Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

Szeged szeüemi életének mai kérdéseihez Irta Siklós János M I INDÍTOTT ARRA, hogy Szeged város problémái közül éppen ezt az igényes, bonyolult témát fesze­gessem a nyilvánosság előtt? Nagyobb lé­legzetű föllendülés, magasabb fokú egész­séges szellemi erők jelentkezésének küszö­béhez értünk. Két évtized érlelő esztendői­nek ereje feszül alkotásvágytól hajtva, ön­maga jobb, célszerűbb hasznosítását ke­resve a szocialista haza gyarapítása érde­kében. A közelmúlt napokban útkereső el­képzeléseket próbáló tudományegyetemi tanácsülés vitatta, hogyan lehetne az egyetem szellemi erejét jobban hasznosí­tani Szeged érdekében. Hasonlóképpen az orvosegyetemen, csaknem ugyanebben az időben arról folyt alaposabb eszmecsere, hogyan lehetne jobban megmutatni és a közvéleménynek hasznosítani azt a szel­lemi produkciót, amely itt van a város falai között. Művészek kérdezik, hogyan lehetne a meglevő művészi erőt Intenzi­vebben hasznosítani. Ezek a felszínre ke­rült pozitív értékű megnyilatkozások in­dítottak arra, hogy töprengő gondolatok­kal járuljak hozzá ehhez a megindult szellemi folyamathoz. Szeged szellemi élete mindig számottevő volt. Különösen a századforduló és majd a második világháború után nőtt fel az országos, hellyel-közzel a nemzetközi fi­gyelemig. Egyre gyorsabban hántotta le magáról a lokálisan fényesnek tetsző gú­nyát. Természetesen voltak csúcsai és pro­vinciális területei, reakciós, káros vetüle­tei is a felszabadulás előtti szellemi tevé­kenységnek. S akkor a mával összehason­líthatatlanul nagyobb volt a távolság a főváros és a „vidék" relációjában. A szel­lemi élet egészséges fejlődését nyomorgat­ta az osztálytársadalom, amelyben az ég­bekiáltó nyomor és a fény jelezte a fel­oldhatatlan belső ellentmondást. A gon­dolkodó, alkotó ember — ennek láttán — hányszor tette fel magának: „Voltaképpen kinek alkotok én?" Ráadásul az irreden­tizmusra épített hamis, beteg osztálypoli­tika ellenséges harapófogóba záratta a hazát huszonöt esztendőn keresztül. Ettől a nyomorgató állapottól menekült meg a magyar értelmiség 1945-tel. De a felszabadulás ténye először mint megfi­gyelendő, vihar utáni állapot Jelentkezett A koalíciós harcok végén a megfigyelést látszat asszimiláció váltotta fel, amit nem támogatott megfelelően értelmi, érzelmi azonosulás. (Az érthetőség kedvéért: nem a számos kivételt értem, hanem a szellemi só jelentős tömegét) Ezt az állapotot az eHenfemdalont szelekciós hatása mutatta A mő^BWRnfc levő kőt évtized kétlrányd hatást gyakorolt Végérvényessé tette ha­zánkban ezt a társadalmi rendet minden gondolkodó ember előtt Biztosította a ki­egyensúlyozott, nyugodt élet- és munka­körülményeket ezáltal életképesnek bizo­nyult és elfogadottá vált Szaporodik a meggyőződésből munkálkodók száma as értelmiség körében. Most már nem lát­szatasszitnilációról vaa szó, hanem * tár­wrful int rend őszinte támogatásáról! A mögöttünk levő négy esztendőben keletke­zett különböző — gazdasági, életkörül­ménybeit — problémák ugyan korábbi H­luziók vesztéséhez vezettek a szellemi életben működők körében is. de ezzel pár­huzamosan inkább a realitások átfogására irányuló törekvés kerekedett felül, és nem a kiábrándultság. A MÁSIK HATÁS érdeltesaéyB M, hogy a felgyorsult életritmus a tu­dományoktól, a művészetektói, a gyakorló értelmiségiektől (orvosoktól, pe­dagógusoktól stb.) szinte versenyfutást kö­vetel. hogy legalább az általános érvényű­vel lépést tartsanak! Nem szóbeszéd — előttünk zajló valóság —, hogy minden „megújhodik", minden más a huszadik század második felében, mint az első fe­lében volt. Ezzel most már reálisan számol a magyar értelmiség nagyobbik része. Lényeges vetülete e kérdésnek az is, hogy a két évtizedben felfrissült a szel­lemi élet. Üj beáramlásoknak vagyunk ta­núi — a