Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

Utazás a művészetek ors^gjjtiam ŐRÜLTEK HÁZA VAGY PARNASSZUS? K iskatinak űj homokozó felszerelé­se van. Anyja piros halójából adogatja kifelé. Sárga lapát, piros és fehér formák, még mozdonyfor­ma ie. meg egy csodálatos fehér vitorlás hajó', tetején kis piros zászlóval. Kétoldalt fröccsen a homok a lába alól, ahogy beugrik a gödörbe. — Na! Széttapostad a süteményemet! Kiskati felvisit. — Csinálhatok én is egyet? Csillagformája lett a tortának, a apró kis hornökesillagok fénylettek benne. A kis hajó messzi tengerekre indult... Nagy fehér kéz nyúlt le. A hajó, a moz­dony, a formák sorra eltűnnek a piros szatyorban. Félrefordított fejjel néz a kézre, amely elvitte Kiskatit. a formákat, a hajót, a messzi tengert, min­dent. Csak az apró csillagok maradtak szikrázva a fényben. Egy ággal túrkálja, míg eltűnnek a csil­lagok. s nyers, tapa­dós homok hull hű­Fehérvári Erzsébet Játék Csontviry: A taorminai színház romjai Művészet és bolondság, aseni é« őrület olyan foga­lompárok, amelyeket szíve­aen kapcsol egymáshoz a •zóhasználat Á századvég bohémjei éppúgy kiváltot­ták a polgár ellenérzését, mint a XX. században a ..epater le bourgeois" (há­borítsd fel a polgárt!) jel­szavával fellépők az izmu­sokkal szemben. A nem norma szerűt, a „nem nor­málisát" csak visszás érzés­sel veheti tudomásul a nor­mák, « mindjárt tegyük is hozzá, nem maga szabta normák szerint élő tagja a társadalomnak. Ezért szere­ti az úgynevezett átlagpol­gár az átlagművészetet — esetleg a kiválót la —, de abból csak a rég megszokottat. Erthetetlen-e ez a maga­tartás? Nem, egyáltalán nem érthetetlen. A társada­lomnak összetartó erőre van szükségé, s a meglevőhöz való ragaszkodás Ilyen erő. A társadalomnak azonban ugyanannyira szüksége van megújulásra is. A meni azért meni, mert új szemlé­letét hirdet már akkor, amikor még mindenki más a régi szerint él. Az újat hirdetőnek erős idegzetúnek vagy fantasztának kell len­nie, hogy sorsát elviselhes­se. „Vagy bolondok va­gvunk, s elveszünk egy szá­lig, vagy ez a mi hitünk va­lóságra válik" (Ady: Föl­szállott. a páva). Fölmerül a kérdés, minfig olyan nehéz volt-e az újnak érvényre Jutása, mint az utóbbi évszázadban. Egyál­talában nem. Az evolúció folyamatában a társarialom reáll egy bizonyos fejlődé­si sebességre, csalhatatlanul érzi az élet ütemét. A revo­Itídó korában azonban a vi­szonylatok ellentmondáso­sabbakká válnak, az új ki­fejezése riasztó arcot ölt, a vele szemben erősödő elle­nálás csak fokozza torzulá­sait. Az új kimunkálására vagy az vállalkozik, aki a régivel nincs összekapcso­lódva vagy fanatikusa az újnak. Csontváry Tivadar, a nagv festő például azok kö­zül .való, akik a XX. század első éveiben új utakat tör­nek. Nem tartozik szorosan egyik irányzathoz sem, egyedüliségét nemcsak ere­detisége magyarázza, hanem az is, hogy későn és kívül­ről érkezik a művészi pá­lyára. Patikusként kezdte, azután lett festő egy belső sugallat nyomán. S mivel környezetében Rafael festé­szetét tartják a legnagyobb­nak/ Rómába utazik, hogy szembenézhessen vele. Ám hiányolja a természet ener­giáit Rafaelben, s elhatároz­za. hogy túltesz rajta. 20 évet ad magának a felké­szülésre. Gyógyszertárát berbead.ia. s tanulni megy Münchenbe. Párizsba. Éles­szemű rajzolónak bizonyul. Majd utazik és utazik, a „nagy témát" keresve, a Kár­pátoktól a Vörös-tengerig és Szicíliáig. Hatalmas mű­veket hoz létre, amelyeket ma már zavartalanul élve­zünk. Élvezzük látomásai­nak szu ggeszti vitását, naiv álltam ott a elragadtatva. lát­gőrög költészetét, s nem kérünk egyszer számon tőle iskolás közhe- ványtól lyeket. Csontváryt vonzza A panteista Csontváry a mélység, az embersors ilyen helyen van elemében, tragikuma. 1879-ben — még itt kiegyensúlyozott. Evekik nem is festő, akkor — a jár oda-vissza, szedi össze szegedi árviz hírére — egye- erőit, míg végül 1904 telén, temistákból álló csoportot 1905 tavaszán elkészül a mű. rezet Szegedre. Ez az út „Athénből Taorminába siet­életreszóló élmény marad, tem, ahol reám várt egy Ezzel függ össze, hogy ké- olyan naplemente, amellyel sőbb a vízesések egész so- tisztában Voltam, hogy ez rát festi, de fest hajótörést lesz a világnak a legszíne­is, naivuí csodálatosat A kö- sebb napút festménye" zösség sorsával egyesülni, a (napút=Csontváry saját ki­kozösoéget a bajból kiragad- fejezése a plain air azaz ni, ez a szándéka már itt vi- szabadlevegő-festés fogal­lágos. önmagát egy felsőbb mára.) „Itt nem kellett gon­hatalom küldöttének hiszi, dolkodnom sokáig a kivitelre művésznek, prófétának, új nézve, mindennel tisztában Attilának, midőn betegsé- voltam — nem maradt ge a háborús idők hatására egyéb, mint a vászon sürgős súlyosbodik. Ez az időszak megrendelése." nem is hoz már létre a ko- Az idézet nagyon jellemző rábbi remekművekhez ha- Csontváry egyéniségére, el­sőn ló, befejezett alkotáso- hivatottság, korlátlan önbi­kat, a személyiség problé- zalom sugárzik szavaiból, mái túllépnek művészetén, meggyőződése túllángol a En-je világgá akar terjed- valószínűségen, anélkül, hogy ni — és összeroppan. Talán nélkülözné, hiszen igaza van, senki sem utazott annyit, már nem mosolygunk eze­mint 6, mégsem kivétel: ken a szavakon. Van Gogh a hollandus Dél- Hátborzongató átélni ma Franciaországban talál ma- zsenijének történelmi meg­gára, a francia Gauguin a bízomyosodásn után a magá­csendes-óceáni Tahitiben, nyosságában is hittel rajon­a német Klee Eszak-Afri- gó, de naivitásával annyira kában, és folytathatnám a kiszolgáltatott ember sorsát., sort időben előre Matisseon Don Quijote-i egyénisége, át, vagy visszafelé Dela- amelyben az önfeláldozás croix-n át és még tovább, aszkézise és hősi morálja a A Délvek a képzőművészet- mulattatóval és szomorúval ben óriási szerepe van: a is keveredett, fellovagolt, ha táj itt helyenként megnyi- nem is Attilaként és nem is latkozássá, majdnem jobb teveháton — amint art utol­szó, kinyilatkozássá válik a só fantasztikus kartonján művész számára, beszélni képzeli — a Parnasszusra, kezd. Szárnyára veszi a az emberiség lángelméinek képzeletet és mégis reális maradandó lakhelyére, marad, szemmel látható VINKLEfí LASZLÓ fenséges költemény. Az Et- , na Taorminánál tengeröböl felett tornyosuló, több mint 3000 m-es havasormú tűz­hányó. Ahány időszaka az évnek, ahány időszaka • napnak, annyiféle tüne­mény: lenyűgöző, sugárzó fenség, rózsálló derű, ko­mor óriás, Csontváry képzeletében ez a látvány szellemi kép­pé alakul: képe a termesze- . z útépítő vállalat igazga­tit eszmeive növeli, mint a fi tÓ3a sokáia álldogált a görög színészet maszkja. /» kjg asztalos műhely vas­A taorminai színház rop- ajtaja előtt. Erősen törte pant méretű kép, 20 négy- a fejét, mert tudta, oda­zetkilométeres. A nap éppen bent nem lesz könnyű a vulkán mögé bújt és sáf- dolga Hogy az ajtó előtti tétovázasá­ránvsárgára festi az eget. ról eiterelje azok figyelmét, akik Felhősávon violaszín bor- most. láthatják, erősen szívta a ciga­zong, mint hűvös estén ma- rettáját és feje tölé fújta a füstöt. Az dárnyszárny. A nap látha- asztalos műhelyben ugyanis szigorúan tatlan korongja felett a sár- tilos a dohányzás és mindenki az ga narancsba sürul, felette ajtó előtt szívja el a cigarettáját, ha fehér felhóhabok úsznak. A 'de be akar térni. Az igazgató tvdta. vakítón sárga ég alatt har- hogy az öreg Molnár Samu bácsival sányan csattan a mélvkék, s esinján kell bánni. Nem mondhatja ibolyába fordul. Felette a m*g egyszerűen és néhány velős hólepte csúcs, afelett az est mondatban, hogy eleget dolgozott halvány üvegzöldbe fordult mar- menjen nyugdíjba. A munka­kékje Á kék hegyóriás alatt ^es, aki már néhányszor megpro­már fénytelen a lankák zöld- bálta az öreget, rábírni a nyugdíjra, je. az ég nappali kékjének azt mondta, hogy nehezebb Samu bá­emlékét őrzi még a tenger. csjt elválasztani a munkától, mint a Eri-e íródik rá, mint a tuzhá- , _. , nvó kontúrja fentebb az cs®cspm6t az ^"tejtől. Tan rína. ha égre az ókort színház rom- nyugdíjba küldenek, ja inak korállszerű vonulata. Az igazgató az utolsó szippantás Az egykori nézőtér földjén, után eldobta a cigarettavéget és ei­mint oriasi allkapocsbol ki- pő1e on.ával méiyen a porba temette, hullott fogak — szétszórt Aztán belépett, a műhelybe. Odabal­kövek sorakoznak. Akinek , , , ,,, . , ..,. van képlátó lelke, nem ma- a*0" a gyalupad melle es leült egy rarihat józan a görög szín- <is lócára. Az öreg észrevette. Ahba­ház karzatáról nézve a nap- hagyta a munkát, kezet a spárgával lementét. Magam is nem- nyakába kótött asztalos kötenyhez vös suhogással láb- ——————— ujjai közé. Jó lenne egy olyan fehér hajóforma, mint. Kiskatié. Még zászlót is egészen jól ki lehet formázni vele. Anyuka vehetne egy olyant! De nem vesz. Nincs pénze. Mindig azt mondja, kell ruhára meg ci­pőre. Mindig azt mondja, az muszáj, meri neki mindig nagyon rendesnek és tisztá­nak kell lennie. Ezért kap ki nagyon, ha összepancsolja magát. De azért játéka is van. Alvós babája, meg arany lapátja, szitája meg kacsa formája. Csak hajója nincs. Pedig az kellene ... Kiskati ott van a másik homokozóban. Süteményeket süt. Mindig csak sütemé­nyeket süt. Marokkal szedi tele a formát, leveregeti, és ráfordítja a homokozó szé­lére. Sórba, sokat. Mellette ott a fehér ha­jó. A nagy fehér kezek között most apró tű Villózik sebesen. A homokozó párkányán már sorakoznak a kis fehér vitorlások.. egy ... kettő ... három ... — Most én... az enyém... — Kiskati türelmetlenül toporog. — Na! A kezek hir­telen megállnak. A fürge tűt. azután a formákat, újra elnyeli a piros táska. A ha­jót is. Kiskatit, nem. Az nem is férne be­le. Art a kezek hurcolják el. — Kiskati gyere, megyünk hintázni. — Ne-e-e-m... Homokozni akarok! Olyan jót játszottam a Cigányévivel. Kiskati nyafog, húzatja magát — Maid adok én neked! — a kezek Kis­kati popsiján táncolnak. Kiskati bőg. Hall­gatja egy darabig. Sarkon fordul. Lassan ráteszi lábát a gondosan kiformázott ha­jóra. Aztán a másodikra, harmadikra .. Elment a hajó ... Mártika szitál a homok közepén. Min­dig a cipőjébe rázza. — Ne úgy, te buta. Add Ide. — Na! Megmondalak... mérgesen rángatta a nadrágját i látni • vékony, szőrös lábait, meg a kopasz te­jét. Otthagyja Mártit a szitával meg a la­páttal. Á középső hinta üres. Apró koc­canással verődnek össze láncai. — Én értem ide előbb! Engedd el' — Szilvási Zsuzsi már lecsapott a hintára. Hátrább lép. — Meglökjelek? Két kézzel megmarkolja a másik hinta ülőkéjét. Marika még csak kiscsoportos, nem tud lükőzni. — Ne engedd, hogy a Cigányévi lök­jön! — Zsuzsi elkapja a hintát, mézszinü coppfja ostorként csapódik az arcába. — Ne lökd! Hallod? Ne lökd! — Ne lökj, ne lökj... — visít Mari is. — Miért ne lökje? Ne veszekedjetek gyerekek — mondja egy bácsi a padról. Zsuzsi cipője élesen, kegyetlenül csikorog a kavicson, barnás port alá. csap az orra — Hát azért, mert. a Cigányévi csúnyá­kat mond, meg köpködni tanítja a kicsi­ket. Szeme kerekre nyílik, dühös lesz. — Nem is igaz... Tudod? Nem ts iga* Lassan összefolyik szemében a kék. Kéli hinta, kék ég... kék, kék, kék.,. Egyedül áll egv kicsit. Nem figyel r* senki. Áll, nézelődik. Űjra üres leirt egy hinta. Igaz, éppen a ferde, de nem baj. Megvan. Két lábát megfeszíti a fán. kez« megfehéredik a lánc szorításától. Térde rugózó mozgását átveszi a hinta. Ügyesen lüközik. öt nem szokta meglökni senki. Már száll.. . száll, Űjra egybemosódik s kék. zöld peerrfvé olvad a fák lombja, alaktalanná válik u erkélyen vakaródzó Dóeri bácsi. Száll. nevet. Zsuzsi mellette úgy hajt, mint egy esiga. Énekel. A kis Mari ie rele eineog. Csudajó így szállni egyre feljebb! — Zsuzsi! lehagylak. Lehagylak, mini a pinty. Elhiszed? Feljebb! Feljebb! Csapkod a ptroe szok­nya a feje körül. — Elérem Dóért báeef) Még, még magasabbra! Hiába sír pírás panaszos csikorgással ez a vaeak hiút*.. Még! Magasabbra! Magasabbra! Villózik a sok kék. zöld, fehér. Kék. Zöld. Fehér. — Nem érsz utói... Ogysem érsz so­hasem utói Zsuzsi! r ., t Röpül a piros szoknya, szikrázik a kéfc • ég, lobog a fák zöldje, virít a Dóczi bá­csi kopasz feje. Piros... kék... zöld... fehér. — Mi van már megint? Miért nem nrúghatsz' — Dóczi bácsi hangja dörög az erkélyről. — Már megint nem férsz a bőrödbe? Miért bántod azt a kicsit? Te... te ... Nemhogy meghúznátok magatokat, ha már idetoltátok a képeteket. Ez a Dóczi bácsi mindig ilyen. Mindig kiabál valamiért, anyukával ts. Pedig oiyan muris igy, ahogy most fenn all, S | zállni! Följebb! Még följebb' Hadd irigykedjen a Zsuzsi, hadd bá­muljon • mindenki! Repülni jé. Nagyon jó! Még! Még feljebb! Szállni a viUózáshaa, a fényben. ... Csikorog a hinta ... vagy a Zsuzsi kiabál?... A szél süvít úgv,.. vagy.., anyuka hangján sikolt valaki?... Piros..; kék ... zöld ... fekete. Orerv»c János HŰSÉG törölte és homlokára tolta sokdíop­triás szemüvegét. — Hogy van, Samu bácsi? — kér­dezte az igazgató. — Jól vagyok, igazgató elvtárs — válaszolta az öreg minden gondolko­zás nélkül, mert mióta ismerik egy­mást. minden beszélgetésük igy kez­dődik. -T- Jól vagyok, köszönöm kér­dését. Es jól esik még a nagyförccs is — tette hozzá ravaszkás szem­hunyorítással. Egy darabig nézegették egymást., aztán az igazgató szólalt meg: — Azért jöttem volna, hogy fa­ragja meg a ceruzámat — és átnyúj­tott egy teljesen új, sárgára festett fájú, finom ceruzát. Az öreg kezébe fogta a ceruzát, nézegette, aztán szemére húzta a szemüveget, a homlokáról. Elővette az eresztögyaluti a legnagyobbat, ame­lyet az asztalosok használnak, hátara fektette és az élén hegyezni kezdte a ceruzát. Közben halkan beszélt: — Jófeita ceruza. Csak azt nem tu­dom. miért ide hozza megfaragni a ceruzáját az igazgató elvtárs, mikor az irodában külön ceruzahegyező ma­sinát láttam felszerelve az asztalra. — Tudja. Samu bácsi — vágott közbe az igazgató — nem tökéletes az. Töri a ceruza hegyét. Ezt meg sajnalnám ott elpazarolni. Az öreg faragta szótlanul a ceru­zát tovább, az. igazgató pedig nézte az alacsony, kopaszodó embert, aki már jóval túl van a hatvanon. Es közben töprengett. Hogyan kene szó­ba hozni a nyugdíjat? Az öreg segített, mert megállt a munkával, sokdioptriás szemüvegén keresztül hosszan vizsgálta a ceruza tűhKz hasonlatos hegyét és közben csendesen megkérdezte: — Csak nem komolyan mondja az igazgató elvtárs, hogy csupán a ce­ruza miatt jött ide ie. a műhelybe. Gondolom, nagyobb oka van rá — Eltalálta. Samu bácsi — mondta egyszuszra az. igazgató. — Nem a cetuza miatt jöttem, hanem maga miatt. Az öreg szó nélkül visszaadta a ce­ruzát és olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy az igazgató azonnal meg­sajnálta. Gyorsan elővette azt a kér­dést. melyet, már jóelőre kitervelt magában az öreggel folytatott beszél­getéshez: — Hány évig dolgozott itt az apja, Samu bácsi' Az öreg csaodát sejtett, de azért rögvest válaszolt: — Pontosan harminc esztendeig. 1904-ben került az AHaméDitészeti hi­vatalhoz és 1934-ig dolgozott itt, mint kubikos és utász. Az igazgató szaporán bólogatott, hi­szen ismerte az öreg apját, dolgozott is vele fiatal kubikos korában, emlé­kezett rá.' Ránézett az öregre és elő­vette a pontosan előkészített máso­dik kérdését' — Hát a lánya? A lánya mióta dolgozik nálunk? Az öregnek megremegett a szem­ptlláia. de azért válaszolt. Igaz. volt egy kis Wótözködés a hangjában: — Tudja azt jól az igazgató etu­6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vaaárnam IMI tebnár IS.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom