Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

Szovjet turisták látogatásai Szegeden és Kisteleken A Nagy Honvédő Háború szovjet veteránjainak Sze­geden tartózkodó turistacso­portja megtekintette a város­ban folyó építkezéseket, is­merkedett Szeged nevezetes­ségeivel. Elismerésüket fe­jezték ki az Odessza-lakóte­lepről. Jártak a Móra Fe­renc Múzeumban, hogy meg­ismerjék a város történeti múltját is. Tegnap délelőtt a szovjet turistacsoport G. Ny. Zaha­rov nyugdíjas légügyi vezér­őrnagy vezetésével ellátoga­tott az MSZMP Csongrád megyei bizottságára. A ven­dégeket a kistanácsteremben dr. Varga Dezső, a megyei pártbizottság tagja, a párt­bizottság osztályvezetője, dr. Kovács Lajos, a megyei párt­bizottság osztályvezetője és Simon Béla, a megyei párt­bizottság munkatársa fogad­ták. A szovjet veteránok teg­nap délután Kistelekre láto­gattak, ahol megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. A község vezetőinek kíséreté­ben megtekintették a Magyar —Szovjet Barátság Tsz gaz­daságát, ahol a vendégeket Busa Vilmos, a tsz elnöke fo­gadta, s ismertette a gazda­sági életét, fejlődését Szegedről a szovjet turista­csoport ma tovább utazik Pécsre. Együttműködési megállapodás Szombaton délelőtt ha­zánkba érkezett Georg Ewald miniszter, az NDK Mezőgazdasági Termelési és Élelmiszergazdasági Taná­csának elnöke és helyettese, dr. Erwin Neu. A vendége­ket a Ferihegyi repülőtéren dr. Sághy Vilmos, a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Gergely István miniszterhe­lyettes és dr. Herbert Plaschke. az NDK budapesti nagykövete fogadta. A látogatás első napján dr. Sághy Vilmos és Georg Ewald új megállapodást írt alá a két főhatóság együtt­működéséről. A két szerv együttműködése elsősorban a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfitenyész­tés, az agrokémia, a talaj­javítás, vetőmagnemesítés és szaporítás, továbbá az ag­rártudomány területére ter­jed ki. Az új algyői közúti híd Rövidesen befejezik a tervezést Meghalt egy asszony Felelőtlenség okozta a gumigyári halálos balesetet A hírt tegnap közölték: tizennyolc nappal azután, hogy a gumigyár tömlőüze­mében a forró gőz megéget­te Pataki Istvánnét, a sze­rencsétlenül járt asszony be­lehalt sérülésébe. Egy hete arrólt írt a Dél-Magyaror­szág: elgondolkoztató az EMERGÉ-ben történt bal­esetsorozat, hogy a munkás­védelem gyengeségéért drá­gán fizettek a gumigyárban. Sajnos, a három gyereket maga után hagyó asszony sorsa akaratlanul is felkiál­tójelet tett a tanulságok után. A gumigyári balesetek: Pataki Istvánné halálának körülményei mulasztásokra, a gyár néhány vezetőjének felelőtlenségére derítettek fényt Ma már az Országos Gumiipari Vállalat mellett a Vegyipari Dolgozók Szak­szervezete, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsá­nak munkavédelmi felügye­lői vizsgálják az ügyet, s napról napra újabb bizonyí­tékok kerülnek napvilágra. Olyanok, amelyek szinte homlokegyenest ellenkeznek a korábban emlegetett „okokkal"... Mikes Sándor, az EMERGÉ igazgatója úgy nyilatkozott július 31-én, hogy Pataki Istvánné balesetét „az egyik szerelő lelkiismeretlen mun­kája okozta". (A kazánon ál­lítólag egy másik balesetfor­rás megszüntetése érdekében átalakítást hajtottak végre.) Ezzel szemben egészen mást tartalmaz a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetének — Péterfy Lajos felügyelőnek — a Dél-Magyarország szer­kesztőségéhez intézett hiva­talos jelentése: „1968. július 19-én, a baleset előtt négy nappal üzemvezetői szemle keretében megállapították, hogy az 1. számú kazán biz­tonsági berendezése hibás. A szemlén Klötzl János üzem­vezető és Angyal János, az EMERGÉ vizsgázott szakér­tője is részt vett Az üzem­vezető és szakértőié elmu­lasztották a berendezés le­állítását, a hiba kijavíttatá­sát — mivel tudniok kellett a szabályokról —, tudatos életveszélyeztetés tényét me­rítették ki." Mikes Sándor­ral ellentétben ebben a jegy­zőkönyvben már szó sincs átalakításról, valamiféle sze­relési hibáról... De jellemző, hogy Patakí­né leforrázása után, július 24-én reggel mi történt Új­ból a jelentésből idézek: „Reggel 7 órakor Klötzl János üzemvezető szóbeli utasítására megváltoztatták a baleset színhelyét. Kiss Jenő művezető azt az utasítást kapta, hogy a vizsgálattal kapcsolatban 8 órakor a ka­zánt nyomás alá helyezik, intézkedjen, hogy ehhez megfelelő állapotban legyen. Reggel, mikor a vizsgáló bi­zottság munkáját folytatni kívánta, a kazán biztonsági berendezését megjavították; fentiek miatt a bizottság nem tudta feltárni a baleset pontos okát." Vajon miért volt ilyen sürgős ez az „utójavítás?" De miért volt ezután szük­ség még arra, hogy a válla­lati vizsgáló bizottság záró­jegyzőkönyvének eredeti pél­dányát megváltoztassák a szakszervezet társadalmi munkavédelmi felügyelőjé­nek tudta nélkül?! Talán azért, mert az így „előkészí­tett okok" jobban megfelel­tek volna a gumigyár veze­tőinek, hogy egy szerelőre háruljon a felelősség Pataki Istvánné haláláért? Az elmúlt héten a szak­szervezet felügyelője jogánál fogva leállíttatott néhány •kazánt a gumigyárban. A jegyzőkönyv mindezt így summázza: „Az SZMT mun­kavédelmi felügyelőjével, a Kazánbiztosító Hivatal bizto­sával közösen lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Pataki Istvánné balesete közvetlenül összefügg a ki­oktatott és vizsgázott kezelő­személyzet hiányával." De az EMERGÉ-ben mégsem álltak le a kazánok — csoportve­zetőket mentettek fel tisztsé­gük alól és állítottak hirte­lenjében a kazánok mellé — közölte Lengyel Zoltán mun­kavédelmi megbízott tegnap. A gumigyári ügy nem zá­ródott le. A felelősségre vo­nás nyilván nem marad el. Ennek példásnak és szigorú­nak kell lenni, hogy még egyszer ne követeljen áldo­zatot a felelőtlenség. S azért is, hogy a gazdasági vezetők ismét fontosságához mérten tiszteljék a munkások vé­delmére hivatott törvénye­ket Mert a tragikus lecké­ért megfizethetetlenül drá­gán fizettek a Szegedi EMERGÉ Gumigyárban... Matkó István Ügy látszik, Budapesen, a Vigadó téren már sosem ér véget az építkezés. A Vigadót még mindig palánk fogja kö­rül, az épülő új Duna-parti szállodát állványerdő borít­ja. Közöttük áll az Űt- és Vasúttervező Vállalat szék­háza, ahol ugyan nem épít­keznek, de új építkezések terveinek sokaságán dolgoz­nak a mérnökök, techniku­sok, rajzolók. Itt készül az új közúti Tisza-híd műszaki terve is, amely — mint erről a közelmúltban hírt adtunk — Algyőnél épül majd fel. — Már a tervezés befejező stádiumában vagyunk, hi­szen augusztus 31. a határ­idő — mondta Sigrai Tibor, a hídtervező iroda helyettes vezetője, akinek az irányítá­sával mintegy húsztagú kol­lektíva dolgozik a terveken. — A résztervezést megelőző beruházási program tavaly készült el, s jövő tavasszal már az építkezés kezdődik. Az új hídnak 1972-ben ké­szen kell állnia. A 47-es út, amely Szeged­| ről Hódmezővásárhelyen át egészen Debrecenig vezet, j egyre nagyobb forgalmat bo­| nyolít le. Leggyengébb pont­1 ja jelenleg minden bizonnyal Az új híd távlati rajza az algyői híd, amely köztu­domásúlag egyetlen nyomvo­nalon vezeti át a Tiszán a vasútat és a közutat is. Mi­óta az olajbányászok is meg­jelentek ezen a környéken, a forgalom úgy megnőtt, hogy gyakran fél órákat is vára­kozniuk kell a gépkocsiknak az átbocsáttatásra. A Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium úgy döntött, hogy új közúti hidat épít, s a jelen­legi azután csak vasúti híd lesz. Az új híd a mostanitól délre, körülbelül 300 méterre épül, nagyjából az algyői be­tonút egyenesének folytatá­saként, tehát a mostaninál jobb vonalvezetést ad a 47-es útnak. Jellemző műszaki adatairól is Sigrai Tibor tá­jékoztatott. A híd teljes hossza körül­belül 470 méter lesz. A Tisza fölött acélszerkezetű, ahol a feszített vasbeton pályale­mez „együtt dolgozik" az acél főtartókkal. A medert 100 méteres nyílás íveli át, a szélső nyílások 55—55 méter hosszúak. Az árterületen át húzódó feljáró részek kö­zül a jobb parti, tehát az Al­győ felőli 100, a bal parti 150 méter hosszú. Az ártéri híd­Mikor járnak le a békekölcsönök? Az OTP közönségszolgálata: sorsolási tanácsadás Müiislykocsi Vietnamnak A szombathelyi 17-es Au­tóközlekedési Vállalat dolgo­zói az elmúlt hónapokban 37 ezer forintot fizettek be a vietnami alapra a szabadsá­gukért harcoló hősök megse­gitesére. Ezzel azonban még nem elégedtek meg. Elhatá­rozták, hogy felújítanak es műhelykocsivá alakítanak át egy kiselejtezésre ítélt teher­gépkocsit. Munkaidő után több mint 400 órát dolgoztak az elhatározás megvalósítá­sán. A műhelykocsi elkészült. A napokban útnak indítják, hogy mielőbb hasznaihassak a vietnamiak. Mostanában több olvasónk is felvilágosítást kért a szer­kesztőségtől, arról érdeklőd­tek, hogy a békekölcsönök sor­solásának mi a rendje, mi­ként tudható meg a korábban kihúzott kötvények nyeremé­nye, mikor válik esedékessé a teljes visszafizetés? A kér­désekkel az Országos Taka­rékpénztár központjához for­dultunk, ahol Fidlocky Jó­zsef főfelügyelő, a leszámoló és értékosztály főcsoportve­zetője adta meg a tájékozta­tást. Az első államkölcsön, a tervkölcsön, melyet 1949-ben jegyeztünk, ezek szerint 1955­ben lejárt, s rá három évre, 1958-ban elévült. Ezt tehát már visszafizették. Ha mégis előkerül — hagyatékból vagy máshonnan — egy-egy kötvénye, vezérigazgatói en­gedellyel egyedi elbírálás alapján még esetleg vissza­fizethető. Az első békekölcsön vissza­térítésének eredeti határide­je már lejárt volna, de em­lékezhetünk rá, a Miniszter­tanács 1956-ban — amikor úgy döntött, hogy többé nem vesz igénybe a lakosságtól államkölcsönt — valameny­nyi békekölcsön végső visz­szafizetési határidejét egysé­gesen 1974. december 31. napjában állapította meg. A hatodik békekölcsön jegyzői ezzel a határidővel tulaj­donképpen jól jártak, az eredetinél hamarább kapják vissza pénzüket. A fennálló államtartozást 1974-ben progresszív — tehát egyre növekvő — alapon felosztották s azóta az a rend alakult ki, hogy minden év j márciusában és szeptemberé­ben az első. az ötödik és a hatodik, júniusban és de­\ cemberben pedig a második, a harmadik es a negyedik békekölcsön kötvényeit sor­solják. Érdemes emlékezetbe idéz­ni, hogy az első és a máso­dik békekölcsönnél még a nyereménykötvények mellett kamatozó kötvényeket is le­hetett jegyezni. Utóbbiakra azonban oly kevés jegyzés jutott, hogy a harmadik béke­kölcsönnél már csak nyere­ménykötvényeket bocsátot­tak ki s lehetővé tették a ko­rábban jegyzett kamatozó kötvények átváltását is nye­reménykötvényre. A nyere­ményeket azonban tulajdon­képpen a jegyzett kötvények értékének kamataiból sorsol­ják. Egy másik tudnivaló: az első és a második békeköl­csön egész kötvénye 200, a továbbiaké azonban csak 100 forint névértékű. Akinek tehát az első vagy a máso­dik békekölcsön húzásakor 100 forint nyereményt sorsol­nak ki, az 300 (200+100), aki­nek viszont a többi kölcsön húzásakor 100 forint nyere­ményt sorsolnak ki, az 200 (100+100) forintot kap. A fél kötvények tulajdonosai­nak a fél kötvény névértéke, vagy nyeremény esetén a fél kötvény névértéke s az ehhez hozzáadott nyeremény jár. A sorsolás után kiadott gyors­listákon Nyeremény cím alatt szerepelnek a kihúzott kötvé­nyeken feltüntetett összegek is, ez tehát senkit ne tévesz­szen meg. A tapasztalat szerint sokan nem kísérik figyelemmel a sorsolásokat, s azt hiszik nem nyernek, nincs szerencséjük, holott a listákat nem nézték meg alaposan. kötvényük számán átfutott a szemük. Ezért már évekkel ezelőtt be­vezette az OTP a sorsolási tanácsadást, de kellő propa­ganda hiányában az embe­reknek nincs róla tudomá­suk. Ha tehát valaki kötvé­nyeinek számát levélben köz­li az illetékes megyei fiókkal, akkor ott az összesített sor­solási mutatókból megálla­pítják, hogy kisorsolták-e kötvényét, és erről értesítik. öt éven belül, tehát 1974. december 31-ig valamennyi békekölcsön-kötvény tulajdo­nosa visszakapja pénzét, de természetesen nem mindenki nyer kötvényeivel. A kötvé­nyek 1977. december 31-ig lesznek beválthatók, bármi­kor is sorsolták őket. A hosszú lejárati idő miatt igen sok kötvénypapír elron­gyolódik, nagyon kell tehát vigyázni rájuk, mert ha je­lentős adat hiányzik róluk — sorozatuk, számuk — visszatérítésük lehetetlenné válik, vagy hosszas utánajá­rással, a sorsolások befejezé­se után, legfeljebb csak név­értékben fizeti ki őket az OTP. Mivel a kötvény érték­papír, a vele való üzérkedés, például névértéken alul való felvásárlása, büntetendő cse­lekmény. Éppen nemrégiben lepleztek le Budapesten egy kötvényüzért. Sokak téves elképzelése, hogy majd csak a lejárat évé­ben kapják meg kötvényük ellenértékét Az OTP tör­lesztési terve szerint minden évben arányosan fizetik vissza a kölcsönöket, 1974-re sem jut majd több, mint a korábbi évekre. Az állam már a kötvények jegyzésekor szavatolta a visszafizetést, tehát mindenki, aki kötvé­nyét fel tudja mutatni, előbb­utóbb maradéktalanul meg­kapja a jegyzett összeget. VASÁRNAP, 1968, AUGUSZTUS 11. szerkezet nyílásai 25 métere­sek. A hidat két pillér tartja majd a mederben, lesz két úgynevezett közös pillér, nyolc közbenső pillér, s a szerkezetet a két oldalon a hídfők zárják le. A hídépítés, mint talán mindig, most is bővelkedik majd a látványosságokban. Kivitelezője a Hídépítő Vál­lalat és a Ganz-MÁVAG lesz. Mivel a Tisza altalaja igen rossz, a pillérek alapo­zása különleges eljárással készül, Benoto-rendszerű cö­löpökkel. Ezek 90 centiméter átmérőjű cölöpök, melyek 30 méter mélyre kerülnek. A meder felett úszódaruk dol­goznak majd, az ártéri híd­szerkezet parton eloregyár­tott feszített tartóit autóda­ruk emelik helyükre. A 25 méteres „szeletelt" tartókat 5 méteres darabokból állítják össze. — Tulajdonképpen 1972-re csak a híd fele készül el, a kocsipálya 8 és fél, a két jár­da 1,25—1,25 méter széles lesz. Ha a forgalom majd szükségessé teszi — mondot­ta Sigrai Tibor —, feltételez­hetően úgy 15 év múlva, a híd csaknem kétszeres szé­lességűvé növelhető. Ter­vünk ezt számításba veszi, lehetőséget ad rá. Közismert, hogy a magyar hídtervezők, szerkezetgyár­tok és építők munkái hatá­rainkon kívül is elismerést váltott ki. Bár Sigrai Tibor, az algyői híd tervezője még nem tartozik az idősebb kor­osztályhoz, hiszen 1954-ben végezte az egyetemet, máris szép szakmai múltat vallhat magáénak. Az UVATERV­nél 1951 óta dolgozik, ké­sőbb Sávoly Pál Kossuth-dí­jas mérnök volt az irodave­zetője. Kormánykitüntetést kapott az Erzsébet-híd ter­vezésében való részvételéért, benne van munkája többek között a kairói Fontana és az iraki Diala híd terveiben is. Biztosak lehetünk tehát benne, hogy az algyői Tisza­híd minden tekintetben meg­felel majd a követelmények­nek. F. K. Magnó tanszalagok Az Országos Tanszer­gyártó és Értékesítő Válla­latnál készülnek úgynevezett magnó „tanszalagok" is. Az idei „termésben" egyaránt találhatók nyelv-, irodalom­és történelemórákon jól hasznosítható felvételek. így például orosz nyelvlecke a gimnáziumok első, második, és harmadik, valamint a szakközépiskolások második osztályai számára; angol, francia, német, olasz és spa­nyol nyelvlecke a harmadi­kos gimnazistáknak. A mag­netofonszalagok alkalmazá­sa a tanítási órákon emeli az oktatás hatékonyságát, segíti a beszédkészség fej­lesztését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom