Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

Ténagyjá ndor A legszebb arccal Hazatalálok mindenkor, mindenünnen, az utak vezetnek, a házak befogadnak; úgy lepek át magányomon, mint felsikált küszöbön, a legszebb arccal, a legegyszerűbb köszöntéssel. Hozzad eljutni volt csak nehéz, kitapogatni a csengőt ... „ s mosolyogni a holdkóros házmesterre, aztán elbúcsúzni ismét, mintha világkörüli útra mennek az 52-es villamoson. Hozzád visszatérni volt csak nehéz, rejtettem szegénységemet, szégyelltem gazdagságomat. Úsztak az évek, mint a füst tavaszi kertek alatt, jó volt újrakezdeni minden napot, minden szemrebbenést; úsztak az évek, mint a füst gyártornyos külvárosok fölött, örültem, ha kigördült o Nap, mennybéli teherautó. Most már csak a haláltól félek, a földtől, sajnálom föle boldogságomat, madárlátta cukorkát; úgy lépek át a felsíkált küszöbön, mint aki hazatért — a legszebb arccal, a legegyszerűbb köszöntéssel — s a szobában nem talál senkiL Simon yi Imre Sebesültek Tegnap is elmentek mellettem az utcán. Meg egymás mellett is. Es én is elmentem mellettetek. És nem vettétek észre hogy sebesült vagyok. Hogy valahol megsebesültem. Én pedig , — már nem is tudom hogy miért nem — de valahogy nem mertem bekötözni a sebeitekeL Q

eri nem szólt semmit apja egyhangúan omló kifogásaira. Nem i9 hallotta. Fekete ruhában, hófehér ingben, hosszú hajjal, zsebében néhány százassal, halkan fütyörészve elhagyta a szobát. Valahova meni., ki tudja hová. Apja lű'tí't — most csukta be a kaput. Gondolatait nem is tudta megfigyelni, összezavarod va ez 3 mennyezet. Behunyja elment a vállalati tz >< irodába Papírszalvéta. Minden ügye» barnult a padlóra. Ez a gye- szemét, elalszik. Feri ezalatt és jelentkezett. De visszafele sen elrendezve. Szemelytelerek semmibe veszi, megy, messze jár, mas hallgat, ki tudja mi van elérhetetlenül benne. Mindketten kőművesek, Feri nem volt hajlandó az ő vállalatánál dolgozni, azt mondják, jó szakmunkás, nincs vele semmi baj — csak — kirí a többi közül. Q jövet vért köpött, mind nül. célszerűen, nyugodtan, nagyobbakat, alig tudott a Sokáig nézte a tálcát — ezt remülettől hazaérni. nem hitte volna. Az üzlet Elengedtek, pedig tud- hatkor nyit, Ferinek ötre Iák ... — Ne rontsam a sta- kell munkába állni — megkiújult a tüdőba- tisztikájukat. A vízcsapba lógott az építkezésről? Ezt ja. Hiába, be kel- köpködött, aztán ez is meg- nem szabad. a szűnt, eiterült a kövezeten, Valakit tartani kell, tavilágban alán azért volt ingerlékeny, mert lett feküdni Nem csak a haja miatt lüdőbeleg S°ndozó intézetbe, elájult... — Furcsa ájulás ián az öreg Szabóné megKallgat, gúnvosan néz kö- Fen,.4 h«1fnk«nt efysze,r volt, látta, hol van, érezte teszi, kap egy százast. Ügy rül — na jó nia°a mondta )rie3la,nKatta. de nem tudiak a hideg betonlapokat, lá(- számította, hogy két het s füttvent vigyorogva ev eg-vmassal semmiről beszel- ta< hogv iegVek keringőz- múlva visszamehet a vállanálja 'a dolgot es külön fcetnk Feri csomagokai ho- nek valami láthatatlan goc lathoz és mit. lehet tenni — ben is — viccel. zott.' körül — ugyanakkor elúszott lesz telepőr. A ház meg ... L ,.„H messze> szétrepült belőle Délben egy lány hozott minden —, de gondolatai ebedet, azt mondta. Feriékcsöt, sonkát, Sováhy volt, Mi van ebben a gyerek- Rzája gljnyosan görbült, barm övéHanemmvéKá a^ "'„^ í"'^ ^Át "öm voltak! Mintha kiür'üU ^éT'dolgozik,'"''gépik' Me£ 1 rti lm 1 o l'jlz-őcf \J •„aia vanaig. a peiegeK rrunaig volna. mosta az öreg arcát, kezeit. Sokáig hevert így — tiszta inget adott rá, szótlaFeri vitte be, könnyű volt nul, sebesen dolgozott — azaz öreg, szeme nyitva, nez- tán elviharzott — ebédidete őt, megértetie. hogy most jében szaladt fel. Férj viszi a karjában. Az- Az öreg furcsáivá nézetén elment Feri. szót se gette a plafonon a krixszólt, haját elrendezte, most krakszokat — fiatalok, hiáFelkel a karosszékből, rá- nál. hátha szétlopkodják az ,is+ftiszt3 yolt' jf ruhában, s bté ezek mások Van bennük imul Feri Zh^rW,-' anvaeot. - a everek halkan a ta• hogy Feri szaja szeg- valami szemtelen szívtelenleteben ott a gúnyos nio- seg. nem is ez — nyugalom, le való lakást. Vadidegen, húzták emiatt, senkivel sem Elalszik, ha a tizenkilences vnit jóba a szobában, széevekrol mesei. Behunyja gyellte fiát, de várta a lászemet, ha a nagy fordulai tngatási napot. Feri seme verői emlekezik. Ásít, na mjt se mondott maazt mondja — miért nen. gáról, s amikor elalakitasz szocialista brigá szánta magát, hogy megdöf? kérdezze, voltál kint a házbámul Feri szobasarkara1, anyagot — a gyerek halkan ez aztán egészen ő. Csupa fütyörészni kezdett, de ész- , , , ., . . .. _ . . . marhaság. Hülye vázák, ta- bekapott, körülnézett, s azt !°ly' dl*z 3 ,,TosolZ_. gÍT.an^ liszönyeg (semmit sem lehet mondta, bocsánat. nem ugrált, állt, merev lett. nak, cselekszenek. De Feri :, .. ., . .„, „,. ,, , . Már nem köpött, feküdt, — Feri nem ilyen. Gúnyos, rajta kivenni, mit ábrázol?) Het hónapig volt bent, s kabultani ijedt<Tn J_ telep6r kineveti öt. sematikus vete- könyvek, egy magyar aztan elment haza, fel az mond(a vancsura főmérnök, rán, mondta egyszer legf koz e: egy fe- Ma8no egy szobaba, fiat nem erte- ol voU e7 a S7Ó mjnt jobb barátjára, Varsara. <5 kis asztalkan es lemezgyuj- sitette. fel tüdővel, a másik ökftr homlokán csattanó vas- >« -sematikus vén szamár. lemény. Pizsamában mász- fél roncsait, eldobták. A kál itthon, na jó, ez elmegy, szoba rendben volt, minbunkó. Efféle gondolatokkal játFeri megjött: — Apa, vér- szőtt, csak játszott, mert bár minek a pénzt erre ki- den a helyén, a falak mas ^^„„Ó szedje be' ra- most már ez sem volt na dobni. A pénzt! Szórja ru- színűek, téglalapok, gúlák, rfógvet — Honnan g.von fontos, hára. ezekre a limlomokra, körök voltak rajta többféle szerezted, Orvos lettél ez- Feri este a vacsoránál szorakozik. sehogy se akar színben. Kiborultán nézett alatt? _ Elmentem doktor mogorv4n mo7Rott, nem belemezek változást belesegíteni a házba? Mi- Feri vackaira, a nek nekem az a ház? Mint- szaporodtak, más ha nem volna esze, bolond, nem észlelt. Minek a ház? Talan jó itt A konyhában talált ennia harmadik emeleti egy- valót, kenyeret, szalonnát, szobában? A szalonna kilós darab Hajóshoz, üzeni, hogy fe- szélt, a szobára súlyos néküdjön, nem lesz semmi maság hasalt. Kivitte a tálbaj, előfordul ilyen esetek- cét, leült saját kis foteljébe, ben. Ne féljen. — Készen van a ház. Nem válaszolt, a gyerek- Körmeit nézte. megnézte , . . nek. fél, persze hogy fél, mind a tizet, körömráspolvt Bámul a Feri vackaira, de lehetett, a bór lekapar- mert az élet összeomlott. Min- szedett elő. igyekezett rendvégén kétujjnyi sza- den. Lehet, hogy már a funda- ben tartani kezeit, ez persemmi más mentumból feszegetik a tol- sze nem ment könnyen. Egy vájok a téglát. Nincs ott kőműves kezei! Glicerinnel már nem látja, a fal kitágul, va, eltűnik, magát látja mocs- lonna. Sehol kosán Pesten. soványan, ehető. Feri nemigen ette a adogatja a téglát, szakadat- szalonnát. Futólag állapitól- már semmi. Kint kellett vol- kente be. majd lelógatta lanul a Teréz körúton. ta meg — most hogy lesz? na iaknía egy bódéban, de fotel karfájáról. Az öreg Nehézkesen cammog ágj á- Megy tovább a munka, de ezt szégyellte volna fia előtt, csodálkozva nézte. hoz, ez nem rekamié, e, a már nagyon nehéz lesz. A Eerj hozta a régi ágy. nem lehet eldopni, megmaradt féltüdőn is van- ételhordóban meg-megjavítja, kár lenne nak elmeszesített kavernák. ja lement vacsorát — — Nem értem mint mondazt mond- tál. ' a vendéglőbe, — A maga háza, Apám. eldobni, az ember becsüljön Nincs még itt a nyugdíj- húsleves, karaj rizzsel, cék- Megépítettük mi húszan meg mindent, amije van. korhatár. — ..Nehéz munkát ]a, egy darab túrósrétes. jfjk. Kaptunk elhordásra leElmegy, ki a házhoz az nem lehet végezni, ha élni Egyen Apám, nekem még el bontásra ingven egv ven haÜjtelepre, mászkál a fél- akar. kímélje magát és jól keij mennem. Kint molo- zat. Tudom.' mit akart méter magas falak között, táplálkozzon" — mondta az zott az előszobában, a ru- Apám. hogv legven mint leméricskél. rakosgat, számit- orvos. Hát ez nem megy. hásszekrény ajtaját hallotta g,-en. a tervrajz szerint eat. aztán nehéz szívvel in- Mit is lehetne tenni? Nyulat csikorogni. Aztán újra jött mindent megcsináltunk Itt dul — talán már befejez- fogok kint tenyészteni, ha fej a lépcsőkön a suhanó van a kertajtó kulcsa ték. tiszta a levegő. felépül a ház. De a ház nesz _ most csukta be a fejeztük be a kerítést Hanyatfekszik az ágyon, rnór nem épül fel, nincs ház kapuját. Táncol, lanyobamulja a mennyezetet.' Ezt miből Hat évig hordta ap is kifestette, minden évben tanként össze az anyagot. Van. kétszer kifesti Feri a szobát, különmunkákat vésze"', spó- Megevett ma Felkelt. lemezt tett fel, kat fogdos, züllik. Ilyen fia halkan búgott egv francia rekedt sanzon, fanyarul, inmindent, el- gerkedően, csúfondárosan. most minden oldala másszi- rolt- nehezen ment a dolog, aludt, reggelig aludt, Feri Feri nézte apját, és dühös nü és pont a feje felelt Most már semmit se tud már régen munkába ment. volt. VT.ASICS KAROLT krikszkrakszok egy halomban. aztán tiszta fehér a fjREG FŰZFA mennyezet. Ilyen Feri, mint hozzátenni, a téglát se tudja megvenni. A jobbik ruhában volt. cán kakaó, két zsemle Ott állt ágya előtt a ho- — Most már kint fog lakkedli — a régi alpakka "ál- ni Apám. holnap elvisszük viselhetetlenről. Ma is ott vannak kezemen a sebhelyek, fehéren és mélyedten — akkor vörösek voltak és duzzadtak. Később, persze, már ez sem volt elég: mivel megfigyeltem, hogy szájam motyogja a kétely szavait, a nyelvemet büntettem, a bűnös nyelvem vérével váltva meg hitemet a megingástól. Mikor aztán, hónapok múltán. szinte már csak csont volt rajtam és bőr, tapinthatóvá vált bordáim között a gyöngy. Jobbra hajoltam es balról bemarkoltam a bordáim közé és éreztem: kerek és nagv, máris nagy, nagyobb, mint amit valaha is lájtam. Akkoriban mar nem bírtam enni. sósvizet és cukrosvizet ittam felváltva — tudtam, hogy ig.v még kihúzhatok akár két hetet is, persze, csak akkor, ha ágyban fekszem es nem is mozdultam ki az ágyból, csupán ket-három lépésnyire, amikor muszáj volt. Tulajdonképpen azt gondolhatnátok, hogv akkor már boldog voltam, mentes a kételyektől. De nem. Akkoriban meg az a gondolat riasztott, hogy idö előtt meghalok, aztán véletlenül rátalál valaki a tetememre, valaki, aki nem tud semmiről, ostobán eltemetnek és velem együtt a gyöngyöt. A föld alá kerül, elvesz, vagy mire keresik, elhomályosul.. . tudom, nincs ebben sok logika, de akkor a lét és a tudat egyetlen formaja számomra a lázálom volt. Egy éjjel annyira elhatalmasodott rajtam a lidércnyomás, hogy felkeltem, valahogyan felöltöztem és elindultam a megbízóim hivatalához. Tántorogtam, minduntalan megkapaszkoúva. nekidőlve a falaknak — szokatlanná vált akkorra már nekem a járás, még ha nem is lettem volna annyira gyönge és lázas, akkor is újra kellett volna tanulnom menni és eljutni. Dehát mennem kellett. Az utcán négykézlábra ereszkedtem — furcsa látvány lehettem a hajnali derengésben: nem találkoztam ugyan senkivel. de én láttam magamat a kívülálló szemével: olyan voltam, mint egy részeg csontváz. De reggelre odaerkeztem a hivatalhoz és bekúsztam a kapu alá. A portás talált rám. Amikor éreztem arcomon a hideg vizet, magamhoz tértem, és mondtam, hogy a fogadóteremben várnak rám. Csak anynvit válaszolt, hogy egye fene, felvisz liften. Ezt jól hallottam, de aztán újra elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, egyszerre boldogság öntött el, de olyan, olyan nagy boldogság, amilyent sohasem éreztem és nem is fogok érezni soha többe. Magam körül láttam a Megbízókat — nem tünt fel mindjárt, hogv nincs ott mellükön a Nagy Érdemrend —. magamban pedig szinte láttam a Gyöngyöt. Beszélni már nem tudtam, csak mutattam a szívem alá ,hogy vágják fel a húsomat és emeljék ki. Tanácstalanul néztek egymásra, nemis. inkább bosszúsan. De ezt is csak utólag tudom, akkor nem jutottam el a ráeszmélésig, az orvost vártam, aki nem jött. Lehunytam a szememet — percekig, vagy órákig tartott ez így, nem tudtam, de inkább csak másodpercek telhettek el, amíg egyikük megszólalt: — Ezt. úgy latszik, elfelejtettük értesíteni. Még mindig nem ertettem jól, miről van szó, de felnyitottam a szememet, és akkor egyikük, talán sz, aki az imént is szólott, lassan, szótagolva, nyilván azért, hogy megértsem, a következőket mondotta: — Kedves barátom! Nyilván valami adminisztrációs tévedés folytán magát elmulasztották értesíteni arról, hogy a helyzet megváltozott. Igazán nagyon sajnálom. Mindnyájan nagyon sajnáljuk. Érti, amit mondok? Vegtelen hidegséget és nemtörődömséget éreztem és csak bólintottam, hogy értem, ö folv- gyönyörködöm benne, pedig tudom: nincs sem alkalmazkodhat a mindenkori divathoz, amely, mint tudjuk, napjainkban olyannyira változó. Amellett — fűzte hozzá, most mar alig titkolt elégtétellel — amellett, ha mondjuk egy darab elvész valamely gyöngysorból, könnyen cserélhető. Beláthatja, hogy ilyen módon semmi szükség nincs többé a valódi gyöngyre. Nem akartam elhinni, hogy ezek a szavak valódiak, azt gondoltam, biztosan csak lázálom és buzgón mutogattam a szivem felé, hogy messenek már, jónagy a gyöngy — legalábbis azt hittem, hogy buzgón mutogatok és mindezt kifejezem. de a valóságban aligha tehettem többet, mint néhány tétova ujjmozdulatot. A szememben azonban olyan nyilvánvaló kétségbeesés ülhetett, hogy a Megbízó őszintén sóhajtott. — de az is lehet, hogy csak azért, mert kinovolt már számára a feladat — és bár szilárdan, de. hangjában lágy árnyalattal folytatta: — Nem. drágám, nem vágunk. Értse meg, nincs ennek semmi ertéke. Hanem, tudja mit, látjuk, hogy rossz bőrben van, majd hazaszállíttatjuk taxin. És csengetett az altisztnek és hazakísértetett taxin. • Mikor egyedül maradtam, sírtam. Azután elővettem a konyhakést és sajátmagam, a kétség beesés adott erőt. hozzá, belemetszettem a húsomba es kihámoztam az izomburokból a gyöngyöt. Nagy volt és fényes, olyan, mint legszebb álmaimban. Eltettem a fiókba, időnként előveszem és tatta. most már élénkebben és mintha szavaiba a sajnálat mellé némi elégedettség is vegyülne. — Tudniillik ... tudniillik időközben, izé, az ön műtéte és a termelési folyamat közben, felmi értéke, mert a piacnak, modern korunkban, igenis csak műanyag kell. Ja, igaz. nem akarok méltánytalan lenni: másnap jelentkezett nálam egy orvos, a Megtalálták a műanyaggyöngyöt, ön is megértheti, bízók küldöttek. Csodálkozott, hogy a gyöngy hogy ez kolosszális felfedezés. Rendkívül praktikus. mert minden darab lehet egyforma, vagy különböző, tetszes szerint, es szirtben, formában már nincs bennem, de azután nekilátott, es I meggyógyított. Minden ezzel kapcsolatos költséget a Megbízók, nagylelkűen, fedeztek. a maga bútorait, magát ts. Méhész lesz. Ezt tudja csinálni. azelőtt is csinálta Kunágotán, maga mesélte, nem is egyszer. Az öreg elfordította szemét. merev lett. megsemmisült. Ö nem tudta megcsinálni, neki egy barat.ia se vállalkozott segíteni, egy se. ezek meg húszan . Biztosan ezért Ilyen sovány, ezért, él szalonnán. neki meg vacsorát hozott, de milyet ... Teste megfeszült — hiába, nem bírt magával, összeomlott. Zokogását Feri megdöbbenve hallgatta, szája kiivílt. mintha mondani akart •olna valamit. de aztán •rszkető kézzel leállította a áészüléket. — Legyőztél — mondta később a sokáig tartó csend vegén az öreg. Nehéz lesz így nekem. — Nem győzelemre ment ez. Apám ... — Beszélj csak. most már udom ki vagy A haiadat >8 látom már. Nem a ház miatt. Feri szá.ia gúnvosan görbült. halkan fütyült. egindította készülékét, és a rekedt, külvárosi zsargonban éneklő francia nő szemtelen hangon énekelt. Az öreg először figvelt oda belső ellenkezés nélkül — úgy •alálta. hogv könnyed bátorság lüktet benne, olyasfée, mint Feri válaszában. — Es azlán — mi van vele? Vaaamap, 1967. július 16. OEL-MAGYAROR5ZA6 ?