Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

AZ Új §SO¥ SZEGEDI BELEMEN ÍANOS Két" szonett az őszről 1959-ben jelent, meg a szovjet líra és próza reprezentánsait bemutató esszék addig legteljesebb gyűjteménye. Ez a méltán nagy sikerű kötet, amelyet Kardos László professzor szerkesztett, ncrncsak a bemutatott írók számát tekintve, hanem módszerében és szemléletében ls nagyszabású vállalkozás volt. Sokszínű horizontján huszonkét világhírű alkotói portré rajzolódott ki, a magyar olvasó igényeit szem előtt tartó árnyalásban és arányokban. Nyolc év telt csak el az úttönő antológia megjelenése óta, mégis időszerűvé vált már a folytatás, a portrésorozat kibővítése. Rövid idő alatt anynyi új érték tűnt fel a szovjet irodalomban, hogy behatóbb elemzésük csupán önálló kötetben látszott lehetségesnek. A Gondolat Kiadó — Kardos László és Elbert János válogató-szervező közreműködését segítségül hivva — rangos szerzői gárdát vont. be Az új szovjet irodalom című gyűjtemény előkészítésébe. Egy évtizeddel ezelőtt a szovjet irodalom közismert, kivívott rangjuk szerint becsült klasszikusaira és élő kiválóságaira esett az érdeklődés fénysugara. Az akkori válogatás megfontoltságát bizonyítja, hogy a huszonkét művész között talán ha egy-kettő akad, akinek magas minősítését az idő megkérdőjelezte. Ilyenfajta szelekció az ízlés és a korigények változása miatt természetes. elkerülhetetlen. Ami hangsúlyt érdemel: az értékek zömének állandósága. Erre épül a folytatás, az új tehetségek felívelése, és ezt erősíti, mert teljessé teszi a mellőzött-elhallgattatott írók újrafelfedezése. Az 1959-es és 1967-es antológia tehát nem vitatja, hanem erősíti egymás érvényességét és hatását. Mindkettő az egységes, sokszínűségében is közös gyökerű és célú szovjet irodalom jobb megértését, méltó értését segíti elő. Az értékek folytonosságát az ünnepi kiadványok sok példája bizonyítja. A drámai parabola mestereként is bemulatott Lunacsarszkij szellemi rokonsága Majakovszkijjal, szembeötlő. Hasonlóképpen nem nehéz felismerni, hogy az új hullám yfiSretóLtf-c 'm^JMkt^mmf^ V A8ÁRN API l/rinmieTomla iniiiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiinti Könyvszemle legtöbb lírikusa elődjeként, részben példaképeként tiszteli a Nadrágban járó felhő, a Lenin-poéma és a Csudajó költőjét. Az egyetlen kivétel Vinokurov, aki másféle hagyományt követ, Lermonfovtól a jeszenyini örökségig. A prózaírók tablója is erősíti meggyőződésünket: az új kísérletek és eredmények nem előzmény nélkül születtek. Vagy nem Solohov java életmüvéből nőtt ki szervesen az Emberi sors nagyszerű humanizmusa, a prózai új hullám úttörése? S még egy — talán meglepő — példa. Az új háborús regények komor őszintesége, vívódó igazságkeresése is feltűnt már Viktor Nyekraszov Fordul a kerék-jében; a regény megjelenési dátuma: 1946. A hatvanas évek élgárdája tehát inkább csak előtérbe állit, felerősít olyan tendenciákat, amelyek — olykor rejtezkedve —, de jelen voltak a szovjet irodalomban. Ilyen vonás például a társadalmi konfliktusok leplezetlen feltárása. a rosszat és elavultat mellébeszélés, szemérmes takargatás nélkül láttató őszinteség. Ez a valóban forradalmi látásmód és írói program vezeti többek között Tyendrjakovot, Konyecktjt, Akszjonovot és Ajtma• tovot. Ez az arc poetica — a róla szóló eaasnók megRrőzö tanúsága szerint — korántsem határozza ineg kizárólagosan az említett szerzők egyéniségét. Alkotói arculatukat számos eltérő vonás árnyalja. A kötet arról győz meg, hogy a szovjet irodalmi skála rendkívül változatos, és hogy ebben az eddig feltételezettnél jóval nagyobb szerepet játszik az egyes írók alkata, tehetségének és érdeklődésének egyéni hangoltsága. Ebből következik az is. hogy a problémagazdagság és formaújítás kép viselői mellett a próza csehovi ihletésű változata is felfrissül, például Kazakov írásaiban. Pe van példa erőteljes világirodalmi hatások érvényesülésére is. Alig vitatható például Nagibin közeledése Hemingway szűkszavú tárgyiasságához. A fiatal lírikusokra is hatott a modern világlíra. Külön szólni kell azokról a művészekről, akik a hatvanas években nyerték viszsza az olvasói köztudatban és az irodalomtörténet értékrendjében az őket megillető helyet. Ilyen költők és prózaírók: Cvetajeva, Tinyanov, Pilnyak, Ahmatova, Platonov, Martinov, Paszternak, Alesa és Bergholz. Legtöbbjükről Az új szovjet irodalom című gyűjteményben olvashatunk először átfogóbb igényű magyar ismertetést. A kötet jegyzetanyaga — az orosz nyelvű kiadások bibliográfiai adattárával — pontos és hasznos kiegészítés. Kardos László bevezető tanulmánya pedig nemcsak előkészíti és összegzi a portrék tanulságait. Őszintesége és sokszempontúsága, elemzőkedve és elfogulatlan higgadtsága az értéksorban is első helyre állítja. DERSI TAMÁS I. Nem szeretem a napot elfogó felhőket, a sötétség színeit. Nem szeretem, ha jön a tél, a hó, ha menni kell és nincsen, ki segít. A csukott ajtót, csukott ablakot, a csukott szivet, csukott lelkeket. Felhőn és függönyön át nem ragyog a nap, és Veled sem beszélhetek. Meddig lesz még erőm, hogy ellenálljak a lassú, láthatatlan támadóknak? Elfojtott sikolyok rágják a fákat. Menekül előlem a ma és a holnap, s én sem tudom már, miért s hova [fussak? A magosban hideg sziklák zokognak. II. Az erdő őszi illatát a szél a város felé viszi. Tornyokat döngetnek kusza felhők. Fönt m,a vér csorog. Megsebesült az ég, a nap. Vágtatnak, össze-vissza, lovasok. Vad indulatok tava kavarog. Fekete árnyak serege köröz, megfutó hadat kerget az ősz. Virágok félnek, lapulnak ijedten, a nyárból itt felejtve, kicsi kertben. Napsütés idején őket szerettem. Az idő semmilsem kímél: ítél. A harc kegyetlen, egyszer véget ér. Hordozza ősznek illatát a szél. A tésztagyár jóvoltából hetek óta nem ízlik a húsleves. Ott találták fel ugyanis az ABC-tésztát, ezt a betűkből álló tésztaféleséget, amely rendszeresen megkeseríti életemet. A kisfiam jövőre lépi át az iskola küszöbét. Nagyanyja már előre megtanította nevének nagybetűire, s amióta fiam ismeri ezeket a betűket, azóta mindig és mindenüvé rajzol. Fiamat Darázsy Ödönkének hívják. Tulajdonképpen a tésztagyár jóvoltából és e jóhangzású névből keletkezett minden komplikáció. Nejem vasárnap ismételten húslevest főzött ebédre. A levestészta ezúttal is „ABC" volt. A fiam. annak a tudatában, hogy rövidesen Yáicisss; ficSEtlf ipssitosit! iskolába megy. újfent próbára kívánta tenni tudását. Am ez alkalommal nem krétával, hanem kanállal. Saját tányérjából sikerült kihalásznia egy D-betűt. továbbá egy A-betűt, kisvártatva egy R-t és egy Á-t. Ezeket szépen egymás mellé helyezte az asztalon. Tehát ennyi már olvasható volt nevéből: Dará. Megkezdődött a kutatós egy komplett ZS-betű után. . ..:•;•.:: •. ..... Zombori László Halas csendéle! Először az én tányéromban. Szeretett fiacskám a finom sárgarépát behajigálta a vízcsapba. A számomra oly iz. letes karalábét minden szó nélkül kidobta az ablakon, így kereste tányérom feneken a ZS-t. Lehetséges, hogy néhány másodperccel előbb már el.. fogyasztottafri a szóbanforgó betűt. Feleségem porciója került terítékre. Csemeténk már radikálisabb módszerekhez folyamodott, mert egy óvatlan pillanatban le. öntötte a lét a betűkről, hátha megmutatja magát a ZS. A gyár bizonyár nem gondolt arra, hogy Ilyen határozott nevű és egyéniségű Lurkó fogyasztja majd készítményét. Amíg eképpen elmélkedtem, p nagymama tányérjából előkerült a ZS. Fellélegeztünk. Folyhat tovább az ebéd, én pedig kérhetek pót sárrarépát. Ekkor felüvöltött a fiam: '„Engem nem darázsnak hívnak, hanem Darázsynak. Ipszilon kell!" Jol sejtettem, mert a kutatás hosszú ideje alatt ki. hűlt a paprikáscsirke, odaégett az almásrétes. Én csak arra emlékszem, hogy bevánszorogtam az éléskamrába, kihoztam a tésztászacskót és tartalmát az asztalra borítottam. — Tessék fiam, válasszál tpszilont. — Az nem jó! Főzzétek meg a levesben, csak úgy érdekes. A feladat teljesítésére a nagymama vállalkozott. Utólag halottam, hogv szegény nagymama összesen 12 ipszdont válogatott kl a tész ahalmazból és mind belefőzte a levesbe. PA FKÁNY LÁSZLÓ GULAY ISTVÁN Beszélgetések Négyen ülünk a konyhában. János bácsi — nevezzük így, — az asztalnál ül, kifelé fordított széken. Én a fal melletti padon foglaltam helyet. János bácsi felesége az ura mögött, az asztal túloldalán van, csak a fejét látom és összehúzódó, figyelő szemét. Engem figyel, minden mondat után, amit a férje mond, ramnéz, és megkeresi arcomon a jeleket, hogy tudja, miként reagálok a mondottakra. János bácsi menye is betoppan, alighogy túliesszük magunkat a kezdeti zavaron, ő az anyósa mellé ül, hallgat és az az érzésem egy folytában, hogy gyanús vagyok neki. Mind a hárman papucsban vannak, ilyenkor nyáron ebben járnak dolgozni és vásárolni egyaránt, de ebből nem vonok le semmilyen következtetést. Könnyű ez nekem, mert láttam az egész családot a közgyűlést követő vacsorán, a város egyetlen első osztályú éttermében. János bácsi és házasember fia új, hófehér nyloningben üvöltöttek valami nótát az aranyozott csillárok felé összefogózva; sötétbarna öltöny/Ük bőrfoltokkal ékeskedett ... Igen: ékeskedett! Ezt viszont én is csak most tudom, mikor hazafelé tartok tőlük. Szóval, ülünk a konyhában és tapogatózunk. melyik az a téma, amelyik mindannyiónkat. érdekel. Fgy ideig általános dolgokról folvik a szó, kukoricáról, tejről, takarmányról és természetesen a pénzről. Közbon egy-egy ásatag, cinkosságra utaló tréfát próbálok ki. hogy amennyire lehet. összemelegedjünk. — A vacsorán bandzsítottak az összes tagok János bácsin kívül ugye? — kérdem és csillogtatni igyekszem a szemem, hogy úgy nézzen ki a dolog, mintha ezt csak mi ketten, férfiak érthetnénk. Lehet, hogy nem csillan, lehet, hogy tényleg csillan valami ott, ahol szeretném, mindenesetre János bácsi beszélni kezd. Nagyon alacsony, kicsi ember, de a hangja igen erős, csak felkiáltó mondatokban tud mondani mindent. Először azt hiszem, elrontottam valahol a dolgot. — Idefigyeljen, Gulay elvtárs! — mondja. — Volt ám, amikor nem tudtam berúgni! Mert amikor megalakult a tsz, hát én akkor csak 30 kilogramm liszttel léptem be, nekem nem volt kitartásom! Ügyám! És akkor a vacsorára elmentem ugyan, mert a vacsora, ugye, ingyenbe volt, de a borosüveg — pedig ott volt az asztalon a szemem előtt, fél méterre, vagy még annyira sem —, nem érezte a kezemet, mert nem volt pénz! Ügyám! — Az asszony kiles az ura mögül, fesztelenül, egyenesen nézi az arcomat. Érdeklődéssel, komolyan hallgatom János bácsit. — Hát nem mondom — folytatja tovább tűzzel, — volt nálam valamennyi, olyan három forint, de azt meg sajnáltam ám borra költeni! Úgyhogy aztán a többiek, a többi tagok kínáltak meg egy-egy pohárral! Ügvhogy én most büszke vagyok arra, hogy most én is fizethettem nekik! Mert volt miből! Erre én büszke vagyok, ha van miből! De, igaz. dolgoztam is! Nem csak én, hanem persze mások is! Mert voltunk itt egypáran, olyan szegényebbek, akik hittünk a tsz-ben! És most már nem mondhatnám, hogy szegínyek vegvunk, mert nem vagyunk azok! Nem ám! És én nem is nyavalvgok, mint a rossz paraszt, hogy így, meg úgy, hát ezért, meg hát azért...! Mert látom, hogv amennyit dolgozik az ember, annyit keres is! Óvatosan az asszonyokra pillantok. Elkapják a tekintetem, néznek, aztán János bácsi feleségének arca visszavonul, eltűnik az ura feje mögött. A fiatalasszony tekintete merészen mozdulatlan, birja a „farkasnézést", de nem mond semmit. Ö nem a tsz-ben dolgozik. Érezni lehet, hogy valami titkot keres, kutat az apósában, amiért így beszél. Valami fogást. Talán azt gondolja, hogy ilyen dicsérő beszéddel akar engem lerázni az öreg magáról. Látom majd, hogy jó a viszonya a közöshöz és hamarabb elmegyek. Ilyesmit nézek ki a fiatalasszonyból (az ilyen dolgokat megérzi az ember) és végül én fordítom el a fejem először, nem ő. János bácsi is szünetet tart. Addig megszemlélem a konyhát és a nyitvahagvott ajtón bepillantok az egyik szobába. Körülöttünk tisztára mosott, fehér konyhaszekrények. mosógép, centrifuga, igaz az olcsóbbik, a szobában modern asztalkán egy tv-t látok. Keresem a szememmel a tehenészgúnyát, amiben dolgozik. Nem találom. A helyiségben se gumicsizma, se rossz, rongyos nadrág nincs valamelyik szegre akasztva . . . — Igen — szólalok meg végre. — Az ember büszke, ha a saját tenyere nyomát látja valami szép, nagy építményen . .. — Büszke! Én büszke vagyok a kezemre! Mert én látom, hogy a fiamnak, meg a lányomnak sokkalta jobb, mint nekem volt! Ez így van! És az ember észre-észreveszi, hogy ahogy a tsz-en dolgozik, úgy magán is dolgozik! Mert hittem én a tsz-ben, de sokáig nem dicsértem ám! Inkább szidtam! Megmondom. mert mostmár mondhatom! Az elnököt is szidtam, pedig most megfogadom a szavát! Még veszekszem is a többi taggal! Néha összeveszek velük, hogy úgy legyen. ahogy az elnök mondja! Csak tanult ember, ugye, sokat tud, mindig úgy sikerül ám, olyan jól csak, ahogy mondja ... — Mennyit keres János bácsi? — kérdem. — Hát kétezren felül! — feleli. — Mennyivel? — Néha megvan a háromezer is! — Mégis, a havi átlag mennyire rúg? — Hát, olyan kétezerhat köriül!... De dolgozom is nagyon sokat! Nem pusztulok bele a munkába, de.,. Nézze meg a kezem! Az orrom elé nyújtja a kezét, felfelé fordítja a tenyerét. Hatalmas, lapos, kérges, no és piszkos tenyér. © Az állattenyésztő telep meglepően tiszta, rendezett. A szénakazlak a major büszkeségei (háromezer forint prémium volt kitűzve a legszebb kazal rakóinak), minden látogató megdicséri őket. Az oldalán a téglák egyenlő magasságban lógnak és fehérre vannak meszelve. Az út melletti fiatal fákat minden második napon meglocsolják... Az iroda körül — így tisztelik a mázsaházat, amiben két íróasztal van elhelyezve — öreg paraszt tesz-vesz. Hetvenhárom éves. Az a feladata, hogy ha senki sincs az irodában, ügyeljen a telefonra. Egy éve van még hátra, hogy nyugdíjjogosulttá váljék. A délelőtt folyamán egy ízben kettesben maradok vele. Elmondja, hogy motoron még nem ült., kétszer volt Pesten a fiaival, de oct csak a magával vitt élelmet ette. „Én nem eszem az ő kosztjukból!" — mondja valami érthetetlen ellenkezésfélével a hangjában. Legnagyobb emléke a két világháború, mint katona nagyon sokfelé járt, de minden vidéket ócsárol, ami nem hasonlít az ittenihez. Saját erejéből a városon kívül sohsem volt A Isz nyaralni küldte a nyáron a Balatonra. A közgyűlés az elnök javas6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. október 22.