Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

Szegedi költök Andráss\ Lajos Alkonyi dal Ahol meleg mély barna szemed ért De megszépültem! Barna szemedért Jönnék hetedhét országon is át! Csak varázslatod változtasson át Sasok fiává, délceggé — avagy Oly égi lénnyé, mint ami Te vagy Keringjenek csillag-homlokod körül Oly szép legyek mint két szemed körül Tavak körül a téli alkonyat! Zene szél: képzelt lényedbél ered Suhogó selymeknek csabitó éj-dala ez Úszó utánad hullámzó fény-hajadé Zizegő nadasnak ölelő csendje ez ének Susogó hárfa zenéje: szemedé... Igazi szimfónia! Kajánság Amikor minden nehezék lábunkon lóg, már nem elég szárnyaláshoz a szárnyunk vigyorog rank az arnyunk: i nem látja mikor belelép a rozsdás szögbe ,.. Eh elég! Lődi Ferenc Kisváros Csukott szemmel is eltalálnék agylk vegétől másikig. Itt lakott Dankó, ott Juhászék • Tömörkény, Móra váltig itt Az ismerősök sokadalma kísér, s mig élek, nem fogy ei. Egyik-másik, ha gyorsan halna, hianyzana, mint jó modelL Megszoktam őket jó gyomorral, miként az ételt — ervni kell, ha zsíros is, ha százaz tonhal.,. Legfeljebb számra ég. kiver. Kisváros hej. mi minden volt már sok ismerősöm, és mj én! Volt úgy, hogy polcról szónokoltál, i mint lepkét vitt az esti. fény. Fölvágtad szomjas farkastorkod? S hittél, vagy nem, már egyre megy" Szívemben csupa szitkot fojtok, lazít e leltár-egyveleg Fut a ló ezzel, azzal ta, s amazt ledobta útfélén, ördögük kardos angyal is. hát verje őket úgy legyen. Nem tudok lenni oly szabadnak, hogy szeressem, ki nyelvet ölt fejet fordít tűző napnak, B naponta vesz föl, vet le bőrt Azért csak több az én barátom s a kézfogásuk tiszta szó, beszédes, mint a zöld ágon, tavaszba-nyiló, biztató. S « város, melyhez eltalálnék csukott szemmel. — az én fiam. Kamasz ... kőarcán pattanás ég s kinövi, mint mi, annyian. A vonat döcögött és igen gyakran megállt; Bodnár Pista úgy érezte, hogy még sohasem volt ilyen hosszú az utazás. Pedig az utóbbi néhanv esztendőben sokszor megtette ezt. az utat. Volt mikor hetenként, de havonta egyszer biztosan. Ahogy a munka, meg a tanulás megengedte. Mostanában más oka is volt, hogy ritkította az utazgatást, de erról még odahaza is hallgatott. Edesan> ia előtt ugyan soha sem Volt titka, de ez egészen mas. Ki tudja, hogy fogadná a hírt Nem lenne-e féltékeny arra a -városi kislányra. Zsuzsikéra, aki egy kicsit máris elcsábította tóié a fiát Négy éve már, hogv először útrakelt Kis batyut, vitt. csak magával, nem volt szüksége bőröndre. Az építőknél szívesen fogadták, hiány volt a munkáskézben. Szállást is adták. Elvégzett valami tanfolyamot aztán a betonkeverőkhöz osztották be. Azóta már volt darus is egy ideig, megtanulta az állványozást a zsaluzást, s hs kellett segített a kőműveseknek a raktárépületek felhúzásánál. Az ilyen emberre felfigyelnek mindenütt Mire észrevette, már egy kisebb brigádot bíztak rá, szinte gyerekfejjel. De nem vallott szégyent A művezető szerint tud bánni az emberekkel, pedig csak annyit tesz, hogy maga sem restelIi a munkát Es köztük él, velük van azután is. A közös sors előbb-utóbb összekovácsol mindenkit. A vágányok. a vándormadarak hamarosan elkotródnak, odébbállnak, s aki marad, annak biztos, hogv kell a pénz, oka van rá, hogy hajtson. Pista a fogához verte a garast.. Nem kuporgatott de ha egy kis pénze volt azt beosztottá. élire rakta. Es havonta egyszeri vitte haza a mamának. Anyja sokszor dorgálta is érte. — Költséi magadra is fiam! Nem lehet így élrfi egy legényembernek. — Bízza csak rám. édesanyám — szokta mondani ilyenkor Maid eljön annak is az ideje Most csak az a fontos, hogy a kicsik ne lássanak hiányt semmibén. Azám a kicsik! Az öcskös, meg a hugt. akiknek szinte második apiuk lett. mióta ar igazi édesapát eltemették. Laci kamasz már, most megy ipari tanulónak az öszszel. Juliska pedig ápolonő szeretné lenni, ha megnő. Egyelőre csak a babait gondozza. babusgatja, amiket szintén Pista vett neki. mivel sosem érkezik üres kézzel. Hiszen maradhatott volna i téeszbe is annak idején, habár túlságosan nem is marasztalták. De hol voltak még akkor a rendszeres készpénzfizetéstől, a fiataloknak is kijáró háztájitól, no meg a ma idpem ingyenes betegellátástol. Nem is hitte el senki, hogy * erre ilyen rövid időn belül sor kerül. Ment hát, aki csak tehette, fóleg a fiatalok. Hogy jobb volt-e nekik, vagy rosszabb, embere válogatta. Volt ki szakmát szerzett és végleg a varosba költözött, a többség azonban megmaradt amolyan hétvégi hazajárónak. Hej, azok a teli bumlizások, az örökös várakozás, ácsorgás, zötykölődés! De szívesen lemondott volna róla valami biztosnak ígérkező otthoni megélhetés kedvéért. Es most. amikor a vonat hazafelé döcögött vele, azon töprengett, vajon milyen lesz majd a fogadtatás. Mert egy hónapja már, hogy elküldte a belépési nyilatkozatot a szövetkezetnek. Valami olvashatatlan aláirású levél érkezett, hogy a vasárnapi közgyűlésen döntenek majd a felvételekről. Aztán az anyja is irt alig olvasható szálkás betűivel. Annyit kisilabizált belőle, hogy boldog a fia elhatározosa miatt és nagyon várják. De nem szeretné, ha csalódás érné, mivel a téesr.ben ma már nem vesznek fe! könnyen ser.kit, nagyon megrostálják a jelentkezőket. Arija Isten, hogy sikerüljön! Mert irannak ám olyanok — hallj* az ember a vonaton is —, akik most hogy fordult a sorsuk, gúnyolódnak az új belépőkön. „Akkor elpucoltatok, hátát fordítottátok. most, amikor már könnyebb, bezzeg jönr © s nétek vissza!" — így beszélnek. És van is ebben valami. De azért nem volna igazság. ha mindenkit egy kalap alá vennének. A lógós, persze mindenütt, lógós, az sehol se kell. se falun, se városon. De elválik az Hamar. Meg aztán, aki szakmához ért. az nem kunyerál, nem sírja vissza magát Annak nincs szüksége rá. „Tisztességes ajánlat ez, barátaim. Ilopy miért jon haza megis az í mber? Nehéz ezt elmondani. Pláne ennyi figyelő szem előtt!" Azon kapta magát hogy' szinte mondta is a maga védőbeszédét. A gyomra összeszorult,' ha arra gondolt, hogy oda kell állnia a régi ismerősök, meg ismeretlenek elé, és tűrni, hogy mustrálgassák. mint egy lovat. Bár csak összetépte volna azt a papirost, mielőtt postára adra! Most nyugodtabban utazhatna hazáig. Különben is. hogy lesz azután, ha netán felveszik? Mi lesz Zsuzsikával? Mondani .sem merte neki a szándékát. Rendes kislány, ott ismerve meg az építkezésen. Amolyan beíróféle volt, de nem hordta fenn az orrát, mint a többi irodisták. Az hozta össze őket, hogy ő is félárva, mint egyszer elmesélte. Az édesanyját veszítette el. Az apja azután megnősült és azóta ... Erről nem szívesen beszélt, pedig mostanában már sokat voltak együtt. Móziba meg néha táncolni is elmentek. Es most már úgy érzik mind a ketten, hogy nagyon üres lenne az életük eg?*mis nélkül. Tán mégiscsak szólni kellett volna neki erről a felvételi dologról is. De hátha nem sikerül, ez tartottá vissza. A szégyent könnyebb egyedül elviselni. — Hát te nem szállsz le? — nézett rá csodálkozva egyik bejáró cimborája, aki már az ajtónál sorakozott., — Dehogynem! — ugrott fel és ö is beállt a sorba. — Még csak az hiányzik, hogy levigyen Szegedre. A körülötte állók felnevettek. de nevetésük nem csengett gúnyosan. inkább együttérzéssel, szeretettel. Megszokták és ismerték egymást. Ha valaki elmaradt véletlenül, mindjárt tudták. hogy a szabadságát tölti, vagy netán beteg. Mostanában ugyan egyre gyakrabban előfordul, hogy egyesek végleg otthon maradták. — Hadd hulljon a férgese! — mondták ilyenkor nevetve. de a nevetésükbe egv kis kesernyés fájdalom is vegyült. „Neki már sikerült!'' — ez voit a ki nem ejtett szavak mögött. Pista úgy vágott sietve a falu közepe felé vivő útnak, mintha enyhe bűntudat gyötörné, hogv cserbenhagyta társait. Pedig tudta, hogy M » gondolat butaság. Hiszen ő el sem ment volna innen, ha ... Hirtelen meleg veríték öntötte el a homlokát, s ijedten tapogatta meg a zsebeit. ,.Óh, én mafla jószág! Majd elfelejtettem..." S társai most már tényleg azt hihették, hogy megkergült. vagy a vonaton felejtett valamit, mert rohanni kezdett visszafelé. Pedig csak az jutott eszébe, hogy a nagy töprengesben még egy zacskó eukrot "sem- vett a kicsi Juliskának. Csak be ne zárjon a restis, mielőtt odaér ... fTgy érzem, meg kell vétlenem a tv-t. Méghozzá két legkedvesebb kolleginammal szemben. Két nagy lapunkban írtak kritikát az Alkohol cimű kisfilmről. Egyikük elemzöen, el ismeréssel; másikuk lelkesedéssel és meghatóan. Egy dolgot azonban mindketten szemere vetettek a tv-nek (egyikük külön cikket is írt róla), miért mutatták be este tiz óra öt perckor ezt az iszákossag ellen késsült kisfilmet. Tehát olyan időben, amikor az iszákosok éppen a kocsmaban vannak. Nem tudom, van-e megbízható felmérés arról, mikor isznak az iszákosok. Azt hiszem, nincsen. De nem is ez nyugtalanít engem kritikus társaim szemrehanyásaban. Félek attól a „haszonszemlélettől", amely egy műalkotástól (s egy jó dokumentumfilm kétségtelenül az), ilyen direkt hatást remél. Valósággal kárba veszettnek érzi az alkoholizmus ellen küzdő müvet, ha azt az alkoholisták nem tekintik meg minél nagyobb szá m ban. Elóre is elnézést kérek minden iszákostól a hasonlatért. de készített már a televízió kitűnő dokumentumfilmet a fiatalkorúak bűnözéséről és a titkos prostitúcióról is. Ezeket milyen időpontban kellett volna sugározni? Mikor nézik a tv-t a Hámos György: Mikor tévéznek az iszákosok? fiatalkorú bűnözök? Hát még a txlkos prostituáltak? Estefele mar nem; éz majdnem biztos. Reggel sem valószínű. hiszen aludni is kell. Mégis fontos feladatot teljesítettek a dokumentumfilmek. Reszben azokon az áttételeken keresztül, melyek révén a művészet hat a valóságos életre. Közérzetet, közhangulatot. társadalmi ellenállást vált ki; nyugtalanságot kelt, illetékes szervezeteket cs hatóságokat ösztökél fokozottabb tevékenységre stb. A nevelő célú dokumentumfilm, természetesen nem elégedhet meg egy regény, egy játékfilm lassan érlelő hatásával. Türelmetlenebb azoknál, gyorsabb eredményekre törekszik: mégsem arra számit elsősorban, hogy halasára fi bűnözők abbahagyják a bűnözést, az iszákosak az írást, a prostituáltak... Inkább azokra gondol, akik még nem bűnözők, nem prostituáltak és nem Iszákosak. Tehát több idejük van tvnezésre, s több szellemi szabadságuk a latoltak megfontolására. Nagyon gyenge lenne az a dokumentumfilm, mely egyenesen az erintetteket akarná meggyőzni szenvedélyük . W-álatosságáról. Csak az elrettentés módszerével kísérletezhetne. De a tv-nézes nem kötelező. Az iszákos tehát bármilyen időpontban mutatják is be. hogy ó milyen utálatos, ha iszik; felkelhet a székről és elmehet a kocsmaba. S a kocsmába mit lát? Azt. hogy aki sokat tsztk bamba lesz. ostobán beszél. emberi rangjahoz méltatlanul viselkedtk. elterül a földön. Nap nap után ezt lathatja a kocsmában. Mégsem változik meg. Miért változna meg. ha a képernyőn látja ugyanezt? S ha leissza magát a kocsmaban, beviszik a kijózanító állomásra. Ott gyomormcsást kcCp. ami roppant kinos procedúra. S ezalatt otthon a képernyőn ugyancsak gyomormosást mutatnak be. De ö bezzeg nem látja. S így nincs módja rá. hogy elborzadjon a dologtól ... Tanulság: a tv folytassa tovább ezt a- értékes. szenvedélyes művészi munkát az alkoholizmus ellen. de a műsoridőket ne igyekezzék a kocsmákkal egyeztetni. taposnunk a sűrű. maaas fűben, melynek hegve a fejünk fölött bólogatott, s teleszórta vállunkat sárga virágporral. Estére kelve fáradtan érkeztünk haza. kezünkben ezüstös halfűzér. És valahanyszor megtértünk, mindannyiszor a vörös macska újabb gonoszságairól hallottunk. Node. ezúttal hurokra került, s most ott lapít a kisház alatt, az egyetlen, szűk lyukban. Innen mar nincs menekvés. A lyu* nyílását halészhálóval zártuk el es vártunk. Am a macska nem jelentkezett. Csak ellenségesen cs szüntelenül fujt. Így múlt el egy óra. kettő, három ... Már ideje volt lefeküdni. De a macska egyre csak fujt meg köpködött a ház alatti lyukban. Ez mar az idegeinkre ment Ekkor Ljonykah a helybéli varga fiát hívtuk, aki ügyességével és bátorságával tűnt ki. Ráhagytuk. hogy szedje ki a macskát, a lyukból. Ljonyka egv hal farkára horgászzsinegef kötözött aztán benyújtotta azt a lyukon. Abbamaradt a fújás, csak ropogást és hersegést hallottunk. A macska a hal fejét harapdálta. Ljonyka húzni kezdte a zsinórt. A macska elkeseredetten kapaszkodott, de Ljonyka erösobb volt nála. A macska viszont nem akarta elszalasztani a finon falatot. Egy perc múlva megieienl a lyuk nyilasában a macska feje. foga között a hallal. Ljonyka ekkor nyakon ragadta a macskát, s a magasba emelte. Most először vehettük alaposabban szemügyre az állatot A macska lesunyta a szemét és hátracsapta füleit. Sovány, égövörös kobormacska volt, hasa alatt fehéres folttal. Ruvim elgondolkozva kerdezte: — Most mi legyen vele? — Megneveljük — feleltem. — Lehetetlen — közölte Ljonyka — Mar kölvökkorától ilyen a jelleme. Inkább próbáljátok meg alaposan jóllakatni. A macska csak várt, hunyorgott Hallgattunk a tánacsra, a kamrába vittük, s pompás vacsorát adtunk neki: disznósültet sűgérkocsonvát. túróslepényt, s végül tejfölt. A macska egy óránál is tovább evett. Aztán kiment és a küszöbre ült. Megmosdott, s keskeny. zöld szemével ránk nézett, aztán a csillagokra. Mosakodás után hosszisant dörgölte » fejét a földhöz, s közben nacyox.it fújt, szippantott. Ez alighanem az öröm és jókedv jele veit. Mar attól tartottunk, hogy a nyakáról egészen levésik a szőr. Aztán a hátéra feküdt, elkaota a farkát kiköpte, elnyújtózott, a kályhánál és békésen elszunnyadt. Ettől kezdve nálunk lakott es abbahagyta a lopkodást Sőt. reggel váratlan, de hasznos cselekedetet végzett. A tyúkok fölrepültek az asztalra és csipegetni kezdték s hajdinakását a tányérból. A macska odaóvaitodott és egy gvözedelmes ugrással az asztalon termett. A tyúkok szanaszét, röpültek. Még a tejesköcsögöt is feldontötték és kétségbeesetten menekültek ki a kertből. Elöl a nyakas kakas. A macska meg három lábon utána, a negyedikkel az egyik mellsővel a kakast verte hatba. A kakasról szerteszet röpült a toll, és por. Fs minden ütésnél valami ugv kongott és búgott a kakasban, mintha gumilabdát paskolna a macska. A kakas hamarosan szívrohamot kapott, elfeküdt Hideg vízzel öntöttük nyakon, feléledt, s eliramodott. Ettől kezelve a tyúkok féltek tovább lopni. Mikor megláttak a macikat, kotyogva, s egymás h.egven-hátí.n igyekeztek elrejtőzni, a lyukba a kisfiáz alatt. A macski úgy járkált a házban, mint valami gazda es ör. Fejet lábunkhoz dörgölte. Megkövetelte. hogy hálásak legyünk neki, s cserébe nadragunkoo hagyott egy-egy-jókora csomó vörös szórt. És át is kereszteltük. Tolvajból Rendőr lett. Bar Kuvim úgy vélte, hogy ez nem a legszerencsésebb vaiasztás. Mi azonban biztosak voltunk benne, hogv a rendőrök ezert nem fognak rank megharagudni. Ferenez Győző fordítása RERENCSY öANDOR Idill Fürdőszobában: nagy bádoglavórban fürdik a család és a tűzön sarkantyús fazékban fortyog a krumplileves Sikálják magukról szappannal körömkefével a fáradtságot a bajt. és a sütőben álmosan szusszan a zaftban a marhaszelet Az este ököllel veri az ajtót s a kultúra nr. ajtófélfán kis fadobozban kiabál: lelőtték!... megfulladt!... felrobbant!. . . elégett!. . . Tasárnap, 1967. május 28. DÉL4ÁAGYAR0RSZA9 7