felnövő, művészileg is rangosabb teljesítménydere képes együtteshez jut. S végre garanciát kap (ibár erre panaszunk eddig sem. lehetett) a szegedi opera nemes tradícióinak ápolása. Nikolényi István MOSZKVICS 407 típ. személygépkocsi közület részére eladó Érdeklődni: MÉK Szeged Horváth Mihály u. 1/b. III em. 307 számú szoba Tr lefon: 15-341. xS. 82 50' VASÁRNAP, 1968. NOVEMBER 3. 'ŰÉL-MÍFIYAR0RSZAG