Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

tltfole magyar mártír kő/tő Magyar költők Sok a mártírunk, sok a zelmúltban megjelent Nyolc tartozásunk. Osráf Ernő magyar mártír költő cimű már a század legelején er- bibliográfiáiénak forgatása ről panaszkodott, hogy „Se- közben. Nyolc név: Berkó hol több tehetség el nem Sándor, Fenyő László, pusztul, mint Magyarorszá- Knopp Imre, Lukács Lászgon." Pedig az erőszakos, ló, Pásztor Béla, Salamon derékba torzóban rút ember- és tehetségpusztítás csak azután kezdődött: a fehér terror, a fasizmus... Bóka László 1947-ben állított össze egv veszteséglistát A mártír írók antológiájaban akkor hetvenketten szerepeltek; Ígéretek és tehetségek. Életük tört életművük maradt „Elsüllyedt" — ahogy Pándi Pál jellemezte. Lapok „geológiai" rétegeiben. padlásokon s más rejtekhelyeken. kéziratban. Valóságos búvármunka, évtizedekre szóló irodalomtörténeti kutatás szorgalma kell hozzá, hogy felszínre kerüljön. Nagy eredményei vannak már ennek a tisztes kutatómunkának. S minél inkább kibontakoznak a mártír írók munkásságának körvonalat a történelmi „rendetlenségből", annál nagyobb és erösebb a felismerésünk: förtelmes pu.sztítást vitt végbe a fasizmus a magyar szocialista irodalom előfutárai körében Ernő. Vető Miklós, Zsigmond Endre ... Mit tud róluk az irodalmi közvélemény? Az utóbbi tíz évben ugyan jórészt összegyűjVASÁRNAPI llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll könyvszemle tötték és publikálták töredék életük befejezetlen munkásságát, de mindez még csak a törleszteni igyekvő adós gesztusa volt. Tovább kutatni, megismera forrásadatok egybefogisivai és a még fennmaradt fehér foltok jelzésével az irodalomkutatók kezébe is útmutatót adjon, így a megkezdett munka folytatására is ösztönözzön". Szegedi szála nem sok van ennek a munkának, feladatnak. Lukács László 1940-ben fél évet töltött a Csillagban ... A többi sovány szál már jobb fényt vet ránk, örökösökre. Berkó Sándorról nemrég irt a Csongrád megyei Hírlap, ismeretlen levelét, s versét is publikálva; tavaly írt a Tiszatáj Knopp Imréről; korábban kétszer is Lukács Lászlóról, egyszer Vető Miktetni, irodalomtörténeti vizs- lósról (Krajcáros törleszgálódás tárgyává tenni talán még nagyobb adósság. De nyomozni kell még sokuknak élete és halála után is. Hol az a tömegsír, hol vannak életük tanúi? Megható és szép indítékot tések az adósság summájához képest, igaz, de nem is gondolja senki, hogy itt már nem lenne dolgunk.) Mindenesetre jellemző a Szabó Ervin Könyvtár alaposságára, különösen pedig ad ezekhez a szándékokhoz Vasvárt Istvánnak, a biba Fővárosi Szabó Ervin liográfia összeállítójának Könyvtár. Igyekszik a teljességhez segíteni az ügyet, amikor a nyolc mártír költő nagyobbrészt már hozzágondosságára. hogy valamennyi föllelhető forrást megemlít. Nyolc költő a hetvenből... férhető műveire irányítja a a százból... a mártírok hoszfigyelmet és a rájuk vonatkozó, velük foglalkozó irodalomra nemcsak iroEgy vékonyka kis kötet dalomnépszerüsitö célkitüflrügyén jönnek elő ezek a mélv sóhajtások. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár korcs" ez — írja Remete László a kötet előszavában, „hanem ... törekvés, hogy szú listájáról... És a többi? A kérdés éppen most tapintatlan volna. Most, amikor eredményesen halad ennek az „elsüllyedt" irodalmi örökségnek a feltárása. Sz. S. L Goda Gábor művei Egy nemzeti Irodalom érteke. rangja a csúcsteljesítményeken mérhető, sokszíztk, melyben „nehéz szatírát nem írni". Csak az 50-es évek második felében jelentnűsége, változatossága a jó kezik nagyobb művekkel. A ertelemben vett írói derékhad produktumain. Goda Gábor nem tartozik a legnagyobbakhoz, ám különös és eredeti írásművészetének a magyar szatíra történetében előkelő helye van. Írói pályáját, melyet most a Szépirodalmi Könyvkiadó sorozatban dokumentál, a .30as években kezdte, első novelláskötetéről Nagy Lajos meleg elismeréssel irt a társadalom mozgása, átalakulása ellenére tovább létező kispolgári mentalitást analizálja „professzori szinten", ez ártalmas típus kagylószerű puhányságát, szélsőséges önzését, cinizmusba hajló látszatsemlegességét a Poldini úr című regényben, olyanynyira sikerrel, hogy a mű megjelenése után a „poldinizmus" az irodalomban közhasználatú fogalommá vált Nyapafban. Ugyanő mestere a kis- és nyárspolgári magaés példaképe is volt Godának, akár Heltai Jenő és Gábor Andor, kedvenc témája pedig a kispolgár, legtöbbet szereplő hőse Nulla Lajos, a gyáva, megalkuvó, jelentéktelen banktisztviselő, aki mögött élesen kitetszik egv ostoba kötöttségekben élő világ: az akkori társadalom. Nemcsak az esetlenséget ügyefogyottságot látja Goda a kispolgárban, hanem a veszélyest is: másik hőse, az erőszakos és demagóg tűzoltó-főparancsnok, guzmicsai Guzmicska Péter egész falut képes rettegésben tartani és végezetül elpusztítani. Szimbolikus volt Goda e novellája, írói telitalálat a fasizmus természetéről. A felszabadulást követően öt esztendőn keresztül'a főváros kulturális ügyeinek intézője; írásra kevés iripje marad, pedig oly kor követketartás jelölésére. ízekre szedi Goda a kulturális élet viszAz 196S-ben megjelent Magányos utazás új színt jelent az életműben. Főhőse, Tóth Flórián író Itáliába utazik, kisvárosban nyaral, „öt nap alatt — ahogy Goda írja — föl- és leépül körülötte a teljes élet. Szerelem, halál, viharok, örömök, gyász, emlékezés, munka, az öregedés és általában minden, ami az élet tartozéka... kiderül, hogy az ember soha nem lehet magányos, ha egyszer a szíve tele van érdeklődéssel, indulattal és szeretettel az emberiség sorsa iránt." Goda egész írót munkásságát legméltóbban saját szavaival foglalhatni zetés, a líra és racionalizmus sajátos ötvözése, a bátor problémalátás, az irónia és önirónia (mily ritka tulajdonság ez napjainkban!) mögött megbújó emberi bölcsesség és életderű. a szuverén írói világ megteremtésére való határozott szándék és képesség. Csaplár Ferenc szásságait is: 1954-ben szü- össze: „Az én központi tétetett, de először csak 1953- mám elsősorban maga az ban jelenhetett meg a Pia- elTlber) „ kínlódó, az alakunétás ember című regény, .. _ „„„ melynek hőse, Gavarini lo- a vaUozo ember' akl 8on" mester, a szocializmus vi- dolkodik es tűnődik, aki átél szonyai között egzisztáló jelenségeket és kommentáplanétás és madárkereskedő rokat fűz e jelenségekhez. Goda életművének .legemié- Az pmbpr bonvolult.ságának kezetesebb alakjai kozul való, fogalommá vált, akár sokféle ellentete között szaPoldini úr. momra íróilag mindenkor a Goda művészetének leg- legizgalmasabb a haladós és jobb erényei: az ironikus öt- a maradiság közötti ellentét letektől szikrázó történetve- volt." Szülővárosában. Nagybecskereken tegnap ülte nyolcvanötödik születésnapját, az élő szerb költök nesztora, a két háború közötti szerb líra egyik legjelentősebb képviselője. Költő. író. műfordító, műtörténész. kritikus, színházi szakember — egyetemes műveltségű tudós és művész, a modern szerb költészet úttörője. Nevének magyaros írása nem szokatlan számára: magyar nyelvű tanulmányai alatt résen is ebben a formában szerepelt. Mert Manojlovics Tódor nemcsak a szerb irodalomtörténet lapjain kap helyet, hanem a magyaréban is. Pesten kezdte a jogot, majd Nagyváradon folytatta. 1903 februárjában egyszerre Ismerkedett meg Ady Endrével és Juhász Gyulával. A Vér és arany költőjét ünneplő váradiak között Manojlovics Ady egyik versének német fordításával köszöntötte a vendéget. Részt vett a Holnaposok mozgalmában, benne élt a modern magyar líra vajúdásának légkörében. Váradról 1911-ben Münchenbe, maid Firenzébe. Velencébe m?nt.. művészeti tanulmányokat. folytatott, Rómában régészetet tanult, a bázeli egyetemen doktorált. A háború kitörése után. 1916-ben Korfu szigetén a jugoszláv függetlenségi törekvéseket szolgáló publicisztikai és irodalmi működésbe kezdett.. 1919-ben visszatért Belgrádba, s az új délszláv állam irodalmi és művészeti életének szervezője vezető alakja lett. Francia, német, olasz írókkal, költőkkel ismertette meg népét, miközben műkritikát, szabadverset, esszét is írt — mintegy egyedül akarván pótolni, amit nemzete — függetlenség híján — a kulturális fejlődésben elmulasztott. Ady verseit nemcsak németre, hanem szerbre is fordítja. 1913-ban írta első Adytanulmányát, amelynek óriást szerepe volt aM>an, hogy a két világháború közötti szerb költészetet Ady zsenije megtermékenyíthette. Az Ady-revízió idején, 1929ben az egyik szabadkai magyar lapban védte meg Manojlovics a költő-barát halhatatlan emlékét. Ady alakja — írta itt — magasra nőtt, magasra; egész Magyarország fölé. Ady verseinek szerb nyelvű válogatása, Ivan Ivanji fordításai elé saént újabb tanulmányában 1953-ban, a forradalmi költőt állította előtérbe. Az erdélyi Igaz Szó I957-es Ady-számában váracfi emlékeit elevenítette föL Ezzel szinte egyidőben jelent meg az újvidéki Híd hasábjain Juhász Gyuláról írott visszaemlékezése, egyike a legszebbeknek, amit. a szegedi költőről kortársak írtak. Manojlovics Tódor ekkor nem tudta még. hogy Juhász Gyula is megörökítette barátságukat egv kevéssé ismeri hangulatos írásában. Honnan is tudhatta volna, hogy a szegedi Délmagyarország 1919 január IP-í számál>an a költő Magyarok, szerbek: emberek címmel éppen kettejük barátságából alkotta meg a népek barátságának szimbólumát. A történelme során oly sokszor és tragikusan egymásnak ugrasztott két nép testvériségéről' gondolkodik itt Juhász Gyula, s fölidézi a váradi éjszakákat amelyeken „Theóval" álmodoztak ébren és wrrasztva „a népek szent szövetségéről". „Theo — írta a költő — tulajdonképpen a nevére és vérére szerb volt, kultúrájára francia, érzésére magyar és olyan német verseket irt. hogy az Insel Verlag készült kiadni őket. A magyarságnak szerelmese volt Theo. de amennyire imádta Csokonai és Ady magyarságát, úgy gyűlölte a hntvanhetes megalkuvást az osztrák zsoldjában álló politikai szoldateszkát, Amikor 1999-ben az első kardcsörtető mozgósítás megzúdult Szerbia ellen, és a Szigligeti színházban csak az irodalmi emberek lézengtek a Szép csöndesen című szögedi idillim harmadik előadásán. Theo sápadtan és remegve tiltakozni akart a háborús őrültség ellen A kávéház terraszán ültünk, néztük a vörös holdat, a megriadt várost, a szaladgáló katonákat, olvastuk a félelmükben fütyürészö tudósításokat. és Theo így beszélt: — A disznók miatt akarnak háborút, A sertések miatt és a disznó uszítók miatt, akiknek érdeke ez. A magyarnak nem érdeke, a szerbnek se. de igenis az osztrák szoldateszkának! Egy az ellenségünk, közös a veszedelem, de nem tudják, vagy nem merik kimondani." „A Terazzián — idézte még Juhász Theo lelkes szavait — fiatal és rajongó irodalmárok éppen olyan érzéssel olvassák Baudelaire-t és Adyt. akit lefordítottam nrieik, mint a váradi terraszon." A vesztett háború romjain, a polgári forradalom kínzó ellentmondásai közepette elfáradt szegedi kriltő emlékezését így fejezte be: „Azóta sok víz lefolyt a Kőrösön és a Dunán, az Ollón és a Drinán, nagyon beborult a népek szolidaritásának. Nem tudom. a román diákok mit gondolnak ma Váradon ée nem tudom, Theo hol jár és mft csinál? Utoljára a nagv háború kitörésének előestéjén protestált egy pesti német újságban a háború ellen, hangoztatta. hogv se szerbnek, se magyarnak nem igazi érdeke ez, azután elnémult és eltűnt a fölzengő orkánban. Azóta sokszor gondolok Theora. A BZOá— Hetes/ka elmúlt, az oezteák járom eltörött, a gyűlölet tüze hamvába hal, Risztics ezredes a magyarok és szerbek régi barátságára emlékezik. Bizony, jó volna megint együtt ülni a váradi terraszon, a vörös hold alatt, békén, boldogan, még mindig fiatalon, kezet fogni és ünnepelni a szolidaritást, amely ledönti a vámsorompókat, összetöri a szuronyokat, és meg. csinálja, amit ezer háború és millió áldozat nem tudott: a munka ás az alkotás szent szövetségét ahol nincsenek kis népek, nagv népek, csak népek vannak." A magyar köttök már a halhatatlanság honaba költöztek, a hű barát még ma te ápol.is emléküket. Hírlik, hogy az újvidéki Fórum kiadó megjelenteti tanulmánykötetét, benne Adyról, Madáchról és Jókairól írott tanulmányait. A kötet fájdalmasan csonka tenne a Juhász Gyuláról írott esszé nélkül, s reméljük, nemcsak szerbül, de magyar nyelven is napvilágot lát. Hiszen ez a kötet a legszebb jelképe tehet a magyar és a délszláv népek irodalmi, szellemi kapcsolatainak. A magyar irodalom munkásai pedig nem kívánhatnak mást e termékeny kapcsolat úttörőjének. Ady Endre és Juhász Gyula érdemes barátjának, mint hosszú életet, termékeny öregségek Péter László Simon Emil: Tarnai László: Férfikor küszöbén magamat önmagomra szoktatom szoktatom dolgaimat vállamon hordozom hordozom szavaimat felneveltem virágnak virágnak csokrot kötök belőle a világnak világnak magamat önmagammá érlelem érlelem csönd-kertem gaz-magányát égetem égetem szivemből pattant szikrával szikrával együtt lobbanok a világgal világgal Betonhid Az építők megérkezését örvendezéssel fogadták. Arról beszélgettek, hogy lam, meglesz az új híd, nem kell a rozoga fa pali ón szaron gani. A munkásokat a faluban szállásolták el. Hajnaltól alkonyatig dolgoztak a folyó partján.. Csupa fiatalember, hegységnyi földet mozgattak meg már, akár a mesebeli óriások. A falubeliek jtijártak hozzájuk, nézték a munkát, váltottak néhánv szót. Este a házak között ténferegtek, kicsit hazátlanul. Angyal Péter nehezen mozdult ki a szállásról, szívesebben hevert az ágyon. A többiek csipkedték, hogy menjen, nézzen körül, azt mondják, ebben a faluban vannak a járás legszebb asszonyai! Feltápászkodott az ágyról, megmosdott, megfésülködött. Végigment a házak során, ha valahol látott valakit, odaköszönt. Aztán egy helyen megtorpant.. A széles udvarban jo gazclara vallott a rend A kerítéstől nem messze állított tőkén egy asszony fát hasogatott. Peter beköszönt,. aztán azt mondta: — Magad uram. ha szolgád nincs? Az asszony feltekintett, elmosolyodott. — Egyenjogúság van, vagy mi! — Bemehetek? — kérdezte Péter. — Amott a kapu! — mutatott ri az asszrany. Péter bement, megállt az asszonv előtt. — Angyal Péter a nevem. — Annak is látszik: angyalnak: — nevetett az asszony. — Ha megengedi, segítenék fát hasogatni. Ráérek! — Jó magának! — sóhajtott az asszony. Odaadta a baltát Péternek. — Hát az ura? — kérdezte Péter, mert meglátta az asszony kezén a karikagyűrűt. — Szombaton jön. Messze dolgozik. — Aha — mondta Peter, - En 1 hídépítőkkel jöttem. Magam fs vándor-iparos vagyok. — Jó, hogy meglesz már a híd — mondta az asszony. — Ha megengedi, én bemennék. Ott is van még dolgom. — Csak tessék. Aztán mennyit hasogassak? — Amennyit bír! — nevetett az asszony. — Csak meg ne erőltesse magát! Nem szeretném, ha a felesége rajtam keresné az erejét — Nincs ennekem feleségem — néaett rá Péter. Az asszony már indulóban volt, egy pillanatra megtorpant. Nagyot lélegzett, aztán megfordult és bement a konyhába. Jó óra múlva Péter abbahagyta a munkát, elment az asszonv után, megtámaszkodott a konyhaajtóban. — A gyerekeknek főz? — kérdezte. — A. nincsen még — mondta az asszony. Hirtelen a fazék fölé hajolt és szégyenkező arcát a gőzbe tartotta. — Nem zavarom? — kérdezte Péter. — Ugyan! — mondta az asszony. — Ha meg nem veti, egy tányér levesre is meghívom. — Nagyon köszönöm. Az asszony kipillantott az advarra. — Látom, szépen összerakta a fát fi DÉL-MAGYARORSZÁG Vaaárnan. 1968. február 1A