Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

Bolívia és Chile egyetemein' Egy kis SZSgOdi demográfia Az általános törvényszerű­ségek és főfolyamatok elem­zésére beállított megfigyelő viszonylag gyorsan felfedezi a speciális, sokszor romanti­kus formavilág mögött oato erőket és bonyolódó összefüg­géseket. főleg ha olyan or­szágokba jut el, amelyeknek történetet kulturális prob­lémáit valamennyire ismeri, így volt ez. amikor két hó­napig a hazánktól távoli or­szágok. Bolívia és Chile egyetemi életével ismerked­tem. és lehetőve vált. hogy a dél-amerikai egyetemek ket végletes típusát életkö­zeiben tanulmányozzam. A földrész egyik legelmaradot­tabb országában. Bolíviában az autonóm, decentralizált egvetemi élet kérdéseivel ta­lálkoztam a mintegy 3.5 mil­liós ország 7 egyetemén, míg Chileben ez egyetemi háló­zat több mint 30 szazaléknl képviselő santiagói állami egvetem problémáival kerül­tem szembe. 1 A dél-ame­rikai értelmi­ség ielentős társadalmi Társadalmi arcrei) szerepét különösképpen a bo­líviai Potos'ban. földünk legmagasabban fekvő (1000 méter) városában érzékeltem, ahol egy hónapig élveztem az egyetem vendégszeretetét. Az Andok komor magas fennsíkján, a legendás ezö.t­hegy tövében, amelynek ezüsttermése századokig be­folyásolta az öreg Európa gazdasagi szerkezetet, az em­ber harca a kíméletlen ter­mészettel, megfelelően tuda­tosítja azt a szerepet, ame­lyet a tudomány látszik a társadalom életében. Az egvetem a kulturális, tudo­mányos élet elismert vezető szerve, rendkívül fontos he­lyi közéleti szerepével egy­ben a politika egyik legfon­tosabb tényezője. Bolíviában az egyetemek autonómiája kiterjed a kiadói tevékeny­ségre. hírközlésre (külön rá­dióállomással). külföldi kap­csolatokra és elvileg gazda­sági önmozgást élvez. A po­tosl egyetem bizonyos csá­pokkal közvetlenül nyúl bele a társadalmi környezet átala­kításába: a jogi. mérnöki és közgazdasági kar egy-egy népi intézményt tart fenn, amelvek esti tagozaton ad­nak tanfolvamokat a bányá­szoknak, parasztoknak, hiva'­talnokoknak. Megható volt látni az egvetem mezőgazda­sági intézetének erőfeszíté­seit. amelyekkel a környék indián parasztjainak oktatá­sára mintasaz.daságot szerve­zett: a száraz klímán, a szür­ke kövek között hibrid faj­ták termel csévél kísérletez­nek. a kétes egzisztenciájú patak vizének felhasználásá­val öntözéses művelést léte­sítenek, állatokat tenyészte­nek. i 1 Bolíviáról Dél-Ameriká­iban is keve­rtet tudnak. így találkozik minden kérdés a centralizáció és az autonó­mia problematikájában. Az egyetemi autonómia Bolíviában együtt jár a hall­gatóság önkormányzati és képviseleti jogainak széles körű érvényesülésével. Az egyetemi és kan tanácsülé­sekben 50 százalékos a fiata­lok képviseleti aránya, leg­alábbis a vidéki egyeteme­ken. Találkoztam haladó pro­fesszorral. aki mint dékán, főleg az ifjúság képviselőire támaszkodhat a konzervatív kari tanácsban. Az ifjúság befolyása az egyetemi élet­ben itt még nem vezetett olyan anomáliákra, mint más országokban, ahol a tanári irányító szerep a professzori presztízzsel és jogkörrel egvütt elhalványult. Ahogy haladó professzorok mond­ták Potosiban. melynek egye­teme az autonómia ' édelmé­ben élen jár, még mindig könnyebb kijavítani néhány pedagógiai eltorzulást, mint az egyetemeket feladni a ha­ladást éppen nem képviselő erők érdekében, megfosztva ezzel egyes vidékeket kultu­rális központjuktól. Ezért fog'al állást az autonómia védelmében a Bolndai Kom­munista Párt és más balol­dali szervezetek. Nem mint­ha az autonóm szervezeti felépítés nem adna lehetősé­get a reakción erők támadá­sának. amelyek éppen egyes hallgatókra építhetnek A baloldal teljes megosztottsá­ga kedvez is ennek. Az egye­temek második országos kongresszusán éppen vissza­indulásom előtt választották meg a diákképviselőket Poto­siban. és mindhárom a ke­reszténydemokraták közül került ki. noha a baloldali diákszervezetek összefogva megakadályozhatták volna győzelmüket. Kcmcny a harr noha 1952-ben itt játszódott le Latin-Amerika harmadik legjelentősebb forradalma, amelyet azóta az észak-ame­rikai imperializmusnak sike­rült szétzilálni és visszafej­leszteni. -Az Inkák utódainak földjén kemény az élet. és kemény a harc is a haladás és reakció erői között. Az egyetemek rendkívül fontos szerepet kapnak ebben, nem véletlen, hogv a sajtóban, rá­dióban sok vita folyik kérdé­seikről, mint például leg­utóbb az „egyetemi forrada­lomról". Ennek lényege az, hogy az. egyetemek ifjúsága magasabb oktatási színvona­lat. jobban felszerelt labora­tóriumokat követel. A kor­mánykórökhör közel álló vé­lemények szerint akkor le­heTie javítani a helyzeten, ha a hét ea5 elemei összevonnák és a felsőoktatást a főváros­ba. L.a Pazba koncentrálnák. Ezze! a tá ­Szeged voli ország­éi potosi gal. ahol ha­kaprsnlata *ánk és Ju­gcszlávia dip­lomáciája képviseli a szo­cialista országok érdekeit, egyetemközi szerződés léte­sült. a potosi és szegedi tudo­mányegyetem között. Éven­ként több bolíviai diák jön Magyarországra egyetemi ta­nulmányokat folytatni. A magyar tudomány, általában a szocialista országok szel­lemi életének presztízse igen nagv, és ez alól még a kor­mányzathoz közel álló körök sem tudják magukat kivonni, bár az észak-amerikai ösz­töndíjak. meghívások és a bolíviai kulturális életbe való közvetlen beavatkozás igyek­szik ezt ellensúlyozni. Ugyanez a helyzet Chi­lében. ahol nemcsak a magyarországi természettu­dósok színvonala gyakorol vonzást, hanem nagy érdek­lődés mutatkozik a társada­lomtudomány. a marxizmus vonatkozásában ls. Az egye­temek itt is az oktató és tu­dományos munka központjai, de sokkal inkább alá vannak < etve az ország vezető szer­veknek. mint Bolíviában, ahol a központi kormányzat csak pénzügvi eszközökkel tudja befolyásolni az egye­temi életet, ezen az úton akarja felszámolni autonó­miájukat is. A hallgatók ön­kormányzati. képviseleti jo­gai Chilében csekélyebbek mint Bolívia egyetemein. Mint ahogy Chile politikai életét egy viszonylagos és időleges egyensúlyállapot jellemzi, ugvanúgy egyéle­mein is nem látványosan, hanem a polgári demokrácia kulisszái mögött folyik a ha­ladás és reakció harca. A ..minta" keresztényszocializ­mus mögött felzárkózó erők (klérus) és a szocialista-kom­munista baloldal ellentéteit az amerikai behatolás erői az I egyetemeken is igyekeznek felhasználni, természetesen az előbbjek oldalán avatkoz­nak be. Innen van az a sok határozatlanság es szervezeti zökkenő, ami az állami egye­temeket jellemzi. A 12 kar­ral és 15 000 hallgatóval mű­ködő santiagói egyetem ösz­szefogása egvébként is meg­lehetősen nehéz feladat, kü­lönösen ha tekintetbe vesz­szük, hogy az egyetemnek ki­helyezett, részlegei működ­nek a szép Valparaiso váro­sában. Chilében ál­talában büsz­kék a felső­oktatás de­mokratizmu­sára, és annyiban meg is fe­lel a valóságnak, hogy itt enyhült a bölcsészkar arisz­tokratikus jellege. Latin­Amerikában a jogi és főleg a bölcsészkarok képezték és képezik az uralkodó osztály érdekeit legmagasabb szin­ten kepviseíó szellemi elitet, így La Pazban például a bölcsészkar, amely főleg a fi­lozófia és szociológia köré épül, nem a tanárképzés fó­ruma, hanem a gazdag csa­ládok gyermekeinek „általá­nos" továbbképzésére szol­gál. míg a tanárokat alacso­nvabb szintű főiskolák képe­zik. Chilében a 7500 fős böl­csészkaron tömegoktatás fo­lyik a tanárképzés szolgála­tában, de van kiút, pontosab­ban zsákutca a szsbadböl­csészet. felé. Zsákutca, mert elhelyezkedési lehetőséget az ilyen diplomák alig biztosí­tanak. A nagy egyetemen több mint 50 tisztán tudomá­nyos kutatással foglalkozó intézet van. A ..technokrá­cia", a technikai érdeklődés túlnyomó súlya ugyanúgy egyensúl.vfetbillenést eredmé­nyez az egyetemek felvételi munkájában, mint Bolíviá­ban a jogi pálya egyoldalú kultusza. Sem az egyik, sem a másik országban értelmi­ségi tervezés nincs, az egve­temet végzettek egv része állás nélkül vagv bizonvta'an helyzetben várja az idők szelét, amely Dél-Ameriká­ban is balról kezd fújni. Dr. WITTMAN TIBOR egyetemi tanár a József Attila Tudomány­egyetem rektorhelyettese Korszerű városfejlesztés, ipartelepítés, lakásépítkezés el sem képzelhető ma már a demográfia tudományának mellőzésével. A demográfu­sok a legkülönbözőbb, leg­változatosabb módszerekkel és számításokkal fedik fel a népmozgalom irányzatait, a természetes szaporodás, a vándormozgalom, a munka­erőigény, a közlekedés sze­mélyi forgalma és más ha­sonló dolgok jellemzőit. Egy­részt meglevő adatokból ol­vasnak, másrészt ezek ösz­szefüggéseiből ítélnek, ha szabad így fogalmazni: ..prognózist" készítenek Nemrégen Szegeden is ha­talmas munkát végzett a he­lyi MTESZ Építőipari Tu­dományos Egyesületének de­mográfiai munkabizottsá­ga. Egyetemi tanár, építész, tanácsi vezető, közgazdász, több fontos intézmény veze­tője és több statisztikus négy hónapon keresztül munkálkodott azért, hogy a demográfia tudományának eszközeivel elősegítse Szeged távlati fejlesztési tervének kidolgozását, lakásépítési, közlekedésfejlesztési és ipar­telepítési (ervek gondos ösz­szeállítását. A munka ered­ménye egy vaskos tanul­mány — de olvasása egy jó regény élvezetével is azo­nosítható. Ügy gondolom, néhány adata és összefüggé­se azoknak is érdekes lehet, akik a számok tömegében ez esetben csak egy-egy „stri­gulát" jelentenek. Csöpp a tengerben,.. Kár lenne ebből az ügy­ből ismét valamiféle népese­dési vitát kavarni — de a tények tények: Szeged lakos­ságának gyarapodásában je­lentéktelenné zsugorodott a természetes szaporodás. Nemcsak Szeged áll hadilá­bon ezekkel a számokkal természetesen, hiszen orszá­gosan is csak 13 ezrelék volt 1965-ben az élveszületé­sek aránya. Szeged a maga 11,5 ezrelékével csak Buda­pestet előzi meg. Az új hon­polgárok száma így országo­san is, Szegeden is csöpp a tengerben. Persze, már ez is valami, hisz.en voltak évek, amikor a természetes nép­mozgalom negatív számok­kal zárult Szegeden. A hat­Hátsók között is hátul a 11,5 ezrelókkol Honnan nő mégis Szegőd lakossága ? Pillantás 10—15 évre előre Ácta a kapitalizmus szociálpolitikájáról Ctéjtány Uezt,Q tanulmánya Az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz épületasztalos ssft k ni ti n húsokat Jelentkezés: Szeged, Bocskai a 1—12, Munkaerógaz­dalkodás. x. K. 34. 4 OÍL.mAGrARORSZAG Vwárnap. jMinár a. Mindenekelőtt le kell szögezni: szociálpolitika és szociálpolitika között kü­lönbség van. Nemcsak olyan vonatkozásban, hogy ezt ma nálunk másképpen ér­telmezzük, mint például a harmincas évek derekán, hanem abban a tekintetben is, hogy akkor sem fogták fel egyértelműen. A Göm­bös-kormány iparügyi mi­nisztere, Bornemisza Géza, 1906-ban szivárványszínű prüdériával így fogalma­zott: „nem jótékonyság, ha­nem intézményes megoldá­sok útján oldja meg a problémákat, és a magyar munkásságnak végre tet­tekben kell éreznie, hogy a nemzetnek a íésze, és hogy a munkástestvéreink gond­ja a mi gondunk, anyagi, erkölcsi és kulturális fejlő­désük a szivünkön fekszik. Ugyanebben az évben vi­<5zont egy szociálpolitikus, Kovrig Béla már szellőzte­ti a kiskapukat: szociálpoli­tika annyi lehet, ahány vi­lágnézet. Mértéke a tárgyi adottságokon felül alanyi tényezőktől is függ. Ezek: az uralkodó társadalmi osz­tály szociális szemlélete, a központi hatalom birtoko­sainak társadalmi akarata, a közgondolkodás szociális érettsége, a társadalmi el­lentétek élességének foka stb. Ilyen „alanyi tényezőket" boncolgat dr. Csépányi De,­zső tanulmánya — termé­szetesen a marxista igényű (tudományosság eszközeivet, mélyebb társadalmi rugók, öeszefuggesek keresésével. megállapításával. A József Attila tudományos szoci­alizmus tanszékének leg­újabb actája a Gömbös-kor­mány 1935—36 évi szociál­politikáját vizsgálja. Magá­nak a miniszterelnöknek neve persze eltűnik a mun­tóskövetelések, sztrájkok, sok huzavonával járó tár­gyalisok, meddő Ígérgeté­sek, az uralkodó csoportok vétkes taktikázgatásának folyondárjában. A sebtiben lázas bürokratikus, halogató hintapolitiikát a rezsim ki­sebb szekértolói végezték, akiknek feladata volt a rendszer kapitalista ará­nyainak kínosan gondos ügyelésc. Ezt pedig azért kell különösen hangsúlyoz­ni, mert a hairnincas évek­ben erőteljesen összefonó­dott a munkások gazdasági harca a politikával. A nyolc órás munkanap és a bérek emc)=-sének követelése az osztályharc síkján jelentke­zett. A hivatalos körök tö­rekvése hiába próbált sze­let kivonni a vitorlából — mindezt csupán az életszín­vonal emelésére irányuló megmozdulásoknak igyekez­ve minősíteni —, a demonst­rációk egyértelműen a pro­letariátus osztályharcának megnyilvánulását jelzik. A szociális körülményeknek javítására a kormány szo­ciáloolitikáia ellen kibonta­kozó sztrájkmozgalmsk tör­ténetéből elevenít fel egy feje'zetet Csépányi Dezső munkája; érdekesen izgal­vanas évek elején előfordult, hogy a természetes fogyás 300-ig is felugrott! Most körülbelül évi 150-es szapo­rulattal számolnak már, s az újabb években bizonyára tovább szépül ez a szám. A demográfusok mégis azt mondják. Szeged népesedé­sében elenyésző jelentősége lesz a természetes népsza­porulatnak. legalábbis más népmozgalmi arányokhoz és irányokhoz képest. Mikor ezeket az adatokat fölleltem, mellé tettem a Szeged városi pártértekezlet beszámolójának ide vágó ré­szét Itt már ugyanis rész­letes és komoly elemzést is olvashatunk erről a népe­sedési problémáról. Mi en­nek az oka? — kérdezi a beszámoló és így adja meg a választ: „Többen ennek okát a terhességmegszakítá­sokban látják, pedig néni ez a probléma gyökere. 1965­ben a terhességmegszakítás­ban résztvevők 20,3 száza­léka házasságon kívül élt 5 százaléknál pedig orvosi indokok alapján történt a beavatkozás. A házásságban élők közül Ifi—40 évig a kérelmezők 13 százalékának 3, vagy annál több gyermeke volt és mindössze 8,5 száza­lék volt gyermektelen. A megszakítások zömét azok a 21—30 éves korú nők ké­rik, akiknek egy gyermekük már van (33 százalék) vagy kettő 16,5 százalék). Még na­gyobb számú e korosztályból az olyan családok száma, ahol művi megszakítás nem történik, de születés sem". A statisztikát azután to­vább elemzi a beszámoló, rendkívül nyíltan, őszintén, körültekintően: Az anyák dolgoznak. Szegeden a mun­kaképes korú nők 72,8 szá­zaléka van alkalmazásban. A bölcsődék 626 férőhelyén máris 879-en vannak és még legalább 4—500 gyerek elhe­lyezésére lenne igény. En­nek a korosztálynak igen kedvezőtlen a lakáshelyzete is, sokan albérletben lak­nak, Szegeden az átlagkere­set alacsonyabb az orszá­gosnál, a családok életszín­vonala pedig a gyermekek számának arányéban csök­ken. A munkahelyen is ob­jektíve hátrányt jelent még az anyaság. Hogy a már ismert és vár­ható családvédelmi intézke­dések milyen mértékben se­gítenek ezeken a gondokon, arra egyelőre talán senki sem tudna felelni. Kétségte­len ugyanis, hogy gondolko­dásbeli elemek is hozzájá­rulnak ehhez az állapothoz, mert számos, hazánknál előnytelenebb berendezkedé­sű és jóval kisebb szociális gondoskodást nyújtó ország népesedési aránya messze magasabb. A szocialista or­szágok pedig szintén mind megelőznek bennünket. Az 1963. évi adatok szerint a magyarországi 3.2 ezrelékes természetes szaporodással szemben a Szovjetunióban 14, Jugoszláviában 12,5, Lengyelországban 11,5, Ro­mániában 8 ezrelékkel szá­molhatnak. Nyolcvanhatezertöl a százhúszezerig Szeged lakosságát 1943­ban 86 ezer 600-zal jegyez­ték, ma már 129 ezer kö­rül becsülik. A megélénkült ipari élet, a munkaalkalmak sokasodása hozott ide nein egeszen húsz esztendő alatt 34 ezer embert. S ez a fo­lyamat nem lassult azóta sem. A jövőre a demográ­fusok ismét számolnak ve­le, s ha az előző években 1000—1100-as évi bevándor­lási átlag adódott, utóbb már két és fél-három­ezres. Jóllehet a falusi la­kosság kevésbé mozdul, mint korábban, ezzel az át­laggal terveznek. Sok min­den befolyásolja ezt a mu­tatót természetesen, de több­féle variáció is rendelkezés­re áll. A demográfusok mindenesetre úgy becsülik a jövőt, hogy Szeged lakossá­ga 1980 táján 144—158 ezer között lesz. Ha viszont 1970 után nagy ütemben iparo­sodna Szeged és szívóhatása évi ötezerre nőne, a szege­di lakosság száma 1980-ig elérhetné a 176 ezret is! A természetes szaporodással együtt Szegeden a 27 és az 54 százalék között beesülik a lakosság növekedésének reális arányait Nem választható el Sze­ged demográfiai jellemzőitől a környező községek, váro­sok, sőt, a szomszédos me­gyék népmozgalma sem. Hi­szen itt a szomszédban több község lakossága csökken, ha nem is nagymértékben és nem is egyértelműen. Kü­bekháza, Röszke, Domaszék, Sándorfalva és Tiszasziget népesedési adatai előtt évről évre a csökkenés jele szere­pel, de egy-egy esztendő ki­vételével ugyanez a hely­zet Tápén és Üjszentivánon is. Más községek vonzásá­ban viszont Szeged közvet­len közelségének hatását kell érezni: Kiskundorozs­ma, Szőreg és Gyálarét ve­zet ebben. Szeged „mágne­sének" erővonalai azonban messzebbre is nyúlnak. Aa utóbbi évek átlagában Bu­dapestről 300, Bács-Kiskun megyéből 336, Békés megyé­ből 520, Szolnok megyéből pedig 111 lakos telepult Sze­gedre. Számokból újabb számok Ezt a „számháborút" ftt nem lehet abbahagyni. Híd élhetne ennyi ember? S fő­képpen: hol lakhat? Hány lakást kellene építeni 1980­ig ilyen várakozásban? A szakemberek kiszámították, hogy jelenleg több mint hatezer lakásra lenne szük­ség ahhoz, hogy minden szegedit jó fedél, rendes ott­hon alatt tudhassunk. A vá­ros szerkezete ígér egy má­sik számot is: 1980-ig szük­ségszerűen körülbelül 6500 elavult • lakást lenne célsze­rű lebontani és pótolni. A várható népességnövekedés ezen felül még körülbelül 16 000 lakásigényt jelent A pontos végösszeg: 28 755! Tessék ezen a számsoron egv nyugodt negyedórában végigsétálni! Szédületes és varázslatos, felemelő és el­gondolkoztató. Mindez, per­sze, még csak „műhelyt. Ezek a demográfiai adatok és következtetések is egy félkészmunka félkész darab­jai. Ilyen minőségükben is reális igényt, lehetőséget fe­jeznek ki azonban, távcsö­vet adnak a kezünkbe, mely­lvel az idő, a szegedi fejlő­dés. építés távlatait nézeget­hetjük. Sz. Simon István masan. Nikolenyi István 99 Bolygónk hűtőszekrényének" mechanizmusa Az Antarktisz belsejében mért rendkívül alacsony hőmérsékleteket — amelyek mínusz 90 fokig terjednek — Nyikolaj Ruszin professzor azzal magyarázza, hogy ez a jeges földrész rendkívül magasan fekszik a tengerszint felett és úgyszólván sohasem borítja felhőtakaró. A Moszkvában közzétett kutatásában Ruszin professzor az Antarktisz atmoszféráját „sugárzási tekintetben ideális­nak" minősíti. Véleménye szerint a jeges földrész ég­hajlati viszonyai hasonlóak a jégkorszak viszonyaihoz: a napsugarak tehetetlenek a jéggel vívott küzdelemben. A kontinens nemcsak hogy elveszíti mindazt a napener­giát, amelyet az év folyamán kap. hanem bolygónk más övezeteiből is elvonja a meleg egy részét 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom