Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA SIMONT! IMRE Téma és változat A szerető dicséreti Olyan mint egy meleg kis állat olyan az én szeretőre. Puha és párás ölbeli állat olyan az én szeretőm. Szinte megérti a szét! — Okosan felel is maga módján: csivitel a drága s dcombol. Csíp. karmol: — vélem ügyesen így érteti meg mire gondol. Csupa kecs, meg idom, s játszi lelemény ez az édes emberi jószág: rojtolt idegem ahogy csűrt-csauarja. S ha olykor — rágván szivemet — meghagy némi kis maradékot s elengedi torkom; hálásán a mennynek boldogan horgom térdre omolva: olyan a szentem ncha már mintha lelke is volna. s a változat Szemed egy napon üveges lesz; jó hűvös, szürke szemed. — Es bőröd is hűvös és üveges lesz s megfagy lehelleted — Ó. mondd szivem, az akr teveled lesz, ó, mondd szívem; én leszek? Es akkor majd az, aki teveled lesz, ó mondd, az még én leszek? Vagy az, aki akkor majd teveled lesz csak az emlékezet? — ha eljő a nap amikor üveges lesz jó hűvös, szürke szemed — t— S én elengedem nyakad... gy júniusi vasárnap <4 Magda, szőke és fényes szemű kclleginam javaslatára kirándultunk a Rómaifürdőre. Szerinte kitűnő hely arra. hogy egyik kollokviumunk anyagát átvegyük. Ott tudtam meg, hogy egy húszéves lány kollokvium nélkül is sokkal nagyobb jártassággal rendelkezik a csókolózásban, mint egy húszéves fiú. aki akkor — három évtizede — én voltam. Mikor az alkonyi Duna-parton gyalog hazafele bandukoltunk. Magda karjába öltött kezem időnként véletlenül hozzáért ruganyos kebléhez. A hűvösödő estében is elviselhetetlen forróróságot éreztem. Magdának tetszett, hogy így tűzbe hozott. s nagypn csodálkozott, amikor másnap a Korányiki inika egyik ápolónőjével teleíonoztattam neki: délelőtt nem megyek előadásra, mert az éjszakát csaknem 40 fokos lázzal fetrengtem végig. Reggel az orvos megállapította. hogy torokgyulladásom van. beküldött a klinikára, s ott-tartottak. Három hétig feküdtem a klinikán. Magda néhányszor meglátogatott; nyári ruhában jött, alatta alig viselt valamit. Kezelőorvosomnál, egy magas — nálam jóval magasabb és idősebb — férfinál többször érdeklődött állapotom iránt. Schulz tanársegéd nagyon kedves volt hozzá. Egyszer — akkor már fent jártam — láttam, amint betessékelte szobájába. Magda félóra múlva jött ki az orvosi szobából, még egyszer benézett hozzám, s közölte velem, hogy Schulz doktor szarint pár nap múlva teljesen jól leszek, de hamarosan ajánlatos lesz kivétetnem a mandulámat. Négy nap múlva elengedtek a klinikáról. Magda értem jött. hosszan tanácskozott Schulz doktorral a szobájában, ahonnan feltűnően vidáman lépett ki. Belémkarolt. elvette aktatáskámat, és ott. Schulz doktor előtt szájon csókolt. — Na. most már elhiheti, hogy egészséges — mondta elég rideg, hivatalos hangon kezel őorvosom. — De a manduláját mielőbb dobassa ki! — tette hozzá csaknem parancsolóan. — Magda, erre maga is ügyeljen — fordult sokkal barátságosabban szerelmemhez, kezet nyújtott, s bement a szobájába. — Miért szólított a keresztneveden? — kérdeztem Magdától a lépcsőn lefelémenet. Nemei GySrgy — Te csacsi! — nevetett Magda. — El is felejtettem mondani: képzeld, ő is bajai, a múltkor tudtam meg, egy utcában laktunk, csak nem ismertem, mert ö már Pesten járt egyetemre, amikor én még óvodás voltam. Megállt és átkarolta a nyakamat. Nagy gondot okozott: honnan kerítsek pénzt a mandulaműtétre. Elhatároztam, hogy nem törődöm vele. Egészségesnek éreztem magamat. és semmi kedvem nem volt újra kórházba feküdni. Magda, aki vizsgakészülödésre hivatkozva, ujabban ritkán találkozott velem. feltűnő buzgalommal kardoskodott a műtét mellett. — Ez a Schulz hatökör — jelentet lem ki dühösen. — A mandulához különben se ért. — Schulz nagyon jó orvos — mondta Magda —, s nagyon a lelkemre kötötte, hogy bent ne hagyd a manduládat. mert újra kaphatsz egy torokgyulladást. Aztán megfulladsz. — Ezt szeretnéd. Illetve szeretnétek. Magda fel volt háborodva. — Te tisztára megörültél. Nem is tudom, miért vagyok veled ... Átláttam, ha Magda enynyire ragaszkodik az operációhoz, alá kell vetnem magam a műtétnek, még ha belehalok is. Kijelentette: ha szegénységi bizonyítványt szerzek, ö egy orvosismeröse révén elintézi, hogy egy fillérbe se kerüljön az operáció. Mi sem volt könnyebb, mint szegénységi bizonyítványt szereznem, mert szüleim nem éltek, albérletben laktam, s összjövedelmem havi negyven pengő volt; ezt egy csúcsosfejű második gimnazista tanításáért kaptam. Nagyobb gondnak tűnt az orvosismerős nekem. Magda nem árulta el. ki az illető. Könyörgésemre csak annyit tett meg. hogy egy esti sétánk alkalmából odavitt a Ferenciek templomának ajtajához, letérdelt, az aszfaltra, és Szent Ferencre megesküdött: az ismerős orvos nem Schulz doktor. Július végén kerültem be az egyik kórház gégészeti osztályara. A felvételi irodaban egyetemi indexem és szegénységi bizonyítványom bemutatása után húsz fülért fizettettek velem holmi nyomtatványok áraként és kezelési díjként. Egyéb eszszeg nem terhel — mondották —. ennyibe kerül a műtét, ..Ennyit a bolondnak is megér" — gondoltam. A műtő előtt az én orvosom. 26 év körüli magas fiatalember bemutatkozott: — Doktor Simonyi. Szeretnék egy nagyon rövid műtétet. Ne tartson Hz percnél tovább. — Miközben a műszerek, hatalmas csipeszek. fogók, ollók, s ismeretlen rendeltetésű csillogó szerszámok egész arzenáljára esett tekintetem, az orvos, bent a műtőben még hozzátette: — És lehetőleg vér nélkül szeretném csinálni. — Természetesen . .. Magam is ezen a véleményen vagyok... A fiatal, csinos műtősnővér leültetett egy székre, s miután az orvos gondosan bemosakodott, megkezdődött a rövid és vértelen operáció. A nővérke a hátam mögé állt, fejemet gyöngéden, szinte anyásan kebléhez szorította, megsimoestta a hajamat, es sajnálni kezdtem, hogy olyan rövid lesz a műtét. Aztán jöttek a hosszú injekciós tűk: már egész rsokorravaló állt ki legvezőszerűen a számból. Egyre jobba n fúrtam hátra fejemet a nővérke oly édesnek tűnő mellélje. amely odaadón és lagyan helyezkedett, kemeny koponyám alá. Mór elmúlt tíz perc és ahogy avatatlanul megítéltem. a műtét még a kezdet kezdetén tartott. — önnek nagyon izmos nyelve van — jelentette ki az orvos, s mintha megvetés rezgett volna a hangjában. Nem tudtam válaszolni, mert mindenféle oda nem való dologgal volt tele a szóm. Így hát csak szemem rebbenésével próbáltam közölni. hogv izmos, izmos, de mért baj ez? — Kérem, ne emelje fel mindig a nyelvét! Nem látom a manduláját. ve. Érthető ez, hiszen róla se hiába szólt a cotg: Hej Ráday, azt kívánom, Verjen meg a- isten, Hogy ne kerülj elevenen Kívül a kilincsen! Három markos szegénylegény Fogja le szemedet Azok szabjanak testedre Túri szemfedeiet! Bizonyos Kezes Ráró néven emlegetett mezőtúri csendbiztos szokta volt így fenyegetni a kilincsen belül került, szegénylegényt: „Emberedre akadtál, hé! Racl terítem a piros túri szemfedeiet!" Sokakat véresre veretett a deresen. Orosházán Andróssy Ignác úgy vallatott, hogy deresre szíjazta a meztelen rabot, lábujjai Köze szurkozott vásznat csavart és ezt meggyújtotta Akkor aztán intett a pandúrnak" ..Verjed. Gerzson, ne kíméld, repedjen a bőre, legalább úgy nem érzi, hogy pirul a laba!" Ezt « módszert nevezték „Naci csillagé nak. Ezt mondani valakinek: „Náci rúgdostassa veled a csillagot!" — a legrosszabb kívánságuk közé tartozott. Régen'e szilaj legénytréfa volt az úgynevezett „csillagrúgatás". Amikor még elterjedt paraszti szokás volt, hogy a fiúk iskolahagyott koruktól kezdve az istállóban háltak. Ez a szokás nem kis részben a gyakori lekötések miatt alakult ki, őrködni kellett. A szomszédos utcabeli fiúk éjszakánként meg-meglátogatták egymást és a maguk módján „elbandáztak". mulatták az időt. Amelyik komát alva találták a priccsen. a dikón, azzal ..csillagot rúgattak": lábujja közé papirost húztak, s meggyújtották. A felriadt fiú önkéntelenül is nagyot íúaott és az égő papír elrepült. Andrásé csí.'avnt azonban csak rugdosni lehetett, elrúgni nem. A Góliát termetű Torzsa Gerzson sok csillagot rugdosó szegénylegényt véresre vert. Meg is lakolt érte! Egv este benn Orosházán negyedmagával iszogatott a csapszékben. Megtelvén itallal, kilépett az ajtón, azt ígérve: „Jövök mindjárt". Társai azonban nem győzték várni. ..Nézzük meg. hová lett." A kocsmaudvar hátulján akadtak rá. Leütötte valaki, s csizmaját lehúzta, bukszáját és pisztolyát is elvitte. Sovány részvét kisérhette sírjába, mert sz a rigmus őrzi emlékezetét". öriil Orosháza, kimúlt pandúr Torzsa, Valami jó ember csapta ölet orrba. 4 szegény rabokat többé már vem veri. Elébb kellett volna Gerzsont eltemetni! Az ünrjlt időkről beszélgető öregek szerint „a csencibizíosok dutyija, kegyhely volt a szegedi várhoz képest". Nemcsak azt hagyta el a remény, akit. oda bekísértek, hanem még azt is, akit csax tanúként idéztek meg. Mint annak idején használatos szólásmondást emlegetik, hogy „Ráday főbiztos idéző levele, pirosra befestett koporsó fedele". Egy beretlyóújfalusi nevezetes família egyik fiatal tagját is tanúként idézte be a szegedi bíróság, mégis másfél esztendeig tartották fogva. Akkor aztán egy éjszaka kibuktatták a Zwipger kiskapuján. Már csak vánszorgott. ..Honnan jön? Hová megy?" — kérdezték tőle a szegedi utcán. Megmondta: ..Innen. ni". Jószívű emberek kezröl kézre adták. Mindenki segítette akkor a Ráday markából szabadultakat. Várostól városig, falutól faluig szekerezték. Itthon agynak esett, három hét teltével el is temették. Még családtagjainak se mondott egv szót se a vele Szegeden történtekről. De azt meghagyta, hogy fejfájára véssék rá a Ráday nevét is. Laucstk Í/Iatc é.s Klemm Jusztin volt ..Ráday két keze". Ök ringatták a „Ráday-bölcsőt". Ez a bölcső két egymásra fordítható sütőteknohöz hasonlított., apró szegekkel sűrűn televerve. Egy állványon hajtókarral forgatni lehetett. Vallatáskor ebbe fektették a mezítelenre vetkezteti rabot. Ritka volt. mint a fehér holló, az olyan pandúr, mini a litterátus Osváíh Pál, az emberségéről okát emlegetett sárréti (bihari) csendbiztos. Mini honvéd \ egigküzdötte az 1848—49-es szabadságharcot, s az utána való időben lett csendbiztos. Gyűlölte a kínzással való vallatást. Azt ajánlotta tiszttársainak, hogy: „Többet ésszel, mint kézzel". Ilyen módon ö miképpen boldogult, erre vonatkozólag két esetet mondok el. pandúrkora emlékeiről 1905-ben írt kónvve alapján. Élesden 1867-ben elfogtak egy embert, aki életét futóbetyarként. vagy börtönben töltötte. A Sárréten is több bűn elkövetésével gyanúsították, ezért arra kérte Osváth az élesdi csendbiztosi, kisértesse át hozzá. Át is kísérték a rabot, aki azonban már nagyon szánalmas állapotban volt. Az élesdi vallatáskor annyi ütleget kapott hogy a magas, izmos ember a gyengeseg miatt állni is alig bírt. Ruhája kérges volt a vértől. Osváth jószóval próbálta vallomásra bírni, de hiába. Meg is mondta az ember, hogv Élesden se vallott, megkínoztak periig. Os'-átb tehát felügyelet alá helyezte. * ariott neki egv párna tollat, hogy unalmában fosztogassa meg. azután majd másik párnát is kap. hiszen van toll is. idő is eleg. A betyár undorral fogott a hozzá méltatlan asszonyi munkához. De csak pár óráig bírta a pepecselést es a pandúrok élcelődését. Kijelentette, hogy ha tojlfosztásra nem erőltetik és más vidéki dolgokért nem faggatják, a járásbeli károktól kész vallomást tenni. Osváth elfogadta °zt a fettételt, s a rab vallott. Egy fiatal rabnak olyan könyvet adott a kezébe. amelynek egyik lapján magyar szöveg volt, a másikon got betűs német. ..Olvasd hát ezt. de ha 6lakatisz. rögtön valld be hibádat, mert akkor biztosan tudni fogom bűnösségedet es t? bánod meg. ha tovább is tagadsz." Olvasta a legény a magyar szöveget, de amikor a más'k oldalra ért nagyon meglepődött. Azt gondolta, hogy az ördöngös kön' vben átváltoztak a betűk, hiába is tagadna hát tovább. No. de Osváth Pál nem is szerzett vagyont a vallatásaival. Bizonv nem egészen úgv volt az. miként az lőfiít-as Vasárnapi Ű.iság egyik cikkírója látta: ..Pandúrjain* igazi válogatott testőrsége az igazságnak es a közrendnek". A következő évben. 1869-ben. A Hon című lap már a Rárinyféle vallntárok ellen szól: „Hogv mennyire érvényese: es hitelesek az ily módon kicsikart vallomások, nem fejtegetjük: annyi azonban bizonyos. hogy il" barbarizmus legkevésbé sem felel meg a XIX. század fölvilágosodott humánus szellemének". Simonyi doktor mintha ingerült lett volna, s észrevettem. hogy homlokán, a ha a tövénél kis verejtékcseppek képződnek. Próbáltam nyelvemet leszorítani, de valami titokzatos erő, tiltakozásként nem engedte, hogy akaratom érvényesüljön. A szám körül, az odatartott tálban, az ölembe helyezett viaszosvászon kötényen. s a földön is mindezcsupa vér volt. A rövid és vértelen műtét — mint utóbb pontosan rnegál lapítottam — kereken negyvenöt percig tartott, s annyi vért vesztettem. hogy csak ket oldalról támogatva tudtam eljutni az ágyamhoz. Délután Simonyi doktor meglátogatott. Nagyon barátságos volt, s elmagyarázta. hogy az operáció előtt kötött megállapodásunk azért nem vált be. mert én rakoncátlanul viselkedtem, a nyelvemet nem szorítottam le — ezért tartott tovább a műtét, s ezért volt az a néhány csepp vér. — De most már kutyabaj! — s apásan megpaskol ta arcomat. Aztán feltűnő érdeklődéssel faggatni kezdett életkörülményeimről. Én gvenge voltam, beszélni is alig tudtam. így hát ő csevegett. magáról. Igv tudtam meg, hogy Bajára való. Mintha éles kés hasított tolna belém. A gyanú kése. amelyet élesebbnek és fájdítóbbnak éreztem, mint az ő operálokését. Fürkészni kezdtem arcvonásait, s mintha hasonlóságot fedeztem volna fel arca és Schulz doktor arca között. Vagy csak lázas vagyok és képzelődöm? Hát mért ne lehetne ő is bajai? Ahogy Schulz doktor és Magda is az? Búcsúzott, s én úgy érzetem, hogy ezzel a gyanúval egy pillanatig sem maradhatok magamban, egyedül. Kiesit felemelkedtem a párnáról, megragadtam a kezet, és dadogva ezt mondtam: — Ne haragud jék... ha már ennyit beszélt doktor úr magáról, megkérdezném: nem Schulznak hívták azelőtt? — De igen. Talán ismerős Baján? Schulz tanársegéd, akt magat ide ajánlotta, a bátyám. 0. az ördög tudja, miért, ragaszkodik a csaladi névhez. Megsemmisültem. Egész éjszaka hánykolódtam. Mért hazudott Magda? Éreztem, ahogy a sós vér meggyülik a szamban. A seb felszakadt; hajnaltájt tudták nagy nehezen, tamponozassal elállítani a vérzést. Hat napig voltam bent a kórházban. Ezalatt Magda egyszer sem látogatott meg. Nagyon rossz .je'nek vettem. Csak nincs valami baja? A lakásán nem találtam, mert hazautazott a szüleihez Bajára. Kimentem a klinikára, és megtudtam, hogv Schulz tanársegéd szabadságra ment: hazautazott Bajára. Aztán még sokfelé elmentem, és megtudtam, hogy Magda azért esküdött meg nekem a Ferenciek templomának kapujában, mert sose volt római katolikus. Megtudtam azt is. hogy Magda és Schulz az én torokgyulladásom lázában ismerkedett meg. azelőtt sose láttak egymást, és soha nem laktak egy utcában. s végül megtudtam hogy Simonyi doktor akkor vett Jc először életéber mandulát egy emberi torokból, amikor az en szamba dugta gumikesztyűs pracliját. Ezért került nekem csak húsz fillértje az egész ügy. s ezért játszott olyan készséggel Schulz doktor az öccse kezére. Persze valakin csak kell kezdeni az operálást... Noha az én mandulámat nem is kellett volna kiienni... Vasárnap, 1367. augusztus 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 1