Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

Pódium és színház Valamennyi színház vagy színházazcű művészet, alapnincs hatása. A bökkenő pedig ott van, hogy manapvetóen közönségigényből táp- ság szinhazban az emberek lálkozik. Műsorát ha tetszik, keveset, akarnak gondolmüsorpolitikáját — ha köz- kodni. Oda tarsalogni, bávetve is — zömmel azok mészkodni, fülbemászó muirányítják, akik nap mint zsikát, szellemes dialógunap ülnek széksoraiban, bérleteket váltanak előadásaira. sokat járnak hallgatni, a folyosókon divatbemutatót Csak nagyon kis százalékban tartani; büfépult előtt acso;áiszik magának a színház, i'ogni, csokoládét majszolni kevés olyan darab kerül vaSy frocceozni — egysz.nszinre, amit egves-egvedül val kikapcsolódni. Ne értsük félre, nincs ellentmondás a színház járulékos és művészi szolgáltatásai között. Csak a helyes és minszakmai érdekessége, kísérteti jellege, parádés szerepei indokolnak — a publikum viszont nem kéri. Ilyen- . kor néhány próbaadás után aenKeVP CS. PATAJ MIHÁLY TISZA-PART bevonják a vitorlát, a mű lekerül a színlapról, mint mondani szokás: megbukik. Ami gyakran tévedés; ha jó darabról van szó, csupán az adott viszonyok között: meg szükségszerű aranyt kellene tisztázni, ami „nálunk vidéken'' bizony el-elcsúszik. Nem véletlen, hogy az Ero vagv éppenségKöltői-írói portré, eszme: a béke, szabadság, hősiesség, esztétikai kategóriák: szépség. a rend; vagy éppen az aktuális élet produkálta fonákságok: kispolgári életszemlélet, protekciózás, karrierizmus; nemzeti-társadalmi ünnepelj alkalomra készült műsorai — mind-mind hálás anyag szétnézni, azonos szempontból csokorba gyűjteni, szelektálni, a művészetek reflexióit. S ízlésnevelő, fejlasztó funkciójuk, hivatásuk éppen abban van, hogy műsoruk mondanivalóját megtanítják közönségüknek a művészetek prizmáján át, a művészi szintű gondolati azonosulás útján befogadni. Feladatuk tehát a Salamon-dráma üres egyfajta hozzáállás, magaház mellett fejezte be idei pályafutását, a Szegeny kis Sfax, a mesterdetektív kiindulási alapállás: nemcsak a színház és színházPokoli nyári zivatar tom- egy ii.j találmányán törte — Igen, hol a hulla? — bolt. a fejét. Senki sem távozha- követelődzött a másik. Tizenegy órakor történt, tott az emeletről az ő tudta sfax megértően bólintott este. Sfax, a mesterdelfktiv nélkül. Megjegyzem: a villa s odalépett a faburkolathoz, élvezte a színjátékot. Eltér- összes ablakát erős vasrács Nagyítója segítségével hoszpeszkedett karosszékében, védi. Hová hint hát a gyil- Szan keresgélt rajta valamit. t,„rű mf««,Bvénve a pipázott, időnkent kortyol- kos? öngyilkosságról nem , akkor megnyomta az egyik k^ns^óhaitásnak hanem gatott szaraz Bingrova keve- r-ii'árlát r.iTo folíili-iilf „rf„ . ' rekeből, amelynek barna felszínén jégkockák csillogtak. Utrage regényét olvasta, a Kék titok című izgalmas történetet. És ekkor becsöngettek hoz?á. Sfax ajtót nyitott. Ázott, rejtelmesen villogó fekete esőkabátban egy magasnöha arozott helyen es pilla- belorrit pediE t,sak úgv ]e. natban nem kell. Bármelyik he(eU ,evennj R műsorról komponens valtozasaval rpg- h elkészült a folytatása ton modosul a helyzet. Sot js előfordulhat, hogy éppen a közönség jár Canőssát, s jut- Hiányzik a közönségnevetatja sikerre ugyanazt, amit lé*; a közönség igényességé korábban eltaszított. nek, ízlésének formálása, Létezik tehát, egy másik alakítása, csiszolása. A pub ciradat Erre feltárult egy megfordítva is: a kfttónsé(? szempontból missziós olyasfele nagysagu es ren- é ü részvényese> harmo. detése van müve ődési deltetésu üreg, mint ami- nik alkalmazk<^d(5 oly. honokban üzemekben taknmh kb ai r0mIl > kor alazat°s cliense Thália kolakba" tevekenykedő takombakban temetkeztek. , ,. , veszeti csoporlokni Es lám, valamennyien meg- ^ u T dal™ színpadoknak, ni Hántották a nvíiá«haB LsaK szeiso.sege.s peiaaxent a .... oa- t(„cnkn„,: likam korszerű szinházrnképzése. Ami — talán nem célzunk rossz helyre — népművelési feladat. Ebből a külotthonokban, üzemekben. isMŰvészeti csoportoknak, irolehetett szó, mert a hulla ^^ ...„„„„.,„- eltűnt, mialatt Touns úr vésű* termetes" férfi "lepett nekünk telefonált, ö, perbe. Azt mondta- sze- ember leven, at— A1 Touns a nevem, kutatta az egész házat. Se öcsémet ma reggel meggvil- tetem, se tettes. Es nincs kották a villámban. Teteme meg a tőr sem. eltűnt. Nyomozza ki a tet- A nyomozó tehetetlenül test: ötvenezer guldot fize- széttárta a két karját: tek érte- — Vaskos a rejtély és — Rendben van. „ „ , -r Akkor induljunk Vo- megoldhatatlan naton utazunk, hálókocsi- sfax bólintott, ban, reggelre Ribbons városában leszünk. Cégem és villám van ott. pillantottak a nvílásban egy . . ... .„ miniatűr koporsót, benne - "'"hazak tajeloadasaira, Ob Touns miniatűr tetemé- :,hfo1 a skinpadh?z. tr'tka" vel jutó publikum szorost.ul-boszinjátszó együtteseknek. Annál is inkább, mivel kinőtték már a brigádmozgalom kulturális forradalmunkban — íme, a hulla. - ma- megemészt mindent, évekkel ezelőtt szükségszegyarázta Sfax. — Koporsója olyan anyagból készült, amey elektromosság hatására gyorsan összezsugorodik a belétett hullával együtt. bármit rakjanak tányérjába. ,.űen felhúzott gvermekci„?„Zm?k'"^lAn.!Í:dig°k' kf Póit. s napjainkban izgalmas profilkereséssel tisztázott szerepük, rendeltetésük kokiegészítést cses estélyi-kosztümök, válosba rándult falusi turisták, karzatra szorult kispénzű . . ,., „ , egyetemisták, műkedvelőkés moly művészi Satani találmány. Csak egy műélvezők egzisztenciális nyújt hivatásos fórumok: temetkezési vállalkozó agyá- tarkaságának színházi mű- S2,ínhéZi radió) ,elevizió. ban születhetett meg az velödése rendszerint kétféefféle gondolat... Jo: szórakoztató és alkotó. Vagy színes brokátokat. Néhány perc és meg- „Ebbp" ? PÜlanatban A1 ^jat^ d^leteket pilkönyvek mellett. A profilkeresés elsősorban ennek a hézagkitöltő, komplementánevezem a gyilkost — pö- Touns előrántotta Made in )anatra sistergő feszültsége- ris jellegnek szolgálatában fékeit, s megnyomta a szót: India tőrét. Azt, amellyel ket, szerelmi konfliktusok Pontosan indult a vonat. — Akkor aztán letartóztat- szerelemféltésböl megölte az izgalmait öncélúan keresElhelyezkedtek a kétsze- hatják. öccsét. És mielőtt lefoghatmélyes fülkében. Touns a A1 Touns boldogan mo- ták volna, szívébe döfött, felső ágyat választotta, Sfax solygott a két nyomozó meg- valóban jól értette az anave, heppiendjein tartás kialakítása, többek között a színház, de egyéb más, magasabb művészi kvalitású interpretáció alaposabb megértésére, értékelő közelítésére. Lehetőség nyílik rá azért is, mert a kis formák közönsége általában nem olyan heterogén, mint mondjuk a színházé. Valamely szűkebb kollektíva érdeklődőinek létszámra is szerényebb csoportja, melynek tagjait a közös gondol kori ás. érzés, képzeletés fantáziavilág erőse bb szálakkal fűz egybe. A népművelés szakemberei szívesen is cserélik fel a determinációt közösségre, mondván: a kis formákat művelő együttesek úgy építenek színházon kívüli közönségkapcsolatokra, hogy közösséget kapnak, melyből nekik kell közönséget formálni. Az elmondottakból természetszerűleg következik, a kis formák műfaja nem színházi, játékterük elsődlegesen a pódium, hiszen nem is versenyezhetnének a színházi lehetőségek egyre modernebb világítási, berendezési, technikai tárházával. A műkedvelő mozgalom tehát egyfelől elvesztette sz.ínházpótló szerepét, másfelől viszont cserébe kapta emberek színházra az alsót. Mindent tudott már rökönyödésén, a mester pe a mester, amit előzetesen dig kinézett a rácsos ablatudnia kellett. A1 Tounsnak kon s így szólt: semmiféle előnve nem szár- _... „„_ „ mazha tott öccse halálából. ~ Kek, 8zeme , Van * Inkább kára, mert életbiz- gyilkosnak. Kopasz feje. Bitositása gyilkosság esetére ka ereje. Felső, második nem szólt. A1 Touns külön- zápfoga hiányzik. Szeretője, boszorkányság! Könyörben dúsgazdag temetkezési egy fekete hajú, Indiából günk, árulja el a titkát! tómiát. Koporsója működésének titkát elvitte magával. — Mester, — lelkendezett az egyik nyomozó — az ön zsenialitása már csaknem indult el egy speciális játékmód felfedezéséhez, hekiadósat lyesebben exhumálásához, csámcsogva szórakozik, vagy az úgynevezett kis formák- előkészítő feladatát. Ami a darabot megismerni aka- hoz. Vagy ahogyan manap- reálisabb perspektíva, s ró szándékkal, annak egész ság szívesebben alkalmazzák szakszerű megoldása, a mega kifejezést: komplex kis problémavilágát alkotó módon kutatja, dilemmáira formák hoz. Az öntevékeny vállalkozó volt, feltaláló-fémegfejtést próbál találni. Hanem a két véglet csak ritkán jelentkezik ilyen tisztán. A színházi programfüegvüttesek zömmel ezt csivalósítás szüntelen kísérlete semmivel sem kisebb jelentőségű, értékű korábbi nálják: valamely direkt ízínház.jellegű gyakorlataié bogaras ember. Éppen ... . _ ., nyugalomba készült. Uzle- utban van Amerika tét közjegyzőileg az öccsére A1 Touns hagyta. öccse gyilkosán szorította meg Sfax kezét, hosszút akart állni. Azért fordulj- a mesterdetektívhez, mert a helyi rendőrnyomozókat lehetetlennek tartotta. Touns hamar elaludt. Sfax ízemére nem jött álom. Csodálatos reggelen érkeztek meg Ribbons ódon városába, ebbe az óriási, szabadtéri múzeumba. Touns villájába ha.ittattak. Sfax megállapította: ízlés, gazdagság, mesebeli kényelem jellemzi az egyemeletes remek építményt kívül-belül. A házigazda nyomban öccse szobájába vezette hírneves vendégét, az emeletre. Két urat találtak ott, a helybéli rendőrség két nyomozóját, akik a bűntény bejelentése óta egyfolytában foglalkoztak az esettel. Mindketten ismerték Sfaxot. — Kifog rajtunk az ügv. Tehetetlenek vagyunk. És gondterhelten hozzátették: — ön sem lesz szerencsésebb, mester. Előre sajnáljuk ... Sfax rágyújtott a pipáiára s megkerte az egyik nyomozót. tájékoztassa a tényállásról. — Tegnap reggel ölték meg l)b Tounst, — hangzott. az összefoglaló. — Kilenc orakor. Erre vall az asztali porcellan óra, amelyet. az áldozat estében levert s ezzel megállított. Ob Touns testéből Made in India tör állt ki. Ezt A1 Touns úr állapította meg. amikor a gyilkos eszközt öccse melléből kirántotta. Touns úr egyébként a gyilkosságot megelőző másfél órában a származó hölgy, jelenleg Sfax újra megtömte a pi- zet rendszerint olyan leltárt. felé. páját, rágyújtott elragadtatva szólt: így állit össze, ahol többnyire egynemű, azonos érdeklődémondanivalo aspektusából iroda lmi-képzőművészetizenei, esetleg tánc, pantomim elemekből komplex műsort válogatnak össze, Titok? Szó sincs róla. sü jelleggel lehet jegyet ami egyaránt alkalmas isDe a helyi nyomozók nem Mindössze az történt, hogy váltani. Az operett, krimi, akartak hinni a fülüknek, a hálókocsiban ébren töl- bohózat kisajátította maVegre az egyik nagy üggyel- töttem az éjszakát. A1 Touns gának a szórakozás igényét, bajjal megtalálta a hangját: pedig álmában kifecsegte a de például egy társadalmi — Fölséges elme, — mon- titkait... drámán kifejezetten gondntta. — De hol a hulla? FÖLDES MIHÁLY dolkodni kell. Különben kolai ünnepélyeken, művelődési otthonok programjában, sőt más rendezvényekkel közös előadásra. A válogatás egyetlen kritériuma csupán a tematikai egység. nál. Szegeden megfelelő bázisokat is találhatunk erre. Elég utalni művelődési házainkban tevékenykedő irodalmi színpadokra, a KISZ városi bizottsága, a KISZÖV színjátszó együtteseire, vagy legfőképp az egyetemi színpad részben ilyen profiljára. Tőlük várunk korszerű izlésnevelest! N1KOLÉNYI ISTVÁN vagy éppenséggel százezer közül, mert tudták, felmérték, hogy komoly vagyok és lelkes, következetes és szótartó és tűrő és van bennem hit, alázat, az Ügy iránt — mindez, ismétlem, meghatotta tett és erőssé. Fogalmazatlan fogadalmat tettem, hogy végig csinálom, viselem, amit tenni és elviselni kell. Az orvos lépett elő, fphér köpenyben, de rajta is ott volt az érdemrend szalagja. Arra gondoltam, hogv akkor — Akkor! — majd mindnyáján magát az érdemrendet fogják viselni és feltűzik az én mellemre is. Levetettem a kabátomat és az ingemet, egy asszisztens vette át őket, nem tudom, honnan került elő. Az orvos szikét vett gumikesztyűs kezébe, felmetszette a bőrt, majd a húst a szívem alatt — nem érzéstelenítettek, a vért az asszisztens törülgette — és ott, nyilvánosan, a Megbízók összekulcsolt kezű, figyelő szemű alakjai előtt, elhelyezték ruk felett. Fekete öltönyükön csak a Nagy Ér- bennem az alig porszemnyi labdacsot, amely demrend kis szalagja díszlett, celluloid tokban, köré majd összegyűlik a gyöngyariyag. Zokszó, Combó Pál Gyöngy Az aktus, a megrendelés és a szertartás különös eiegye volt. Hivatalosan: megrendelés, üzleti ügy. De egyben össztársadalmi megbizalas, amely hallatlanul bonyolult kiválasztáson alapult, és főként: mindenki tudta, mit vállal, aki vállalja. A Megbízók — így nevezték a bizottság tagjait — kezüket ünnepélyesen, kissé, szomorúan és mégis felemelóen kulcsolták össze a gyomföldszinten tartózkodott, ahpl a szemük sarkában pedig a meghatottság könynyeit véltem felfedezni, amikor elhangzott a hagvomanyos szöveg: — Méltónak találtatott! Meghatott voltam én is. mindenekfelett meghatott, így oldódott fel bennem az. izgalom, a megtiszteltetés miatt érzett öröm. a hiúság és az alázat, az. ismerős és ismeretlen veszélyek feletti szorongás. És még valami: nem akarok hamisítani, meg kell vallanom, magam is éreztem a belső ösztönzést, hogy igenis gyöngyöt termeljek, drága gyöngyöt, ily módon adjak értelmet magamnak, létemnek, anyaggá testesítsem és vizsgává, vizsgálható szépségű gyöngygyé azt. ami bennem a legjobb. Persze korántsem voltam tájékozatlan: tudtam a nehézségekről, sejtettem a könnyeket és kínokat, amik rám várnak, de ez a belső ösztönzés és tudat, hogy éppen azért választattak ki néhány tíz, panaszszó, szisszenés se hagyta el a számat, cRak az izmaim feszültek meg, reflexszerűen. Fá.it é» hasított, de mosolyogtam; a tudat volt bennem az úr — vagy talán a képzelőerő? —; fájt és hasított, de azt éreztem, hogy majd ott, ahol most fáj és hasít, kerekedik, gömbölyödik, szépül, fényesedik a gyöngy és aztán, ugyanígy kiveszik, — mintha már most nem is elhelyeznék, hanpm kimetszenék — és meg fog hatódni mindenki, aki a gyöngyöt ragyogni látja és örülni fog neki, örülni, örülni és én az öröm forrásává emelkedem, aere perennius. * Amíg a folyamat tartott, magamra hagytak. De ez így voll szokás és helyes szokás volt. Szemérmetlen dolog lett volna kívülállóknak, bárkinek. szemlélni a kínjaimat., vájkálni bennük. Igen, szemérem és titok kellett, hogy övezzen, mint. az anyát, aki őrzi és neveli kincsét. Magamra maradtam és mindent elviseltem. Pedig mennyire nehez volt, uramisten, mennyire nehéz. Nehéz? Nem félek a szavaktól: borzasztó volt, rettenetes, kínokba görbítő. Szüntelenül a torkomban dobogott, a szívem, éreztem, hogy megváltozom, a végsőkig felfokozódik, annyira, hogy akadozik, minden elei működésem, mert szít ta az erőmet es sorvasztotta az izmaimat és őrjöngő hajszában sodorta a véremet az a kis porszemféle, amely középpontjává vált a testemnek. Ettern, bár nyelni alig tudtam, mert Neki kellett az élelemadta energia; görcsre riadtam álmomból, de elmosolyodtam, mert tudtam. hogy Oda most lerakódik egy ezredmilligramm. Hasított a fájdalom es míg parnamba fojtottam az üvöltést, a lelkem gyönyörködött, fényt láttam, fényt, amellyé inkarnálódik ez az üvöltés. Néhányszor elvágódtam, egyszer úgy, hogy ket fogam kihullott és én arra gondoltam: milyen csekély aldozat ez a két semmi csontocska a dísziű, örömosztó gyöngyért. Extázisban éltem, illogikus, fizikailag és lelkileg egyaránt lázas extázisban, és hittem, mert hinni akartam, hogv egyenes arány létezik a kin es az eredmeny között.; hogy éppen, mert az elviselhetetlent viselem el., az én gyöngyöm szebb lesz és nagyobb és kékesfehérebb, mint bárki másé. De nem mindig hittem, bíztam így. Igazában csak akkor vált kínná a kín, akkor sötétült fullasztóvá a görcs, halálrémisztővé az ájulás, amikor megragadott a kétely. A kétely, hogy hibás lesz a gyöngy, egyenetlen és satnya es minden tűrés, minden odaadó szenvedés hiabavaló. Rossz a mag, amit elültettek bennem; vagy szerveim zavara nem az áthangolódás természetes szülötte, hanem valamely betegségé — vizsgáltak meg már másokat is olyan alaposan. mint engem a Megbízás előtt, kimondották a „méltó" szót. és mégis ... Nem, nem, erre nem szabadott gondolnom. Ilyenkor, hogy kiragadjam magam a kétely örvényéből, a kezembe szúrtam egy izzó vastűvel, hogv az elviselhető fajdalom terelje el figyelmemet az elg d£l.MAGYARORSZAQ vasarnap, 1967. julius ifc