Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

A látszólagosan fordított értékrendek Az új gazdasági mechanizmus alapel­vei, a gazdaságirányítás új rendszerének leg­fontosabb kérdéseiről hozott állami határoza­tok ma már széles körben ismertek, illetve megismerhetők, mert a Csongrád megyei párt­bizottság összegyűjtötte az eddig megjelent dön­tések és kormányrendeletek közül azokat, ame­lyek leginkább közérdeklődésre tarthatnak szá­mot, megfelelő magyarázó szöveggel ellátta és a közeli napokban valamennyi pártvezetőségünk rendelkezésére bocsátja. Ezáltal megkönnyíti a tájékozódást az új intézkedések és rendeletek körében. A szakembereknek, a vezető beosz­tásban dolgozóknak saját munkaterületükre vo­natkozóan minden rendeletet, intézkedést ala­posan, a gyakorlati alkalmazás igényével kell tanulmányozni. Enélkül nem tudnak eredmé­nyesen dolgozni. Közismert, ho© 1968. január 1-től orszá­gunkban lénygesen megváltoznak a társadalom anyagi szükségleteinek kielégítésére hivatott vállalatok működési, gazdálkodási feltételei. A társadalomnak azonban anyagi szükségletein kívül szellemi szükségletei is vannak. Ezek­nek kielégítését sok vállalat és intézmény szol­gálja. Ezek a vállalatok és intézmények (köz­gazdasági szemszögből minősítve) részben ter­mékeket (könyveket, folyóiratokat, lapokat, fil­meket, hanglemezeket stb) állítanak elő és hoz­nak forgalomba, részben nem anyagi szolgálta­tást végeznek (színházi előadásokat, filmvetíté­seket, koncerteket szerveznek stb.), végül ok­tatási, népművelési feladatokat látnak el. Indokolt megkülönböztetni a kulturális-mű­vészeti szolgáltatás, a népművelés, az oktatás területeit a következők szerint: a) A kulturális-művészetl szolgál­tatás körébe tartozik: a filmgyártás és forgalmazás, a moziüzem, a hanglemezgyártás és forgalmazás, a könyvkiadás és terjesztés, a képző- és iparművészet, a színjátszás, a zenei intézmények, irodalmi, képzőművészeti alapok stb. b) A népművelés körébe tartozik: ismeretterjesztés, könyvtárak, kultúrparkok, klubok, levéltárak, művelődési házak és ottho­nok, múzeumok. c) Az oktatás körébe tartozik: alsó­fokú oktatás (óvoda, általános iskola, ©ógype­dagógia) ©ermek- és ifjúsá©édelem; középfokú oktatás: középiskola (szakközépiskola), szak­munkásképzés; felsőfokú oktatás: egyetemek, főiskolák, felsőfokú technikumok és intézetek, különböző fokú tanfolyamok stb. A művelődési területeket a jövőben ebben a csoportosításban kell kezelni — ahogyan ezt a Társadalmi Szemle legutóbbi számában Bállai László összefoglalta —, ho© ne zavarjuk ösz­6ze a gyakorlati irányító tevékenységünket és mindent a helyén tudjunk kezelni. Minthogy a kultúra és a gazdaság kölcsönö­sen összefüggnek e©mással, a gazdaság műkö­dési mechanizmusának megváltozása a kulturá­lis életet sem hagyja érintetlenül. Lehetetlen e© rövid ismertetés keretében mindent vázol­ni, amit az új irányítási rendszer bevezetése előidéz a művelődés területén. Mindössze né­hány fő vonást emelünk ki a kulturális szol­gáltatás és a népművelés területeiről. A szocialista kultúrforradalom követelmé­nyeinek megfelelően a kultúra állami dotálása továbbra is megmarad. S a dotáció a nemzeti jövedelem növekedésének arányában a jövőben is növekszik. Viszont 1968-ban a korábbi évek dotációjának színvonalán maradunk, tehát nem csökken, de dem is növekszik ez az összeg jövőre. Ám az állami támogatást a kö­vetkező évben már jobban hozzá kell igazítani kultúrpolitikánk ésszerűbb, célszerűbb szolgála­tához. S ennek előkészítése a mostani év utolsó ne©edében történik meg. Közgazdasági, gazda­sági -eszközök útján jobban előmozdíthatjuk kultúrpolitikai céljaink egészségesebb érvénye­sülését, mint ahogy az a múltban történt Hogyan értendő ez a ©akorlatban? Vegyük a színházat. Kialakul majd az eddigi állami dotáció meg­tartásával a színházat igazgató városi tanács és a színház igazgatóságának lényegesen nagyobb önállósága, felelőssége a műsorpolitikáért és a gazdálkodásért egyaránt. A színház igazgatásága kultúrpolitikai elvei­nek alapján továbbra is elkészíti évi műsor­es gazdálkodási tervét. A szocialista kultúrpo­litika célját kimutathatóan jól szolgáló művekre felhasználja az állami dotációt. Elsősorban ilyen színdarabokhoz, műsorokhoz szervez munkás­paraszt-bérleteket, ifjúsági előadássorozatokat stb. Ezt a kezdeményezését minden valószínű­ség szerint az állam elsősorban dotálja. Viszont a közönség ízlésére ugyan nem káros, szórako­zást nyújtó előadásoknál (például az operettek esetében) magasabb helyárakkal operál. Ily módon fordított értékrend keletkezik: az igé­nyesebb műélvezés a fogyasztó részére olcsóbb lesz, mint a kevésbé igényes, mert az állam átvállal a jegyárakból. Ha a mozielöadásokat vesszük, itt is azonosak az elvek, mint a színháznál, csak a probléma bonyolultabban jelentkezik. Sok filmszínházunk jelentéktelen, ráfizetéssel dolgozik. Másrészt vannak olyan községek, ahol a művelődési ott­hon üresen áll, ugyanakkor nincsen megfelelő mozihelyiség, de a községi tanács nem engedi be a művelődési otthonba a mozit, mert az más céghez tartozik. , A szocializmus kultúrpolitikáját szolgáló ma­gas fokú eszmei és művészi értékű filmeket az állam dotálja, míg a közízlésre nem károso­kat (olyasmiket, mint például a Cicababák) nem finanszírozza. Ez valamelyest a jegyármozgás­ban is kifejezésre jut. A moziüzemi vállalat ezek után rákényszerül a komolyabb közönség­szervezésre az államilag dotált nagy értékű fil­meknél, ez kultúrpolitikai érdekek mellett anya­gi érdeke is, mert ezek gazdaságilag többet hoz­nak, mint az úgynevezett kommersz filmek. Itt is jelentkezik tehát a fordított értékrend. A drágábbhoz, értékesebbhez olcsóbban juthat a közönség, mert az állam ezt elősegíti. Elkerülhetetlenül szükség lesz moziüzemeink látogatottságát felülvizsgálni a rentábilitás elvei alapján. És el kell határozni, hogy mi legyen néhány filmszínházzal, megtartja-e a moziüze­mi vállalat vagy pedig felajánlja a községnek, a társadalmi szervnek vagy más faktoroknak, va© egyenesen javaslatot tesz, hogy a pajtasze­rű piszkos vetítőhelyiségeket szüntessék meg. Ebben az esetben is a kultúrpolitikai és gazda­ságpolitikai érdekek összhangjának megterem­téséről van szó. Vizsgálatra szorul ilyen esetek­ben a környék televíziótelítettsége, vagy a te­levízióhiány megállapítása, a mozgó vetítőgépek (művelődési autók) működésének más módon történő felhasználása. A könyvkiadási politikában is általában a for­dított értékrend szerepel: a jó műalkotások el­nyerik az állam anyagi támogatását, hogy ezek a fogyasztókhoz megfelelő áron kerüljenek, míg a közömbös, kultúrpolitikánkra, etikánkra ugyan nem ártalmas, de eszmei, esetleg művészi érté­ket kevésbé képviselő könyvek nem részesülnek állami támogatásban. Ezeket a fogyasztó ma­gasabb áron kapja. A könyvárak differenciált­ságában szintén realizálódik a kultúrpolitika és gazdaságpolitika összhangja. Fontos kérdés számunkra a látszólagosan for­dított értékrend megértetése a közönséggel. Ugyanis a gazdaságban (például a kereskede­lemben eddig is és a jövőben is) ennek for­dítottja történik: a jobb minőségű gép, ruha, cipő, magasabb áron kerül forgalomba, mint a gyengébb minőségű. A minőségi különb­ségek és az árak egyenes arányban áll­nak egymással; ami jobb minőségű, az drágábban kel el a piacon. A művelő­dési területek közül néhány helyen pedig ép­pen ellenkezőleg alakulnak a dolgok: a tartal­masabb, az eszmeileg, esztétikailag jobb művek, tehát az értékesebbek, a drágábbak (színdara­bok, filmek, könyvek stb.) alacsonyabb áron kelnek el, míg a gyengébbek, a tartalmilag, esz­meileg nívótlanabb művészi alkotások esetében a fogyasztóra hárul a teljes költség. Ennek a helyzetnek a megértetése kultúrpro­pagandánkra hosszú időre szóló nívós munkát hárít, mert a gazdasági élet értékrendjével lát­szólag fordított arányban alakuló értékeket az első időben kevésbé érti meg a „fogyasztó". A vásárló úgy gondolkozik: hogyha ez a könyv drágább, biztosan jó. Ha ennél a filmnél egy forinttal magasabbak a helyárak, mint a teg­napinál, akkor biztos, hogy ez a jobb film. Hi­szen ilyen értékrenddel találja magát szembe a piacon, az üzletben, stb. Miért értené meg en­nek a fordítottját az említett esetekben. A vég­legessé váló rendelkezések megjelenése után e kérdésekre ismételten visszatérünk. Van egy lényegesnek látszó kérdés, amely összefügg az előbbiekkel. Ez a kultúra úgyneve­zett kommercializálódásának veszélye. Miből tevődik össze e veszély várható lehetősége? Ab­ból, hogy — az elmaradottabb rétegek ízlésének nyomására — esetleg a kultúrpolitika gyakorlati alkalmazásával foglalkozók az elmaradottabb tömegek kultúrigényéhez igazítják elgondolásai­kat, mert úgy vélik, abban találják meg job­ban gazdasági számításukat. Figyelembe kell itt venni a látszólagosan fordított értékrenddel szembeni értetlenséget, a tartalmasabb, gazda­gabb eszmeiséget nyújtó kultúrtermékek meg­értetésének, élvezésének szűkebb körű igényét, ami annyit jelent, hogy a könyv, színház, film esetében a közönség jelentős része inkabb szó­rakozást, ismert, megszokott dolgokat szeretne kapni. Nehezebb megszervezni például egy ifjú­sági bérletet, munkás-paraszt-bérletet Hódmező­vásárhelyen, Makón, Szentesen vagy Csongrá­don, mint előadni a Csárdáskirálynőt. (A Sze­gedi Nemzeti Színház igazgatójának figyelemre méltó a megjegyzése: színházában az eszmei, művészi értékek semmilyen értelemben és sem­milyen hatásokra nem csökkennek a jövőben sem.) A film forgalmazásánál is ez a helyzet; a művészi, jó filmek széles körű ismertetése, az ilyen filmekhez nagy közönség biztosítása nehe­zebb, mint bevetni a kommersztekercset (a Cicababákat, hogy példánknál maradjunk). A könyvkiadásnál —' Tiszatáj—Magvető — en­nek kisebb a veszélye, mert az írók nem tisza­virág életű műalkotásokra törekszenek a dél­vidéken sem. Bár ez a veszély itt is jelent­kezhet. A kultúra elkommercializálódásának elkerülé­sét — hosszú távra szólóan — a közönség kultu­rális, esztétikai igényének sokoldalú és tervsze­rű fejlesztésével lehet megakadályozni. Ennek elodázhatatlan szükségességére már most érde­mes felhívni az általános és középiskolai taná­rok, a főiskolák, egyetemek tanszékeinek és valamennyi kultúrmunkás figyelmét. Hasonló­képpen szükséges felhívni a társadalmi szer­vek — szakszervezet, TIT, KISZ — figyelmét is. A jövőben már más módon és hatással je­lentkezik a közönség ízlésének formálása, mint eddig. Kisebb értékű aggály, ho© e cikkünkben em­lített művészeti ágaknak olyan problémái kelet­keznének, amelyek a kommercializálódással ellen­tétes tendenciákat hordoznának. Nevezetesen, hogy a közönség igényétől és ízlésétől elrugasz­kodott műsorpolitikát alakítanának ki. Ez a ve­szély azért kisebb, mert színházunk, moziüzemi vállalatunk, könyvkiadásunk stb. nagyon is jól érzékeli a mai tömeges méretű kullúrigényt ab­ban a közegben, amelyben dolgozik. Természetesen azok részére, akik a kulturális igény tekintetében magasabb fokon állnak, le­hetne olyan megoldást találni, mint amilyet Budapesten kísérelnek meg az úgynevezett „zsebszínházak" megnyitásával és olyan filmbe­mutatókkal, amelyek nem kerülnek a nagykö­zönség elé, mert esetleg bemutatásuk érdek­telenségbe fulladna. Persze a tömegkultúrával foglalkozó szervek, intézmények, művészeti ágak vezetőire hárul az. hogy kultúrpolitikánkat és gazdaságpolitikánkat úgy egyeztessék, hogy ne iktatódjék ki a szóra­koztatás kedvéért a színvonal a valóságos esz­mei; művészi érték. A gazdasági tényezőket ugyanis mérik, számontartják és megkövetelik. A kultúrpolitika hatását azonban nem lehet fo­rintokban, nyereségben vagy deficitben kimu­tatni. Az e területeken dolgozó kommunisták­nak, pártszervezeteknek mindenütt igen nagy a szerepük és felelősségük abban, hogy kultúrpoli­tikai elveink érvényesüljenek ezekben a művé­szeti ágakban, ezeknél a vállalkozásoknál, illet­ve vállalatoknál. -B­Csak néhány elvi vonását említettük meg a gazdaságirányítás és a művelődési élet össze­függéseinek. Csak azokat, amelyek nálunk, az e területen dolgozó vezető ember számára a leg­kézenfekvőbbek. Ezek elvek, megformálásra ke­rülő elgondolások, nincsenek még törvényes for­mába öntve. A gazdaságirányítás reformja kap­csán kialakított elvek a kulturális életre vonat­kozóan is megvannak és ezek egyértelműek; a kulturális életünk állami dotálása nem csökken, nem törekszünk önellátásra, a szocialista kul­túrpolitikát nem rendeljük alá a piaci igények­nek. Gazdasági eszközökkel mindinkább befo­lyásoljuk és célszerűbbé tesszük kultúrpolitikai elveink jobb érvényesülését. Apró Antal Újvidékre látogatott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szom­baton Újvidéken megtekin­tette a nemzetközi vadász­kiállítást és a vadászati-ha­lászati vásárt. Rudi Kolak, a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács (kormány) alelnöke a péterváradi erőd szállodájában díszebédet adott Apró Antal tisztele­tére. Vietnami államférfiak köszöntő távirata Ho Si Minh, a Vietnami Dolgozok Pártja és a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság elnöke, Truong Chinh, a Nemzet©üiés állandó bi­zottságának elnöke és Pham Van Dong miniszterelnök táviratban fejezte ki köszö­netét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának. Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács el­nökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kikiáltásának 22. év­fordulója alkalmából küldótl jókívánságaikért. Nguyen Duy Trinh, a VDK külü©minisztere Péter Já­nos külü©miniszternek mondott köszönetet a viet­nami nemzeti ünnep alkal­mából kifejezett jókívánsá­gaiért. Tisztavató ünnepség Tegnap délelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián ünnepélyesen kiosztottak az idén végzett hallgatók dip­lomáit. Az ünnepi esemé­nyen részt vett Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, akit érkezésekoi katonai tisz­Metadással fogadta'­Tájékoztatc az NDK nagykövetségén Heinz Knobbe, az NDK budapesti na©követségénck ideiglenes ü©vivője szom­baton baráti beszélgetésen tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit az NDK népi ka­marájának harmadik ülés­szakáról és az azon megvi­tatott kérdésekről. Elmond­ta. ho© a tanácskozás napi­rendjén szerepelt a Magyar­ország és az NDK között megkötött barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés rati­" '-"'Míi-ól szóló törvényja­vaslat is. Ezzel kapcsolato­san megje©ezte, hogy a szerződés lényegesen hozzá­járul az európai békéhez. Az ülésszakon aláhúzták, ho© a szerződő felek közolt teljes az e©etértés az európai biz­tonság kérdésében és abban, hogy a tartós európai béke legfőbb akadálya Bonn kizá­rólagos képviseleti igénye. A továbbiakban Knobbe részletesen ismertette Willi Stoph miniszterelnök Kiesin­ger kancellárhoz. intézett szeptember 18-i válaszleve­lét. (MTt) A lakosság érdekeinek védelme nagyobb szerepet kap Táiéhoztató a K/VLB inunká/áról A gazdaságirányítási rend­szer reformja újabb felada­tokat ró a népi ellenőrök negyvenezres táborára, tájé­koztatta szombaton dr. Dab­rónaki Gyula, a Központi Népi ellenőrzési Bizottság el­nöke az újságírókat. Ezért már most, az előkészítés idő­szakában arra törekszenek, hogy támogassák a helyes elképzeléseket, intézkedése­ket, s megakadályozzák azok mesterkedéseit, akik a la­kosság, a népgazdaság rová­sára akarják érvényre jut­tatni egyéni vagy csoport­érdekeiket. A KNEB és a területi né­pi ellenőrzési bizottságok idei vizsgálatai szinte a nép­gazdaság minden területét érintették. Átfogó programot dolgoztak például ki a víz­gazdálkodás helyzetének fel­mérésére és felmérték töb­bek között azt is, hogyan töltik be hivatásukat a mint­egy 210 000 dolgozónak ott­hont nyújtó munkásszállá­sok. Dr. Dabrónaki Gyula a továbbiakban hangsúlyozta: a gazdaságirányítási rend­szer reformjáról szóló párt­és kormányhatározatok elő­írják, hogy a népi ellenőrzés is kísérje figyelemmel a fo­gyasztói árak, a termékek minőségének alakulását, s őrködjék a lakosság érdekei­nek védelmén. A fővárosi és a megyei területi népi ellen­őrzési bizottságok mellett már az idén csoportokat ala­kítottak a feladatok megol­dására. Tapasztalataik nyo­mán a népi ellenőrzési bi­zottságok már eddig is több részletes, illetve célvizsgála­tot végeztek. A különféle vegyes ipar­cikkekben tartósan jelentke­ző hiányok okainak vizsgá­latát azért határozta el a KNEB, ho© közreműködjék a központi, illetve helyi áru­alapok növelésében. A tájékoztatón szó esett arról, ho© a népi ellenőr­zés szervei az idén hat hó­nap alatt körülbelül 1800— 2000 panasszal és bejelentés­sel foglalkoztak. Ezek 70—80 százaléka közérdekű volt. Hangsúlyozták, hogy a KNEB és a területi bizott­ságok munkájában a jövő­ben is fontos helyet foglal majd el a lakosság bejelen­téseinek, panaszainak vizs­gálata. A gazdaságirányítás reformjával megnövekvő feladatokat a jelenlegi szer­vezeti keretek között kíván­ják ellátni úgy, hogy növelik munkájukban a társadalom szerepét és szorosabb kap­csolatot tartanak az ellenőr­zésre jogosult állami, társa­dalmi, illetve szövetkezeti szervekkel. Ezzel egyidejűleg még nagyobb helyet kap te­vékenységükben a lakosság érdekeinek védelme. Növelik a lakosság szociális és kul­turális helyzetével foglalko­zó vizsgálatok számát, foly­tatják a társadalmi tulajdon védelmével, továbbá az ál­lami élet egyes területei® előforduló bürokratikus je­lenségek feltárásával és meg­szüntetésével kapcsolatos el­lenőrzéseik sorozatát is. (MTI) ro. 1967. szeptember 21. 0ÉL-MAGYAROR5ZA9 «*

Next

/
Oldalképek
Tartalom