Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

Ténagyjá ndor A legszebb arccal Hazatalálok mindenkor, mindenünnen, az utak vezetnek, a házak befogadnak; úgy lepek át magányomon, mint felsikált küszöbön, a legszebb arccal, a legegyszerűbb köszöntéssel. Hozzad eljutni volt csak nehéz, kitapogatni a csengőt ... „ s mosolyogni a holdkóros házmesterre, aztán elbúcsúzni ismét, mintha világkörüli útra mennek az 52-es villamoson. Hozzád visszatérni volt csak nehéz, rejtettem szegénységemet, szégyelltem gazdagságomat. Úsztak az évek, mint a füst tavaszi kertek alatt, jó volt újrakezdeni minden napot, minden szemrebbenést; úsztak az évek, mint a füst gyártornyos külvárosok fölött, örültem, ha kigördült o Nap, mennybéli teherautó. Most már csak a haláltól félek, a földtől, sajnálom föle boldogságomat, madárlátta cukorkát; úgy lépek át a felsíkált küszöbön, mint aki hazatért — a legszebb arccal, a legegyszerűbb köszöntéssel — s a szobában nem talál senkiL Simon yi Imre Sebesültek Tegnap is elmentek mellettem az utcán. Meg egymás mellett is. Es én is elmentem mellettetek. És nem vettétek észre hogy sebesült vagyok. Hogy valahol megsebesültem. Én pedig , — már nem is tudom hogy miért nem — de valahogy nem mertem bekötözni a sebeitekeL Q eri nem szólt sem­mit apja egyhan­gúan omló kifo­gásaira. Nem i9 hallotta. Fekete ruhában, hófehér ingben, hosszú hajjal, zsebében né­hány százassal, halkan fü­työrészve elhagyta a szo­bát. Valahova meni., ki tudja hová. Apja lű'tí't — most csukta be a kaput. Gondolatait nem is tudta megfigyelni, összezavarod va ez 3 mennyezet. Behunyja elment a vállalati tz >< irodába Papírszalvéta. Minden ügye» barnult a padlóra. Ez a gye- szemét, elalszik. Feri ezalatt és jelentkezett. De visszafele sen elrendezve. Szemelytele­rek semmibe veszi, megy, messze jár, mas hallgat, ki tudja mi van elérhetetlenül benne. Mindketten kőműve­sek, Feri nem volt hajlandó az ő vállalatánál dolgozni, azt mondják, jó szakmunkás, nincs vele semmi baj — csak — kirí a többi közül. Q jövet vért köpött, mind nül. célszerűen, nyugodtan, nagyobbakat, alig tudott a Sokáig nézte a tálcát — ezt remülettől hazaérni. nem hitte volna. Az üzlet Elengedtek, pedig tud- hatkor nyit, Ferinek ötre Iák ... — Ne rontsam a sta- kell munkába állni — meg­kiújult a tüdőba- tisztikájukat. A vízcsapba lógott az építkezésről? Ezt ja. Hiába, be kel- köpködött, aztán ez is meg- nem szabad. a szűnt, eiterült a kövezeten, Valakit tartani kell, ta­világban alán azért volt in­gerlékeny, mert lett feküdni Nem csak a haja miatt lüdőbeleg S°ndozó intézetbe, elájult... — Furcsa ájulás ián az öreg Szabóné meg­Kallgat, gúnvosan néz kö- Fen,.4 h«1fnk«nt efysze,r volt, látta, hol van, érezte teszi, kap egy százast. Ügy rül — na jó nia°a mondta )rie3la,nKatta. de nem tudiak a hideg betonlapokat, lá(- számította, hogy két het s füttvent vigyorogva ev eg-vmassal semmiről beszel- ta< hogv iegVek keringőz- múlva visszamehet a válla­nálja 'a dolgot es külön fcetnk Feri csomagokai ho- nek valami láthatatlan goc lathoz és mit. lehet tenni — ben is — viccel. zott.' körül — ugyanakkor elúszott lesz telepőr. A ház meg ... L ,.„H messze> szétrepült belőle Délben egy lány hozott minden —, de gondolatai ebedet, azt mondta. Feriék­csöt, sonkát, Sováhy volt, Mi van ebben a gyerek- Rzája gljnyosan görbült, bar­m övéHanemmvéKá a^ "'„^ í"'^ ^Át "öm voltak! Mintha kiür'üU ^éT'dolgozik,'"''gépik' Me£ 1 rti lm 1 o l'jlz-őcf \J •„aia vanaig. a peiegeK rrunaig volna. mosta az öreg arcát, kezeit. Sokáig hevert így — tiszta inget adott rá, szótla­Feri vitte be, könnyű volt nul, sebesen dolgozott — az­az öreg, szeme nyitva, nez- tán elviharzott — ebédide­te őt, megértetie. hogy most jében szaladt fel. Férj viszi a karjában. Az- Az öreg furcsáivá néze­tén elment Feri. szót se gette a plafonon a krix­szólt, haját elrendezte, most krakszokat — fiatalok, hiá­Felkel a karosszékből, rá- nál. hátha szétlopkodják az ,is+ftiszt3 yolt' jf ruhában, s bté ezek mások Van bennük imul Feri Zh^rW,-' anvaeot. - a everek halkan a ta• hogy Feri szaja szeg- valami szemtelen szívtelen­leteben ott a gúnyos nio- seg. nem is ez — nyugalom, le való lakást. Vadidegen, húzták emiatt, senkivel sem Elalszik, ha a tizenkilences vnit jóba a szobában, szé­evekrol mesei. Behunyja gyellte fiát, de várta a lá­szemet, ha a nagy fordulai tngatási napot. Feri sem­e verői emlekezik. Ásít, na mjt se mondott ma­azt mondja — miért nen. gáról, s amikor el­alakitasz szocialista brigá szánta magát, hogy meg­döf? kérdezze, voltál kint a ház­bámul Feri szobasarkara1, anyagot — a gyerek halkan ez aztán egészen ő. Csupa fütyörészni kezdett, de ész- , , , ., . . .. _ . . . marhaság. Hülye vázák, ta- bekapott, körülnézett, s azt !°ly' dl*z 3 ,,TosolZ_. gÍT.an^ liszönyeg (semmit sem lehet mondta, bocsánat. nem ugrált, állt, merev lett. nak, cselekszenek. De Feri :, .. ., . .„, „,. ,, , . Már nem köpött, feküdt, — Feri nem ilyen. Gúnyos, rajta kivenni, mit ábrázol?) Het hónapig volt bent, s kabultani ijedt<Tn J_ telep6r kineveti öt. sematikus vete­- könyvek, egy magyar aztan elment haza, fel az mond(a vancsura főmérnök, rán, mondta egyszer leg­f koz e: egy fe- Ma8no egy szobaba, fiat nem erte- ol voU e7 a S7Ó mjnt jobb barátjára, Varsara. <5 kis asztalkan es lemezgyuj- sitette. fel tüdővel, a másik ökftr homlokán csattanó vas- >« -sematikus vén szamár. lemény. Pizsamában mász- fél roncsait, eldobták. A kál itthon, na jó, ez elmegy, szoba rendben volt, min­bunkó. Efféle gondolatokkal ját­Feri megjött: — Apa, vér- szőtt, csak játszott, mert bár minek a pénzt erre ki- den a helyén, a falak mas ^^„„Ó szedje be' ra- most már ez sem volt na dobni. A pénzt! Szórja ru- színűek, téglalapok, gúlák, rfógvet — Honnan g.von fontos, hára. ezekre a limlomokra, körök voltak rajta többféle szerezted, Orvos lettél ez- Feri este a vacsoránál szorakozik. sehogy se akar színben. Kiborultán nézett alatt? _ Elmentem doktor mogorv4n mo7Rott, nem be­lemezek változást belesegíteni a házba? Mi- Feri vackaira, a nek nekem az a ház? Mint- szaporodtak, más ha nem volna esze, bolond, nem észlelt. Minek a ház? Talan jó itt A konyhában talált enni­a harmadik emeleti egy- valót, kenyeret, szalonnát, szobában? A szalonna kilós darab Hajóshoz, üzeni, hogy fe- szélt, a szobára súlyos né­küdjön, nem lesz semmi maság hasalt. Kivitte a tál­baj, előfordul ilyen esetek- cét, leült saját kis foteljébe, ben. Ne féljen. — Készen van a ház. Nem válaszolt, a gyerek- Körmeit nézte. megnézte , . . nek. fél, persze hogy fél, mind a tizet, körömráspolvt Bámul a Feri vackaira, de lehetett, a bór lekapar- mert az élet összeomlott. Min- szedett elő. igyekezett rend­végén kétujjnyi sza- den. Lehet, hogy már a funda- ben tartani kezeit, ez per­semmi más mentumból feszegetik a tol- sze nem ment könnyen. Egy vájok a téglát. Nincs ott kőműves kezei! Glicerinnel már nem látja, a fal kitágul, va, eltűnik, magát látja mocs- lonna. Sehol kosán Pesten. soványan, ehető. Feri nemigen ette a adogatja a téglát, szakadat- szalonnát. Futólag állapitól- már semmi. Kint kellett vol- kente be. majd lelógatta lanul a Teréz körúton. ta meg — most hogy lesz? na iaknía egy bódéban, de fotel karfájáról. Az öreg Nehézkesen cammog ágj á- Megy tovább a munka, de ezt szégyellte volna fia előtt, csodálkozva nézte. hoz, ez nem rekamié, e, a már nagyon nehéz lesz. A Eerj hozta a régi ágy. nem lehet eldopni, megmaradt féltüdőn is van- ételhordóban ­meg-megjavítja, kár lenne nak elmeszesített kavernák. ja lement vacsorát — — Nem értem mint mond­azt mond- tál. ' a vendéglőbe, — A maga háza, Apám. eldobni, az ember becsüljön Nincs még itt a nyugdíj- húsleves, karaj rizzsel, cék- Megépítettük mi húszan meg mindent, amije van. korhatár. — ..Nehéz munkát ]a, egy darab túrósrétes. jfjk. Kaptunk elhordásra le­Elmegy, ki a házhoz az nem lehet végezni, ha élni Egyen Apám, nekem még el bontásra ingven egv ven ha­Üjtelepre, mászkál a fél- akar. kímélje magát és jól keij mennem. Kint molo- zat. Tudom.' mit akart méter magas falak között, táplálkozzon" — mondta az zott az előszobában, a ru- Apám. hogv legven mint le­méricskél. rakosgat, számit- orvos. Hát ez nem megy. hásszekrény ajtaját hallotta g,-en. a tervrajz szerint eat. aztán nehéz szívvel in- Mit is lehetne tenni? Nyulat csikorogni. Aztán újra jött mindent megcsináltunk Itt dul — talán már befejez- fogok kint tenyészteni, ha fej a lépcsőkön a suhanó van a kertajtó kulcsa ték. tiszta a levegő. felépül a ház. De a ház nesz _ most csukta be a fejeztük be a kerítést Hanyatfekszik az ágyon, rnór nem épül fel, nincs ház kapuját. Táncol, lanyo­bamulja a mennyezetet.' Ezt miből Hat évig hordta ap is kifestette, minden évben tanként össze az anyagot. Van. kétszer kifesti Feri a szobát, különmunkákat vésze"', spó- Megevett ma Felkelt. lemezt tett fel, kat fogdos, züllik. Ilyen fia halkan búgott egv francia rekedt sanzon, fanyarul, in­mindent, el- gerkedően, csúfondárosan. most minden oldala másszi- rolt- nehezen ment a dolog, aludt, reggelig aludt, Feri Feri nézte apját, és dühös nü és pont a feje felelt Most már semmit se tud már régen munkába ment. volt. VT.ASICS KAROLT krikszkrakszok egy halom­ban. aztán tiszta fehér a fjREG FŰZFA mennyezet. Ilyen Feri, mint hozzátenni, a téglát se tud­ja megvenni. A jobbik ruhában volt. cán kakaó, két zsemle Ott állt ágya előtt a ho- — Most már kint fog lak­kedli — a régi alpakka "ál- ni Apám. holnap elvisszük viselhetetlenről. Ma is ott vannak kezemen a sebhelyek, fehéren és mélyedten — akkor vörö­sek voltak és duzzadtak. Később, persze, már ez sem volt elég: mivel megfigyeltem, hogy szá­jam motyogja a kétely szavait, a nyelvemet büntettem, a bűnös nyelvem vérével váltva meg hitemet a megingástól. Mikor aztán, hónapok múltán. szinte már csak csont volt rajtam és bőr, tapinthatóvá vált bordáim között a gyöngy. Jobbra hajoltam es balról bemarkoltam a bordáim közé és érez­tem: kerek és nagv, máris nagy, nagyobb, mint amit valaha is lájtam. Akkoriban mar nem bír­tam enni. sósvizet és cukrosvizet ittam felvált­va — tudtam, hogy ig.v még kihúzhatok akár két hetet is, persze, csak akkor, ha ágyban fek­szem es nem is mozdultam ki az ágyból, csupán ket-három lépésnyire, amikor muszáj volt. Tu­lajdonképpen azt gondolhatnátok, hogv akkor már boldog voltam, mentes a kételyektől. De nem. Akkoriban meg az a gondolat riasztott, hogy idö előtt meghalok, aztán véletlenül rá­talál valaki a tetememre, valaki, aki nem tud semmiről, ostobán eltemetnek és velem együtt a gyöngyöt. A föld alá kerül, elvesz, vagy mire keresik, elhomályosul.. . tudom, nincs ebben sok logika, de akkor a lét és a tudat egyetlen formaja számomra a lázálom volt. Egy éjjel annyira elhatalmasodott rajtam a lidércnyomás, hogy felkeltem, valahogyan fel­öltöztem és elindultam a megbízóim hivatalá­hoz. Tántorogtam, minduntalan megkapaszkoú­va. nekidőlve a falaknak — szokatlanná vált akkorra már nekem a járás, még ha nem is lettem volna annyira gyönge és lázas, akkor is újra kellett volna tanulnom menni és eljutni. Dehát mennem kellett. Az utcán négykézlábra ereszkedtem — furcsa látvány lehettem a haj­nali derengésben: nem találkoztam ugyan sen­kivel. de én láttam magamat a kívülálló sze­mével: olyan voltam, mint egy részeg csontváz. De reggelre odaerkeztem a hivatalhoz és bekúsz­tam a kapu alá. A portás talált rám. Amikor éreztem arcomon a hideg vizet, magamhoz tértem, és mondtam, hogy a fogadóteremben várnak rám. Csak any­nvit válaszolt, hogy egye fene, felvisz liften. Ezt jól hallottam, de aztán újra elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, egyszerre boldog­ság öntött el, de olyan, olyan nagy boldogság, amilyent sohasem éreztem és nem is fogok érez­ni soha többe. Magam körül láttam a Megbí­zókat — nem tünt fel mindjárt, hogv nincs ott mellükön a Nagy Érdemrend —. magamban pe­dig szinte láttam a Gyöngyöt. Beszélni már nem tudtam, csak mutattam a szívem alá ,hogy vág­ják fel a húsomat és emeljék ki. Tanácstalanul néztek egymásra, nemis. in­kább bosszúsan. De ezt is csak utólag tudom, akkor nem jutottam el a ráeszmélésig, az or­vost vártam, aki nem jött. Lehunytam a sze­memet — percekig, vagy órákig tartott ez így, nem tudtam, de inkább csak másodpercek tel­hettek el, amíg egyikük megszólalt: — Ezt. úgy latszik, elfelejtettük értesíteni. Még mindig nem ertettem jól, miről van szó, de felnyitottam a szememet, és akkor egyikük, talán sz, aki az imént is szólott, lassan, szóta­golva, nyilván azért, hogy megértsem, a követ­kezőket mondotta: — Kedves barátom! Nyilván valami admi­nisztrációs tévedés folytán magát elmulasztot­ták értesíteni arról, hogy a helyzet megválto­zott. Igazán nagyon sajnálom. Mindnyájan na­gyon sajnáljuk. Érti, amit mondok? Vegtelen hidegséget és nemtörődömséget érez­tem és csak bólintottam, hogy értem, ö folv- gyönyörködöm benne, pedig tudom: nincs sem alkalmazkodhat a mindenkori divathoz, amely, mint tudjuk, napjainkban olyannyira változó. Amellett — fűzte hozzá, most mar alig titkolt elégtétellel — amellett, ha mondjuk egy darab elvész valamely gyöngysorból, könnyen cserél­hető. Beláthatja, hogy ilyen módon semmi szük­ség nincs többé a valódi gyöngyre. Nem akartam elhinni, hogy ezek a szavak va­lódiak, azt gondoltam, biztosan csak lázálom és buzgón mutogattam a szivem felé, hogy mes­senek már, jónagy a gyöngy — legalábbis azt hittem, hogy buzgón mutogatok és mindezt ki­fejezem. de a valóságban aligha tehettem töb­bet, mint néhány tétova ujjmozdulatot. A sze­memben azonban olyan nyilvánvaló kétségbe­esés ülhetett, hogy a Megbízó őszintén sóhajtott. — de az is lehet, hogy csak azért, mert kino­volt már számára a feladat — és bár szilárdan, de. hangjában lágy árnyalattal folytatta: — Nem. drágám, nem vágunk. Értse meg, nincs ennek semmi ertéke. Hanem, tudja mit, látjuk, hogy rossz bőrben van, majd hazaszál­líttatjuk taxin. És csengetett az altisztnek és hazakísértetett taxin. • Mikor egyedül maradtam, sírtam. Azután elő­vettem a konyhakést és sajátmagam, a kétség beesés adott erőt. hozzá, belemetszettem a hú­somba es kihámoztam az izomburokból a gyön­gyöt. Nagy volt és fényes, olyan, mint legszebb ál­maimban. Eltettem a fiókba, időnként előveszem és tatta. most már élénkebben és mintha szavaiba a sajnálat mellé némi elégedettség is vegyülne. — Tudniillik ... tudniillik időközben, izé, az ön műtéte és a termelési folyamat közben, fel­mi értéke, mert a piacnak, modern korunkban, igenis csak műanyag kell. Ja, igaz. nem akarok méltánytalan lenni: másnap jelentkezett nálam egy orvos, a Meg­találták a műanyaggyöngyöt, ön is megértheti, bízók küldöttek. Csodálkozott, hogy a gyöngy hogy ez kolosszális felfedezés. Rendkívül prak­tikus. mert minden darab lehet egyforma, vagy különböző, tetszes szerint, es szirtben, formában már nincs bennem, de azután nekilátott, es I meggyógyított. Minden ezzel kapcsolatos költ­séget a Megbízók, nagylelkűen, fedeztek. a maga bútorait, magát ts. Méhész lesz. Ezt tudja csi­nálni. azelőtt is csinálta Kunágotán, maga mesélte, nem is egyszer. Az öreg elfordította sze­mét. merev lett. megsem­misült. Ö nem tudta meg­csinálni, neki egy barat.ia se vállalkozott segíteni, egy se. ezek meg húszan . Biztosan ezért Ilyen sovány, ezért, él szalonnán. neki meg vacsorát hozott, de mi­lyet ... Teste megfeszült — hiába, nem bírt magával, összeomlott. Zokogását Feri megdöb­benve hallgatta, szája ki­ivílt. mintha mondani akart •olna valamit. de aztán •rszkető kézzel leállította a áészüléket. — Legyőztél — mondta később a sokáig tartó csend vegén az öreg. Nehéz lesz így nekem. — Nem győzelemre ment ez. Apám ... — Beszélj csak. most már udom ki vagy A haiadat >8 látom már. Nem a ház miatt. Feri szá.ia gúnvosan gör­bült. halkan fütyült. egindította készü­lékét, és a re­kedt, külvárosi zsargonban ének­lő francia nő szem­telen hangon énekelt. Az öreg először figvelt oda bel­ső ellenkezés nélkül — úgy •alálta. hogv könnyed bá­torság lüktet benne, olyasfé­e, mint Feri válaszában. — Es azlán — mi van vele? Vaaamap, 1967. július 16. OEL-MAGYAROR5ZA6 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom