Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Simái Mihály versei EZ A VERDESŐ KONOK ÁTTETSZŐ STcFÁNIAY EDIT KOMPOZÍCIÓ Madaraim lábába fákat, s fáim szárnyas ágába madarakat ojtanék én, ha mégis lehetne, mert szebb a repülés gyökerezve. Haza, az égfelé húznak a fák, smaragd sirályok, zöld fecskecsapat. Légy te csak földbe gyökerezett madár, szállj fel sikongva, de makacs karmaidat ebbe a rögbe mélyeszd. Megcsaltak, lásd, a szélből-rakott fészkek. A konok kakukkfióka, a nap mind kidobálja a mennyből csillagaidat. Csak az a göröngy, amit átitat a vér, mert ott lüktet kihagyó szíved helyén, csak az feszít, hogy kínozd még magad, ojtsd a fecskék lábába a sarat, erdőkbe a nyilallást s várd, hogy szárnyra[kap ez a föld, ez a verdeső, súlyos televény. A SZEGEDI SZÍNHÁZ 85 ÉVES A »zegedi színészet a ma- gi deszkabódéban Aradi Ge- vezetességei. Az első emeleti gyar színészettörténet gaz- rő társulata játszott, dag múltú és tanulságos fe- A városi tanács 1883 jajezete. A piaristák szegedi nuárjában elfogadta a színpáholysorban Szeged hölgyeinek virágbokrétája, a földszinten a küldöttségi tagimnáziumában már 1726- ügyi bizottság javaslatát, s gok és Szeged értelmisége ban iskolai színjátékokat ad- ülésén a pályázat értelmében foglalt helyet." tak elő a diókok. 1735-ben három évre Nagy Vincét, a Az ünnepi műsort Szabados Demény László tanár a gim- Népszínház fiatal rendezőjét János Szeged ünnepén című názium mellett fából felépí- nevezte ki az állandó szín- költeménye vezette be amitett, önálló iskolai színjáté- ház igazgatójává, kok tartására alkalmas színhez Erkel Elek zeneszerző, a A szegedi állandó kőszín- Népszínház karnagya, Erkel házépülelet avatott. Kelemen ház első igazgatója igyekezett Ferenc fia írt zenét és amit László, az első magyar szín- mind a vidék régibb, jobb Nagy Ibolya és Hunyadi erőit, mind a színészeti is- Margit adtak elő. Pósa Lakola tehetségesebb, végzett tagjait megnyerni. igazgató már 1800-ban felkereste társulatával Szegedet. A város színházának mai jos prológusát Lánczy Ilka szavalta. Ezután került sor a Az üj színház ünnepélyes budapesti bemutatót megápülete 85 évvel ezelőtt, az felavatására 1883. október előzve Dóczi Lajos Az utolsó árvíz után, 1883-ban épült. Előtte, 1856—1879 között, a 14-én került sor. A színhá- szerelem című vígjátéka első zat a századforduló egyik felvonásának előadására. A volt Palánkban, a nőegylet legjobb színházépítője. Feli- műsort Csepreghy Ferenc A telkén, a mai Kelemen ut- ner Ferdinánd osztrák épf- piros bugyelláris című népcában, a Hági-söröző helyén tész tervezte Helmer német színművének első felvonása épült favázas épületben tar- építésszel együtt. Az ő ter- fejezte be. A megnyitó előtottak színielőadásokat. Az veik szerint épült többek kő- adáson és az ünnepségeken egymást váltó igazgatók kö- zött a Népszínház, a Vígszín- Jókai Mór is jelen volt. zül kiemelkedik Molnár ház, a nagyváradi, a kolozs Györgynek, az európai látó- vári, a pécsi és a kecskeméti körű kiváló színésznek, az színház, sőt testvérvárosunk, Odessza opera- és balettszínháza is. A Szegedi Napló cikkírója részletesen beszámolt az új első igazi rendezőnek, a realista színjátszás előfutárának szegedi igazgatása. Az árvíz évében Aradi Gerő társulata játszott Itt. Az ár- színház megnyitásáról. Eszevíz úgyszólván egész Szege- rint: „a színház magában védet elpusztította. Alig vonult ve is impozáns külseje nem vissza és apadt le a víz, már volt díszítve, csak öt zászló 1879 szeptemberében a klrá- lengett a homlokzaton. Anlyi biztosság műszaki osztó- nál szebbé varázsolták azoniya állal elkészített újjáépí- ban a színház belsejét. Az eltésl terv a lebontásra szánt só emeleti foyer remek télivár északkeleti részén közsé- kertté volt átalakítva. A kigi pénzen egy új, állandó rályt, I. Ferenc Józsefet, a színház építését tűzte ki. királyi feljáró előtt Nagy A létesítendő új színház Vince színigazgató fogadta a ügyébe Molnár György, az színügyi bizottság több tagországos hirű rendező is be- jávai, köztük Szabados Jáleszólt. A Szegedi Híradó nos tanácsnokkal, akinek Kálmán Lász'ó Tabi László: REGÖLES Hej regő rejtem üszök ül a kertben a búzában zsarátnok jár kalászt röpdös a pirosság ki-is-kinyargal az utakra a fákat lobogni harapja sudarukkal égig ropja Hej regő rejtem szikrák között keltem váltig fúttam lehelgettem forgó füstbe merítkeztem raktam amíg mertem Haj regő rejtem raktam amíg mertem amit mertem hogy merjem már kenyeremben zsarátnok jár pernye lesz az ingem elszáll hőkölök perzselten Szemöldököm is porló korom hamuhodik zöld csillagom hej regő hej lángokba vész lángot-vető ifjúkorom NYÁRVÉGI ANZIX Az eső a magasból ringyók farára paskol s odasuhint a szűzekére neki mindegy ki milyenféle kiszikkadt vastaghúsára köpenyt borít a nyár múzsája s ekotródik a lebegő partról fonnyadt szívvel szeretők nélkül s vacog hogy szinte belekékül Állad, akár a vesztésre ítélt bokszolóé olyan törékeny, szinte üvegből, s üvcg-pofacsont, -orrcsont, üvegarc; ó, te, te gyönyörűfényü, eleven ablak, konok áttetsző, egyszer majd úgy becsaplak, hogy belehalsz. LEGENDA Keresztelő Szentjánoshoz akt ím egy hunyorító folyóban álldigál lángolón és szőrösen mint a pipacs Keresztelő Szentjánoshoz indulunk immár mi hárman János keresztelj meg engem az apa névre ezt a sudár barnaszeműt pedig ezt a tejfürtös-mellűt a fájdalmas anya névre kereszteld meg mindenekelőtt azonban ezt a nagyhangú [csecsemőt János ő neveztessék boldogságnak Mi elmegyünk hogy hevüljön bennünk az [élet te pedig itt a folyóban Keresztelő beszélj az összesereglöknek a szerelemről asszonyomról ki e világnak íme megváltást [szült pipacsjézuskát háromésfélkilósat S HAMUHODIK TÜSTÉNT a tüzbögyü madár füst-nyírfácskák nőnek füst-ciprusok korom-füzesek a város gyöngyszínü reggeléből gyönyörűséged fölé gondok zuhognak naponta megkövezés s mindig úgy lesz mindennek vége hogy újrakezdődik csiholás-tollú föltámad megint a főnix tűz a lába láng a szárnya micsoda madár karmait önnön húsába vágja s tépi összetépi magát SZOMORÚ AZ ÉLET 1882 októberi számában arról ír, hogy hazánkban Szegeden van a legjobb talaja a drámai művészetnek. Az új színház felépüléséig 1879 őszétől 1883 tavaszáig a réművészetszeretete, s határtalan munkabírása sokban hozzájárult a szinház méltó megnyitásához. A páholyokban a küldöttség vezetői, a tudomány és az irodalom neVasvárl István ÁLMOMBAN Almomban a kutyám odajött s emberi hangon így szólt: mit búsulsz. Szeretlek — mit vársz egyebet? Szunyókálva is téged látlak, rút, szőrtelen barátom. Kapaszkodj az ablakhoz, mint én s nézzük a holdat, a ferdejárású járókelőket. Nézd, olt szemközt egy nő vetkezik; szép, hosszú a combja, melle gömbölyű, mint lábszárcsont vége. Ej, te kutya-ember, esettebb vagy, mint én. Vedd ki a lóhúst a fridzsiderböl és egyél. Majd csinálok neked feketét aztán kalapot veszek, s lemegyünk a Kőrútra; kószálunk, ahol biccennek a neonok. No, emeld fel már a lábad. Nézd a tappancsomat, itt wn melleden. Nyugodj nyugtalan rohanás! Inkább nyulat fognál, minthogy verset írsz. Ezt a históriát nem azért mesélem el első személyben, mert azt a látszatot akarom kelteni, hogy velem esett meg. Mégcsak azt sem állítom, hogy barátom, Jóska, szórul szóra így mondta el. Szóval, megettem az ebédet, s még volt tíz perc időm. Gondosan megpuhítottam egy Harmóniát s rágyújtottam. Három percig dohányzom, utána a büfében iszom egy rövid szimplát, az öt perc. Két perc alatt kényelmesen felsétálok a szobámba, s pont kettőkor dolgozom tovább — ez volt a tervem. Tízperces terveket egyébként nem szoktam készíteni. De akkor Annus már egy hete a Mátrában volt, úgy éreztem magam, mint egy kitett csecsemő, s hogy jobban teljék az idő, minden percemet előre beosztottam. No, mindegy. Szóval ültem az ebédlőben és cigarettáztam, és Annusra gondoltam, hogy már egy hete a Mátrában van. Akkor jött Hantos Gyuszi és mellém ült. Én ezt a Hantos Gyuszit nem szeretem. Ez a Hantos Gyuszi, kérlek, egy fecsegő vénasszony, ez a legszívesebben a saját ügyeiről is másoktól értesülne, ennek az a legfőbb öröme, hogy közügyeket csinál az emberek magánügyeiből, nincs az az apró magánügy, amit Hantos Gyuszi hangyaszorgalommal át ne alakítana közüggyé. Hozza-viszi a híreket, mint méhecske a virágport. E tekintetben hihetetlenül áldozatkész, gyakran látom, hogy ebédidejének egy részét is közügyek létesítésére fordítja. Az egyik percben még a földszinten súg valamit Kenedinének, a következő percben már a harmadik emeleten látom félrevonulva susmorogni Pap Jolival. Ez a Hantos Gyuszi, hogy mindenkinek elmondhasson mindent, olykor munkaidő után is bent marad, persze másnap csúsztat. Egyszer valamelyik kis moziban meglátta Borsost, a bérosztály vezetőjét Macával, a titkárnőjével. Ezt három nap alatt anynyira átalakította közüggyé, hogy Fásiné a termelési értekezleten is szóvá tette, s szerte a városban Borsosról és Macáról beszéltek azok is, akik nem ismerték őket. Hát szóval ez ilyen ember ez a Hantos Gyuszi. Kinyomoz, megfigyel, továbbad, megbeszél és tanácsol. Mondom, leült mellém. Es a vállamra tette a kezét. — Te Jóska — mondta nagy bizalmasan —, lehangolt vagy te az utóbbi időben... És nézett rám apró, szürke szemével, mint aki azt mondja: öntsd hát ki előttem a szívedet, barátom, mitől se tarts, én majd gondoskodom arról, hogy huszonnégy órán belül rólad beszéljen az egész környék. Férfiak vagyunk, beszélj hát könnyíts a lelkeden. hogy konkrét tanácsot adhassak neked, te kedves barát... Én azonban csak bólogattam, hümmögtem. Erre Hantos Gyuszi még közelebb hajolt s azt kérdezte: — Nőügy? Nem tudom, hogyan jutott eszembe, hogy beugratom Nem vagyok valami tréfáskedvű ember, a beugrató tréfákat pedig egyenest megvetem. De olyan sok megértéssel nézett a szemembe s már eleve annyira osztozni látszott életem nehéz pillanataiban, hogy elhatároztam: kedvét töltöm. — Nőügy — mondtam még halkabban, mint ő és csak néztem a linóleumot a talpam alatt. Annus akkor már egy hete a Mátrában volt és nagyon hiányzott, nem tudom, mondtam-e már. Most néhány másodperces szünet következett, s szinte hallani véltem, mint telik meg Hantos Gyuszi villamosfeszültséggel. Idegesen rágyújtott, s nem törődött a gulyáslevessel, amely már ott hült az asztalon. — Lány? — kérdezte végre fojtott hangon, első kérdéseként az ismert társasjátéknak, abban reménykedve, hogy további néhány kérdés után tudni fogja az illető pontos nevét, címét s lényegesebb életrajzi adatait. — Asszony — mondtam — férjes asszony. Megdöbbenten nézett rám. Ekkora örömre nyilván nem számított. Alighanem a legszívesebben máris szaladt volna a vállalati megafonhoz, hogy egyszerre súgja a fülébe a Halimpex valamennyi dolgozójának: „Csornai József, a Halimpex tervosztályának harminchét éves, nős, de jelenleg szalmaözvegy dolgozoja azért lehangolt már napok óta, mert szerelmes egy férjes asszonyba. Csornai József lelkiválságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a sarki patikában nagymeny nyiségü aszpirint vásárolt a napokban, a mérget azonban elősiető barátai az utolsó pillanatban kicsavarták a kezéből". Hntos persze nem szaladhatott a megafonhoz, már csak azért sem, mert még anyagot kellett gyűjtenie. — Nem könnyű neked, Jóska — mondta az együttérzésnek immár olyan magas fokán, amelyet nem tudtam megrendülés nélkül tudomásul venni — nem könnyű neked. — Bizony nem ... — feleltem és a zsebkendőmmel megtörültem a szemem sarkát, hadd lássa, mi megy végbe bennem. I