munkásosztályból, a parasztság­ból — és erőteljesen szaporodik a magas kvalifikációval rendelkezők száma a fia­talabb korosztályok körében. A kvalifiká­ción nemcsak tudományos fokozatokat ér­tem: az igény a szakma világszinvonala. Fokozattal vagy fokozat nélkül! Az említett tényezők összhatása meg­érlelte Szeged szellemi életét arra, hogy nyugodtan felelhetjük: Szegeden sokkal na­gyobb szellemi erő és érték működik, mint amennyit mutat hazailag és nemzetközi­leg! Ezzel összefügg az is, hogy milyenné formálódjon a város szellemi arculata. Milyenné formálja az alkotó, ható szellemi erő. Ez olyan nagy téma, hogy egy cikk keretében nem lehet megnyugtatóan ki­fejteni álláspontokat. Legfeljebb tendenci­ákra utalni a szükségletekkel és a lehe­tőségekkel összhangban. G YÜMÖLCSÖZŐNEK ÍGÉRKEZŐ szálon indul — fejlődik — a két eqyetem. Szeretnének jobban be­épülni a város és a megye közéletébe al­kotó tudományok eszközével is. Ez a tö­rekvés segítené azt is, hogy több országos és nemzetközi jelentőségű, értékű kezde­menyezés induljon ki ebből a városból. Csak támogatást — s kétoldalú együttmű­ködést — kíván a kezdeményezés: a tu­domány lépjen ki bátrabban a laborató­riumokból, s a kutatószobák csöndjéből. Nyitott csatornák egész rendszerét ajánl­juk: a jogász szövetséget, TTT-et, a na­pokban alakult földtani szakcsoportot, az írószövetség és a képzőművészeti szövet­ség dél-magyarországi szervezeteit, a kü­lönféle szakmai társaságokat, a két napi­lapot és folyóiratunkat. Lehet, hogy ezek a csatornák nem elégségesek. Pillanatnyi­lag azonban ezeken sem megy keresztül a meglevő szellemi érték, sem a jelent­kező szükséglet. Sokkal intenzívebb föllé­pést igényel e kezdeményezés felnevelése tanácsaink, szakigazgatási szervek, s a Ha­zafias Népfront szervei részéről. A kez­deményező és koordinációs szerepet hang­súlyozom az itteni szellemi erők. értékek célszerű felhasználása érdekében a város és a megye javára. Működik a tudományos akadémia sze­gedi bizottsága (egyetlen az ország vidéki városaiban) kutatókkal, akadémiai hitelek­kel, kutatási programokkal. Itt dolgozik a mezőgazdasági kutatóintézet is. A város és a megye ipari és mezőgaz­dasági fejlődésével számolva, indokolt olyan kooperációs rendszer kiépítése, amelyben a kutatási programok és a he­lyi szükségletek jobb összhangja jön lét­re. Nemcsak az olaj. földgáz, geológiai ku­tatás jelentkezik sürgős szükségletként. Bár e természeti kincsek feltárásával vegyiparunk rendkívül nagy fejlesztésének színhelye Csongrád. S a kémiai kutatások más Igénnyel jelentkeznek, mint akárcsak három esztendővel korábban. De nagy jelentőségű pl. a fizika, kibernetika, gyógy­szerészet, mezőgazdaság és még sok más tudományág kutatási programja a helyi fejlődés szempontjából. Kiragadott példá­nak említem az M. 3-as kibernetikai gé­pet a szegedi kábelgyárban. Dr. Kalmár Lászlónak és munkatársainak nagv érde­me, hogy ez a csodálatos gép működik a szegedi ipar javára. A szegedi 71-es kvko­ricafajtát itt kísérletezték ki, hasznossága • rövidebb tenyészidő. Nem odázható tovább a tudomány és « gyakorlat széles skálán épülő szorosabb egysége. A gazdasági irányítás reformjá­ban mindkét részről — szó szerint érten­dő — létkérdéssé válik. Az alapkutatások megőrzésével egyidejűleg a gyakorlat fi­zetőkész megrendelőként jelentkezik a tu­tomány eredményeiért. Kik kezdeményez­zenek? Az akadémiai bizottság vezetői, a mezőgazdasági kísérleti intézet vezetői, s az ipar, a mezőgazdaság gyakorló szak­emberei! A tudomány embere! Ismerjék meg )obban a gyakorlati ipart és a mezőgaz­daságot a tudományág és a tágabb értel­mű tájékozódás érdekében. Megyénk egyik •árosának több együtt dolgozó értelmiségi szakemberét — kérésünkre — elvitték két üzembe. Kiderült a mezőgazdasági üzem­ben, hogy a tudományok felhasználásáról eddig ók valótlan fogalmakat dajkáltak, szó szerint: megdöbbentek. A Hódmezővá­sárhelyi Divat Kötöttárugyárban még fur­csább kép alakult ki velük: olyan gyö­nyörű divatcikkeket láttak, amelyekről azt hitték korábban, hogy nyugati cégek ké­szítményei. S ott derült ki, hogy városuk •3 országba szállít, ebből igen sok a nyu­gati cégek rendelése. Szeged szellemi arculatát jellegzetessé teheti, ha a tudományos élet nemzetközi rangon jelentkező eredményeiről itt e vá­ros falai között beszélnek nemzetközi fó­rumon. Miért olyan ritka a nemzetközi és a hazai, országos konferencia, kongresz­szus Szegeden, holott nemzetközileg, or­szágosan Ismert és elismert emberek dol­goznak a városban? Egy ismert szegedi professzor például ez év tavaszán Genf­ben „saját szakállára" hazánkba. Szeged­re nemzetközi szakkongresszust hívott meg 1970-re. Egyszerre nyolc ország — közöttük néhány szocialista ország — je­lentette be igényét ezért a kongresszusért Ehhez hasonlóan bátrabban kellene fel­lépni a szegedi tudósoknak a tudományos akadémián, illetékes szaktárcák vezetői­nél. A szellemi élet nemzetközi áramkö­rébe így jobban belekapcsolódhat a ma­gyar tudomány, s szerénytelenség nélkül: Szeged. A város szellemi életének repre­zentálása mellett — a valutáris vonatko­zások sem mellőzendők. Hasonló igénnyel jelentkezhetünk a honi, országos konfe­renciák, kongresszusok megrendezéséért. Nagyon jól tudom, ez nemcsak akaraton múlik, sok kötöttség, nehézkesség, értet­lenség, szakmai féltékenység, valutáris okok stb. gátló tényezők. De a korábbi bi­zonytalankodást váltsuk fel kívánságaink határozottabb megfogalmazásával. A humán tudományok — így a társada­lomtudományok — jelentősége, értéke, fej­lődésük szükségessége feszítő társadalmi igény. Bármihez nyúlunk, ez a feszítő tár­sadalmi igény azonnal jelentkezik. A gaz­dasági irányítás reformja törvények, ren­deletek, jogszabályok egész rendszerének változtatásához, módosításához vezet Eb­ben a szegedi jogtudománynak van-e or­szágos szerepe? Minden valószínűség sze­rint, igen. De a módosuló jogviszonyok megértése és alkalmazásának segítése a gyakorló ember számára szintén sürgető, helyi társadalmi igény. Az új és a leg­újabbkori történelem tudományos feldol­gozásában a szegedi történészeknek nagy a lehetőségük, s a törleszteni valójuk is. Például a Csongrád megyei munkásmoz­galom történetének összefoglaló tudomá­nyos monográfiájára lenne szükség 1970­re. A mögöttünk maradt 25 év monográ­fiája nem lenne érdektelen. Ezt a munkát nehezíti, hogy egyszerre négy-öt helyen foglalkoznak e témával, a kutatói anyag így széjjelhullik. Az újkori történelem rendkívül értékes anyagát össze kellene gyűjteni, s egy helyen tartani. Pillanat­nyilag a különböző szervek „ragaszkodása" az alapanyagokhoz — megnehezíti ezt. Az egyetem, a városi tanács, s amennyiben érintettek, a helyi pártszervezetek lépje­nek fel egységesebb rendszer megterem­tése erdekében. A szociológiai kutatások eredményei ma már nélkülözhetetlenek a vezetéshez. A kultúrszociológia iránti igény is minden­napossá vált. A kutatási munkálatok még nem indultak meg. Ebben az akadémia helyi bizottságának sokoldalú támogatását várjuk. Megítélésünk szerint alkalmas, képzett kutatók élnek itt Szegeden, a másutt ls Csongrád megyében. Kezdeti lépéseknél tart az új tartalmú, korunk, életünk mai körülményeivel foglalkozó szociográfia. Kérkedés nélkül mondhatjuk, hogy az etika, esztétika, pszichológia (üze­mi pszichológia) területén elért kutatási eredményeink országos jelentőségűek. De sajnos még messze vagyunk attól, hogy ezek a fontos tudományágak közvetlen támogatói legyenek a mindennapok ezer­irányú gyakorlatával küzdő vezetőknek, vezetőszerveknek. Itt is indokolt megfogalmazni, hogy munkánk, eredményeink alapján több or­szágos jellegű tudományos konferencia, kongresszus megrendezésére vagyunk ké­pesek. Több itt rendezett országos konfe­rencia bizonyítja ezt. Utalhatok korábban­ról a marxista kritikusok itt rendezett első országos találkozójára, vagy a közel­múltból a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság vándorgyűlésére, a Magyar Patholó­gusok Társaságának első nagygyűlésére és a magyar fogorvosok tudományos tanács­kozására, amelyek egyidőben zajlottak a város falai között. Hasonlóan jelentős volt a polgári jogi nemzetközi konferencia is, s még számos más sikeres, rangos tanács­kozás. E téren is a humán tudományok fejlesztésének, országos rangjának gyara­pítása érdekében különösen több kezde­ményezésre lesz szükség. Szeged szellemi arculatának formálá­sában, fejlesztésében egyik tendenciát az elmondottak fokozatos megvalósulásában látom. Irodalmi, művészeti tradíciókban is van mire hivatkozni. Örökségünkre büszkék vagyunk, a magyar irodalom klasszikus­sá érett nagy szegedi elődök életművének feldolgozása érdekében irodalomtörténé­szeink eredményesen fáradoznak. A közel­gő Tömörkény-centenárium gondosan ki­dolgozott programja decemberben ismét Szegedre és a szegedi irodalom klasszi­kusára irányítja az országos közvélemény figyelmét. Életre való a makói vezetők kezdeményező fellépése, hogy József At­tila emlékére 1967 végén több napos, or­szágos jellegű irodalmi demonstrációt ren­deznek Makón. Itt a szocialista Magyar­ország legjelesebb irodalomtörténészei lépnének fel, s az élő irodalomból nem­csak a kortársak, hanem a fiatalabb nemzedék is hallatná hangját. Igazuk van a makóiaknak abban is, hogy nem lehet „provinciális" rendezvénnyel emlékezni József Attilára. E törekvésüket — meg­győződésem szerint — minden érintett or­szágos és helyi szerv támogatja. Hagyományainkra épülően — a kor eszméjét hordozóan — fellen­dült Szeged művészete a fel­szabadulást követő években. S ma már országos szerepet játszik irodalmi, kép­zőművészeti és a színházi élete. Erőteljes törekvés tapasztalható e művészi körök­ben — különösen az utóbbi három-négy esztendőben — állandósuló országos rang elérésére. Ez egyben határozott küzdelmet jelent a provinciális vonásokkal szemben. A művészeti élet minden területén látha­tó erőfeszítés folyik a „vidéki" megcson­tosodás elhárítása érdekében. Egyre ha­tározottabban háttérbe kerül a langyos, óvatoskodó, az úgynevezett „önbiztosítás­ra" törekvő emberek hatása, s tért nyer az a felismerés, hogy kockázatvállalás nélkül nemcsak a tudományos életben, de a művészi életben sem lehet újat, korsze­rűt alkotni, örvendetes felismerés látszik: nevezetesen, hogy egyetlen művészi terü­leten sem lehet korszerű szocialista gon­dolkodás — másként szólva: a társadalmi kérdések és problémák iránti fogékonyság — nélkül erőteljes, maradandó alkotást létrehozni. Ez a megjelent irodalmi mű­vekben, a Tiszatáj példányain, a színház törekvéseiben jelentkezik. Az irodalmi életről szólva csökkennek a politikai tisz­tázatlanság jegyei a közéletiséggel foglal­kozó alkotásokban, művekben. Noha itt­ott rr.ég mindig felbukkannak ezek a ha­mis jegyek is. OST MÁR nemcsak a kívánságot fogalmazhatjuk meg: lépjünk to­vább Szeged művészeti életében, neveljük országos hatását és befolyását, s itt szélesítsük társadalmi bázisát, hanem ennek szükségességét az írók, költők, mű­vészek, a művészeti élet vezető szervei, vezető személyei; a kritikusok Szegeden is ma már az idegeikben érzik. Tehet­ségtől, alkotói vénától és kvalitásoktól függően szinte minden emberben egy­fajta belső indulat zajlik: ne a főváros után mondjam el azt, amit látok az or­szág életében, a nép sorsában, amit aján­lok javaslok a szellemi fejlődés jövője érdekében! Erősödik az a törekvés, hogy az önálló, eredeti látásmód alapján tük­röződjék a mai valóság. Az a törekvés, hogy bonckés alatt levő esztétikai, filo­zófiai, szociológiai kérdésekben mondja­nak. írjanak le, adjanak eló újat, előre­vivő gondolatot. Ezt a nemes szándé­kot felelősen, marxista eszmei alapon, az új kimunkálásának, kimondásának oltha­tatlan vágyával tegyék. A pozitív irányban erősödő szeltem! lég­körben — amely Szeged szellemi arcula­tában a másik jelentős tendenciája — a konkrét teendőre is gondolni kell. A tár­sadalom korszerű közízlésének formálá­sában o művészeti szövetségekre hárul nagv munka. Teremtsenek Szegeden olyan irodalmi színpadot, amely maga köré tö­möríti a számban gyarapodó igényes mű­élvező közönséget. Rendszeresítsenek ván­dortárlatokat, s ott mutassák be: mi és miért érték a festészetben. Növeljék a Tiszatáj példányszámát helyileg és orszá­gosan. Erre a gazdasági irányítás reform­jának életbe lépése után anyagi okok miatt is igen nagy szükség lesz. Az iró­olvasó találkozókban, festők és tárlatlá­togatók összejövetelében tervszerű rend­szert alakítsanak ki művészeti szövetsé­gcink. Szervezzék újjá Szeged legértéke­sebb irodalmi, szeüemi hagyományainak — József Attilára. Radnóti Miklósra. Ba­lázs Bélára, Hont Ferencre, Buday Györgyre gondolok — folytatását a tehet­seges. az induló egyetemi fiatalok köré­ben. Tegyék ezt az egyetem bölcsészetén azok, akik érzik, tudják, hogy a leg­korszerűbb társadalmi törekvésekkel es a legjobb értelemben vett modernséggel való lépéstartáshoz szükség van olyan al­kotóműhelyre. amelyben induló művész­nemzedék nőhet fel. Hiszen enélkül e varos művészeti életének jövője bizony­talanná lesz. Képzőművészetünk fejlődése érdekében a szegedi, hódmezővásárhelyi festek közötti kapcsolatokat érdemes vol­na ? „szakma" elméleti, esztétikai, stílus­kérdései köré vont beszélgetésekkel is ápolni Külön nem térek ki a színházi élet. a Szegedi Szabadtéri Játékok belső kérdéseire. A művészeti élet fejlődését segítené, ha itt is több országos és nemzetközi rendez­vényre kerülne sor Például vidéki szín­hazai, fesztiválja Szegeden, Hódmezővá­sárhelyen, Makón — a szegedi színház kezdeményezésére. Különféle irodalmi, társadalomtudományi konferenciák kong­resszusok meghívása Szegedre. A szocia­lista országok fiatal költőinek. íróinak konferenciáját is meg lehetne rendezni stb. A művészeti élet vezetői lépjenek fel kezdeményezően országos fórumokon, fi­gyelemmel persze anyagi viszonyainkra. Hangsúlyozom: a reális javaslatok, ki­munkált elképzelések szükségességét, mert szerintem lejárt az ideje annak is, hogy csak „fentről" várjunk megoldásokat! Ez mindenre, de szellemi életünk továbbfej­lesztésére feltétlenül érvényes. S a javas­latok, sokoldalúan kimunkált elképzelések nem lehetnek földhöz ragadtak, koncep­ció nélküliek. Most már az ilyesmit orszá­gos. nemzetközi fórumokon csak vállve­regetc mosollyal nyugtázzák és — te­gyük hozzá — igazuk van. Két erőteljesen fejlődő tendenciára hív­tam fel a figyelmet. Ezen a téren a két póluson — és még sok más helyen — lehet formálni a város szellemi arculatát, hogy aztán az egész Csongrád megyére, az egész Dél-Alföldre kisugározzék. S ez nem egy vagy két szerv feladata: a város valamennyi vezető szervének, társadalmi testületének és a tudományos, művészeti élet képviselőinek együttes tevékenységére épülhet eredményt hozóan. Nem „hóruk­kal", fordulatokkal születnek a sikerek, minden kis lépést úgy kell kicsikarnunk. Szívós, állhatatos, évekre szóló munkál kell befektetni. Leküzdve sok akadályt, ellenállást, kicsinyes kötözködést és le­mondó belenyugvást. E ZEN AZ ÜTŐN a fesztiválváros ki­fejlesztése megkaphatja azt a tá­mogatást, amely mutatója a város szellemi arculatának is. A jó élelmezés, a magyaros vendégszeretet, a szép kiállítások és sportrendezvények mellett a fesztivál Szegedjének kialakul a maga igen érté­kes, erőteljesebb szellemi arculata is. Vasárnap, 1966. november 27. DÉL-MAG tARORS2A6 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom