Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

Gazdasági megbeszélések Belgrádban Belgrádban hétfőn meg­kezdődött a jugoszláv—ma­gyar gazdasági együttműkö­dési bizottság elnökeinek megbeszélése A tárgyaláson magyar részről Vályi Péter pénzügyminiszter, a bizott­ság magyar tagozatának el­nöke, jugoszláv részről Nagy Ferenc, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács — (lrormásny) — tagja, a bizott­ság jugoszláv tagozatának elnöke vesz részt. A két el­nök megtárgyalja a Jugo­szlávia és Magyarország kö­zötti gazdasági együttműkö­dés eddigi eredményeit, to­vábbi feladatait, a két or­szág közötti együttműködés erősítését és fejlesztését. Vályi Péter pénzügymi­niszter hétfőn délután Nagy Ferenc társaságában megte­kintette a 35. újvidéki nem­zetközi mezőgazdasági vá­sárt és részt vett a vásár magyar pavilonjának foga­dasan. a népfrontnak Ültetik a paprikát Csak milliós tételekben le­het beszélni azoknak a mun­káknak az értékéről, ame­lyeket a népfront szervezése nyomán évenként társadalmi összefogással végeznek az emberek. Itt játszótereket alakítot­tak ki, s megtöltötték játé­kokkal iskolák, üzemek együttműködésével. Ott jár­daszigeteket, útmenti sávo­kat ástak fel és ültettek teli virágokkal, amott meg a csatornák lefektetéséhez, utak építéséhez, anyagok el­takarításához „szálltak be" a környékbeli lakosok. Me­gint másutt a tanintézetek szertárait, oktató helyiségeit tömték meg „kívülállók" maguk készítette eszközök­kel, felszerelési tárgyakkal. S akik mindezt csinálják: szü­lők és diákok, iparosok és értelmiségiek, nőik és férfi­ak. A népfrontmozgalom lel­kes hívei, a közösségi fele­lősséget mindjobban tettek­re váltó emberek. Mindez sokszor szóba ke­rült már, s ahol valami el­készült, elismerést, köszöne­tet kapott érte a népfront is. Most azért kell mégis emlí­tést tenni az értékes társa­dalmi munkák szervezésében eredményes mozgalmi szerv­ről, mert saját házatáján is jelentős feladatok elvégzésé­re van szükség. A szegedi népfrontbizottság — maga köré gyűjtve a városban szétszórtan tevékenykedő különböző társadalmi és tö­megszervezeteket — a mos­taninál nagyobb székházba költözik. A Vörösmarty utca elején megürült kollégiumi épület lesz új helye, városi központja. Az épületben elő­ször tatarozási ós átalakítási munkát végeznek kőműve­sek, asztalosok, villanyszere­lők, különbözö szakmák ér­tői. S a népfront népi, tár­sadalmi jellege e munkála­tok során jut igazán kézzel­Büszkék lehetünk a magyar orvostudományra Beszélgetés dr. Selye jános professzorral SaerdSn — nincs egy hete —, hogy Grázban átvette ti­zenharmadik díszdoktori ok­levelét a helyi orvostudomá­nyi egyetemen, csütörtök reggel már Budapesten volt, orvosprofesszorok, régi és új ismerősök, barátok, új­ságírók, fotori porterek élvez­ték angyali nyugalommal és jókedéllyel rendelkezésük­re bocsátott szúk idejét, elő­adásokat tartott, beszélgeté­seken vett részt, aztán Deb­recenbe utazott, majd vasár­nap este Szegedre. Tegnap délelőtt az orvosegyetem rektori hivatalában sikerült néhány percre szót váltani dr. Selye János professzor­ral, a montreali kísérleti or­vostudományi intézet vezető­jével. Két könyve — Életünk es a stress, Álomtól a fel­fedezésig — magyarul is megjelent, sokan olvasták. Ma már tekintélyes könyv­tárnyira halmozódott a Se­lye professzor kezdeményez­te stress-kutatások anyaga. Fokozott hatások alatt A komáromi születésű, doktorátusát Prágában el­nyert, 1932-től Kanadában dolgozó Selye János stress­elméletében azokat a szer­vezetet ért reakciókat vizs­gálja, melyek mindig azono­sak, tehát függetlenek a ki­váltó ingerhatástól. Fő érde­me. hogy felismerte az em­beri szervezet általános vé­dekező reakcióját is, kidol­gozta a lelki élet működé­sének, a betegségek kialaku­lásának és gyógyításának új­szerű szemléletét. Magától adódik a kérdés, vajon a 61 esztendős Selye János, aki a természetes életritmus jelen­tőségét hirdeti az életkor meghosszabbításának taná­csaként, s arról ír, hogy „az emberi szervezet olyan, mint az autókerék, vagy a sző­nyeg, mely akkor tart leg­tovább, ha egyenletesen ko­pik el", másutt pedig „az ember igyekezzék elosztani magában a stresst, sűrűn cserélgetve a szervet, amely a megterhelés középpontjá­ban áll" — hogyan tartja be mindezt önmagára nézve, hi­szen igencsak ki ichci. ui\e ezeknek a fokozott stress­hatásoknak. — Csupán akaraterő kér­dése — tárja szét kezét mo­solyogva. — Ha az ember belátja, hogy ésszerű eszkö­zökkel nem tehet semmit egy hirtelen bosszúság, vagy idegesítő körülmény leküz­désére, józan bölcsességgel legjobb, ha túlteszi magát rajta. Most például ebédre vagyok hivatalos, aztán elő­adást tartok, közben vagy tíz szegedi orvos meghívá­sának szeretnék eleget ten­ni, de hát csak egyetlen ki­kötésem marad, 15 percet — se többet, se kevesebbet — pihenni akarok, s este 10­kor ágyban lenni. Ami az időbe belefér, jöhet. Holnap Pécsre megyek, onnan Bu­dapestre, Amszterdamba, Montrealba, San Franciscó­ba, s mindez néhány nap alatt. A stress-elmélet ugyanis nemcsak mint tudóst foglalkoztat, hanem mint magánembert is; vajon mi­ként tudom hasznát venni azoknak a tanácsoknak, ami­ket másoknak ajánlok. Hasznos kapcsolatok A professzor úr sokfelé megfordult már, szeretnénk, ha röviden szólna arról, mi hírünk a világban, hogyan értékelik a magyar orvostu­domány színvonalát? — Néhány napos itt-tar­tózkodásom alatt megnéztem több budapesti, debreceni es szegedi intézetet, hasznos kapcsolatokat sikerült kiala­kítani, s véleményem: riem kell szégyenkezni, büszkék lehetünk a magyar orvostu­dományra. A tudomány fej­lettsége itt is meghaladja a külföldi, legkorszerűbb in­tézményekben folyó munka színvonalát, s bár nem olyan széles körű ez a tevékeny­ség, mint például Ameriká­ban, ám minőségileg első­rendű. Legmélyebb benyo­másokat a debreceni Kesz­tyűs professzor, s a szege­di Julesz professzor intéze­tében szereztem. A kísérleti orvostudománynak egyik legtehetsegesebb kutatója volt a szegedi Jancso pro­fesszor, aki egyszerű eszkö­zökkel egészen új dolgokat tudott felfedezni, öt meg­hívtuk kanadai egyetemünk­re, ahol évente 6—7 neves külföldi vendégelőadót foga­dunk — köztük 13 Nobel-dí­jas tudós is volt már —, de sajnálatos halála miatt er­re nem kerülhet sor. Egyformán kedvesek — Az utóbbi években mely területen fejlődött leg­eredményesebben az orvos­tudomány? — Az immunológia terén kétségtelenül nagy felfedezé­sek születtek. A szervátülte­tések például megoldhatat­lanok lennének a biokémiku­sok munkája nélkül. Maga a szívműtét nem nagy fel­adat — például az agyope­rációhoz képest —, de a vég­ső szót még mindig nem mondták ki. Annál is in­kább, mert az átültetés nem lehet megnyugtató megol­dás. A kémiai gyógyszeres­megelőzés lenne járható út, olyan gyógyszerek feltalálá­sa, melyek a szívbetegség ki­fejlődését előzik meg. Inté­zetünkben mi is foglalko­zunk ezzel, kísérleti állato­kon rájöttünk, hogy bizo­nyos káliumdózissal ki le­het védeni a szívinfarktust. Európai utamnak egyik cél­ja volt, hogy a baden-bade­ni kongresszuson beszéljünk erről. Sikeres kísérletek folytak már embereken is, de csak nagy szériaszám után, állatokon végzett kí­sérletek tapasztalatait fel­használva beszélhetünk meg­nyugtatóan. — Hallottuk, hogy nyug­díjba vonulása után esetleg visszatér Magyarországra. — Szívesen, ha a munká­hoz szükséges körülmények rendelkezésemre állnak. Mar gyarságomra büszke vagyok, anyanyelvemet olvasással igyekszem ápolni, s valahogy úgy vagyok ezzel, hogy az első gyerekem után még há­rom született, de azokat sem tudtam jobban szeretni, mint az elsőt. Kanadát sem job­ban, mint Magyarorszá­got . „ Nikolcnyi István fogható gyakorlati kifejezés­re. Mert annak a sok köz­hasznú társadalmi munká­nak, amit a népfront a vá­ros szépítésére, gazdagításá­ra éveken át szervezett, vi­szonzásaként most a leendő népfrontszékház rendbehozá­sára üzemek, vállalatok, ktsz-ek és kisiparosok dolgo­zói fogtak össze. Ott serény­kednek a DÉMÁSZ szegedi üzletigazgatósága, a kábel­gyár, a ruházati kiskereske­delmi vállalat, a szőregi épí­tő ktsz dolgozói és a szegedi kisiparosok közül többen, a 600-as és 624-es ipari tanu­ló intézet és az Ifjú Gárda ifjúsági város tanulói. S az épület nap mint nap szé­pül, mind nagyobb lendület­tel készül belülről a társa­dalmi munkásak és a még ezután is csatlakozók keze nyomán. Mert kell még segítség, kell még munka azon a so­katérőn felül is, ami jelenleg a volt kollégiumban folyik. A népfront — ha saját, jobb munkalehetőségeire törek­szik, akkor is — a közérde­ket képviseli és csak akti­vistáinak önkéntes közremű­ködésére alapozhat Bizo­nyos, hogy új székházának minél előbbi megnyitásához és a közügy szolgálatába ál­lításához meg is kapja a sze­gediek mindig lelkes támo­gatását. K. J. Somogyi Károlyné felvétető Mindjárt a város alatt, a Fertő-dűlőn kezdett munká­hoz Lázár Imre hattagú csapata tegnap reggel. A mihály­teleki Űj Élet Tsz itteni tábláin fűszerpaprika díszlik majd. A tavaszi szezonban a családtagok is segítenek, hogy gvorsabban kerüljön földibe az előnevelt palánta, s jó ter­méssel fizessen. Száraz volt a föld Négyszer dolgozták meg a talajt, s így aztán megőrzött annyi nedvességet, ami elegendő volt addig, amíg eső látogatta meg a határt Nincs utánpótlás A KIOSZ Csongrád megyei választmánya tegnap Szege­den a Horváth Mihály utcai székházában megyei értekez­letet tartott, amelyen jelen volt dr. Gervai Béla, a KI­OSZ országos elnöke is. A megyében jelenleg 3800 kisiparos működik, bár a la­kosság jobb ellátása érdeké­ben még 190 iparengedély vár kiadásra. Mint a felszó­lalásokból kitűnt, több ipari­tanulóra lenne szükség, de általános a panasz, hogy a fiatalok csak a divatos szak­mákra jelentkeznek: fod­rásznak, nőiszabónak, autó­szerelőnek. Különösen az építő és vasiparban nehéz a helyzet Tervezetek készülnek a problémák megoldására; olyan elképzelés is felvető­dött, hogy bevezetik a ma­gasabb szintű oktatást, s így az ipari tanulók a szakmun­kás vizsga után beiratkoz­hatnak a gimnázium harma­dik osztályába és érettségi vizsgát is tehetnek. A megye kisiparosainak munkáját dicséri, hogy a megyék közti országos ver­senyben eddigi munkájukkal elnyerték a KIOSZ országos elnökségének vándorzászla­ját llku Pál Moszkvában llku Pál művelődésügyi miniszter hétfőn Moszkvába érkezett. A miniszter kéthe­tes ott-tartózkodása alatt Le­ningrádba és Tallinnba is ellátogat, Moszkvában pedig részt vesz a kormányközi kulturális együttműködési bizottság harmadik üléssza­kán. Sok por, kevés eső Vasárnap délben az or­szág különböző pontjain — így a fővárosban is — 34 Celsius fokot mértek, sőt Baján 35 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála. Má­jus 12-én 97 éve. a hazai meteorológiai megfigyelések kezdete óta sem volt ilyen magas hőmérséklet Néhány órával az abszolút melegre­kordot követően azonban az ország nyugati szélein már hozzáfogtak naptár szerinti kötelességük teljesítéséhez a fagyos-szentek. Az Atlanti-óceán felől ugyanis az esti órákban sark­vidéki eredetű hideg légtö­megek lépték át határainkat. A hideg légtömeg éjfél után óránként több mint 80 kilométeres sebességű széllökések kíséretében érte el a fővárost. A hideg levegő a délelőtti órákban érkezett az ország keleti határszélé­hez. de a két országrész kö­zött még mindig 13 fokos bömcrseklet különbségek i adódtak. Az időjárás hirtelen meg­változása sajnos csapadékot elvétve hozott. A hőmérsék­letben további lehűlés vár­ható, mert a hideg levegő beáramlása még nem szűnt meg. A hathónapos szárazság után a tegnapinál kiadósabb csapadék is nagyon elkelne a földeken. A hét eleji hir­telen lehűlés azonban egye­lőre nem váltotta be a me­zőgazdászok reményeit: a várt eső helyett a legtöbb helyre csak a szélvihar ér­kezett meg ezúttal hatal­mas porfelhőt kavarva maga előtt. Néhol annyira felszá­radt a talaj felső rétege, hogy a kavargó szél akadály­talanul hordta magával a leváló porszemeket és gyak­ran olyan vihar kerekedett, hogy méterekre sem lehetett ellátni, valóságos „por-köd" ülte meg a földekei. KEDD, 1968. május 14. Ezer lakos -1534 kötet A könyvbarát mozgalom eredményeiről tárgyalt teg­nap, hétfőn délelőtt a mozga­lom Csongrád megyei akció­bizottsága Szegeden, a me­gyei népfronttitkárságon. Kirschner Márton, az akció­bizottság elnöke, a megyei könyvtár igazgatója elmon­dotta, hogy az elmúlt évben több Csongrád megyei könyvtár kapott korszerű, rendeltetésének megfelelő helyiséget. Többek között Pusztamérges és Rúzsa köz­ségi könyvtárai is új otthon­ba költöztek. Tovább nőtt a könyvállomány is: 1967-ben már 1534 kötet jutott ezer ol­vasóra Csongrád megyében. Ez a szám azóta is gyarapo­dott. A beiratkozott olvasók száma már 1966 végén a la­kosság 18,7 százalékát tette ki, ami igen figyelemre mél­tó eredménynek számít. Sze­ged ugyancsak jó eredmé­nyeket mondhat magáénak: az olvasómozgalom itt a leg­sikeresebb a hasonló nagyvá­rosok közül. Különösen a harmadik kerületben dolgoz­nak kiemelkedően a könyv­barátok. Az elnöki referátumot hasznos vita követte. Az akcióbizottság munká­iát egyébként a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége is megtárgyalja az ősz folvamán. A bizottság a referátum megvitatásán kívül megálla­podott a könyvheti rendez­vények időpontjában is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom