Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

Magyar irodalom — a szomszédból Magyar írók Szatymazon Hét kötet az asztalon. Norellák, elbeszélesek, versek, esszék, tanulmányok. Magyar nyelven, magyar szerzőktói Olyanoktól. akikbe nem ütközik lepten nyomon a mai irodalmi élet legfrissebb hajtásait szorgalmasan figyelő olvasó, nem találkozik velük gyakorta művészeti folyóiratainkban, sót könyvkiadóink listáján sem. Ritka pillanat, százával kirakatokba kerülő művek közt különleges csemege. ha most kötetek hívnák ismerkedésre szomszédos országok magyar irodalmának jeles művelőivei. Ezek a kötetek részben közös könyvkiadási egyezmények keretében a Szépirodalmi Kiadó' közvetítésével jutnak hazai könyvesboltokba, részben az újvidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdájából kerülnek az olvasók kezébe. A közös kiadásúak három legfrissebb kötete a Tatran Magyar Üzemének gondozásában vezet el a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű irodalmának költészeten, kritikai cikkgyűjteményeken áttetsző, aktuális és fejlődésben nyomon kővethetó problemavilágához. Közülük legismertebb, a hazai olvasónak is legtöbbet mondó név: Fábry Zoltán. A tájékozódó, kontenplatív vizsgálódás tőle meríthet leginkább, hiszen Valóságirodalom cimen 1926-tól 39-ig teszi egymás mellé a jeles irodalomtudós széles horizontján helyére került kortzlést. „E könyv — írja a beve•etőben — egy kor meghatározta realizmus szükségletének példatáraként, adalékokat akar szolgáltatni a realizmus pozitív és negatív tüneteiről." Elég azonban pillantást vetni a két dátum meghatározta intervallumra: Fábry azon cikkeit gyűjti össze, amelyek szakaszaiban érik tetten, leplezik le a fasizmus zászlóbontását. — egészen a nagy világégésig. Hitlerizmus e« antifasizmus valósagában matat az irodalmár szeizmográfja — egyszersmind újra felkiáltójelet téve a társadalmi valóság és művészet kötelező őszszefüggése után —, mely valóság axiómájává az erkölcs lényegül. „Valóság erkölcsi vallás nélkül elképzelhetetlen és megfordítva: erkölcs elképzelhetetlen valoságvállalás nélkül." Ha részleteiben nézzük miről ír Fábry'. egyszerre kitárul a műhely, egy „korparancs" meghatározza az írói attitűd. Szól a háború szörnyűségeiről (Epistola i* earcere et vincvUs), de például a petróleumról is. És micsoda képzeletcsapongással. Rátapintunk a korparancsból konzekvensen előtűnő módszerre: a petróleum nem cél, esz.köz. Ok nála, ho© beszéljen az. emberekről; azok pénzrabságáról. kapzsiságáról, gyalázatáról, árulásáról, bűneiről — az okozatról. Az amerikai kapitalista etika alfájáról és ómegájáról: aki szegény és idegen — az bűnös. (Saceo és Vanzetti igazsaga). A muaráihumanizmusról, ami mellett akadálytalanul trónra dübörgött a totális fasiszta barbarizmus, s smd Hitler évadjában „miért éppen most"-okkal és „nem akarjuk elhinni "-pátoszokkal a humanizmust annak álarcaban hatálytalanította. Súlyos ez. a könyv, vád. intellektuális ítélet, rrkölrsi végrehajtás, mel.v e©aránt ítél a tarRarialmi valóság, a szellemi élet bűne vagv vétkes közömbössége felett. Ma i.s félelmetesen aktuális! A másik két magvnr— csehszlovák kiadású kötet verssvűjteménv Monoszlóy Dezsőé Aranykor címen válogatás 22 esztendős költői pálya anyagából. Ozsvalri Árpádé — Laterna Magica — legújabb termés. Az előző nyilván alaposabb, mélyebb. teljesebb világkép — teriedelemre is vaskosabb gyűjtemény —, utóbbi az élet kuszasága, ám bonyolult rendje belső, érzékeny észlelésének tűnő pillanata. Ozsvald kötete kissé gyenge amplitúdójú, de színekben gazdagon pompázó szivárványkép, rendkívül sok mozaikból összerakva. Benne a Béke, Tenger, Mélység,' VASÁRNAPI iiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitit könyvszemle Látomás című versek hangulata pihen, mint sokat futott ember rövid tűnődése árnyas fák csapongó asszociációkra késztető hűvösében. Monoszlóy Dezső oeuvre-je a hajdani Róma aranyifjúságának élvhajhász filozófiáját, a carpe diem csodálatos mámorát ígéri — i végeredményben annak persziflázsát adja. Érdemes mögé kíváncsiskodni, felfedni a fátylat, vajon mi készteti a „csak egvszer élünk" ópiumára! Amit találunk: vá©akozás (Szén és galamb) — gondolatra, hírnévre (A vasraktárban —, a sors titkát fürkészés és szerelem. A felfokozott hevület kulminációa pontján még kifakad a huszadik századról (Siratóvers a felhőkarcolók árnyékában), de megnyugvásképpen az aranykori életszemlélet délibábos csábításának adja meg a kegyelemdöfését: „őröljük meg az életet... Hisz nem volt soha aranykor". Nincs tovább szemfényvesztés, nincs látszat. Fodor Sándor romániai magyar író Krónikája — egy festő önarcképének történetté kerekítése — is a közös kiadás révén jutott el a Bukaresti Irodalmi Könyvkiadótól kezünkbe. Három elbeszélés, amit a hely, néhány közös szereplő, időbeli sorrendiség e©sége tart össze — elég laza szálakkal; valamennyi önmagában is kerek, ám nem túl magasra tett mérce igényével készült írás. Amellett, ho© ma már számunkra kissé avit szemléletmódja miatt olykor didaktikus izű, hasztalan kutatjuk a dolgok látásának egyéni ízét, átszűrőd ését a szubjektum véleményező szitáján: a pillanat ihletettsége, s az írás ezen a ponton történő megragadása hiányzik. Sok a sallang, a lényegtelen epizódok el részi etezéae. * ez végső soron az írót műhelymunka titkaival ismerkedő, tehetségét kacéran szétforgácsoló szerzőre rali. Gazdag anyagot ajánl az újvidéki Fórum Kiadó három kötete: Herceg János gvarsag kritikai naplójegyzetei — Hazulról, el beszelesgyü j temen ye — Gyaloghintó és Fehér Ferenc lirai pályaképe — Delelő. Herceg János — könyve borítólapjának tanúsága szerint — immár törvényszerűen jelentkezik esszéinek és elbeszéléseinek párhuzamos publikóciójaival. Talán bizonyítani, igazolni akarja, hogy nemcsak a kritizáláshoz ért, megoldást találni, utat jelölni is tud? Aligha. Herceg elbeszélései ugyan kitűnő tollal, nagyszerűen megfogott írások, de nem ad| nak választ a jugoszláviai mairodalmának — észrevételeiben, naplójegyzeteiben felszínre hozott — a' problémáira. Így például felveti az önálló regény hiányát, melyben az ő közösségük sorsa tükröződne eppúgv, mint más népek történelmi regényeiben. És Herceg Jánost eléggé avatott kezű írónak, mélyebb összefüggések művészi megragadására érett, alkalmas szerzőnek ismeri meg az olvasó ilyen vállalkozásra. A Gyaloghintó azonban korántsem annak a Fábry-hoz mérhetően koncepciózus, bátor hangú elemzőnek tollából szü • letett, aki a folyton megújuló igényesség kialakításáért hív küzdelemre. Eszeiéiben azt a tiszta vizet önti pohárba, amit a mi irodalomkritikánk már jó évszázada öntött — épEÚ© eredetiséget követel, mint Kármán tette azt a Nemzet csinosodásában —, mégsem vádolhatjuk időszerűtlenséggel, hiszen ez mindig aktuális. Bizonyára náluk erre van szükség. Novellái viszont pszichológiai analízisek, pillanatnyi helyzetképek, tűnő érzések finom szövevényei: tele rezignált, méla gondolatokkal, kilátástalansággal, pa.szsziv életérzéssel. Lefolytott hang, „fájdalma* barátság" bűvköre veszi hatalmába — nem ritkán Kosztolányira emlékeztetón —, melyből sehol kiút Ű© látszik, ez Herceg János másik arca. S lényegében ilyen Fehér Ferencé is, a Delelő ciklusainak poétájáé. Elég csak végigpásztázni a címek labirintusán: Jóslat, Meditációk, Kései látogatás, Utolsó levél, Vigasztaló, Hallgatag üzenet, El titkolt vers, Néma utazás, Álom e 4úl6utak szélén, Novemberi elégia, Időtlen ének — kár is tovább sorolni. Pedig szerzőjét Kováes Kálmán — igen értékes bevezető tanulmányában — ritka talentumként méltatja. Reméljük szép versei mellett legközelebb nagy 'verseket is találunk. A marsallbot nála is kézben van ... NIKOLÉNYI ISTVÁN A Szegeden élő vagy vendegeskedö írók népéletet ismerni Tápéra jártak, pihenni. mulatni pedig — és erről irodalmi hagyományaink emlegetésekor eddig nem igen esett szó —: Szatymazra. A homokos, terméketlen területet — olvashatjuk Bálint Sándor Szegedi Szótárában — a múlt. század elején Zombory Pál szegedi főkapitány kezdte szőlővel betelepíteni; a század második felében már a szegedi népi gyökerű értelmiség és jómódú polgárság nyaralóhelyévé válik. Szokássá lett nvár és ősz időben a hétvégét Szatymazon tölteni, sőt néha egész heteket is. Hamarosan új szó keletkezik: szatymazol, azaz „Szatymazon nyaral, innen jár be a hivatalba"'. Egy-egy gazdag szegedi polgár szőlejébe népes társaság rándult ki rendszeresen „virtusos dinom-dánomra", „csendet háborítani": számos újságíró, író is. Gyakorta A tót atyafiak kiadójának, Bába Sándornak a vendége volt szegedi, éveiben Gárdonyi, Pósa Lajos, valamint Tömörkény. A szatymazi homokon „kapogatta az alla alá" először hegedújét Dankó Pista mint tanyai malacbanda kutyuprimása. Az 1878 derekán Szegedre kerülő Mikszáth — ír erről Nacsady József a Mikszáth Szegeden című könyvében — ugyanez éé őszen már sűrűn vendégeskedik Szatymazon, a gazdag szegedi kereskedő, a „sokkomájú felsővárosi pátriárka", Zsótér Andor szőlőjében. E szüreti mulatságok egyikének tragikus mozzanatát írja meg e© évvel később a Vén asszonyok nyara cimü tárcájában. A történet „a szegény kis Mariról" szól, akinek „egész belseje össze van zúzva és tördelve azon ész nélküli, bűnös fűzés által". Tánc közben „majd ennek, majd annak a karján lejtett, halovány arca egyre pirosabb lett", majd „a vékony kis an©al... elterült halott halványan, vonagló ajakkal a földön... s nem is kelt fel többé..." Szatymazi emlék az 1884ben keletkezett A könyvekről című írásának e© részlete is: „Kermely István... minden nvár elején, mikor a békabrekegés kezdődött a tápéi sasokban, fellármázta a várost, ho©' ő most. az Indiákra, a Mississippihez vagy nem tudni hová utazik; elbúcsúzott a rokonoktól, barátoktól, érzékenyen nagv könnyhullatások között s úgy indult el szatymazi szőlejébe. A szolgája egv taliga úti könyvet és kalauzt szállított utána. 1© ment el a derék ember, a haza sem .iött egész az utolsó lapig. Tudniillik, míg egészen keresztül nem tanulmányozta a könyveit a szatymazi nádfödeles viskójában. Akkor aztán visszatért többnyire őaz végén elfaradva és mégis megpihenve, benyomásokkal gazdagon. Mikorra ötödször elbeszélte tapasztalatait. ő maga is szentül hitte utazását. . ." Szatymaz másik eredeti figurájáról, Joó Ferenc festőművészről szól A Joó piktor című tárcájában. Czimmer Károly A Szegcd-belvárosi Kaszinó százéves története című könyvében Mikszáthtal kapcsolatban derűs szatymazi történetet mesél el, melyet Nacsádv is idéz A mi Mikszáthunk című összeállításában: „Zsótér Andor névestéjén Joó piktor szokta felhozni a bort a nagv kancsóban. 1878-ban. András napján Mikszáth Kálmán, szokása ellenére, éjfél után leiette a poharat. -Nem iszom többet Andor bátyám, nagyon bagószagú a borod-. A többi vendég is bizonyította. Zsótér Andort nagyon bántotta a dolog, büszke volt jó boraira, és kutatta, hogy mi rontotta meg a bort. Utoljára a na© kancsóba nézett bele és annak fenekén megtalálta Joó piktor nagy tajtékpipáját, amit kapatos fejjel a kancsóba ejtett mikor a csapról a bort eresztette ..." Pár évtizeddel később Juhász Gyula is sokszor vendége volt a szatymazi szőlőknek. Szatymazról már jönnek, f jönnek, Akik Velencébe mentek — írja az 1908-ból származó Aktuális strófák-ban, gúnyosan célorva azokra a szegedi polgárokra, akik na© garral külföldre készültek, de elegendő anyagiak híján titokban csak Szatymazra utaztak. Móra Ferenc már házigazda Szatymazon: bérelt tanyája van, melynek nyugodt csendjében feltehetően nem egv művét írta; itt látta vendégül íróbarátait is. 1930 nyarán például — emlékezik az esetre a Kortárs ezévi májusi számában Sós Endre — a Magyar Hírlap munkatársai, köztük Karinthy, Hatvany Lajos, Zsolf Bela töltenek egy napot , nála feleségestül, családostul. Délelőtt megmutatja a pesti vendégeknek a fehértói délibábot; elmennek ahhoz a házhoz is, ahonnan 1919-ben Kukovetz Nanát, e tehetséges szegedi féstöriőt elhurcolták. Ebéd után „kiültek a rétre", s „napestig tartott a t.raktálás, poharazgatás". Erről a vendégjárásról szói Móra egy évvel később a Délibábok című írásában: „Karinthy Frigyest alig tudtam a délibábnézéstől viszszacsalni a szatymazi bértanyánkra, pedig ott is nagy mulatság várt rá. Egész délután csaptunk a tanya falán krajcárral, Karinthv meg Zsolt Béla meg én. Hagytam is nyerni a pestieket, hadd örüljenek szegények. El is nyertek tőlem vagy két zsebre való rézpénzt. Csak otthon vették észre, ho© csupa Ferenc Jóska idejéből való krajcárt cipeltek hazáig." József Attila költészetében is felbukkan egy helyütt Szatymaz, A tőkések hasznáról cimú versben: élj Párizsban vagy Szatyma[son, — mire a béredet kikapnád, a tókcseké a haszon. Nem lehetetlen, ho© a költő 1922—25-ben, szegedi látogatásai és tartózkodása idején járt Szatymazon: bizonyára vendégként, esetleg épp Kukovetz Nana nyomait keresve. Több Szatymazi megjárt íróról, emlegető írásról nem tudunk. Az emlékezések, utalások hangja — József Attila versét kivéve — általában derűs. anekdotikus va© kötekedő: igazán mélv, megrázó élmények színhelye mégiscsak Tápé volt CSAPLÁR FERENC CLprősá^ok Ahol a hazugságot sokszor lehet ismételni, ott ax oly*n anyagi erővé válik, mely lehetővé teszi az igazsag feletti uralkodást. A háztartásban elvégzett munka népgazdasági szempontból is fontos. Épp így a munkahelyen való lógás a háztartás szempontjából is káros. • F/gy hivatalnak mindig le©en több a tekintélye, mint a hatásköre, ho©' egyensúlyban maradhasson az akták tengerén. * Amióta villany van. nem szükséges az ablak ahhoz, ho© rilágos le©-en: De ah ora nem aramlik szüntelenül friss levegő, előbb-utóbb megfulladnak a bentlevok. ha meg oly világos is van bent. • A vfflanvégők csak addig sugároznak fényi míg levegő nem éri az izzószálakat. A ©ertya langja akkor alszik el, ha nem kap levegőt. • Az sem utolsó dolog: a szocializmus építéséhez teglat hordani. * Ami na©on kelleti magát, rendszerint nem nagyon kapós, * A gondolatokat sokkal könnyebb megszülni, mint megvalósítani. A taligán es az autón egyformán fontos kellek a kerék. * Ha e© szó olyan könnyű, mint a hópehely, akkor el is olvad olyan könnyen. Mison Gusztáv konsztanty/n pausztovszkiu A TOLVAJ MACSKA Fit ar írást * Kiváló szovjet íré május St-l H. •Zilletesaapja alkalmából közöljük. Páusrtovsrkijuak számos könyve jelent már me* nálunk, tavaly például A haza (üstje ét a Barangolások könyve. Egészen kétségbeestünk, mert nem tudtuk, hogyan csípjük el ezt a vörös macskát, amely minden éjjel meglopott bennünket. És olyan ügyesen elbújt, hogv egyikünk sem vette észre. És csak egy het elmúltán derítettük ki. hogy ennek a macskának csorba füle van és koszos farkából is hiányzik egy darab. Lelkiismeretlen macska volt es:. Egy bandita, egy macska-csavargó. És előtte is Tolvajnak hívtuk. Mert mindent lopott: halat, hüst, tejfölt és kenyeret. Egyszer a kamrában még a kukacosdobozunkat is felborította. Igaz, hogy nem evett belőlük egyet sem. de az udvar minden tyúkja odarohant e« mind fölesipegették tartalék kukacainkat Teiezabalték magukat, a napra feküdQ DÉL-MAGYARORSZÁG Vasarnap, 1961. május ZA. (Fehér Kálmán rajza) tek és^iviglek. K ii bt jártuk őket. s szidtuk mint a brkrot, de hiaba, a horgaszasboi mar semmi sem lett. Majd egv hónapunk ráment, ho© a vörös macska nyomára akadjunk. A falubéli ©erekek segítettek. E©'szer azzal rohantak, hogy látták, amikor hajnaltaj? a macska a kiskertben járt és foga között összefűzött sügéreinket lóbálta. Lefutottunk a pincébe és megbizonyosodtunk a lopás felől. A tüzéren tíz kövér sügérünk volt. F.z már nem is lopás, hanem világos nappal történő rablás volt. Megesküdtünk, hogy elkapjuk es dagadtra verjük banditizmusáért. Ma este aztan fulóncsiptúk. E©enest az asztalról csent, el e© darab kolbászt, s fölmászott vele a nyírfára. Rázni kezdtük a fát. A macska kiejtette bájából a kolbászt, mely Ruvim fejére pottyant. A macska vad szemmel nézett ránk fölülről és veszettül fújt. De nem volt már menekvés. S a macska kétségbeesett lépésre szánta el magát. Rettenetes fú.itatással levetette magát a lárol. a földre huppant. s fölpattant, mint a futball-labda, s a kisház alá rohant. Ez a kisház a félreeső kertben áliott. Éjszakánként a Kisház fatetejére potyogó almák koppanása vert föl bennünket. A ház tele volt mindenféle kacattal, horgászfölszereléssel, aprófával. almával, száraz falevéllel. Csak éjszakánként tartózkodtunk benne. Hajnaltól napszálltáig mi a megszámlálhatatlanul sok k's tó és mellékág partján töltöttük pl a napot. Halásztunk és tábortüzet, ©újtottunk a partmenti bokrosban. Ho© a tópartra érjünk, ösvényeket kellett 4 »