Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

6- Szabó László: t'SAJPLÁR VILMOS Miért m Ha velem lesztek eggyel kevesebben, elmondhatjátok: furcsa fajta volt... Az életébe jó kevéske cseppent — nektár helyett nyakalt csak lőre bort, aztan elhagyta, mert már arra sem telt; s míg máshoz ömlött hírnév, pénz, Hat menjetek majd akkor és nyomomban kaszáljatok a belső tájakon emlékek lang.ia hol magasra lobban, s terem köröttünk millió rokon. Verstől, zenélöl ívelő rakéták — láthattak bércet, várost, messzi [tengert — magas polcok tövén csücsült alant Lelkét kiadta mindenért — s a bére egy-egy rúgás volt húsosabb felére ... Az elmúlástól mégis rettegett s hirdette: lenni a legszebb dolog! Bezzeg, sehogy nem értitek, miért szerettem ezt az életet../ [kaland röpítsenek nem-ismert távlatig. legyen tiétek minden, mit a Szép ád annak, ki érti révült titkait — érő lánv keblét duzzasztó varázslat hintse hitét a biztos folytatásnak, magatok lássátok meg kicsitek szemében, ringatózva mosolyán — s akkor talán megértitek, miért szerettem ezt az életet! GOMBO PAL A

mikor a Kiutalási Hivatal elköltözött, a 111. sz, Építővállalat kapott megbízatást, hogy a helységeket alakítsa át a Beutal ási Hivatal szükségleteinek megfelelően. A 11 l-es a megbízást félesztendős határidőre vállalta, de négy év múlva még a felvonulás sem történt meg. Eközben az épületbe beköltöztek a medvék. Egy szép napon a kapu felett maradt táblától és a régi telefonkönyvtől megtévesztve — új nem jutott neki — Temérdek Lajos rövidlátó, kékszemű segédkönyvelő megjelent a Hivatalban, kezében egy kérvénnyel. A vesztibülben egy medve fogadta, majd cammogni kezdett előtte az első emeletre. A segédkönyvelő követte, magában mindössze annyit gondolva: „Ilyen udvaris portást se láttam még." A szobában, ahová a portás bevezette, egy másik medve ült — Kérem, bocsánat hogy bokros elfoglaltságában zavarom — mondotta Temérdek Lajos, — de volna itt egy kiutalási kérvényem. — Brumm! — mondotta medve. — Ó, azt nem tesz semmit, — így Temérdek — csak nyugodtan, megvárom. A medve elé helyezte a kérvényt és várt. A medve a stemplivel játszadozott, majd hirtelen gondolt egy nagyot, beverte a festékpárnába, ráütött a kérvényre es mint aki jól végezte dolgát, vidáman táncolni kezdett — Én ls örülök — jegyezte meg az ügyfél. Majd hozzáfűzte: — Tudom, innen a Főügyoszályra kell mennem. Medvék ci hivatalban Tfs év elétt mái helyre vándoroltak Famír És ment. Ott két medve hevert; egyik a kanapén, másik az íróasztalon. — Déli szieszta, déli szieszta? — kedélyeskedett Temérdek. — Nem tesz semmit, de ha szabadna idegépelni a jóváhagyási záradékot A medvék nem mozdultak. — Drága kisasszony! — fordult az ügyfél a kanapén heverőhöz, — megkérnem, talán mégis ... A medve felkelt, találomra az írógéphez ballagott és nagyot ütött mancsával a billentyűzetre. — Ö, — derült fel Temérdek arca, — átképzősnek tetszik lenni?! Nem baj, majd én magam. Udvariasan félretessékelte a medvét rávezette az ügydarabra a jóváhagyási záradékot és az íróasztalhoz ment A heverő medve ráviesorított. — Annyira azért nem sürgős. Tessék csak maradni. — mondotta a buzgó ügyfél és maga \'ette elő a stemplit. — Ne tesék fáradni, majd én magam. Ráütötte a pecsétet és jelentős mozdulattal elővette golyóstollát Az érdekelte a medvét A földre huppant és szagolgatni kezdte a tollat. — Ide, ide! — mutogatott Lajos. A medve megértette és a tollat a mutatott helyen a papírra nyomta. — Nagyon szépen köszönöm! — derült fel az ügyfél és udvariasan elköszönt. A két medve összeölelkezve bámult utána. Temérdek Lajos, mikor kilépett az epületből, felsóhajtott: — Hogy megjavult az ügyintézés. A medvéknek is tetszett a dolog. Attól kezdve gyakran kiálltak a kapuba és csahegység két faltának la kól. A falvakba aaöta lógatták be az ügyfeleket, hogy boldogan medvék költöztek. Az u teákon sétálnak, lesze- pecsételjenek. ötk a gyümölcsfák term ését és egész télen a azo- A Hivatalnak azt a korszakát még ma bakban alszanak. ., ,. , ... (Hir a világsajtóban.) is aldja a halas utokor. STRANDON — Jó napot kívánok, mű- — Miről akar velem bevész ur — köszönt Ferenc, szélgetni? — kérdezte a az öreg hajós. Nagy Színész. — Tiszteletem — mondta _ A színházról — valaa Nagy Színész. _ szólta a fiú. — Meg a szine— Ma megint jó időnk székről. van- — Erről en nem szeretek A Nagy Színész nem vál a- sokat beszélni — modta a szolt. Állt az ajtóban, és Nagy Színész. vart- — Ismerek olyan színé— Isten áldása ez a nap- szeket. akik sokat beszélnek fény — mondta Ferenc, az róla — mondta. öreg hajós. — Azok nem igazi színéA Nagy Színésznek szőke szek. haja volt., de már néhány A fiú hallgatott, tincse fehéredni kezdett. Jóval túl volt a negyvenen. ~ Nem nag.y színészek ~ Börét barnára. sütötte a nap. és az izmai mindenhol meglágyultak a testén. A Nagy Színész hátradőlt Kezében egy táskát es egv a nvugágyban. becsukta a mondta aztán. — Az epízódosok és az örök tömeg. piros kötésű spanyol detektív regényt tartott. — Akkor kérem a nyugágvamat.! — mondta. Miki. Miki! — kiáltott fiúszemét, és a fogai közt tartotta a szemüveg szárat. — Hogyan lesz valakiből nagy színész? — kérdezte a le a hajótestbe Ferenc, az öreg hajós. A fiú hozta a nyugágyat. Nem tudom — mondta a Nagy Színész. — Talán úgy, hogy sohasem akar nagy színész lenni, csak a — Jó napot — köszönt a szerepeit akarja jól eljatNagy Színésznek. — Jó napot — mondta a Nagy Színész. Elindultak a fürdőmedenszani. — Melyik a kedvenc szerepe? — kérdezte a fiú. — A soronkövetkező — ce túlsó végéhez. Elől a válaszolta a Nagy Színész. Nagy Színész ment, mögötte a fiú a nyugággyal. — Hová állítsam fel? — kérdezte a fiú. — Oda. Ott jó lesz. — válaszolta a Nagy Színész. — Nem lehetne egv kicsit balra? Ott talán ülnek. Én csak egyfajta szerepet vállalok el. — A nagy szerepeket. — mondta a fiú. A Nagy Színész lerakta a szőnyegre a spanyol detektivregenyt, felvette a szemüteget, es újra hátradőlt a nyugagyban. — Én is színész akartam lenni — mondta a fiú. — Hány éves? — kérdez— Oda akarom — mondta a Nagy Színész. És szembe a Nappal. Nem volt barátságtalan. _T _ . . Megvárta, míg a fiú a kezé- a Nagy Szlnesz vei kipróbálja a nyugágyat. aztán beleült. A fiú várt. A ta a fiú. Nagy Színész felnyitotta a spanyol detektív regényt a huszadik oldalon. A fiú ottmaradt, és várt. — Huszonhárom mond— Mire vár? — kérdezte a Nagy Színész. — És már nem akar színész lenni?. — Űgysem lehetek nagy színész — mondta a fiú. — Rengeteg színészt ismerek. Kis színeszek. Annyi van — Borravalóra — mond- belőlük, mint a betűkből. ta a fiu- A Nagy Színész nevetett. A Nagy Színész a tás- Keresztülrakta az egyik lakájába túrt és egy 10 forin- bat a másikon, tost vett ki belőle. Odanyúj- _ Az nem baj _ movAta totta a fiúnak. __ Miné] több a kis szinész — Nem — mondta a fiú annál több lehet a nagy ünnepélvesen. — A Nagy szinész. Színésztől nem fogadok el _ - , színészeknek borravalót pénzben. „ . „ 3 K1S s-inas-ekneK f ez eleg baj — mondta a fiu. A Nagy Színész felnevetett. összecsapta a spanyoldetektivregényt. leemelte a csontkeretes, fekete szem- — Mégis, hogv lehet valeüveget a szeméről, és nézte ki kiugróan nagy, a színpaA Nagy Szinész nem válaszolt. nan vissza az udvarra. Mindig többtöbb időt töltöttünk együtt. Egyszer megszólított anyám. — Engedd már el azt a madarat. Látni sem szeretem, hogy kínozod szegényt. Levettem róla a spárgát.. Vidáman ugrált, csapdosott. Örülhetett. Felfeldobta magát a levegőbe, aztan visszajött.. Üjra. meg újra. — Nem akar itthagyni — kiáltottam boldogan. — Nem megy el a toronyba. Masnap kimentünk a vásártérre. Sarksnyokkal szaladtunk az utcán. Vittem a csókát is. — Mégiscsak elereszted? — kíváncsiskodott Kacsa. — El. El én. Előbb a sárkányokra került sor. Az enyém meg-megrázkodott a levegőben és nem emelkedett magasra. Hiaba szaladtam, hiába eresztettem meg a zsinórt, nem akaródzott neki. Lehúztam a gyepre. Vékony spárgával hozzákötöztem a csókához. Megsimogattam még. talán többször nem is látom. S elengedtem őket. — Nézzétek, elengedte a csókát! Kínlódva repültek. Szabadulni akart a madárkám. Sehogyan sem tudott. Rangatta a lomha papírsárkányt. S végül magasabbra emelkedtek a többinél. — Add nekem a csókát —- kiabálták a többiek. Hirtelen megbillent a sárkány. Elszakadt a vékony spárga, s a kis feirete madar elrepült. Szomorúan néztem utána A templom felé szállt. — Gyerünk haza — szóltam kacsának. — Ilyen korán? En még nem akarok menni, — Gyerünk — mondtam ismét. — Holnap kijössz? — kérdezte a kapuban. — Nem. — Azután? — Lehet. Anyám gombócot készített vacsorara. Még meleg volt. Alig kóstoltam, már félre is toltam. — Beteg vagy? — Nem. Nem vagyok én beteg. — Akkor egyel. Nem íz'ett sehogyan sem. Kedvem a vásártéren maradt. Odahúzódtam a kanapé sarkára, a játékok hiába vártak rám. — Lesz rnég neked ettől különb madarad — simított meg anyám. — Nem kell. Soha többet nem kell. Reggel korán besütött hozzánk a nap. Az udvarra szaladtam. Akkor már az ól tetején ült a csókám. Szanalmasan. megtépázva búslakodott. elűzték, kivetették a többiek. Én örültem. — Édesanyám, visszajött a madaram. — Vissza? — lépett ki a parányi konyhából. — A tetőre ült. — Szegénykém — mondta még. Kedveskedtem ismét a csókának Vízért szaladtam a kútra, elesegért a konyhába. De ő nem akart észrevenni. Ült nagykomolyan, meg a don? — kérdezte a fiú. — Nem tudom — mondta a Nagy Szinész. — Én nem akarok kis színész lenni — mondta a fiú — Tanulni kell. és jól kell eljátszani a szerepeket — mondta a Nagy Szinész. — Mindig jobban. fejét se igen mozdította. Később be- — És spanyol detektívrepült az o'ba. Kedvetlenül gub- regényt kell olvasni, piros basztott tovább. kötésben — mondta dühösen Visszalőtt a csókám! — kiáltót- a fiú. — Mellékesen bejutni a fiút. A fiú zavarban volt. — Tessék, üljön le! — mondta a Nagy Színész. A fiú helyet foglalt a vörös kókuszrost szőnyegen. (am Kacsannk. — Nem is igaz, — Megnézed? Sokáig bámultuk. Maid játszani kezdtünk. Vaskankat toltunk magunk előtt és szaladtunk a betonon. — És ha nem az? — Dehogynem. Hiszen idetalált Az én kis fekete madárkám sona sem ugrált később. Gubbasztott a sarokban, lépett néhányat, még a szemét is behunyta. Pedig a vásártérré se jartam. — .Miért, szomorú ez a madár? — rántottam meg anyám ruhaját. — Szomorú? — Az hal. Nem eszik, nem iszik, nem is ugrál. — Ta'an mert nincs, aki szeresse — Hiszen en szeretem. — Attól még szomorkodhat szegény. — Nem akarom, hogy szomorkodjon! Inkább visszaviszem a toronyba. — Hagyjad, kisfiam. A madarak is lehetnek szomorúak. Meg is halhatnak belé. Harmadnapra elrepült a lelke. Szánalmasan, csúnyán feküdt, az ólban. amikor rátaláltam. Kis gödröt ástam a Mikóék kerítésénél, abba temettem. Még Kacsának se szóltam rola. — Elemésztette magát — mondta este anyám. Soha többé nem volt madaram. az iskolába. Egyszerű. A Nagy Szinész mosolygott. — Lehet színházban ls elkezdem nemcsak az iskolán — mondta. — Túl sokan próbálunk ma színészek lenni — mondta a fiú. — Ez a baj. — Talan. mert szeretnek játszani, és azt hiszik, csak ennyi a színház — mondta a Nagy Színész nevetve. — Nemcsak — mondta a fiú. — Tudja, azelőtt elég volt, ha valaki nemesnek, vagy egyszerűen nagyon gazdagnak született, és már azt hihette, hogy különb a többinél. Valami most is kell. Ilyesmi lehet az oka. A Nagy Színész leemelte az arcáról a szemüveget, és újra a fogai közé vette a szárát. — Reflektor — mondta a fiú. — Fény és szín. Ezért beszél mindenki a verseiről, a novelláiról, vagy egyszerűen szakállat növeszt. Mi mindnyájan azt szeretnénk bizonyítani, hogy több jogunk van az élethez, mint másnak... És ezekből les2 egy csomó idegbajos is ... De én nem akarok kis szinész lenni — tette hozzá. A Nagy Színész hallgatott. — Dolgozzon — mondta aztán. — Így esetleg valaki szerepet biz magara, amit eljátszhat. Próbálja meg mindig tökéletesebben eljátszani. De ne szóljon senkinek erről. — Ebben a városban a színház megbolondította a fiatalokat — mondta a fiú. — No. nem hiszem, hogv jobban, mint máshol _ válaszolta a Nagy Szinész. — Itt jobban — mondta a fiú. — Jó az. ha a színház érdekli őket — mondta a Nagy Szinész. — De itt nem néző. hanem mindenki sziné*sz akar lenni — mondta a fiú. A Nagy Színész a fülét piszkálta a szemüteggel, — A színház közeiebe férkőzni itt nem azt jelenti — mondta a fiú —. hogy megnézzünk egy előadást, hanem. hogy felkapjunk egy lándzsát, és kirohanjunk huszadmagunkkal a színpadra. — Itt sincs másként, mint a többi városban — mondta a Nagy Színész. — Én nem akarok kis színész lenni — mondta a fiú. — Csak tudnám, hogy lehet valaki nagy szinész! A Nagy Színész felemelte a szőnyegről a spanyol detektívregényt. — Akkor inkább abbahagyom az egészet. Bár tavaly is megfogadtam — mondta a fiú. — Azért egyszer megaallgathatna! — Jó — mondta a Nagy Színész. Majd egyszer. Feltette a szemüvegét, és Kinyitotta a könyvet a huszadik oldalon. — Este találkozunk — mondta a fiú. — Én viszem az egyik kandelábert. De megfogadtam, hogy jövőre oda .se szagolok a térre. — Igen? — mondta a Nagy Színész. — A múltkor még az a vacak kandeláber is elaludt a kezemben — mondta a fiú. — Na. megyek. Majd intsen, ha vissza kell vinnem a nyugágyat! Ott leszek. — Jó — mondta a Nagy Színész. A fiú felállt, és elment. MARKY IMRE Szorongó lelkem szűkösen makog ... Hitvány a hús (vágyak láza rázta): Garázda vérrel áradó barázda. Csíráznak benne mérgező magok, Késő fenyitni tékozló fiút!... Hamus fejjel mit sírjanak ennyi gyászban? Szerencsém útját párszor elhibáztam: A rengetegből nincs most már kiút. Sorsom vonaglik szörnyű zátonyon Kenyércsatákban száz sebet kapott... (A sült galatpb csodáját álmodom!) Vezeklön várjam azt. mi hátra van? Múltért kik adtmk bűnbocsánatot? Mi adhatnánk csak: mások és magam.' Vasáj-nan. 1387. augusztus 6. DÉL-MAGYARORSZÁG 4