Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

A gazdag víz országa A holland regi, hagyo­mányőrző hajós- és halász­nép élete összeforrt a tenger­rel. A halászkikötŐ környé­kén a* templomból hazafelé igyekvő asszonyokkal talál­kozunk, jellegzetes népvise­letben. Szürke, bő szoknya, ugyanilyen szinú kendő és főkötő. Egyesek fehér íőkö­tőt viselnek. Megtudom, év­századok óta azt jelzi, hogy a férj éppen nincs a tenge­ren, otthon van. Nem isme­rem a szokás eredetét, de lehet, hogy kikapós menyecs­kék vezették be annakide­jén ezt a tagadhatatlanul öt­letes figyelmeztetést. A több mint 600 ezer lako­sú Hága kormányzati és diplomáciai székhely. A Hof­vijver-tó partján épült. 700 éves Binnenhof lovagtermé­ben nyitja meg évente a parlamentet a holland ki­rálynő. A vár más épületei­ben tartja üléseit a parlament két kamarája. A város köz­pontjában a jellegzetes né­metalföldi stílusú műemlék­épületek mellett múzeumok, színházak, hatalmas áruhá­zak és nagy forgalom. A vá­ros a háború alatt sokat szenvedett a németek bom­bázásaitól, de ma mér tel­jesen újjáépült. Modern la­kóterületei is őrzik azonban a városkép régi tradícióit; rengeteg park, pázsit, virág, kert övezi a házakat, emlé­keztet Hága hagyományos jelzőjére: „Európa legna­gyobb faluja". Hollandia a világ legsű­rűbben lakott országa: négy­zetkilométerenként 376 lako­sa van. Az országgal kapcso­latban egyébként is sokszor találkozhatunk a „leg" szócs­kával: itt találjuk például a világ legnagyobb kikötőjét, Rottcrdlmot, Európa leg­újabb és legkorszerűbb re­pülőterét, Schipal-t, a legtöbb szélmalmot, a világ legmé­lyebben fekvő országa, és tapasztalataim szerint talán hozzátehetem: — itt van Európa legkorszerűbb, leg­jobban kiépített úthálózata. Az ország területének je­lentős részét a víztől, a ten­gertől hódította el a szorgal­mas holland nép. s ez a harc. újabb területek szer­zéséért ma is folyik. Scheve­ningenben és Amsterdamnál a 30—50 méter magas, dünék­re épült kőgátak az ország földjét védik a viztől. A te­rületnek csaknem fele 5— 7 méterrel mélyebben fek­szik a tengerszintnél. A víz teszi gazdaggá Hol­landia földjeit. Jellegzetes a hollandi táj: dús legelők, bé­késen legelésző tehenek. A tápdús fűnek is nyilván sze­repe van abban. hogy az egy tehénre jutó tejhozam tekintetében az ország az első helyen áll a világon. (Az át­lagos tejhozam 1963-ban 4140 kg volt, 3,75 százalékos átlagos zsírtartalommal.) A világhírű holland sajtok Gouda, Alkmaar, Hoorn és Vegyen iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii Szerencse Sorsjegyet! Rotterdam. — O. Zadkin szobrászművész alkotása a náci pusztításokra emlékeztet. Edam piacairól kerülnek forgalomba. A tejtermékek exportjában Hollandia az el­sők között szerepel a világ­piacon. A szarvasfharha­•tenyésztésen kívül jelentős sertés- és baromfitenyésztés is folyik az országban. A legelók és szántó között ott csillog a csatornák kék vize. A csatornák részben ki­egészítik az ország fejlett közlekedését, olcsó hajóutat biztosítva áruik számára, s részben öntözésre, illetve a belvizek elvezetésére szol­gálnak. Színes üvegpalota — a hollandok büszkesege — az 1967 májusában megnyílt schipali repülőtér hatszin­tes főépülete. Naponta 12 ezer utas érkezik, vagy in­dul innen a világ minden tá­jára. Külön szintrőt indul­nak, s más szintre érkeznek az utasok. Az induló tatások jelentkezésére nem kevesebb, mint 66 jelentkezőhely áll rendelkezésre. Alkalmam volt megismerni az egész automatizált me­chanizmust. Az utas bárme­lyik ablakhoz léphet, átadja útipapírjait, s ráhelyezi cso­magjait az automata mérleg­re. Néhány gombnyomás és kezében van a fedélzeti belé­pő, valamint a kitöltött repü­lőjegy. A poggyász megindul az automatizált futószalag­rendszeren és többé semmire nincs gond. Színes világító számtáblák mutatják az utat a beszállási hely felé. Mint három kinyújtott kar. halad a három főfolyosó. Itt már nem kell gyalog menni, moz­gójárdák viszik és hozzák az utasokat. A karok végén to­vábbi folyosók: itt viszont csinos „stjuvik" vezette elekt­romos kisautók állnak az utazóik rendelkezésére. A folyosók oldalán leágazások: zárt folyosón jut el az em­ber egyenesen a repülőgép­be. JW Hollandia szép és termé­szeti kincsekben gazdag or­szág. Urai az elmúlt száza­dokban a gyarmatok kincsei­vel alapozták meg az ország gazdagságát. A gyarmatbiro­dalom széthullt, s ma a hol­land nép tehetsége biztosítja a jólétet és teszi virágzóvá Hollandiát. Gáti István Partizánok páncélosai Lang Vei előtt 0 Saigon (MTI) A szabadságharcosok szombaton reggel elvágták Khe Sanh amerikai támasz­pont utolsó utánpótlási vo­nalát — használhatatlanná teltek a repülőtér kifutópá­lyáját. A partizánok tüzér­sége telibe talált egy leszál­láshoz készülő szállítórepü­lőgépet, amely felrobbant és a kifutópályára zuhant, a mintegy hét tonna lángoló benzinnel. A szárazföldi összeköt­tetés már hosszabb ideje megszűnt a mély völgyben iekvö, partizánok által be­kerített támaszponttal. Ugyanakkor Lang Vei előre­tolt állás elfoglalásával a szabadságharcosok megfelelő úthálózatra tettek szert a támaszpont megközelítésé­hez. Az amerikai jelentések szerint a partizánok újabb páncélos erői tartanak a támaszpont felé. Ennek meg­akadályozására Westmore­land tábornoknak csupán a légierő all rendelkezésérc — ennek hatásfoka azonban a dzsungel terep és a sűrű fel­hőtakaró miatt igen ala­csony. Hué városában tovább tar­tanak a harcok. Az ameri­kaiak azt jelentették, hogy visszafoglalták a városi sta­diont és az Illatok folyójá­nak déli partját — viszont elismerik, hogy a partizánok még mindig szilárdan tart­jak a fellegvárat. A felszabadítás hírügy­nökség jelentése beszámol arról, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok bomlása folytatódik. Hué városában például a kormánycsapatok 700 tisztje és katonája adta meg magát a forradalmi erőknek. Chau Doc tarto­mányban sok száz kormány­katona fellázadt a partizán­erők támadása idején. Dang Quang Brezsnyevnél 0 Moszkva (MTI) Pénteken Moszkvában Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára fogadta Dang Quang Minh-et, a DNFF állandó moszkvai képviseletének vezetőjét, Brezsnyev kijelen­tette, hogy a dél-vietnami nép újabb győzelmei nem­csak katonai, hanem jelen­tős polikai győzelmek is. Biztosította Dang Quang Minh-t, hogy Vietnam népe tovabbra is számíthat a szovjet nép baráti segítse-­gére és támogatásara. A DNFF állandó moszk­vai képviseletének vezetője tájékoztatta Leonyid Brezs­nyevet a legutóbbi dél-viet­nami eseményekről. Dang Quang Minh a DNFF központi bizottsága elnök­sége nevében köszönetet mondott az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kor­mánynak és az egész szovjet népnek, hogy szüntelenül és sokoldalúan támogatják a dél-vietnami nép harcát. Egy hajórakomány 0 Párizs (MTI) A francia népi segélyszer­vezet szombaton délelőtt útnak indította Párizsiról Le Havre kikötője felé, gyűjté­sének eredményeként a vi­etnami nép megsegítésére vásárolt cikkeket. A fran­cia népi segélyszervezet mintegy harminc másik fran­cia társadalmi szervezettel együtt részt vett abban a nagyszabású gyűjtési akció­ban, amelyet a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága kezdeményezett, „Egy hajórakományt Viet­namnak" jels|pval. De Gaulle-! meghívták Irakba 0 Párizs (MTI) Aref iraki elnök szomba­ton délelőtt repülőgépen Pá­rizsból Kairóba utazott. Aref látogatásáról Párizsban szombaton délután közie­menyt adtak ki. A közlemény megállapítja! a francia és az iraki kor­mány egyetért abban, hogy a közel-keleti helyzet megol­dására nincs lehetőség a konfliktus kirobbanása után elfoglalt területek előzetes kiürítése nélkül. Aref meghívta De Gaulla tábornokot, tegyen hivatalos, látogatást Irakban. Da Gaulle a meghívást elfogad­ta. Butefflika beszéde 0 Algír (MTI) Buteflika algériai külügy­miniszter beszédet mondott a népi gyűlések elnökeinek második országos értekezle­tén. Külpolitikai kérdéseket érintve kijelentette, hogy a vietnami nép ügyét Algéria saját ügyének tekinti és a DNFF mostani győzelmes offenzívája büszekéseggel tölti el minden algériai szivét; Élesen bírálta az Egyesült Államok imperialista politi­káját Botrány Itáliában 0 Róma (MTI) A római katonai tör­vényszék ügyésze vizsgála­tot indított de Lorenzo- tá­bornok és több más ka­tonatiszt ellen a katonai kémelhárítás működésében észlelt szabálytalanságok és az 1964 júliusi államcsiny­terv ügyében — közölték hivatalosan szombaton az olasz fővárosban. A katonai ügyészség be­jelentése új szakaszt jelent a botrányban. Rómában úgy tudják, hogy a vizsgá­lat alapját a Tremelloni szociáldemokrata hadügy­miniszter által a katonai i igazságszolgáltatási szer­vekhez eljuttatott doku­mentumok képezik. Rómá­ban az a benyomás alakult ki a megfigyelők között, hogy a katonai vizsgálat elsősorban de Lorenzo tá­bornok és más tisztek el­len irányul és nem érinti majd a mögötte álló politi­kai inspirátorokat, akiket a legmagasabb állami és kormánytisztségek akkori betöltői között kell keresni. Egy hét a világpolitikában „Az amerikai felderítés teljes csődje..." — ez a so­katmondó kitétel szinte visz­sza-visszatér a saigoni jelen­tésekben. A DNFF nagy of­fenzívája során a szabad­ságharcos erők jóformán egyszerre rohamozták meg Dél-Vietnam hatvan legfon­tosabb városát és támasz­pontját, anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tudomást szerzett volna terveikről. Tízezrek, vagy inkább száz­ezrek tudták a lakosság kö­rében: valami készül, de a hírek nem jutottak tovább. Aminthogy valóságos közde­rültségbe fulladt a saigoni rezsim felhívása: keverjenek altatót a partizánok teájá­ba, s azután jelentsék fel őket. A DNFF erői termé­szetesen nem kis előnyt él­veztek, otthon voltak. AZ OFFENZÍVA FOLYTATODIK A felderítés csődje ílymó­don nem ok, hanem oko­zat. Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél­FIGYELEM! A MAKÓI LENIN TSZ átszervezés miatt nagyobb mennyiségű igáa torai ad el Február 13—17-ig, ügyintéző: Urbán Pál Makó. Felszabadulás utca 3. M. 112*539 vietnami politikájának vál­ságát jelzi. Az elnökválasz­tási évben kötelező „kincs­tári" optimizmussal az ame­rikai propaganda nem győz­te hangoztatni, hogy a Front kimerült, „csontjai eltörtek". Az offenzíva viszont, amely nemsokára a harmadik he­tébe lép, drámai módon ha­lomra döntötte állításaikat. Saigonban és Huéban még mindig városnegyedeket el­lenőriz a DNFF, s ha neta­lán kiürít is bizonyos terü­leteket, a helyzet többet már nem lesz olyan, mint akár hetekkel ezelőtt. Az ameri­kai hírverés másik főérve a saigoni rendszer állítólagos megszilárdulásának bizony­gatása volt. Nos, hét nap alatt kétszerannyian dezer­táltak vagy álltak át a kor­mányhadseregből, mint az egész 1967-es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A harcok súlypontja most a déli országrész északkeleti vidékén fekvő Khe Sahn környékére terelődött át. Itt mintegy ötezer amerikai tengerészgyalogost körülzár­tak a szabadságharcosok és a nyugati sajtó mind gyak­rabban idézi meg Dien Bi­en Phu szellemét, ahol a franciák ellen győztek an­nakidején „katlancsatában" a vietnamiak. Jellemző az amerikai aggodalmakra, hogy Johnson írásbeli kötelezvé­nyeket kért tábornokaitól a támaszpont „védhetőségére" vonatkozóan. Sőt, az sem ki­zárt, hogy a bűnbakkeresés­nek maga Westmoreland, az expedíciós csapatok főpa­rancsnoka is áldozatául esik. KELLEMETLEN TÁRGYALÁS A „vietnami hét" vissz­hangjára jellemző, hogy az Egyesült Államok közéleté­ben úgyszólván csak erről a témáról esett sző az elmúlt napokban. A Délkelet-Ázsiá­ban történtek befolyásolták a Johnson—Wilson találko­zót is, és Washingtonban ta­pasztalhatták, milyen kelle­metlenség vendéget várni, amikor a házban teljes a fel­fordulás. Az amerikai veze­tés helyzete ugyanis csak nehezült, amikor Nguyen Duy Trinh, a VDK külügy­minisztere nyilatkozatot adott a francia hírügynök­ségnek, amelyben megerősí­tette korábbi állásfoglalását, hogy a bombázások és az ellenséges kérdések feltétel nélküli beszüntetése után a VDK hajlandó tárgyalóasz­talhoz ülni. A legújabb vi­etnami események fényében tovább erősödhetett az az amerikai közhangulat amely kilátástalannak látja a ka­tonai megoldást, s ennek az erjedésnek további előmoz­dítója lehet Hanoi időszerű nyilatkozata. A tárgyalások lehetőségét és szükségességét kiemeli a TASZSZ nyilatko­zata is. A szovjet hírszolgá­lati iroda nyomatékosan fi­gyelmezteti az Egyesült Ál­lamokat: „Az agresszió ki­terjesztésével semmit sem ér­hetnek el, ám magukra zú­dítják az igaz barátainak tá­mogatását élvező vietnami nép még nagyobb csapása­it". A PANMINDZSONI ASZTALNÁL Nemhiába ábrázolták te­hát a karikaturisták John­sont — az USA-ban is je­lentkező járványra célozva — az ázsiai influenza bete­gének. A vietnami presz­tizsvereségek mellett kedve­zőtlenül alakult Washington számára a Pueblo-válság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe, Panmindzson­ban közvetlen KNDK—ame­rikai tárgyalások folynak. Ezek egyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egye­sült Államoknak mindenek­előtt el kellene ismernie a határsértés tényét. A was­hingtoni bizonytalankodásra jellemző, hogy Rusk külügy­miniszter a hét elején „le­hetségesnek tarf°tta" ezt a tényt, azután sürgősen visz­szavonta... * ÜJRA A BT? A délkelet-ázsiai mozgal­massággal szemben a közel­keletet bizonyos mozdulat­lanság jellemzi. Az izraeli magatartás miatt még a Szu­ezi-csatornában rekedt hajók kiszabadításáról is le kellett mondani. Nyugtalanság ural­kodik a fegyverszüneti vo­nalak mentén, a héten Iz­rael és Jordánia között ke­rült sor több tűzpárbaj ra. Az ENSZ-közvetítő, a svéd Jar­ríng úgy tervezi, hogy a kö­zeli napokban mégegyszer felkeresi az érdekelt fővá­rosokat, s ha nem lát re­ményt a továbblépésre, visz­szautazik New Yorkba. Könnyen lehetséges, hogy a közel-keleti válság ügye új­ra a Biztonsági Tanács elé kerül majd. Dehát —• s ez­zel zárul be a kör — a BT­nek tavaly novemberről van egy kompromisszumos elfo­gadott határozata, amelynek végrehajtását izraeli részről megakadályozták. Vagyis: a határozatok mellett mielőbb pozitív cselekedetekre lenne szükség. MEZESHETEK ALKONYA Végül egy epizód Európá­ból. Miközben a grenoblei téli olimpián az enyhe idő tönkretette a lesiklópályá­kat, a francia-nyugatnémet viszony csúszós jégre kerül . A különös eseménysorozu. egy hete kezdődött, amikor Brandt, az NSZK külügy­minisztere egy szociáldemok­rata gyűlésen állítólag sértő kijelentéseket tett De Gaul­le elnökre. A franciák més vasárnap magyarázatot kér­tek és megsértődtek. Bonn­ban negyvennyolc óra múl­va egy magnószalagot pro­dukáltak, a Brandt-beszéd ezen már sokkal szalonké­pesebben hangzott. Mindez a Párizs—Bonn tengely im­már nem is hajszálrepedése­it mutatja, és előrevetíti to­vábbi bonyodalmak lehető­ségét. A mézesheteknek be­alkonyult, s jócskán benne vagyunk már a mind ko­molyabb „házastársi" civó­dásokban. Réti Ervin 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. február 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom