Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

A Magyar Szocialista Maakéspárt --..... j Bizottságának beszámolója Kádár János elvtárs beszéde Kádár János bevezetőben hangoztatta, hogy az elmúlt négy esztendőben pártunk n Vlil. kongresszus határozatai alapján és azok szellemében tevékenykedett, é* történelmi küldetésének megfelelően vezet­te a magyar nép országépítő munkáját Anyagilag gyarapodott az ország, javul­tak a dolgozók életkörülményei, erősödött a szocialista társadalmi rend, növekedett hazánk, a Magyar Népköztársaság nemzet­közi tekintélye. A kongresszusi előkészületekről szőlt ezután, s kiemelte, hogy a taggyűléseken és a pártértckezleteken, amelyeken a kongresszusi okmányokat tárgyalták és újjáválasztották a vezetőségeket a párt­tagságnak több, mint 90 százaléka vett részt és mintegy 160 ezer hozzászólás hangzott eL A tagság egyetértését fejezte ki a párt politikájával s annak folytatá­sát következetesebb megvalósítását igé­nyelt*. A párttagságtól és a társadalmi testü­letektől nagyszámú javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. Ezeket megvizsgál­tuk, a megfelelő javaslatokat a kongresz­szusi határozat-teiyezetben és a szervezeti szabályzatra vonatkozó előterjesztésben figyelembe vettük, másokat a napi munká­ban kell hasznosítanunk. A kongresszus fórumáról meleg vakkal köszöntötte a szocialista munka­verseny kezdeményezőit és résztvevőit, mindazokat, akik alkotó munkával, tettek­kel támogatják pártunk politikáját, majd így folytatta: — A Központi Bizottság azt kéri a kongresszustól, hogy értékelje a végzett munkát, marxista—leninista elméletünk alapján elemezze, összegezze és hasznosítsa pártunk gyakorlatának tapasztalatait. Ja­vasoljuk, a kongresszus hagyja jóvá, fejlcsz­sze tovább pártunk munkájában mindazt, ami annak állandóságát és erejét adja, változtassa meg azt, amit az Idő, a változó helyzet új követelményeinek megfelelően meg kell változtatni. Párttagságunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk azt vár­ja a kongresszustól, hogy határozza meg az elOttünk álló időszakra szocialista építő­munkánk céljait, a céljainkhoz vezető utat, feladataink megoldásának módját. Nemzetközi kérdésekről szólva hangsú­lyozta: A nemzetközi helyzet — A Magyar Népköztársaság külpolitikája — A világban ma az alapvető ellentőt először a kapitalizmus és a szocializmus, a nemzetközi burzsoázia és a nemzetközi munkásosztály, másodszor az imperializ­mus és a gyarmati rendszer megsemmisí­téséért küzdő népek, harmadszor, a fegy­verkező és háborús terveket kovácsoló monopóltőkés-militarista körök és a bé­kéért küzdők közötti ellentőt Ezeknek az erőknek a harca határozza meg a nemzet­közi helyzet alakulását Pártunk VIII. kongresszusa óta tovább növekedtek a szocializmus és a béke erői. Közöttük döntő Jelentősége van a szo­cialista országoknak. A szocialista országok gazdasági fejlő­désének jellemzői: 1950. és 1965. között a Szovjetunió ipari termelése négyszeresé­re növekedett Ugyanebben az időszakban a szocialista országok ipari termelése 510 százalékra növekedett, jplközben az ösz­szes nem szocialista ország ipari terme­lése 225 százalékra. Az ütem tekintetében is álljuk a versenyt a legfejlettebbekkel is, mert amíg 1950-től a Közös Piac országai­ban az ipari termelés évi növekedése 7,2 százalék volt, addig a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának szervezetében tö­mör,ült szocialista országok Ipari termelése évenként 10,9 százalékkal növekedett. A világ területének 20 százalékán szocialis­ta országok vannak, amelyek 1965-ben a a világ ipari termelésének már 38 száza­lékát adták. A szocialista világrendszer 14 országá­nak gazdasági — és természetesen katonai — éreje nemcsak abszolút mértékben, ha­nem ta tőkés országokhoz viszonyítva is hatalmasabb lett. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy Jelenleg a szocia­lista világrendszer megnövekedeti és 1© győzhetetlen erejét megosztja, teljes érvé­nyesülését gátolja az egytég hiánya. A ki­nal vezetők jelenlegi, egységbontó politi­kája — bfirmi legyen te szándékuk — gya­korlatilag az imperialistákat segíti. A Szocialista országok egységének időleges megbomlása az imperialistákat taktikai lehetőséghez Juttatta de nem változtat a tényen, hogy történelmileg korunk a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korszaka. A Szovjetunió, majd a szocialista vi­lágrendszer létrejöttével megszületett a világon az az erő, amelyre támaszkodva a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek megindíthatták 'győzelmes szabadsághar­cukat imperialista lcigázóik ellen. A má­sodik világháborút követően, az egykori gyarmati területek helyén 60 új, független állam született. Ötven évvel ezelőtt a föld területének 77 százalékán az imperialis­ták gyarmati elnyomása alatt élt a föld lakosságának 66 százaléka, ma a földterü­let 4 százalékán állnak fenn még „klasszi­kus" gyarmatok, s lakosságuk a föld la­kosságának 1 százaléka.. Kádár János ezután az imperialisták új, leplezett neokolonialteta módszereiről szólt, majd kiemelte: — Az újonnan függetlenné vált orszá­gokban napirendre kerül a társadalmi fejlődés kérdése, az, hogy a kapitalista vagy a nem kapitalista utat választják-e? A belső feudális, burzsoá és militarista elemek és az imperialisták nem egy h© lyeti szövetkeztek a társadalmi fejlődés megakadályozására. 6s ott, ahöl a haladó erők nem voltak elég szervezettek vagy ébörek, nem tudták megakadályozni a reakció ideiglenes felülkerekedését. Ennek szembetűnő példája Indonéziában a múlt év szeptemberében kirobbant válság, a kommunisták és más haladó emberek tö­meges lemészárlása, az imperialistákkal szemben korábban egyesült indonéz nép megosztása, a példátlan nemzeti tragédia. Mély fájdalommal tölt el bennünket In­donéz elvtársaink, a legjobb hazafiak sor­sa. Meggyőződésünk, hogy az indonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat és ismét fontos tényezői lesznek a nemzeti felemelkedésért és a nemzetközi munkás­osztály ügyéért vívott ímperialistaellenss küzdelemnek. Az Imperialisták gyarmati rendszere és áj, élcázottabb lelgázó törekvései ellen küzdő népeknek és vezetőiknek, az újon­nan felszabadult országoknak számolniok kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha tovább fejlesz­tik a forradalmi erők egységét, együttmű­ködését, ha a belső és a nemzetközi prob­lémák megoldásában az imperializmus el­leni közös harc érdekeiből Indulnak ki, ha országukban a néptömegekre, nemzet­közileg pedig igaz és önzetlen barátaikra, a szocialista világrendszer országaira tá­maszkodnak. Tisztelt elvtársak! A tőkés világon belül Jelentős változá­sok mennek végbe. Bár a vezető tőkés or­szágok gazdasági és katonai ereje növek© dett, tovább mélyült a kapitalizmus általá­nos válsága. Az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődése következtében gyen­gül az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepe az imperialista táborban. Éleződ­tek ÉL? egyes tőkés országok egymás közöt­ti ellentétel, és mélyreható'politikai vál­ságba kerültek az amerikai Vezetés alatt álló katonai és politikai szövetségesek. Széthullott a bagdadi paktum, meggyen­gült a távol-keleti imperialista szövetségi tákolmány, a SEATO. A ciprusi válság kapcsán, a görög—török ellentétek feltár­ták az imperialisták Földközi-tenger me© ti katonai rendszerének gyengeségét. Meg­bomlott a NATO katonai szervezete, és ál­talában az amerikaiak által az európai szocialteta országok ellen szervezett hideg­háborús Imperialista front. Egyes európai kapitalista államok, közöttük NATO-álla­mok, kezdik az amerikai háborús tervek szolgálatánál és kockázatánál hasznosabb­nak találni a normális kapcsolatokat, a bé­kés egymás mellett élést a szocialista or­szágokkal. A vezető tőkés államokban is növeked­nek a gazdasági nehézségek. Az Egyesült Államok költségvetésének mind nagyobb részét .emésztik fel a fegyverkezési kiadá­sok. Növekszik az államadósság. Csökken­nek az aranykészletek és a dollártartalé­kok. Az egész gazdasági életre inflációs nyomás nehezedik. Komoly valutáris és gazdasági válsággal küzd Anglia, megtor­pant a konjunktúra a nyugat-európai or­szágokban. Növekszik a munkanélküliség az Egyesült Államokban,' Angliában, Olaszországban, Franciaországban. Altalá­nos jelenség a tőkés országokban, hogy a növekvő terheket teljes mértékben áthá­rítják a munkások, általában a dolgozók vállára, ennek nyomán élesedik az osz­tályharc ezekben az országokban, foko­zódik a sztrájkmozgalom. Tavaly csupán az Egyesült Államokban mintegy négy­ezer sztrájk volt, amelyben másfél millió ember vett részt. Ezek a megmozdulások egyre gyakrabban párosultak a monopó­liumok hatalma elleni politikai fellépéssel és Jelentős hatást gyakorolnak a tőkés ál­lamok belpolitikai életére. Az Imperializmus lehetőségeinek kor­látozódása és mélyülő válsága egyrészt (kapcsolatok keresésére, az úgynevezett „fellazítási" taktika kísérleteire, másrészt kalandor lépésekre sarkallta a legagresszí­vebb monopóltókés köröket. A vezető tőkés hatalom, az Egyesült Államok kormánya milltarizálja az országot, lábbal tiporja a nemzetközi kapcsolatok törvényeit, nyílt agressziókat követ el. Ennek legsúlyosabb fomája a Dél-Vietnam népe elleni háború és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság ellent agressziók sorozata. Az amerikaiak tietnami agressziója korunk egyik legszé­gyenteljesebb háborúja, amellyel az ame­rikai kormány a népirtás nemzetközi bűntettét követi el. Az amerikaiak, saját bevallásuk szerint, csupán az idén több bombát dobtak Vietnamra, mint a mdsodik világháború alatt az egész csendes-óceáni hadszíntérre. Az amerikai Imperialisták vietnami ag­ressziója mélységesein felháborítja a világ népeit, s még a tőkés országok, sfft az USA-val szövetséges országok kormányai ls igyekeznek elhatárolni magukat attól a közvélemény előtt Az Egyesült Államok kormányának elszigetelődésén nem vál­toztatnak sem képmutató békefrázisai, sem az a manőver, hogy Manilában „ta­nácskozott" az egész világon jól ismert, a dél-vietnami Ky-kormányhoz hasonló krea­túráival és csatlósaival. Mind szélesebben bontakozik ki a hős vietnami népet tám© gató világméretű mozgalom, amelynek s© ralban ott vannak az amerikai nép bala­dó és békeszerető emberei is. Népünk a szolidaritát érzésétől áthatva egységesen áll megtámadott, hősiesen har­coló vietnami testvéreink oldalán. Tám© gatjuk a Vietnami Demokratikus Köztár­saság és a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítás! Front Igazságos követeléseit és harcát Politikai, diplomáciai, gazdasági és védelmi eszközökkel segítjük az agresz­szló ellen küzdő vietnami népet. Azt tart­juk, hogy minden népnek erkölcsi köt© lessége Vietnam megsegítése, és "mindazok­nak, akik felelősséget éreznek népükért és a békéért, össze kell fogniok az amerikai agresszorok megfékezésére, a háború tü­zének eloltására. A szocialista országok élen Járnak az amerikaiak vietnami agressziója elleni harcban, segítik és segíteni fogják Viet­nam népét De ez még nem minden, amit megtehetünk. A kínai vezetők ellenzik, mi azt valljuk, hogy feltétlen szükség van a Vietnamnak nyújtott közös segítségre, a szocialista országok összehangolt fellépé­sére, az amerikai agresszió elleni akció­egység létrehozására. (Taps.) Az USA kormányának szóvivői azzal kérkednek, hogy Vietnam nem tudja 1© győzni az Egyesült Államokat A vietnami hazafiak kemény csapásokat mérnek az el­lenségre, és megmondották, hogy sohasem adják meg magukat a hódítóknak, az amerikai imperialisták sohasem fogják le­győzni őket. Kl fogják űzni a betolakodó­kat, megvédik nemzeti függetlenségüket, kivívják jogukat, hogy Dél-Vietnam népe szabadon és maga rendelkezzék sorsáról. Az ameriitaiak minden haditechnikai fö­lényük ellenére eddig is képtelenek voltak legyőzni a szabadságszerető hős vietnami népet, erre ezután sem lesznek képesek. A vietnami föld és a vietnami nép sza­bad lesz, mert igazsagos és hősi harcában támogatja őt. minden szocialista ország, a haladás minden ereje, minden tisztessé­ges és békeszerető ember az egész vilá­gon. (Taps.) Az amerikai kormány, miközben foly­tatja és fokozza vietnami agresszióját, képmutatóan gyakran beszél a békéről és a háború politikai megoldásáról. Ennek az útja azonban csak egy lehet: az 1954­es genfi egyezmény tiszteletben tartása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bom­bázásának feltétel nélküli megszüntetése, az amerikai csapatok kivonása Dél-Viet­namból, a dél-vietnami nép ama jogá­nak biztosítása, hogy maga döntsön sor­sáról. Az USA kormánya csak ennek a nemzetközi egyezményeken alapuló, a nemzetközi jog tiszteletben tartását j© lenlő -rendezésnek az elfogadásával biz© nyithatja, hogy valóban békét akar, s mi­nél előbb teszi ezt, annál jobb az Egyesült Államoknak is. Evtársak! Az európai békét súlyosan veszélyezteti az Atlanti-óceán két partján elhelyezk© dő két legagresszívebb monopoltőkés csoport, az észak-amerikai és a nyugatné­met politikai, gazdasági és katonai ölel­kezése. S ez nem csupán az európai szo­cialista országok, de valamennyi európai ország biztonságát fenyegeti. A béke és az európai biztonság jelentős tényezője az erős német munkás-paraszt állam, a szocializmust építő Német De­mokratikus Köztársaság, amelynek ered­ményei, s aktív békepolitikája nagy nem­zetközi elismerést váltott ki. Bonnból újabban olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy rendezni óhajtják kap­csolataikat, a diplomáciai kapcsolatokat is, az európai szocialista országokkal. Ezt a törekvést értékeljük. A szocialista orszá­gokban azonban jelenleg jogos bizalmat­lanság él Nyugat-Németország Iránt A bi­zalmatlanság eloszlatásának fettétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya ismerje el a második világháború után kialakult nemzeti határokat, hagyjon fel a két német állam létének anakroniszti­kus tagadásával, A Német Szövetségi Köztársaságban ma üldözik a haladó erőket viszont szabadon működnek a revansista és újfasiszta erők, amelyek a legutóbbi tartományi válasz­tásokon már képviselethez is jutottak. A szocialista országok elleni diverzáns, kém­és terrorista szervezetek, emigráns ügy­nökségek, uszító rádióállomások működ­nek az NSZK-ban és mérgezik az európai légkört zavarják az országok normális kapcsolatait E jelenségek felszámolása nélkül a bonni politika felelősei nem vár­hatják, hogy a szocialista országok őszin­tének tekintsék a kapcsolatok normalizá­lására és fejlesztésére vonatkozó kijelen­téseiket, A bonni kormánynak el kell dön­tenie, hogy tovább folytatja-e veszélyes, a német érdekeket is sértő, zsákutcába ve­zető politikáját, amely elszigeteli nemcsak a szocialista európától, hanem az európai országok többségétől, vagy hajlandó konst­ruktív módon hozzájárulni az európai bé­ke biztosításához. A Varsói Szerződés Politikai Tanácsk© ró Testületének bukaresti értekezletén kö­zös álláspontot alakítottunk kl, • azt nyi­latkozatban rögzítettük. A Központi Bi­zottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfe­szítéseinket a bukaresti nyilatkozatban megfogalmazott program, az európai béke és biztonság megvalósításáért. A Magyar Népköztársaság a beszámolási idő alatt is tettekkel bizonyította sok államközi tár­gyaláson és találkozón, hogy kész előmoz­dítani az európai államok közötti meg­értést, a gazdasági és kfllturális együtt­működést mind a kétoldalú kapcsolatok, mind az államcsoportok kapcsolatainak vonalán. Valljuk, hogy noha különböző társadalmi rendszerű államok léteznek, a béke megszilárdítása érdekében lehetséges és szükséges lépéseket tenni Európa né­peinek, országainak kollektív biztonságá­ért. A párt első Htkárn ezután hazánk kül­politikájáról, népköztársaságunk növekvő nemzetközi tekintélyéről szólt Kiemelte: külpolitikai kapcsolataink kö­zül különösen jelentős számunkra a Szov­jetunióhoz, valamint a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csához csatlakozott szocialista országokkal, közvetlen szövetségeseinkkel való legsz© rosabb együttműködés ápolása és fejlesz­tése. — A magyar nép a szocialista társa­dalmat épltl, békét kíván. Ez népünk bol­dogulásának egyetlen és biztos útja. Ezen az úton járva a legjobb segítőként és ön­zetlen barátként, mindig maga mellett tudja a hatalmas Szovjetuniót. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcso­latai bensőségesek és valóban testvériesek. Világnézetünkből következik, internacio­nalista elveinknek és nemzeti érdekeink­nek egyaránt megfelel, ezért ápoljuk és erősítjük szüntelen tovább a magyar— szovjet barátságot és együttműködést az élet minden területén. (Hosszan tartó taps.) Erőfeszítéseket tettünk és kell tennünk a továbbiakban ls, hogy erősítsük a szo­cialista országokkal közös politikai, gaz­dasági és katonai szervezeteinket. A Var­sói Szerződés jelentősége a nemzetközi bé­ke és biztonság szempontjából felbecsül­hetetlen. Mindaddig, amíg az Imperialis­ták folytatják a fegyverkezési hajszát, fenntartják agresszív katonai blokkjaikat, a világ békéjének biztosítéka az az erő, amelyet a Varsói Szerződés képvisel. A nemzetközi feszültség, az Imperialista ha­talmak nyílt agressziős politikája arra kényszerít bennünket, hogy fokozott fi­gyelmet fordítsunk országunk védelmi ké­pességére. A Varsói Szerződés keretében hazánk védelmi ereje szüntelen fejlődik, s hozzájárul a szocialista világ közös vé­delméhez. A Központi Bizottság, kormányunk ed­dig is arra törekedett, hogy hozzájáruljon a KGST munkájának fejlesztéséhez. Az eredmények ismertek; a szocialista orszá­gok hosszú lejáratú szerződéseken alapuló, biztonságot adó és növekvő áruforgalma népgazdaságunk fejlődésének nélkülözhe­tetlen eleme, ezenkívül van közös olajve­zetékünk, energiarendszerünk, vagonpar­kunk, működik a közös bank. Mi, figye­lembe véve gazdasági kapcsolataink poli­tikai jelentőségét és szocialista jellegét, támogattuk, részben kezdeményeztük az érdekeltséget bejelentő tagállamok két- és többoldalú közös vállalkozásainak, mint például az eredményesen működő Inter­metallnak a létrehozását is. Szocialista együttműködésünk fejlesztéséért, s azért, mert közösen sok feladatot oldhatunk meg 362 NOVEMBER 29„ KEDD l

Next

/
Oldalképek
Tartalom