Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

JevganylJ Ylnokurort FORMULÁK At- átesünk B lrarta forrrralákDn. i»Hogr va®?" S a másik, a ritmus szerint: ] „Lassan." — „No, akkor...1' — „Minden 1 [jót, barátom!" Aztán megtorpan mégis, rádtekint, i lassan beszélni kezd: „Hát „ ho® lehetnék ZU \ — szaval tétovák, ü®etlenek. — * Feleségem... a múlt héten temették. Most meg a lányom fekszik. Na®beteg. U |Hát—~ így va®ok. De egyszer eljöhetnél.:." , Sapkája a szemén. „Sír?..." Hosszú csend.:: , „Ho® va®?"* — „Lassan." Ritkán mond [többet ennéL jDe ez még; látod, semmit sem jelent Sztanylszlav KunyajevI SIETSÉG Örök lázban, sietve éltem, és azt gondoltam: helyesen. Siettem — én magam sem értem: hová, miért — örökösen. Szerettem volna pénzt keresni, ruhákat venni, szépeket, neki — aztán: ne hajtson semmi! Élni csavargó életet! i Szemügyre venni a világot! Vonat hív, mintha mondaná: — Siess! — Majd e®szer ... Nekivágok.;: Hová? Nem is tudom, hová. i Siettem én, velem az évek.ü I®ekeztem, türelmesen. Ki tudja: sok munkám zömének nem volt talán értelme sem. Lépteim már kényelmesebbek. Mehetnék már. Akárhová! — Siess! — Vonatok sisteregnek. Hová?... Már nem tudom, hová. RAB ZSVZSA FORDÍTÁSAI Slmonyl Imre: SZOMSZÉDOLÁS Es esténként majd össze®ülnek újra ... E® szál citera szól majd, az eperfás udvaron — az e®etlen udvaron — az egyetlen eperfa alatt — e®etlen citera. Aho® az eperfa gallya három portára aho® a citeraszó három határra — szomszédolás! szomszédolás! — tizenhárom portáról hatvanhárom határból í® ®ülekezünk kedveseim — ölelőn mint az eperfa gallya — keményen mint a citeraszó. Es meséltek majd újra kedvesek ho® így volt meg ú® volt ho® na® hó hullott azóta bizony jég csapkodott farkascsordák martak rögeszmék meg ho® olykor a nap ls kisütött — e®szóval ho® í® volt meg ú® volt [lelkeim. Mert esténként majd összegyűlünk újra. De akkor már e®etlen dallamot tudjatok e®etlen dallamot mely önmagára hasonlít csupán e® kevésbeszédű szót de az aztán fedje is a fogalmat e® puszta számot de az érvényes le®en e® asszonyt valahol akihez menni érdemes és ottmaradni a házról azt ho® tető alá került s magunkról csak annyit ho® beköltöztünk végre. S hírt tudjatok egy olyan nagyvilágról amely akár hófúvás idején felkerekedni volna hajlamos s bekopogtatni a messzi szomszédság a megszelídült rokonság nevében. Á KIS TÁRLAT HézsŐ Ferenc: SZÉNAGYŰJTŐK Dér István: ÖKRÖK , .v Ü z öreg plébános látszó- tam? — csodálkoztak a na® lag atyailag nézte a fekete szemek. Idegen volt keresztanyát, énjétől a templom rideg lány akusztikája, sejtelmes neszezése. A természetet fogadta fiatal Sudár, karcsú fekete volt, különös metszésű man dulaszemekkel. A lány meg- 77,"7*"f"7 érezte az öreg pap fürkészi) lélektárulkozo templomául. tekintetét, s mintha hideg, A nagymami magához nyirkos kezek érintenék, kis- ölelte kislányát és csendesen sé megborzongott. A ®önge, ma®arázta: öreges hang azt kérdezte: — Tudod, kicsikém, mind— Mondd, kedves, mikor annyian bűnösek vagyunk, ®óntál legutóbb? még ha nem is vétkeztünk. Balogh Ödön HATODIK PARANCSOLAT A lány bizonytalan moz- Ha nem kéred isten ke®eldulatot tett. Arcán, melyről mét, majd a pokolba jutsz a ®ereket tartó jövendő- és akkor ho®an lehetünk anyák önfeledt boldogsága e®ütt a másvilágon? Nem sugárzott, e®szeribe riadtság rezdült. Hazudhatna — gondolta — honnan sejthetné ez a vén csoroszlya, ho® mióta Pesten e®etemista, e®általán ®ónt-e? Pillanatig zavartan hallgatott; nem volt istenfélő, de ú® érezte, önmagának tartozik azzal, ho® bevallja az igazat. — Hát, már elég régen. _ Tizenöt éve — restellkedésféle rezgett a lá® dallamos lenne nyugta a maminak a hangban. mennyországban az ő kisunoAz öreg pap arca közö- kája nélkül, nyös maradt, nem árult el Másnap a kislány ott tosemmiféle megütközést, csu- pogott a hosszú sorban a pán a kenetteljes hang volt gyóntatószék előtt. Fintorofeddő: kat vágott a faarcú szentek— Mondd, bűnös lélek, mi nek, aztán magába mélyedt tántorított el ennyire isten szépen kigondolta: milyen ke®elmétől? bűnöket találjon ki a pap A fiatal keresztanya csak bácsi számára, nézte a megrokkant embert, a kis fülkében szaporán képzeletben azonban máshol elhadarta a betanult mondókalandozott Szinte hallotta kát de a plébános közfbeazt a gurgulázó, kéjelgő, szólt. Furcsa dolgot kérdehangtalan kacagást melytói zett: másfél évtizeddel ezelőtt _ Na fcig bűnAs_ Mt Valld annyira megundorodott. be, paráználkodtál-e? — s Akkor még kislány volt hideg kék szemével kajánul tízéves. Gondtalanul és oly hunyorgott, kövér száját szétisztán élt falusi otthonában lesre húzva, hangtalanul röa na®mamival, ho® a vi- työgött Csak ú® rezgett a lágról, annak bajairól, bű- tokája. neiről mitsem tudott. Nap- A kislány értetlenül bápal a tágas kertben csatan- mult a leikiatyára. Mi az a gólt kipirult arccal hajszolta paráznaság? _ nem ^dta, a tarka pillangókat Olykor ^^ ösztöneivel sejtette, kimerészkedett a domboldal- hogy valami csúnya, ^éra. mely távolabb fiatal er- gyeiinivaló. dővel ölelkezett. Máskor meg _ Na> w vele, kis bűnös a kertet átszelő kis patakban biztatta a plébános és valójátszadozott feleselt a köve- sággal belevörösödött a ken csörgedező vízzeL visszafojtott nevetésbe. Estefelé, mikor a nagyma- _ Én ;. „ nem tudom — mi ölébe bújt tele volt ra- hebegett a kis ártatlan, s ®ogással és mesével, mintha tiszta fekete szemeiben e®mag a természet pompázna, n nőtt a riadtság. Már-már sugarazna életörömében. A ü® érezte magát mint aki nagymami hallgatta és na- mocsárba süppedt s hiába ®on hálás volt az életnek, kapaszkodik, sokkarú hínár amiért ilyen unokával kár- húzza a mélységbe. Szeretett pótolta. Egyik este azzal fo- volna kirohanni a templomgadta a kislányt: ból és a nagymami védel— Kis bogaram, kivasal- mébe húzódni, de nem mert tam szép fehér ruhácskádat megmozdulni. holnap ®ónni megyünk. Aztán a pap tizenöt mi— Miért mennék, mami, atyánkot szabott ki rá és felsemmi rosszat nem csinál- oldozta bűneiböL Míg térdepelt és a miatyánkot hadarta, e®re azon töprengett: mi az* a paráználkodás? ... Aztán eszébe jutott, ho® kedden estefelé az iskolából hazajövet osztálytársával a domboldali elha®atott bunkerbe húzódott a félelmetesen gomolygó vihar elöl. Bent vaksötét volt, pajtását csupán a cikázó villámok fényénél látta. Hirtelen különös érzés villant a®ába: hiszen 6 e® fiúval került a sötét bunkerbe. E®maga ... Évek óta ismerte, de sohasem jutott eszébe, ho® Pityu más, valaho® nem olyan, mint ő. Furcsa, eddig nem ismert érzés, különös szorongás cikázott benne. Ez az összezártság a fiúval szinte félelmetesebbnek tűnt a viharnál. Addig-addig toporgott, mocorgott, míg véletlenül rátaposott a fiú lábára. Ettől még zavartabb lett ®orsan kisuhant az odúból és hazáig szaladt az esőben. ... Talán ezt kellett volna meg®ónnia? Otthon bezárkózott szobájába és egész nap toprengett Majd szüleit faggatta, akik elképedtek: honnan veszi kislányuk ezeket a badarságokat? Zavarukból megbizonyosodott: valami szé®ellnivaló. És ha az, akkor miért feltételezett róla Ilyet a pap? Biztosan ilyennek tartja — háborgott tiszta lelkiismerete. Többé soha nem tudták rávenni, ho® ®ónásra menjen. Megundorodott az egésztől. A pap gyönge hangja rezzentette fel régi emlékeiből: — Lányom, bármilyen földi dolog visszatart isten ke®elmének keresésétől, mindig bizalommal fordulj földi szolgájához. M

ost őszintének hatott ez a hívás az öreg plébános szájából, a fiatal keresztanya benső idegenkedése azonban nem oldódott fel. A ®ermek felnőtt, megismerte az életet, s egykori ®óntatója visszafojtott kaján nevetésében „meglátta" a parázna gondolatot Nem válaszolt semmit a pap szavaira. Tisztán, önérzetesen emelte fel szép fejét, s komolyan, fennsőbbséggel nézett az öreg halandó emberre. A plébános csak a fiatalság büszke lobogását vélte e tekintetben, nem érezte meg benne azt az erkölcsi felülemelkedést, melylyel a lány fogadta ke®es tanácsait ELJEGYZÉS Azt írja az Edes: mit szólnék ahhoz, ha 6 férjhez menne? Van a faluban e® igen jóravaló özve®ember. Talán még emlékszem is rá. E® bizonyos Kő Antal nevezetű. Ott lakik a Kakas-domb alatt. Darabka szőlője, fél háza is van. De ami a legfőbb, nyugdíjképes tsz-gazda. Már kétszer ls járt nálunk. De ő — már mint az édesanyám — csak elküldözgeti, mondván: a fiam tudja ezt... Hát mondanám meg, ho® mi legyen? Azonnal expressz levelet küldtem, amiben áldásom adtam rájuk. Három nap múlva jött a válasz: Ha tehetem, menjek haza. Akkor Kő Antal tiszteletét tenné nálunk. Derültem e® kicsit, de aztán elrőstelltem magam és ®orsan táviratot küldtem: vasárnap otthon leszek. Anyám az állomáson várt. Reszkető kézzel csimpaszkodott a nyakamba, s még ki sem bontakoztunk az ölelésből, már is mondta: — U®e édes fiam... azért... nem vetel meg, ho® vénségemre... Szerettem volna ölbe kapni és dalolva, fütyülve szaladni vele végig a falun, ho® lássák: az én édesanyám nem is 68 éves, hanem e® viruló arcú kis menyasszony. Ho® a fekete delinkendője tulajdonképpen hófehér fátyol. — Majd megismered. Derék ember. An®od is azt mondja, jól járn+k vele. Megcsinál az mindent. A nyáron szőlőt is oltott nekem. Megreperálta a kaput, a disznóólat... hiszen tudod, ho® pocsékba volt a ház körül minden. Megfizettem én neki. Kínáltam e® kis borral. Hát csak megült.;. Mondogatta a sorsát, én meg az enyémet. Na jó, jó. Félre ne érts... Igaz, ho® mondtad, menjek. Hívtatok. De u®e, mit is csinálnék én abban a városban? Itt szeretek én lenni csak a he® alatt ... Aztán hát Antal is mehetne ... Na® ®erekei vannak... Ki erre, ki arra. Azt mondja: amíg a kezét fel tudja emelni, nem szorul ő e®ik ®erekére sem. De még azután is meglesz, mert ugye most nyugdíjat fog kapni... nekem is küldik azt a 260 forintot. Meg a kis szőlő... Ez, az, valahogy meglennénk ... — Hát én ennek csak örülni tudok, édesanyám — mondtam őszinte lelkesedéssel, aho® hazaértünk. Repdesett körülöttem, és szaladt a kamrába, pincébe. Terítette az asztalt. Önkéntelenül is édesapámra gondoltam, akit jószerint nem is ismertem, mert né®éves sem voltam, amikor elvitte tőlünk a halál. Anyám éppen gyerekágyas volt a harmadik húgommal. Később többször is férjhez mehetett volna, hiszen jó dolgos és szép asszony volt, de nem! Az ő ®erekeit ne lökdösse mostoha. Negyvenhárom évig hordta az özve®séget. Mi meg — amikor keservesen felnevelt — csak szétrebbentünk, mint a kitollasodott madarak a fészekből. Pedig, ho® fogadtam én is: nőjek csak meg édes. Majd aranyba, bársonyba öltöztetem én. Mosolygott. Tudta ő jól, hogy mire a magunk gazdái leszünk legfeljebb e® kartonszoknya, ha lesz abból a bársonyból. Aranynak meg ott lesznek az unokák. — Talán csak nincs valami bajod? — töltött a poharamba, s ijedten pislogott. Könnyes lett a szeme. Kötényéhez kapott, aztán mintha csak védekezne: — A jázminbokor már megint kiszáradt a sírján. Pedig azt szerette szegény, nyugodjon. A tavasszal rózsafát ültettem. Már virított is a nyáron. Ket locsolgatom... ne félj ... azért kijárogatok én majd oda. Hirtelen elhallgatott. Kopogtak az ajtón. Ü® elpirult, mint egy hajadon. Kezét a szájához kapta, majd kötényén igazgatott i riadtan nézett rám. Hangosan mondtam, ho®: szabad! Bizony én már meg nem ismertem volna Kő Antalt — aki kezet szorított velem. Amikor anyám helyet mutatott neki a karos ládán, kérdezte, ho® va®ok. Én meg mintha csak megnémultam volna. Dühös voltam magamra, mert a vonatban szépen elgondoltam, hogy kedvesen, melgen fogom köszönteni a kérőt, dicsérem okos elhatározását, meg efféléket, de mintha csak leragasztották volna a nyelvem. Anyám mentette a helyzetet, aki borral kínálta leendő mostohám, s közömbös dolgokról kezdett beszélni. Pár perc múlva már politizáltunk, de ho® kifo®ott a bor, invitáltam, ho® jöjjön le ő is a pincébe. Kő Antal aztán ott lent a pincében elkezdte: — Mondom anyádnak még a nyáron, búcsú előtt való nap, ho® egy fedél alatt tán mindkettőnknek jobb lenne. Hát csak rám csap azzal, ho® mit gondolok én? Mondo.n, aho® dukál. Akkor meg, hogy húztam volna magamra tisztességesebb gúnyát — mert ugye munkából hazafelé jöttem — aztán lennék józan. Mert biztos teliszlopáltam magam a vejem pincéjében. Pedig hidd el fiam, még víz sem igen volt akkor nap a számban. De mit tehettem volna? Még székkel sem kínált ez a te kardos jó anyád. Azért csak idevett a szívem. Már neked úgy mondom el, ahogyan volt Igaz, e® kicsit érződött rajtam az ital. Búcsú volt. Kaptam én megint. Azt mondta, ho® megírja neked. Miért nem hagyom én őt békén? Koccintottunk. Aztán még folytatta volna, de anyám leszólt, ho® hűvös van, megfázunk. Hát feljöttünk. Az udvaron megállt, s a dorongra rakásra mutatott: — Ezt is én szereztem neki. Fuvarral cz.vütt 400 forint. Kecskés, .a szomszédból mindjárt mondta, hogy adna érte 600-at is Van esze a csípasnak. Többet ér ez majd nekünk. Né® culáp kijön belőle, aztán e® csomó karó. Lesz ebből vagy háromszáz karó is. Meghasogatom én azt... Lépett va® hármat, aztán a házra intett.