Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

Szovjet hadgyakorlatok • Moszkva (TASZSZ) Ukrajna és Belorusszia területén szovjet hadgyakorlatok kezdődtek. A TASZSZ különtudósítója jelenti a színhelyről, hogy a gyakorlaton — amely mereteit és a benne résztvevő csapatok számét tekintve legnagyobb az utóbbi évek összes szovjet hadgyakorlata között — valamennyi fegyvernem képviselve van. Az erdő. amely pusztának és mozdulatlannak tűnik, tele van tankokkal, páncélos szallilóautókkal. rakéta: diósokkal. Az egész gyakorlat — állapítja meg a különtutíósitó — a szovjet hadsereg teljes gépesítésének szemléltető bizonyítéka. Az összes műszaki feladatokat — beleértve a hidak felállítását, az átkelést és az útépítést — gepekkel oldják meg. A tudósító megfordult egy hadosztálytörzs sátrában amely méreteit tekintve filmszínházra emlékeztet, A csapatok még menetben vannak, számos egység mar közel a koncentrálás téi-ségéhez és csupán a „harc"' kezdetének időpontja ismeretlen. Egy hét i i Hz ML Kuba-ellenes értekezlete 0 Washington (Reuter, AP) Az AÁSZ külügyminiszterei szombaton folytatták tanácskozásukat Washingtonban. Rusk amerikai külügyminiszter négypontos programot terjesztett elő Kuba elszigetelésére. Az általános vita szombati befejezése után, a Reuter jól értesült forrásokra hivatkozó jelentése szerint, a miniszterek zárt ajtók mögött próbálják „meggyúrni" a chilei és a mexikói küldöttséget, hogy járuljon hozzá a Kuba ellen hozandó keményebb intézkedésekhez. Szovjet segítség a VDK-oak • Mo&zkva (TASZSZ) A Szovjetunió 1968-ban repülőgépeket, rakéta légelhárító fegyvereket, tüzérségi és lőfegyvereket, hadianyagot szállít a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. továbbá gépi felszereléseket, közlekedési eszközöket, kőolajtermékeket és egyéb árukat, amelyek a köztársaság védelmi képességének további növekedéséhez, gazdaságának fejleszt téséhez szükségesek. A fentieket a Moszkvában lezajlott szovjet—vietnami tárgyalásokról szombaton kiadott közlemény jelenti be, ismertetve a tárgyalások eredményeként szombaton a Kremlben aláírt egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió térítésnélküli segélyt, továbbá újabb hiteleket nyújt a VDK-nak. A szovjet kormány szombaton fogadást adott a VDK Moszkvában tartózkodó gazdasági kormányküldöttségének tiszteletére, amelyet Le Than Ghi miniszterelnökhelyettes vezet. A fogadáson Koszigin miniszterelnök és Le Than Ghi pohárköszöntőt mondott. A VDK küldöttsége az esti órái/ban elutazott a szovjet fővárosból. A VDK vezetői: Ho Sd Minh, Le Duan, Truong Chinh és Pham Van Dong a Szovjetunió vezetőihez intézett táviratukban mondtak köszönetet a szovjet nép segítségéért. • II VILnGPOLITIKABAN .Az elmúlt hét legjelentősebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése 22. ülésszakának megnyitása volt, amelyen elsőként U Thant főtitkár terjesztette elő beszámolóját, ramutatva, hogy a tavalyi ülésszak óta rosszabbodottá nemzetközi helyzet — s ennek okai közé a Vietnam elleni agresszió kiterjesztését és a közel-keleti háborút sorolta. (// szovjet dokumentumok a világszervezet előtt S ezzel máris rátérünk arra * íó kérdésre, amely ugyan nem szerepel az ENSZ-közgyűlés napirendjén, és kívülesik a világszervezet illetékességén, de amely máris rányomja bélyegét a mostani közgyűlésre: véget kell vetni a vietnami agressziónak! Gromiko szovjet külügyminiszter péntek délelőtti felszólalása jelentette a legnagyobb eseményt az ENSZközgyűlés ülésszakának első hetén. Nagy érdeklődést keltett a Gromiko által beterjesztett két szovjet dokumentumtert'ezét, a ' nukleáris fegyverek használatának megtiltásáról és az agresszió fogalmának pontos meghatározásáról. Várható, hogy a Szovjetunió mindkét határozattervezete jelentős helyet foglal el a közgyűlés vitájában. Az ENSZ delegátusai köreben egyébként szinte egyöntetű az a vélemény, hogy Goldberg amerikai küldött csütörtöki beszéde semmivel sem mozdította elő a legfontosabb kérdések megoldását .sót merev "magatartást tükröz, éppen a legfontosabb problémával, Vietnammal kapcsolatban. Az idén — elsőként a világszervezet történetében — egy szocialista ország, Románia külügyminiszterét választották a közgyűlés elnökévé. Ez mindenképpen, a világban és az ENSZ-ben az elmúlt évtizedben végbement változásokat tükrözi. Washingtoni provokációs tervek Az amerikai hatóságok azonban éppen a közgyűlésre érkező kubai küldöttség feltartóztatásával, diplomáciai csomagjaik átkutatásával próbáltak zavart kelteni, de a kísérlet visszafelé sült el. Az ENSZ-titkár végül is vizsgálatot rendelt el az ügyben. A kubai ENSZ-küldöttség elleni provokáció nem elszigetelt jelenség, hanem szerves része annak a hadjáratnak. amely napjainkban /újult erővel folyik a szabad Kuba ellen. Washingtonban éppen az ENSZközgyűlés ideje alatt tanácskoznak az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei. hogy kiterjesszék a Kuba-ellenes embargót, egyes amerikai szenátorok pedig nyíltan újabb blokádot követelnek a forradalmi Kuba ellen. Az Egyesült Államok, a nemzetközi légkör további mérgezése érdekében, kierőszakolta az ENSZ-ben az úgynevezett ..koreai kérdés" napirendre tűzését. A világszervezet jogtalanul avatkozik be a koreai népre tartozó kérdésekbe, ahogyan tizenhét esztendővel ezelőtt jogtalanul küldték az úgynevezett ENSZ-csapatokat, köztük az amerikai intervenciós sereget harcba a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. A közgyűlés napirendjére felvették a júniusban összehívott rendkívüli ENSZ-közgy ülésen szerepelt közel-keleti konfliktus, az izraeli agreszszió kérdését is, amelynek megoldásában a megfigyelők előrehaladást remélnek, noha a Szuezi-csatornánál isimételten tűzharcra került sor. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a szerdai kairói laipok vezető helyen ismertették U Thantnak azt a hat elvét, amelyben a megszállt területek kiürítésének' követelése mellett a körzet államainak létezéséhez való joga és minden állam számára a nemzetközi vizeken való szabad hajózás is szerepel. Etz az első eset. hogy az Egyesült Arab Köztársaság újságjai olyan indítványokat közöltek, amelyek Izrael közvetett elismerését javasolják: A Kiesingerkormány védekezésre szorul Európában még nem ültek el De Gaulle francia elnök lengyelországi látogatásának „hullámai'', s változatlanul visszhangzanak az Odera—Neisse-határ véglegességét kinyilatkoztató beszédei. feonnban újabb vitákat váltott ki De Gaulle állásfoglalása, s a nyugatnémet belpolitikában a kereszténydemokrata politikusok egy része most Brandt külügyminisztert és a szociáldemokrata pártot vádolja, amiért „beleestek a realitás gödrébe". Végeredményben Bonn védekezésre szorult a határok kérdésében, s védekezésre késztette a Kiesingerkormányt a Német Demokratikus Köztarsaság kormányának újabb kezdeményei is. Az NDK Népi Kamarájának e heti ülésén — amelyen ratifikálták az európai biztonság érdekében az NDK és Magyarország, illetve az NDK és Bulgária között létrejött barátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéseket — Willi Stoph miniszterelnök ismertette a bonni kancellárhoz intézett levelét. Stoph tárgyalásokat javasolt Kiesingernek „a két német állam kapcsolatainak normalizálásához vezető közvetlen, gyakorlati lépésekről" és az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról. Az ezzel kapcsolatos bonni minisztertanácsról kiszivárgott hírek szerint Kiesinger válaszolni fog Stoph indítványaira, mert Bonn ma már nem akarja vállalni az ilyen módon létrejött párbeszéd megszakításának felelősségét. A válasz azonban kitér maid a lényeges kérdések elől... Sebes Tibor Véres harcok a kínai tartományokban 0 Moszkva (TASZSZ) Kínából érkező jelentések szerint az ország sűrűn lakott tartományainak lakossága makacsul ellenáll a maoista vezetőség szeptember 5-i parancsának, amely követeli a „zsákmányolt puskák, hadianyagok, katonai autók, -valamint egyéb fegyverek" beszolgáltatását. A katonai egységeknek az a kísérlete, hogy érvényt szerezzenek ennek a parancsnak, véres összeütközésekhez vezetett Senhszi, Szecsuan, Csiangszu és Csecsiang tartományokban. Hírek szerint Senhszi tartomány fővárosában, Hszianban ezekben az összeütközésekben mintegy ezer ember pusztult el. A „vörösgárdisták" által Pekingben terjesztett röplapok arról számolnak be, hogy Hopej tartományban „gonosz elemek bekerítve tartják Mao forradalmi lázadóit". Hantán városban a lázadókat megfosztották a vízellátástól és az élelmiszer-utánpótlástól. Ugyanezek a röplapok jelentik, hogy „Mao gárdistáinak" egy csoportja elpusztult a szecsuani orvosi főiskola lángoló épületében, de nem adta meg magát az ellenségnek. Ezekkel a jelentésekkel hozzák összefüggésbe a tartományi lapokban megjelent cikkeket, amelyek hol a polgárháború lehetőségéről számolnak be, hol azt írják, hogy a polgárháború már „tombol". A sanghaji rádió jelentéseiből kitűnik, hogy folytatódik a leszámolás a Maovonal ellenfeleivel. Szeptember 21-én a város főterén 13 ember fölött ítélkeztek, egyet halálra ítéltek és azonnal kivégezték, a többi életfogytiglani börtönbüntetést kapott Tanácskozás Bonnban a StopíHevélrol 9 Bonn (MTI) Kiesinger kancellár és Wehner össznémetügyi miniszter pénteken • négyszemközti megbeszélésre ült össze, amelynek témája a Stoph-levél és az NDK-kormányfőnek a népi kamara ülésén mondott beszéde volt A megbeszélésről nem adtak ki közleményt, de az MTI tudósítójának értesülése szerint megegyezés született a Stoph-nak adandó válasz lényeges pontjairól. Ha valami nem jön közbe, a válasz a jövő héten elmegy Berlinbe. Megegyezés született arról is, hogyBonnnak ki kell neveznie egy megbízottat, aki az NDK kormányának megbízottjával megkezdhetné az előkészítő tárgyalásokat. A Csombét szállító gép pilótáit szabadon engedték 0 Algír (UPI) Az algériai kormány szombaton este szabadon bocsátotta azt a két angol pilótát, akik a Csombét szálító gépet vezették, amikor június 30-án leszállásra kenyszerítették őket Algériában. Siklós János: A Furka hágó alatt L A csónakos ember A Lichtenstein hercegség határsorompójánál, egy vaduzi (a 16 000 lakosú nagyhercegség fővárosa Vaduz) gépkocsit rámoltak ki. Az üléseket, meg az ajtókárpitot feszegették a fináncia emberei, amikor odaértünk. A hercegség állampolgára szolgálatkészen hajtotta végre a vámhivatalnokok utasításait, nyitogatta a bőröndöket, mutogatta a csomagokat. A hivatalos közegek mellé sürdörögtem és érdeklődtem e nagy vámvizsgálat okáról. Készségesen felvilágosítottak; itt az a szokás, hogy „kiszúrnak" egy-egy külföldről hazaérkező kocsit és azt tetőtől talpig megvizsgálják. S ha a behozatal szempontjából tiltott dolgot találnak, akkor jaj a csalónak... Miután ezt megérdeklődtem, arra kértem felvilágosítást. hogy mit szól ehhez a vaduzi lukos? Érthetetlennek találták kíváncsiságomat, de azután egy udvarias mosoly kíséretében azt felelték, hogy „természetesnek találja". Nyomban elhatároztam, hogy nem írok riportokat, útijegyzeteket,- mert a magyar állampolgár még majd hitetlenkedik, hogy Nyugaton a honiak nem morognak a saját vámhatóságaik intézkedéseiért. (Vigyázat: nem külföldi túristáról, saját lakosról van szó, a kettő között különbséget tesznek a turista javára.) Akkori elhatározásomat nem változtattam meg. Csupán a nyári kánikulában, itt á tiszai füzesek árnyékában emlékeztetőül leírtam néhány ember érdekes vonását, s a magam furcsa helyzeteit. Az első azzal kezdődik, hogy a Bódén tó partján, három ország — Svájc, Ausztria, Nyugat-Németország — határán letáboroztunk. Késő délután volt. A parton a motorcsónakok között overállos ember matatott. Szemügyre vettem a kis hajókat, motorokat, mire a férfi megkérdezte, hogy milyen nációból jöttem. Magyarból, mondtam neki. S elkezdtem dicsérni a hétszázötven, ezer köbcentis motorokat. Fölvillant a szeme a mokány, szőke svájcinak és ajánlotta, hogy szívesen fordul egyet a vízen, üljünk be a csónakba. Alig mentünk néhány száz métert, csuromvizesek lettünk. A szeles idő olyan mély hullámokat vert, hogy a víztar réj az ölünkben ült el. Semmi baj, szólt a jókötésű ember és egy fehér jachthoz kanyarodott, hozzákötötte a csónakját, föllépett es egy rövid létrát helyezett a végére. Szálljunk át — sürgetett bennünket. A motorcsónakra horgonyt vetett és elindultunk a jachton. Addig nem is volt semmi hiba. amíg a fedélzetet, azután lent a hálófülkét, étkezőhelyiséget, konyhát tanulmányoztuk, de amikor befordult a tóba ömlő Rajnába; kezdtem gyanút fogni: miért megyünk ki a tóból? Itt valami nincs rendben — gondoltani magamban. Lúdbőrös karunk , elárulta, hogy fázunk, a tulajdonos odaintett, hogy fogjam a kormánykereket és a folyó közepén maradjak. Lement a konyhába. poharakkal és egy nagy fiaskóval tért vissza; — jó erős rajnai, igyunk — öntögette az öblös poharakba. Most már misden kétséget kizáróan látom, valamiféle kelepcébe kerültünk. Hova akar bennünket elvinni? Olyan messzire vagyunk autónktól, sátrunktól, hogy meg se találjuk ... Eszembe jutott anyám intése: „kisfiam, idegen emberekkel soha ne menj el, akármilyen mézes-mázos is a szavuk, ne higgyél nekik". Mindig betartottam ezt az anyai tanácsot, másként nem is lehettem volna- ilyen ' gyanakvóan jó magyar. De most elvette az eszemet ez a motorcsónak. Üjra ittam egy jó pohár rajnait, aztán — nem volt más fegyverem — megmarkoltam a halalakú bicskát. Megpróbáltam egy kézzel a zsebben kinyitni, de sajnos nem sikerült. Már egészen elhagyott vidéken kanyarogtunk. Baloldalon hegyek, jobboldalt széles sással-láppal szegélyezett síkság. Először megpróbáltam vallatóra fogni az izmos, derűs férfit. Kérdezősködtem. Elmondta, hogy mechanikus és műhelyében heti öt napot dolgozik, reggeltől késő éjjelig. Elvégez két heti munkát is. De a szombat meg a vasárnap mindig szabad. Kora tavasztól késő őszig a vízen el. Ez a mániája. — Miért tart két csónakot — kérdeztem. — Alkalmazkodni kell az időjáráshoz. — Drága az ilyesmi. — Nagyobbrészt én csinálom. Csak a motorokat hozatom Svédországból. — Én is csónakos vagyok — szövögettem a beszéd fonalát. — Milyen motorral jár? — Pannóniával, kérem szépen. — Ezt még nem hallottam. — Pedig világmárka. Európabajnokságokat nyernek vele. — Hogy lehet az? Minden cégtől van prospektusom. — Ja kérem, ez egy új magyar cég. — A címét ideadná? Megijedtem. Most már nem attól, hogy hovárinerre megyünk, mert közben visszafordultunk a folyón. Óvatosan elengedtem a bicskát, izzadt tenyeremet törölgettem a zsebkendővel. Címet adjak? De milyen címet? Azt csak nem mondhatom, hogy Vidács István, Szeged, Vidám Park, mert mi történnék akkor, ha ez a motormániákus svájci mechanikus prospektust kér és küldenek neki egy fényképet a körhinta lovasfiguráiróL — Majd szólok nekik, hogy küldjenek. Tudja, az a helyzet, hogy most egy egészen új konstrukciót készítetted Valami rendkívüli fölhajtó erejű motort, de még a nullszériánál tartanak. Azt hiszem, ötszáz köbcentis, de legalább negyven lóerővel bír. — Sajnálom, igazán sajnálom — válaszolt elszomorodva. Most megtapasztaltam, hogy az igazi hobbista a világ minden táján egyforma; lehet az bélyeggyűjtő, futballdrukker, motorasónakos, halász, vadász, galambász, muzsikus és a jóég tudja mi minden. Nem is egész ember, aki nem mániákus negyven éves korra. Akkor már újra érdemes belefogni a játékba, mert nemsokára megjön a második gyerekkor. Csak az, már inkább nyűgös, mint örömös. — Szép ez a tó. Kijönni a közepére, aztán egész nap olvasni a csöndben — próbáltam vidítani. —Nem olvasok. Nincs idő, meg drága is a könyv, nem telik. — Nem telik? — Nem. Itt úgy van, hogy két ilyen csónak adója több mint tizenkét autóé. — Nálunk ilyesmi nincs. — Az egy jobb ország akkor, mert itt az autó munkaeszköz, a motorcsónak meg luxusnak számít Na szép kilátások, ha erre otthon rájönnek, biztosan bevezetik a luxusadót. Ezért az ilyesmit nem igen szabad mondani. Sötétedett, mikor visszaérkeztünk a kiindulási pontra. Hálálkodtunk, hogy ilyen élményben részesített bennünket .— Viszonzásképpen, ha egyszer Magyarországra jön, keressen meg minket is, mert a Pannóniát ott lehet kipróbálni a legbiztonságosabban — mondtam a mechanikusnak. Hálálkodásunkat figyelmen kívül hagyta. Azon örvendezett, hogy megmutathatta külföldieknek az ő motorcsónakjait Olyan boldog volt elismerő, dicsérő szavaink nyomán, hogy lefutott a konyhába és egy újabb üveg rajnaival jött föl a fedélzetre. — Igyunk még egy pohárral! — töltögette a poharakba. — Igyunk! — S ha bármikor erre járnak, keressenek meg, örülök, ha megtisztelnek Már a parton jártain, amikor eszembe jutott, hogy valami emléket kéne adni ennek a svájci hobbistának. Visszafordultam, kivettem a zsebből a késgyáriak szép halbicskáját, kicsit megtörölgettem, aztán átnyújtottam. — Viszonzásképpen. Nézegette, kinyitotta, aztán örömmel köszöngette. Egészen jókedvem lett. hogy végülis ilyen szerencsés módon találkozott a szögedi bicskámmal. 2 OtL-MAGIaHORÍ^Aú Vasarnap, 1967. szeptember 21.