Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-03 / 232. szám

ŰÉL-MA 1? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNK Növekvő érdeklődés a mezőgazdasági szakmák iránt Az idén újabb 63 parasztfiatallal kötöttek a járásban mezőgazdagági szakmunkástanuló szerződést A legnagyobb érdeklődés továbbra is a gépesített szakmák iránt nyilvánul meg a fiatalság körében. A növénytermesztő gépész mesterséget 25 ifjú szövetkezeti gazdajelölt választotta. Sorrendben a második helyen a baromfi-tenyésztő mesterség áll 14 új beiskolázott tanulóval. A zöldségkertész szakmát pedig kilencen választották. Ónálló mesterséggé lett a mezőgazdasági szakmák között a növényvédő gépszerelés is. Ebben a szakmában 5 fiatallal kötöttek szerződést. Érthetetlenül nagy az idegenkedés a szarvasmarhaés a juh-tenyésztő szakmákban. Pedig mindkét állatfajtának igen nagy jövője van a járásban. A szövetkezeti szakemberek körében most érezhetően megélénkült az érdeklődés a továbbtanulás iránt. Huszonötén jelentkeztek mérnök-továbbképzésre, többen pedig különböző felsőfokú technikumok tanfolyamain gyarapítják tudásukat, uu Kacsák és olaj A Sándorfalvi Üj Élet Tsz gazdái érdekes vállalkozásba kezdtek, melynek megvalósításához nagy segítséget adnak a közelben dolgozó kőolajipari kutatók. Húsz kataszteri hold nagyságú kacsanevelő tavat építenek, melyen évente tizezerszám nevelnek majd pecsenye-kacsákat A tómeder kibányászásának óriás földmunkáját önként s örömmel vállalta a kőolajipari kutató vállalat Ugyanis az algyői feltöltésekhez eddig nagy távolságról kellett földet szállítani, most a közeli anyaglelőhely nagy összegű fuvarköltség megtakarítását teszi lehetővé. Így aztán a vállalat is a termelő szövetkezet is igen jól jár. Készül a tsz-csoportok új alapszabály-tervezete A mezőgazdasági tsz-ekről szóld 1967. évi Hl. törvény értelmében az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezések Intézkedik a tervezet affelől is, hogy a közösbe adott földterületek után a csoporttagokat is megillesse a földműködésének és gazdálkodá- járadék. Háztáji földet is kapsának szabályait a Minisztertanács állapítja meg. A törvény szellemének megfelelően a közelmúltban elkészül az egyszerűbb társulások, igy a termelőszövetkezeti csoportok új alapszabálytervezete, melynek kidolgozásában tevékenyen részt vett a Szegedi Járási Városi Tsz-ek Területi Szövetsége is. A munkának mindvégig politikai jelentőséget tulajdonítottak, s tulajdonítanak most is, hiszen járásunk összterületének 20,5 százaléka tartozik csoportgazdaságokba. Együttes területük megközelíti a 45 ezer kataszteri holdat. S távolról sem közömbös, hogy a járás több termelőszövetkezeti csoport községének hogyan alakul a jövőben a gazdasági heyzete. Szükségessé tette az új alapszabály tervezet kidolgozását az is, hogy az 1951—61ben kiadott ide vonatkozó jogszabályok — melyekre a jelenleg érvényben levő alapszabályok épültek — már elavultak s nem segítik többé az alacsonyabb típusú mezőgazdasági társulások fejlődését sem. Az új mintaalapszabály tervezet most már a szövetség által javasolt módosításokkal október 5-én. szombaton elnökségi ülés elé kerül, melyet Zákányszéken a Homokkultúra termelőszövetkezeti csoportban rendeznek meg. A tervezet, amiután a menetközben felmerülő módosításokat is elvégzik rujta, s a Minisztertanács is jóváhagyja. tulajdonképpen kerettörvény lesz, melyet a tsz-csoportok a sajátos helyi gazdasági és politikai viszonyaiknak megfelelően egészíthetnek ki, s a közgyűlés jóváhagyása uán válik a közösség belső alkotmányává. Az új alapszabály többek között jogot biztosít arra, hogy a tsz-csoportok közös gazdaságaiban rendszeresen dolgozó gazdák javadalmazásában és a társadalmi ellátottság tekintetében a mezőgazdasági tsz-ek tagjaival lényegében azonos elbírálásban részegüljenek. Vagyis ha az alapszabályban előírt kötelező munkanormákat teljesitik, jogosulttá válhatnak társadalombiztosításra és fizetett szabadságra is. Legutóbb a TOT elnökségi ülése nbban is állást foglalt, hogy i r alacsonyabb mezőgazdasági társulások tagjainak — amennyiben jövedelmük főforrása a közös munka — a nyugdíj jogosultságát is rendezni kell. Valószínűleg az új kerettörvény már ezt is biztosítja. janak azok. akiknek a személyi tulajdonukban kevesebb föld van, a tsz-ekben szokásos háztájiak mértékénél ugyanakkor teljesítményeik alapján jogosultak háztáji földre. Az új alapszabálytervezet körülhatárolja a tagság közös alapokhoz való hozzájárulásának mértékét is. Szabályozza a vezetőség és a közgyűlés hatáskörét. Egyszóval hosszú időre meghatározza a csoportgazdaságok fejlődésének ütemét, 8 frányát. Az előkészítés nagy nyilvánosság mellett folyik, van lehetőség arra, hogy a gazdák valamennyi jó javaslata érvényre jusson a Minisztertanács elé kerülő törvénytervezetben. A területi szövetség elnöksége ezalkalommal napirendre tűzte az új telepítésű szőlők és gyümölcsösök fejlesztési értékesítési és beruházási problémáit is. Számos javaslatot is megvitat e fontos mezőgazdasági kultúrák erőteljesebb fejlesztése céljából a szövetség. fl Eéi-Masyaiország interjúja Gyuris Szilveszterrel Á termelőszövetkezetek és az új mechanizmus A gazdaságirányítás új rendje korszakosító időt nyitott meg a szegedi járás mezőgazdaságában is. Kilenc hónap tapasztalatai állnak mögöttünk csupán, nem sok idő, de azért már levonhatunk néhány sarkalatos tapasztalatot, tanulságul a jövőre. Mik ezek? Erről beszélgettem Gyuris Szilveszterrel, a szegedi járási tanács vb-elnökhelyettesével, akin .k közvetlen hivatali munkakörébe tartozik a mezőgazdasági üzemek sokféle ügyes-bajos problémája. — Közismerten a szegedi az ország legnagyobb járása. Tán azt is mondhatnánk az egész magyar mezőgazdaság keresztmetszetét adja. A tsz-ek igen jóktól a lengyengébbekig skáláznak. Itt egyszerre vannak jelen a legkülönfélébb termelési kultúrák a szőlőtől, a gyümölcstől, a zöldségféléktől, egészen a takarmányig és a kenyérgabonáig, mert ilyenek a talajviszonyaink is. Azt hiszem magától értetődik — mondotta beszélgetésünk elején Gyuris Szilveszter —, hogy ez a sokrétűség jellemzi a mi tevékenységünket is. A legtöbb időt, energiát azonban mégis arra kellett szentelnünk eddig, hogy o gyenge és mérleghiányos tszeket mihamarabb felemeljük a közepesek és a jók szintjére. Mégis, hogy mi a legfőbb tanulság az új mechanizmus alkalmazása óta eltelt kilenc hónapból? Az, hogy a gazdasági vezetők jelentős hányada még mindig nem érti a dolgok teljes mélységében az önálló vállalati rendszerű gazdálkodás lényegét. Pontosabban nem tulajdonítottak még kellő komolyságot annak, hogy a gazdaságirányítás új rendje nemcsak beláthatatlan lehetőségeket hozott, hanem a már érvényes rendelkezések kapcsán nagymértékben nőÉpítkező gazdák A tápéi Tisza táj Tsz gazdái a szegedi kőolaj medencében elsőként láttak hozzá a földgázkincs mezőgazdasági hasznosításához. Kingl József építészmérnök vezetésével 100 tagú komplex termelőszövetkezeti építőbrigád dolgozik a mintegy 40 millió forint értékű beruházás megvalósításán. Készül többek között az új földgáztüzelésű szárítóüzem, mely egy-egy őszi szezonban többek között kb. 80 vagon fűszerpaprika megszárítására lesz alkalmas. Lényegében befejeződtek már az új 30 millió forintba kerülő sertéskombinát alapozási munkái is. Csupán az alap feltöltéséhez 30 ezer köbméter földet használtak fel. A» üzem egyetlen óriás épülettömbből áll majd, kapacitása évi 6 ezer hízott sertés előállítására lesz alkalmas, A tető még hiányzik a szárítóüzem fölül, de már a belső endezések szerelését is jó ütemben folytatják Somogyi Károlyné felvételei Deák József és Máriás Pál a sertéskombiaat tartópilléi cinek lábazatát betonozzák vekedtek a tsz-ek kiadásai is. Például kötelezővé lett az egész állóeszköz-állományra kiterjedően az amortizációs alap képzése. Sokkal több társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, életbe lépett az alapszabályban előírt munkakövetelményeket teljesítő gazdák számára a fizetett szabadság és a betegségi járulék. Ugyanakkor jogos igény, hogy fokozatosan emelkedjék a szövetkezeti parasztság közösből eredő jövedelme is. Már látjuk, hogy a megnövekedett kiadásoknak sok helyen még nem tudták máig sem megteremteni az anyagi fedezetét. Vannak olyan vezetők, jószerével nem is kevesen, akik még nem próbálták magukat túltenni azon a korábbi kényelmes szemléleten, hogy a fedezetlen kiadásokat kiegyenlíti majd az állam: úgy sem történhet más. Nem kutattak eléggé új jövedelemforrások iránt. — Igazságtalanok lennénk persze — folytatta —, ha azt mondanánk, hogy nem voltak eddig ilyen próbálkozások. Például nagy számban létesültek új tsz-segédüzemek, építőbrigádok, részt vállaltak a tsz-ek a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javításában is, de úgy Ítéljük; mindez még kevés a követelményekhez képest. A gazdasági vezetőknek mielőbb el kell jutniuk annak felismeréséhez, hogy a legnagyobb eredményeket anyagi eszközeik koncentrálásával érhetik el. E vonatkozásban is vannak ígéretes lépések. Ilyen a Tisza—Maros szögi tsz-ek új sertéstenyésztő telepe és hizlaldája is, mely évente — ha felépül — 12 ezer hízott sertést ad a népgazdaságnak. Technológiája vetekszik a világszínvonallal. Ugyanitt már él és erősödik a társulásban részt vevő összes tsz-ek egyesülésének gondolata is. — Hisszük, hogy nem váratnak sokáig magukra a többi hasonló közös vállalkozások sem. Olyan lehetőségek vannak, melyek már szinte parancsoló követelmények. A modern kereskedelem például hűtőházakat igényel. Szükség van újabb pincegazdaságokra is, hogy kialakulhasson a szőlőművelésben az egészséges, olcsóbb termesztésre serkentő konkurrencia. Azután itt van a maga teljes bonyolultságában a talajerő-gazdálkodás helyzetének javítása. A homok gondját alapvetően csak a fejlett állattenyésztés oldhatja meg... Olyan témák ezek, melyekhez a járás közös gazdaságai jelen viszonyaik között nem sokat szólhatnak. Ugyanis az üzemi méretek — a jelenlegiek — már nem nagyüzemiek, hanem nagyon is középszerűek. S ez felveti máris az önkéntességen alapuló egyesülések gondolatát. Véleményem szerint az lenne a legjobb — országos tapasztalatok is ezt igazolják (Nádudvar, Barcs, Makó stb.) —» ha az üzemi méreteket járásunkban a mai átlagos 2,5 ezer kataszteri holdról 5 ezer fölé emelnénk. Az ilyen gazdaságok különféle közös vállalkozásai óriás mértékben növelhetnék a szövetkezeti termelés potenciális képességeit. Ettől már bizton remélhetnénk — folytatta a járási tanács vb-elnökhelyettese —, hogy egyszer lexikoni témává halványul majd a gyenge és mérleghiányos tszek fogalma. Tavaly még 53 tsz közül 35 minősült gyengének, 12 tsz pedig 13,3 millió forint mérleghiányt számolt el. — A legsúlyosabb pénzgondok mindig ott jelentkeznek, ahol alacsony az állattenyésztés nívója, ahol eluralkodott az a nézet, hogy „nálunk nem kifizetődő a szarvasmarha, vagy éppen a sertés". Pedig az egyéni parasztgazdaságok sem létezhettek volna e két kulcsfontosságú állatféleség nélkül. — Természetesen felfelé is vannak kritikus észrevételeink. A homoki tsz-ek többsége a három-négy mázsás rozsátlagtermés ^koldusa". Területük 40—50 százalékát most is kötelezően rozzsal kell bevetniük. Emiatt rossz a vetésszerkezetük, a legalapvetőbb vetésváltási követelményeket sem tudjál: betartani. Egyes felsőbb szervek azonban még most is ragaszkodnak a rozs minden áron való termesztéséhez. Holott az idő előrehaladtával erre már nincs szükség. Ami kor a rozs ilyen mérvű termesztése tíz évvel ezelőtt rendszerré vált, az volt a jelszavunk; „hazai termésből kell biztosítani az ország kenyerét". Azóta mái 20 és 30 mázsa között váltakozik igen sok jó gazdaságban a búza átlagtermése. S a kenyérgabonát profiljuknál; választották. Teljesítettük a párt kérését úgyannyira hogy már tetemes búzafeleslegek is jelentkeznek. A régi intézkedést azonban valahogyan itt felejtette az élet. Nyolcszáz forintért kényszerülünk előállítani a járásbau a rozsot, amikor ugyanezért a pénzért közéi három mázsát ad vissza az állam takarmányozásra. E helyzet tarthatatlanságát mindmáig nem tudtuk megértetni egyes minisztériumi szervekkel. Azzal érvelnek: rni történik akkor, ha egy kataszírófálisan rossz évjárat üt be a kenyérgabonára? Ilyen esetben még a kicsi is valami. Ám ez a katasztrófa épp a homokra lenne a legkatasztrófálisabb. Az utóbbi vizes években egyes helyeken jóformán még a vetőmag sem térült vissza. — Nem szabad félreérteni, nem vagyunk kenyérgabona-ellenesek a homokon sem, csak azt mondjuk, ez az a tipikus eset, amikor a kevesebb sokkal több. Van olyan tsz is a járásban, ahol a vezetőség bátran kockáztatott. Vetettek annyi rozsot, amennyit jónak láttak, s jelentettek annyit, amennyit kívántak tőlük. Ez a gazdaság még minden évben több kenyérgabonát adott el az államnak, mint bármelyik szomszédja, s ráadásul még sosem volt mérleghiányai A felszabadítható ezer holdakon szálas takarmányt kellene termesztenünk, s ha lenne takarmány; lenne állat; több hús; több trágya; javulnának a talajerő-állapotok. Olyan ez mint egy spirális rugó, vagy egy mértani haladvány a matematikából. Ám, amint a matematika nem tűri el a logikátlanságot, a szó nemes értelmében vett, vállalatszerű gazdálkodás sem képes ezt sokáig elviselni. S amint végül szó esett erről; ez a homoki rozsprobléma vészesen hasonlít az 1950-es évekből jól ismert rossz emlékű beadási rendszerhez. Csépi József •