Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

A költészet" napja Versolvasó nép lettünk az elmúlt évtizedben A könyvkiadói jelentések, a verseskötetek sokezres példányszámai, a gyakori második kiadások ezt éppúgy bizonyítják, mint a költői estek sikere, résztvevőinek tábora, nem egy poétánk szívet melengető emlékei. A költőket manapság egyre inkább szokás vendégül hívni, velük személyesen megismerkedni, verseiket tőlük meghallgatni. Nem egyedülálló az olyan alkotónk, aki egy-egy verse megjelenése után a kommentáló, elismerő vagy vitázó levelek sorát kapja. Mindez arra mutat, hogy a vers ma tényező lett hazánkban, s a költészet napja — melyet az idén negyedszer rendezünk meg, a hagyományhoz híven, április 11-én, a hajdani szegedi diák, József Attila születése napján, néhány nappal Juhász Gyula halálának 30. évfordulója után — ezt, a kivívott társadalmi szerepet ismeri el méltó formában. i A költészetnek ez a hazai ünnepnapja azonban arra is késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk: milyen elemek hatottak közre nálunk a vers, a poézis e népszerűvé válásában? Vajon a szép szó varázsának, a nyelv zenéjének, a kulturálódó ember esztétikai igényeinek és a művészi öröm utáni vágyának lenne mindez köszönhető? Vagy a pihenésnek, a kikapcsolódás ösztönének, a gondokról megfeledkezni akaró emberi mozdulatnak, mely egyidőre elzsongitani kívánja nvagát egy másik világ érzelmi hullámaival? Nem tévedünk, ha a meghatározó tényezőt valami másban keressük. A költészet mai előretörése összefügg azzal, hogy hazánkban az utóbbi években nagymértékben megnőtt a gondolat respektusa, az értelem és ráció tisztelete, pontosabban annak a gondolatnak és intellektusnak becsülete, mely szocialista együttélésünk távlatait és jövő feltételeit hivatott megteremteni. S ma már mind több ember ismeri fel, hogy ennek az alakuló új szocialista közösségnek összetevője lesz — a gazdasági és társadalmi élet eredményein kívül — a formálódó új embertípus magasrendű érzelmi kultúrája, erkölcsének PS emberségének kifinomultsága is. A költészet ma gondolkodni, eszmélni, Öntudatra ébredni segíti napjaink emberét, magatartás és erkölcs, közösség és magánélet bonyolult útvesztőiben igazítja el, ösztönzi az értelmes, emberhez méltó élet kialakítására. A mai ember ugyanis nemcsak életforma és igények terén fejlődik állandóan, de humánuma megnyilatkozásaiban is, es érzelmi élete gazdagodásával mindinkább rászorul a vers közös emberi felismeréseket megszólaltató bensöségére. Számunkra, szegediek számára nemcsak azért jelentős a költészet napja, mert József Attila személyéhez, városunk irodalmi múltjának egy jelentékeny fejezetéhez kapcsolódik, hanem azért is, mert ez az ünnep a mai szegedi költészet ünnepe is. Most jelent meg, szinte erre az alkalomra a Tiszatáj című antológia, amely a mai szegedi költészet reprezentatív összefoglalása. Ez a kötet is, s a mai szegedi költők mostanáhnn megjelent kötetei is, azt bizonyítják, hogy ez az elismerés és érdeklődés, amely ezzel a nappal kapcsolatban országszerte költőink felé fordul, méltán megilleti a vers mai szegedi munkásait is, hogy a mi költőink nem megtűrt és lenézett vidéki versfaragóként vesznek reszt, az ünnep eseményeiben, s hogy a mai szegedi költészet java alkotásai is olyan művek, amelyek segítenek az embereknek meglelni helyüket a világban. rávilágítanak arra. ami követendő, példaadó, teljesítik tehát a költészet nagy feladatait. SÍMON ISTVÁN Tavaszi szőlővidéken Megálmodnám újra. müytn, ha naranesszin holdvilág van olvadozon a tengeren éjfélkor Taorminaban, s ég az Etna krátere fenn. És roskadó fenyőiben a Sarkkört a Imvas tajgán, de szándékom meddő, hiszen a Börcehát löszös partján nem hasonlít rá semmi sem. S hol is van a trópus nesze, mikor éjszaka a dzsungel sűrűjéből az ég fele borzongatóan huhult fel a dobhanggal kevert zene?.' Ö, mert sehol a nagyvilág más táján a kikeleté színében nem hasonlít rád, vidékem, ha észak felé repülnek már a vadlibák, i hegyeink zsúpfödeleit bepólyálja meg a szürke, de forrósul a szivem, mint kőkorsó, amit a tűzre öcsém tart, ha bort melegít. Mocorognak már a meggyfás kaszálók és karós szőlők, s ameddig párásán ellátsz, éledezik a szülőföld, ez a partos, kicsi Hellász; ahol mégse rsak vándorolnak néznek és ahol a szélnek izét érzem, mint a bornak, s azt is tudom, miért kekebb erretájon a Sándor-nap; s hogy hang sínes ahhoz hasonló, mikor hallik már a csé-esitt, csivitel a metszőolló — apám nyírja az otelló rót, tava'yi venyigeit... GEREBLYÉS LÁSBLÖ Ars poetica M ondhatnám én is, Engem csak a tavirózsak Szelíd közössége érdekel, Vagy a páfrányoké, Fenyők világa. Egy-egy a földi csúfságoktól Elvonatkozó Fautner-kep, Klee-grafika. A hét tavak tijal Gleccserek. Vagy a női testek tüneménye Csak, Vagy épp a Viktoria-tó!.,. Hohó'. Megállj! De hiszen márts benne vagy a Tanganyika-tzidék Problémáiban. Már ki sem látszom belőlük, Annyira nem közömbös nékem A fekete testvéreim. — Amerikai fekete szegények. Kongói fekete szegények — sorsa S így már nem is a páradús hőség Gondolatától lep el verejték, Nem is a dzsungel kiralya. De az amerikai legibombazók Raja rettent, Nem skorpió. — Fehér intrika iszonyit! S hiaba is játszanék bújósdit Egynémely bírálómmal, Maskara lenne rajtam. A szépség siirvn-szött Elefántcsont-fehér fiurnusza. SESOR VTLMA Simogatás Lillafüredre mentünk, s a buszon megsimogattad egy gyerek fejét. Magadnak élő ember vagy. tudom ie az a mozdulat másról beszélt. Mondd, tudtad-e, hogy szöszke gyerekhajba bújtattam el didergő szivemet? ősznek, halálnak nincs hatalma rajta, Kezed nyomán örökké jó meleg. RÓNAY GYÖRGY Férfi portré A férfi szobájában «l s egy régi délelőttre gondol mikor a pályaudvaron állt a felnőttek közt rövid nadrágban és feszengve gyúrta két hátratett kamasz-kezét, melyen a körmöknél a bőr kuszál kasod ott — a vonat kerekét nézte, s hirtelen tagra meredt szemmel az ablak mozduló négyszögét, melyen a lány derékig kihajolva integetett, de nem neki, s közben oszloptól oszlopig suhanva, menthetetlenül mtnd kisebbre zsugorodott imádott arca — erre gondol, i szive váratlanul nehéz lesz, minT CL kő. ILLÉS LAJOS Hagyomány Az ötvenes évek vége és a hatvanas évek eleje izgalmas, sok új kezdeményezés rakétáját begyújtó pillanat irodalmunkban. Az ellenforradalmat követő ea/.mei harcok, konfliktusok ekkorra már megoldódtak, vagy legalábbis elvesztették uralkodó jelentőségüket szellemi életünkben. Így a kor irodalma e nehéz, gyötrelmes időszak után egyre mohóbban vetette rá magát az u.i kérdésekre. Fürkésző, tágranyilt szemmel néztek körül íróink a hazai társadalomban és a nagyvilágban, s tekintettek be az emberek lelkebe. Hírül adták felfedezéseiket, s feltárták azokat a problémákat is. melyek már a szocialista építés fejlettebb fokára, magasabb szintjére jellemzőek. E fellendülés kedvező foltételek közepette bontakozott ki, melyeket a párt. általános és művelődéspolitikája, társadalmunk alkotó légköre s az olvasók mai irodalmunk iránt növekvő érdeklődése teremtett meg. Ezekben az években születtek meg azok az új művészi törekvések, melyek napjainkban is meghatározzák irodalmunk arculatát Emeljük ki közülük a legfontosabbakat: társadalmi, nemzeti, forradalmi utunk és küzdelmeink áttekintésének igénye; a több mint másfél-két évtizedes munkánk es harcaink nyomán kialakult új valóság közéleti és emberi vonásainak felfedezése; az egyén, a személyiség helyzetének rögzitésc. belső világának, tudati. etikai konfliktusainak megismerése es feltárá.sa. Ez a tájékozódás és érdeklődés sok értékes. nem egyszer élénk polémiákat, kirobbantó müveket hozott létre. Megemlítünk néhányat, kiemelve legfőbb jellemző vonásukat is. Darvas József Részeg esö. Illyés Gyula Ebéd a kastélyban, Lengyel József Igéző, Sánta Ferenc Húsz óra — számvetes a forradalmi fejlődés problémáiés eszmény val és eredményeivel a nőni cselekvő ember. a forradalmár nézőpontjából. Fejes Endre Rozsdatemető, Kolozsvári Grandpierre Emil Párbeszéd a sorssal. Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem és más művek a társadalmi fejlődésből kihulló, kimaradó rétegek belső világát, mutatják be. Tudatos törekvést figyelhetünk meg a jelenkor békés építőmunkája hőseinek megrajzolására, közösségi es egyéni problémáinak megragadására. korszerű embereszmények megteremtésére számos író munkásságában (például Galambos fajos Megszállottak, Galgóczi Erzsébet Félúton, Fekete Gyula Az orvos halála stb.). Társadalmunk különböző rétegeinek tudati, etikai konfliktusaival szintén sok mű foglalkozik (Illés Endre novellái. Goda Gábor Magányos utazás cimű regénye. Karinthy Ferenc, Szabó István, Moldova György, Szakonyi Károly és mások elbeszélései). Történelmünk különböző korszakait, különösen a fasizmus korát, művek egész sora idézi fel. melyek közül kiemelkedő jelentösegű Cseres Tibor Hideg napok-ja. Csák Gyula, Csoóri Sándor, Mocsár Gábor és más írók újjáteremtik az irodalmi szociográfiát, sőt kutatásaik eredményeit epikai müvekké érlelik (Piros tövű vád stb.). Egyes íróink, mint. például Molnár Géza nagyívű regénytrilógiákba fognak, ezekben egyes társadalmi rétegek történelmi útját kísérik végig. A valóság meghódításának és felfedezésének szenvedélye, melynek néhány jellegzetes megnyilvánulását említettük, a művészi módszerek, a kifejezés, a forma terén is kísérleteket. keresési-kutatást Indít el. Az elmúlt másfél-két év prózai termése, olyan nagy, hogy számbavétele es értékelése csak kollektív erőfeszítés müve lehet. 1966-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó es a Magvető mintegv félszáz új regényt és majdnem 30 új elbeszéléskötetet jelentetett meg. Ehhez társulnak a régebbi müvek, új, gyakran kevésbé vagv alig ismert írásokat is közlő kiadásai, amelyeknek aránya eléri a megjelent uj művek 40 százalékát. A folyóiratok, lapok szintén számos kisregényt, novellát közöltek, és a nem irodalmi kiadók is adnak ki szépprózai műveket. E számokban, arányokban lendületes munkakedv. gazdag produktivitás fejeződik ki. Mi rejtőzik e hatalmas könyvtömegben, milyen törekvések öltenek testet, folytatódik-e mindaz, ami sz előző években értékes. szocialista, haladó kezdeményezés volt. vannak-e káros, fékező erők, és miképpen éreztetik hatásukat, hogyan nyilvánulnák meg? Mindezek a kérdések erősen foglalkoztatják kritikai életünket. Több irás jelent, meg. a közelmúltban melyek azt vizsgálják meg. hogy merre tart, a magyar próza. Akadnak, akik kiragadják e bonyolult, sokrétű folyamat egyik vagy másik oldalát, s ezt kívánják uralkodóvá tenni. Mai prózánk minden vonulatát e cikk keretében nem tekintjük át. s ezért, kiemeljük az egyik legfontosabbat; a nemzeti önvizsgáló-számvetö müvek mai probléma tikáját. Darvas Részeg eisó-.ie, Sánta Ferenc Húsz órá-.ia. Fejes Endre Rozsdatemető-je es más művek korszakok, egész rétegek, embercsoportok, jellemek és egyéniségek hosszú történeti útjának sűrített ábrázolására és elemzésére törekedtek. A megkezdett regényciklusok (Fekete Gyula Ezeregyedik esztendő. Molnár Zoltán Egy márciusi nap stb.) szintén hosszú történeti fejlödes. gazdag problemavilág feldolgozására. a mához vezető utak kijelölésére, konfliktussorozatok bemutatására tartanak igényt. Mindez ú.i regényformák, ábrázolási módszerek kialakítása ra is sarkallta az írókat. Az egyes korszakokat bemutató művek is. erőteljes és kérlelhetetlen kritikai hévvel. sorsprobléroákra. nemzeti, közösségi kérdésekre kerestek választ. Ezt látjuk több. a fasizmus világát felidéző regényekben is. elsősorban Cseres Tibor munkaiban, s a felszabadulás korai ábrázoló irasokban. Az elmúlt evek termesében ezt a törekvést, néhány fontos és figyelemre méltó mű folytatja és erősíti. Gáli István Csapda cimű regénye ú.i szférát fedez fel és hódit meg: a politikus ember világát. A munkások sorsát, útját egy belőlük kiemelkedő vezető, az elmúlt két évtized munkáspolitikusának szemszögéből ábrázolja. Űj, nagy lehetőségekre mutatnak rá a különböző nemzedéki számvetések is. Dobozy Imre a 40—50 év közti generáció sorsát, közösségi, nemzeti felelősségtudatának, történelmi tapasztalatainak küzdelmes kialakulását. tárja fel készülő regényében. A Kedd. szerda, csütörtök cimű müve. mely a Horthy-rendszer végóráiban a katonaszökevények. s más. magukat mentő emberek öntudatosodását. közösségi, hazafiúi felelőssegérzetenek felébredéset mutatja be hitelesen es pszichológiai elmélvültséggel — e nagy vállalkozas közvetlen előzményéül is felfogható. Hasonló igényt jelez Molnár Zoltán és Fekete Gyula említett regényciklusa is. Amint látjuk, az egykor történelmi távlatú, mai kiindulás, érdeklődés továbbra is jelen van irodalmunkban, sőt tovább szélesedik. s ú.i, értékes müveket érlel. Mégis, ha a termés egészét tekintjük at. fel kell figyelnünk arra. hogy egyre inkább a fasizmus kora kerül előtérbe. Egész csoport mű született meg. köztük igényes, szép munkák, amelyek bemutatják történelmünknek ezt az iszonyú korszakát. Gyakran önéletrajzi elemekre, élményekre épülnek. (Például Mezei András Csodatevő. Örkény ístván Jeruzsálem hercegnője című elbeszélésgyűjteményének Utolsó vonat című ciklusa. Bor Ambrus novellái és mas müvek). Ezekben azonban egvre inkább az általanos etikai problémák válnak uralkodókká. a nem egyszer lazább kapcsolatuk a mai társadalmi kerdésekkel. Üj elemeket latunk az ábrázolásmódban, a valóság megközelítésében. Erre a serkentést es a bátorítást Dobozy Imre Tizedes és a többiek cimű nagysikerű filmje, illetve regénye adott, mely a fasizmus és a felszabadulás korát elsőízben szatirikus-groteszk szellemben abrazolta. Mezei a látomásosfantasztíkus. Örkény István a hűvösen objektív. groteszkbe hajló latasmodot alaki, totta ki. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Ya^arnap. 196?. április 1