Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

KALMAN LÁSZLÓ KORMON HALALA REZSŐ FERENC ALULJÁRÓ EGY CSÉSZE TEA Magda teát főzött az anyósának, rki fél érával ezelőtt érkezett az új menyétől. . Tudta, hogv az, új menynek félelmetes híre van. s az öregasszonv éppen azért látogatta meg. hogy ezt a hírt személyesen ellenőrizze. Az új menyről, a negyven éves özvegvaszszonyról azt mesélték. porcelán vödörben tartja a szemetet ás naponta kétszer fényesíti a parkettot. Magda viÜWlt hetenként egyszer törölt port, s a tegnap levetett ruhája még ott hevert a díványon. Ismerte az. anvósát. Tudta: hosszabb betzámolő következik majd a pedáns menyrő\ félreérthetetlen célzásokkal azokra a személyekre akik félérai továbbalvást többre becsülnek, minthogy becsukják a rekamiét. Ezekre a beszámolókra Ismeretségük óta többször sor került, s eddíe »z öregasszony fiatalkoráról szóltak. Most azonban az új meny mindezt elhomályosíthatja, sőt háttérbe szoríthatja. Az új menyre ugyanis az anvősa beszélte rá a fiát. az egyetlent, aki még nőtlen, sőt agglegény volt. Forrt a víz. de hosszankodra vette észre. hogy elfogvott a kockacukor. Zs<v zsó tegnap azt eszeeette, mialatt beszámolt párizsi élményeiről. Az öregaszszony természetesen nem szól majd ezért, csak beszívja a felső ajkát, s ettől Magdának viszketni kezd a bőre. Leforrázta a teát. tálcát vett elő. csontszínűt. ünnepit. Ezzel akarta ellensúlyozni, hogv a rádió szélén feltehetően porcsík van, és az asztal lába még mindig törött Kekszet ts talált egv zacskőban. s némi töredezett teasüteményt. Az, egészet heegvensúlyoz.ta a szobába, aztán megadóan leült. Es megdöbbent. Az öregaszszonvnak sáros volt a cipője. Megszáradt. sárfoltok éktelenkedtek a sarkán, és a harisnyája ráncot, vetett. Az anvcsa mánikusan tiszta volt. Hírhedt, zsarnoka a pedantériának. Most vette esak észre, hogv az anyósa sír. Utoljára akkor látta könnyezni, amikor kanadai bátyjának gyászjelentése megérkezett. Akkor . is csak néhány pillanatig tartott az egész, mert rögtön szidni kezdte a sógornőjét, aki harmadrangú gyászértesítőt csináltatott. Az öregasszony csendesen »(rt, halk csuklósokkal és Magda hallgatott. Ült és zavartan kavargatta a teáját.. Aztán az öregasszony beszélni kezdett, szipogva panaszkodott. akadozó, tört mondatokban — az úi menyére. A zavaros és hosszú történetből Magda egvetlen lényeges mondatot jegyzett meg: ... és aztán azt kiabálta, hogy inkább igazítsam meg a szőnveg rojtiát, mert összegubancoltam. Eni... Én, aki ..Es folytatódott. a történet tovább, de Magda most mér mindent értett.. Azt. hogy az öregasszony miért nem veszi észre a szekrényből kikandikáló pizsamaujjat és miért dől hátra olyan otthonosan a fotelban. Es a sáros cipőt is értette, a harisnyát is, az anyósa csendes hadüzenete volt ez az új menyének. Nagy diadalt érzett. Neki ugyan soha nem volt porcelán szemetesvödre. de az anyósával egvetlen egvszer sem veszekedett. » ' — Anvuka — tolta most oda készséges mozdulattal a teáscsészét — iffva meg, egészen kihűl. Az öregasszony hálásan nézett rá és a bögrére, melyben a sötétbarnára sikérült, tea párolgott. Ivott belőle és azt mondta: — Nngvon jó ez a tea. fiam ... lassan megtanulod ... BENDE IBOLYA Színhely a tartományi főnők erkélyre niriló szobája. KORMÁNYZÓ: Végig az úton az a sok ember. Mindenkinek kis zászló a kezében. És a nők virágot dobtak rám. Ügy éreztem magam, mint egv karneválon, vagy egy diadalmenetben. Jó dolog, ha az ember érzi, hogy szeretik a többiek. TARTOMÁNYFŐNÖK: Nyugtával dicsérjük a napot. KORMÁNYZÓ: Az éljenzés mint valami hömpölygő ái-adat egyre erőteljesebben és egvre magasabbra emelt. TARTOMÁNYFŐNÖK: Azért itt-ott füttykoncert és egvéb disszonáns hangok is hallatszottak. KORMÁNYZÓ: Az a néhány izgága és a keresztesek által felbérelt ember nem számít. TARTOMÁNYFŐNÖK: Te nem ismered 161 őket. Minél nagyobb a sikered az Itteniek körében, annál veszettebbül támadnak. Ezek mindenre képesek, és semmitől se riadnak vissza. KORMÁNYZÓ: Nagyon sötéten látsz., barátom. Nem olvan gonoszak és veszélyesek ők. mint ahogy ti elkenrelitek. FELESÉG: Szép fogadtatás volt, őröm volt nézni azt a sok lelkes embert. KORMÁNYZÓ- Latod szívem. felesleges volt. az aggódás. Ez a fogadtatás nagv csapás az ellenzékre Ha itt is sikerül az emberek többségét megnyernem törekvéseim számára, az ellenzék lába alól teljesen kihúzzuk a talajt. TARTOMÁNYFŐNÖK: Ettől félek én. Ők is látiák ezt. és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásban még ölni is kénesek. •KORMÁNYZÓ: Kedves, őrég 'barátom, hogy lehetsz ilven rossz véleménnyel saját' Váfosrrd legbefolyásosabb pőlgárait-ól? TAR TOM A NYFŐNÖK: Én élek itt köztük, már több mint húsz éve, én Ismerem őket. (kintről hangok: Éljen a kormányzó.' Élien!) KORMÁNYZÓ: (kinéz az rhiakon) Micsoda tömeg! ötvenezer ember legalább. Ttt' és most kell megtartanom a beszédem, és elsöprő gvőzelmet. aratunk ellenfeleinken. TARTOMÁNYFŐNÖK: Én azt tanácsolom, este az Kálmán László most készülő tragédiájának ihletője Kcnnedynek, az Egyesült Államok volt elnökének meggyilkolása. Az alábbiakban közölt részletből is kiderül, hogy a témát a szerző szabadon kezelte, de hű maradt a valósághoz a politikai viszonyok ábrázolásában. A közölt részlet természetesen nem teljességükben mutatja be az alakokat, mindenekelőtt a kormányzót. Ezt az egész dráma nyújtja. társ Fiszen maga vette fel béreiszí: mólónak, amikor elvégezte a technikumot. pontosan nyolc esztendeje. Az e'őre eltervezett kérdéssel. • harmadikkai várt egv kicsit az. igazgató. Most ő vizsgálta a fűhegvesre faragott ceruzát, de gondolatai meszsze jártak. Jól ismeri az egész családot Tudis. hogv a szomszéd kisvárosban laknak. Onnan járt át mindennap Samu bácsi apja. abban az időben sokszor gyalog is. Onnan jár át Samu bácsi is már több. mint harminc esztendein, most meg a lánya is. Nemcsak a már láthatatlan lábnyomok ielzik közös útiukat. hanem a sok közös vonás is sorsuk alaku'ásában. Milyen törvényszerűségek. véletlenek alakítják, formálják e közös életutakat? — mélázott el rövid időre az igazgató. Csend volt a kis asztalos műhelyben. csak néha-néha ropnant. meg alig haúhatóan a falhoz támasztott fenvődeszkák valamelyike. Az igazgatónak erről az iutott eszébe, hogv telik az idő. Feisóhaitott és előrukkolt a harmadik előkészített kérdésével. a legfontosabbak — És Samu bácsi? Maga mióta dolgc—íh itt' — Tudtom — mondta konokul az Öreg. — Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni Mikor id- iött azzal a ceruzára!. sejtettem, hogy- el akarnak küldeni. Hirtelen mozdulattal levette a sildes sapkáiát. levetette az asztalos kötényt, tokiába búitatta a szemüvegét és leült a kis lócára, egészen közel az igazgatóhoz. Kezét rátette a gvaiimodra és uHa-vai az pnvhe ysrtaszagot árasztó göndör gyaluforgácsok között kutatott. Az igazgató látta, hogy az öreg keze remeg. Lassan legyűrte felháborodását az öreg. Mikor megszólalt, nemcsak a hangnemet, változtatta meg: — Ide figyelj. Feri. Te kubikos voltai. dolgoztál már az apámmal is. később meg nekem hordtad a deszkát itt a műhelyben a kezem alá. Igazam van? Az igazgató szótlanul bólintott. — Aztán kineveztek téged igazgatónak. Munkásigazgatónak — folytatta az öreg. — Iskolákat végeztél és jól dolgozol. Es mi puro büszkék vagyunk. Mióta igazgató vagy. soha sem teceztelek le. pedig egyszer majdnem összevesztél velem emiatt. Nines igazam' Az igazgató ismét szótlanul bólintott. de ekkor mér egv kissé idegesen, mert érezte, ezt a csatát elvesztette. — Na most már — folytatta az öreg nagy hévvel — te maidnem olyan idős vagy mint én. Te is tűi vaffv a hatvanon Téged miért nem küldenek nyugdíjba? Azért — válaszolta meg mindjárt saiát kérdését az öreg — mert a te munkádra szükség van. Igazam van? Az igazgató nem válaszolt. Feállt a lócáról és ránézett az öregre. — Ne is folvtassa. Samu bácsi, mert tudom mit akar mondani. — Azt már nem' Ha ide lőttél a műhelybe, akkor meg is kell hallgatnod az embert — vágott vissza az öreg. — Hát akkor mondja — egyezett bele az igazgató és visszaült a lócára. — Szóval — folytatta az öreg — nem csak te készültél fel erre a beszélgetésre. Régen tudom, miben töritek a feietaket. De ebből nem esztek. Még nedig azért, mert nem tudjátok bebizonyítani, hogv nem dolgozom jól. Sok fiatalt meghajazok még a munkában. Ha majd észreveszem. hogy lemaradok, félre állok magamtól is Rendben? Az igazgató ismét felállt. Nézte az öreget, aztán elmosolyodott. Kezet nyújtott az öregnek és ezt mondta: — Rendben van. Samu bácsi. Kilépett az asztalos műhelyből és csendben betette maga után az aitóf. Mohón gvúitntt rá a cigarettára. Mikor a műhely ablakánál ment. benézett. Az öreg énpen a kötényt vette magára. Munkához készülődött. Az irodaház lépcsőházában a munkaügyi nsztálv vezetőjével találkozott. aki azonnal megkérdezte tőle: — Sikerült, igazgató elvtársam? — Én többet Samu bácsinak a nyugdíjat nem emlegetem — válaszolta. — De hát miért — húzta fel a szemöldökét a munkaügyis. Az igazgató egymás után többször is szippantott a cigarettából és esak később válaszolt: — Tudod, semmi sem ismétlődik meg a történelemben. Az emberi sorsok is annyi félék. ahá,.van vagyunk. Mégis sok. a megtévesztésig sok hasonlóság lehet a szülő és a gyermek életútja között. De minden ember a maga útját .iária. még akkor is. ha ezt az. utat az elődök taposták ki. ha ugyanazt a szerszámot is koptatja, aminek a nyelét az. apa faragta meg és az unokák dobják majd lomtárba, vagy helyezik múzeumba. Az egymást követő nemzedékek életében sok a hasonlóság, és még több a küiönbség. De egv dolog ugyanaz marad. És ez nem más. mint maga a munka . . . Az igazgató nem mondott főbbet, hanem elgondolkozva lépkedett felfelé a lépcsőn A munkaügyis értetlenül nézett utána. operában, ahova esak meghívottak léphetnek be, tartsd meg a beszéded. KORMÁNYFŐ: Azoknak, akik már úgyis a híveink? Nem. barátom, nekem azokat kell megnvernem. akik még ingadoznak. És erre kitűnőbb alkalom nem lehet, mint ez a mostani. TARTOMÁNYFŐNÖK: Kérlek, hallgass rám. és fogadd meg a tanácsomat. A terembe belépőket, meg ls motozhatjuk, itt senkit se tudunk ellenőrizni. En Itt nem vállalhatok felelősséget személvi biztonságodért KORMÁNYZÓ: Nem ls kell, barátom. Én az eszméim erejében bízom, és az mindennél Jobb védelem számomra. TARTOMÁNYFŐNÖK: Csak nem ezek ellen. FELESÉG: Hallgass barátod szavára. Elvégre 6 Ismeri jobban az itteni viszonyokat.. KORMÁNYFŐ: Ez gyávaság lenne, megfutamodás. Most fújjak takarodót, amikor érzem, hogy átütő győzelmet arathatok? Nem! Ostnhaság. gyávaság lenne. (kintről hanrok: Éljen a kormányzó! Éljen! Honjuk!) Halliátok? ők akarták, hogv beszéljek Az érdeklődésnek és a rokonszenvnek ezt a megnyilvánulását, nem szabad kielégítetlenül hagyni. Kimegyek az erkélvre. és elmondom a beszédem (kilép a? erkélyre, a tömeg él jen zi). TARTOMÁNYFŐNÖK: Csak tűi lennénk már ezen a beszéden. FELESÉG: Eleinte én is nagvon aggódtam, de ez a szép fogadtatás megnyugtatott egv kicsit (kint elhallgat a tömeg). TARTOMÁNYFŐNÖK: Vihar előtti csend ez. KORMÁNYFŐ: Kedvet, Barátaim! Örömmel jöttem közétek, ez