Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

Szeged bolygói 28. Üjszentiván A nevével ellentétben igen regi eredetű. Szentistván-kori időkről, török dúlásokról vallanak a krónikák, s a betelepítésről, ami kőris magyarok, németek és délszlávok 1: erűitek ide, ho® későbben az Üjszentistván községből Üjszentiván le®en. Az első világháború után Makóhoz tartozott jóidéig. Szegedi kijárok Nem na® területen, 2 ezer 687 holdon 1200 lakos él. Tizenkét utcát, 334 házat számolnak, 199 televíziót, 298 rádiót, 18 személyautót, 40 nagymotort, 30 kismotort. 100 gáztűzhelyt tartanak a faluban. A takarékban 1 millió 800 ezer forintot őriznek. Aránylag tehát sok a telqyízió és minden második háznál bőven található kisgép, mosógép, háztartási gép. Évente né®-öt ház készül el. Az általános kép olyan, mint másfelé, a falu központja is. Tizennégy kisiparos dolgozik, a lakosság na® részének a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz nyújt biztonságot, jó megélhetést. Közel a város, Szeged, sokan bejárnak, ú® mondják, a lakosság 30 százaléka. A ®árak, az építőipar szívesen foglalkoztatja a falubelieket. Általában ritka az olyan család, ahonnan e®-egy fő ne lenne kapcsolatban az iparral. A szövetkezeti tagok közül 9—10 százalék mindössze az olyan tagság, ahol az emberek mellett az asszonyok Is rendszeresen munkát vállalnak, kérnek a közös gazdaságtól. Igen sokan járnak ki Szegedről. Naponta 130—140 ember utazik Üjszentlvánra, leginkább a termelőszövetkezetben kapnak munkát — ami eltérő más vidékektől — nemcsak az irodákban, hanem a szövetkezet hatalmas segédüzemágában. Lakatosok, kőművesek, szerelők, esztergályosok, téglaégetők, szakmunkások. Jól keresnek. Megéri az utazgatást. Fekete föld - gazdag goskodtak a határban, s zódva seholsem, de ninesemegesett, ho® a karácsonyi nek szegények sem. Mindöszbőiti napokat a na®üzemi sze három közsegélyest tartáblákon töltötték jónéhá- tanak nyilván. Akad u®an nyan. Lassan-lassan emlé- „szegényember", de ő a makezni is ritkán szoktak erre, ga szegénye, két keze szemiképpen jónéhány hagyó- génye. Az öreg nem veti meg mányra is. Kétnyelvű falu. az italt. Régi, elhasználódott Ritkán történt meg olyan ruhában jár, s maholnap eset, ho® szerb lány magyar meghal az útszéli árokparfiúhoz, va® ma®ar lány ton. Pedig segítenék. Nemszerb fiúhoz kötötte volna csak a ®erekei, akik megéletét. Ez is a múlté. Igaz, az becsült emberek, de a kööregek tartják még a regulát, zösség is kinyújtotta gondosmegkövetelik a tiszteletet és kodó karját, próbálta Jó úton a fiataloktól többet elkíván- tartani az öreget. Esetek: a nak, mint aho® ők szeret- tsz-ben foglalkoztatták, s nék. E® jellemző eset:e®ik mivel mindenét eladott, va® leány, pedagógus, más köz- pénzzé tett az italért, ho® ségben tanít. Amikor vége a legyen betevő falatja, mintanításnak s hazajön, fog- den délben kiadtak a részéhat a dologhoz, hányhatja a re fél kiló szalonnát. Egy trágyát az istállóból. órakor már elitta az árát. Még mindig eléggé zártak Maholnap már munkára se és merevek a családi köte- fogadják, még a legnagyobb lékek, különösen s szerbek- dologidőben sem, ujjal műnél. így aztán elő-előfordul togatnak rá a ®erekek, hiaz uszkucsizás. a fiatalok szen még a paptól is ellopgondolnak egyet, megszök- ta a harapófogót meg a fűnek a családi házból, s e®- részt, bekelnek. Az öregek meg kiki vérmérséklete szerint, ki- » * r . * tagadással fenyegetőznek, ám AZ OrSZQgnQiar ha megszületnek az unokák, elfelejtődik minden, rendbe- n\/nAn\\t jön a dolog. Régebben tör- 5CITI ÜKUUUiy 2KT2S Jugoszláviából is udvarolelment a fiúval „uszkucsi- pak a faJ"ba, Bodaór. JÓZS.e£ zott", s elvitte a saját kelen- hazaban klt lá"y vfja gyéjét, meg a párnát, meg a a nagy plllabat°Í' SLÍSK" dunnát. Nem volt megbo- vő . Az országhatár semakacsájtás. Bírósági ítélet szú- dály' össze.u" a "aládi letett, amely elítélte a „lo- tanács s u® szeretnek, ha pást" és visszaperelte az az egylk lány me® is Paraszti rekvizitumok Nagyapámnak volt egy su- zsalytúk, bokréták, kendők bája, ott lógott állandóan a és fésútartók, a fiatalok kisvégiben egy rozsdás szö- vonzódását kifejező szép tárgön felakasztva. E®ébre eyak özöne. Sivatagi ötlet már nem szolgált, mint á®nemút. Aránylag kie®ensúlyozott szomszédba, Jugoszláviába, akkor a másik, az újdonsült valamennyi S'S ^jjel együtt maradjon. Jól gi helyzete, nincsen különö- megelnek a faluban. sen na® va®on felhalmoSz Lukács Imre áldás Gazdag táj. Jó fekete földek húzódnak a határban, ősszel megtelik a gazdák kamrája. Intenzív kultúrákkal foglalkoznak, ha®omónyos, hosszú évtizedekre visszanyúlik az űjburgonya és a saláta termesztése. Háztájiban, mielőtt megkezdődnének a közösben a na® munkák, 8—9 ezer forintot „megtermesztenek" újburgonyából, aztán még jön a saláta, va® más intenzív növény. Gyakran kétszer aratnak. az űjburgonya után fűszerpaprikát termesztenek. A közösből is futja, csaknem 20 ezer forint az e® főre eső évi jövedelem. Módos falu. A részes műveléssel elérték, ho® a családtagok is szívesen dolgoz. nak a határban. Üj kultúrával is ®arapodtak az újszentivániak. a felszabadulás után honosodott meg e tájon a vöröshagyma. Egv-két családi név még utal is rá, mint például Hagymás Kiss Jóska — akik leginkább Makóról jöttek erre a vidékre, a jó fekete földekre s nem bánták meg. A közösben u®anis ez az e®ik legjövedelmezőbb növényféleség. „Uszkucsizók" Sokat változott a falu az utóbbi években. Öt esztendővel ezelőtt meg nagy szó volt. ha évenként egy-e® ember párezer forintot keresett a szövetkezetből. Ma már ez a múlté. Akkoriban divatozott a karácsonyi cukorrépa-szedés és a karácsonyi kukoricatörés is. Honvédség, iskolás ®erekek szor„Napnézés" a múzeum előtt Csillagászati hét kezdődik Szegeden A csillagos égbolt olyan ber 23—28-ig. Sorrendben a szabad szemmel megfi®el- következő előadások hangzahető jelenségeket, amelyek nak el a Rerrich téri Béke bekövetkezésének időpontját épület Béke tantermében: előre kiszámíthatjuk, arány- hétfőn dr. Guman István, az lag ritkán produkál. Ezek MTA Napfizikai Obszervatoközül a nap- és holdfo®at- riuma tudományos munkakozások a legismertebbek, társának előadása „A Nap Ahhoz, ho® e® teljes nap- mint rádióforrás", kedden a fo®atkozást és az ezzel lát- szegedi Uránia Csillagvizshatóvá váló gyönyörű napko- gáló szakköri tagjainak közronát hazánk területéről fi- reműködésével filmvetítés gyelhessük meg, 1999. au- „Csillagunk a Nap", szerdán gusztus 11-ig kell várnunk, dr. Kulin György, a budapesEzzel szemben részleges nap- ti Uránia Csillagvizsgáló fogyatkozásokat aránylag Igazgatójának előadása „A gyakran fi®elhetünk meg, s Nap mint atomerőmű", csübár tudományos szempontból törtökön Bálint Csanád rénem bírnak na® jelentőség- gész előadása „A történeti gel, mégis sokan készítenek korok embere és a Nap", pénilyenkor kormozott üvegla- tekén Márki-Zay Lajos, a pot, készenlétbe helyezik a szegedi Uránia Csillagvizsgáragasztott lencsét nem tar- ló vezetőjének előadása „Foltalmazó távcsövüket, ho® tok, fáklyák, napkitörések" azzal fehér kartonlapra szé- és végül szombaton dr. Depen' kivetíthessék a Nap ké- zső Lóránt c. egye telni tápét. nár, az MTA Napfizikai ObA részleges napfo®atko- szervatórium igazgatójának zás, amit Szegeden ma. va- előadása „a Nap és földi hasárnap háromne®ed 11-től tásai" címmel. Az előadások Szép menyasszonyok. Kelengyéjüknek vászonneműit nyári éjszakákon megalud- a díszes „menyasszonyi láni rajta a szénakazalban, a dákban", tulipános ládákban magasra rakott asztagok tö- vitték férjük házába A vében. Eltűnt, eltemetődött középen. kialfetott ^fe™" " gyarorszagi lada peldazza, világ. Gyerekkorom silány hogy kivételesen a ládára kis játékai, merre va®tok? rákerülhetett a menyasszony és a vőlegény festett alakja is. A pásztoremberek munkái hivakodnak: kések, bicskák, tarisznyák, bőrből, szíjból levő szerszámok, tülkök, csontból faragott dudák. A hajdani valóság szomo- Majd a mindennapok megrú napjaiból léptek most testesítői, a parasztkezekhez elém, megdobogtatva szíve- idomult gereblyék, lapátok, met. s csak állok, nézlek kapák' vékák- a kenyérsütés benneteket, a pásztorság, a "*vizltumai, a dagasztótekparasztság szerszámait, ün- nő- szlták- Szakmári vacsoneplő gúnyáit, ahogy Pá- ^-család ül az asztalnál, rizst megjárva, meghódítva, középen a tál, kerek, alaa Magyar Nemzeti Galériá- csony aszta1' körben 32 idő* ban megmutatjátok magato- sebbek' a nagyobb gyerekek, kat a volt paraszti világ A kicsiknek kis székre tett rekvizitumaiként. Két mor- zománcos tányérba lesz, zsolt csutkából ügyeskedett majd a vacsora' egy tónyér- I játékot szorítanék magam- benne két kanáL Az öreg * hoz, az összedrótozott „ökrö- Mikszáth hősei Íutnak ket", akik közé fapálcika- eszembe. a szebd vacsorázrúd, fejükre meg járom ke- gatasok' ha megrült. Nem hiányzik az alu- termett a krumplicska, vagy míniumdrótból lett járom- elsZabadult az égi ™zőkre szög sem és a morzsolt csut- a híres bacsák őrizetére bí A mesterség címere 13 óráig fi®elhetünk meg, az Észak-Jeges-tenger szibériai részén, Nyugat-Szibérián és Északnyugat-Kínán áthaladó teljes napfo®atkozás kísérő jelensége lesz. Akiknek nincsen távcsövük. derült idő esetén azok is megtekinthetik a részleges napfogyatkozást, mert a szegedi Uránia Csilla®izsgáló a Múzeum elé távcsövet szállít s ezekkel a Nap képét kivetítve. egyszerre több érdeklődő számára lesz megtekinthető. A „nyugtalan" Nap évében járunk, ami azt jelenti, ho® a Napon lejátszódó jelenségek aktivitása — ami közelítőleg 11 éves periódicitással ismétlődik — maximumot mutat. Ilyenkor fokozott intenzitással folynak a kutatások és erősebben érvényesülnek a Napnak a földi fizikai és biológiai folyamatokra közvetve megnyilvánuló hálásai. A jelenleg „nyugtalan" Nappal, mint minden földi élet forrásával, mint csillaggal ismerkedhetünk meg a csillagászati héten, szeptemvasArnap, 1968. SZEPTEMBER VI. kezdete mindennap 19 óra. Előadások után távcsöves bemutatókat tartunk. Márkl-Zay Lajos ka ökröcskék szarva sem, szintén drótból kunkorítva. Messzi gyerekkor. Hűséges ökröcskéim, már nyúlnék is értetek, de rám szól a teremőr, a valóság. Járom a termeket. A magyar népművészet párizsi kiállításának itthoni bemutatóját E®ik helyen öregek és fiatalok, kis pásztorok, pásztorlánykák. Az apáról leöröklött kucsma, fehér gatya, a vállon meg karikás. Másikójukra csizma is jutott szépen hímzett szúr, s állnak a régi idők modelljeiként; éppenséggel mintha a Kincskereső kisködmönből léptek volna elő. A matyó öregembert körülveszik a gyerekek, mindjárt azt hiszem, megérinti valamelyikőjük a nagyszülő ködmönét. Hátrébb békési öregasszony ácsorog, mögötte a közönség által alig ismert dél-alföldi régi szőrhimzések néhány példánya. zott nyájból egy-egy barika. Éppen idejében Stílusosan Skófiumos ládák, Ismét odébb, a további teremben már a monori fejfák, e®szerű dőlt, nehéz betűkkel, szomorúsággal. Csökölyi ravatal és ®ász-öltözet, fehér színekkel, csipkeszegélyű lepedőkkel. Fekete rokolyák, sirató-asszonyok, elmúlás. A pásztorok gubában, ' mindjárt a nádból épített j cserény előtt, a bográcsban étel, a hűvös cserépkorsóban víz, kolompok, csengők, csörgők, hát így strázsálnak az alföldi pásztorok. Az elöljáróság nem maradhat el, hét paraszt ül a lócaasztalnál, a sarokban az 1848-as zászló, pipatórium, hatalmas gyertyák az asztalon. Fekete-barna kucsmák, kalapok, csizmák, fehér gyolcs gatyák, szűrök, pirossal, feketével kivert subák. Nem sajnállak én benneteket Deho®. Jó i® elnézgelődni, itt a Nemzeti GaléMegbámulom a szerelmi riában. A legjobb helyre ajándékokat Csigacsinálók, kerültetek, múzeumba. Rek- ; festett piros tojások, mán- vizitumoknak. Éppen idejé- j gorlók, cifra kapatisztítók, ben. orsókarikák, guzsalyok, gu- sz. l. i. Nehéz kenyér Fehértói szeptember i Az olajkutak tüzei messze látszanak; felbukkannak és eltűnnek, mintha e®masnak küldenének üzenetet. Az árnyékok már hidegen feketék és ha a halásztanya kéményei füstöt fújnak a levegőbe, eszünkbe jut a meleg szoba. De a nappalok még melegek. Lá® napsugár csillog a halastó tükrén, s a gátak oldalán a lilavirágú sziksaláta, sziki őszirózsa fonja koszorúját a vénasszonyok nyarának álmosító fényében. A na® nyári madárnyüzsgés elapadt, csendesebbek a napok. Néha kutyaugatás hangzik végig a nádastavakon, s tompa visszhangzással szól a puska. A szeptemberi Fehértó igazi élete a ködös hajnalok, s csillagfényes esték susogó nádfüggönye mögött zajlik. Javában tart a madárvonulás. Évről évre, évszázadok óta, űzve, hajtva járják ösztönös útjukat a levegő vándorai. Csendes, párás szeptemberi este. Az őszitücsök fájdalmas. síró hangja búcsúzik a nappaltól, a melegtől, a nyártól. Fenn a magosban idegen kiáltások szólnak, hívnak, keresnek. Messzeszálló vándorok bús hangja úgy hull a ködös magasságból, mint a furulyaszó. A Tisza felöl hallik: gá-gá! Az idei első vadlibacsapat (szept. 17.), kevesen vannak, hangjukon bizonytalanság érződik. Meszszi északról len®el síkságok, lápok üzenetét hozták, s fáradtan megpihennek itt a szegedi tóvilág tükrén. Szürkegémele, bakcsók rekedt „kvak-kvak" szava e®re távolodik. Ók a nappalt töltötték a fehértói madárszállóban. Lehet, ho® épp Péter bácsi madarai, lábukon ®űrüt viselnek, s bizonytalan sorsuk a tudományt fogja szolgálni. Most búcsúznak, s búcsúszavuk szomorú, benne érződik a szülőföld, a hazai táj elhagyásanak minden érzése. „Kvak-kvak" — látunk-e még bennetek csendes öreg tiszai füzesek, szikes puszták Ringat-e fészket hajladozó náderdőtök, s fodrozódó tavak kis szigetei, látunk-e még benneteket? A vándorút hosszú és veszedelmekkel teli, de menni kell. Nemsokára páncélt ölt a vizek háta és fehér takarót húznak a rétek — nem maradhatunk. Nem tudjuk, visszajövünk-e tavasszal — ezer veszélyen át —, de ha nem érkeznénk meg, itt ha®juk búcsúkiáltásunkat, hogy emléke mindörökké éljen a nádas, a tó, a szik és emberei emlékében. A tavak szemében visszacsillognak a szeptemberi csillagok. Álmos pontyok vetődnek fel, mintha a félelmesen sápadtra festett felhőboglyákra kíváncsiskodnának az égi algamezőkön. Fehértavi szeptemberi esték; ilyenek, s ilyenek voltak és lesznek, míg víz, madár és természetszerető emberek élnek Persze, ezek is, azok is pusztulnak, ritkulnak, s a kanyargós nádasutak, vén kákatövek emlékeznek-e majd ránk? Az évek múlásával elment tőlem az a nádas, de ilyenkor, a szeptemberi őszi esték halkan megverik ablakom és tű] rajta a vonuló vadlibák hangjában felparázslanak elmúlt emlékek. Csizmazia György