Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

r a •• KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ A megbékélés jelei Nigériában Közöl tíz hónapi* tart már a nigériai polgárhábo­rú, s most a hét folyamán megcsillant a béke lehető­sége: a szembenálló fülek csütörtökön közölték, hn|­landók a feltetelek nélküli előzetes tárgyalásokra. Volt már tárgyalási kez­deményezés a polgárhábo­rú időszaka alatt. Tavaly augusztusban — a harcok voltaképpen július 6-án kezdődtek, amikor a szö­vetségi haderő megindult a május 30-án Biafra néven önkényesen különvált ke­leti tartomány ellen —, a kedvozó hadihelyzet nyo­mán Ojukwu ezredes, a szakadár biaffai kormány vezetője nem zárkózott el a tárgyalások gondolatától. Ekkor a már blokád alá vett biafraiak mellé szegő­dött a hadiszerencse, át­vették a harci kezdemé­nyezést, több várost elfog­laltak cs ebből a pozícióból a megbékélésnek már ele­ve feltételt szabtak: „Biaf­ra szuverenitása vitatha­tatlan és nem lehet alku tárgya" — szögezte le Ojukwu, de elképzelhető­nek tartotta Nigéria és Bi­afra gazdasági alapokon nyugvó együttműködését. Szeptemberben viszont Go­won tábornok, a szövetségi kormány vezetője vissza­utasította Ojukwu azon ál­lítását, hogy csak az ibok önrendelkezési jogáért har­col, s kijelentette: „A Ni­gériai Államszövetség szá­mára az egyedüli kiút ka­tonai táborok létesítése az országban és a harc foly­tatása, ha kell, évekig ls." Ugyanakkor békefeltétele­ket szabott: „A hadműve­leteket azonnal be lehet szüntetni, ha Ojukwu és társai beleegyeznek abba, hogy továbbra is Nigéria része marad "Biafra" és feladják különválásukat" — fogalmazta meg többek kö­zött A biafraiak e feltételeket nem fogadták el, hiszen ép­pen a keleti országrészen lakó ibo törzsbeliek külön­leges jogainak kivívásáért szálltak harcba és ehhez meg akarták nyerni a nyu­gati tartomány lakosságá­nak zömét alkotó jacuba törzs tagjait ls. Sikertele­nül, mert a jarubák azt vá­laszolták a kelet-nigériai vezetőknek, hogy elkötele­zettjeik a nigériai egység ügyének. Valójában tehát törzsi ellentétek alkotják az alap­ját a nigériai polgárhábo­rúnak, amellyel foglalko­zott az afrikai állam- és kormányfők klnshasal ta­náejkwtáeá is.'A csúcsérte­ke/lel határu/Atálxm elítélt minden elszakadási törek­vést, bármely tagorszagban ls Jelentkezzen az, és ki­fejezésre Juttatta bizalmát a nigériai szövetségi kor­mány iránt. Az afrikai csúcstalálkozó hat állam­főből álló konzultációs missziót küldött ki közve­títeni a nigériai belső vi­szályban. A bekéltető bi­zottság háromszori halasz­tás után múlt év novem­berében eljutott Nigériába, de útja nem járt jelentős eredménnyel, mert Btafra visszautasította a kezde­ményezést. Súlyos terheket ró a pol­gárháború a nigériai nép­re. amely alig nyolc éve vált függetlenné. A volt brit gyarmat még nem tud élni a kivívott szabadság­gal, a súlyos belső viszály fokozza az elmaradottságot, az általános afrikai egység­re való törekvés a keleti országrészben ellenkező Irányt mutat. Meglepetést keltett a múlt héten, hogy Nyerere tanzániai elnök elismerte a szakadár Biaf­rát. Pedig éppen az. utóbbi hónapokban — igaz. hosz­szas és időnként heves vi­ták után — az új Afrika számos vezetője arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a kontinentális afrikai egy­séghez a regionális csopor­tokon keresztül lehet el­jutni. Létrejött például ép­pen Nyertre tanzániai el­nök ösztönzésére tavaly de­cemberben a Tanzániát, Kenyát és Ugandát magá­ba foglaló) Kelet-afrikai Közös Piac. A kelet-afrikai csoport megalakítása len­dületet adott a közép- és nyugat-afrikai regionális törekvéseknek. Megvalósult a Szenegál folyó menti or­szágok szervezete is Gui­nea, Mail, Mauritánia és Szenegál részvételével. Ez az irányzat megfelel a 300 millió afrikai édekelnek. Ezek a változások feltét­lenül hatással lesznek Nl­gériárá ls. Nem tudni még, létrejön-e a megegyezés a tárgyalások megkezdésére a hadviselő felek között, de biztató jelnek tekinthető, hogy ezúttal mind a lagosi, mind pedig a biafrai beje­lentés „feltétel néküli" bé­ketárgyalásokra mutat haj­landóságot Markovit* Tibor Koszigin ma Új Delhibe érkezik Kosztgln szovjet miniszter­elnök szombaton ötnapos pakisztáni látogatásának utolsó állomására, Karachi­ba érkezeti Üi Delhiben szombaton közölték, hogy vasárnap Ko­szigin — hazatérőben — megszakítja útját UJ Delhi­ben és megbeszélést folytat Indira Gandhi indiai minisz­terelnökasszonnyal a vietna­mi helyzetről és a pakisztáni tárgyalásairól. A CSKP kerületi pártkonferenciái 0 Prága (MTI) Pénteken kezdődtek meg Csehszlovákia Kommunista Pártja kerületi pártkonfe­renclál hat kerületi szék­helyen, a Központi Bizottság küldöttségeinek részvételé­vel, amelyeket aZ elnökség tagjai és titkárai vezetnek. A pozsonyi pártkonferen­clan Dvorsky kerületi első titkár részletesen foglalko­zott a csehek és szlovákok viszonyának államjogi elren­dezése kérdésével. Kitért a Dél-Szlovákiában élő ma­gyar kisebbség helyzetére és hangsúlyozta, hogy a múlt hibáit ezen a téren is hely­re kell hozni. £ pozsonyi pártkonferencián Alexander Dubcek, a CSfcP KH első titkára ls felszólalt Brnóban Josef Spacek ke­rületi első titkár Hradec Kralovéban Oldrich Svestka, a KB elnökségének tagjai .is felszólaltak. Ostravában Alois Indra, a KB titkára többek között a sajtóban megnyilvánuló egészségtelen jelenségekkel kapcsolatbán hangsúlyozta, hogy minél nagyobb a szólásszabadság, ott annál jobban kell érvé­nyesülnie az újságírók ön­cenzúrájának. Oldrich Cernlk miniszter­elnök a CSKP Kfi elnöksé­gének tagja felszólalt a Kö­zép-Cseh kerület pártkon­íerenciaján. Gazdasági kér­désekkel foglalkozva hang­súlyozta, hogy a népgazda­ság hatékonysága elégtelen, ennek ellenére sikerült a nemzeti jövedelem növeke­dését felújítani és az anya­gi jellegű kiadásokat csök­kenteni. P Kairó nyitva tartja az ajtót Jarring előtt 0 Kairó (AFP) Jarring kudarca ellenére az EAK kész lehetővé tenni U Thant küldöttének misz­sziója folytatását. Mint az Ahram frja, Jarring nagy­követ négy hónap alatt nem volt képes semmiféle hala­dást elérni a közel-keleti válság békés rendezése út­ján. Jarring személyesen kí­vánja jelentését U Thant elé terjeszteni és ezért Tehe­ránba utazik, ahol az ENSZ A nemzetközi élet híre kö­zött a fő téma változatlanul Vietnam — ez tűnik ki az elmúlt hét eseményeinek ér­tékeléséből. A március utolsó napján elhangzott Johnson­nyilatkozat, a vietnami béke­tárgyalásokkal kapcsolatos washingtoni javaslat az el­múlt húsz napban egyre többet veszített értékéből, s az amerikai elnök hét eleji honolului haditanácskozása szertefoszlatta a tárgyalások gyors megkezdésébe vetett reményeket. Az Egyesült Államok to­vább taktikázik, s noha most már Budapesttel együtt ti­zenkilenc város szerepel az előzetes kapcsolatfelvételre javasoltak között, az ameri­kai „városlista" nem köny­hyítette, inkább nehezítette a vietnami és az amerikai diplomaták első találkozójá­nak létrejöttét. Ugyanakkor az amerikai légierő az el­múlt héten is folytatta he­ves légitámadásait a VDK sűrűn lakott területei ellen, szinte mindennap túllépve a Johnson által bejelentett 20. szélességi foknál húzódó „bombázási határt". Nyilvánvaló, hogy a John­son-kormányzat mindent megpróbált a tárgyalások megkezdésének elodázása, halogatása érdekében. Nem­csak azzal, hogy a Rusk külügyminiszter által elő­terjesztett listán kivétel nél­kül olyan városok seeropeKí nek, amelyekben a VDK> nak egyáltalán ninCS diplo­máciai képviselete, hanem azzal is, hogy újabb és újabb feltételek felsorakoztatásá­val próbálják illuzórikussá tenni a tárgyalásokat. A Ha­waiban rendezett Johnson— Pák Cson Hl találkozó utéu az amerikai elnök kijelentet­te: biztosítani kell a Jelenlé­tet az USA szövetségesei számára ls a megbeszélések színhelyéül szolgáló város- > ban, hogy az Egyesült Álla-, mok „Informálhassa őketl — vagyis Washington olyan várost keres, amelyben a vi­etnami agresszióban részt' vevő szövetségesei is képvi­selve vannak. De — mint erre Hanoiban rámutattak — az előzetes tárgyalásokon csupán a VDK elleni bom­bázások és més háborús cse­lekmények teljes beszünte­téséről lehet szó. ez pedig az amerikai fél dolga, ehhez nem kellenek a szövetsége­sek. Ilyen körülmények kö­zött egyre inkább komolyta­lannak és csupán propagan­dafogásnak tűnik Johnson „békekezdeményezése", amelynek hátterében Wa-> shingtonnak azon igyekeze­te rajzolódik kl. hogy vala­miképpen megerősítse a dél­vietnami bábrezsim helyze­tét, rendezze az amerikai és a szövetséges csapatok zilált sorait főtitkára jelen lesz az em­beri jogok bizottságának ér­tekezletén. Szalah Gohár egyiptomi külügyi államtitkár folytat­ta a Kairóbá akkreditált dip­lomaták informálását. Kö­zölte a diplomatákkal: az EAK továbbra is nyitva kí­vánja tartani az ajtót a vál­ság politikai megoldása előtt és ezért kedvezően fo­gadja Jarring újabb kairói látogatását az általa megfe­lelőnek tartott időben. Két Kozmosz visszatért 0 Moszkva (TASZSZ) Véget ért a Kozmosz 212 és Kozmosz 213 jelzésű szputnyikok segítségével végzett űrkutatási kísérle­tek programja. A kitűzött program elvétése után a két szputnyik földi utasí­tásra április 19-én, illetve április ,20-án visszatért a földre, a Szovjetunió meg­adott térségében. A szóbanforgó program főfeladata volt, hogy kidol­gozzák a szputnyikok moz­gását irányító rendszer tö­kéletesítését, megállapít­sák, milyen szerkezetű koz­mikus készülékek felelnek meg legjobban abból a célból, hogy pályájukon haladva automatikusan összekapcsolják őket, végül folytassák a világűrre vo­natkozó tudományos kuta­tásokat. Mint ismeretes, a Koz­mosz 212 Jelzésű mestersé­ges holdat április I4-éri lőtték fel. Április 15-én felbocsátották a Kozmosz 213-ak A programnak meg­felelően a két szputnyik, a rajta elhelyezett irányító és számító berendezések uta­sítása alapján, automatiku­san megindult egymás felé s egymás mellé érve, össze­kapcsolódott A szputnyi­kok három óra ötven per­cen át összekapcsolva ke­ringtek egy közös pályán, majd földi utasitás alapján a két szputnyik elvált egy­mástól, különböző pályára tért és folytatta a kitűzött program teljesítését • A Szovjetunióban szom­baton földitörüli pályára juttatták a Kozmosz—218 jelzésű mesterséges holdat, hogy tudományos műszerei segítségével folytassák a szovjet űrkutatási program megvalósítását. Egy hazánk van A haza első jelentkezését ötesztendős koromban kons­tatáltam először. Elárverezte az állam Hattyú utcai há­zunkat és gyalogszerrel, garabolyokkal költözködtünk a vá­ros szélér*. Hurcolkodás közben a körtöltésen a szilléri­lépcsőre ejtettem egy szép virágos tányért, széjjeltörött. Ijedt sírásomban hátibatyujával górbedt anyám vigasztalt: „ez a tányér nem olyan nagy baj. Azon sírjál, hogy nin­csen fedél a fejünk fölött, elárverezték." Később meg nemzetiszínű kerettel díszített elemi is­kolai értesítő könyvecskémben, szép versek betűzgető ol­vasása hozta elő a hazát. S talán a negyedik elemiben tanultuk az igazi nagy költők hazafias verselt. Tompa Mi­hálynak A gólyához című verse emlékezetes maradt, mert a tanitó úr azt mondta, hogy ez a költemény 1850-ben, a szabadságharc bukása után készült; allegórikus vers, a haza elvesztésének bánatát fejezi ki: „Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy — volt! az is elveszett!" Apám egyszer azt mondta e vers hallatán, hogy „fi­am, ez a haza azóta sem került elő, legalább ls mi nem igen érezzük." Igaz, a leventében aztán bizonyították, hogy ez a haza valódi, mindannyiónké, antikrlsztussal clmborá­lók, pokolra ítéltek azok, akik mást vallanak a hazáról. Olyan cifra, rozmarlngos hazaszeretetet szuggeráltak ottan, hogy illata-gőze máig érzik. * Kusza gyerekemlékek maradtak a hazáról, a haza fo­galmáról. Voltak közöttünk, akikben csupán poézis maradt a haza, mások meg tragédiák szülőjének tartották a hont. Az egyén és a haza viszonyával komolyabban csak a fel­szabadulás után kezdett foglalkozni, akkor alig serdült nemzedékünk. Nem is annyira u tudományosabb megisme­rés tett bennünket hazaüsztelővé, mint inkább az a körül­mény, hogy kenyeret, megélhetést próbált nyújtani a haza, visszaszorult bennünk a korábbi védtelenség erzése, szaba­dabban fellélegeztünk, mert szűnni kezdett másod- és harmadosztályú állampolgári mivoltunk. Nagy társadalmi elrendeződés és igazságosztás évtize­deinek voltunk aktiv szereplői, és a rendeződés elvén járó valóságban jutottunk hazához: munkás- és parasztmilliók, értelmiségiek százezrei. Beleszokni a haza birtoklásába, a vele való új viszonyba, nem volt egyszerű. Felváltani a régi gondolatokat és érzéseket a haza valóságából eredő újjal, persze hogy nem történhetett gyötrődések, kínlódá­sok nélkül. Az igazságosztó elrendeződés ütéseket és se­beket is ejtett embereken, akik közül sokan évekig ön­fájdalmuk gyógyításán foglalatoskodtak, bennük az új ha­za gondolata, valósága nem váltott ki érzelmi vibrálást. (Persze közöttünk vannak még, akikben ma sem vált ki belső tüzet „az én hazám" említése.) Konszolidált, kiegyensúlyozott viszonyok közé kerül­tünk. A társadalmi mozgások erős hullámzása elcsitult már. A hazára-lelés értelmi és érzelmi ereje felerősödött. Majdcsak negyed századot írunk a felszabadulás után, és a haza kivirágzott, megszépült, gazdagon termi az élet ere­jét; a személyes megélhetés lehetőségeit és a személyes szabadság, az egyéniség kiteljesedésének biztosítékait. * „A ... nekünk, bármilyen is egyéni helyzetünk, sor­sunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztár­saság, s ha a haza iránti kötelesség teljesítéséről van szó, akkor alku nincs, csak egyetlen erkölcsi parancs van, a kötelesség becsületes teljesítése," — így hangzott el a Ha­zafias Népfront IV. kongresszusán Kádár János elvtárs felszólalásában. Most már valóban egy hazánk van, mert a nép nemzetté emelkedett, birtokosa és megtestesítője a hazának. S a hazához való ragaszkodás értelmi és érzelmi töltésű megnyilatkozásai száz és ezer helyen és módon szembesítendők azzal, hogy „csak egy hazánk van, a Ma­gyar Népköztársaság." A ml hazaszeretetünk nem rozmaringos, nemzetiszínű, vitézkötéses magyarkodás, üres külsőség, amely tartalmat­lan belsőt takar. Ez a szittyák svádája volt, akik garral­hanggal éltették a hazát és közben néhányszor előkészítet­ték és végrehajtották elpusztítását. Az egyetlen hazát sze­retni annyi, mint a Magyar Népköztársasághoz, a szocialis­ta berendezkedésünkhöz minden helyzetben hűségesnek lenni. De maga a hűség nem egyedül szavakban nyer ér­telmes formát, hanem a hűség gondolatában fogant cse­lekvéssel együtt fejezi ki a honpolgár tényleges magatar­tását. Kötelesség a haza iránt — ez a hazához való tarto-< zás és ragaszkodás kifejezője. Nagy tábora van a tudatosan cselekvőknek, akik magas, fokú erkölcsi felelősséget éreznek a haza sorsa iránt. Mun­kások százezrei, erejük megfeszítésével, napról napra nö­velik, gyarapítják a haza értékeit, szövetkezeti parasztok serény-leleményes ügybuzgalmát jelzi a tavaszi határ, s a betakarított „élet". Tudósok, értelmiségiek eszük-tehetségük javát nyújtják a haza boldogulása érdekében. Nemcsak a létfenntartás érdekében végzett munka a mozgatórugó, en­nél több, a haza jelenéért és jövőjéért érzett és vállalt fe-; lelősség ls jelen van. Az a munkásember, aki ipari kiállí­tásokon azt figyeli, hogy gyártmányukról hogyan nyilat­kozik a látogató, nem puszta kíváncsiságból leskődik; aa érdeklődésben benne van, hogy „mit mondanak a mi gyá­runkról." Az a szövetkezeti paraszt, aki meggyőződésesen bizonyítja, hogy az „én gazdaságom kétszer olyan erős, mint négy esztendeje", (s ezen a szövetkezetet érti) nem­csak a létfenntartás okán munkál a földeken. A tudós úgy jön haza külföldről, hogy „kérem, én ezeket a hasz­nosítható eljárásokat hoztam" — az nem személyes, hanem a haza érdekére gondol. Őszinte és mély gyökerű hazasze­retet jegyei ezek, s kifejezik, hogy „egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság". * A hazát becsülni annyit is jelent, hogy erősíteni és támogatni belső rendjét. Gyarapítani gazdasági, társadalmi és morális erejét. Támogatni e haza kül- és belpolitikáját. Erősíteni azt az eszmét, amely vezérelve e haza társadalmi berendezkedésének. Ezekről a jegyekről nem feledkezhe­tünk meg, ha önmagunk és a haza viszonyát vesszük szemügyre. Ebből következik, hogy magas fokú erkölcsiség és felelősségérzet szükséges ahhoz, hogy hűségesek legyünk a hazához. Bármilyen legyen is a sorsunk, nekünk egy hazártk van, s ehhez a hazához nehéz helyzetben, rossz személyes sorsban is hűségesnek kell maradni. Ez a legnehezebb, és az emberi jellem egyik nagy erőpróbája is. Szép szám­mal élnek emberek a hazában, akik személyes érdekeiket a haza érdekei fölé helyezik, és először önsorsukat nézik

Next

/
Oldalképek
Tartalom