Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Egy hét i i Szov 21 sepíl ség immmuimmm Az ENSZ-palotában lezá- szik a párhuzamos, azonos mit a közgyűlés általános szövegű szovjet és ameri­vitájának második hete és kai javaslat az atomfegyve­a várakozásnak megfelelően rek továbbterjedésének meg­nem hozott drámaian új íej- akadályozásáról. Lényegében ieményeket. A küldöttségek mar csak az ellenőrzés kör­vezetői, akik általában az désének tisztázása van hát­llletö országok külügymi- ra. Üj elemként említhetjük, niszterei. kifejtették' állás- hogy az előzetes tárgyalá­KfV, ez ? ,tárgy;alt fok - —gynökség nehézT^rtúlSr^t temak sokféleségéből, vala- becsi közgyűlésén mind a mint a határozott vélemény- szovjet, mind az amerikai nyilvánításból következően küldött helyeselte azENSZ­nemigen adott lehetőséget ellenőrzést!... beható tárgyalásokra. Ugyan- • , akkor megkezdődött a Az A ASZ és Kuba ..munkavacsorák évadja" s . ,, , ., . ., . ezeken a személyes talá'lko- AA^L- el 3 Amerikai zokon már jobb alkalom ki- fE^uS^L kezLfoon^kT^ ^T1- bXuhaíámzatott^1 kezési^ pontok letapogatására. dott el. üjra kiderim ^ A két vissályoór a, latin-amerikai államok — holtponton A különböző páros1 talál­kozók közben így került sor a héten a legfontosabb ösz­szejövetelre: a négy nagy­hatalom külügyminisztere U Thant vacsoravendége volt. Természetesen még az ilyen, önmagukban jelentős talál­kozóktól sem szabad vala­© Szanaa (TASZSZ) Szanaa-ban ünnepélyes ke­retek között átadták a je­meni kormánynak azt a kór­házat, és poliklinikát, ame­lyet a Szovjetunió segítsé­gével építettek fel és ren­deztek be. Az átadás alkalmával ren­dezett ünnepi gyűlésen Sza­lal jemeni elnök is beszé­det mondott. Kijelentette a hatalmas segítséget, ame­lyet a szovjet szakemberek, a nagyarányú létesítmény felépítésével és berendezésé­vel Jemennek nyújtottak. Lecmagvobb érdemük, hogy KOK—MSZK találkozó államtitkár! szinten ? Bonn csak másodlasos kérdésekről hajlandó tárgyalni ahelyett, hogy saját társa­dalmi ellentmondásaikon próbálnának változtatni, ..Kuba kezét" keresik a la­kosságuk körében megmu­tatkozó elégedetlenség mö­gött. Az AÁSZ-döntés némi nehézségeket támaszt ame­rikai—angol viszonylatban is. London ugyanis a wa­fj shingtoni nyomás ellenére mi fajta szenzációs" eredmé- sen? ju'vánin téladni « ké­nyeket . .várni. Nyilvánvaló ^^elmi kapcsolatait Ku­ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holt­pontról nem az egyes kül­ügyminiszterek képességein bával, Két szavazás között Nem lenne teljes a heti múlik, hanem azon hogy az krónika a francia járási vá­Egyesült Államok hajlandó-e lasztósok említése nélkül, végre lemondani a katonai Vasárnap tartották meg az megoldásról, s első lé- cls® fordulót és október 1-én pésként — valóban minden kerül sor a másodikra. A feltétel nélkül beszünteini a demokratikus-baloldali ellen­VDK bombázását. (Ennek yfk a szavazatok 56 száza­azonban nincsen jele. s mi- tékát szerezte meg, egyedül közben Goldberg amerikai a kommunisták szavazat­ENSZ-delegátus békeszánd<V ®ránya 26 százalék, fölé ke­kát bizonygatta a világszer- rült- A két szavazás között vezetben. a héten csak to- f°inos egységtárgyalások zaj­vább erősödött a légitáma- lc,ttak le a baloldal pártjai dósok hulláma, ismét B—52- között, s minden bizonnyal es szuperbombázók dobták a miisodik fordulóban is ie halálos terhüket a demi- megmutatkozik majd növek­litarizált övezetbe, s meg­szólaltak a szirénák Hanoi­ban is.) M-'közben nincs Jele an­nak. hogy az amerikai állás­pont akarcsak árnyálatokban is változna, sőt Johnson San Antóniában mondott beszéde a hidegháború legjegesebb éveinek szótárát elevenítette fel, — a saigoni rendszert "úlyos belső válság gyötri. Szeptember első vasárnap­ján játszottak Dél-Vietnam­kan elnökválasztási Komé­d'át. s most, négy hét után, még a saigoni parlament kü­lönbizottsága is érvénytelen­nek nyilvánította a szava­zást. A vezető katonai cso­port azonban láthatólag ke­veset törődik ezekkel a bí­rálatokkal. sőt letartóztatta ••i7. elnökválasztások viszony­lag legprogressszívebb pol­gári Jelöltjét. Dzu ügyedet, s rendőri erőkkel verette szét a tüntető diákokat, li.vmódon a tábornoki junta maga igazolta. mennyire nem lehet komolyan venni ::z elnökválasztásokat Hasonlóképpen a másik vi­szálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem történt előre­lépés. Sót, mutatkoztak bi­zonyos új veszélyek ls. Egy­részt kitűnt a fegyverszünet törékenysége: az elmúlt na­pokban súlyos izraeli—egyip­tomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csatornánál — más­részt Izrael látható erőfeszí­téseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. I i elem az atom­*orompó-el lenörzés kérdésében A külügyminiszteri talál­kozó ily módon lényegében csak két vonatkozásban hoz­hatott pozitív fejlődést. Al­talános érdeklődéssel fogad­ták U Thant Indítványát, hogy a Bitzonsági Tanács tartson rendszeres zárt ülé­seket, s a tagállamokat a külügyminiszterek képvisel­jék. Ez a forrra tulajdon­képpen egy időről időre ősz­.szeülő külügyminiszteri érte­kezlet rendszeresítését Je­lenthetné. A másjk terület, ahol kétségtelenül mozgásba jött a nemzetközi politika, az atomsorompó-tárgyalások vő befolyásuk, vonzerejük. Réti Ervin szagnak sa.iát nemzeti ká­dereit. akik az elkövetkező néey-öt esztendő folyamán más országok színvonaláig emelik fel Jement — hang­súlyozta az elnök. 0 Berlin (MTI) A szeptemberi levélváltás Berlin és Bonn Tcözött, szemmelláthatóan nem vitt közelebb a problémák meg­oldásához. A bonni kancel­lár, a nyugatnémet lakos­ság többségének érdekeit fi­gyelmen kívül hagyva, tel­jes hallgatással reagált az NDK konstruktív javaslatai­ra. Kiesinger pénteki vá­laszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kér. segítenek kiképezni az or- désekröl hajlandó tárgyalni. 'Ennek megfelelően értékel­te a kancellár levelét az NDK miniszterelnökségi saj­tóirodájának péntek esti közleménye is, amely han­goztatja: a szavak játéka (Bonnban „politikus lépés­nek" tartják, hogy a levél­ben nem esik szó a kizáró­lagos képviseleti igényről) nem változtatja meg azt a tényt, hogy Bonn, kitérve az állami kapcsolatok normali­zálásának problémája elől, továbbra is fenntartja kizá­rólagos képviseleti igényét. Kiesinger kancellár leve­lében megnevezett egy ál­lamtitkárt a tárgyalások előkészítésére. Az NDK köz­leménye hasonlóképpen ál­lamtitkári szinten lát lehe­tőséget a kormányfők tár­gyalásainak előkészítésére. De ilyen körülmények kö­zött, amikor a két kormány­fő javasolt tárgyalási pont­jai teljesen eltérnek egy­mástól, vajon miről tárgyal­hat a két államtitkár? Sor kerülhet-e egyáltalán az ál­lamtitkárok találkozójára, míg Bonn nem tesz határo­zottabb lépést kizárólagos képviseleti igényének meg­szüntetésére. 0 Párizs (MTI) A párizsi lapok csalódást keltőnek tartják Kiesinger megállapítja: a helyzet kü­lönös. Bonn szemében az NDK nem létezik, Kiesinger mégis levelet ír a címére és megbeszéléseket javasol ma­gasrangú funkcionáriusok szintjén. Alapjában véve azonban a bonni kormány politikája változatlan ma­radt, s erre Kiesinger levele újabb bizonyiték. Javul a brit—egyiptomi viszony 0 Kairó (MTI) Kairói megfigyelők a brit—egyiptomi kapcsolatok bizonyos mértékű javulását várják Sir Harold Bailey, Brown külügyminiszter sze­mélyes képviselője két hé­ten belül esedékes kairói lá­togatásától. A hírt az A1 Ahram jelentette be, rámu­tatva arra, hogy Brown kez_ deményező lépést tett Nasz­szer elnöknél, jóllehet a két ország között nincsen diplo­máciai kapcsolat. A brit kül­ügyminiszter magánember­ként írt hosszú levelet Nasz­szernek. Levelére Nasszer néhány nappal ezelőtt vá­laszolt Véget ért a nemzetközi űrhajózási kongresszus 0 Belgrád (MTI) A jugoszláv fővárosban befejezte munkáját a 8. nem­zetközi űrhajózási kongresz­szus. A nagyjelentőségű tu­dományos tanácskozás a tíz évvel ezelőtt a Szovjet­unióban felbocsátott első mesterséges hold jubileumá­nak jegyében zajlott le. A kongresszus ülésein el­hangzott referátumokban és előadásokban felsorakoztak azok a kimagasló sikerek, amelyeket az elmúlt évti­zed sorában a világűr ta­nulmányozásában elértek. Kifejezésre jutott a külön­böző országok szakemberei­nek a szoros együttműkö­désre irányuló törekvése is. A kongresszus ideje alatt zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Űrhajózási Szö­vetség közgyűlésének ülés­szaka is. Megválasztották a nemzetközi űrhajózási szö­vetség irodájának új tiszt­ségviselőit A szövetség el­nöke újra az olasz Luigi Napolitano, alelnöke pedig a kancellár válaszlevelét. Az szovjet L. I. Szedov akadé­Humanitéban Yves Moreau mikus lett. fiz EHSZ-körgyQEés hétiOD folytatja a vitát 0 New York (MTI) Az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott az általános politikai hely­zet vitája. A délutáni ülé­sen Martinez Moreno, Sal­vador külügyminisztere, Les­lie Lee, Sierra Leone képvi­selője és Guevara Arze bo­líviai külügyminiszter szó­lalt fel. A bolíviai küldött felszólalásával véget ért az ENSZ-közgyűlés heti vitája: a közgyűlés legközelebb ok­tóber 2-án, hétfőn ül össze. Az AFP azt az értesülését közli, hogy az ENSZ-köz­gyűlés üléseivel párhuzamo­san több diplomáciai megbe­szélés zajlott le arról, hogy a közel-keleti helyzet meg­vitatására esetleg összehív­ják a Biztonsági Tanácsot* még mielőtt a probléma ok­tóber közepe táján a köz­gyűlés plenáris ülésén napi­rendre kerül. A jordán király hét Jön Moszkvába utazik 0 Kairó (MTI) Husszein jordán király szombaton egynapos hivata­los látogatásra Kairóba ér­kezett. A repülőtéren Nasz­szer elnök fogadta. A két ál­lamfő a Kubbeh-palotában megbeszéléseket folytat az arab világban kialakult helyzetről. Husszein vasárnap esta utazik vissza Ammanba, majd hétfőn elindul Moszk­vába, ahol négynapos látoga­tást tesz. Siklós János: A Furka hágó alatt 0 Valóságtól elszakadt világkép Beszélgettünk. Ismerős és ismeretlen emberek tudósok, orvosok, művészek. S e beszélgetésen érdekes tünetet fedeztem fel rajtunk. A mi lég­körünk az autóban izgatott volt: azokban a napokban érte el csúcspontját a közel-keleti konfliktus. Figyeltük a híreket, mert ha egé­szen borús lesz az ég alja, a hazának fordítjuk szekerünk rúdját. Amint emberek közé kerül­tünk. megcsapott bennünket a méltóságteljes nyugalom természetes levegője. Ez a klimatikus különbség indított arra, hogy körbematassam a gondolatokat, felfogásbeli viszonyokat Az izra­eli agresszió komolyságára ezek a javakorabeli emberek alig figyeltek. — Apróság, incselkedő dárdások, rájuk szól a két „szuperhatalom"... és véget vetnek a parádézásnak — mondotta közülük az egyik. Nem ellenkeztem, de én nem tartottam ezt a helyzetet valamiféle vidéki csetepaténak, an­nak ellenére, hogy kétezer esztendeje folyik a huzakodás a Sinai hegy tövében. Amióta József gonosz testvéreinek gabonát adott a Nílus völ­gyében ... azóta is nagy a gabonahiány, azon a vidéken. Kicsi a termőföld és nehéz az élet. Egyéni ízű kommentálásban azért nem volt hiány, de ezek sajnos nélkülöztek minden lé­nyeges meggondolást. A két szuperhatalomról szóló felfogás mögül azonban előbukkant egy hamis jövővárás, amely a valóságtól elszakadt világkép dajkálásában fogant. Azt fejtegették, hogy rend lesz a világban, mert összebékül a Szovjet és Amerika s ezáltal megoldódik néhány évszázadra minden lényeges kérdése az emberiségnek. Ez szinte politikai ref­rén a nyugati szellemi életben. Igaz, hogy ezekre a véleményekre a véleményezőkön kívül senki sem figyel oda. mert ezek inkább hasonlítanak a mi gyerekeink házibulijához azzal a különb­séggel. hogy ott felnőttek űzik és politikai há­zibuliként tarthatjuk számon. De a nagy poli­tikát és a vezető köröket egyáltalán nem érdek­li, hogy mi a véleménye X orvosnak, tudós­nak, művésznek. Így hát ily módon „buliznak" a politikában. Elképzeltem magamban, hogy milyen nagy a különbség, hiszen ha itt intellektuális körök véleményt nyilvánítanak, akkor nagyon sokan odafigyelnek hivatalos helyeken is. De odaát ezekre a véleménynyilvánításokra senki sem figyel. Meg sem kísérlik, hogy a nagy politika tényezőit keressék meg véleményekkel, ügy feondolják. nevetségesen hatna az ilyesmi. Ná­lunk meg az hatna nevetségesen, ha vélemé­nyekkel nem keresnék meg a nagy politika képviselőit ezekből a körökből. De ezt már any­ügye. Az ENSZ előtt fek- nviro megszoktuk idehaza, hogy eszünkbe sem jut... ez valamikor másként volt és a világ nagy részén ma is másképp van. Csupán az a bökkenő, hogy ez a politikai ref­rén nem felel meg az élet valóságának. Nélkü­lözi a világhelyzet ismeretét és inkább szubjek­tív óhajokból indul ki, mintsem a realitásokból. Más-más gazdasági viszonyok nem békülhetnek egybe; a tőkés magántulajdon és a társadalmi tulajdon bázisán épülő gazdaságot nem lehet kívánság szerint összeszorozni. Más-más társadalmi viszonyokat nem lehet egy­bekeverni; a tőkés osztály és a munkásosz­tály által szervezett társadalom különbözőségét nem lehet azonosnak tekinteni azzal az igénnyel, hogy majd homlokon csókolják egymást és minden rendben lesz. A burzsoá világnézetet és a munkás, marxista világnézetét sem lehet el­határozással összeboronálni. Az előző a magán­tőkés tulajdon szentségén épül. amely kitermel naionalizmust, fasizmust, cionizmust (ezek a vi­lágnézeti áramlatok a tőkés osztály szellemi termékei és egyikük-egyikük adott időszakban rettenetesen veszélyes lehet — ezt távoli és kö­zeli történelmi példák igazolják). A marxista világnézet viszont az osztálynélküli társadalom megteremtésének ideológiájára épül, és ennél fogva proletár internacionalista. Sehogyan sem egyeztethető össze például a marxista felfogású internacionalizmus a fasizmus vagy a cionizmus ideológiájával. Őszintén szólva ezek a jószándékű emberek ilyesmikre nem gondolnak, ők egészen prakti­kusan ítélik meg a világot, olyan alapokon, hogy Koszigin és Johnson tárgyal. Rusk és Gromiko együtt vacsorázik... s a békés egymás mellett élés voltaképpen az összebarátkozás útja. Ha nem tudtam volna, hogy most igen tiszteletre méltó emberek társaságában ülök a nyugati világban, akkor ijedtemben talán kínai han­gokra gondolhattam volna, mert a vádak és a valóságtól elszakadt világkép a nyugat szellemi életének egy jelentős részében ... kísértetiesen hasonlatos. Nem egészen kategorikusan, de mégiscsak azt fejtegették, hogy az életet én hiába csomagolom dogmákba és sémákba, az úgysem tűri meg ezeket. Egyre bizonygattam, hogy az éppen for­dítva van, az élet produkálta tények, mint iga­zoló jegyek bizonyítják álláspontomat. A másik érdekes és meglepő szólam az erő­egyensúly megtartása. Másként szólva: azért nincsenek nagy világháborúk, mert kiegyensú­lyozottak az erőviszonyok a kapitalista és a szo­cialista világ között. Arra kell tehát törekedni, hogy maradjon meg az egyensúly és akkor nincs különösebb félnivalónk. Csakhogy ez ismét olyan óhaj. amely nélkülöz minden komolysá­got, s főként az élet dialektikus szemléletét. Az erőegyensúly napról napra változik, mó­dosul a mi javunkra. Nem azért nincs világ­háború. mert erőegyensúly van, hanem azért. mert a szocialista, eszméket valló és hordozó erők rendkívül nagy Intenzitással fejlődnek. S mi ezt a fejlődést, az erőviszonyok eltolódásá­nak ilyen módját siettetjük, segítjük, mert ez az a folyamat, amely kétségessé teheti a hábo­rút. Egyenlő erejű felek ugyanis egyenlő koc­kázattal mérik össze erejüket. De az erőegyen­súly eltolódása a feltörekvő társadalom javára azért garancia, mert ez a társadálom nem táma­dó, hódító szándékú, nincsen agresszív jellege. Ha ezek a beszélgető emberek ahelyett, hogy az erőegyensúly gyorsabb eltolódásának lennének az apostolai, naivan olyan erőegyensúly elmélet­hez ragaszkodnak, amely szerencsére már ré­gen nincsen meg. S éppen ezért lehet nyugod­tan politikai házibulizni lakásaikban, s ezért lehet normalizálni a gazdasági, kereskedelmi, szellemi kapcsolatokat a különböző társadalmi be­rendezkedésben élő népek között. Mindez persze természetesnek hat a ml kö­reinkben. Azt mondhatná az olvasó, ebben nin­csen semmi érdekes és új. Ez azonban egyálta­lán nem így áll a másik világban. Ott a tuda­tos tényezők igen világosan látják szerepüket, helyüket, de a magánszakállra politizáló ér­telmiség illúziókban él a világ jövőjét, az embe­riség sorsát illetően. Vajon nálunk e kérdés minden oldalú ismerete kizárja azt, hogy szelle­mi életünkben a nyugati illúziók nem találnak meghallgatásra? Sajnos ilyen szigorú fogalmat nem használhatunk: nemcsak beszivárog köre­inkbe ez a felfogás, de akadnak bőven olyan „szocialista" felfogású emberek, akik itthon el­mondják, hogy ez a nyugati szellemi áramlat micsoda tudománytalan ostobaság, de amikor a helyzet úgy kívánja — személyes érdekek stb. — akkor tartózkodó álláspontra helyezkednek. Ez ártatlanabbnak tűnő módja annak a koncep­ciónak, amit mi íöllazítási taktikának nevezünk* de hatása sajnos egyáltalán nem ártatlan. Sajátos magyar szokás a végletesség. Mi vagy nem szólunk semmit, s haragosdit játszunk, vagy szólunk, de akkor olymódon, hogy mások haragudjanak meg ránk. Ebben a bonyolult együttműködésben nagy szerepe van a megala­pozott szónak és a polémia nélkülözhetetlen. Enélkül nagyon nehezen tudjuk magunkut meg­értetni, és ami talán lényegesebb, elhanyagol­juk meggyőződésünk, eszménk terjesztésének azt a lehetőségét, amellyel egyébként rendelkezünk. A vita nemcsak politikai szervekre, konferen­ciákra és egyesületek rendezvényeire vonatko­zik, a vita az egyéné is, mindenkié, aki rendel­kezik megfelelő készségekkel és véleményekkel. örültem annak, hogy olyan magyarok társasá­gában lehettem, akknek van véleményük és mernek is vitatkozni. Sajnos hallottam olyan hazánkfiairól is, akik mindig ott helyeselnek, ahol éppen tartózkodnak. Az viszont nagyon jó lenne, hogy ha ezek az emberek minél keve­sebb helyen tartózkodnának. Nekik is jót tenne és a hazának is javára válna! Ez volt az egyik leghasznosabb este, ez a „po­litikai házibuli." Meggyőzött arról, hogy mi a világ dolgairól, az emberiség sorsáról és jövő­jéről s főként a mai valóságról sokkal de sok­kal többet tudunk, és biztosabbak ítéleteink, mint azoké, akik előtt gyakran hajt fejet Indo­kolatlanul egy-egy arra járó magyar. 2 OÍL-ir\AGYAROHSZAÜ Vasárnap, 1967. október 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom