Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

Magyar delegáció - Indiába Dr. Bíró József vezetésével szombaton magyar kormányküldöttség utazott Indiába, hogy résztvegyen az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának II. ülésszakán. A küldöttséget elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Darvas László és Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettesek búcsúztatták a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több más vezető képviselőjével együtt. Ott volt Jagdish Chandar Kakar az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Dr. Bíró József a küldöttség feladatáról és a konferenciával kapcsolatos magyar álláspontról, elutazása előtt a következőket mondotta: — Szocialista rendszerünkbői és egész ideológiánkból fakadóan támogatjuk a fejlődő országok politikai és gazdasági megerősödésére, függetlenségére irányuló törekvéseit. A kereskedelmi kapcsolataink fejlesztése mellett szólnak gazdasági érdekeinek is. Az elmúlt évtizedben a fejlődő országokkal igen dinamikusan fejlődött arucsereforgalmunk. — Mindezekből adódik, hogy a konferencián támogatni kívánjuk a fejlődő országok jogos követeléseit, többek között új, egészséges nemzetközi munkamegosztás kialakítását, a régi kolonia1 izmus maradványainak felszámolását és a neokolonializmus befolyásának megszüntetését, továbbá a fejlődő országok által exportált nyers- és alapanyagok export-piacának stabilizálását, kész- és félkész termékeik exportjának előmozdítását, általában a nyílt és burkolt diszkrimináció minden fajtájának megszüntetését. — A magyar delegáció nemcsak azzal kíván hozzájárulni a konferencia sikeréhez, hogy a fejlődő országok főbb törekvéseit támogatja, hanem konkrét javaslatokat dolgoz ki a fejlődő országok és Magyarország közötti kereskedelem növelésére. E javaslatok egy részét delegációnk a konferencián ismerteti. A konferencia után — részben az ott szerzett tapasztalatok figyelembevételével — további elképzeléseket dolgozunk ki kapcsolataink bővítésére. (MTI) Jubilál aHIM Az Alföld egyik jelentős nagy- ezer jó minőségű, háztartási kisüzeme, a Hajdúsági Iparművek gépet szállít piacra. Képünkön: 15 éves. A gyár centrifugák, mosógépek, porszívók és villanybojlerek nagysorozatú készítésére a fél éve működő szalagról másfél percenként kerül le egy-egy rendezkedett be, s az idén 40(1 kész mosógép, illetve centrifuga, i Hogyan alakul az aruelBátas? A szövetkezeti kereskedelem tervei Közelít a hideg A februári enylieség után hűvösebb. hidegebb idők jönnek. Ha nincs is még itt a küszöbön a téi visszatérte. ha Nyugat- es KözépEurópa nagy részein még folytatódik ugyan az évszakhoz kepest enyhe időjárás, de a hőmérséklet már lassú csökkenést mutat. Az óceán J-M most már csak lassú 'emberi érkeznek az enyébb légtömegek, s egy-egy ilyen légtömeg mögött, hűvösebb áramlat is jön. s ezeknek egymásra hatása okozza az erősen felhős, sok helyütt borult időt. Egész Európában felhős az égbolt. Lényeges változást a közeli napokban még nem várunk. A nagy hideg a Szovjetunió területéről is kiszorult és már Moszkvában sem mértek 0 foknál alacsonyabb hideget Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek az állami kereskedelem mellett az ország legjelentősebb kereskedelmi szervezetei. Felkerestük Molnár Károlyt, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét, akitől először is a Szövetkezetek Országos Szövetségében tömörült kereskedelmi hálózat fejlődéséről, népgazdaságunkban betöltött szerepéről érdeklődtünk. 0 Milyen területeken dolgozik a szövetkezeti kereskedelem? — A szövetkezeti kereskedelem működési területe — mondta az elnökhelyettes — igen széles körű és kiterjedt, hiszen az ország mintegy 3200 lakott helységéből 3050ben kizárólag a szövetkezeti kereskedelem biztosítja a lakosság ellátását A szövetkezetek az ország kiskereskedelmi egységeinek 52 százalékát üzemeltetik; az elmúlt tíz év>ben a boltok száma 12 600-ról 16 000-re, a vendéglátási üzleteké pedig 5700-ról 7000-re emelkedett. Megemlítem még, hogy az élelmiszer- és háztartási kiskereskedelemben az üzletek több mint 40 százaléka működik már a korszerű önkiszolgáló formában, míg a ruházati és iparcikk szakmában az üzletek 25 százaléka alkalmazza az új kereskedelmi formákat Á kereskedelmi munka javítása, a hálózat fejlesztése következtében a szövetkezetek részesej dése az országos belkereske• delmi áruforgalomból az 1950. évi 11 százalékról 1967 i végére 31 százalékra növekedett. 0 Hogyan alakul az idén a vidék áruellátása? — Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: jól felkészüllünk 1968-ra. a szövetkezeti kereskedelemnek még soha nem voltak ekkora készletei. Az idén a belkereskedelmi forgalom várhatóan 5 —7 százalékkal lesz magasabb az 1967. évinél; ezen belül a szövetkezeti kereskedelemé előreláthatóan 7— 10 százalékkal emelkedik Mindez persze nem jelenti azt, hogy az összességében kielégítő és megfelelő ellátásban nem jelentkezhetnek bizonyos cikkekből helyenként és időszakonként hiányok; előfordulhat, hogy egyes árukból nem sikerül majd teljes mértékben biztosítani az ellátást. — Az alapvető élelmiszereknél (kenyér, cukor, liszt, rizs stb.), általában az élelmiszereknél nem lesz fennakadás az áruellátásban Húsból, húskészítményekből viszont valószínűleg az idén sem tudjuk hiánytalanul kielégíteni a teljes keresletet. Építőanyagokból is 10—15 százalékos árualap-bővüléssel lehet számolni, de még ígysem tudjuk a növekvő igényeket teljesen fedezni. 0 Hogyan befolyásolja az új gazdasági mechanizmusra való áttérés a SZÖVOSZ tevékenységét a vidék áruellátása szempontjából? — Az új gazdasági mechanizmus nyújtotta feltételektől azt várjuk, hogy — ezek megfelelő kihasználásával — a szövetkezeti kereskedelem az eddiginél is hatékonyabb eszköze lesz a fogyasztók igényei egyre színvonalasabb kielégítésének. Áruutánpótlásunk alapvető, fő forrásának továbbra is az állami nagykereskedelmet tekintjük. Emellett természetesen igénybe vesszük a már meglevő szövetkezeti nagykereskedelmi vállalatokat. Szövetkezeteink az idén remélhetőleg mind szélesebb körben élnek azzal a lehetőséggel, hogy közvetlenül az ipari üzemektől (különösen a helyi ipartól, a tanácsi és a szövetkezeti vállalatoktól), a mezőgazdasági tsz-ekből biztosítsák folyamatos áruellátásukat. Üj munkakörbe helyezték a Dél-Magyarország főszerkesztőiét Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága felmentette a Dél-Magyarország főszerkesztői tisztségéből dr. Lőkös Zoltán elvtársat, Rózsa Ferenc-díjas újságirót. aki — felsőbb párlszerv döntésére — Budapesten magasabb sajlóbeosztásba kerül. Jelenlegi munkaköréi február közepéig tölti be. A Dél-Magyarország főszerkesztője háziünnepségen búcsúzott pénteken a szegedi sajtóházban. Szerkesztőségünk munkatársainak. a Csongrád megyei Hírlap, a Tiszatáj, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat, az MTI, a Szegedi Nyomda vezető képviselőinek körében megyei és szegedi párt-, tanácsi vezetők is megjelentek, köztük Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. dr. Komócsin Mihály és Siklós. János, a megyei pártbizottság titkárai. Perjési László, a Szeged városi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke. A személyi határozatot Siklós János elvtárs ismertette, majd Győri Imre elvtárs a párt megyei és városi bizottsága elismerését, köszönetét tolmácsolta a búcstizó főszerkesztőnek a szegedi kommunista sajtónál eltöltött eredményes, közel 25 évéért, s a főszerkesztői beosztásban 1961-től mostanáig végzett kiváló tevékenységéért, sokoldalú társadalmi és pártmunkájáért A kollégák nevében F. Vagy István elvtárs, a DélHagyarország főszerkesztő-helyettese. majd a vállalat dolgozói nevében Vass Henrikné elvtársnő, a Hírlapkiadó Vállalat központi igazgatóhelyettese mondott köszönő, elismerő szavakat. Valamennyien elmondották, hogy dr. Lőkös Zoltán példás ügyszeretettel, fáradhatatlanul dolgozott a szegedi pártsajtó színvonala emeléséért, és újságírói, főszerkesztői minőségében igen hasznosan segítette. szolgálta a párt felvilágosító. tájékoztató munkáját. Új. még jelentősebb munkaköréhez hasonló lelkesedést fáradhatatlanságot, eredményességet kívántak. Vezetők és erények A

vezetői posztokra alkalmas emberek kiválasztása ezután is hármas követelmény — a politikai, a szakmai, a vezetői rátermettség — alapján történik. Az új mechanizmus körülményei között még következetesebben kell érvényesíteni ezeket a követelményeket. A politikai rátermettség nem azonos a rendszerrel szembeni lojalitással, vagy a megbízhatósággal. Ennél többre, aktiv politizáló készségre utal ez az ismérv. Ez egyebek közt a dolgozók véleményére építő, demokratikus vezetői módszerekben, népgazdasági összefüggéseket is mérlegelő döntésekben testesül meg. A szakmai rátermettséget sem lehet mechanikusan az iskolai végzettségben, az egyetemi diplomában mérni. Az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok olyan egysége szükséges, amely segít eligazodni a bonyolult műszaki, gazdasági kérdésekben, biztonságot ad a cselekvésben. Talán a leggyakrabban mellőzött és félreértett követelmény a vezetői készség. Sok munkahelyen beérik az első két követelmény teljesítésével. Csak így fordulhat elő, hogy vezetői készségből elégtelenre vizsgázott embereket máshová helyeznek, ugyancsak vezető beosztásba. Pedig lehet valaki akár állami díjas konstruktőr, technológus vagy növénynemesítő, ettől még nem biztos; hegy jó vezető is. Ismerünk vezetőket, akik nagy hajlékonyságukban annyira tekintettel vannak beosztottaik érzékenységére, hogy egyáltalán nem tudnak nemet mondani, vagy őszinte bírálatot gyakorolni. De olyan szélsőséggel is találkozhatunk, amely a vezetői presztízst abszolutizálja. A vezetői készség rövid és precíz megfogalmazását nehéz lenne ezúttal adnunk, hiszen elsősorban ebben a követelményben fejeződik ki a vezetői munka hallatlan komplexitása, sokrétűsége. Aligha lehet jó vezető az, aki például szüntelen időzavarral küszködik, mert saját munkáját nem tudja jól megszervezni. Hogyan vállalkozhatna hát akkor a gondjaira bízott kollektíva munkájának megszervezésére?! Ismerünk olyan vezetőket, akik nem bíznak munkatársaikban, s mindent maguk akarnak elvégezni. Van, aki magában sem bízik, s elodázza a döntéseket, nem meri vállalni a felelősséget, vagv egyszerűen nem rendelkezik a vezetéshez nélkülözhetetlen kezdeményező készséggel, vállalkozó szellemmel. Különösen napjainkban került előtérbe a vezetői készség olyan fontos ismérve, mint az önállóság, a bátor és határozott döntőképesség. A túlzott hagyománytisztelet egyébként sem vezetői erény napjainkban, amikor a vállalatok nagykorúsítása, önállósítása befejezett ténnyé vált a reformmal, különösen káros lehet. A régi mechanizmus keretei szükségszerűen korlátozták a vezetői kezdeményezéseket, az irányító szervek direkt beavatkozása a helyi döntésekben is megnyilvánuló bábáskodása megosztotta, elmosta a felelősséget. A reform bevezetésének kezdeti nehézségei, gondjai mindenekelőtt a vezetői módszerekkel és szemlélettel, a beidegzett hagyományokkal függnek össze. Az éves gazdálkodás valamennyi kérdése a vállalatok döntési hatáskörébe kerül, megoldásuk tehát a vállalatok vezetőitől függ. Nincs központilag lebontott terv. A vállalatok döntéseit sem hagvják jóvá a minisztériumokban. Ráadásul még a hagyományos műszaki, gazdasági, piaci kapcsolatok is bizonyos fokig újra rendeződnek az úi elvek, ösztönzők és árak alapján. Vannak, akik éppen ezért még botorkálnak, s nem könnyű megtalálniok a bonyolultabb helyzet orientációs módszereit. Mások csak félve, óvatosan élnek az áj lehetőségekkel, s szüntelen kérdeznének, kontrollálnák magukat, csak éppen nem tudják, hol tehetik ezt. És szerencsére, sokan vannak, akik máris eredményesen hozzáláttak a gazdálkodás új, több ismeretlenű egyenletének megoldásához. Ha kisértenek is a régi módszerek, azért tudatosan küzdenek ellenük, s a reform szellemében bátran kezdeményeznek és határozottan döntenek. Most, amikor más vágányokra helyeztük gazdasági életünk irányítását s ennek megfelelően új csapásokat kell vágni a vállalati munkában is, egyre nyilvánvalóbb, hogy a vezetői készség nemcsak gyakorlati tapasztalat, rutin — ez is! —, de nem utolsósorban személyi adottság, képesség, tehetség dolga is. Azt mondják, hogy a vezetői döntések csak akkor megalapozottak, ha objektív információkra épülnek. De aligha lehet annyi és olyan objektív adat és ténv. amely feleslegessé teszi a vezetői mérlegelést, a döntés szubjektív, racionális, söt, bi/.omos fokig érzelmi ihletettségű elemeit, s az egyszemélyi felelősséget. V

annak vezetők, akik máris megtaláltak a/ új nagy feladatok vállalásával járó felelősségben és kockázatban. kezdeményező készségben és vállalkozó szellemben a munka szépségét. A merőben új gazdasági környezet ezernyi lehetőséget kínál, az igazi vezetői kvalitások kibontakoztatására, a tehetség érvényesülésére. A legnagyobb tehetség és személyes képesség is kevés azonban önmagában. Egyre nagyobb szükség van a tudománnyá vált vezetéselmélet elsajátítására, s a korszerű vezetési módszerek tudatos alkalmazására. KOVÁCS JÓZSEF Rendelet a jótállási alapról I A pénzügyminiszter most megjelent rendelete szabályozza az ipari, építőipari és szolgáltató vállalatok és szövetkezetek jótállási kötelezettségének formáit, a jótállásba kötelezően bevont termékek körét és a finanszírozás módjait. A rendelet meghatározza, hogy a jótállási alapot milyen kulcsok alapján kell megállapítani, vagyis azt. hogy az ipar a garanciális javítás fedezetére milyen összeget háríthat át a kereskedelemre, illetve a megrendelőre. Ha a termeknek hatósági ára van, úgy a megszabottnál magasabb kulcsot alkalmazni nem lehet, egyéb árforma esetén azonban a termelővállalat ettől eltérően is megállapodhat a rendelővel. A jótállásra szánt összeg általában a termék árának 0,5—1 százaléka, némelyik kényesebb cikknél azonban a 6—7 százalékot is eléri. A bútorok 'jótállási költségeire például az ár 0.4. a rádióknál és a zeneszekrenyeknél azonban már 5.5, a tv-nél pedig 7 százalékát tartalékolják. Bármekkora legyen is azonban a jótállásra előre betervezett összeg, valamennyi vállalat minden esetben maradéktalanul köteles eleget tenni jótállási kötél ezetteégének. Bár a miniszter rendelete csak most jelent meg a jótállási alapról, a január 1-én életbe lépett új árakba már belekalkulálták a garanciális javításra szánt összegeket. (MTI) Vasárnap. 1068. február í qu.ma9yahoa1zi« 3