Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

SIMON LAJOS Intermezzo — Igaza van a kolléga úrnak — mondja a választékos modorú Cingráber taxisofőr, miközben egy cigarettát ropogtat az ujjai között —, némelyik nő úgy hisz a férfiemberben. mint a keresztények a szentírásban. Múltkor az Udvaros utca 57 c. elé kértek sürgősen egy taxit, én voltam a soros a fuvarban. Kicsit várni kellett, szórakozottan megnéztem a névtáblát a levélszekrény alatt, amelyen az állt: Keresztes Pál, oki. építészmérnök. — Ott álltam a házacska előtt, s egyszerre azt láttam, hogv egy zabálni vaió kicsi nő szalad a lépcsőn lefelé, egyenesen neki a kocsinak. Szaladás közben gombolta a kabátját, azonnal láttam, hogy sürgős a fuvar. Nem volt már mai csirke, kolléga úr — hagyott fel Cingráber végképpen a választékos beszéddel — harminc és harmincöt között lehetett Tudja kolléga úr, a jó borbély meg a jó taxisofőr szóval tartja a pácienst, szinte hivatali kötelességnek tekinti. Hát en megkérdeztem: — Hová ilyen sürgősen, nagyságos aszszony? Az asszony úgy vallott nekem, mint a gyóntató papnak. — Most telefonált az uram, hogy délig átvehetem az újítási pénzét. Azért rohanok, mert tudja a szaktárs, hogy a pénz addig jó, amíg meleg. Pajtáskodva nevetett, én pedig azonnal láttam, hogy kereshetek nála valamit. Vezetés közben behunytam egv pillanatra a szemem, ez a szokásom, amikor vakmerő játszmába kezdek. Arra következtettem, hogv ez a nő a mérnök felesége lehet. Vakmerően megkérdeztem: — Hogy van a kedves mérnök űr? A tükörből figyeltem az asszony arcát, irtózatosan meglepődött. — Honnan ismer minket? — kérdezte, én meg ismét behún.vtam a szemem, mert akkor vállalkoztam igazán a vakmerő dologra. Hanyag eleganciával elővettem azt a csomag amerikai cigarettát, amit vagy három héttel azelőtt tukmált rám egv' angol pasas, azzal kínáltam az asszonykát magam is rágyújtottam, ámbár nekem túlságosan gyengécske az a füstölnivaló, és azt mondtam: — A mérnök urat csak egyszer láttam, de a nagyságos asszonyt már egészen jól ismerem. Majdnem mindennap látom. Behunytam a szemem, és elszántan azt tnondtam magamban, most vagy soha. — Asszonyom — mondtam irtózatos vakmerően — nem kertelek, ez az utolsó alkalom. hogy bevalljam, hónapok óta várok a telefonjára ... Az asszony olyan lélegzetet vett, hogy szinte csuklott, a tükörből láttam, hogy egy picit tátva maradt a szája. Azt is megfigyeltem. hogy alaposan végignézett, a hófehér ingemen akadt meg a tekintete. Szerencsém volt, egy órával azelőtt esküvőre fuvaroztam egy fiatal párt, előtte hazaugrottam inget váltani. Az asszony hirtelen másra akarta terelni a szót, váratlanul megkérdezte: — Hogy lehet az. hogy maga lénygében fizikai dolgozó és mégis ilyen szép hóíeher inget visel? — Asszonyom — mondtam —, az ember akkor is őrizze meg a méltóságát, ha pillanatnyilag csak taxisofőr. Az úr — mondtam nevetve, de ügy, hogy legyen benne egy kis keserűség is —, a pokolban is úr. Egy úriembernek legyen huszonnyolc darab fehér inge. tizennégy a szekrényben, tizennégy a mosónőnél. — Kicsoda mag voltaképpen? — kérdezte izgatottan az asszony. Hát megint csak behún.vtam a szemem. — Most még csak taxisofőr vagyok, aszszonyom. De hamarosan az ura kollégája leszek. Ugyanis még egy vizsgát kell letennem a gépészmérnöki diplomáért A tükörből láttam, hogy deresedő halántékomat nézi. Természetesen, kihasználtam ezt is. — Igaz, nem vagyok már mai gyerek — sóhajtottam —, de a magam fajtája ragadja meg az alkalmat, és akkor tanuljon, ha engedik. Azaz. ha engedik, folytassa a tanulmányait, mert ép nem ma kezdtem az egyetemet. Már negyvennégyben elvégeztem az első évfolyamot, a következőről kivágtak. De nem folytatom, asszonyom. hiszen ez a múlt. a múlt ugyebár csak hátrafelé forgó kerék, nem szabad vele törődni. A lényeg az. hogy kiebrudaltak az egyetemről, a nehéz időben el kellett helyezkednem szeneslegénynek. Akkor, bizony, munka közben nem viselhettem ilyen fehér ingeket, asszonyom. De munka után akkor is felöltöttem a fehér selyempuplint és felhúztam az arany pecsétgyűrűt, mert az emberi méltóságot, a legmélyebb pokol fenekén is meg kell őrizni, asszonyom! A választékos modorú Cingráber az utolsó szavakat átszellemülten mondta, mint a színész. A kocsi mellett megszólaló telefon döbbentette a valóságra. — Hát ez lett a vége. kolléga úr — mondja, miközben a telefonhoz ballag —, az lett a vége, hogy a nagyságos asszony megadta a barátnője telefonszámát. Meg nem tudom mit kezdjek vele. sajnálom, mert ha teljesen bekerítem, nem tudom, hogy elcsip-e még magának egy igazi mérnököt. ARRA VAN ATHÉN... Barna, sovány, mezítlábas Azon az estén, amikor A esalad már aki megmakamasz. Szúrós a haja. Pa- vérbe fagyva találta Pana- radt közülük, szétszóródott, • naiote mama mar megrakta jote mamát a szétlőtt kuny- kunyhó nincs mar, s kulona szamarat. A szamár kétől- hóban - eltemette, s haj- ben sem mehet haza... dalán egv-egy nagy kosár, a nalban visszament a hegyte- Nézi falujat a térképén, kosarakat rongyok fedik. A tőre. A régmúltban a nagy torkunyhó mögött kezdődik az Jóval később a németek tenelem tart erre — azóta erdei ösvény, felette a való- letakarodtak hazája térképe- mar olvasott rola színüúenül kék ég, aztan a ről, de ők. a küzdők űj fel- A térképén halvanyzold hegyek adatokat, kaptak — a király- szipu Gorogorszag. YalojaPanajote mama elkíséri ság sem kell. Megsebesült, ban bizonyára: kek es arany, szemével a kamaszt — most fején, kezén, lábán. Kötöző- S fehér, ahogy a szép hazak fordul be az ösvényen a helv. aztán vöröskeresztes se- ragyognak a v arosokban, namegterhelt szamárral.' Mint besültszállító vonat. A vonat rancsszinü, mikor a narancs mindig. Panajote mama szá- ablakából egvszercsak meg- erik. zöld meg a sovány remol. Kiböki fekete nagv uj- pillantja a messzi tengert. Az teken is... A hegyek tetejét- egv óra. míg a kamasz Egeinek a thrák részét. Mi- jén néha szikrázik a ho. A eljut a hegytetőre. Félórát Íven csalódás: nem kék — kunyhók persze legtöbbször van velük, ha csend van. egy ködös sárga. ftistösfeketek — mar akinek crát. Aztán hazaindul, per- Már nagy legény. Magyar- van kunyhója. A Pana.iote sze kerülővel. Négy ujj: a országra kerül, Budapestre, mamáét meg abban az idonegvedik órában hazaér. Ha Megnősül, van egy kislánya, ben szétlőtték. — A sírját hazaér... A kosarak tetején Esténként az ablakhoz viszi meg kellene latogatm a herongyok, a rongyok alatt lő- a kislányt, dél felé mutat: gyek aljaban. szer. — Arra, messze van Athén, Asztalt, kabinberendezest — Halt! — kiáltja a né- tudod-e? csinál a hajógyárban. Az met őrjárat, A kamasz hir- A gyerek nem akar görö- asztalnál ülnek majd az telen megtorpan, felszólítás gül beszélni, csak magyarul, utasok, a kabin ablakából nélkül szedi le a rongvokat A görög most asztalos. A nézik a vizet — milyen szia kosár tetejéről. Ócska, hajógyárban dolgozik. Ha nű lehet tavasszal az Egeipiszkos rongyok. egy hajó elkészül, odákép- tenger? A fordulón túl nem járnak zeli magát a fedélzetre. Split, Ez a pont. ahonnan eltnnémetek. A kamasz lassít, Dubrovnik. Korcula. s aztan dult lőszereskocsijáival — megáll, egy éles kavics fel- Korfu, ez már Görögország! latja-e még a faluját? vérezte a lábát. Aztán indul. Aztán, a korinthoszi öblön Az olcsó térképen ez a A hegytetőn — a többiek át: Pireusz! Van egy olcsó pont a faluja, Budapestről közt — van a két bátyja is. térképe, mindennap végig- térképmére!ben alig öt ujj— Mama egészséges? jár rajta a szeme. Pireusz: nvi. a valóságban most: ir— Egészséges. — csak képen látta a nagy tózatos távolságban. Sokszor — Vigyázol rá? görög kikötőt... Pireuszban nézi a térképet, mert bizo— Ti is vigyázzátok maga- majd vonatra ül. fel, Észak- nyos abban, eljön az idő, tokra ra. a kék hegyek közt van a amikor csökken ez a messzeElnéznek dél felé. Arra, faluja. e>ég. c-r nagyon messze van Athén. Hazamenni!.;: BODO BELA Azt mondják, nagy város. A kamasz még nem járt ott, bátyjai sem. Csak lent, a faluban. Van a fegyveresek között egy cvikkeres tanító, néha mesél. — Az erdőben — így kezdi — Pán fújja hétágú sípját. előtte nimfák lebegnek, tudod-e? Valahol, nagyon messzire Zeusz trónol az Olimposzon, az Akropolisz csodálatos Parthenonjában maga Pallas Athéné, a gyönyörűséges istennő. Ahol pedig a Peloponniszosz sziget mártja be ujjait a tengerbe, olyan kék a viz. mintha finom tintát oldottak volna benne. — Ki az a Zeusz? — kérdezi a kamasz. — Isten — feleli a tanító —. az istenek atyja. A kamasz sokszor nem is érti. mü beszél. Csak a cvikkerét figyeli. Arra van Athén . . Leballag a hegytetőről, óvatos kerülőkkel. Holnap majd ismét elindul — két kosár, lőszer. Még csak tizennégy éves, ha felfedezik a rongyok alatt a lőszert, a helyszínen agyonlövik. Ha felnő — így gondolja —. ha szabadok lesznek, eljut majd Athénba, látja majd egvszer a tengert, vagy elindul a szigetekre. Paroszról beszélt a tanító, Naxoszról. finom hazai kolbászok. tőportyük, disznósajtok kerültek elő, valaki bekapcsolta a táskarádiódat, a telep kutvájának bőrkedarabkákat, kenverhéjakat dobaltunk. A fűrésztelep nyers, gyalulatlan deszkakerítése vakított és gyantát izzadt a napsütésben. Alattunk, a völgyben gombafejű házak tetői piroslottak, arrébb, a tisztáson egv barnás folt. suhant át, mintha menekülő őzike lett volna Tóbiás félrehúzódva eszegetett, odamentem hozzá. — Hogy tetszik erre. mifelénk? Az öreg morgott valamit — Nem könnyű munka, az igaz. de éppenséggel nem is ördöngös. Nem lesz itt semmi hiba. latom, megy ez magának — mondtam, és mosolyogni próbáltam, hátha megenyhül az öreg. Szerettem volna szóra bimi. — Különben is, a hegyi levegő nagyon egészséges ... Karcsi és Pavlovics Jóska is odajött, Karcsi cigarettával kínálta, de Tóbiás megköszönte, intett, hogy nem dohányzik. Láttam, jólesik neki az emberi szó, mintha valami szégyenlős hálaérzés rebbent volna át a tekintetén. — Hol lakik, a szálláson? — Nem. a faluban. Busszal járok — mondta Tóbiás. Gucsi Lajos is végzett az ebéddel, zsebre dugott kézzel közelebb somfordált. — Jó priiben van. papa. Láttam, kettesével hordta a fatörzseket. Mi volt maga azelőtt? He? — Fogadjunk, hogy harmat nem tudna fölemel nt! Az öreg nem szólt semmit, nem is nézett CUCSlleL — Ne piszkáld, mit akarsz vele?! — szóltam dühösen. Szerettem volna képen törülni. — Megeszem a kalapomat, ha hármat fel tud emelni — erősködött tovább Gucsi. — De még a tiédet is — Csak nem hogy emelgesse mondta szelíden Karcsi. Ma már látom, határozottabban kellett volna Tóbiás mellé állnunk. Valóban Gucsi pofájába kellett volna másznom. Nemcsak a csoport érdeke, de a becsület is ezt kívanta volna. Tóbiás, mintha unta volna a vitatkozást. lassan feltápászkodott. Gucsira nézett, dünnyögött valamit, talán azt, hogy „megpróbálhatom', és jellegzetes. hintázó járásával a rakodó felé indult, ahol a teherautóval nemreg érkezett, egymásra dobált fatörzsek hevertek. Mi csak néztük. Mit akarhat? Kényelmesen lehajolt, megtapogatott. két egymás mellett fekvő fatörzset. mintha méregetné, aztán a vékonyabb végeiknél fölemelte őket. jobb vállát alájuk igazította, majd ba! kézzel egy harmadik fát próbált átnyalábolni. Izgatottan néztük. Gucsi arcán a kétkedés és a káröröm vigyora látszott. Már éppen segíteni akartam az öregnek, amikor az nagynehezen bal vállára himbálgatta a harmadikat is. aztán kissc imbolygó, dülöngélő léptekkel megindult felénk. A cingór Palovics Jóska elismeréssel pattintott az ujjával. „A szentségit!" — hallottam Gucsi hangját. Az öreg arca eltorzult az erőlködéstől. nyakán kidagadtak az erek, térdei remegtek, a nagy teher bizonytalanul ingott vállain, féltem, hogy összeroskad. Éppen kiáltani akartam, hogy dobja le, amikor a fatörzsek, kiszabadulva a kezek szorításából, összekuszálódtak a levegőben és a földre zuhantak. Az öreg. aki valami lesz olyan bolond,, göröngyben megbotolhatott, maga is a te kedvedért — elesett és fájdalmában nagyot kiáltott. Rémülten szaladtunk oda: a törzsek közül, melyekből az egyik a bal lábán feküdt, próbáltuk fölemelni. De Tóbiás nem tudott tapra állni, sziszegett. jajgatott, sérült lábát nyomogatta. — Te nyomorult! — ugrottam Gucsi hoz és megráztam mellén a göncöt.. Szétválasztottak bennünket. Amíg a mentők érkezesét vártuk, a telepirodában felvették a jegyzökönyvet. A telepvezető kérdésére, hogyan történt a dolog, nem tudtunk mit felelni. Gucsi arca sápadt volt. ijedten nézett rám. Már éppen beszélni akartam. amikor az öreg Tóbiás, aki az irodai heverőn kinyújtott lábbal feküdt, megelőzött: ..Baleset volt, kéremszépen. én vagyok a hibás." Csönd volt az irodában, az emberek lehajtották a fejüket. Meg akartam magyarázni a történteket, hebegtem valamit — ma már tudom, hogy nem a lényeget —. de az öreg megint félbeszakított: ..Tessék csak beírni, én vagyok a hibás. Kár volt hármat fölemelni . . ." Gucsi megnyugodott, de úgy latiam, megkönnyebbült a telepvezető is. En magam annál nehezebb érzéssel néztem körül a hallgatagon pislogó embereken. Tóbiás csontrepedése hamarosan begyógyult, de nem jött vissza a telepre, hiába vártuk. Kilepett. Vasa Lnszló Búcsú iskolámtól Tegnap kinőttél a nyugtalan hallgatásból, mint a gondolat az önmagát gerjesztő mozdulatlanságból, kinőttél a létező tények meglevéséböl, mely anyag-halmazt 1 apránként gyűjtögetted, i gondosan csiszolgatva rakosgattad rendbe, hogy új értelmeddel testet, formát adj önmagadnak, kényért végy a földből, a tengerből, gépeket konstruálj, s energiákat zúgass, hazát és házat építs magadnak, s békeszárnyú űrhajókat röpíts az űrbe. Láss hozzá új elme, gondolkodó gondolat. Tegnap fölbúgott az utolsó csengőszó is. Mint a búcsúpercek reszketett, es mintha intett is volna a négy év után. A negy év után, mely feledhetetlen, s most újra pereg. Ott alltam megriadt kisdiák, ki még félt. hogy emberré emberül, s nem hitte, hogy az acél-keblü gépek, képletek, örök-törvények, az anyag hozzásimul, hozzánö mqjd, mint logikus-egymásután-következés. Aztán, ahogy alakult kezemben a vas zúgott a kalapacs. sikkant a reszelő, acélkések sikongtak, s felszikráztak fejemben a törvények, az irgalmatlan-éltü. megbonthatatlan igazságok, megéreztem az emberré-válás érlelem-tüzet, megtaláltam önmagam. S ezért köszönet neked Iskolám. Kit meggondolatlan annyiszor bántottalak, szidtalak, világod kívántalak, s te mégis állsz rendületlenül és törhetetlen és érleled tudas-méhedben a jövőt. Most igy állunk hát. Bucsúzunk. S a válás nem könnyű, s nem feledtet. Sohasem feledlek, Nem feledem a padokat, melyekre képleteket firkáltam, s szorozva-négyzetreemeliem, a fekete táblákat, melyeken gépekké nőttek a vonalak, számok. a falakat, melyekről Bánkik és Petőfik súgtak, a katedrát, mely elöl társam mögé bújtam, az aulát, a folyosókat, hol mint a tárgyak kiáltoztak, az olaj-szagú műhelyeket. hol folyt, izzott, forgácsolódott, alakult a vas, s a tanárokat, magyarázatokat, visszakéréseket es felelősségrevonásokat, nem, nem lehet feledni. S a tűz-torkú kohók, kazánok, kemencék, a fém-tüskés turbinák, a magasfeszültség, majd megüzenik, hogy nem volt hiába, majd megköszönnek mindent. Es most menjünk. Téged iskolám várnak az újakat-nemző. újabb-generációk, hogy tudás-véreddel értelmet, életet adj, mint gyermekének az anya. S minket a gyárkürt. a termelés az örökké-tanulás himnusza vár, élet-társadalom porszemetként eljunk, dolgozzunk, alkossunk az emberiségért Vasárnap, l<xn. május T. Otl-MAGYAHORSJAa f 1