ősi és dicső város falai közé. (Éljen! Éljen!) Köszönöm az őszinte, meleg és lelkes fogadtatást, arrti annak a jele. hogv szándékaim és törekvéseim megértésre találnak köztetek (egy hnng: pfúj). Tudom, hogy a sok iészándékű ember az államtól szociális biztonságot, egyenlő ingókat és az érvényesülés egyforma lehetőségét kívánia. EGY HANG: Le a színesekkel ! MÁSODIK HANG: Le a nfgorekkei! TÖBBEN: Csend! Halljuk a kormányzót! EGY HANG: Le a nígerekkel! FELESÉG- Te. ió tsten! TARTOMÁNYFŐNÖK: Kezdik már KORMÁNYFŐ: Mi. akik a szabadságot az ember elidegeníthetetlen ingának valljuk és hirdetjük, önmagunkkal kerülünk eltonmond-taba. ha ugyanakkor saját, földünkön egyéneket és néptöme•' mert más a bőrük színe . . . EGY HANG: Le a színesekkel! Le a kormányzóval! TÖBBEN: Csendet! Halljuk a kormányzót! EGY HÁNG: Le a kormányzóval! Uj kormánvzót akarunk! (ebben n pillanatban egy lövés dörclill el, majd utána gyors egymásutánban két másik. A kormányzó felesége felsikolt, a tartományfőnök kirohan az erkélyre és a tántorgó kormányzót besegíti a szobába. /\ ípl-ttópn is veo'léie siet. leültetik egy karosszékbe Kint. néma csönd. wjd örillt hangzavar. A tartományfőnök becsukja nz erkélyajtót. mire a kinti zaj nem hallható, a másik ájtón kiszól) TARTOMÁNYFŐNÖK: Orvost! Azonnal hozzanak orvost! FELESÉG: Megsebesült Vérzik. KORMÁNYZŐ: Semmi as egész. TARTOMÁNYFŐNÖK: (ismét kiszól) A merénylői fogják el, élve vagy halva. Zárják le a teret. Fésülték át a szomszédos házakat. •—áriak meg! (risszaiön a szobába). FELESÉG: Fái? KORMÁNYZŐ- Az fSj, hogy ilyen eszközöket használnak fel ellenem. FELESÉG: Most nem szabad beszelned KORMÁNYZŐ: Belém fojtották a szót. FELESÉG: Mindjárt frt lesz az orvos. Tői Ülsz? Nem keTlene lefeküdnöd? KORMÁNYZŐ: Nem. Jó fgr Mindig gondos feleség voltál. FELESÉG • Ne beszélj most.. Maid Inkább én. Amint itt lesz az orvos és elsősegélyben részesít. beviszünk a szanatóriumba ég konzultációt hívunk össze. TARTOMÁNYFŐNÖK: Jó sebészek vannak itt. de ha a fővárosból akarsz hozatni valakit, szólj, rögtön telefonálunk, és repülőn Idehozatjuk. KORMÁNYFŐ: Köszönöm! ninos szükségem senkire ég semmire. Ne áltassuk egvmást. Tudom, érzem, hogy meghalok. TARTOMÁNYFŐNÖK: Hogv beszélhetsz ígv? FELESÉG: Mért kínozol? KORMÁNYFŐ: A tényekkel addig ió szembe nézni* amíg nem késő. Nem tudom, ki lesz az utódom, de szeretném. ha folytatna a munkámat. Halálom talán mégse lesz teljesen hiábavaló. Felnvitia majd az emberek szemét azokra a sötét erőkre, amelyek a háttérben meglapulva szövik a hálót. FELESÉG: Most ne besz,éli. drágám. KORMÁNYZŐ- Sietnem kell. nem sok időm van már, és mindent el szeretnék mondani. A végrendeletem az íróasztalom fiókjában van. A .gyerekekre vigyázz, neveld fel őket helyettem is ieaz és bátor emberekké. FELESÉG: Majd veled egvütt. drágám. KORMÁNYZÓ: Velem már nem Egyedül kell megbirkóznod a rád váró feladatokkal. Erősnek kell lenned. szívem. Szerettem volna még veled élni. de nem lehet. Jó volt melletted nagyon És ha idő előtt halok is meg. rövid életem alatt minden szép és jó megadatott nekem. Társam voltál a gondokban is, gyerekeim anyia, életem és énem szebbik és lobbik fele. áldjon meg érte az Isten. T A RTOM A NYFŐNÖK: Az aliasok élnek és virulnak. az igazak és jók meg a sírba szállnak. ORVOS: Orvos vagyok. Én is a beszédet hallgattam a téren. T A RTO M A NYFŐNÖK: Jöjjön, doktor úr. Fs mentse meg a kormánvzót. ORVOS: (a kormányzó tőlé hajol, felhajtja az ingét, megnézi a sebet, a pulzust tapogatja, szívére teszi a fülét, majd feláll) Itt már nincs mentség. FVT FKEG* Úristen, (a haror>i, úc —*knn) TARTOMÁNYFŐNÖK: Ezért lakolniuk kell a bűnösöknek. Csütörtök, 1967. február 16. DÉL-MAGYARORSZÁG &