Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

DNFF-nyilatkozat: Általános népi felkelésről van sző 0 Hanoi (MTI) „Nem egyszerűen katonai offenzíváról, hanem csaknem általánosnak nevezhető népi felkelésről van szó" — han­goztatják a dél-vietnami ese­ményekkel összefüggésben a DNFF hanoi képviselői. „Ami Westmoreland tábor­noknak azt a megállapítását illeti, hogy lassan kifulla­dunk erről azt mondhatjuk, hogy éppen ellenkezőleg, még csak a felkelésnek, en­nek az általános forradalmi lendületnek a kezdetén va­gyunk. Olyan ez, mint egy lavina; a felszabaditási népi fegyveres erők (a DNFF hadserege) és a forradalmi fegyveres erők (a lakosság lázadó mozgalmai) egyre in­kább gyarapodnak". „A kitűzött célok tekinte­tében a DNFF hanoi körei­ben rámutatnak, hogy az of­fenzíva és a felkelés folyta­tólagos válasz a DNFF ve­zetőinek arra az őszi felhí­vására, hogy Induljon győz­tes támadás a száraz évszak­ban (1967—68-as téli-tavaszi offenzíva), ám az offenzíva és a felkelés hevesebbé vált azáltal, hogy az amerikai és a dél-vietnami parancsnok­ság utasítására megsértették és felfüggesztették a hold­Telefoto - MTI Külföldi Képszolgálat Utcai harcok Saigonban egyetlen politikai erő, amely dönt a dél-vietnami helyzet alakulásáról". 0 Saigon (MTI) Az AFP tudósítója szom­baton délben azt jelentette, hogy a főváros középpont­jában elcsitultak a harcok, lövöldözést már csak a kül­városokban lehet hallani. A városban mindenütt őrség cirkál, Gla Dinh kerületben fegyveres helikopterek csap­nak le azokra a vízialkal­matosságokra, amelyeken partizánokat sejtenek. A tu­dósító megjegyzi, hogy az utcai harcokban most első ízben bevetett helikopterek fedélzeti fegyverei igen sok polgári személyt megöltek Tovább tart a küzdelem a hűéi citadella romjai között. Pleiku és Kontum, valamint Dak To térségében a parti zánok jelentős erőket von tak össze. A Delta-v'idéken is áttekinthetetlen a helyzet. újévi tűzszünetet". Hosszú távon a célok változatlanok, ugyanazok maradnak, mint amelyeket a DNFF politikai programja tartalmaz: füg­getlenség, demokrácia, béke, semlegesség és virágzás. A jelenlegi dél-vietnami helyzetről szólva a DNFF hanoi képviselői két dolog­ra hívják fel a figyelmet: az első a népi mozgalom fon­tossága és nagyméretű vál­tozatossága. Hangsúlyozzák, hogy vannak olyan értelmi­ségiek, ipari tekintélyek dél­vietnami tisztviselők, keres­kedők, igen különféle sze­mélyiségek, akik nem tar­toznak a DNFF-hez, de részt vettek a városi népi felke­lések irányításában. Huéban és Saigonban létrejöttek olyan szervezetek, amelyek elsődleges fontosságú célnak tűzték ki az amerikaiak és a jelenlegi dél-vietnami kor­mányzat leküzdését A DNFF hanoi megbízot­tai másodsorban azt húzták alá, hogy a DNFF-en kívüli, de a DNFF programjának megfelelően cselekvő szemé­lyeknek az akciói arról ta­núskodnak, hogy a front programja megfelel „a dél­vietnami nép törekvéseinek és vágyainak, és a DNFF az Az akciók összehangolása A budapesti találkozóról 0 Varsó (PAP) A Nowe Drogi, a LEMP KB elméleti és politikai or­gánuma februári számában szerkesztőségi cikket Közöl „A szocializmus nemzetközi erőinek egységéről" címmel. A cikk többek között meg­állapítja: a kommunista és munkáspártok/ e hónapban Budapesten sofra kerülő kon­zultatív találkozója szem­léletesen igazolja azt, hogy megvalósul a kommunista mozgalom új nemzetközi ta­nácskozása " összehívásának eszméje. Az imperializmus és a re­akció nemzetközi erői. ame­lyek között az Egyesült Ál­lamok játssza a domináns és vezető szerepet, az ameri­kai „globális stratégia" ke­retében világméretekben együttműködnek a szocializ­mus és a nemzeti felszabadí­tó mozgalom ellen vívott harcukban. Az imperializ­mus „globális stratégiájára" választ csupán a szocialista országok közös stratégiája, az összes forradalmi, de­mokratikus, nemzeti felsza­badító erők összehangolt ak­ciói jelenthetnek A nemzet­közi szolidaritás egy fél­évszázad során az egész kommunista mozgalom ere­jének fő forrása volt. Az eljövendő tanácskozás célja ijem egyik vagy ma­iik párt politikájának a megvitatása lesz, még kevés­bé valamelyik párt elítélése, hanem véleménycsere, vala­mint az akciók nemzetközi méretű összehangolása, az Imperializmussal szemben. A pártok óriási többsége, amelyeknek aláírása ott áll az 1960-as évi nyilatkozat alatt, bejelentette, hogy részt­vesz a budapesti tanácskozá­son. Pártunk amely követ­kezetesen védelmezi az in­ternacionalizmus pozícióját, már régóta a tanácskozás összehívása gondolatának megvalósítására irányította tevékenységét. Szovjet és román vezetők táviratváltása Ceylon a* © Moszkva—Bukarest (TASZSZ) A szovjet—romáin barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szer­ződés aláírásának 20. évfor­dulója alkalmából távirat váltás történt a szovjet és a román vezető államférfiak között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, Nyikolaj Pod­gornij, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke és Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács el­nöke táviratában megállapít­ja: l — A szovjet—román szer­ződés jól szolgálja az orszá­gaink közötti barátság és sokoldalú együttműködés erősítését, a szocializmus ügyét és az európai béke megszilárdítását. Az elmúlt 20 esztendő szemléltetően igazolta, hogy ez a szocialis­ta internacionalizmus elvein alapuló szerződés fontos té­nyezőt jelentett a szovjet— román kapcsolatok fejlődé­sében. A román vezetők kifejezik mély meggyőződésüket, hogy Románia és a Szovjetunió, a Román Kommunista Fárt és az SZKP testvéri barátsága továbbra is sikeresen fog fejlődni. re 1 ] r\l£.bktékarjíkuk -7 ( 1 • • i t ' " ft 77 1 1 8 f» í. f J Jarríng kudarca 0 Kairó (MTI) Az AI Ahram című tekin­télye kairió napilap Gunnar Jarríng közel-keléti ENSZ­megbízott békéltető misszió­jának eredményeit kommen­tálva megállapítja, a svéd diplomata jelentést készül elküldeni a Biztonsági Ta­nácsnak, amelyben közli, nem tudott semmiféle hala­dast elérni a közel-keleti rendezés ügyében. A lap szerint Jarring most a/t fontolgatja, hogy kérni fogja U Thant főtitkárt, hívja össze a Biztonsági Ta­nácsot és az foglalkozzék a békéltető misszió eredmény­tclenségevel. Földrengés Mexikóban 0 Mexikó (MTI) Földrengés rázta meg pénteken este Mexikó váro­sát. A városközpontban há­rom percen át kilengtek az emeletes házak és a fél vá­rosban kialudt a villany. A földlökések erejét Aea­pulcóban is érezték. A kali­forniai Berkeley . egyetem íöldrengéstani intézetének mérése szerint a földrengés erőssége 5.8 fokozat volt a Richter-skálán. Volt olyan városnegyed, ahol az emberek félelmük­ben elhagyták lakásaikat. ünnepe Egy távoli sziget ma­gyarországnyi népe, a tízmilliós Ceylon lakos­sága fna emlékezik arra a húsz esztendővel ez­előtti napra, amikor — portugál, holland, majd több mint másfél év­százados brit gyarmati uralom után — az or­szág végre elnyerte ön­állóságát. Ceylont csupán egy keskeny tengerszoros választja el Indiától. Ugyancsak semleges or­szág — akárcsak India —, amely nemzetközi kapcsolatait a békés együttélés elveire építi. Ezeknek az elveknek a szellemében alakította viszonyát a szocialista országokkal is, elsősor­ban a Szovjetunióval, amellyel a diplomáciai kapcsolatok felvételét követően, éppen most februárban tíz esztende­je kötött hosszú lejáratú műszaki és gazdasági együttműködési szerző­dést. A jórészt mező­gazdasági országban — leginkább híres export­cikkét, a teát ismerik —, igen nagyjelentőségű volt, hogy a Szovjet­unióval aláírt szerződés kohászati művek, duz­zaszftógátak, erőművek és az állam fia'tal ipa­rát erősítő más nagy lé­tesítmények felépítését, irányozta elő. Ceylon és a Szovjet­unió, valamint más szo­cialista országok kap­csolatai a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megbecsülés és be nem avatkozás elveire ós gyakorlatára épülnék Köszöntjük az indiai­óceáni sziget népét nem­zeti ünnepe alkalmából. S. P. Egy hét a világpolitikában A világ figyelme e héten ismét Dél-Vietnam felé for­dult, ahol a dél-vietnami ha­zafiak általános offenzívá­jukkal ismét bebizonyították, hogy az óriási amerikai ha­digépezet növekvő erőfeszí­iései ellenére is kezükben tartják a kezdeményezést, erősebbok mint valaha, és irreális minden olyan szá­mítás, hogy katonailag le­győzhetók Hold-újévi tájfun A vietnami újév, az úgy­nevezett hold-újév alkalmá­ból a DNFF eredetileg hét­napos tűzszünetet ajánlott fel. A saigoni bábkormány erre csak másfél napos tűz­szünetet helyezett kilátásba, dé ezt az ígéretét is meg­j szegte, mire a szabadsághar­cosok országszerte támadás­ba lendültek. „Aki szelet vet, vihart arat" — mondot­ta a DNFF hanoi képviselő­je, s ez a mondás kitűnő­en jellemezte az elmúlt na­pok eseményeit: a megsze­gett fegyverszünet megtor­lásaként nem is vihar, lta­nem valóságos tájfun tá­madt, amely alaposan meg­táncoltatta az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik liajó­ját. E tájfun még a hét vé­gére sem ült el, teljes hatá­sa ma még fel sem mérhe­tő, de annyi már is bizo­nyosnak látszik, hogy ala­posan megrendítette Wa­shington egész délkelet­ázsiai politikáját, s megmu­tatta. hogy ez az agressziós politika milyen ingatag ala­pokra és milyen téves szá­mításokra épül. A „hold-újévi tájfun" alapvető tanulságát — azzal a fenntartással, hogy nem egy befejezett, hanem még egyre továbbgyűrűző és szé­lesedő folyamatról van szó — a következőkben foglal­hatjuk össze: Teljesen összeomlott és nevetségessé vált az ameri­kai propagandának az az ál­lítása, hogy a helyzet Dél­Vietnamban „stabilizáló­dott", mert a partizánok „kimerültek" és már a „kül­ső támogatás tartja bennük a lelket". Az elmúlt napok eseményei éppen arról tet­tek tanúságot, hogy a DNFF változatlanul széles tömeg­bázissal rendelkezik, sőt ez a bázis most még tovább szélesedett, mert hiszen a mostanihoz hasonló, az egész országra kiterjedő akció el­képzelhetetlen a lakosság széles tömegeinek aktív tá­mogatása nélkül. Ezzel alap­vető csapás érte az eszka­lációs politika „eszmei bá­zisát" is, mert bebizonyo­sodott, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len intézett terrorbombázá­sok végeredményben hatás­talanok maradtak. A megfeneklett kémhajó A drámai gyorsasággal pergő dél-vietniami esemé­nyek bizonyos fokig háttér­be szorították a Pueblo­ügyet, amely a múlt héten még a világpolitika előteré­ben állott és a nemzetközi feszültség veszélyes kiéle­zésével fenyegetett. A té­nyek ismertek: az amerikai kémhajónak a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság felségvizein történt elfo­gására Washintgon flotta­tüntetéssel és a KNDK meg­rohanását kilátásba helyező fenyegetőzéssel válaszolt. A Biztonsági Tanács két ülé­sen foglalkozott az üggyel, majd az ülésezést elnapol­tak, a színfalak mögött azon­ban tovább folytak a tár­gyalások. Washington, mi­után rádöbbent, hogy kard­csörtető fenyegetőzéssel nem megy semmire, s méginkább maga ellen hangolja a világ­közvéleményt, a Panmind­zsonban székelő koreai fegy­verszüneti bizottság intéz­ményét felhasználva, a KNDK kezdeményezésére közvetlen tárgyalásba bo­csátkozott. Az első ilyen ta­lálkozó — mint Johnson péntek este közölte —, ered­ménytelen maradt ugyan, de a kétoldalú tárgyalások fo­nala ezzel nem szakadt meg. Közben már maga az amerikai sajtó is elismerte, hogy a Pueblo valóban kém­hajó volt. Arról is beszá­moltak hogy az Egyesült Államok egész sereg ilyen kémhajót tart szolgálatban a világ minden részén, egyéb kémmegbízatások mellett azzal a feladattal, hogy különleges elektroni­kus berendezések segítségé­vel kikémleljék és megfejt­sék a rejtjeles titko6 üzene­tek kulcsait. A Pueblo-ügy még ko­rántsem tekinthető lezárt­nak, de mindenesetre egy­magában az a tény, hogy az Egyesült Államok végül ís ráfanyalodott a kétoldalú tárgyalások megkezdésére, azt mutatja, hogy a Fehér Házban belátták: túlságosan kockázatosnak ígérkeznék a bizonyos körök által tervez­getett „második front"- meg­nyitása Ázsiában. Aligha kétséges, hogy az e heti dél­vietnami események is kijó­zanító hatást gyakoroltak Eltemetett doktrína A világsajtó címoldalain e héten a távol-keleti ese­mények domináltak de az európai politika eseményei közül is említésre méltó az NSZK és Jugoszlávia közötti diplomáciai kapcsolatok új­rafelvétele. Emlékezetes, hogy Bonn 1958-ban szakí­totta meg a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviá­val, amikor Belgrád elis­merte az NDK-t és nagykö­vetet cserélt Berlinnel. Bonn akkor a Hallstein-doktriná­ra hivatkozva szakította meg a kapcsolatokat, logi­kus tehát, hogy a most be­következett újrafelvételi vi­lágszerte úgy értékelik, mint ennek a hidegháború szülte dokrinának az áttörését. A Times azt írja, hogy „a Hallatéi n-doktrinát, amely már régóta halott, most teljesen eltemették", s a nyugatnémet sajtó is úgy cikkezik, hogy Bonn ezzel a lépéssel kikiáltotta a Hallstein-doktrina „halotti levelét". A berlini Neues Deutschland ugyaniakkor rámutat, hogy a Hallstein­doktrina halottá nyilvání­tása még nem elegendő: iga­zi európai enyhülés csak akkor következhet be, ha az NSZK végleg feladja irreá­lis „egyedüli képviseleti igé­nyét". Belgrádban pedig hangsúlyozzak: a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállí­tásával orvosolták ugyan a néhai Adenauer kancellár kormánya által elkövetett baklövést, de ez még nem jelenti, hogy ezzel már meg­oldódtak a két ország kö­zötti vitáis kérdések. Dobsa János 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. február 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom