Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

Altalános sztrájk és monstre felvonulás Párizsban # Párizs (MTI, ArP, Héttón 24 órás általános sztrájk kezdődött Franciaor­szágban. Az úgynevezett 5. köztársaság fennállása óta ez az első általános sztrájk, amelyet mind a négy nagy szakszervezeti központ hir­detett meg. A sztrájk ponto­san a gaulleista rendszert hatalomra juttató 1058. má­jus 13-i algériai események 10. évfordulóján tört kL A szakszervezetek szomba­ton adták ki a sztrájkfelhí­vást, a tüntető diákok harcá­nak támogatására és az elle­nük hozott súlyos rendőri el­nyomó intézkedések elleni tiltakozásul. A szakszerveze­ti központok a diákszerveze­tekkel egyetértésben, a s/trájk Jelszavát fenntartot­ták annak ellenére, hogy Pompidou miniszterelnök szombaton késő esti tv- és rádióbeszédében bejelentette a Sorbonne újbóli megnyitá­sát és a tüntetések miatt le­tartóztatott diákok szaba­donbocsátását A sztrájk tízmillió dolgo­zó munkabeszüntetését je­lenti. Franciaország legna­gyobb részében megszűnt az áramszolgáltatás, csak a kórházak, más életfontossá­gú létesítmények áramellá­tását biztosítják. Csökkent, de nem szűnt meg a gaz nyomása, mert a háztartáso­kat a gázművek el akarják látni. A legtöbb gyár ki sem nyitotta kapuit, a főváros közlekedésében jelentős fennakadások vannak, annak ellenére, hogy a közlekedési vállalat autonóm szakszer­vezete nem csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz, csak igen kevés autóbusz és föld­alatti szerelvény közlekedik. A vasúti forgalomban is je­lentős korlátozások vannak, a távolsági forgalomban vo­nalanként csak egy-egy vo­nat közlekedik. A sztrájkoló diákokkal egyesülve, a párizsi dolgozók tízezrei tüntettek héttőn dél­után a francia főváros utcá­in. A menet élén a diákok haladtak hatalmas transzpa­rensekkel, ilyen feliratokkal: „Az 1958-as május 12-e ha­talomra juttatta. De Gaul­le-t, 1968. május 12-e meg­ingatja hatalmát." — „Min­den diák legyen az utcán" — „Le a rendőri brutalitás­sal". A diáksághoz csatlakoz­tak Párizs szívében a sztráj­kot meghirdető szakszerve­zetek nagy csoportjai. Az esti órákban még tar­tott a párizsi diákság és munkásság monstre felvonu­lása a főváros szívében. A rendőrség százezerre, a szer­vezők több mint félmillióra, a Reuter egymillióra becsül­te a résztvevők számát. Az öt kilométeres menet részt­vevői megőrizték nyugalmu­kat. A diákság és a szakszer­vezetek maguk szervezték meg a rend fenntartásáért felelős csoportokat, s ezek emberláncot alkottak a me­net két oldalán. Pompidou miniszterelnök az esti órákban felkereste De Gaulle elnököt az Elysée­palotéban és tájékoztatta ót a helyzetről. Az SltAlános sztrAJkot mepelBzfl flláktflnteté™* BrfUban: roham­rendőrök a barrikád mögött Az EAK kezdeményezése „Menetrend" a BT határozatának végrehajtására Arab tanácskozás tesz Bagdadban 0 Kairó (MENA) A Biztonsági Tanács múlt év novemberi határozatának egyik gyengéje egyiptomi vé­lemény szerint az, hogy nem irt elő pontos menetrendet és sorrendet a benne foglal­tak végrehajtására. Az EAK azzal kapcsolatban, hogy Jar­ring ENSZ-megbízott a kö­zeljövőben New Yorkban folytatja misszióját, javasla­tot tett ennek a hiányosság­nak pótlására. A Biztonsági Tanács határozatának végre­haj tusára programot indítvá­nyozó egyiptomi kezdemé­nyezést Mahmud Riad kül­ügyminiszter tette, amikor legutóbb Kairóban találko­zott Jarring nagykövettel. Az EAK külügyminisztere szerint — és ezt kifejtette Jarring előtt — három ót vezethet a határozat végre­hajtásának programjához és a menetrend kidolgozásához: 1. A főtitkár megbízottja kérheti a Biztonsági Taná­csot, hozzon határozatot e programról, menetrendről és a végrehajtás módjáróL 2. Jarring maga javasol­hatja ezt a programot. 3. Ki lehet dolgozni ezt a programot úgy, hogy Jar­ring az érdekelt felekkel külön-külön megbeszéléseket folytat. Az EAK külügyminisztere Jarringra bízta, hogy a há­rom lehető út közül melyi­ket választja. Hangsúlyozta, hogy az EAK mindezzel ismét bizo­nyítja messzemenő készsé­gét a válság békés megoldá­sára. Az A1 Ahram jelentése szerint Atasszi szíriai elnök kairói látogatásának egyik következményeként az izra­eliek elleni háborúban köz­vetlenül érdekelt országok — az EAK, Jordánia, Szíria és Irak — külügyminiszterei ezen a héten Bagdadban ta­nácskozásra ülnek össze, hogy egy olyan politikai vo­nalat találjanak, amely ösz­szeegyeztethető a szíriai né­zetekkel. A kairói újság hoz­záteszi, hogy ezen az érte­kezleten természetesen más arab országok külügyminisz­terei is részt vehetnek. Harcok Dél­Vietnamban 0 Saigon (AFP, Reuter, AP) Héttőn csökkent a harci zaj Saigonban, ugyanakkor újabb partizántámadás in­dult Del-Vietnam északi ré­szén fekvő Hué városa ellen, ahol a partizántüzérség erős tüz alá vette az ellenséges erőket. A Saigonból érkező jelen­tések egyöntetűen arról szá­molnak be, hogy az ameri­kaiak a sűrűn lakott város­negyedek kíméletlen lebom­bázásával, fel gyújtásával tudták csak megállítani a partizánoffenzivát. Egyéb­ként a vietnami partizánok vasárnap súlyosan megron­gáltak egy másik hidat, amely Saigont a Bien Hoa amerikai támaszponttal kö­Telefbto — tifn KaifBIdl Képszolgálat Kép PArlmhöl: Ha Van I.au ezredes (mosolyog, középen) a hi­vatalos megbeszélések technikai előkészületeinek befejezése után az újságírók gyűrűjében Eltemetlék Szokolovszkij marsallt 0 Moszkva (TASZSZ) A Szokolovszkij marsall hamvait tartalmazó urnát héttőn ünnepélyes külsőségek között elhelyezték a Kreml falában. A gyászszertartáson megjelent Leonyid Brezs­nyev, Nyikolaj Podgornij és több más szovjet vezető sze­mélyiség. Az elhunytat Nyi­kolaj Krilov marsall búcsúz­tatta. ti össze. Az említett hidat az amerikaiak és a dél-vietna­miak megerősített egységei őrizték. A híd helyreállítása legalább egy hónapot vesz igénybe — közölték illetékes körök. Az AP jelentése szerint Saigontól 560 kilométernyire KEDD, 1968. MÁJUS 14. északkeletre újabb ütköze­tek vannak kialakulóban. Vietnami hazafiak rajtaütöt­tek egy különleges katonai táboron, és megfutamították az ott-tartózkodó négyszáz amerikai és dél-vietnami ka­tonát. Az amerikaink repü­lőgépeken mentették ki ka­tonáikat ebből a Da Nang közelében levő térségből. A hazafias erők egy hatalmas C—130-as szállító repülőgé­pet lelőttek. Nikezics Prágában 0 Prága (CTK) Hájek csehszlovák külügy­miniszter meghívására Nike­zics jugoszláv külügyminisz­ter héttőn háromnapos hiva­talos látogatásra Prágába érkezett Nikezics a tisztele­tére adott ebéd után talál­kozott Dubcekkel, a CSKP KB első titkárával és Cernik csehszlovák miniszterelnök­kel. Délután Hájek és Nike­zics megkezdték tárgyalásai­kat A Varsói Sxcrzőüés évfordulójára T izenhárom esztendővel ezelőtt alakult meg a szo­cialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés. Tizenhárom év nem nagy idó a törté­nelem mércéjével mérve. Mégis beigazolódott a szocialis­ta országok elhatározásának helyessége: a Varsód Szer­ződés — a fegyveres erők közös főparancsnoksága, az ag­ressziós kísérletek elleni együttes intézkedések kidolgo­zása — az európai béke és biztonság felbecsülhetetlen té­nyezőjévé vált E történelmi tanulság időszerűségéből napjainkban mit sem veszített A mi hazánk védelmének is egyik döntő tényezője a Varsód Szerződés. A Szovjet­unióhoz — amely oly nagy részt vállal az egész szocia­lista közösség védelméből — s a többi testvérországhoz fűződő kapcsolataink lehetővé teszik népünk békés és za­vartalan építő munkáját Magától értetődően a többi testvérországgal együtt ml is mindent megteszünk, hogy földrészünkön ne legyenek szembenálló katonai blokkok és hogy Európa tartósan a béke és biztonság övezete legyen. Jól tudjuk, hogy a húsz éve kötött Atlanti Szerződés érvénye 1969-ben lejár. A szocialista országok és a kommunista pártok többször megisn-ételték javaslatukat, hogy szülessen megállapodás az Atlanti Paktum és a Varsói Szerződés katonai szerve­zetének egyidejű felszámolásáról. Hogy e történelmi lehe­tőségből valóság lesz-e, hogy feltárulnak-e kontinensünk népei előtt a haladás és a jólét útjai, távlatai, az elsősor­ban attól fügig, hogy a haladó erók képesek-e érvényesí­teni akaratukat azokkal a befolyásos politikai körökkel szemben, amelyek a NATO fenntartásában érdekeltek. Ma ls napjaink realitásaiból indulhatunk ki, és ezért Jogos a megállapítás: a Varsói Szerződés biztonságunk és védelmünk döntő tényezője. Testvérországainkkal össze­fogva híven teljesítjük vállalt kötelezettségeinket, mert tudjuk: a szocialista közösségben való részvételünk egyet jelent szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, társadal­mi rendünk, békénk védelmével. A barátság Q Dzsangozov barátunk Az őreg Dzsangozovról le­gendák keringenek a plovdi­vi tájon. Hiszen már maga az sem igaz, hogy öreg. Ez inkább tiszteletből került a neve mellé, mint valami epo­szi jelző. Hiszen nagyon is fiatalos a „Pcsela" kolhoz elnöke, észjárása pedig a szó legigazibb érteimében friss és korszerű. S a legen­dát valódi történetek fonják őszes feje köré. Bulgária négy legrégibb kolhozelnöke közé sorolják. Nemrég ka­pott magas kitüntetést húsz­éves elnöki tevékenységéért Hogy miként érte meg ezt a tisztességet, különösen akkor talány, ha meghalljuk igaz történeteit Iszkrában is vetettek an­nak idején „politikai nö­vényt" — magyarabban szól­va gyapotot. És a hivatal ott is előírta, mikor és miként kell elvetni, mikor és meny­nyit kell belőle szüretelni. P. Dzsangozov is megkapta az ukázt: tizenötödikére földben legyen a mag! ö is­merte a földet, a magot, s nagyon jól tudta, hogy még legalább egy hónapot várni kellene a vetéssel, de igen kockázatos lett volna szem­beszállni a felső utasítással. Gondolt hát egyet, szabad­ságra küldte a traktoristá­kat, maga ült a gépre és „vetett". Üres vetőgépekkel járta meg a földet, és jelen­tette, hogy a „Pcsela" kol­hoz időben elkészült a mun­kával, majd egy hónap múl­va rendesen elvettette a ma­got Szerencséje volt, tapasz­talatát ragyogó termés iga­zolta ősszel. Csak akkor ke­rült bajba, mikor egy érte­kezleten őt hívták tanúnak, milyen sokat jelent az, ha a hivatal óhaja szerint vet­nek. De Dzsangozov nem hazudott — leleplezte önma­gát A történet tökéletesen jel­lemzi ezt a végtelenül kelle­mes, egyszerű, megfontolt és közvetlen embert, akinél na­gyobb tekintély nemigen van Iszkrában. Volt ugyan tanító és belügyminisztériumi al­kalmazott meg zenész is, mielőtt kolhozelnök lett, de hogy lelke van a földhöz is, hogy hihetetlenül érti és is­meri a természetet is. arról magunk is meggyőződhet­tünk. A vásárhelyi Marx Tsz küldöttei sok-sok mindenféle kérdéssel ostromolták a ba­rátkozás. ismerkedés, tapasz­talatszerzés napjaiban az öreget, és neki sohasem kel­lett a válaszhoz senkinek a segítsége. Fejből mondott minden számot, ismer min­den darab földet, még a fák­ról is tudja, melyik hány éves. Megmondja, mennyit keresett öt-hat évvel ezelőtt egy kolhoztag. s hány gye­reke van annak az asszony­nak, ciki a szőlőtáblán oda­jött hozzánk néhány szóra. Nevükön Ismeri a gyereke­ket is, s gondolkodás nélkül ad választ minden kérdésre. A „Pcsela" kolhoz szinte a tenyerében van. Mert mint már mondtam: húsz éve együtt lélegzik vele. Nem volt ez a húsz esz­tendő „rózsalugas". Ma már egyöntetűen tisztelet jár érte Dzsangozovnak. De a „hősi" időkben orvlövészek is ke­rülgették. Sok szigorú felső parancs nehezedett rá is va­lamikor. de megtanulta azo­kat emberséggel közvetíteni. Hányszor előfordult, hogy a vásárhelyi szakemberek faggatták az iszkraiakat, szakmai kérdésekről, a kol­hoz helyzetéről, s a megkér­dezettek azt felelték: „Ezt pontosan nem tudom, de majd az elnök megmondja..." Korántsem azt akarom mondani, hogy feltétlenül Bulgáriába kell utazni, ha ilyen emberrel akarunk ta­lálkozni. Bizonyos, hogy ne­künk is vannak Dzsangozov­jaink, de a barátkozásnak .egy kedves ráadása, hogy éppen egy ilyen nagyszerű emberrel jöttünk össze. Eny­nyivel még szívélyesebbé és közvetlenebbé, érzelmileg gazdagabbá válhatott az él­mény. Mert hiszen még min­dig keveset mondtam el ró­la. Dzsangozov ugyanis utol­érhetetlennek tűnik kedves­ségben, figyelmességben, ere­detiségben. Beszédében gyakran él tömör és frap­páns népi szólásokkal, hu­mora élénk, nyugalma és türelme nagy, hangos, in­gerült szót nem lehet töle hallani. Tekintélye osztatlan, a fiatalok valósággal csügg­nek rajta. S mindamellet magáról sosem beszél. Amit megtudtam róla, azt mind gesztusaiból olvastam ki vagy másoktól hallottam. Ha végigmentünk vele a falun vagy kimentünk a földekre, köré gyűltek az emberek, s kérdezgették és hallgatták. És ezzel az imponáló maga­tartással nemcsak a vásár­helyi vendégeket tisztelte meg. Egyszer valami olyan gondolatunk támadt, ami az P. Dzsangozov öregnek nem tetszett. A programra volt valami ész­revételünk. És Dzsangozov azt mondta: „Így lesz! Itt most én kukorékolok, ez az> én portám! Vásárhelyen majd más lesz a kakas .. Szándékosan „szerkesztet­tem" Dzsangozov barátunkat e kis bulgáriai sorozat vé­gére. A bolgár nép lelki ter­mészetrajzát találtam föl benne. Mert bár tulajdonsá­gai más emberekben is él­nek, gesztusaival a bolgár föl­dön lépten-nyomon találkoz­tunk a— vendégszeretettel, a barátságossággal, az őszin­teséggel, az optimizmussal — vele voltunk legtöbbet, az ő társaságában értük tetten az emberségnek egy kiapadha­tatlan kis forrását. Dzsangozov barátunk az iszkrai küldöttséggel augusz­tusban jön Csongrád me­gyébe. Ez a bölcs, okos, idős kolhozelnök azt mondta a búcsúzásnál: „Sokat akarok tanulni maguknál..." Lehet, hogy a mi termelőszövetke­zeteink egyet, s mást jobban csinálnak és teljesül ez a vágya — hiszen a mieink is sokat jegyeztek, sok min­dent hazahoztak —, de hogy legalábbis barátságban nagyon igyekeznek majd ha­sonlóan emlékezetessé tenni az iszkrai küldöttségnek az itt töltött napokat, arra már messze-messze kötelez egye­dül a Dzsangozovval töltött napok élménye is. Sz. Simon István 4 DÉL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom