Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

Ötven év a szovjet képzőművészetben s A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére Moszkvában megrendezlek a harmadik köztársaság szintű képzőművészeti kiállítást. A szovjet fővárosban való rövid őszi tartózkodásom maradandó élményei közé számit e tárlat megtekintése. A Központi Kiállítási Csarnokban, az úgynevezett Man.vezs-ban 6.57 festményt, 509 szobrot és 850 grafikai alkotást mutattak be. A tárlat magas színvonalára utal, hogy az itt szereplő anyagot tizenháromezer műből válojsáttók ki. Voltaképpen Permben, Volgográdban, Tulában, Vladivosztokban. Krasznodarban, Omszkban és Kirovban, a már korábban megrendezett jubiláris rónakiállításokból válogatták ki a legfigvelemre méltóbb alkotásokat a moszkvai ünnepélyes bemutatóra. A több mint 1800 képet és szobrot felölelő monumentális tárlaton sok olyan művet lehetett látni, amelyek Lenin és közvetlen munkatársainak alakját örökítették meg. Ezek közül kiemelkedett Cipljakov Október című nagvméretű olajfestménye és Tomszkij magasreliefje. melyek a bejárati rész impozáns alkotásai voltak. Már a kiállítás megtekintésének kezdetén érdekes tanulságok adódtak. Egyrészt az, hogv a bemutatott művek általában az idén. illetve (főleg a nagy vásznak ék szoborkompozíciók) az elmúlt egv-két év során jöttek létre. Ez már eleve biztosította, hogv a kiállítás a szovjet képzőművészet legfejlettebb eredményeiről ad számot. Másrészt azt tapasztalhattuk, hogy sok fiatal művész kapott heh-et e rangos seregszemlén ÍEv az. erős derékhad képviselőin kívül az utánpótlást Jelentő friss tehetségektől 1$ számos alkotást láthattak a nézők. A kiállítás a soknemzeti•egű Szovjetunió ötvenéves fejlődéséi érzékeltette. Ezért talalkozhattunk olyan témájú müvekkel, amelyek a párt é- 1 nép egységének, a polgárháború legendás eposzának. az első ötéves tervek építkezéseinek, a Nagy Honvédő Háború hőstetteinek, valamint a kommunizmus napi eseményeinek ábrázolására törekedtek. E témákhoz kapcsolódó müvek közül figyelmemet leginkább megragadta: Kozakov Alkotók című nagy, színes mozaikja és Mord ovin földművelőket bemutató olajképe. A plasztikák sorából pedig Turszkája Munkások-at megjelenítő szoborcsoportja és Rimák márványalkotása, amellyel az Anya és fia közti szülői-gvermeki kapcsolatot élménygazdagon fejezte . ki. Szándékosan nem akarok névfelsorolásba boesálkozni, inkább a tárlaton kialakult összbenyomásom visszaadására törekszem. Ezért tartom fontosnak, hogv szóljak pár szót a kiállítás műveinek tartalmi-formai vonatkozásairól is. Amit egyértelműen tükrözött ez a nagy moszkvai tárlat, az elspsorban a bemutatott alkotások eszmei, világnézeti szilárdságához kötődött. Nem volt egyetlen kép vagy szobor sem. amely közvetlen vagy közvetett módon ne a szovjet nép, illetve a szocializmus űgvét •zolgálta, fejezte volna ki. gazdag tematikai és tartalmi mondanivalóin keresztül. Az általam is személyesen megismert — hazánkban Járt — leningrádi Vgarov, va.amint más szovjet művéEgy mű a kiállításról. N. Picsugin: Anyaság szek, mint a fiatal Litvinov, Kozsajev és Drevin olajképei, grafikái, szobrai, az ábrázolásbeli hagyományok merész, frissszerű továbbfejlesztéséről adjak tanúbizonyságot. Ahogyan az egész tárlatot, az egyes müveket határozott ütöerö jellemezte. Felrázó hatásuk alól senki sem vonhatta ki magát. Általános elismerési váltott ki az a fölényes mesterségbeli felkészültség, amellyel még a legfiatalabb művészek is rendelkeztek. A Szovjet-Oroszország nevet viselő, harmadik köztársasági szintű moszkvai reprezentatív tárlatnak feltűnő sikere volt. Két hónapig — szeptember és október folyamán — való nvitvatartása alatt nemcsak a szovjet emokat szivarozom. Néha még egyegy havannát is megengedek magamnak, holott ezt nem volna szabad az anyagi viszonyaim miatt. De hát szeszre, nőkre nem költök, meg szabályos télikabátom sincs. valamerre csak muszáj kilengeni az embernek. Nem is tudok a magam számára nagyobb fizikai örömet, mintamikor szerencsés szivaregyéniséggel találkozom. Olyannal, amelyiknek jó az íze, kellemesen adja a füstöt, és szepen ég — mert még az is fontos —, a pelyhes hamu alatt egészséges parázzsal. Biztosan vannak kivételek, amelyek erősítik a szabályt, de azt hiszem, hogy a szivarosok inkább derék emberek. A komisz, rideg, zsaroló, önző jellemhez nem is illik a szivar. Még annak a gengszternek is ad valami bariton ízű, kedélyes vonást a szája szögletébe tolt cabanas, aki ha megharagszik, tizenkét revolvergolyót ereszt az ellenfélébe. Hanem azért, ami jólesik, mindig meg kell fizetni. A szivarozósnak is ára van. Az ember eleinte csak aprópénzzel fizet érte. Étvágytalansággal, fejfájással, szédülésekkel. Végül pedig rendesen ki kell tenni a nagy bankót is, amelyet úgy hívnak: korai halál. Én is fizetem szorgalmasan a részleteimet. Többet mutatok a koromnál. A torkomat már tönkretettem. Es azonkuül pontosan érzem, hogy valami rejtelmes baj halad előre bennem, szívósan és fenyegetően, hogy egyszerre csak ad acta tegyen váratlanul. De ettől nem félek. Sőt, ez pontosan beletartozik a terveimbe. Köhögök és szuszogok. Orvos barátaim, sőt. még a civil barátaim is fejüket csóválva figyelmeztetnek a súlyos következményekre. Nem múlik el nap, hogy ne hallanék legalább három rémtörténetet, hogy mit művelt a nikontln azokkal, akik nem tudtak szakítani vele idejében. Huntadi Sándor Szivarhalál Éppen mostanában beszélte el egyílí barátom Z. űr esetét. Z. úr javíthatatlan dohányos volt. Ha ejjel felébredt, vízbe mártott egv kockacukrot, bekapta, és utána szivarra gyújtott. Még ebéd közben is dohányzott. Gvufaskatulya volt előtte az abroszon, regalia a skatulyában, egyszerre szívta be a füstjét a leves párájával. Csak nevetett a doktorán, aki fölváltva fenyegette, és könyörgött neki. Most aztán megjárta szépen. Operában volt a múlt héten Z. úr. Színház után megvacsorázott, aztán hazament. A negyedik emeleten lakott. beszállt a liftbe. A házmester, aki fölvitte, még hallotta, hogy vidáman fütyül valami melódiát. Az első emeleten még fütyült. A másodikon csodálkozva fölkiáltott: — Nono! Mi az ördög ez? Elszédültem! És a harmadikon már meg volt halva. A barátom, hogy borzadálvt keltsen bennem, gondosan részletezve festette le, mint roskadt le Z. úr a lift piros plüss Ülőkéjén. Hogy bontotta ki a rémült házmester a szmoking nyakkendőjét. Hiába minden, már vége volt. Pedig egy pillanattal előbb még élt, fütyörészett, sőt, szivarozott. Az utolsó szivarja még el sem aludt Ott füstölt a lábánál, a földön, ahogy kiesett a szájából. A barátom szemrehányóan nézett rómt —i így akarod végezni te is?! — így! — feletem oly mohón és boldogan, hogy barátom megijedt az arckifejezésemtól. Próbáltam magyarázgatni neki, hogy a foghúzást is akkor tartom szerencsésnek. ha egv pillanat alatt sikerül. Keserves dolog, ha az ember érzi az étert, látja a csipeszt, és másfél órát izzad a doktor keze között. De hiába mondtam akármit, a barátom nem akart megérteni, és úgy bámult rám, mint egy bolondra. berek százezrei tekintették meg, de a Moszkvában, a forradalmi ünnepségsorozatokon részt vevő nagyszámú külföldi közönség is. A kiállításlátogatók arról győződhettek meg, hogy a mai szovjet festészet, szobrászat és grafika, a témáihoz méltó magas szinten tükrözi az elmúlt ötven év forradalmi átalakulását, amely a világ legnagyobb szocialista államában végbement. Tanúi lehettek annak a pozitív fejlődésbeli eredménynek, melyet a szocialista realizmus utján haladó szovjet ábrázolómul észét IBI 7-től kezdve napjainkig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáig elért. SZELESl ZOLTÁN Cs. Patai Mihaiy Rialtó Móra István PÁRBAJ Manap ls mutogatják még azt a helyet a horgast ürüjáráson, ahol az idöses juhász, Borzán Simon agyonütötte Mező Jócskát, akit a kötözködni való bónaórája idehozott azon a szerencsétlen napon a martonosi székekrül. Futóárokkal hányták körül a bojtárok a kisajtómekkoraságú tetthelyet; azóta aztán gyöpit, árkát benőtte a véren hízott kutyatejfű. A kóbor ebálllat még most is körül-körülszimatolja, pedig idestúl három esztendeje már az esetnek. Ilyen tájt történt, öreg ősz idején, szombat délutánján. Akkor is ilyetén engedelmes idők jártak Katalin táján, s másodfüvön, új búzán tejelt is még a fiatalja birge. Sós ilyenkor már egy kicsit a fejedék, de zsíros, túrónak való. A gyerekek éppen fejtelt, az öreg Bóczán pedig a nyergit igazgatta egy mustra isztrongaszéken. Előtte bizodalmas, mégis illendő távolban hasalt Gurujj, a gúnyaőrző derekas eb, odább a kerítő kölyökkutyák tülekedtek, hancúztak. Egyszer csak a Gurujj elböffenti magát. A nyirkos gyepszín távol dübörgést vezet tanult fülébe. Kerék. Paklincs fölneszel a böffentésre, — abbahagyják a játékot, szétnéznek. Csakugyan, napáldozat felül erre tart egy szamaras ember, nyilvánvalóan juhász-ember. Amért is a kutyák csahintanak bár egyet-kettőt maguk közt, — nem ütnek semmi nagyobb lármát. Mit is ugassanak világos nappal, juhászemberen. Mező Jóska gyütt, a bajusztalan martonosi A Móric. Zsigmond Barbarok című novellájából kes/.ült tévéfilm kapcsán a Dél-Magyaror. száa 1 flfis május 22-\ számában rámutattam azokra a szegedi ncphagyománvban élei forrásokra. amelyek Móricz döbbeneitw erejű, hatalmas művészettel megírt elbeszélését táplálták. Most a novella egy másik, ugyancsak a szcaerti Irodalomban gyökerező motívumára vet fényt Móra Ferencűnk bátvlának. az egykori horgosi tanyai tanttónak. Móra Istvánnak ez a novellája. amely a ma már könyvritkaságnak számító. a szegedi könyvtárakból is htánvzó Atyámfiai (1898) című kötetében Ielent meg E két ág összefonódásából már 1ó| kitűnik mindaz, amiben Móricz novellája egyezik irodalmi és népköltészeti előzményeivel és mi az. amiben különbözik, ami Möricz saiát leleménye. Ügy látszik. Móra István novelláta és a kötófékes gyilkosság 19.W őszi szegedi látoga. fásakor egyszerre hatott rá. A horgixsiból első. sorban ,.a veres Juhász." jellegzetes figurája. ..verhenveges bajsza", kék szeme fogta meg de érdekes, hogv mtg Móra történetében a gyilkosnak készülőből áldozat lesz. Móricz írásában ő cyóz. ő a e.vllkns. Noha Móricz balladás knmorságű nrveltBja vitathatatlanul művészibb megoldású. Móra István elbeszélése bizonyítja hogy a szegedi parasztnovellának ő iá kiváló mestere volt Megérdemelné hogy életművét alaposabban föltárjuk. PETFR LÁSZLÓ juhász. Látszott, hogy Idetart igényest, az is, hogy csak iszák nélkül, látóul gyün, suba nélkül. úgy minden nélkül. A bot, akit atalfektet a szamár hátán, — az hozzátartozik az emberhez. Egv kis élhetetlen puli is kocogott mellette, a szárnyék sarkán meg is előzte, — az idevaló kutyák azt se Illették egv rossz szóval se. Olyan kis mihaszna volt, megugatni se méltó. A juhász leszállt, megkötötte szamarát a szűrszárító ágashoz, csak azutan köszönt Bóczánnak: — Adjon Isten! — Fogadj Isten, adjon Isten. — Mire végzik kentek? — Ehun e, vergődünk. Az öreg juhász csak igazgatta a kessedt jószágot tovább nagy nyugalommal, Mező Jóska pedig izgett, mozgott, tekmgelt. — Kérdezze kend. mi iaratban vagyok? —' Majd megmondod. (Hozzatok ki egy subát, te!) Ülj le, öcsém. Nem igen ülhetném, bátya, sietek ls. S úgy maradt állva. S/.ep szál, széles csontú, inashúsu fiatalember volt. Miúdössze a kék szeme volt kivető benne, meg a vernyeges haja. Fura az juhászembernél nagyon. Annál derekabbak azok a forradások a homlokán, azok a foltozatlan foltok bodor haja közt Az igen, az juhászembert illet. Azt a félholdvilágot a vakszemén, azt még suttyókorában kapta; tarkójának azt a bakarasztos kopaszságát feleséges életében. Amazt kampóval ütötték, emezt kaszaorommal hasították. A többi meg — a többinek is van históriája. Mert híres verekedő volt, mióta botbiró mindég A gazda pedig megszerezte az ülés-kínálást új szóval: — No, csak ülj le no, ha sietsz. Nem rínak utánad otthon... Azontúl mi szel hozott? Ügy értette, hogy se kisebb, se nagyobb, hogy meddő asszony a Mező felesége. De a fiaal ember másképp magyarázta. Lángot is vetett másképp is vereses képe mindjárt, — de csak lenyelte első indulatját. S hogy még jobban lecsipgadjon, görbén akart a kérdésre is felelni, a bajaval is várni. Vargabetűt vetett: — Csintó Rózsinál jártam bor iránt, aztán... Az öreg Bóczán beleszólt: — Az se igaz, öcsém, de csak hagy legyen. A jövevény kizökkent a kerékvágásból. 6 DÉL-Magyarország vu«ra*p. i»ai. november tt