Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

V Kebelbeli Sorban állok a közhivatal lépcső­házában, a felvonó ajtaja előtt. Már félórája várok, de még nem kerül­tem sorra, vagy amikor éppen én lettem volna a soros, hoztak egy behemót nagy ládát, egy íróasztalt, jöttek az ablaktisztítók a létrával, s én mindig lemaradtam. De, most... az árgyélusát..: most már én következem. A legköze­lebbi menettel, ha akármi lesz is, feljutok! Csak addig kitartsak! Szi­lárdan megvetem a lábam a fede­zékemben, tompán és közönyösen tűröm a mögöttem álló szorongatá­suit... Most már semmi sem szá­mít. Eljutottam ide, a paradicsom kapujához, türelmem és szilárdsá­gom jutalmaként. Mnden rossznak vége szakad egyszer. A lift már vissza is ért, s az előt­tem állók közül hárman be is lépnek, én lennék a negyedik, amikor egy irodaköpenyes molett hölgy bukkan fel valahonnan. A liftes nő kezé­vel megálljt parancsol nekem, s a molett hölgyet betessékeli a jármű­vébe. — Hohó... — kiáltom — én va­gyok a soros ... Fagyos hangon jő a válasz: — A kartársnő kebelbeli... Végigmérem a bájdús hölgyet: — Azt én is látom... De mi kö­zöm van ahhoz? Éppen eleget vár­tam. A liftes keményebb hangot üt meg: — Nem érti? A kartársnő kebel­beli... És akkor, máig sem értem ho­gyan — egyszerre azon kapom ma­gam, hogy beszélek. Szónokolok, lángoló filippikát tartok, úgy ér­zem magam, mintha isten kezembe adta volna a tárogatót, tüzes szóvi­rágok hagyják el ajkam, a nemke­belbeliek nevében dörgő átkokat szórok, imígyen: — Mi az, hogy kebelbeli? Van írásbeli, szóbeli, lábbeli, bábeli, de kebelbeli, nincs! De ha volna is. ak­kor én talán nem vagyok kebelbeli? Maga azt hiszi, hogy nekem nincs keblem? Mi több, nemcsak keblem van édes asszonyom, — mindjobban érzem — lábam is, idült lúdtalpam és reumám... De itt elvi kérdésről van szó ... Maga azt hiszi, hogy csak ő a kebelbeli? Nagyon téved, kedves liftkezelő hölgyem ... Mi itt mindannyian kebelbeliek vagyunk, én is, ez az úr is mögöttem, az a né­nike is hátul, kivétel nélkül min­denki. Hogy tetszik ezt képzelni • a kebel belieknek mindent, a kebel­leleneknek, - egy nagy semmit? Jó, hogy mindjárt nem szögeznek ki a kapura egy táblát: ez a hivatal csak a kebelbeliek ügyeivel foglal­kozik, idegennek coki! Hát nem, asszonyom! E szavakkal félretoltam a meg­hökkent liftes nénit és beszálltam a felvonóba. A kívülrekedtek között az elis­merés moraja futott végig. — Milyen bátor ember!... — mondta egy néni. A szomszédja a fülébe súgta: — Mibe fogadjunk, hogy kebel­beli?! NOVOBÁCZKY SÁNDOR Volt, nincs Tájak, versek, történetek Nagy sikerű Tiszatáj-matiné Budapesten Barátságos arcot! — Colleglum Artlum, A modemizmus kérdése a í'-entendrei iskolában cím­mel tart előadást dr. Németh 1 ajos, a művészet tudomá­nyok doktora, a Szépművé­t: •etl Múzeum főosztályveze­tője ma. kedd este 8 órakor az egyetem Bcke épületének nagytermében. Ünnepi ülés az orvosegyetemen A Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsa ünnepi ülést, rendez a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulása és az 1918-as polgári demokratikus forradalom 50. évfordulója alkalmából ma, kedden délután 5 órai kezdet­tel a Szemészeti Klinika előadótermében. Az ülésen a két jubileumról dr. Székely Sándor tanszékvezető docens em­lékezik meg. Dr. Nagy István docens az orvostudományi egyetem történetéről, dr. Berencsi György egyetemi tanár pedig a magyar faluegészségügy ezeréves történetéről tart előadást. — Az öttaJálatos gazdája. Hétfőn jelentkezett a 46. já- | | tékhét egyetlen öttalálatos szólistái, lottószelvény tulajdonosa, Moravszkl János nyíregyhá­zai téglagyári munkás. A nagy nyeremény — 1 780 000 forint — jó helyre került. Moravszki János 1945 óta betegeskedik, s nagy nehéz­ségek közepette neveli ki­lenc gyermekét Közülük há­rom még kiskorú, de van már 15 unokája és várják az első dédunokát. A nye­remény egy részét, a gyere­kek között osztja szét. — „Kiváló Együttes" Zá­kányszéken. Forró hangulatú fellépésen mutatkozott be vasárnap Zákányszéken a „Kiváló Együttes" címet kö­zelmúltban elnyert ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes. A nép­táncosok, a citera- és a népi­zenekar bemutatói mellett ezúttal először léptek közön­ség elé az együttes új énekes — Műszaki filmvetítést rendez a Magyar Elektró­techntkai Egyesület megyei csoportja ma, november 19­én fél 5-kor az MTESZ elő­adótermében. A programban a ..Saint Laurent-i atomerő­mű", a „Rance ár-apály erő­mű". a „Vízierőmű-építés" — címú filmek szerepelnek. — ölt a kutya. Egy hétéves német Juhászkutya Landau helységében (a nyugat-német­országi Pfalz tartomány) szombaton este megölt egy 15 napos csecsemőt — felte­hetőleg féltékenységből. A tragédia akkor következett Hírcsere üzemek között Az űj gazdasági rend első amikor a gyermek szü- mci ntmöczy Károly tanár tart 1 _.] L. l n 1 - n -nr U/,« n olőaHáct mp octo R Arulrnr a — A fogászati hónap ese­ményei. Dr. Tóth Károly egyetemi tanár, a fogászati klinika igazgatója november 20-án. szerdán este 6 órai kezdettel a TIT Kárász utcai klubjában Amit a fog- és szájbetegségek megelőzéséről tudni kell címmel előadást tart. Az előadást filmvetítés követi. Másnap, csütörtökön, november 21-én a Vöröske­reszt és a KÖJÁL rendezé­sében a textil mű vekben ugyancsak a fog- és szájbe­tegségek megelőzéséről hang­zik el előadás, amelyet szin­tén filmvetítés követ. — Munkásőrszázad ünnepi gyűlése. A textilművek, a kéziszerszámgyár, a kábel ­művek, a közlekedési, a nyomdaipari, a városgazdál­kodási vállalat, a Felszaba­dulás Asztalosipari Ktsz, a gyufagyár és a MAV igazga­tóság munkásőrei ünnepi századgyűlést rendeztek szombaton este a textilmű­vekben. (x) Közlemény. A Déli-sark felfedezése es meghódítása cím­— A 81. szívátültetés. A mexikói San Luisba való 38 éves Maria Acosta életének utolsó napjaiban egészséges gyermeknek adott életet, majd halála után 'szívét dr. Denton Cooley houstoni se­bész Leo Allén Boyd 50 éves ontarioi szívbeteg mellkasá­ba operálta. A haldokló asz­szonyt családjával való meg­egyezés értelmében repülő­gépen vitték a houstoni kórházba és így lehetségessé vált az operáció. Ez volt a világon a 81. szívátültetés. — Középfokú tanfolyam kezdődik ma. kedden az SZTK szegedi székházában a termelőszövetkezetek nyug­díj. betegsegélyezési és szo­ciális ügyintézői részére. Először illesse dicséret a kezdeményezést: azt a szán­dékot, hogy a Hazafias Nép­front fővárosi és vidéki bi­zottságai együttműködjenek az irodalom pódiumra-segí­lésében, népszerűsítésében. S mindjárt utána elismerés jár a megvalósulásnak is: a Tájak, versek, történetek című előadássorozat — élet­rehívók: az I., V., XXII. ke­rület, Szeged, Pécs, Miskolc népfrontbizottságai — va­sárnapi első előadása jól szolgálta irodalmunk ügyét. Nagysikerű Tiszatáj-mati­né színhelye volt ez alka­lommal a főváros I. kerü­leti népfrontbizottságának székháza. Készt vett a ma­tinén Kovács József, a Sze­ged m. j. városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője és Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának tit­kára is. A szép számban összegyűlt Irodalomkedve­lőknek dr. Lókös Zoltán, a Magyar Hírlap helyettes fő­szerkesztője beszélt Szeged irodalmi hagyományairól, s mutatta be a Tiszatáj szer­zői gárdáját. Andrássy La­ios költő-főszerkesztő után a Tiszatáj testvérfolyófratának, a novoszibirszki Szibirszkije Ogni-nak költő-főszerkesztő­Je, Alekszandr Szmerdov üd­vözölte a közönséget, majd elszavalta Az utolsó tábor című versét. Nyomban utá­na magyarul — Veress Miklós kitűnő tolmácsolásá­ban — is megszólaltak a zengő ritmusok. Fenákel Judit, Papp Lajos SZOT-dí­jas, Símai Mihály és Veress Miklós rendre mutatkoztak be ezután műveikkel. A je­lenlevő írók, valamint a Jó­zsef Attila-díjas Mocsár Gábor és Tóth Béla Írásaiból Jancsó Adrienne és Móni Ottó olvasott fel. Költészet és próza egyaránt meleg fo­gadtatásra talált, de meg­nyerték a közönség tetszéséi, a Szegedi Dzsessztrió tagjai — dr. Bulin István, Nyltrai Endre és Szeles András — ls, akik Hulln István Prá­gai dzsessz cfmű szerzemé­nyét és Szeged híres város című népdalfeldolgozását sziporkázóan Improvizálva, nagy sikerrel adták elő. Az Irodalom és zene mel­lé megragadó, a táj szere­tetét sugárzó alkotásokkal sorakozott fel a harmadik múzsa, a képzőművészet. A matiné alkalmából nyílt meg Cs. Pataj Mihály Is­mert szegedi festőművész tárlata is az élőadóterem­ben, Dér Endre József Atti­la-díjas író méltató szavai­val. lei bementek a városba és a csecsemőt magára hagyták a kutyával. — Négyeslkrek, Három fiúnak és egy lánynak adott életet vasárnap egy 30 éves venezuelai asszony bolivar helység kórházában, 600 km­re délkeletre Caracastól. Az anya és gyermekei egészsé­, , ,„ , gesek. A boldog anya a né­rovatot indít: Ipari vállalati pyc^kr(,k el6tt már 9 gyer­htrek' címmel s ezzel is az meket hozott a világra, erdekeit gyáraknak, szakem­bereknek kíván lehetőséget — Helyreigazítás. Lapunk nyújtani a nélkülözhetetlen vasárnapi számában a „Vaj­ismeretok megszerzésére, az da László hagyatéka" című érdeklődésre igényt tartó hí- írásunk utolsó mondata — évének tapasztalatai azt mu­tatjáh, hogy az Iparágak, a vállalatok és üzemek munká­járól, eseményéről szerzett gyors szakmai tájékozódás sok esetben kedvezőén befo­lyásolja a gazdasági kapcso­latok alakulását, a termelési együttműködést. E felismerés jegyében a „Technika" című általános műszaki folyóirat új előadást ma este 6 órakor Postás Művelődési Házban. Utá­na filmvetítés. S. 9a 157 A bíró és a hóhér KÉPÉR 1)1 VŐ A korábbi évekhez ké­pest ugyan valamivel alább­hagyott nálunk a Dürren­matt-kultusz — darabjainak Sorozat ad ásóra mostanában nem vállalkoznak színháza­ink —, ám a Svájcban élő, s már napjainkban is klasz­szikusként emlegetett drá­ma-, regény- és novellaíró minden munkáját ma is nagy örömmel fogadja a ha­zai közönség. Az író neve bármely cím felett minősé­get jelez: biztosak lehetünk benne, hogy az ö keze alól rek közzétételére. A „Techni­ka" rovatában helyet kapnak a vállalati iparági kiállítások­ról, szakmai rendezvényekről szó'-', beszámolók, új termelő­egységek megindulásáról szó­ló hírek és más szákxnai köz­lenién jek. a nyomda hibájából — hiá­nyosan jelent meg. A mon­dat helyesen: Ennek joga é­kötelessége azé a városé, amelyet Móra is. Vajda is önzetlenül, hála várása nél­kül szolgált: Szegedé. Vide­ant consules! Autóbusznak hajtott Szegeden, Tolbuhln sugár­út és a Londoni körút ke­reszteződésében gyalogátke­lő-helyen közlekedett kerék­párral Tanács János, Szeged, Jósika utca 35. szám alatti lakos. Elütötte a gyalogjárdá­ról lelépő Terhes Józsefné, Algyő, Szabadkai utca 14. szám alatti lakost, aki sérü­lést szenvedett. Az ügyben a vizsgálat folyik. Motorkerékpárral autó­busznak hajtott Szegeden, a petőfitelepi Csap utcában Dávid László, Szeged, Vadas Márton utca 56. szám alatti lakos. Az eddigi vizsgálat sze­rint az autóbusz vezetője, Molnár Imre mezőhegyes' la­kos tolatás miatt a kereszte­ző utcába tartott, s emiatt át­tért a menetirány szerinti bal oldalra. A motorkerék­párosnak viszont csak gya­korló vezetői igazolványa volt. A motoros megsérült, az ügyben a vizsgálat folyik. 224 DÉL-MAGYARORSZÁG KEDO, 1968. NOVEMBER 19. Zenal naptár Koncert a színházban Először arról, ami lénye­ges. A Szegedi Bartók Béla Zenekar szép koncertet adott vasárnap délelőtt a színházban. A tárgyilagos­ság diktálja, hogy így kezd­jem az idei filharmóniai évad második nagyzenekari hangversenyének beszámoló­ját; a vasárnap hallottakkal régóta adós a szegedi együt­tes hálás közönségének. Igaz, Sárai Tibor 1945 tavaszá­nak emlékére írt concertójá­ban a kottahűség igyekezete még fogva tartotta a zene­kart ahhoz, hogy teljességé­ben előmutassa a mű tartal­mi jegyeit: a zene láttató erejével fogalmazott termé­szeti képek sorát a maguk értelmes konkrétságában. Ennek a kompozíciónak még további érési folyamat kell az együttes repertoárjában. Ám Mozart Symphonie con­certante-ját, s kiváltképp Beethoven monumentális Erolca szimfóniáját — Kó­rodi András sallangtalan, elegáns vezetésével — len­dületesen. összehalásában is kidolgozottan mutatták be. öt szólistát hallottunk Kováct Dénes és Mauthner Anna a Mozart-mű hegedű, illetve brácsaszólamát ját­szotta — műgonddal, az érett pódiumművészek biztonságá­val, a klasszikus muzsika megkapóan egyszerű elő­adói stílusában. A Tavaszi concerto szólóit három sze­gedi művész mutatta be. Román Zoltánnal, úgy lát­szik, folyamatosan számolni lehet a szegedi koncertélet­ben; fuvolajátéka elsősorban technikailag érett, magas színvonalú, a hang minősé­gén akad még csiszolnivaló­ja. Kedves Tamás cselló­művészi adottságait nagyobb feladatokkal is érdemes len­ne próbára tenni. A brácsa­szólamot Tamás Sándor ját­szotta. És néhány szóban arról, ami kevésbé lényeges. A legutóbbi színházi koncert kapcsán már megírtuk: a karmester mozgási bizton­ságát erősen korlátozó dobo­gó — illúzióromboló. Ez­úttal Kórodi András imbo­lyodott meg az ócska tá­kolmányon. Feltétlenül szük­séges kivárni, míg egy diri­gens végre leesik róla? N, I. kötelességből írott rutin­munka nem kerül kl. Fi­gurái már „megpillantásuk­kor" élnek, s szemünk előtt lejátszó cseleikedetei is együttgondolkodásra kész­tető nemes izgalommal töl­tenek el. A szombaton este sugár­zott novellafeldolgozásának, A bíró és a hóhérnak már eddig is sok híve volt ná­lunk: többszörös megjelenése meglehetősen ismertté tette az idős nyomozó utolsó nagy próbatételét. A ma­gasabb mérce tehát, ame­lyet Mihályfi Imre tv-ren­dezése elé állítottunk, min­denképpen indokolt. Jól esik leírni, hogy Dür­renmatt világsikerű történe­téhez nem vált méltatlanná a magyar televízió. A fel­dolgozás éppen arra vigyá­zott. hogy mind a veterán bűnüldöző, mind a körülötte forgók, érdekek-indulatok hajtotta emberek maradja­nak, s ne váljanak egy szok­ványkrimi parancsszóra cse­lekvő figuráivá. A tv-válto­zatnak ez a 2 emberre-kon­centrálés adta meg az igazi értéket, amely Mihályfi Im­re remek érzékkel tömörítő rendezésében különösen jól érvényesült. A szereplők közül minden­képpen Páger Antalé a ba­bér. Annyi sok hasonló fi-' gura után most ebből sz idős svájci rendőrből is egy újabb emlékezetfis Páger­alakot tudott kifaragni. Aj­tay Andor — mint „ős-ellen­fél" — viszont már kevésbé tetszett. Alakításában túl sok volt a „nagyemberes" rutin Márkus László Ifjabb rendőre pedig alig volt több egy féligyekezettel életre keltett bábnál, amely az is­mert művész félszeg nevet­gélésén kívül egyebet nem­igen csinált. Piiacíra / Közhely már a színházi berkekben, hogy Racine hősnőjének, a mostohafiába szerelmes athéni királyné­nak nincs szerencséje a ma­gyar színpadokon. Igaz, az 1876-os pesti bemutató után Jászai Mari neve összeforrt Phaedra alakiával, s az is igaz. hogy Tőkés Anna mű­vészetét is leginkább feled­hetetlen Phaedra-alakításá­val szokták felidézni, ám e két színésznőn kívül nem sokan vállalkoztak a Ka­cin-dráma eljátszására. Va­lami megmagyarázhatatlan idegenkedés tartja távol színházainktól Theseus ki­rály fiatal hitvesét. Sajnos, a vasárnap este sugárzott újabb Phaedra­változat — nyugatnémet té­vések munkáia — sem vált 'gazi csalogatóvá. Oswald Döpke rendező és színészei a görög tragédiák klasszikus koreográfiájára oly kínosan ügyelvén, éppen a íegfon tosabbat lúgozták ki a drá mából: a csillapíthatatlai szenvedélyt. Joana Maria Corvin királynéja sokkal inkább panaszmonológokat mutatott be, mint egy bű­nös asszony kitöréseit, s éppígy a többi közreműkö­dő is nagyon „mértéktartó­an" idézte fel a Thébáb&n történteket. Újdonsága volt viszont a vetítésnek, hogy első izben hallhattunk verses drámát magyarra szinkronizálva. Somlyó György fordításából Kársai Lucia írta a szép szövegeket, amelynek elő­adásában színészeink legjava jeleskedett. Bizarr, de így van: sokszor érdemesebb volt csupán a magyarul fel­zengő szavakra figyelni — Kohut Magda. Gobbi Hilda, Sinkó László. Tomanek Nándor és Avar István sza­vaira. Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom