Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

RTMONTI IMRE Megyünk ketten Megyünk ketten, megyünk égve, föl északi hóra, jégre, havat, jeget olvasztani, magunkat megfagyasztani. Megyünk ketten, megyünk fagyva, gyújtogató déli napra, sugarát megdermeszteni, magunkat felmelengetni. Megyünk ketten marakodva, egymás ellen hadakozva, egymásért megsebesedve, ha ki ellenünkre kelne. Megyünk ketten egymás ellen, s egymásért, ha kettőnk ellen valami harmadik támad: akár öröm, akár bánat. Megyünk ketten, ez a sorsunk: olykor, hogy egymásra rontsunk, olykor, hogy örömmel teljünk, langyos fűbe heveredjünk. Megyünk ketten. — S aki látja, lassú fejét megcsóválja: ilyet még nem látott ember: ezek törnek egymás ellen, olykor tépik vad örömmel, olykor védik Hz körömmel, langyos fűbe heverednek, ottan is csak verekednek, — S megyünk ketten. — S nem lesz vége se hajnalra, se estére: tépjük egymást vad örömmel, védjük egymást tiz körömmel. VERESS MIKLÖS longing to get.77 Moszkv kvák p irizsok buda pestek beleroppant a város roppant tenyerébe ujjainak rácsai közt gyenge állat a magány szeretlek szeretlek forráshajú csönd lépteidet megőrzi szemem miht fészkük illatát a madarak szeretlek csöndhajú forrás fiitteres városok pörögnek lábujjhegyen szívem irdatlan mélysegey fölött POLNER ZOLTÁN ANDRASST LAJOS SIMÁI MIHALT Folyam A vízben örökké tovább épülnék a kész házak, « a fák, a fák is új agakat hajtanak, bodorodó hajszalgallyakat növesztenek lenn a vízben, a vizben örökké tovább, — 8 a híd is, a dölyfös-gyönyörű, érzi, hogy pillére, törzse, vasbordázata csupa szétesö-oldódó lazulás, hegeszteni kell még a vizben, örökké tovább; mert semmi sem befejezett, még az eltelt tdő sem, 8 mi, akik átdübörögtünk a hidon, ölelkeztünk a nyárfaligetben, 8 lakjuk a házak emeleteit, a fenyeseket, — " J . »•! . •• mi is csak torzók vagyunk még a kezdet s n változás műhelyében, arcunk csak részlete egy határtalanabb arcnak, amelyet semmi tükör nem tud befejezni egészen, 8 amelyet együtt mégis megkeresünk dördüld szavakkal nyújtott és véghetetlen énekkel, mig a városok vashajóit küszködve továbbvontatjuk a kristálykikötők irányába a parton örökké tovább! w Éjszakai műszak Most minden éjjel, mig téged a pelyhes meleg dunna közt simogat az álom a szövögepek zugasat figyelve ót nézem én: a karcsú szőke lányon kék-aprópöttyes kendő, s úgy feszül mellén a köpeny, amint igazítja makrancos hajtincsét, mint kerek almán a hamvas bór, — s kedvem magasra szítja ha énekel — s én hallgatom itt lopva mig cikázik a gépen a fonál: pacsirta szól igy rét fölött, dalolva mig tavaszodván párjához talál. S én észre sem vettem, elszállt az éjfél mig pontos, szép ringását versbeloptam a gép előtt: mint nádszálét — a szél csókját kerülve riúgóet... Zajosan virrad, a műszak véget ért. A lányka A vég vászonba szőtte álmait... En is hihetném: alom volt, ha csokra nyújtott ajkaval nem aLlana itt.,, Tanyai iskolások Keresztül krómsárga földeken búzák árnyékában valamikor jönni onnan láttam apátokat, dajkátokat is. Szelekben úszó dűlők, tanyák a megmondhatói miről is akar a sors majd szólni felnőttként, komolyan veletek. Ök is messziről jöttek. Szavuk zöld ere kiszáradt. Cserepes örömüket a bánat ránccá tördelte szép arcukon. Népmesék kis óriásai: hétmérföld az ország. Sok munka és mérhető okosság, hogy emberi égboltunk legyen. Az ősök kitaposott nyomán jöttök el tanulni a világot, ahol már annyi a meleg{ testvéri kézfogás. HATVANI DÁNIEL Kő, beton BECS ER.NÖ Ausztria *nak roppantak, porcok feszültek karomban, amíg cipekedtem a kövei. Vas-rugyet, beton-kacsokat növesztek, bírom szusszal, ha fagy sziszeg, esö ver. Kivérzik tenyerem, fehér kötéssel majd megóvja a hó. Hadd lepjen törmelék! Sudárabb kor álmát hordom vállamon, sújtson bár a földre kék villámmal az eg. D ti rostéin várából láttam tájaid: az utak cérnáját, az Alpok fehér lobogóit, hol a gleccserek patakja szikrázva kígyózik. S Melk ősi apatságát a dombon, hol a Priornak ezüstből kellett, innia; az én bőrömet síkoltó szelekkel cserzette a gyors vizekkel átszőtt, hideg Karintia. A fasizmus korszakát bíráló, nemzeti létünk e nagy tragédiájával számot vető erdeklödés továbbra is rendkívül fontos. E korszakról sokat lehet és kell még elmondani. Meg kell azonban állapítanunk azt, hogy csak erre nem redukálódhat a nemzeti önvizsgálat és számvetés. Ha irodalmunk a nemzeti közgondolkodás, a korszerű humanizmus, a hazaszeretet, a közösségi felelősségérzet, szocialista forradalmi szellemiseg kibontakozásához igazi segítséget kiván adni. akkor — akárcsak az eddigi legjobb müvekben — történelmi teljességre, átfogóbb, sokoldalúbb szemléletre kell törekednie. Az árnyak mellett fel kellvillantani a fényeket, a sötétség óráin kívül a ragyogó napokat. A nemzeti önismeret nagy alakjai: Zrínyi, Széchenyi. Ady es mások súlyos hibákra mutattak rá; náluk senki sem ostorozta könyörtelenebbül a magyarságot. De ök ezt a jövő érdekében tették. Az értékeket is felmutatták, s mindazt, ami hitet,, reményt, tettvágyat közvetlenül lobbanthatott fel. A magyar népet, nemzetet irodalmunknak nemcsak a fasizmus korszakában kell bemutatnia, hanem nagy forradalmainak, s előrelátó társadalmi harcainak idején is. különösen az elmúlt 22 év szocializmust építő munkájában és harcaiban. Csak a szégyenfoltok, bűnök feltárásával, az orvosi látleletre emlékeztető objektív ábrázolással, anélkül, hogy az értékes, a haladó hagyományokat is napvilágra hoznánk, nem tudja az irodalom tevékeny hazaszeretetre, önbecsülésre és önérzetre, állampolgári és forradalmi öntudatra nevelni népünket, ifjúságunkat. E kérdésekről ideológiai-erkölcsi vonatkozásban a sajtóban élénk vita bontakozott ki. (Faragó Vilmos az Élet. és Irodalomban, Darvas József. Dobozy Imre. Mód Aladár írásai a Népszabadságban.) E polémia kirobbanása és nagy társadalmi visszhangja szintén ennek az igénynek időszerű fontosságára világít rá. Az egyoldalú, nemzeti múltunknak csak a tragédiáit és szégyenfoltjait feltáró tendencia erősíti a társadalmunk bizonyos rétegeiben egyébként is eszlelhető dezillúziós. közönyös hangulatokat és közerzest. Az irodalom funkciója — ahogyan ezt Darvas József a legutóbbi iróközgyűlésen mondotta — a társadalmi fejlődés során sok mindenben változott, de s köteiesseg. hogy az irodalom legyen a nemzeti közgondolkodás, a korszerű hazafisag. eszmény formálója, kifejezője, ez a kötelesség nem változott meg. Az európai színvonalú, filozófiai ihletésű, öncsalástól mentes, nem gőzös látású próza fejlesztésére irányuló igény csak helyeselhető. Többen e célt azonban úgy vélik megvalósítani, hogy háttérbe szorítják \ agy elvetik mai szocialista irodalmunk értékes hagyományait, a harmincas évek szociográfiai irodalmát, a népi írók társadalmunk jobbításáért, nemzetünk sorsáért küzdő legkiválóbb prózai munkáit, Móricz Zsigmond hatalmas életmüvét, s mai irodalmunk e hagyományokhoz kapcsolódó fontos törekvéseit. S ehelyett, s ezzel szemben csak, a szintén fontos és jelentős kritikai hagyományokat (Nagy Lajos munkássága) tartják a mai modern magyar próza igazi alapjának. Ismeretes, hogy Nagy Lajos egyik első kezdeményezője volt a szociográfiai. tényfeltáró irodalomnak. Illyés Gyula még a Puszták népe megirasa előtt a Kiskunhalom című művét megíró Nagy Lajost baráti hangú kritikában üdvözölte a Nyugat ban. Akik ismerték élete utolsó éveiben Nagy Lajost, azok tudják, hogy mennyire foglalkoztatta őt az eszmenyek. közvetlen kifejezése. Nem tartotta elegendőnek a társadalom kritikai ábrázolását, s szinte szenvedett amiatt, hogy saját művészetében — ő kevésbe tudja megvalósítani a pozitív igények és eszmenyek kifejezését. Véletlennek tekinthetjük-e azt, hogv a húszas évek végén Nagv Lajos és más írók teremtik meg a legszebb szimbólumot a Szovjetunióról, amikor az Édesanya alakjában testesítik meg? Ez a jelkép Tamás Aladár, Déry Tibor korbeli műveiben is felbukkan (Mama Oroszország). Az eszményteremtés vágya — az igenlés, közvetlen ábrázolás formájában — az egyik legnagyobb XX. századi társadalomkritikus írónk pályáján is többizben megnyilatkozik. Móricz és a népi írók prózáját sem lehet csupán leleplező és vádemelö epikának tekinteni. „ E hagyományokban sok olyan eszme, gondolat, érzés, eszmeny olt közvetlen formát, amely a ma szocialista irodalmának előzménye. Tévednek azok is. akik a mai számvetőönvizsgáló irányzatot elszakítják a felszabadulas utáni irodalmunk hagyományaitól. Olvasunk olyan vélemenvt is. mely szerint Fejes Endre Rozsdatemetö-je jelzi a korszerű magyar irodalom kezdetét. Fejes könyve eriékes. fontos írás. de megvannak az irodalmi előzményei. Elég, ha Karinthy Ferenc ötvenes évek középén született Ezer év című elbeszélésére és színdarabjára utalunk. A mai önvizsgáló kritikai törekvések sem hagyományok nélkül születtek meg. Ezeknek első: a mai magyar irodalom legfontosabb művei sorában számon tartott, alkotása Darvas József Város az mgoványon című könyve, mely szinte új irodalmunk első műve volt — első szabad lélegzetvétele volt. Ez a törekvés folytatódott tovább a személyi kultusz utolsó éveiben. majd a júniusi párthatározat után született a tudat és a valóság összhangját helyreállító írásokban. Veres Péter Almáskert című művében például ráirányítja a figyelmet a szocializmuson belüli régire és újra. s ennek harcára. Sarkadí Imre. Vrban Ernő. Karinthy Ferenc és mások korabeli novellái, riportjai szintén e törekvés jegyében jöttek létre. Mindezt azért, fontos elmondanunk, mert mai irodalmunk távlatairól. újdonságairól, kezdeményezéseiről alkotott képünk helyessége, igazsága és objektivitása megkívánja az egész fejlődés figyelembe vételét az igenlés és tagadás, a megőrzés és túlhaladás történeti folyamatának bemutatását is. Enélkül önmagunkat szegényítő, az értékeket ok nélkül elvető szemlélethez jutnánk és még saját jó törekvéseinknek sem adhatjuk meg a reális, valóságos alapját. ösztönöznünk kell kritikánkat az idősebb és a középnemzedék munkásságának feldolgozására, mert a legutóbbi évek termése azt mutatja, hogy fiatal nemzedékek alkotóiban nem él elég elevenen és tudatosan e hagyományok sok fontos eleme. Nem kellőképpen tudatos az, hogy mi minden. s mennyi érték született meg az elmúlt két évtizedben, s ennek ébresztése és felhasználása korántsem tekinthető csak irodalmi kerdesnek! Thomas Mann a princetoni egyetemi hallgatóknak a Varázshegy olvasásának kérdéséiről elmondott beszedőben talaljuk a következő gondolatot: .,Az embernek általában szüksége van rá, hogy önmagára emlékezhessék. Semmi esetre sem vagyunk mindig önmagunk birtokában. s öntudatunkat is az gyengíti, hogy egyáltalán nincs bennünk összefoglalva mindaz, ami a miénk. Csak a ritka tisztánlátás, összeszedettség és áttekintés pillanataiban tudjuk magunkról az igazat..." Mai prózánkról zajló viták is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ezeknek a thomasmanni megvilágosító pillanatoknak az eljövetelét segítenünk kell. Korunk, társadalmunk érdeke kívánja meg. hogy a nemzeti önvizsgálat és kritikai számvetés fonódjék egybe eszmények teremtésevei, közvetlenül is erőt adó gondolatok és érzések fellobbantásávai. Hagyományainkban, amelyekről már szóltunk, éppen erre találjuk meg a legszebb példát. Széchenyi, Ady kritika: munkássága tragikusan komor gondolatokat hordozott, de ezzel együtt mindig nagy lobogó hitet, vonzó eszmenyeket is. Lenin a Nagyoroszok nemzeti büszkeségéről című híres cikkét 1914ben írta. amikor a nacionalizmus, a sovinizmus elöntölte egész Európát. Mégis, amikor ezeket a végzetes eszmei áramlatokat bírálja, ebben a helyzetben a leghatározottabban figyelmeztet a nemzeti hagyományok fontosságára. Idézi az Orosz irodalom nagy társadalomkritikus íróinak véleményét mindarról, amit el kell vetni, le kell győzni. Majd feltárja azokat a tényeket. vonásokat, amelyek a szocialista hazaszeretet alapját alkotják, amiről az orosz proletariátus, az orosz nép nem mondhat le. amire büszke lehet, éppen a szocialista forradalomért, a kommunista társadalomért vívott győzelmes harca érdekében. Ugv véljük, hogy irodalmunknak es közgondolkodásunknak is legjobb nemzeti, forradalmi tradícióink, s Lenin gondolatainak szellemében társadalmi és nemzeti létünk. múltunk illúziómentes kritikus szemléletét társítania kell történelmünk és a felszabadulás utáni kor legszebb haevományainak megbecsülesével. s az ebből kinövő eszmenyek es igények korszerű megteremtesével. Vasárnap, 1967. április a. ÜEL-MAG YARORSZAG 7